Délmagyarország, 1952. április (8. évfolyam, 77-100. szám)

1952-04-20 / 92. szám

Ü VASÁRNAP, 1952. ÁPRILIS 20. / 5 SZÖREGEN, A T1TO-HA1ÁR MENTEN MEGKEZDTÉK AZ ÚJ TÉGLA ÉGETÉSÉT T zzadságszag terjengett a szo­± bábán. A vackukon kuporgó jugoszláv dolgozók egymást izzasz­tolták, oly kevés volt a hely. Nyö­gés, sóhaj szakadt a csöndbe. Az egyik álmából beszélt: meddig tart még?... Még beszélni sem sza­badt .., Nem akarok igy élni! ... Nehéz, nyomasztó álmukból ordí­tozásra ébredtek• Még alig pirkadt, de az UDB pribékjei úgy hajtották őket a határszélre, mint az állato­kat — bunkereket építeni. A csa­ládjuktól elszakítottak a puskák tu­sái alatt, görnyedve, ökölbeszorított kézzel kényszerültek engedelmesség­re. Traktordübörgést hozott időn­ként a szél. Hallod? — kérdezték egymástól. Biztosan szántanak. El­hallgattak, mert a gyűlölt egyen­ruha közeledett. Mikor elhaladt, is­mét megindult a suttogás. Arról beszéltek, hogy mikor kerül már egy jó falat a szájukba, meddig tart még ez a rohadt étel... — Ügy hallottam — szólt az egyik sokatmondóan —, hogy odaát a határszélen üzemeket építenek, jó koszt van és a munkások jól ke­resnek— A híren úgy kaptak, mint nz éhes fiókák az eleségen: — Hát akkor mit beszélnek, hogy a magyarok meg akarnak tá^nadni bennünket? — fakadt ki a másik. A keserűség fojtogatta torkát. —A gazember Tito — halkította le hangját — becsapott bennünket. — A nyomorúságot adja csak, odaát meg úgy élnek, amiről mi csak ál­modozunk .., • TTa elhagyjuk Szőreg község ha­tárát és Kübekháza felé vesz­szük az irányi, jobbra egy új kő­vesút vezet a szöregi Il-es számú Téglagyárba. Örül az ember szive­lelke, ha az ott folyó hatalmas épít­kezéseket látja, alig két kilométerre a jugoszláv határtól. A villanypóz­nákat nemrég állították fel. Tizen­nyolc ötven méter hosszú új szá­rító-szín, modern új csillepálya, ké­nyelmes munkáslakások, fürdő, zu­hanyozó, kultúrház épül. A kibon­takozó szárító-színek mögött pedig az üzemi építkezés befejezéséhez közelednek. A hatalmas cseh prés­gépek részeit most emelik be a prés­házba a gyár dolgozói. (Meri az üzemi épületet ők maguk építik!) Megfogadták, hogy május l-re ké­szen lesznek a beszereléssel is. Olyan szereteltei beszélnek az épülő új gyárukról, mint az apa a gyer­mekéről. Kardos László, a gyár gépésze, 'jelenleg a régi, működő présgépnél dolgozik, de délben, munka után,1 mindig körüljárja az építkezést, gyönyörködik benne. — Képzeljék csak el! öt-hatezer téglái présel majd ki óránként az új gép — mondta nem kis büszke­séggel. (A mostani átlag ezret ad ki.) Aztán lesz itt minden, színpad, öltöző a szereplöknek, tusolhatunk... Nem kell erős lencséjű messzelátó, hogy Titóéktói ide lássanak. Hál nézzék meg, nem titkoljuk mi ezt! Itt a határszélen olyan téglagyárat építünk, amilyen nincs is több a megyében. A mi békés jelszónk: „Minél több téglát a hazának", hogy új gyárak, kultúr otthonok, bölcsődék, lakóházak épüljenek. Mi építünk, Tito fasiszták! Nézzétek! Féljetek!... Már reggel négy órakor traktor dübörgése veri fel a csendet a gyárban, amely egy régi présgépet hajt A deszki gépállomás adta köl­csön az egyik traktorját, hogy ad­dig is, amiig a villannyal működő új présgépet üzembe állítják, zavar, lalanul készíthessék a nyerstéglát. A mezőgazdaság segítségére sietett az iparnak, hogy aztán ezt a segít­séget bőven visszakapja. Ebben az esetben téglákkal az új hizlaldák, sertésólak, lakóházak építéséhez. Jelenleg a gyárban két 18 tagú brigád harcol május 1-i vállalásuk túlteljesítéséért. A brigádok ver­senyben végzik munkájukat. Az egyik brigád reggel 4-töl 12-ig, a másik pedig 12-töl este 8-ig dolgo­zik• Igaz, hogy most még elég ko­rán sötétedik, de esténként petró­leumlámpákkal világítanak, hogy a termelés egy pillanatra se álljon meg. TJgri János és Jacsó József a brigádok vezetői. Mindketten jól szervezték a brigád munkáját. Ugyanis a nyerstégla-vágóknak,' az etszedöknek, a kocsitolólcnak, a ra­kodóknak úgy kell összedol'gozniok, hogy a munka folyamatos legyen, mert csak így tudják a 120 száza­lékot elérni, amit május l-re fel­ajánlottak. És ök el akarják érni! A nemes vetélkedésből még nem le­het megállapítani, hogy ki lesz az első — szinte fej-fej mellett halad­nak. Naponta teljesítik túl az előző napi eredményt. A nap éppen delelőn áll, mikor a ,,melegváltás" — ahogy ök nevezik a munka átvételét — megtörténik. Tornai Jenöné helyet cserél Vidéki Etával és ő vágja tovább a nyers­téglát. Tóth Jánosné Márai András­aival cserélt, ők a két brigád leg­jobb lerakói és igy tovább. Mikor cserélnek, egyik a másikától kér­dezi: mennyit csináltatok? Több mint kilenc ezret• — Hinnye — ütődnek meg. A versenytáblán az előző napi 8700 darab van feltün­tetve. Túlteljesítették! Igaz, jól tud­ják, hogy a norma szerint csak 7200-at kell gyártaniok. De nekik | felajánlásuk van! És nekilátnak, hogy versenytársaik elért eredmé­nyeit megdöntsék. De nem tudták megdönteni, csak cppen annyit ér­tek el. Igy megy ez nap, mint nap, a nemes versenyben újabb és újabb eredmények születnek, Tjersze, nehézségeik is vannak. Többször elromlott a traktor. Ők elismerik, hogy a gépnél lehet hiba, de mégis hibáztatják a deszki gépállomást, m.crt előfordult, hogy üzemanyaghiány miatt állt a gép, amiről időben gondoskodhattak vol­na. A segítséget köszönik a deszki gépállomásnak, de, ha már segíte­nek, aklcor szívvel-lélekkel tegyék azt. Valamennyien szívükön viselik az építkezések menetét és hibának róják fel a szegedi Magasépítő Vállalatnak, hogy az új színen még nem készültek el a tetőszerkezetek és a csillepálya sincs még kész, hol­ott április l-ig be kellett volna fe­jezni. Mindezekért harcolnak, túl akarját teljesíteni a negyedévi ter­vet. Ha megindul az új présgép, akkor már feltétlenül szükség van az új színekre is. Az égetés meg­kezdése nagy dolog a téglagyárban. Mindenki erről beszél. Az előkészí­tett nyerstéglák hosszú sorokban száradnak és már alkalmasak arra, hogy a kemencébe kerüljenek. — Ha valaki hallja a traktor zú­gását, azt hiszi, hogy szántanak, pedig itt már el van vetve majdnem minden a határban — jegyezte meg Buknicz Ilona kocsizó, a brigád leg­fiatalabb tagja, miközben gyorsan fordul az üres kocsival, hogy azlán megrakva ismét eltolja a lerakók­hoz. Ö is részese annak, hogy a bri­gád a felajánlott 120 százalékot el­érte: az előző nap 9300 téglát gyár­tottak. Tf üstöt a gyárkémény. Megkezd­ték az ég'etést. A kémény ma­gas, füstje is messzire ellátszik. Hirdeti, hogy szabad országunkban építő, alkotó munka folyik, az izzó kemencékből maholnap új téglák kerülnek ki békeműveink építésé­hez. Szerte az országban, itt is a halárszélen, dolgos munkáskezek rakják le a szocializmus alapjait. Igy vágnak vissza az imperialisták háborús uszításaira. Odaát pedig, Tito fasiszta országában, az elnyo­mott munkások sóvárogva nézik a gyár füstjét, ök is alkotni szeret­nének szabad országban. A becsüle­tes jugoszláv dolgozók ökölbeszorí­tott kezei egyszer majd kinyílnak és letépve láncaikat, csatlakoznak a vi­lág békeszerető népéhez, kiharcol­ják szabadságukat, hogy amiről ál­modoznak — a békés építőmunkáról — megvalósíthassák. Markovits Tibor. Eriékes tanácsokkal látta el a Tiszamenti Fűrészek és a Lemezgyár dolgozáit Hrusztav Sziyepán lakovlevics elvlárs, szovjet tervezőmérnök Az ötéves terv sikeres megvaló­sí úsáért folyó harcban, a szocia. lizmus építése közben munkánkban mindenkor érezhetjük a Szovjetunió segítségéi. Kiváló szakemberek jönnek el hazánkba, hogy tapasz., talataikkal. javaslataikkal segítsók dolgozó népünket tervünk teljesíté­sében. E héten csütörtökön és pénteken két szegedi üzem dolgozóit láto. gatta meg Hrusztov Sztyepán Ja­kovlevics tervező mérnök elvtárs, aki az építésügyi minisztérium vendégeként tanulmányúton jár ha. zánkban. Elsőnek a Tiszamenti Fűrészek szegedi telepét látogatta meg. A meleg baráti üdvözlés után Hrusztov elvtárs meglátogatta az üzem minden részlegét és gyakor­lott. szakember szemmel az ered­mények mellett meglátta mindazo­kat a hiányosságokat is, amelyek még megmutatkoznak a Tiszamenti Fűrészek szegedi telepén- Az anyagmozgatásban legtöbb üzemben hiányosságok vannak. Hrusztov elv­társ a Tiszcmenti Fűrészeknél is rámutatott erre a hibára. — A készáru elszállításához, va­lamint üzemen belül a nyers­anyag mozgatáshoz nagy segítsé­get nyújtana az elvtársaknak egy vasút építése — mondotta Hrusztov elvtárs. Egyben megmulatta, illet­ve papírra vetette az üzem terüle. tére bevezetendő vasút ú'ját és rá­mutatott arra, hogy milyen sok munkát éa költséget tudnának en­nek bevezetésévei megtakarítani. A fürészesarnok dolgozóit is gaz­dag tanácsokkal látta el. Itt a gé­pekről "lekerült nyersanyagot távo­labb helyre viszik a dolgozók to­vábbi feldolgozásra. Hrusztov elv­társ a gépek átszerelését java­solta. amely egyben lehetővé teszi a szalagrendszer bevezetését. Végezetül az üzem valamennyi dolgozójának felhívta figyelmét arra, hogy mennyiségi munkájuk­ban a minőség fokozására töreked­jenek. A látogatás után Hrusztov elvtárs a vállalat vezetőségének és művezetőinek elmondotta tapaszta. tatait, értékelte az üzemben tett látogatását és további munkájuk, hoz még sok szempontot és javas­latot nyújtott. Második látogatását a Szegedi Falemezgyárban tette meg. Hrusz­tov elvtárs — bár nem kifejezetten lemezszakértő — mégis széles szak. ismerettel rendelkezik és ismeri a Szovjetunió több lemezgyárát. Hrusztov elvtárs aprólékosan fog­lalkozott a termelési és a szerve­zési kérdésekkel, örömmé] állapí­totta meg. hogy a különböző gömb­fa niegóvási eljárásokat már szov­jet tapasztalatok szerint végzik." Meglepte azonban Hrusztov elvtár­sat, hogy a bútorlapok középrészei normáldeszkából készülnek és ah. hoz olyan gömbfát fürészel fel az üzem. amelyet az építőipar jobban tudna hasznosítani. Hrusztov elv. társ elmondotta, hogy a Szovjet­unióban a kombinátok úgy vannak összehangolva, hogy egyik üzem a másik hasznos hulladékát tovább dolgozza fel. — Ezt Szegeden is meg lehet valósítani — mondotta. Az üzem laboratóriumában több órán át figyelte a munkát. Nagyon tetszett neki egy vízálló, főzésbiz­tos és penészmenbes ragasztóanyag, nak a mintája és a recepiet az üzem Hrusztov elvtárs rendelkezé. sére bocsájtotta. Hrusztov elvtárs azzal búcsúzott el a Szegedi Fale­mezgyár dolgozóitól, hogy haza­térve a legújabb kiadású szakköny­veket fogja megküldeni a Lemez­gyár könyvtára részére. Gazdag műsorral kezdődik ma ,A szocialista kereskedelem tavaszi árubemutatója' ,(4 meg a rendőr kengyelbe préselt, \ dúrvacsizmás lábát és telteié len- ' ditett rajta. Egy kemény kőműves­tenyér irgalmatlanul csattant a ló farán. Az fájdalmasan nyerített és horkanva ugrott előre. A rendőr, úgy lógott a ló oldalán, mint hu-1 zatos padlás gerendján csüngő denevér. Csákós teje pedig sokat,1 nagyol koppant a kövön. A tömeg megindult, s a vörös lobogó pedig lengett, csapkodott a szélben. Négy-öt lépés után már ott voltak a rendőrök. Az ütlegek úgy csattanlak a tejeken, arcokon,' hátakon, mint a pöröly. Nők fér­fiak arcán, tején buggyant ki a vér a kardlapok nyomán. Nem volt kímélet. A zászló megdőlt, utánakaptak. Egy rendőr kalim­pálva bukott a lovak alá. A tö­meg pedig tőit előre, mint túllá­tott mozdony a sínen. A zászló­vivőre újra lecsaptak. Száján ki­buggyant a vér, feje előrebukott és kabátja hajtókáján beleve­szett szaporán ömlő vérének szí­nébe a tűzpiros virág. Tízen is utánakaptak a hajnal­színű zászlónak. Egy pillanatra megállt a tömeg, mert nem tud- j ták etdön'eni, ki vigye a zászlót. Húsz kéz markolta a már véres rudat és rángatták egymás kezéből. ] _ Add nekem, add. nekem — kiabálták kórusben, da senki sem akarta elengedni. Mindegyik tudta, hogy kezében a zászló csak néhány másodpercig maradhat, mert kive­rik onnan az úri rendet védő őr­jöngő, fegyveres rendőrök. De ki ne vitte volna büszkén ezt a zász­lót, haláltmegvető bátoraággal, amikor lobogó vörös színében olt izott az álmodolt jövő, a dicső­sé ges Köztársaság, amely megmu­tat!u: lehet másképpen is élni. Hogyne vitte volna, amikor mögötte úgy nézett fel a zászlóra a höm­pölygő tömeg, mint ébredő madár a keleten felszökő vörös napra, amely életet jelent számára. Gyáva] az, aki nem meri május elsején ma­ga'sra emelni a vörös lobogót és árulód Áruló, autil Amerikában,. Ázsiában, Alrikában, Ausztrállá- ] ban és Európában ugyanígy lo- j boglatták ezen a napon az élei zászlaját szívükben a kor örömízé­vel, szemükben a> bizakodás lé­nyével. A tömeg újra elindult, de útját már a testekből folyó vér is je­lezte. Lépésről-lépésre haladtak és a tébolyult rendőrakadályon tör­tek maguknak utat buggyanó vér | rük árán. A zászló, mint megseb- \ zett madár, egyszer hol lebukott, hol telreppent és alatta nyögve. | vagy sóhajtozva rogyott le egy­egy gyármarta ember. De nem töri , meg az egyre fogyó, hömpölygő áradat. A zászló lassan, de haladt előre. És csoda történt. Csoda, amelyet nem égi istenek idéztek elö az. elvakított embereknek, hanem olyan csoda, amelyet emberek csináltak. A sorok megbomlottak és széles félkörben álltak a rendőrök előtt. Mögöttük a liget elejének kíváncsi iái nyújtogatták féléjük ágaikat, előttük pedig a hullámoshátú Tisza hömpölygött. A télkör közepéről öreg, megtörthátú ember lépett elő; Dérszínü haja csapzottan lógott savószínű szemébe. Arcán, homlokán megszámlálhatatlan gond­szántotta barázdák éktelenkedtek. Olajszínű kezét görcsösen szorí­totta ökölbe és felgyűrt ingújja alatt ujjnyira dagadtak ki az erek. Dús szemöldöke úgy bukott előre a szemére, mint verttalú házra a szúrágta nádiedéi. Szemében a gyűlölet kikiricsszínű szikrái pat­tantak a megtorpant rendőrök leié, akik izzadva íujtaflak lovaikkal együtt. Az öreg nagyot horkantott, mint ugrásra készülő farkas. Keze ma­gasra lendült, megfordult és didi­től hörgő hangon kiáltott oda a többieknek: — A lovakat elvtársak! Még ki sem mondta egészen, ! amikor mindent elsöprő jégesőként , zuhogtak a rendörök lovat íeté a i vad erővel, dobott kövek. tó'téa­lák. Az egyik ló fájdalmasat nye- I rített és lovasa nyögve, huppanva j bukott a tőidre, mint pondrórágta , alma a fáról. A megriadt lovak először a hídon próbáltak mene-1 külni, de itt is zuhogott rájuk az irgalmat nemismerő zápor. Hely­ben ágaskodtak a magasba és elsőlábukkal kaparták le egymás hátáról a rendőröket, akik tehe­tetlen rongyként lógtak ide-oda | lovaik hátán, s mint bamba ökrük j kapkodták jobbra-balra tejüket. Az egyik utastalan ló végre meg­találta a menekülés útját. Előre­lógó kantárral, mint hajszolt vad rohant a Tisza felé és nyomában reccsenve múltak a porba az alsó part gyenge virágai. A többi ló is eszeveszetten indult utána és utas­tól. mindenestől vetették bele ma­gukat a szennyes, kavargó vízbe. Szitkok, átkok röppentek a parton­állók telé, akik izzadva néztek a hullámokban ringatódzó állatokra,, rendőrökre, amint az árral küsz­ködve haladtak a túlsó part telé. A zászló pedig ott lebegett egy tiotalasszony kezében, akin a má­jusi napban már erősen meglátszott a tiszta anyaság jele. Ugy markolta és szorította magához a lobogó rúdját, mint a jövő útjának szi­lárd korlá'íáiát, amely mellett majd biztosan halad leendő gyermeke, akinek szíve még együtt dobban az övével. A menet újra megindult. Valaki elkezdte újra az lntermacionálét ott, ahol abbahagyták: ,,A győzelem napjai jönnek..." És kiértek a Kállai-ligetbe. A j zászló alatt félkörben gyűltek ősz­sze. Valaki beszélni kezdett. Lenin, i Sztálin és Rákosiról szólott. A fá­radt szemek újra felcsillantak, s a kérges kezek görcsösen kapasz-1 kodtak egymásba és nem kimondott esküvel. — csak a szemükkel — fogadták meg: ez a kézfogás örök és szétléphetetlen marad. mert; érezték: így erősek, így nagyon • erősek és egyszer győzni íog- i nak., „. KüiH László ! „A szocialista kereskedelem ta. vaszi árubemutatója" ma reggel 2 órakor kerékpáros és motorvezeté­ses versennyel indul, amelyet a Vö. rös Meteor Sportkör rendez. Az árubemutatót délelőtt fél 12.kor ünnepi beszéddel Érsek Tibor elv­társ, a belkereskedelmi miniszté­rium ruházati főosztályának osz­tályvezetője nyitja meg. Az ünnepi beszédet műsor követi. A műsorban fellép Váradi Árpád, a Szegedi Nemzeti Színház tagja és a szegedi állami kiskereskedelem kulturcso­porljai. A műsor után kerül sor a kerékpárosverseny díjkiosztására. Délután 3 órától 6 óráig szo­cialista kereskedelmünk dolgozói műsoros zenés gyermekdélutánt tartanak a Széchenyi-téren roller, versennyel, árubemutatással és ta. nácsadással. A gyermekdélután mű­sorában szerepel Ambrus Edit, a Szegedi Nemzeti Színház tagja, a TÜZÉP népi tánccsoportja és több gye rrnek szereplő. Ma megkezdik a készétel és készruha bemutatást és tanács­adást is. Készétel bemutató és kostoló a pénteki lapunkba® mái­közölt helyeken lesz. készruha be. muta'áa pedig a 6, 7. 10 és 16.os számú Ruházati Holtokban. A Szé­chenyi-téren és a Petőfi sporttele­pen délután könyv-, játék, és cu­korka bemutatót is tartanak. Az árubemutató hétfői műsorán a délelőtti órákban a móravárosi éB a Csongrádi-sugárúti általános is. kólákban bábszínház előadás szere­pel tanácsadással és árubemutató­val, délután 6 órakor pedig az MNDSZ Dugonics.téri kulturtermé. ben szerepel a bábszínház, majd dr. Nárai Sándor tanársegéd tart elő­adást „Legdrágább kincsünk a gyermek" címmel. Az előadáson résztvevők számára gyermekápolási tanácsadást és gyermekkönyv ki­állítást is tartanak. A tavaszi árubemutató egyik fcg. nagyobb érdeklődéssel várt esemé­nye lesz kedden délután az ötlet, nap, amelyet C órai kezdettel a szakszervezeti székházban tartanok. Itt készpénzzel jutalmaznak szo­cialista kereskedelmünk dolgozói minden olyan ötletet, amely a ke. reskedelem munkájának megjavítá. Gát szolgálja. Az ötletnapon szere, pel a Postás-zenekar Kerny Kái. mán vezényletével. A hét folyamán számoa üzletben tartanak készétel, készruha. gyer. mekápolási cikk, kozmetikai szer, bútor, lakásberendezési cikk és könyvbemutató'. A Piaci Kiskeres­kedelmi Vállalat pedig a város főbb pontjain és legnagyobb gyá­rai előtt állít fel árubemutató pa­vitlonokat. Már la nagy érdeklődés nyilvánul meg a „vásárlók véleménye" ver­seny iránt, amelyben 24 kirakat vesz részt és amelynek szavazói a jövő vasárnapi ruhabemutatón ré. szesülr.eik díjazásban. Állami kereskedelmünk dolgozói már is versenyben állnak, hogy té­nyekkel bizonyítsák jelszavukat: „Mindent a fogyasztókért". rDúlqozóh hely esiráii tnn(&iqania indul Szegeden Alig van a mult népellenes rend­szerének sötétebb öröksége, mint a dolgozók széles tömegeinek alacsony iskolai előképzettsége. Pedig a lee­melés egyre gyorsuló ütemét mind nehezebben látja el az a dolgozó1 aki megrekedt a Horthy rendszer II III. elemijénél. A termelésben ma már a másodnercekért küzdünk. A szakmai továbbképzésben viszont sok esetben negyedórákra le kell lassítani a munkát az írás, helyes­írás, fogalmazás alapvető nehézsé­gei miait. Ezen a hiányosságon segít most a Gutenberg-utcai általános leányis­kolában működő dolgozók iskolája, amikor díjmentes helyesírási tanfo­lyamot indít a IV. osztálynál ala­csonyabb előképzettségű dolgozók számiára. A tanfolyam tlz hetes. Tanítás: szerdán és pénteken délután fél 6 órától. Jelentkezni lehet: április 23-án, szerdán és 25-én pénteken délután 5 órától az iskola II. eme­leti előadótermében. (Gutenberg­utca 25. Volt Margit-utca.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom