Délmagyarország, 1952. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-01 / 101. szám

4 CSÜTÖRTÖK, 1952. MÁJUS t. BÉKEHARCRA, BÁTOR HELYTÁLLÁSRA BUZDÍTANAK • i A H M ja s a ré^i harcos május elsejék okiratok tanúsága szerint Szeged öntudatos dolgozói a rendőrterror ellenére is megünnepelték a dolgozók nagy nemzetközi ünnepét \ munkásmozgalom történetének i liget VoR. Alikor még a' szegedi htS rgeden m;ndig kiemelkedő csőmé. I doh Vámot kellel! a gyalogosnak is nw.t jelentették a dolgozók. taagv j (igetnjök és a munkások kérték a n uuctközi ünnepének, május ' város vezetőségét, hogy a május elitek megünneplései. A feiszabji<iu- j scjci ünnepségre hldvámmentess'éget - ciőtt azonban nem ü inepelheltck kaphassanak. Ezt azonban szigorúan * abadon a dolgozók 'és az lual^odó - t.iiy elnyomó politikája , jjkövetk lében szigorú megfigyelés uiá(t tv lőtték azokon, akik mégis ünne; , 'ni merészkedtek. <„* Május elseje megiinnieplésére előtör az 1890-es évből találhatunk a ilokal. Ebbe: az évben országo> n megünnepelték ezt a napní/.Szc-i C den azonban csak ,;osendvs HUH lá isi" engedélyeztek. A rendőrséget teljes készenlétbe helyezték erre a napra, de ezenfelül a város P ilgármesterénekV'ké»feórai'.»is1wKÍiw * , , . , . , Mi katonai parancsnok még két S^V* elnyomásáraA város, Ies/úrad katonaságot is é*á*kes °k"a,ot amelynok tartalma világosan, rámutat er. re. Jellemző, hof/v ezt az iratot a polgármester a szigorúan bizalmas uifgtaigadták a város urai. Az 1918-as május elsejei ünnepléssel kapcsolatban szfrájkhirekről értesülhetünk. 1919-ben Szeged az 'imperialista háború győz. tesének. a franciáknak a megszállása' alatf állt. A francia parancsnokság Igyekezett a munkások előtt jó Színben feltűnni és megengedte a május elsejei ünnepséget, valójában azonban mindent elkövettek a ír helyezett. Evek hosszú során ál tartott ez igy. A szegedi munkások azonban neiu hagytak fel a SzerVfzkedéssei. Szakszervezetük minél c+ösebb kiépítésére törekedtek, mert Hblw.i az időben ez 'jelentette száii nkra a legnagyobb erőt. Arfszemben. Ha ez nz erő nem elég, 1'100-as években igén jelentőssé rtö• Rulett már ez a szervezet. A város vezető urai felismerték chtték á 5 zurvezkedésnek erejét fe" félVe 'Yítü l"t'ak további növekédfeftő't. A pof-' girmester a törvényhalósági bizotthoz 1906-ban o köVétfdfőkét je.••ii'ctte: véleményünk szerint a L . iilekezési jognak P tekintetbe^ bi* / nyos korlát közé téendö sz'rtfítá• i tartjuk célravezetőnek, mért a I vtonos gyülekezésekkel a inunká- nak a munkakedvük ls csökken, • t munkájuklól is bíkonyóli mér. liáig cflvonatnnk," Ih-eo fondortatos időn akarták megakadályozni a i -unkásság szervezkedését és jellemző, hogy 1910-ben ezt a javuSlatot még azzal toldotta meg a polgármester, hogy a törvényhatóságnak javasolta a miinlákkíg gyTUeftfiéíí jogának szabályozását. - •• i Ax első világháború alatt is erős rendőrhalálom igyekezett elnyomni a munkásságot. Az uralkodó osztálynak n jobboldali áruló szoc áldemokraták nyújtottak ebben az időben is segítséget a munkásokkal szemben. A szegedi munkások ilyen körülmények között is megünnepelték május elsejét. A hagyományos ünneplő hely az újszeged] KáMayirntji közé helyeztette. Az irat szerint április 28-íln Bvirix ezredes, tflroskormányzó arról értesítette a Várást, hogy a rendőrség teljes egé••zóhen a polgármester rendelkezésére "5II az ünneplő munkásokkal akkor Somogyi Szilveszter — az akkori polgármester — igénybe vehet! n csendőrséget, a hntárrendőrséget és a magyar helyőrséget is. Világosan megmutatja az elnyomás korszakának állapotait az is. hogy a fehér terror 24 esztendeje alatt lefolyt ünnepségekről a szegedi saj. tó iTtíndÖsszc egy ízben, 1935-ben omlékezelt meg. pedig a dolgozók minden évben ünnepeltek. A munkásosztály legjobbjai minden évben kivonultak Újszegedre. A hídon csak kettesével haladhattak áf, ott is n rendőrök sorfalai között. Újszegeden polgári ruhás rendőrök és •egyéb besúgók furakodtak közéjük, A munkásosztállyal együtt nem egyszer ünnepeltek a környék, öntudatosabb dolgozó parasztjai is, így például egy 1935-ös tudós(tás arról számot be hogy a munkásság ünnepén n tanyaiak is részlvetlek. Európa nagy városainak munkás, sága a kapitalista elnyomás ellenére is különösen nagyszabású felvonulásokkal tűntetett 1929. május elsején. A gazdasági világválság éveiben o munkásság tiltakozása hatalmas erejűvé növekedett a végnélküli kizsákmányolás és munkanélküliség ellen. Berlinben, Párizsban, Varsóbán készenlétbe helyezték az egész rendőrséget, a kommunistákat pedig letartóztatták. Berlinben a tüntetők közé lőttek s a felvonulásnak 9 kilenc halottja is volt. A Horthy-korszak polgári sajtója megrémülve közötte az eseményeket, az elnyomó rendszer pedig még erősebbre vonta a szorító gyűrűt. Szeged munkásosztálya azonban annak ellenére, hogy legjobb vezetői, a legjobb hazafiak, a kommunisták naponkénti ellenőrzés alatt állottak, mégis megmutatták, hogy bíznak a felszabadulásban és május elsején bátran fejezték ki egyiivétartozásukat a világ minden proletárjával. A munkásosztály bizakodása ivem volt hiábavaló: a dicsőséges Szovjet Hadsereg elhozta számunkra a szabadságot és a régi harcos május elsejék emlékével is megerősödve, boldogan, szabadon ünnepelhetünk, Oltval Ferenc, a Szeged Városi Levéltár / vezetője Moszkva ünnepi díszbe öltözik május elseje tiszteletére Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió fővárosában az épületek, a terek és főútvonalak ünnepi díszbe öltöztek. Az épületeken V. I. Leninnek és J. V. Sztáiihnak, a Bolsevik Párt és a szovjet állam vezetőinek arcképei láthatók. Alkonyatkor városszerte felra. gyog a díszkivilágítás. Hatalmas transzparenseken a Bolsevik Párt Központi Bizottságának május elsejei jelszavai olvashatók. A klubokba®, kultúrpalotákban és színházakban ünnepi üléseket tartanak május elseje, a dolgozók nemzeiközi szolidaritásának napja tiszteletére. A szövetséges köztársaságokból és vidékről Moszkvába érkeznek a vendégek, hogy résztvegyenek a május elsejei ünnepségeken. Május elsején a külföldi vendégek a Vörös.téren megtekintik a Szovjet fegyveres erők díszszemléjét és a moszkvai dolgozók felvonulását. A moszkvaiak hatalmas politikai és termelési sikerekkel fogadják a nagy ünnepet. MÁJUS 1 HAJNALÁN Tarka illatban lürdik a hajnal, szél lütyórész o fák sudarán, zörren a fűzfák friss, üdg zöldje, — siklik a csónal. lenn a Tiszán. — Hajnali plr, óh önlsed a lényed, — üdv neked újra szép kikelet. — Friss, üde szárnyon szálljon az ének, forrjon a vér, és gyújtson a tett. Szálljon a vers hát szerte a földön, zsenge varázsát hintse ma szél, s májusoknak új tüze lobban, szivek ezernyi csillaga ég. Kürtök a hajnal langy pihegését csókba dobálják. — Hangos a lég! — Szerte a földön ébred az ember, feldübörög az emberiség! Döngnek a léptek dal ütemére, szívben a vérünl: forrva kering, 8 májusi zsongás roskatag ágán, béke gyümölcse boldogan int. Varsányi Péter BOLDOGAN ÜNNEPELJÜK MÁJUS 1-ET A TITO-HATÁR MELLETT Ha egy idegen Mórahalom községben jár, bármerre is néz, látja a lázas építőmunkát, melyet dolgozó népünk végez Tito szomszédságában, hogy szocialista hazánkat minél szebbé, gazdagabbá tegyük. Minden lépésnél meglátszik a párt Irányító keze. A tanács a fásítást végzi, hogy a sivár homok, a szárazság ellen a fásítással vegye fel a küzdelmet. Gépállomásunk, falunk büszkesége is értünk dolgozik. A gépállomás dolgozói már a cséplőgépeket javítják, vagy az egyéb mezőgazdasági gépet hozzák rendbe, hogy az elkövetkező időben a nagyobb faladatokat sikeresen megoldják. A földmüvesszövetkezet éppen új kirakatot készít május 1 méltó megünneplésére, Építik az üzemi étkezdét is, mert nagy munkásünnepünkre már étellel akarják a dolgozókat ellátni. A sportpályán lelkes fiatalok végzik edzőgyakorlataikat, hogy ép testtel és tanulással felvértezve erős fiai legyenek szocialista hazánknak. Este, mikor szomszédunkban, a Tito elnyomatása alatt élő Jugoszláviában csak az UDB pribékek járkálnak, akkor nálunk a DISZ-fiatalok, az MNDSZ-asszonyok szereppróbáikat tart. ják, hogy a dolgozó parasztsággal is megismertessék az új, haladó, szocialista, igazarcú művészetet. Pártunk irodájában a haladó fokú szemináriumon komolyan figyelnek az előadóra az élenjáró dolgozóink, hogy munkájuk mellett politikai ludá. sukat a nagy munkaidőben is gyarapítsák. A nyolcadik szabad május 1 legszebb ün nepének az elérkezése még tisztábban elénktárja azt a fejlődést, amelyen községünk a felszabadulás óta végighaladt. Ma már szabadon élünk, dolgozunk és munkánkkal, egész magatartá. sunkkal arra törekszünk, hogy még boldogabb legyen életünk, fiaink élete, akik már teljesen az új hazában, szabad és boldog emberként nevelkednek. Erre tanít és lelkesít bennünket a nyolcadik szabad május 1. Ádáss István, Mórahalom. ÚJ, HARCOS MÁJUS A köttök ezerszer írlak már a tavaszi é/szakáróf. Dalban, versben milliószor fejezték ki a bársonylekefe sötétséget, melyből kedvesen előhunyorognak, mint apró gyertyafények a csillagok milliárdjai, A szellő is lágyabb ilyenkor, slmogatóbb, a tavasz számtalan illatával terhelt. Ugyérzi nz ember, hogy nagy-nagy teltek feszítik izmait, harci riadót dobol ereiben a vér és évről-évre új. soha nem látott csodaként dvözli a bimbózó rügyek, a meszsze tájak rejtelmeiről zúgó megáradt vizek, az egósz ébredő termeszei dús életerejét. Bővérű tet. tek születtek mindig így tavasz' lön, s talán éppen emiatt választotta a munkásság ünnepévé ásnak a hónapnak az első napját, mely mint édesanya az emlőjén, neveli az egész évi kenyeret adó búzát, dúsmézü virágokkal hinti tele a rétek selymét, a Iák ágait, hirdeti a teremtő élet diadalát a tél, a' pusztulás sivársága lelett. A május elsejei bibor hajnalokon, vörös zászlók selymét bontogatja e-'' bontogatta ezelőtt Is a szél a világ minden táján még akkor is, ha a zászló színéhez hasonló máritrvérnek kellett utána az utca kövére lolyni. Kardlap, szurony, gumiból, a zsarnoki önkény fegyvererdeje sem tudta megakadályozni soha, hogy beleharsanjon a keletről felkelő ngp aranyzuhotagába az elnyomot-ak győzelmi dala, mely már akkor érlelte a jövendő gazdag gyümölcseit. Bujtunk, mint az üldözőit. d hi, kellett, kiálltunk, nem tő- < födve a háláltál sem. Mégis ünnepe/tünk ..." — így pered a. mu't keserű valóságának gyönyörű mesévé színeiül/ ionala a költők által arinytszof megénekelt tavaszi éjszakában. Csönd, fatui, Iyi'zi mesélő, régi történéseket -ingató némaság. Egész apro" nézek hallatszanak csupán. A szés üvegajtón villemoausilingelés »• íródik be időnként, ír tonoleram 11 pedig, mmt valami ütemes s •dobogás, a gépék ritmusa, li) nkor müszákváli'ás cWt óbbért a csupa ragyogás előcsarnokban össze-össze verődik kis csoport, gyöngyözik a kacagás, vagy figyelő érdeklődés tény esi ti át a rakoncátlan fürtök keretezte lányarcokat, ha „mesélő" akad. Mert nagyot' téved ám, akt azt hiszi, hogy a mese csupán a gyermekek kedvence. A felnőttek telke úgyanúgy issza magába a színes mese édes nektárját, s a mesenektár öntözte fogékony lelken, mint dús termőtalajon pompás virágként lobogótüzü tett nyílik termésként. Az Igaz mese mondója nem fiatal ember már, de nem ls öreg. Fejét belepte már a dér, de szeme sarkában, szája szögletében szívből jövő mosoly bujkál s van valami mókás tncselkedés abban, ahogy csigázza az érdeklődést. Egy régi május elsejéről beszél éppen s apró részletességgel meséli, hogy a Kossuth Lajos sugárúton haladó munkástömeg merre, milyen utcákon kanyargott, hogy haladt Újszegedre a Kállai liget leié. Még azt is elmondja, hogy a barátain milyen ruha volt, hogy honnan szereztek piros szektát, epük arra nem akar rátérni, ami. ro a hallgatók olyan nagyon klvfnesiak. Végre egy szőke, búzavirágkék szemű lány nem állja tdvább és közbeszól: — Ilyen cqyszerüen ment volna Túpai bácsi? Hangjában benne van, hogy semmiképpen sem tudja összect/yezletni most a szemináriumon hallottakat, o múltról olvasottakat a szemtanú elbeszélésével. — Hát hogy ment volna? — kötődik Tápai bácsi és belecsíp a mellette álló lekete leány karjába, akljiek már nevetésre húzódik a szája. Olyan őszintén ' Cseng a hangja, hogy a szőke nem veszi észre a ravaszkodást, — Hát nem bántották magukat?... |— Ha azt nem veszed „hántásnak", hogy a nagy áriézikútnál közénk nyargaltak a lovasrendö'rök, akkor tényleg nem bántotok... Ugy felröppen a kacagás erre, mint egy tarka madársereg, s a kékszemű szőke nevetése száll talán a legmagasabbra. A trétacsináló velük nevet, de látszik, hogy a tréfásan odavetett mondat mélyén megrohanták az emlékek. Komoly, tanító szavak nyomán rajzolódik most már a mult, a gomblukba tűzött) piros virágért pofonokat osztogató rendőrök brutalitása, a de'ektivektől, spicliktől megszállt Kállai liget május elsejei tarka képe. — A kis piros zászlót csak a kabátunk alatt tudtuk kivinni a' ligetbe, ott aztán egy adott, alkalmas pillanatban kibontottuk s éltettük a szocializmust, május elsejét, énekeltük az Jnternacionálét. Mire a rendörök odarohantak, eltűntünk a nagy fűben, a fák, bokrok között. Bizony előfordult még olyan is, hogy csak a Maroson át tudtunk megmenekülni. A Lázár Jóska, Berta Jóska, meg a Komócsinok sokat tudnának ezekről' mesélni. Harc, nagy harc volt akkor minden május elseje... ...A hallgatás közéjük telepszik, de különben is már műszak váltást jelez az óra. A lányoknak munka után kell látni, a mesélő pedig annyira belefeledkezett a múltba, nemis vette észre, hogy hallgatóit elszólította a kötelesség. Az igaz mese pedig dússzirmú virággá nyilt ki a szökehajú lány szivén. Az ö arcán még nem szántott barázdákat a mult. Valósággal gyerek volt még, amikor rásütött az első szabad május napja. Hogyan értette volna még akkor ö, a kis dorozsmai cseléd, miért lengetik az azel&ti komorarcú férfiak, nők örömittasan, nevető boldog szemekkel a bíborszínű zászlókat. Avramov Illés, kulák konyhakertész földjén 1945ben is ugyanolyan nehéz volt a bakhátakat húzó nagykapa, mint egy esztendővel azelőtt, s a napszám sem csurrant vastagabban. Akkor kezdte sejteni az öröm okát, amikor egy napon új magot vetettek abba a tőidbe, melyet ő is annyiszor megkapált. Alig egy esztendő alatt ebből a magból parkettás, neonfényes, csillogó, gyönyörű gyár nőtt ki s ő, Barna Jolán odaállhatott az egyik durúzsoló, lágy gyapotfonajat sodorintó gyürüslonógép mellé. A munkától zúgó hatalmas terembe belopakodik a langyos tavaszi éjiszaka illata. Nemcsak a vérét lódítja meg ez a színes rügylakasztó kikelet az embernek, hanem a gondolatokat is sebessebben kergeti. Miközben az ösztönös mozdulatokkal halad a munka, egyre szeme elé tolakszik a Tápai bácsi meséjéből megelevenedett lovasrendőrroham képe. Vér, könny, szenvedés és harc. Évről-évre megismétlődő, soha meg nem szűnő elszánt harc ... Rendbeteszi gépét és mint népnevelő meglátogatja egyik beosztottját Dánt Ilonkát. Kis lemaradás mutatkozik nála s gyorsan megbeszélik, hogyan lehet fokozni a munka üteméi. — Éppen most hajloMam egv idős munkástól a régi májusok történetét — mondja. — Küzdöltek, harcoltak azért, hogy minél nagyobb ünneppé avassák május elsejét. Mi most másképpen harcolunk ugyanazért. . .. Hirtelen elharapta a szót, s míg visszafelé haladt gépéhez, azon tűnődött vájjon jól mondtae most ezt. Lehet-e összehasonlítani ... Lovasrendürroham, menekülés a Maroson át akkor ... Most? Harc a felajánlások teljesítéséért, túlteljesítéséért. Két kiló termelésemelést vállaJt és sz ta. hánovistához méltóan 4—5 kilóval növelte eredményét... Ez nem küzdelem? Mióta hatcol például azért, hogy az előtte lévő műszakbéli társa Győrit Mária az ő beosztása szerint járja körül a gépet, hogy jöjjön pár perccel előbb, tisztítsa gépét? Ez a harc még nem vezetett eredményre, de nem kétséges a győzelem!... Talán nem is tudná megmondani, miért lett ilyen hirtelen jókedve, ahogy eddig elért gondolataival. Bájos keringődallam lopakodott ajkára: „Száll teléd énekem, sapkám vidáman meglenge. tem..." Fiatal Izmai megfeszültek és hirtelen, erősnek, nagyon erősnek érezte magát. Arra gondolt, hogy neki nem kell már kabát alatt rejtegetve vinni a május 1-i felvonuláson a vörös zászlót, mint Tápai bácsiéknak, büszkén teszülhet most ki a zászló selyme ez alatt a szabad ég alatt. Pedig most is szeretnék a Marosnak, vagy a börtönök mélyének szorítani a zászlóvivőket. Tudja min. denki, hogy az. üzem lalain túl, alig pár kilométerre elszánt banda acsarog, a világ másik végén pestissel, kolerával akarnak kipusztítani egy békés népet. A harc itt a gépek mellett ellenük is folyik. Nem sok idő kellett már addig, míg ezek a gondolatok szavakká gyúrva kiröppentek, mint szárnyrakapott madárfiókák a fészekből. Ugyanolyan csendes éjiszakábahajló este volt, mint amikor Tápai bácsi mesélt arról a régi harcos májusról. Most Barna Jolán volt a mesélő. Míg Tápai bácsi a mult emlékeit, addig ő a jelen küzdelmeit rakta össze színes képekké, • harcos epizódokká. —' Én csak most jöttem rá, — mondotta, — hogy milyen nehéz az a harc, amit a múltból magunkkal hozott gondolatok ellen kell vívni. Én például nem jártam el rendesen az oktatásra. Termeltem, termeltem s csak akkor jöttem rá, nem is tudom miért termelek, amikor csak a saját elejtett szavam vezetett rá, hogy a mostani május e/se/ck is éppúgy harcos májusok, mint a múltban. Sokszor ez a harc még több szívósságot, kitartást követel. Egymásba karolva sétállak a kivilágított előcsarnok leié, amikor a gyár mellett elrobogó vonat füttyét hozta leiéjük a szél. Valahogy furcsán ottmaradt a levegőben ez a hang, mint a harcra hívó kürt szava. Most nem álltak meg az előcsarnokban beszélgetni, sietlek, hogy müszakváltás előtt legalább 15 perccel a gép mellett legyenek. Tápai bácsi, a portás mos/yogva nézett utánuk és halkan, csak magának annyit jegyzett meg: — Most azt hiszem nagyon rosszul járnának. azok a lovas, rendőrök, ha megpróbálnának ezeknek a fiataloknak a soraiba gázolni!... Sz. J.