Délmagyarország, 1952. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-08 / 106. szám

A különbékcszcrződés nem függetlenséget, hanem súlyos nemzeti válságot eredményez Japán szániára A szentesi járás elfogadta a szegedi járás versenyfelhívását A szovjet emberek hatalmas lelkesedéssel kezdték meg az 1952. évi népgazdaságfejlesztésl állami kölcsön jegyzését AZ. M D P CSO M-G RADM E GY E \ PÁRTBIZOTTSÁGÁN A VIII. ÉVF. 106. SZÁM ARA 50 FILLÉR fWfBIMBEFM CSÜTÖRTÖK, 1952. MÁJUS 8. Kommunista parasztok felelőssége A vetés befejezésével nem ért véget a harc mezőgazdaságunk területén. Ellenkezőleg. Teljes nagyság, ban előttünk áll a tavaszi növényápolás sokrétű feladata, amelyet csak úgy tudunk jól végrehajtani, ha a dolgozó parasztság az eddiginél is fegyelmezettebben követi pártunk útmutatását és szervezetten hajtja végre a kormány határozatait. A növényápolás nagy harcában — amelyet a béke jegyében vívunk meg — nem kis felelősség hárul falusi párttagjainkra, a kommunista parasztokra. Rajtuik, az ő felelősségére^ ükön és példamutatásukon múlik elsősorban, hogy június l-re. a Megyei Béke találkozó napjára sikerül-e a bő termés, a gyors gabonabcadás feltételeit megteremteni. Ebben a csatában, amely az elkövetkező hetekben a földeken zajlik le, dolgozó parasztságunk a béke ellenségeivel, a kulákokkal találja magát szemben. A sorozatosan megvert osztályellenség ma mór csak kivételes esetekben megy fejjel a falnak, vagyis óvatosan igyekszik elhinteni a munkahalogatás magvát. Nem nyiltan ócsárolja ma már népi demokráciánkat az egykor nagyhangú zsírosparaszt, hanem ,,jótanácsokat'' osztogat; „Eső nélkül a gaz se nő, minek sietni a kapálással". Amikor ilyen pletykák szállingóznak a faluban, a kommunistáknak azonnal tudni ok kell: ezek nem az öregasszonyok agyában foganizottak, hanem valamelyik gangos portit tulajdonosától erednek. Jólehet, a dolgozó parasztok nagyon mégis., merték már a kulák aknamunkáját, ] mégis előfordul, hogy befolyása aki kerülnek. Szentesen Abonyt Sándor kulák, aki nem volt hajlandó megkezdeni a kukorica első kapálását, hasonló szabotázsra igyekezett rávenni néhány középparasztot. Itt is bebizonyosodott, hogy az osztályharcban nins légüres tér — ha a kommunisták nincsenek mindenütt ott, ahol a tömegeket fel kell világosítani, aJckor ott van helyetlük az ellenség. Egyedül a párttitkár valóban r.em lehet ott mindenütt, ahol a kulákok hazugságait le kell leplezniDe neki, mint a község, vagy járás gazdájának tudnia kell mindenről, ami a halárban történik. Oda kell csoportosítani népnevelőkből/ tömeg'szervezeti aktívákból álló hadseregének zömét, ahol legnagyobb lemaradás van a növényápolásban. A népnevelőknek — és elsősorban a kommunista népnevelőknek — ismerni ök kell nemcsak a kül- és belpolitika eseményeit, a békeharc feladatait, hanem emellett bizonyos szakmai ismeretekkel is kell rendelkezniök. Könnyen előfordulhat, hogy a dolgozó parasztok felieszik azt a kérdést: „Miért kapáljak én az idén négyszer, amikor nem gazlik a föld?" Ilyenkor, ha párttitkáraink csak általános válaszokkal próbálják elintézni a választ, ez feltétlenül tekintélyük rovására m egy. Szükséges, hogy a népnevelök — ha az alkalom úgy hozza —, maga a párttitkár elvtárs is meg tudja magyarázni a tanácsért hozzája fordulóknak: Kapálni akkor is kell, ha gyommentes 'a föld. A felső talajréteg, különösen az erős napsütésben, gyorsan felmelegszik és kiszárad. De, ha a talaj felszínén többszöri kapálással biztosítjuk a porhu gos réteget, akkor a száradás aüg terjed néhány centi mélyre. így csökken a párolgás és megőrizzük a talaj nedvességét. Ezért figyelmeztetett Rákosi elvtárs a járási párttitkárok értekezletén: „Meg kell feltétlenül tanulni bizonyos szakkérdéseket. Egyik-másik elvtárs elmondotta, hogy nem mernek bemenni a faluba, mert nem tudják megválaszolni a kérdéseket. Hát ez már öreg hiba! Azt még megértem., ka valami komplikált ipari vállalatnál ilyesmi megesik,... De, hogy közönséges mezőgazdasági kérdésekhez ne értsen, hogy ne tudjon ilyen kérdésekben felvilágosítást adni — az •már baj, mert olt azután vége a tudománynak!" Pártunk joggal elvárja, sőt megköveteli tagjaitól, hogy a begyűjtéshez hasonlóan a magasabb termésért vívott harcban is elsők legyenek. Csak úgy követelhetik meg a pártonkivüliektől teljes joggal, hogy jól hajtsák végre a kormányhatározatokat, ha az ö szavuk is egybeesik a tettekkel. Tudniok kell, át kell érezniök a mezőgazdaság területén dolgozó kommunistáknak, hogy az ő területükön történtekért akár politikai, gazdasági kérdésről legyen is szó — ők a felelősek. Munkájuk végzése közben soha egy pillanatra sem feledkezhetnek meg arról, hogy a párttagság milyen kötelezettségeket ró rájuk. A párt szervezeti szabályzata — amelyet minden kommu nlsta párttagsági könyvecskéjében 6zive felett hord — kimondja: „A párttag kötelessége, hogy állandóan erősítse kapcsolatait a tömegekkel, világosítsa fel őket a párt politikájáról, tanácsadójuk, vezetőjük legyen. Kötelessége, hogy élenjárjon a termelésben, példát mutasson t munkafegyelemben, a szakmai kép zettség emelésében, őrködjék a népi demokratikus állam törvényei, rendie, fegyelme felett". Vannak még községi párttitkárok a megyében, akik ahelyett, hogy ellenőriznék az agitátorok munkáját, vagy a növényápolás területén adnának hasznos útmutatásokat, a ta náesházán töltik el drága idejüket. Az ilyen pártvezetők szakítsanak az ilyen helytelen gyakorlattal és kö vessék Iluza Ferenc derekegyházi párttitkár példáját akinek a pártirodából a község határába visz az ctső útja. Személyesem is beszélget a dolgozó parasztokkal és tapaszla tatainak gazdag tárházából értéke? érvekkel tudja ellátni népnevelő értekezleten a népnevelőket. Ennek a felelősségteljes irányításnak az eredménye, hogy a derekegyházi földeken serény munka folyik pirkadattól napestig. A kláramajori I állami gazdaságban azonban nem érzik a kommunistái;, hogy köteles ségük előrelendíteni a munkát. Piti István elvtárs, népnevelő szó nélkül belenyugodott abban, hogy a brigád tagjai kétórás ebédszünetet tartót tak és ezzel négy nappal késleltették a kapálást. Az ilyen párttag vi szolyog mindenféle felvilágosító szótól és egy-két dohogó munkakerülő, nek hatása alá kerülve lemond a tömegek neveléséről. Amikor aztán egyéb fontos kérdésekben a többi dolgozók sem hallgatnak a szavára, rájön, hogy olcsó népsűrűséggel nem lehet a tömegeket igazán megnyerni. A tavaszi növényápolási munkái; — mint minden egyéb gazdasági feladat — szoros összefüggésben vannak a béke védelmének kérdésével s a kettőt nem lehet különválasztani egymástól. Ha este kisgyűlósen arról beszél a békebizotlság titkára, hogy május végéig kélszír kapálja meg mindenki a kukoricá ját. akkor egyben azt is mondja: többet kell termelnünk, mint tavaly, hogy erősebbek legyünk és megakadályozhassuk a háborút. A kommunista parasztok rá kell, hogy mutassanak népnevelő munkájuk során: Június 1, a Megyei Béketalálkozó, csak akkor válik erős fegyverré a csongrádmegyei békeharcosok kezében, ha munkával acélozzuk meg. Különösön jó megértette ezt Lázi Jánosné deszki MNDSZ asszony. aki az egyik békegyűlésen így beszélt: „A határon túl, ahol a Tito-rendszer nyomorítja a népet, kihalt a táj. Nem dolgozik senki, mert az ottani békeharcosok tudják, hogy a termeléssel nekik nem lesz több, csak a háborús készülődést segítenék vele. Hazánkban, ahol nekünk tereim a föld, lelkesen dolgozunk a több termésért, a békéért". Lelkes mezőgazadsági munkaverseny indult meg a napokban megyénk területén is. A makói járás dolgozó parasztsága megbízásából a Járási Pártbizottság és a tanács hívta párosversenyre a szegedi járás dolgos népét. A szegediek öröm mel vállalták a nemes versengést és megfogadták hogy előbb végzik el a növényápolást, aratást, cséplést, mint a makóiak. Ma a szentesi járás is csatlakozott a versenymozgalomhoz és a csongrádi járással akarja összemérni erejét a Megyei Béketalálkozó győzelméért. Ezeinki vül naponta kapunk leveleket, amelyekben termelőszövetkezetek, községek és egyéni dolgozó paraszlok kezdeményezik az egymással való vetélkedést. Minden kommunistának, aki a mezőgazdaság területén dolgozik, az most a legfontosabb feladata, hogy tovább szervezze a versenyt, lelkesítse, tanítsa tovább a tömegekel amelyek már számtalanszor bebizonyították: készek a párt lobogója alatt megvédelmezni otthonukat, szabad hazájukat, családjukat, bé kéjüket. A június elsejei béketalálkozóra való készülődésben ISMÉT HITET TESZNEK A BÉKE MELLETT A SZEGEDI DOLGOZÓ PARASZTOK Határjárás Szegeden ját. Odébb két dűlővel a Hemyósutcai ördög János bajlódik a lóval, de ö 6em enged. Nagyon fontos most a kapálás, mert a gyomok a száraz idö ellenére is fej lödnek.' De azért is fontos mert a kapa elvágja azokat a millió hajszálcsövecskéket, amelylyel — mint parányi alagutakkal Akármerre indul el az ember Szeged hadárában, minden dűlőben növényápolást végző dolgozó parasztokkal találkozik. Elindulhatunk Szőreg felé, Röszkének, vagy Dorozsmáuak, a határ képe többnyire mindenütt azonos. A Budapest felé vezető úton elindulva, alig találni olyan földdarabot, ahol most ne dolgoznának, vagy éppen ne tegnap vagy tegnapelőtt fejezték volna be a növényápolás munkáját. Itt kukoricát, amot't gyapotot, vagy éppen cukorrépát kapálnak. Sűrűn találni olyat, ahol a paprikaföldet készítik, hogy mire beköszönt egy jó nyári záporeső, palántálni lehessen. Rókusi Feketeföldek ... Dózsatermelőszövetkezeti csoport... Itt a város tövében erősödik, gyarapodik, nő ez a csoport, éppen úgy, mint a többiek. Erősödnek a csoportok, mint ilyenkor tavasszal a kiscsibék a kotló védőszárnyai alatt. A Dózsa-tszos ls ilyen megerősödött „kiscsibe", amely a párt iránymutatása mellett egyre biztosabb, szilárdabb léptekkel halad előre. Van már nekik dicsekednivalójuk is. A Rókusi Feketeföldeken a Jutafoinógyár mögötti reggelenként víztükör bukkan elő. mintha az ég egy darabja esett volna a földre. De ez csak 9—10 óráig tart, akkor aztán eltűnik. Villanymotorral hajtott szivattyú nyomja a vizet a csatornákba most is. A Dózsa-csoportbeliek nem sajnálták a befektetést — maguktól. Villanymotort, ezivatytyút vetitek, több héten keresztül sok munkáskezet foglalt el a csatornaépítés, de megérte. Most dacolnak a nap hevével, a száraz időjárással. Hánom ember véezi haponta a karalábé-, káposzlaföldeken az áraszlást. Kovács Péter. Paré József lapáttal kezükben terelgetik a vizet, amely hosszú csatornán érkezik ide a Jutagyártól és a Sertéshízlalótól. Valamikor j föld területem szégyenfoltja, ez a víz használhata'Hanul folyt: nem tűröm tovább. Estére megkeel az árkokban, most' pedig a nö-1 resem Zsdkónét, ha a föld alá bujt vényeknek életet adó nedv, ahogy ; akkor is. Nem engedem, hogy loa csoportbeliek mondják: kincs.! vább csúfolkodjon ez a földdaOlyan kincs ez a víz, amit csak rab a környéken veszik részüket a többiénnéíérl folyó harcból. Az ö példájukat követi Milyók József és a lobbi egyénileg dolgozó paraszt, akik m:nl Balta Ferenc, a Terehalmi dűlő mezőőre mondja, mindig o't piszmognak, nelyesebben mondva olt szorgaskodr.ak a földben A város alatt a Sagvárl-letep szélén terül el a Táncsics csoport földje. Hatvan hold búzav egy tagtele van a talaj és ha nem vag- ban ugyanennyi kukoricaföld és a dossák őket, egy-kettőre elszökik többi növényféleségek nagy-nagy a mélyszántással tárolt tiéli ned- j táblái gyönyörködte lik a szemet, vesség. | mutatják: jó munkát végeztek ebA Felsővárosi Feketeföldeken to- j ben az évben is a Táncsics csovábbhaladva a Felszabadu'ás-tazcs port tatoai Nem hiába, ők a máiBlj:. i - _ 11. „ t.;iik,.,i . , ' ...... , földje tűnik elő. Mint a büliárdasztal, olyan sírna, csak a ló lábanyoma látszik benne és 6zép sorban a kukorica, tisztán, gyommentesen. Nem így azonban Szögi Vincéné kulák földje. Neki már nem fűtik fogához a kapálás ebben a melegben, A Nemes'takács-utcai lakásából, a hűvösről nem akar kimozdulni. Neki nem érdeke a többtermés, mitsem törődik azzal hogy a dűlőbellek kemény harcot vívnak, eredményesen akarják kivenni részüket a városrészek közötti mezőgazdasági munkaversenyból. A versenyben nem is számítanak rá, de természetesen nem állják meg szó nélkül, a gazos földel a dolgozó parasztok. Kívánják is, hogy a hűvös lakás helyett valami I „még hűvösebb" helyre kerüljön, jus elsejei hosszúlejáratú munkaveiseny elindítói, de ki akarnak tenni most is magukért, a közeli hetekben, amikor mindenütt a megyében, így Szegeden is, a megyei béketalálkozó napjára, június elsejére készülnek a dolgozó parasztok. Beleadtak a munkába apait-anyait, nem sajnálták a fáradtságot, Minden határjáró ember megállapíthatja, eddig is jól dolgozott ebben az évben a szegedi parasztság — tianú rá a vetés és most a növényápolás, az első kapálás eredménye. Befejezés elöli áll az első sarabolás — de az igazi munka, mint mondják a határbain szorgoskodó dolgozó parasztok — csak most kezdődik. A szabad ég alatt van hogy ne hátráltathassa, ne szabó-/ , minden, a nap szárítja a földet munkát, és ahol nem porhanyós talajra talál a napsugár, ott szárító, ahol pedig morzsalékos földbe, ott nea , velő hatású. ' Nagy a szegedi határ, olyan nagytálhassa a növényápolási elnyerje méltó jutalmát, A felsővárosi földeken miniden paprikaföld elő van készítve palántázásra, csak Zíikó Gergelyné egyholdnyi fö'dje árválkodik ga- ""BY IJU.CUÍCI a..a„zo&an, mint akinek gazdája sin-jdóan fürdeti, mozgatja a délibáb csen. nyáron. Sok földdarab van benne, — A gaz pedig már a jövő évi gabonafélék és kapások váltogalpaprikaterméstől szívja el az éle-! íak egymást. Egyik ilyen, másik tet adó nedveti — mondja Simon : olYan. Í°> va?Y jobb; de akad köz" elvtárs, a mezőőr —. Ez a darab 'ük gyenge is. Most, hogy száraz de az időjárás, egy-kettóre kiütközik, ki végzett jó talajmunkát tavasszal, ilyen nagyüzemi gazdálkodás, mint amilyen a Dózsába® van, tud hasznosítani. Valósággal hivoigiaitja az embert a csoport földje. A 34 holdas öntözéses kerilészet mellett haragoszöld here virít. Virágzás előtt van. Néhány nap múlva fűkaszálót;ép borotválja az idei termést. Nem pirkad fel még az alsó levelei sem, talaja porhanyós. Ez niem véletlen. Kora tavasszal tárcsázták és előbb műtrágyát is 6zórtak rá. Odébb a hizlalda mögött traktor puffog. A kukoricát ekekapázzák Az acélparipa könnyedén húzza maga után a hatalmas kultivátorf, amelyen Brezsnyik György, a növénytermesztési brigádvezelő ül, kezében a kormánnyal, gondosan ügyelve arra, nehogy a gyom heKukoricát, gyapotot kapálnak az ki hanyagolta el kötelességét. ElUj Élet és az Ady l-es típusú ter- árulja a növény, milyen munkákat me'őcsoport tagjai is. Jójárt La- végzett gazdája. A hanyagok földjos, a baktói Ady-tszcs elnöke jén kevésbbé bírja a szárazságot löbbedmagával végzi a gyomirtást a növény, de ahol jó munkát adlak hetek ó'ta. Kora reggeltől, késő a talajnak és ezek vannak többségben, ott nem érzi még az idö fogát a kukorica, napraforgó vagy cukorrépa. Ha ezután is megkapják a növények a magukét, anynyiszor jártatják benne a kapát, ahányszor kívánják, nem fog ki rajtuk az idö. Ez pedig gazdáikon estig suhognak a kapák. Fényesek a kapavasak a munkától, a földtől Szüntelenül irtják, pusztítják a gyomokat. Jójárt elvtárs, de a álj. A szegedi dolgozó parasztok többi csoporttagok is ügyelnek, célja, .akarata, szilárd, következevigyáznak, nehogy a gyom helyett tes, mint békeakaratuk. Tudják, a vetést vágják ki, | hogy a kapa, saraboló és a többi Nincs hiány a szorgalomban, növényirtó szer.zám mos fegyver, munkakedvben Szentmihályteleken amellyel a békéért harcol ma minsem. í den dolgozó paraszt. Keményen Az alsóvárosi Uj Élet-tszcs asz- fogják a szerszám nyelét, s most szonyai paprikapalántát) ültetnek, a következő hetekben a június elLendületesen halad a munka, sejei béketalálkozóra való kélyetlt a vetést kapálja ki a gép. napról-napra szaporodnak a csa- szülődésben ismét hitet tesznek a - - - - - - ládtagok is, akik jó munkával ki-1 béke mellett. Egy elővel öt, egy fordulóval pedig tíz sort kapálnak meg. Ezen a 60 holdas kukoricatáblán 80 munkanap helyett, tíz munkanappal végzik el az etaő kapálást keresztben és hosszában, mert az idóni minden kukoricáját négyzetesen vetette a Dózsa csoport'. Az öthatom-dűlőben is hallani a Dózsa csoportban ekekapázó traktor pufogását. Itt Bulácsi József, esi határozat értelmében városink írtja a gyomot a kukorica közül lólcapával. Az ő lova nem halad A makói Úttörő-termelőszövetkezet harca a minisztertanács által kilüzött „Legjobb termelőszövetkezet" cím és vándorzászló elnyeréséért A termelőszövetkezetek megszilárdításáról hozott minísztertanáúgy mint az acélparipa a Dózsában, maga is jobban kifárad estig, mintha 80 kilós zsákokat hordana, mert a ló legyes, csapkod a melegben, neki ilyenkor küzködni kell a lókapával, mert könnyen a sor köze helyett, a sorba területén lévő termelőcsoportok egyre aktívabban kapcsolódnak bele a tavaszi munkák elvégzésébe. A határozatokat áttanulmányozták a termelőszövetkezetek és a makói Uttörő.tsz tagsága elhatározta, hogy harcot indít az országos kapaszkodik az vándorzászló elnyeréséért A ter* ekevas. Még az is hátráltatja, meloszovetkezet tagja, vállalják: hogy míg a dűlő közepére ér, a I j. I A rendelelban feltüntetett másik ló kinn a dűlő végén unal- !—U beadási kötelezettség túltelje, mában a légycsípés miatt csap- s;tését és a terméseredmény fokokodva a kocsisaroglyaba rakta fel ^sát a lábát. Ezért is vissza kell futni, ' hogy kisegítse a bajból. Ha las- I 2. | A növénytermesztési es sabban is, de kemény elszántság-j ! ! állattenyésztési terv teljesígal végzi a növényápolás munká-l teáét az állami kötelezettség határidőre való rendezését, a munkafegyelem területén tapasztalható lazaságok szigorú kiküszöbölését ép a gazdaság területén lévő példás rendet. Az eredményesebb gazdálkodón érdekében a termelőszövetkezet tagjai munkamódszerátadásban vesznek részt. Meglátogatják a többi termelőszövetkezeteket, átadják tapasztalataikat és átveszik azok jól bevált módszerét. Az Ultörő.termelőszövet'kezet a vándor, zászló megnyerése érdekében ál lattenyésztési, növényápolási, beadási "ersenyre lépett a József Attila, termelőszövetkezettel. hogy egyben elősegítsük a makói járás versenyének győzelmét a szeged: járással szemben. Ratkai Antal