Délmagyarország, 1952. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-20 / 116. szám

Malik elvtárs rámutatott as ENSZ leszerelési bizottságában. flz amerikai tömb szembeszáll minden olyan ja vaslatlal, amelynek célja az atomfegyver eltií tása és a fegyverzet csökkentése Az imperialisták „technikai műszó;egyzék" kidolgozásúval akarják elterelni a figyelmet ' az alapvető feladatokról New-York (TASZSZ). Május 16án ü'ért tartott az ENSZ leszerelési bizottságának két munkabizottsága. Először a 2. számú munkabizottság ülését hivták össze. Ez a munkabizottság az Egyesült Államoknak a fegyverzetre vonatkozó adatok „feltárásáról és vizsgálatáról" szóló Javaslatával foglalkozik. Minthogy senki sem kívánt felszólalni, az ülést bezárták. Sajtókörökben ez® úgy értékelik, hogy bár az amerikai-angol tömbhöz tartozó több küldöttség sem támogatja ezeket az amerikai javaslatokat, az Egyesült Államok nyomása miatt nem kockáztathatja meg, hogy nyíltan a javaslatok ellen szóljon. Az 1. számú munkabizottság • ülésén Hollandia küldötte Ismét felszólította az ENSZ leszerelési bizottságát: tanulmányozza a „műszavakat", hogy öss*állífhassák a leszerelési probléma megvitatása során elő. forduló „műszavak jegyzékét." Az Egyesült Államok éa Franciaország küldötte a holland küldött „elképzelései" mellett szólott és azt állílolák, hogy az atomfegyver eltiltásáról és a fegyverzet csökkentéséről szóló javaslatok „nem teljesen világosak", „pontosabban körül kell írni" ókét és e célból „leszerelési szótárt" kell kidolgozni. J. A. Malik elvtárs, a Szovjetunió k'épviselöje foglalkozott a holland küldött „elképzeléseivel" és kijelentette: A Szovjetunió küldöttsége nem tartja célszerűnek olyan javaslatok megtárgyalását, r.melynck az a célja, hogy elvonják aa ENSZ leszerelési bizottságáruik és a világ közvéleményének figyelmét a bizottságra háruló főfeladalok megoldásáról, a fegyverzet csökkentéséről és ez alomfagyveá eltiltásáról. A „technikai műszó.jegyzék" kidolgozása elvonja a bizottság figyelmét ezekről az alapvető feladatokról, ahogy elvonta az amerikai küldöttnek az A ja. vaslata is, amely a bizottságot a fegyverkezésre vpnatko/.ó adatgyűjtés és vizsgálat kérdése megtárgyalásán 'k útjára akarta taszftani. Malik elvtárs lóbb küldött megjegyzéseivel foglalkozott. Ezek a küldöttek — köztük a francia Moch — azzal igyekeztek igazolni a „leszerelési szótár" kidolgozásának szükségességét, hogy a szovjet javaslatok — szerintük — „nem világosak". Malik eMére rámutatott, hogy a szovjet küldöttségnek határozott véleménye, hogy a szovjet javaslatok világosak és érthetők azok számára, akik meg akarják érteni és el akarják fogadni, de „nem világosak" és „érthetetlenek" naok számára, akik nem akarják elfogadni azokat. | Malik elvtárs birálta Cohennek, az Egyesült Államok küldöttének azt az állítását, hogy az Egyesült •Államok kormánya niem öncélnak, hanem „első lépésnek" javasolja a '„feltárás ós vizsgálat" kérdését. Az 'Amerikai Egyesült Államok öt fokozatot agyak kl, hogy ilymódon biztosítsa kimerítá adatok szerzését azoknak az államoknak hagyományos-típusú fegyverzetéről és fegyveres erőiről, amelyeknek nin'csen atomfegyverük, de ugyanakkor ez az öt-fokozatoe tervezet lehetővé teszi az AEA (Amerikai Egyesült Államok) számára a saját atomfegyverére vonatkozó adatok titokban tartását. Vájjon nem világcoe — mutat rá Malik elvtárs —, hogy ez az adatgyűjtési tervezet öncél, nem pedig eszköz a fegyverzet csökkentésére és az atomfegyver eltiltására? — Nem lepne meg — mondotta Malik elvtárs —, ha egy idö múlva az amerikai-angol tömbnek ebben a bizottságban elnöklö egyik képviselője a kővetkező „rul!ng"-ot (szabályzat) hirdelné ki: Tilos a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentéséről beszélni, tilos az atomfegyver eltiltásáról beszélni, csak is a fegyveres erőkre és a hagyományos-típusé fegyverzetre vonalkozó adatgyűjtésről szabad beszélni. Malik elvtárs ezután felhívta a bizottság tagjainak figyelmét arra, hogy Moch, Franciaország képviselője nyilvánvalóan elferdíti a tényeket, amidőn kijelenti, hogy a szovjet javaslatokat a közgyűlés elvetette. A bizottságban elhangzott vita eredményeit összegezve Malik elvtárs rámutatott, hogy az amerikai tömb szembeszáll minden olyan javaslattal, amelynek célja az atomfegyver eltiltása és a fegyverzet csökken, tése. Az Amerikai Egyesült Államok nemcsak a „Baruch-terv"-hez ragaszkodik megrögzötten az atomkérdésben, hanem megrögzötten ragaszkodik a fegyverzete és a fegyveres erök csökkentésének kérdésében az adatgyűjtéshez és ellen- 1 őrzéséhez. Ez az oka annak, hogy az ENSZ szervei hat év óta zsákutcában vannak — fejezte be felszólalását Malik elvtárs. A bizottság ülése ezzel bezárult. PÁRTÉLET ISKOLAI PARFSZERVEZETESNK FELELŐSSEGE A BEISKOLÁZÁSOKNÁL A Vöröskereszt „nemzetközi bizottságának" beismerései a kocsedoszigeti vérfürdőről London (TASZSZ). A Vöröskereszt úgynevezett nemzetközi bizottsága jelentést tett közzé azzal a vérfürdővel kapcsolatban, amelyet az amerikai agresszorok ez év február 18-án a délkoreai Kocsedo-ozigeten lévő hadifogolytáborban rendeztek. Még ez a szervezet is kénytelen voU beismerni jelentésében, hogy az amerikai hatóságok erőszakosan „rostálják" a hadifoglyokat, hogy a beavatkozók hadseregében való szolgálatra kényszerílaók őket. A jelentés a többi között a kővetkezőket közli: „Február 18-án hajnali négy őra tájban egy ezrednyi lélszámú, állig felfegyverzett egység minden előzetes bejelentés nélkül behatolt a hadifogolytábor 62. részlegébe. Néhány sátorőrön kívül csaknem minden fogoly aludt. Az amerikai katonák körülvettek minden sátrat, köztük a bizalmi személy (a jelentés így nevezi a hadifoglyok egyik vezetőjét) sátorát is. A hadifoglyokat fegyverrel arra kényszerítették, hogy ne mozduljanak sátraikból. Egy-két hadifogoly azonban, hogy megtudja, mi van odakint, ki akart lépni a sátorból. A szerencsélten foglyokat puskatüz fogadta. Erre a foglyok kirohantak sát rákiból, hogy védekezzenek és megtudják, tulajdonképpen mi is történik. A katonák tüzeltek rájuk. Virradatkor a bizalmi ismét hiábavaló kísérleteket tett. hogy beszélhessen a táborba behatolt csapatok parancsnokával. Bajtársainak egyikét — a 3. számú hadifoA katonák nem engedték meg, hogy a foglyok meggyilkolt, v^gy megsebesített bajtársaikat a segélyhelyre szállítsák... „A bizalmi látta, hogy kalonák lábbal rugdossák a földön elterült fogolyokat. Ezeket tehergépkocsira rakták, anélkül, hogy előzőleg orvos vizsgálta volna meg őket. A bizalmi feltevése Bzerint a holtaknak nyilvánított foglyok között élők is voltak". A táborparancsnokság fenyegetésekkel kényszerítette a hadifoglyokat arra, hogy mondjanak le a hazalérésről. Ez a vérfürdő azart törlént, mert a hadifoglyok tiltatoz, tak az amerikai katonai hatóságok újabb „rostálási" kísérlete ellen. A jelentós megállapítja, hogy „a eátrak és barakok túlzsúfoltak". A jelenlés kiemeli a hadifoglyok rossz ellátását is. • A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának határozata a felvételi vizsga bevezetéséről az egyetemeken és főiskolákon Felsőfokú oktatásunk színvonalának emelése egyre növekvő követelményeket támaszt a felvételre kerülő hallgatókkal szemtan, E követelménynek csak azok a hallgatók felelhetnek meg, akiknek határozott készségük és megfelelő előkészültségük van az általuk választott egyetemi (főiskolai) szaktanulmányok elsajátítására Biztosítani kell, hogy egyetemeinkre és főiskoláinkra a magasabb fokú szakképzettség kezdődően egyetemeinken és főiskoláinkon felvételi vizsgát kell bevezetni. Felvételi vizsgát nem Ijell tenni a középiskolákban kitűnő és jeles érettségi eredményt elért, továbbá a „Rákosi Mátyás" tanulmányi verseny megyei nyerteseikként az országos döntő fordulóban résztvett tanulóknak, végül azoknak a jelentkezőknek, akiket a szakérettségire, illetőleg az esti és levelező tagozatokra előkészítő tanfolyamok vizsgabizottsága egyetemi (főiskolai) tanulmányok folytatására alkalmasnak talált. megszervezéséhez szükséges alapos ismeretekkel rendelkező hallgatók kerüljenek. Ezért a minisztertanács elhatá| az 1952/53. tanévtől gódkezett nekik abban a kísérletben, hogy érintkezésbe lépohessen a parancsnokkal, a helyszínen agyonlőtték. Nyolc óra tájban megjelent a helyszínen Fitzgeráld ezredes a tábor akkori parancsnoka. Az ó jelen- München (ADN). ötezer gyászoló széből, a Német Demokratikus Köz létében több lövést adtak le a fog- jelent, meg szombaton délelőtt a társaságból és Franciaországból1 Jyokra. müncheni temetőben, hogy meg- érkeztek. Amikor a parancsnok belépett a adja a végtisztességet a Lear ren- | „ R i elvtárs „ Német részlegbe, ismét lövések dördültek dörei által meggyilkolt Philip Mül- etalke emtók el A hoit.cs.ek ott feküdtek Fitzge. ler német hazafinak. Agyáezolók l^angsíyorta: ThUip rald előtt. Nvugat-N-metország minden ré- „,,„-. - , JL.A Art Ötezres tömeg kísérte utolsó útiára Philip Müllert A vasárnapi franciaországi választásokon a kommunisták megtartották mandátumaikat Párizs (MTI). A francia megyék | Párt hét mandátumot veszített, a felerészében vasárnap zajlott le a1 jobboldali szocialisták pedig egyet, köztársasági tanács szenátorainak A Francia Kommunista Part és a megválasztása párt támogatta haladók a jobbot\ választásokon a Gaulleista dali mesterkedések ellenére mind a Párt arányszáma 21-6 százallékról 14 választásra került mandatumu. 15.6 százalékra esetit. A GauUeisfa fcat megártották. Müller, a német ifjúság hőse nem I hiába halt meg. Az ifjúság újult I erővel folytatja harcát a békéért, a német egységért é6 a boldog jövőért. Az esseni gyilkosok és felbujtóik nem kerülhetik el az igazságos büntetést. A gyászünnepség után a gyászolók a meggyilkolt hazafi koporsóját az altaubingi temetőbe kisérték. A gyászolók méltóságteljes magatartása meghiúsitotía a rendőrségnek azt a szándékát, hogy ösz6zeütköz<3seket pr(jvakéijon. Egy esztendős muilra rekinte. nek vissza az iskolai pártszervezetek. Pártunk aizzal a céllal hozta létre őket. hogy általános iskoia. ilikban és kiilöifböző típusú középiskolákban az iskolai munka tartalmi részét ugrásszerűen megjavítsuk. Szocialista építésünk során természetszerűen el kellett következnie annak az időszaknak, amikor az iskolai munka minősége m gjavitása érdekében ilyen formájú és erejű segítséggel javítjuk ott a munkát mint amilyent az ott mű. ködő pártszervezetek jelentenek. | Általános iskoláinkban szervezetten kap népünk fiatalsága nivós, egységes alapműveltséget, középiskoláinkban általános műveltséget részben az egyetemen történő to. vábbképzóshez, részben pedig országunk középkáder szükséglete számúra szakemberek formájában. A Szovjetunió nyújtotta tapasztalatokkal pártunk 1 ereintette meg ezt az egységes rendszeri oktatásunk terű. létén- Ez jelentette egyben a vagyonos osztály műveltségi monopóliumának megszűnését úgy. amint azt pártunk programmja és nép. köztársaságunk alkotmánya is le. szögezi. Az iskolai pártszervezeteknek természetszerűen nem azonos a föladatuk a termelő üzeméveil. Az iskolai pártszervezeteik főfeladata az iskolában folyó állami munka, oktató. nevelő munka politikai a'átámasztása, Fe'adata az ott folyó tárgyakba szőtt ideológiai okWtás elmélyítésének biztosítása. Feladata a nevelők szakmai és politikai ne. velősének elősegítése. Feladata a pártépítés vonalén az. új embeT kovácsolásénak jó kovácsolói közül a legharcosatíbakkal, a munkában példamutatókkal, tiszta múltú, n^pi demokráciánkhoz hű emberekkel erő. sítervi az. élcsapatot, pártunkat. Ezek mellett az iskolai munka számítván hétköznapinak látszó fel. adatot állít az iskolai párttitkár és pártszervezet ölé. Annak ellenére, hogy egy esztendős gyakorlatunk során néhány helyen avantgardista jelenségek is mutatkoztak, amikor egy-egy iskolai párt! itkárunk az igazgató mellett rendőrszerepünek képzelte feladatát, mégsem ez volt az általános jt-lemsécr. Éppen párt. titkáraink döntő többsége értette meg annek fontosságát, melyet 1951 telén jec&zóikéivt vittünk azzal, hogy: „meg kell erősíteni az igazga ók (állami vezetők) egyszemélyi feielős vezetését!" Révai elvtársinak ezt az útmutatását pártlitkáraink nagyrésze megértette és ezen keresztül látva feladatukat, pártlitkáraink a fentiekben vázolt feladatokat pártszervezeteikkel együtt jó1 oldották meg. Ez ez iskolai pártszervezeteink "egyesztendős mérlege. Jolenleg új feladat áll az iskolai pártszervezetek éa titkárok előtt. Mikor az iskolai év befejezé. séhez közeledünk, nemcsak egyszerűen arról van szó. hogy minőségileg jobb, tartalmában ér.ékesebb tu. dássai bocsássuk útjára azokat a számban is megnevekedett fiatalokat, akik az általános iskola VIII., illetve a középiskolák IV. osztályát elhagyják. Természetszerűen ez a legdöntőbb feladat, mert ez jelenti a mennyiségi és minőségi növekedést is iskolapolitikánkban. De a mi iskolapolitikánk, kultúrpolitikánk szorosan ösíszefügg tervünkkel az ötéves tervvel. A népgazdaság minden ága kiválóan, félkészük — a mutt rendszer adta lehetőségeknél jobban fe készült — szakem. bereket vár építésünk minden területére, a politikaira éppúgy, mint a gazdaságira. Népünket a parasztsággal szövet, ségben munkásosztályunk vezeti. Ennek a ténynek ki kell dombo. rodnia a középiskoláink növendékei szociális származása összetételében is. Biztosítanunk kell a munkás ös parasztszármazású fiatalok döntő többségét középiskoláinkba. Ennek a döntő többségnek biztosításától függ az hogy egye'emeinken és főiskoláinkon is hasrmiló helyzetet tudjunk teremteni- Meg kell mondanunk hegy az elmúlt esztendők gyakorlata ezen a térea igen cok pártszerűtlein hiányosságra hívja fel figyelmünket. Gyakran tapasztaltuk azt, hogy szinte a becsempészéssel határos módon kerültek be deklasszált elemek gyerekei is —' a legkülönbözőbb indoklásokkal — a középiskolákba — s később az egyetemekre is. A mi kulturpoliti. kánk. haladó érte'miségünk s a kispolgárság legkülönbözőbb rétegei számára is biztosítja a művelődéshez való jogot. Ezt népköztársasá. gunk alkotmánya is kötelezőnek írja elő számunkra. De megengedhetetlen az, hogy horthysta csendőrök, magasrangú katonatiszteik, a mult nép.iyúzó rendszerének vezető állami tisztviselői gyermekei olyan nagy számban kerülhessenek be, mint az elmúlt esztendők során. Le^k váióbbjmk számára, legjobb képességű gyerekeik számára természetszerűen nem zártak a mi iskoláink kapui. Most amikor döntés történik az iskolákba), majd utána a megyei iskolabizottságokon arról, hogy az általános iskola VIII. osztályát elvégző növendékek az ország melyik városában, milyen tfpusú kösépisko'ákban folytassák tanulmányai, kat; most. am kor el kell dönteni azl, hogy a középiskolák uto'só éves növendékei me'yik egyetemünkön, milyen tagozaton, milyen főiskola típusunknál folytassák tanul, mányaikat — iskolai pártitkáramké elsősorban a felelősség, hogy pártszerűen érvényesítsék osztályigszságainkat. A mi fiata'jaink megér, tik, mit jelent számukra szabad hazánkban az, építés lehetősége. A mi fiataljaink tudnak és akarnak tanulni. Ezt a hagy akarását a mi fiataljainknak az ellenség a kurákok és a klerikális reakció természetszerűen a legkülönbözőbb módon igyekezett bomlasztani, támadni. A mi iskolai párititkárainik segítségével meg tudtuk védeni a mi fia" talságunk tanulni akarását. A to. vábbtanulásra va'ó jó iskolai irányítás után újabb veszély fenyeget. Ott, ahol a párttitkárok egész esztendő során foglalkoztak a diákok, kai, a ki iskolázások kérdését elvtársi beszélgetések során megvitatták vélük, ahol az idősebb elvtára segítő kezével mutatták meg nekik, hogy milyen munkaterületein várj® őket a közösség érdeke, a népgazdaság érdeke, ott moet ezek a fiatalok tele lelkesedéssel készülnek a középiskolákba, ütetve az egyetemekre. A reakció témadósónak újabb veszélye ott áll fenn, hogy nyáron ezeket a továbbtanulni jelentkező fiatalokat eiidegeníthelik a tovább^ tanulás gondolatától. Az azonnali kereset lehe őségének megcsillogta, tása, a szülői házon keresztül gyakorolt nyomás sok fiatalt megingathat és itt újabb feladat áll a párttitkárok előtt Meg kell szervezni ezekkel a fiatalokkal a rendszeres kapcsolat tartásának lehetőségét egész nyáron és úgy kell azt megszervezni, hogy ne formális legyein az. Ahol a párttitkár kommunista példamutatással dolgozott és dolgozik. ott hallgatnak a szavára és szerelik a diákok. Más jellegű nehézséget jelenthet az előttünk álló időben, ami az „átirányítás" fogalmába sűríthetőTervgazdálkodásunkban természetszerűen a szakmai káderek vonalán is tervgazdálkodást folytatunk — A mi szocialista építésünk nem meri a munkanélküliséget. Nem ismeri a Horthy-rendszer ötezer állásnélküli tanítóját, háromezer állásnélküli mérnökét nem ismeri, mert évekre előre tudja, hány peda. gógusra, hány mérnökre, hány orvosra lesz szükségünk, azért úgynevezett keretszámokkal keil dolgoznunk ami megjelöli, hogy egyegy szakma termetén hány új L évest kell beiskoláznunk és ott, ahol egy-egy területen a jelentke* zés száma magas, másoknál atacsony, a mi fiataljtónknak meg ke.i magyaráznunk, miért kérjük tőlük, de miért várjuk is ugyanakkor tő. lük, hogy tervgazdaságunk szempontjait megértve kedvvel, lelkesedéssel menjenek arra a pályára, ahol nagyobb szükségünk van rá. A mi fiatalságunk az általános isko.a után de még a középiskola után is hajlékony, nem nőtt hozzá egy-e(?y szakma szeretetéhez olyan mérték, ben, hogy az új területen ne tudna teljes lelkesedéssel és eredménnyel dolgozni Megérti, hogy bár négy éves korában a legtöbb fiú kocsis szeretett volna lenini, a többinek nagyrésze mozdonyvezető, s mert mégsem azzá lese. neim fog hiányérzéssel élni egész életében. Az) vár uk a ml iskolai pártszerveze'ednktől és elsősorban pftrttibl:ára:nktől. hogy az előttünk álló fe'adatct. me'y az elmondottakból adód k. kommunista példamutatással, kommunista győzni akarással és a kommunistákat jellemző alkotó módon oldják meg. Soha ilyen tehetőség, soha ilyen szép jövő nem állt fiatalságunk előtt úgy, hogy közösségi és egyéni céljaik össze, hangolásával így tudták volna népünk és saját jövőjükei munkálni, mint az 1951—52-es beiskolázási munkával. Ezt a gondolat^ vigyék párttitkáraink fiatalságunk felé. Tury Géza, a Szegedi egyelem pártbizottságának titkár