Délmagyarország, 1952. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-15 / 112. szám

CSÜTÖRTÖK. 1952. MÁJUS 15, 5 Megmagyarázzuk szüleinknek a megyei béketalálkozó jelentőségét ígérjük, június l-re valamennyien teljesítik félévi beadási kötelezettségüket DlSZ-fiatalok a megyei béketalálkozóra készülnek Közeledik június elseje, a megyei béketalálkozó napja. A május elsejei munkaiendiilct fokozásával készülnek erre a napra az üzemek dolgozói, a lermelőcsoportolk tagjai és az egyénileg gazdálkodó parasztok is. A fiatalok mindenütt szépen kiveszik részüket a felajánlásokból, azok teljesítéséből. A szegcdi járás községeiben, a termelőszövetkezetekben, 'gépállomásokon lelkes munkafelajánlások születtek a DISZ fiatalok körében a megyei béketaiálkozó napjának tiszteletére. A sándorfalvi gépállomás ifjúmunkásai vállalták, hogy június 1-ig 40 mázs fémet gyűjtenek össze. ismerik a fémgyűjtés jelentőségét, tudják, hogy az összegyűjtött ócskavasból s különbözö fémhulladékokból új gépalkatrészek, gépek készülnek s ezzel jelentős megtakarítást érünlk el népgazdaságunk számára. A gépállomás fiatal agronómusa külön vállalta, hogy a területükön levő három termelöcsoportbain. a „Rózsa Ferenc", „Szabadság" és a balástyai „Gorkij"-tszes*>en agrotechnkal előadásokat tart. így segít a tszcsk-nek a június t-i felajánlások teljesítésében. A békekisgyűléseken, ahol megválasztják a béketaiálkozó küldötteit. a gépállomás kul'lúrcsoportja ad kultúrműsort. Ezenkívül vállalták, hogy a cséplőgép javításokat június elsejéig teljesen befejezik s így a cséplőgépek már jóelöre készen várják a nagy munka, a cséplés megkezdését. A megyei béketaiálkozó tiszteletére tíz fiatal traktorista kapcsolódott az 1200 normálholdas mozgalomhoz. Nem feledkeztek meg a DlSZ-szervezet fejlesztéséről, a DISZ tagságának növeléséről sem. A gépállomáson jelenleg tíz fiatal dolgozó van, aki még nem tagja a DISZ-nek. Vállalták a DlSZ-tagok, hogy ezeket a fiatalokat június l-ig jó felvilágosító munkával beszervezik a gépállomás DISZ szervezetébe. Kisteleken a területi szervezet fiataljai versenyre híviák a balástyai DISZ fiatalokat a növényápolási munkálatok időbeni elvégzésére, ugyanakkor a kisteleki dolgozó parasztfiatalok egymással párosver senyben végzik a munkát a jobb eredmények eléréséért, hogy elősegítsék a szegedi járás győzelmét a maik ói járá ssal szemben — Megmagyarázzuk szüleinknek — vállalták a kisteleki parasztfiatalok — a megyei béketaiálkozó jelentőségét és ígérjük június elsejére valamennyien teljesítik félévi beadási kötelezettségűiket. Gyálaréten Szabó Mihály DISZ propagandista felajánlotta a béketalálkozó napjára: jó felvilágosító munkával eléri, hogy a politikai iskolán nem lesz lemorzsolódás és a hallgatók valamennyien jó eredménnyel vizsgáznak. Bordány község fiataljai Ülléssel párosversenyben végzik a fémgyűjtést. Ugyancsak versenyre hívták az üllésieket a taglétszám emelésére is s egyben vállalták, hogy június elsejére megkettőzik taglétszámukat. ÁSotthalmon a „Szabadságharcos"termelőszö vet kezet fiataljaj is mél" tőképpen készülnek a megyei béketalálkozó napjára. Vállalták. hogy napi tervelőirányzatukat 200 százalékra teljesítik. Szcntmihályteleken Kónya Imre, DI'SZ fiatal vállalta, hogy 5 mázsa fémhulladékot gyüj't össze. Vállalását már 50 százalékban teljesítette. Káity András 3 mázsa vas gyűjtését ajánlotta fel. Vállalását 100 százalékig teljesítette A szegedi járás községeinek fiataljai felajánlásaikkal és azok teljesítésével bizonyítják be: jó munkával harcolnak a békéért. ELŐRE IFJÚSÁG Felajánlásokkal, békeőrséggel készülnek a szegedi DISZ-iíatalok a Megyei Béketalálkozóra Eredmények és hibák a fémgyűjtésben Megfanulfuk fiadtól, hogy ne hagyjuk eltántorítani magunkat a héke útjáról A Görög Kommunista Párt nőtagjainak levele Beloiannisz elvtárs anyiához Szófia (BTA). A szabad görög rádió közölte annak a levélnek a szövegét, amelyet a Görög Kommunista Párt nőtagjainak értekezlete intézett Nikosiz Beloiannisz anyjához. A levél így hangzik: „Aayánik! Harcos büszkeséggel töltötte el szívünket a világ minden békeszerető emberéhez intézett üzeneted. Ez az üzenet a hős anya üzenete, a béke üzenete, Görögország üzenele. Fiad drága vére azért áztatta elnyomott hazánk földjét, hogy szebb napok kezdődjenek nálunk, napok éhség nélkül, háború nélkül. Anyánk! Mi, a Görög Kommu. nista Párt nőtagjai fájdalmadat a magunk fájdialmánialk, büszkeségedet a magunk büszkeségének érezzük. Megtanultuk fiadtól — a mi fivérünktői —, hogy ne hagyjuk eltán toritan i magunkat a béke útjáról. Az ő mosolya, jósága., hősi élete és hősi tevékenysége, az ő búcsúüzenete bátorságot ad nekünk és vezérel bennünket. A Te példád is örökké jelkép ma. rad a harcos görög anyák és leányok számára." AZ A MERIK At AGRESSZOROK ISMÉT HASZNÁLTAK MÉRGESGÁZT Phenjan (Új Kína). A Koreai Központi Távirati Iroda május 7-én jelentelte, hogy az amerikai fegyveres erők a koreai arcvonal nyugati szakaszán ismét mérgesgázt használtak. Április 22. és 25. között az amerikai fegyveres erők öt alkalommal használtak mérgesgázt repülőgépről dobolt gázbombák és tüzérségi gránátok alakjában. Június 1 újabb harcos állásfoglalása lesz megyénk és országunk dolgozó népének. Legjobb békehar. cosaiák — sztahanovisták, újítók, mérnökök, művészek, pedagógusok, dolgozó parasztságunk legjobb képviselői — gyűlnek össze, hogy minden eddiginél erő&sbb megálljt kiáltsanak az ezrek veiében és könnyében járó, pestissel, kolerával hadakozó amerikai imperializmus és csatlósai felé. Erre a harcos állásfoglalásra Szeged fiataljai is elküldik legjobb képviselteiket, hiszen ott a bók: harc további konkrét feladatai mellett ia mi ifjú életűikre as. kálódók elleni harcról is lesz szó. Június 1 nagy jelentősége visszatükröződik azokban a felajánlásokban. amelyekkel a fiatalok készülnek rá, szorosan párhuzamot vonva a kormány és a DISZ határozatával a fémgyűjtéssel kapcsolatban, mely országunk ipari és gazdasági alapját, tehát egyben a békét is erősíti. Tudja ezt az Vfsxegedi Kender• Lensxötő közel háromszáz ifjúmunkása, akik( a legutóbbi „örökös élüztm'-avató ünnepségükön: Daróczi Sándor, Tari Mária, Hortobáyyi Mária ifi sztahánovislák felhívását követve, röpgyüléseken lelkeshangú felajánlásokban juttatták kifejezésre harcos békevágyukal. Szegedi Késárugyár DISZ vezetősége a pártszervezet segítségévei helyesen karolta fel fiataljaink lelkes megnyilvánulását a fémgyüj léssel kapcsolatban. Négy ifjúsági brigád alakult, amely egymással, de ugyanakkor párosversenyben áll a Szabadságharcos Szövetség fémgyüjtö brigádjával is. Igaz ugyan, hogy az első gyűjtésen a „diszesak'* a „Szab. harcosok" 16 mázsája mögött két mázsával lemaradtak, de Kozák Imre, Vasa Ferenc. Kolhír István lelkes munkáján felbuzdulva valamennyi fiatal ígéri, hogy behozzák és túlszárnyalják a Szabadságharcosokat és övék lesz a legjobb fémgyüjtőknek járó piros zászló. A Bútorgyár iparos tanulói békegyülésen harcos vállalást tettek a megyei béketalálkozó liszteletére. Az ifjúimunkások vállalták, hogy iskolai tanulmányi eredményük fokozásával, fegyelmi színvonaluk emelésével, tervmunkájuknak május 20 ig történő teljesítésével válnaik még in kább a békefront harcos ifjú katonáivá. Ezek a szép eredmények, melyek még a Fűtőházban, a Juta fonógyárban és számos más üzemben megmegtatkozlak, még nem jelenük azt, hogy ezen a téren nem tehetünk hozzánk, fiatalokhoz képest "teg többet a béke ügyéért. A Paprikafeldolgozó Vállalatnál a DISZ-titkár elvtárs nincs tájékozódva az ifi fémgyüj tök erelményeiről és a békefelajánlásokat is csak körülbelül 30-ra „becsüli". A Szegedi Kenderben, az Újszegcdi Kenderben és középiskoláink alsóbb osztályaiban, főleg az általános gimnáziumokban, valamint egy pár technikumban — kivéve a Gépipari Techn.iku. mot —, csak gyengén, vagy egyáltalán nem szervezték meg a fémgyüjtési. Ezek az üzemek és iskolák DISZ-vezetőségei — a kiemelkedő eredményt elérő szervezetek példája nyomán s a lelkes úttörő pallósok jó munkáját követve — kik eddig már 3600 forint értékű vashulladékot gyűjtöttek, élűkön a Földművesutcai, újszegedi és móravárosi iskolák pajtásaival — javítsák meg munkájukat. DISZ-bizoltságaink és alapszervezeteink a párt és a békebizottságokkal szorosan karö] ive röpgyüléseken ismertessék a béketalálkozó hatalmas jelentőségét és érjék el, hogy ne legyen egy fiatal sem, aki nem tett felajánlást. A Fémgyüjtö Hónap alatt röpgyüléseken ismertessék a hulladékgyűjtés nagy nemzetgazdasági jelentőségét, alakítsanak egymással párosversenyben álló brigádokat, gondoskodjanak a verseny napi értékeléséről, vándorzászlóról és kutassanak fel minden kilogramm fémet, necsak a munkahelyen, de a területen is. Nem kétséges, hogy vállalásaink teljesítése a párt-vezette ifjúsági szövetségünk megerősödését és a legszélesebb ifjúsági tömegeinknek a szocializmusért és a békéért vívott harcba való fokozott bevonását eredményezi majd. Nagy vári László, Szeged Városi DlSZ-b'zotlság politikai munkatársa. A GYEREK, MEG A MEDVE A kisfiú zsebredugott kézzel, vidáman fütyürészve bandukolt az országúion. Feje fölött ragyogóan sütött a nap, a homok csak úgy szikrázóit a visszaverődő sugaraktól. Jobbfelöl korlát választotta el az utat a leselkedő szakadéktól, balról meg az erdő fái kínáltak enyhítő hűvösséget. Auló száguldott el mellette, nagy lomha porfelhői kavart fel maga mögött. Azután újra nem zavarta semmi a gyerek meg a madarak fütty hangversenyét. Ugy ismerte a vidéket, mint a tenyerét, hiszen sokszor bebarangolta már a'z erdőt hasonlókorú pajtásaival. Tudta, hogy a szakadék bozótos oldalában van egy-két olyan hely, ahol le lehet mászni a látszólag megközelíthetetlen mélységbe, egészen a csobogó kis patakig. Rabló-pandurl játszottak a tisztásokon, s bújócskázás közben a, legrejtettebb faodukal is felfedezték. Alig U—5 kilométerre esett ide az az aprócska falu-, ahol szüleivel együét lakott. Most azonban nem törődött sem az erdővel, sem a patakkal. Ragyogó jókedve volt. Tegnap fejeződött be az iskolában a tanítás, színjeles bizonyítványt vitt haza és a tanító pajás még külön meg is dicsérte. Édesapja jutalmul megengedte neki, hogy egy hetet nagybácsijánál töltsön el a városban. Éppen azon törte a fejé>, hogy milyen pompás játékokat játszanak majd három unokatestvérével együtt. Már közeledett ahhoz az éles kanyarhoz, amely után tejtösödni kezd az út, s lenn, a völgy mélyén feltűnik a város. Egyszerre csak furcsa dolog vonta magára a figyelmét. Pontosan emlékezeti rá, hogy ezen a helyen nem vezetett az erdőbe semmiféle út. És mégis, ott a nagy tölgyfa mellett, amilyenről a múlt nyáron azt a csodaszép rigót látta felröppeni széles ösvényt látott. Amint közeledett, csodálkozva vette észre, az ösvény két oldalán pompázó virágokat. Bámulva nézte őket, sohasem látott még ilyen különös vadrózsát, pipacsot, harangvirágot, meg a többieket, amelyeknek meg a nevét sem tudta. Egy percig habozott, dc nem bírt ellenállni a kísértésnek- Megfeledkezett a városról, az unokatestvéreiről, de még a színjeles bizony ív ányról is. Nem bírt ellenállni a csábító piros, sárga, kék virágoknak, meg a titokzatos erdei útnak, s olyan önfeledt boldogsággal indult befelé az erdőbe, amilyenre csak a kilencévesek képesek. Az ösvény hívogatóan kanyargott és amint befelé haladt az erdőbe, egyre keskenyebb lett. Most már nem látott se vadrózsát, se pipacsot, csupa ismeretlen növény vette körül, indáik vadul meredeztek a magasba, s némelyik olyan furcsán mozgott, mintha körül akarna tekeredni a kisfiú kezein, lábain. A gyerek félni kezdett. Már-már viszszafordult, mikor megritkultak a virágok, az ösvény most már egész keskeny csapássá vékonyodott, két oldatán a fák egyre sűrűbbek lettek, koronáik egészen elfedték a világosságot, a szikrázó napfényből csak tompa, zöldes derengés jutott el a földre. Egyszerre csak megszakadt az út. Hatalmas óriásfa állott a végén, lombkoronája elveszett a magasban, törzse meg akkora vastag volt, hogy hét felnőtt ember együttesen se tudta volna átkarolni. És amikor megkerülte a fát, majd földbe gyökerezett a lába az ámulattól. Odalapult a, nagy fa oldalához s úgy bámulta az eléje táruló csodálatos látványt. Széles tisztáson, gyönyörű, színes virágok között — de ezek a virágok még sokkal nagyobbak és szebbek voltak, mint amilyeneket útközben látott egy sereg állatott pillantott meg• A legtöbbet csak a természetrajz könyvből ismerte. De ami még ennél is különösebb volt, az Allatok beszélgettek. Ahogy fülelt, lassan érteni is kezdte a szavukat. Éppen Tru-Vau, a villogószemű, vicsorgófogú, piszkosszürke bundás, ordas farkas vitte a szót. Valami furcsa volt ezen a farkason, eleinte a gyerek sehogyse értelte, hogy miben is különbözik a többiektől. Csak kcsöbb jött rá, hogy Tru-Vau rosszindulatúan villogó szpmein keretes szemüveg éktelenkedik, s alóla vékony, horgas, hegyes orr meredezik előre. — Megint a medve és mindig csak a medve — dühöngött az ordas. — Nem elég, hogy mióta ideköltözött, nem engedi felfalni a kisebb állatokat. Most növényevésre szoktatja az erdő lakóit. Azt magyarázgatja nekik, hogy elég méz vart a fák odraiban, elég zöld hajós a fiatal ágakon, nc pusztítsák hát az állatok egymást. De mindez még nem elég- A múltkor elhatároztam, hogy kereskedést nyitok a menyétek meg a bo-rzok tanyája közelében. Valamiből csak cini kell, nem? Bementem a városba és vettem egy tucat nadrágtarlót, Éppen javában főztem három szorgalmas nyeslet, magyaráztam nekik, hogy egy komoly állat nem élhet nadrágtató nélkül, amikor elöcanvmogott a medve. ,,Ne ugorjatok be ennek a szélhámosnak — dörmögte. — Nincs nektek erre a holmira szükségtek. Inkább dologozzatok szorgalmasan, akkor lesz mindenetek, ami csak kell." Ezzel fogta magát és visszament a fák közé. Hát mondjátok meg, mit csináljak? Hiszen csak ne félnék úgy a hatalmas mancsaitól!..-. „Inkább dolgoznál, csúf ordas!" — godolta magában a lapuló kisfiú, de bölcsen óvakodott attól, hogy magára vonja a. figyelmet. Annál inkább, mert most Josi-Dada, a csúnya, véraláfutásos szemű hiéna vette át a szót, A kisfiú borzadva látta, hogy mellső lábai között egy koponyái görget. — Én fittyet hányok a medvének. Én bizony megtámadtam a kódokat, mikor odaát a tó partján házal építettek. Itt van az egyiknek a koponyája, ni, — vigyorgott gúnyosan. — Igen, de mit értél vele. Megölhettél egy-két hódol, de mit tehetsz, ha a medve megtanítja őket az összefogásra — vetette ellen valaki a díszes társaság tagjai közül• — Mi, hiénák sokan vagyunk ám! — vicsorgott dühösen JosiDada. — No, és azt hiszed, hogy medve egy van. Meg ott vannak a menyétok és a borzok, a nyestek és a hódok, s egy csomó más állat, akik mind a medve pártjára állnak. A hiéna dühösen morgott, de elharapta a választ, mert Görcs-Csil, a lomposfarkú róka vette át a szót. De csodák-csodája, — a kisfiú sohasem látott még ilyen rókát — nagy szivar füstölgött a szájában, s időnként jót húzott egy nagy zöld üvegből. — Csellel kell élnünk ellene — így Görcs-Csil. — Emlékeztek, hogy mit csináltunk, amikor a tigrissel hadakozott, aki mindannyiunkat fel akart falni? Bíztattuk, hogy ctyik harcoljon báran, mi majd segítünk neki és közben titokban támogattuk a tigrist. — Butaság — vágott közbe megint valaki. — Először is, akkor még egyedül volt és mégis elintézte a tigrist. Most meg nincs egyedül. De ez a kisebbik baj. A nagyobb az, hogy ki meri megtámadni elsőnek? Sajnos, a tigris nincs többé .., — Itt van Tru-Vau, pótolja ö a tigrist — alázaloskodott Görcs CsU. Mindenki a szemüveges ordasra nézett, aki nyugtalanul izgetl-mozgoll a helyén és láthatólag megkönynyebbült, mikor egy újabb felszólaló elvonta róla a figyelmet, Moch-Lék, a sovány sakál volt a beszélő. Kissé távolabb ült a többiektől, mert olyan rossz híre volt, hogy mindenki elhúzódott tőle- Azt beszélték róla, hogy egy közönséges házi macska, aki annak idején a tigris tányérnyalója volt, megveszte, gette néhány darab csikecsonttal. Akkoriban szó is volt róla, hogy az állatok kiközösítik maguk közül. De az ordas megakadályozta a dolgot. Igaz, hogy ö is undorodott a sakáltól, de sokszor hasznát vette, ha olyan piszkos munkát kellett elvégezni, amit senki se vállalt. Pár évvel ezelőtt, egészen kevés koncért, nagy vérengzést vitt véghez a vakondokok között, akiket az ordas te akart igázni. — Élesítsük a körmeinket és harapjunk bele a medvébe — visította Moch-Lék. — Igyekezzünk még most mielőtt ellenünk fordul mindenki. Most halk sziszegés ütötte meg a hallgatózó gyerek fülét és közvetlenül az ordas lábai előtt hatalmas, kövér kígyót vett észre. — Én majd megmarom — sziszegte Tszi-Tszo, a kígyó. — Tudjátok, hogy annak idején barátjának tartott. — Igen, de az akkor volt — gúnyolódott Moch-Lék, a sakál, aki örült, hogy akad valaki, akit még ö is lenézhet. — De most már nagyon is tisztában van veled. — Zárjuk le a vitátI — reescsenteft közbe Trau-Vau. — A medvének rövidesen itt kell lennie. Ha kilép a tisztásra, a hiéna meg a sakál a torkának ugrik, a kigyé pedig belemar! Megértettétek? — És te? — kockáztatta meg a szót a róka. — Csend legyen! Teljesítsétek a parancsot! — üvöltött az ordas. A kővetkező pillanatban megjelent a tisztás szélén a medve. A kisfiú szólni akart, kiáltani d medvének, hogy vigyázzon, meri az élőiére törnelc. De nem jött ki hang a torkán s lábai az izgalomtól felmondták a szolgálatot. A medve megállt és szembenézett a társasággal. Jókora faágat tartott mellső lábai között és nyugodtan csiszolgatta le róla a kérget. Elsőnek Moch-Lék, a sakál kullogott el, nyomon követte Josi-Dada, a hiéna. Tszi-Tszo, a kígyó nesztelenül eltűnt a fűben, Trau-Vau, az ordas pedig igyekezett minél kisebbre öszchúzni magát. Görcs-Csil, a róka öszezedte minden bátorságát és megkérdezte: — Mit csiálsz azzal a faággal. A medve egyetlen roppanlással kettétörte a gallyat s csalc azután válaszolt: — Az egyikkel a barlangom letejét tatarozom ki, hogy a bocsoh téli szálása kényelmes legyen. A másikat elteszem, hogy bezúzzam a a fejét annak, aki meg akar támadni! Erre azután valamennyien elsompolyogtak. A medve egyedül maradt a tisztáson. Elmosolyodott, azután egyenesen az óriásfa felé vette az útját, ahol a gyerek lapult. — Látod. kisfiam! — szólalt meg barátságosan. _ Ha most elhúzódi tam volna előlük, legközelebb nekem támadnak. Tanuld meg, hogy a sakálok, a hiénák meg a kígyók csak az erőtől félnek. PÓSA PÉTER