Délmagyarország, 1952. április (8. évfolyam, 77-100. szám)

1952-04-02 / 78. szám

2 / SZERDA, 1952. APRTMS 2. A világ népeinek felháborodása zúdul Beloiannisz és társainak gyilkosai felé T. PÁRIZS A haladó francia sajtó mélysé­ges felháborodással bélyegzi meg a görög monarchofasiszta hóhérok, nak Beloiannisz és társai ellen el­követett biin teliét Az Humaniiében Éti enne Fajon vezércikkében kiemeli: e kivégzé­sek rámutatnak a háborús veszély súlyosságára. Ugyanakkor rávilágí. tornak a bűnösök gyengeségére is­A volt deportáltak, internáltait és ellenállók francia nemzeti szö­ve(*tfc«e közleményt adott ki. amely a francia hazafiak felháborodott tiltakozását fejezi ki az athéni szörnyűséges gaztett ellen. A szövetség tiltakozó köziemé. Iiyét megküldte a görög követség­nek, az ENSZ-nek és a francia köztársasági elnöknek. ERFURT A fémipari szakszervezet tarto­ftiányi vezetősége felhívja a 170 ezer thüringiaí fémmunkást, tilta. kőzzék erélyesen az amerikai impe­rialisták és görögországi lakájaik véres terrorinlézkedései ellen. „Te­remtsétek meg a munkásosztály ak­cióegységét — h«ngzik „ szakszer­vezet felhívása — és akkor sikerül az imperialista gyilkosok felett győzelmet aratni." TIRANA Az albán nép nagy felháboro­dással fogadta a hírt „ görög mo­narchofasiszta hóhérok újabb ször­nyű gztettéről. Az albán nép fel­emeli tiltakozó szavát és követeli az athéni banditák megbüntetését­Enver Hodzsa, az Albán Munka, párt főtitkárának javaslatára a párt hétfőn megnyílt II. kongresz­szusa a főtitkári beszámoló során egy percnyi felállással emlékezett meg Beloianniszról és vértanú tár­sairól A Zeri I Popullit hétfői cikké­ben arról ír, hogy a monarcho. fasiszták ezuttat ismét megmutat­ták, hogy milyen gonoszak és mennyire engedelmeskednek angol­amerikai gazdáiknak. Vádat emelünk a monarcho­fasiszta hóhérok ellen — fejezi be cikkét a lap — és felelőssé tesszük őket az egész emberiség előtt. BERLIN A Nemzeti.díjas Albert Norden Nikosz Beloiannisz és társai meg­gyilkolásával kapcsolatban a többi között kijelentette: Az athéni kivégzők sortüze meg­rendítette az egész világot és a ha. lártalan gyűlölet tömöríti az erő­ket a pokol szülöttei ellen, akik Ko. reá ban baktériumokkal. Athénben pedig puskagolyókkai támadnak qz ártatlanokra. Atok a gyilkosokra! Örökké em. lékezni fogunk Beloianniszra é3 társaira, nem felejtjük el kiontol' vérüket, amelyért a hóhérok drá gán fognak megfizetni. (MTI) NICOSIA A Telepress hírügynökség jelen­tése szerint a ciprusi d-'T-ók ha ladó pártja (Akel) ' '- nép szervezetek épül: ' éerp eresztették a vörös c nem. zeti lobogókat Nihn sz­n®k, a Görög Kom: .. :a Párt Központ-; Bizottsága tagjának é= három társának meggyilkolás: miatt. A ciprusi dolgozók haladó pártja központi bizottsága március 31-én nyilatkozatot tett közzé, amelyben elítéli a görög hazafiak bűnös ki végzését és leleplezi a görög mo­narchofasiszták aljas politikáját. A lakosság minden rétege e'íiél a görög kormányt és mélysége^ felháborodását fejezi ki a gyilkos ság miatt. A DISZ távirata Plasztiraszhoz A DISZ Központi Vezetősége az alábbi táviratot intézte Plasztirasz. hoz. a görög monarchofasiszta kor­mány miniszterelnökéhez: „Az egész magyar Ifjúság nevé­ben mélységes felháborodással ítél. jük el a görög kormány jogtipró cselekedetét Nikosz Beloiannisz és három társa március 30-i kivégzé­sét. A magyar Ifjúság Nikosz Be. lolannlszban a szabadságszerető görög nép egyik hős vezetőjét, a békeszerető világ kiemelkedő harco­sát tiszteli. Titokban történt kivég. zése világos bizonyítéka annak, hogy a görög kormány gyengesé­gét érezve törvénytelenül Igyekszik megszabadulni azoktól a hős görög hazafiaktól, akik még börtönükben is vádolják népellenes cselekede­teiért Nikosz Beloiannisz kivégzése vádirat a görög kormány ellen. Beloiannisz és hős társainak emléke örökké élni fog a magyar Ifjúság emlékezetében. De éln| fog a megvetés és a gyűlölet Is azok. kai szemben, akik Görögországot az Igaz hazafiak hatalmas börtö­névé és vérpadává tették. Beloian­niszt és társalt az ön parancsára végezték ki — amerikai golyóval. Másfélmillió magyar fiatal nevé­ben követeljük, hogy szűnjék meg a görög hazafiak tízezreinek jogta­lan bebörtönzése és legyilkolása. Szabadságot a görög nép hősei, nek, az Igaz görög hazaf|aknak! Dolgozó Ifjúság Szövetsége Köz­ponti Vezetősége." (MTI) Beloiannisz elviársról nevezik el üzemükei a vásárhelyi Mérleggyár dolgozói ZJétfön a Vásárhelyi Mérleggyár dolgozói között ssájról-szájra. szállt a hír: a görög fasiszta hóné­i-ok a békeszerető népek világméretű tiltakozása elcnére megölték Beloian­nisz elvtársat és három harcos tár. sát. Az április 4-i versenyben küzdő dolgozók megdöbbenve hallották a hírt. Hál mégisf Ezen a napon a Mérleggyár dolgo­zói között sokszor volt hallható Be­loiannisz elvtárs neve. A tolósúlyos, a mérökaros, az aszlalosmühelyben ás sehol a gyárban nem volt olyan dolgozó, akinek ne szorult volna ökölbe a keze erre az aljas cseleke­detre. Kedden már arról beszéltek, hogy te Mérleggyáral Beloiannisz elvtárs, rót nevezzék eb Hogy a gyár hom­lokzatán büszkén hirdesse 'a név a harcos kommunista akaratot, a gö­rög nép harcos fiának a szabadság­ért, a békéért kiizdő dolgozók aka­ratát. Kedden délután fél 2-kor hátit a munka <i Mérleggyárban. Minden dolgozó a nagy szerelőcsarnokban gyűlt össze. Becsek Imre elvtárs, a* üzem párttitkára szólalt fel: — Elvtársaki A görög monarchö­fasiszta kormány az amerikai impe­rialisták' parancsára a történelem egyik leggyalázatosabb tettére vete­medett. Vasárnap hajnalban lávé­gezlette Beloiannisz elvtársat és há­rom társát• Mi, a Mérleggyár dolgo. zói is megdöbbenéssel hallottuk a monarcho-fasiszták aljas cselekede­tét. A görög fasiszta kormány a vi­lág dolgozóinak tiltakozását félre­dobva, amerikai gazda parancsára, titokban, amerikai golyóval megöl­ték Beloiannisz elvtársat, Bacisz, Argiriadisz és Kalumluosz elvtár­sakat. Több dolgozó kérésére elhar tároztuk, hogy méltóképpen megem­lékezünk a görög szabadságharco­sokról, kérjük a minisztériumot, hogy gyárunkat Beloiannisz elvtárs nevéről nevezhessük el. Czavaira hatalmas taps zúgott ^ fel, amely kifejezte a munká­soknak a görög szabadságharcosok iránti szeretetét és az indítvány iránti helyeslésüket. Egymásután szólaltak fel. — ElvtársakI — mondotta Dobsa Imre, a gyorsmérleg-műhely dolgo­zója —, a legnagyobb ünnepünkre való készülődés során történt ez a gyalázatos cselekedet. Én úgy vála­szolok erre az aljasságra, hogy a felajánlott 161 százalékos leljcsítmé. nyemet április 4-re még öt százalék­kal emelem. Hadd lássák az impe­rialisták erőnket, jó munkánkat. Igy fizetünk Beloiannisz elvtárs halálá­ért. Valamennyi hozzászóló lelkesen helyeselte, hogy a gyárat Beloian­nisz elvtársról nevezzék el és hozzá­szólásaikban újabb felajánlásokat vállaltak április 4-e tiszteletére, hogy ezzel fejezzek ki a nagy hős iránti tiszteletüket. Egyik dolgozó vállalta, hogy egy festményt készít Beloiannisz elvtársról. Szendi Hor­váth Kálmán, az üzem legjobb dol­gozója is újabb felajánlást tett a sztahánovista brigád nevében. Len­kei István elvtárs pedig javasolta, hogy a görög szabadságharcosok tiszteletére háromnapos „Beloiannisz műszakot" tartsanak. Az újabb taps azt bizonyította, hogy egyemberlcént járultak hozzá a javaslathoz. A Mérleggyár fölött Beloiannisz elvtárs neve hirdeti: az igaz kommunista, a nagy békeharcos hősi tetteit, aki meghalt hazájáért, a gö­rög nép szabadságáért, a békéért, az egész emberiség szebb, boldogabb jö­vőjéért. Beloiannisz elvtárs hőst ha­lált halt, de az ügy, melyért har­colva elesett, él tovább a népmilliók szivében. Gyárunk neve hirdesse: „Kik meghaltak értünk, ím élnek Ivelünk! S a hősök nagy áldozatát őrzi |hü szivünlc"! ... A NÉP NEM FELEJT ilomúly borult hős Hel a.sz kék egére Elfolyt u nép nagy harcosának vére. Sebzett szivével feljajdult a nép — Felelni fog u bűnös bűneiért! Fél a néptől Plasztirasz és társa Éjjel ff ét senki meg ne lássa. Még fel sem kúszott a nap az égre Meghalt a hős: A nép büszkesége. Fényszóró világított az éjben. Négy harcos á'lt szilárdan keményen Arcukon a félelem sem rezzent. Hősök voltak ők valamennyien. A pártjukért éltek ntin őskoron. Harcoltak érte ezer vniaron. A bírák barbár szemébe vágták. Nem egyebek ők, mint bábíigurák. Jöhet a parancs a Watt-Street felő'. A nép nem szakad) el pártja mellől. Amerika rárakhatta láncát, A koinrnun'sták mégis lerázzák. illába dörzsölte kezét Truman. Beloiannisz nem halt meg vn'őban, A régi hclvrc új harcos kerill És győztesként a nép inarad felül. GÁTHY JÁNOS orvos tanlia'Igató Utálattal véljük meg azokat a kezeket, amelyek a drága életeket kioltó fegyvereket irányították66 Vasárnap reggel az éter h'.dlá­main a rádió Északnak, Délnek, Keletnek, Nyugatnak tudtára adta a szomorú gyászhírt: Beloiannisz és három társa éleiét a világ közvéle­ményének ellenére hajnalban az orv­gyilkosok golyója kioltotta. A hi/r elhangzása után minden talpalattnyi helyen, aliol józan gondolkozású em.berek élnek, ökölbeszorullak a kezek és ha egyáltalán lehet, még fokozottabb gyűlölettel gondoltak a görög monarchó-fasisztákra a dollárral tizetett judásokra. Héiídti a városok és falvak házainak hom­lokzatán megjelentek a féket gyúsz­lobogók, az üzemekben egy percre megálltak a gépek és az olajtól fe­kete, a fonáltól kérges kezű munká­sok szivükben mély fájdalommal gondoltak a hős görög hazafiakra és szemükben a gyűlölet lángja égett. Ezzel a néma perccel minden ércnél maradandóbb emléked állítot­tak fel szivükben Beloiannisz és társainak és ebben a percben vala­mennyi békeszerető ember gyerme­kei nevében, kedvese nevében, ősz­hajú szülei boldog jövője nevében fogadta nem kimondott esküszóval: Bosszút állunk a békeharcosok le­gyilkolásáért! Gondolatukat, ígéretüket tett kö­vette. Amikor újra megindultak a gépek, újra felcsendültek az üllőn a kalapácsok, szaporábban ment a munka és a béke megvédése s a bosszú jegyében álllak fel újra csa­tasorba a munka frontján. Másnap, kedden az üzemekben, hivatalokban tiltakozó gyűlésre jöt­tek össze a dologzók, amelyben •mélységesen ítélték el a görög orv­gyilkosok aljas cselekedetét. A Szegedi Tudomány Egyetem Állam- és Jugludományi Karának dolgozói és hallgatói is tiltakozó gyűlést tartottak április 1-én Be­loiannisz elvtárs és három hős társa kivégzése miatt. A tiltakozó gyűlésen számosan ítélték el felszó­lalásaikban a monarchó-fasiszték gyáva, gerinctelen, aljas tettét és a következő táviratot küldték el a Gö­rög Kommunista Pártihoz: „Nikosz Zahariarisz elvtársnak, a Görög Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának, Athén. Beloiannisz elvtárs és a három hős görög szabadságharcos tör­vénytelen kivégzése miatt mélysé­gesen megrendülve, testvéri szolida­ritásunkat küldjük önnek. Meggyő­ződésünk, hogy az imperialista há. borús gyújtogatok monarcho­fasiszta csatlósainak ez a gaztette — mely nem csak aljasságukat, hanem gyengeségüket és félelmü­ket is mutatja a világ összes be­csületes dolgozóinak felháborodását vallja kl. Biztosak vagyunk abban, hogy legyőzhetetlen Görögország szabadságának és függetlenségé, nek ügye éppen úgy, mint ahogy legyőzhetetlen a világ — eddig Imperialista zsarnoksága alatt tar. lott — népeinek harca, ahogyan le­győzhetetlen a béke ügye ls." A Szegedi Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Hivatal dolgozói a békegyűlésen a következő táviratot szövegezték meg és küld­ték el Pártunk Központi Vezetősé­géhez továbbítás végett: ,,Mi, a Szegedi Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Hivatal dolgo­zói mély megdöbbenéssel értesül­tünk arról az aljas gaztettről, mellyel az USA zsoldjában álló aljas banditák a görög nép négy legjobb és leghűbb fiának — a ha. ladás és felvllágosodottság legbát­rabb képviselőinek — életét kiol­tották. Amikor a szabad görög néppel együttérzésünknek és mély­részvétünknek adunk kifejezést, egyúttal legnagyobb útálattal vet. jük meg azokat a kezeket, amelyek a háttérben titokban a drága éle­teket kioltó fegyvereket irányítót, ták. A hivatal dolgozói válaszul a szabad gondolat, a demokratikus eszmék és a haladás ellen Irányuló gaztettekre elhatározták, hogy áp­rilis 2_től 9-lg Beloiannisz műsza­kot tartanak a világ békéjének ml. előbbi kivívása érdekében." VÉRÜKKÉ L... A szegedi országúton már har­mad napja özönlöttek a menekülök. Szekciót, autón, gyalog. A templom­ban rendkiviili ájlatosságol és pré­dikációt tartottak a jezsuiták. _ Jönnek a vörösök, Mária or­szágának vége, a keresményeket ki­végzik, eljön az anti Krisztus, meg­próbálni a híveket. Kovács Julcsa néni a templomból jövel bement Bíróékhoz a tejére Pista unokájának, a nagybetegnek vitte. Pista levente volt, fegyverrel akarták a frontra kényszeríteni, ő megszökött. Utána lőttek, a golyó combját érte. Még hazavánszorgott, de most már másodnapja beszélni se tud. Orvos nincs. Szökevényt nem gyógyítanak. Az anya könnyezve nézte gyereke lassú halálát• Ahogy Kovács néni (t lejcskandll­val a karján n Kiirt-utca. meg a Kál­vária-utca sarh-án befordult volna, észreveszi: egy lélek sincs az utcán. Csak a köves út felöl zakatol va­lami ördögmasina. Még el sem ért rt kút sorkára, .'>' nagy teherautó Száguldott cl mellette. A porfelhő­től. alig tátott. Épp « zsebkendőjét VotorAzla elö, a Inrulli szájéit akarta lekötni. Födöjét még a tavaszon elvesztette Pista. Már bogra kötötte volna a kendő sarkát, de sehogy se esett kezeügyébe, lekucorgott hát a földre. Tehette, néptelen volt az utoa, senki sc látta. A földön kucorogva hirtelen láb­dobogást hallott és néhány ütegen kiáltást. Fölnézett, csizmákat látott, aztán a rohanó lábak fellökték. Jujj, vigyéizz... csak most nézte meg, ki lökte fel. Katona állt előtte, kezében valami furcsa fepy­ver, sapkáján a félelmetes vörös csillag — amiről az imént beszéli a tisztelendő úr. A • prédikáció ott az ú/on fekve eszébe jutott. — Ez orosz ... vörös ..., aki a keresztényeket pusztítja ... Kimond­hatatlan ijedség fojtogatta öreg tor­kát, száján rémült sikoly tört fel, keze akaratlanul keresztet vetett. A katonát is váratlanul érte az összeütközés, a portól nem látott jól. Az öregasszony kicsit süket volt, nem hallotta a csatazajt. A katona pisztolya csövét a földön fekvő alakra irányította, ujja megérin­tette a géppisztoly ravaszát. Ebben a pillanatban a géppisztoly célgömbjén át észrevette az öregasz­szony könnyes szemét, mellette a kidőlt tejet­Századmásodpero gondolatvilla­násnyi ideje alatt régi, harmadéves emlék törte át agyában az évek sű­rűjét, Egy pillanatra megállt körü­lötte az élet. Újból látta a kicsi tik­rajnai falut, amint részeg németek rohanják meg. Az egyik az ö any­jától „molakát", tejet követel — közben puskatussal veri. Anyja kis szilkét akkor tesz a német elé teli tejjel. A német vá­ratlanulordítozni kezd, kezével bele­nyúl a szilkébe, egy legyet dob lei belőle. A tejesköcsögöt az ö édes­anyjának fejéhez vágja, annak ősz haján, könnyes arcán folyik a tej­A német röhög, pimasz lassúsággal pisztolyt húz elő és ... édesanyja szétloccsant koponyájából a velő, a vér és a tej összekeveredik Ukrajna nyári porával. Mig nézte a síró, jajveszékelő ma­gyar öregasszonyt, agyának rejteké­ből ez az emlék sírt fel. Most itt van a fasiszta országban. Hirtelen megmarkolta géppisztolya agyát. há. tára dobta, térdre hullott a síró asz. szony mellé. — Mamka, mamka, nye bojsza ruszkij szóidat jó ember, nem bán­tani szegény asszonyt, segíteni mamkának.,, „Katyusák" lövedékei még átha­sították az eget, s Kovács nénit a háború szörnyű tűzorkánjában karonfogva átölelve, mint egy gye­rekf az anyját vezette hazaleié egy arvnyvállpántos géppisztolyos szov. jel katona. Estére mégis kandit tej állt Pista ágya mellett és Nyikoláj, a szovjet kapitány addig nem nyugodott, mig ezredének legjobb orvosát• a kis sebesülthöz el nem hívta. Kapitány elvtárs sajnálom, a gyerek menthetetlen, elvérzett, csak vérátömlesztés segítene rajta. Vé­rünk n'ncs, sok a sebesültünk. Szótlanul gyűrte tel az ingujiát a kapitány és Pista felgyógyult. Vért íasiszta golyótól gyengült tes­tébe a szovjet tiszt adott. ünnepélyes lassúsággal koporsót vittek a szovjet katonák. A kopor só mögött párnát, rajta a Szovjet- • unió hőseinek ötágú csillagával. Nyikoláj Alexandrovics kapitányt i temették. Hősi élete nem harcban íejeződött be. Két nappal később,, hogy Pista életét megmentette lá­togatóba igyekezett a kisgyermek­hez, de a temető bokrából golyó • süvített felé. Néhány száz lépésnyire találták meg Pistáék házá'ól a kapitányt vérbefagyva, holtan. ( A sírnál díszsortűz dörrent és a koporsóra Kovács néni könnye hullt. Fiatol hadnagy a vörös ka­tonák végtisztességet adó sorlalá­ból kilépett a kapitány lénvképét Kovács néninek ad'a. — Ne felejtsd soha őt el. Ennyi volt, amit mondott, aztán csak a hantok tompa dübörgése hallat­szott. • Hét évvel később a Kálvária-ut­cai kis házban összejöttek a szom­szédok. Beszélgettek. A falon csa­ládiképek helyén két golyóütötte kép van bekeretezetlenül. Az egyik Nyikolájé, a szoviet tiszté, akit orgyilkos német tasiszták öltek meg Makón, a másik Kovács Ist­ván alhadnagyé, akit békében öltek meg a határon a jugoszláv orgyil­kosok. E két kép alatt öreg nép­nevelő beszél. — Ne felejtsétek el őket. Ne fe­lejtsétek azokat, akik halálbaker­gették fiainkat. Ne felejtsétek azo­kat, akik vérüket adták érettünk, s a mi földünkbe poiladnak örökké. Emberek, nézzetek a másik képre, fiam fényképére, s védjétek gye­rekeiteket. tegyelek erősebbek a gyilkosoknál. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom