Délmagyarország, 1952. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-22 / 118. szám

4 CSÜTÖRTÖK. 1952. MÁJUS 22. Ma díszelőadással kezdődik Szegeden a Német Filmkét Ma .csütörtökön ünnepélyesen kezdődik meg Szegeden is a Német Filmhét. Érte 7 órai kezdettel a Szabadság-mozi'rendez díszelőadást és ezen a „Harcos élet" című új német dcmokra'tkus filmalkotás! mutatják bc. A bemutató előtt Lacsrin Mihályné elvtársnő a Városi Békebizottság titkára mond ünnepi beszédet, Mihály Katalin elvtársnő pedig Devecseri Gábor „A béke katonája" clmii versét szavalja. A ..Harcos élet" ebnú filmet a további napokon a Fáklya-moziban vetítik. A Szabadság-mozi műsorán a továbbiakban az ,Eladó lány4 című új német film szerepel. Harcos élet Című film alkotásakor a filmfclvevőgép az eleven történetembe tekintett. Látni, figyelni és megté-teni 75 esztendő mozgalmas, sorsdöntő eseményeit — tanulságos, rcniki vilii élmény És nem is egyszerű visszapillantás ez. Ebben a flmbm a mult is a jelen közelségébe kerül, benne élünk érezzük a történelem formálódárát 75 esztendői Németország 75esztendeje! Mennyi gyalázat és nyomor, társak holttestein, Pieck elvtárs, a kommunisták soha egy pillanatra sem szűnnek meg harcolni a nép gy Ikorai ellen. Szembaszállnak az ö jöngö fasizmusra! is. Pieok elvtárs fáradhatatlanul leplezi le a jobboldali szociáldemokrata árulókat is, akiknek sorában otl hajlong, vigyorog, lakájkodik — Adenauer is, aki már abban az időben kijárta a hazaárulás iskoláját. Amerikai gazdái ma is mélté szerepet osztotJelenct a ..Harcos élet" cimű filmből mennyi vér és árulást Kétszer kényszerítlelte féktelen uralma alá a népet a tőkésok tébolyult világhatalmi vágya először a vilmosi, másodszor a hitleri imperializmus formájában. A háborúk mindannyiszor milliók pusztulásával végződlek. És az amerikai imperialisták új háborút akarnak szítani Németország nyugati felében. 75 esztendőt Wilhelm Pieek elvtárs életének eddigi 75 esztendeje! Látjuk a fiatal Pieck elvtárs első lépéieli az öntudatos munkás forradalmi életútján. Küzd a népelnyomó császári rendszer, a kíméletlen, háborúi éhségpolilika ellen. Később már a kommunista vezetők élvonalában harcol. Hiába gázolnak át a nép ellenségei a német dolgozók legjobbjai, Kari Liebknecht, Rosa Luxemburg és Ernst Thílmann elvtak ki rá — a nyugatném©- bábkormány elnöki székébe tették. A német nép nem tudta magát felszabadítani, a hitleri fasizmust a dicső Szovjet Hadsereg semmisítette meg és KeleáNémctor.-ságbain m<>gleremtette a demokratikus fejlődés alapját. Az újjáépítés, a jobb jövő kivívása, a szabad, demokratikus köztársaság megteremtése új, nagyharci feladatokat állított Pieck elvtárs és a párt elé. Pieck elvtárs ezeket a feladatokat töretlen erővel, lendülettel valósítja meg. A Német Demokratikus Köztársaság első elnökeként. Pieck elvtárs harcos életét ma is, elszakíthatatlan barátságban a nagy Szovjetunióval, szoros egységben a világ 800 milliós béketáborával, a békeszerető, egységes Németország, a világbéke megvédése ügyének szenteli. Egy nagy. példamutató, hazája és répe sorsúval eggyéförrott élet filmje — a „Harcos élei".' Alkotóinak — élükön Andrew Thorrdikevci. a film írójával és rendezőjével — nagy feladatot jelen lett elkészítése, hiszen a filmhez szükséges dokumentumok nagyrésze a náci háború idején elpusztult. Elmélyültebb, lelkes munkát követelt tőlük a film. hogy esek a dokumentumok ne izáraren mulassák be a történelmi eseményeket, hanem olyan harcosan, élmény tel ion és tanulságosan, mint amilyon Pieck elvtárs élete. AZ „ELADÓ LÁNY" című német film elánktárja a mult századvégi császári Németországot. A f lmban szereplő Willibald Schmidí professzor Corinna leányának egyetlen álma, hogy kiemelkedjen a kispolgári intelligencia szűk köréből, fjhol állandóan „kismosás és kelkáposzta-szag van". Gazdagságra vágyik, fogatra, előkelő villára. Ügy szerelne élaii, mint Treibolaé, a hájas kereskedelmi tanácspsnő. Corinna vőlegénye, Péter, egyszerű, szegény tanító. Nem bud jobb óletot biztosi tani a lányn ak, csak tiszta szerelmét adhatja. A nagyra vágyó Corinna ezzel nem elégszik meg és szakít Péterrel. Szeretné férjnek megkaparintani Treibcléik egyik léhűtő fkát, Leopoldol. Szól a zene, folyik a pezsgő, nagy társaság gyűlt össze TrMbelék estélyén.. Megjelennek többek között a szociáldemokrata képviselők, akik politikai frázisok puffogtatásával igyekeznek aljasságukat leplezni. Ezen az estén kerül össze Corinna Leopolddal. A mulatság után gyakran találkozik a két fiatal és rövid idő multán titokban eljegyzik egymást. A tervezel* házasság azonban meghiúsul. A gazdasági válság egyre nagyobb méreteiket ölt, a berlini és az egész német munkásság szervezkedik. Péter aktiv résztvevője a harc nrjk. látja a nép nyomorát és szenvedését, látja az éj leple alatt munkába induló száz és száz gyermeket, akik lámpással a kezükben álmosan botorkálnák a gyár kapui felé —„ éjtszakai munkára. A ko.miány fél a munkások: haragjától. ezért, hirtelen lecsap a szervezkedőkre. A vezetőket elhurcolják, elítélik büntetésül Péteri is 'száműzik Berlinből. Corinna lassan tudatára ébred annak, hogy életét azon az úton kell tovább folytatnia, amelyen Péter is halad és most már abban a biztos tudatban várja vissza Pétert, hogy igrz élettársra talál benne. Corinna Schmidít alakítója: Ingrid Rentseh, Péter szerepében Marcél Wederkoppot látjuk. »Dal az erdőről** Sosztakovics, Sztáün-díijal kitüntetett oratóriumának bemutatasára készül Szeged Városi fanács Kórusa A Pravdá-ban láttuk meg először azt a térképet, amely a Szovjetunióban megvalósításra kerülő természet-átalakítás nagyszerű trztá-' lini tervét mutatta be. Ebben a I tervben, amelyet bátor kézzel rajI zolt meg a legnagyobb forrada'már | és vezér, s egyben a tudomány ; jövőjének irányító szelleme, ki[ bontakoztak elöltünk a ragyogó ] kommunista jövő vonásai. A eztáliri terv mindent legyőző ereje, hatalmas alkotói ihlet forrásává vált az egész szovjet nép számára, mert a sztálini terv a jövő szimbóluma, megtestesülése annak az új világnak, amelynek nevében fáradhatta lanul és lelkesen do'gozik a kommunizmus kétszázmillió j építője. Ez a nemes téma ihlette meg a szovjet művészeket is, közöttük : Sosrtákovicsot. Hatalmas oratóriális művet alkotott amelynek magasrendű művészi értékei vannak. A ,,Dal az erdőről" című oratórium az utóbbi idők egyik legjelentősebb eseménye élelünknek. A mű előadására Szeged Város Tanácsának Kórusa, a Dózsa György általános fiúiskola, valamint a Dugonics-utcai .általános leányiskola uttörö énekkarával együtt hónapok óla készül, melynek vidéki bemutatója az Országos Filharmóniai szegedi zenekarával együtt május 25én, vasárnap délelőtt 11 órakor lesz a Szegedi Állggni Nemzeti Színházban. A Szegedi Városi Tanács Énekkarát, az egész város mondhatja magáénak, mert tagjai harmincnégy féle gyár, üzem, vállalat, hivatal, szövetkezet, stb. tagjaiból tevődik össze. Karnagya a népművelési minisztérium megbízásából Kertész Lajos elvtárs, helyettes karnagy Kertész Lajosné. Az úttörő énekkarokat betanították Ferenczy Istvánná és Jójárt László tanárok. A szólórészeket Pó'ler Pál és Sántha Lajos, a Városi Tanács Énekkarának tagjai fogják énekelni. Az oratórium hét részből áll. Az első rész: „Mikor végelért a háború". Ez az ének a szovjet nép által győzelmesen befejezett Nagy Honvédő háborúról és a sztálini terv metgszülo'éséról szól. A második rész címe: „Szép Zöldünk ékesítsék fák". A szovjet emberek megvalósítják vezérük nagy eszméjét. A harmadik rész: „Emlékezés a múltra". A régi Oroszország képe. Beszél a parasztember fájdalmáról, aki tehetetlenül áll a drága földjét pusztasággá tevő forró sztyeppéi szelekkel szemben. A negyedik rérz: ,.Az úttörők erdőt ültetnek". A múltra való komor visszaemlékezés után betör a bol|<1og ifjúságnak őrömteli témája. Az úttörők örvendenek kezük munkájának, az erdöővek első csemetéinek. Az ötödik rést: „A sztálingrádiak at élen járnak". Az egész mű csúcspontját jelenti. Frissen zengő Sztálingrád, a hervadhatatlan dicsőséggel őveze't hősi város kcmszomoljainak indulója: „Hogyha j Sztálin art mondja: ,,Ez meglesz". ..Megvan máris" — .deleljük mi mindi'' Ez a dal a hősi tömeg-dal legszebb példája. A hatodik rész: „Séta a jövőben." A Szovjetunió közeli jövőjének képét adja. Az óriási sztyeppés térségeken felnőttek már 6s vidáman 6usoknak a ; fiatal erdők. A he'.edik rész: „Hála és dicséség". Énekkarra és nagy zenekarra írt fugával kezdődik. Ennek « valóban orbsz fugának a dallambeli forrásai mélyen nemzetiek. — A fibálé magasztos egondolásban Sztálin bölcsességét dicsőd (li. A nép üdvözli a kommunizmus hajnalát, hálát mond a Pártnak, s vezéreinek, akik harcát győzelemre vitték, s dicsőíti az cj kor boldog napjait. i Az egész mű beteljesülése annak, hogy van már ünnepi zenénk! Az oratórium — mint származása és neve fe mutálja — a „természetfeletti" erőkről szólott mindig a múltban. — Ez az oratórium is természetfeletti erőről szól, de ez a természetfeletti erő a kommunista ember öntudata, akarata és szervezettségének ereje. A mű legfóbb jelentősége pedig abban rejlik, hogy a nagyhorderejű eszmei tartólom magas művészi formában nyilvánul meg s ezáltal a szocialista esztétika legmagasabb kategóriáját elégíti ki. Ez az oratórium valóban felvilágosító, erőludatosító és harcraimozgósitó, azaz — a szó legeredetibb értelmében vett — népnevelő szerepe® képes betéte te-nL Tízezer rendőrt vonnak össze Bonnba a keretszerződés aláírásának nap]ára Berlin (MTI). Adanauerék nap. nap után megváltoztatják a keretszerződés aláírásának időpontját. A legújabb hivatalos nyilatkozat szerint május 26-án, hétfőn délétől* fél tizenegy órakor írják alá a szer. zödést a bonni Schaumburg.pa'.otábanA keretszerződés aláírásának napján az úgynevezett készültségi rendőrség tízezer tagját vonják össze BonnbaŰJ KÜZDELEM INDULT Piros-kék szegélyes levé borítékot hozott cLremre a napokban a postás. A borítékon rajta a jelzés: Par aviön, légiposta. Feladj: Lucionue Marche, Paris 12 rae Leriche XV. Pillanat alatt fetelevNied'ek elöltem a VIT színes, örökké felejthetetlen napjai. A képsorozatból élesen além rajzoló 'ott az épülő Nép* Btadion akkor még óriási, de íendszertelen föld. és kötőmévé. Itt dol. goztunk néhány órát, hánytuk a földet a hosszan kígyózó árkokból a szovjet és francia, kí.iai és «(báti fiatalokkal együtt. Megjelent ©löt. tem egy feketehajú, maga.? lány arca. amint a nap meg-mcgcsiknn nagy ka;ika-fülb:valóin. Ugyancsak jókedvvel forgatta a lapátot a kezében mi-idaidig, amíg bele n m fúródott tenyerébe egy apróka szálka. — OUálá! — kiáltott fej a nyomogatni kezdte tenyeréből a kibugygyanó vért. Aztán szájához eme: te e tenyerét 3 úgy szívta, hátha kijön a szálka is. Ugy látszik munkájúnak megvolt az eredménye, mert halkan, de megelégedetten felsóhajtott, csupán a vért szem. ítélte mostmár összehúzott szemmel. — Camarad! Doanes.moi . don. nes-moi. adni... que'que chos?... — lépeti hozzám és elém irtotta vérző tenyerét. _ Tiens! Fogd... — adtam oda a zsc Ibiken döntői, s revelvc figyel' tem csodálkozását a francia «zó liailatán. x ,wt Franciául beszélgettünk tov.-.bb, mert Lucienne magyar szótudá^a „Éljen a béke!". ,,Éljen Szitái in!*, „Éljen Rákosii4 s még néh.'ay szóval ki is mrrült. Elmondta hogy Párizsban lakik, B egy szövőgyárban do'go'ik. N'acs testv.'re - már nircs- Volt. Elvitte őket a háború, jobban mondva a dachaui koncentrációs tábor. Mert kommunista volt Pierre és Pbilipp egyaránt s üdvlövés helyett mindketleu géppteztoly tüzzei fogadták többedmagukkal a bevonuló német fasisztákat Apja moquis volt — partizán. Bresti föld a takarója. Anyja? 0 nem a háborúban halt meg, sókkal előbb, tüdőbajtan. — Mert az úgy volt, tudod — ma. gyarárta Lucienne —.hogy sokáig a híd alatt aludtunk. Fölöttünk em_ berek és autók ezrei, elöltünk a Sz-jna. Sokszor megkísértett bennünket a kép. de ap'.m azt mondta, hogy könnyebb meghatni, miat élni. S mi olyan fából voltunk faragva, hogy a nehezebbiket választoltuk. A fasiszta támOdádcor a Marche család — mindannyian Renault KITÉri munkások, kivéve a még fia'art Luciemnet, aki újságot árult, tejet hordott, vasaltrad rí gos fé fiaknak fényesítette a cipőjét — szétszéledt az országban. A férfiak fegyvert fogtak és csa lakoztak a patizún alakulatokhoz. Lucienne Párizsiban maradt. Sok-sok levelet sikerült a földalatti mozgalom lagjai között továbbítania, egészen addig, amíg Fra.iz Bchriing kapitány — a nevére. sebhelyes arcára pontosain emlékszik — el nem fogatta. P-'ruészea. patkánylátta celláját azomban csakhamar kinyitották, mert úgy gondolták, hogy r.em is oly-ta csú. nya ez az érésbe növő leány. Kár agyonverni. Néhány raprn tétek zethez jutott, aztán meglökött. A hegyekbe menekült. Partizán lett, s mikor az első frsisztát agyonlőtte, síróg'Jrcsöl kapo.t. — Vagy t,'g"d gyilkolnák, vagy te gyilkolsz! Nincs alkú! Nem minden törvény 'van könyv, ben megírva, ez s:m volt, ele iptaaságát csakhamar megtanulta Luce.me Végigkil.-d'.tte a háborút FrnncÍ3cr3zág te Íj: 3 fotazabalifásáig. Azután visszatéri PárizsbaApjáról csakhamar megj'ítl a halálthozó hír. Bátyjairól csak féláv múlva tudta meg, hogy éhenhaltjak. Egyedül maradt. A családi gyászt kiheverve, a leszabadult élet felszabadult örömével, az e'Ienség iránt érzett mélységes gyűlöletével vetette magét a murikéba és wndület'enül hitt ab. ban, hogy a fasizmus elpusztult, s az élet easrszínbe.i virágzik most. már számukra is. Ahogy multak az évek, mindjobban megértette, hogy az embert halottaiból feltámasztani nem lehet, de ez a szabály a fasizmusnál megdől. Uj harcok kezdődtek az újjáéledő fasizmus ellen, a Szovjetunió a béke mellett. Mind:® nap újabb és újabb győzelmet és újti>b harcot hozott szamukra, s Lucienne a harcban sose hátrál* Mikor a Szabadságszobor mellől, a korlátnak támaszkodva végigjártattuk szemünket az épülő Budapesten, Luc'emne megfogta a kezem, s úgy mondta: — Itt ígérem meg neked és mitndannyiótoknak, hogy még kíméle'lanebb harcot folytatunk a szabadságéri, a békéért. S meglátod eljöa az az idő, amikor nekünk is L'CSjj igazi Szabadságszobrurik! A VIT után megindult közöttünk a levelezés. Lucienne minden leve. lében berzámolt a fitancia életről, munkatársainak rendületlen harcai. róL, melyet Franciaország független ségéé.-t, a békéé.! fotytatrak. Sztato izzottak azok a szavak, amelyekkel az imperialisták elleni gyűlöletét, a nép irént i szeretetét írta le: „Az én országomnak márcrak a neve Franclrorrxág, raljjában Amerika gyarmata... E mondtam éi | elmondom újra mindenkinek, hogy j mit láttam nálatok Ma-p aro-. s ágon j a határtalan öröm, fccldog-ág, a ' czabadság országában." Legutóbbi leve'e czo.iban ezeken ' túl egy igen érdekes és tanulságos 1 törlíneiej is tartalmaz. Luq.lv nne választottja René Boucher bányász, a Pas-de Ca'ais egyik szénbányájában dolgozik. Lu. cn.Tfte szombatonként mindig meglátogatja vőlegényét^ így volt ez azon az esős. szeles szombaton is. amikor megérkezve a bányatelepre, szokatlanul kihalt csendes vidék fogadta. Lucienne egyenesen a sze. géayes muinkásPkásokihnz sietett és Renét kereste. Nem volt otthon. Szobáját feldúlva, szckatlan össze, vissza&ágban találta. Hol van. Rémé, ilyenkor már itthon sízokott lenni! — René Boucher? Hm — simította meg állát a bányatelep egyik tisztviselője, mikor Lucienne megkérdezte,- hol találhatja meg vőlegényét. — Bizonyára a bányában vam. De tessék talán az igazgatósághoz fordulni, — Az igazgatósághoz? — csodálkozott Lucienne. — Dehát miért? Megvárom, amíg befejezi a munkát... — Aggódom kisasszony, hogy talán sokáig kell várnia. Nálunk ugyanis sztrájk van ... A bányászok nem jöttek fel... Persze nem mind, lehet, hogy Renének volt annyi esze és... Lucienne összehúzta szemöldökét s hátatfordttott a tisztviselőnek. Amilyen gyorsan csak tudóit, az igazgatósági épülethez sietett. A párnázott ajtó előtt sokat kell várakoznia. Egy szemüveges. haját konytba tűző nő sűrűn pislogott rá, miközben tel-alá sétált a süppedő szőnyegen. — Nem tehetne megsürgetni, kérem? — kérte Lucienne a gépírónő!. — A titkár úr uzsonnázik. Ilyenkor nem szereli, ha zavarják... Jónidng uzsonnát fogyaszthatott el a titkár úr. mert Lucienne több, mint félórát várt. Végre kinyílt oz ajtó A hatalmas szobában egy újság mögé bújva ült az íróasztalánál a titkár. — René Boucherről érdeklődnék... Az újság lecsapódott az asztalra, Lucienne ha'lkan felkiáltott. — ön?! A sebhelyes arc-tan rögtön felismerte Franz Behrllng kapitányt, — Ismer engem? — kérdezte a kapitánytitkár. — Ismerem. Két hétig tartolt fogva a Gestapo pincéjében ... A kapitány úr... I' ' Franz Bchriing gúnyosan elmosolyodott — Két hétig? Mily f.gyetmeuenség... OHáláI.„ Egyébkén! nevem a régi, de állampolgárságom új... Tessék... S egy szürkefedelű könyvecskét tartott Lucicnno elé. Rajta a bélyegzőt US. • — Csak tájékoztatásul mondom, hogy ismerettárát bővítse... Lucienne szó nékiil megfordult és kiment az irodából. Most hová menjen, kitől érdeklődjön, kinek I mondja el. hogy ez a gazember... Vé' gigszaiadt a folyosón s nekiütközött egy fci'lkölöttkarú férfinek... — Kérem... felvilágosítást szeretnék kérni... — René Boncher menyasszonya, tigy-e? René mutatta a fényképét, onnan ismerem... Hát igen — nézett maga elé a férfi —, René lenn van a löhb'ekket együtt. Két napja. Nem is jönnek fél. amíg vissza nem vonják 56 bányász elbocsátását... Én tegnap jöttem fel, eltört a karom... Lucienne bólintott. Az előbb még fojtogató hnragia eltűnt s helyébe mélységes büszkeség költözött. — Ari hiszem, nem fnlá'fcoznak nvn — folytatta a férfi. — Az ignr galóság'még hajthatatlan. De mi kitartunk. Eri azoknak o nevében mondom, ak'k tenn vannak... — Az igazgatóság hajthatatlan? Ez a titkár.. — Ismeri? Mi t$ ismerjük. Nemrégen jött. ..Amerikai"..., -— jepvezte meg gúnyosari a férfi. — íta k'vtvfuk ezt a győzelmet, legközelebbi harcunk ennek la gyi'kosnak az eltávolításáért fo'yik majd! ... Lucienne dó tatán még heváfcónolt néhány konzervet, krnveret, sütemény! j ogv lev'-l k'-teetében j clkű'dte Renének. „Tartsatok ki s 1 evőzrii fo-fok! Nngyon, nagyoa büszke vagyok rád!" I Eddig n történél. A többit n Szabad Nénböl olvashattuk: „A Pas-d« Cai'nis bánvá-szataak szfráikla gvő, retemmel végződött: az 56 bányászt nz igazgatóság kénytelen volt viszszavenni." HlvCs László