Délmagyarország, 1952. április (8. évfolyam, 77-100. szám)

1952-04-08 / 82. szám

2 KEDD, 1952. ÁPRILIS S. A mi utunk távlatait mulatja meg: „A kommunizmus építkezései — a béke művei" című kiállítás Az MSZTszékház homlokán egy­szerű barna belük hirdetik: Kom­munizmus építkezései a béke művei kiállítás. Azt várja a belépő, hogy ne beállított fényképek fogadják, hanem a kommunizmus kapuján be­lépő társadalom alkotó hétköznap­jainak egyikét lássa, a mindennapi, 8 mégis óriási eredményekkel ismer­kedlicssék meg. Az előcsarnokban s a nagyteremben a kommunizmusnak színe, a vörös látszik, mennyezetig érő drapériák, a képek, dokumentu­mok vörös háttereként. Szinte látni a szovjet hajnal vörös napjának felemelkedését. A biztatás a magyar holnapra már a belépésnél ott ra­gyog. „Az, ami a Szovjetunióban már megvalósult, megvalósítható más országokban is." A megvaló­sító Sztálin szavai ezek, e mi meg­tanultunk már hinni a sztálini sza­vaknak. Előttünk áU hát a Szovjet­unió által megtelt út s előttünk áll a" szovjet népnek anyagi éa kulturá­lis felemelkedése is. Ennek a bol­dog, felfelé vivő útnak egyik sza­kaszál mutatja be a kiállítás. Képek fényképek, színen doku­mentációk mindenfelé. A textilmun­kás, vagy a művész, a kohász, vagy az építő egyaránt megtalálja saját munkaterületének eredményeit a kommunizmus országából. 'Az első kanyarodónál aitg fétmé­ternyi magas modell, egy teljesen gépesített szénbánya tcrmelőrésxle. gél ábrázolja. A „szénfal" feketére lakkozva ragyog s valaki még meg is jegyzi, -r- Né, ide meg szenet ra­gasztottaki Aki csak kézierővel látott eddig szenet fejlem, vagy még így sem, elképedve hallotta azt a szót: szén­kombájn. Milyen lehet az? Hát itt megláthatja. Miniatűr szénkombájn, kaparószalag — ami a szenet szál­litja tovább önműködően —, aztán a támfát teljesen kiküszőböK, magas­ság szerinf. szabályozható acéltar­tók, apró isi!lék, szinte várja a szemlélő, hogy elindul ez a kis szer­kezel és fejteni kezdi a szenet. A kanyarodóknál piros, sárga, zöld lámpás biztosító jelzőberendezés. Kél lány áll a bánya modell előtt s kíváncsian nézelődnek. Kocka Jó­zsef, a velük lévő AVH-s őrmester, a hozzáértő ember szavaival magya­rázza nekik a bány berendezését. — Az a bordafáaás az meg a kaparószalag... — de a kombájn­nál 6 is meghökken, mi lehet az, hogy olyat még ő sem látott, pedig jón chány évig bányász volt Salgó­tarjánban, a rónabányai Gusztáv­táróban. Hátratolja fején a sapkát, s csak kisüli: — Persze ez a szén­kombájnt • Ttt legtöbbet a földműveléssel fog­lalkozók időznek. Kucsmák, csiz­mák, rövidkabátok s valaki szóta­golva betűzi a szobányi modell alatt a táblán: — A herszoni terület Sztá­lin kolhozának városterve. — Az araszos házacskák, bokrok, villany­oszlopok, meg a kis sportpálya, úgy varázsolja elénk a kolhozvárost, mintha repülőről néznénk. Nyílegye­nes utak, kerítés „éiősövértyböF', talán S centis kis fák s ott a város közepén emeletes „kőépület", a párt­ház. Félköralakú tér, oldalán a ta­nácsháza, mögötte hatalmas park. Iskola, kórház, szülőotthon, úszóme­dencék s amott hátul halastó húzó­dik meg. A házacskák körül w par­cellák a konyha szükségleteire s mindenfelé zöld, zöld. Fák, pázsit, s szinte hallani a békés kolhozvá­rostól elválaszthatatlan vasárnapi harmonika-szót. A Táncsics-tszcsből Süli István, Dobó Sándor Rózsa István, a Dó­zsából meg Lajos Sándor elvtárs elgondolkozva, talá kicsit irígylxdve nézegeti a pici várost. De a sze­mükben, meg a szavukban már ott lapul az első lépést maguk után hagyók jogos büszkesége. — Na, majd lesz ilyen válunk is! S ahogy mondják, lesz is. Hál olt? Hatalmas asztalnak beillő terüle­ten, a Szovjetunió Európai részének domborzati képe. Nem egyszerű, tér­kép, hanem a tenger mélyen, a sík­ság magasabban 8 hegyek is meg­formálva 10—12 centiméter maga­san. A területen kéklő folyók ka­nyarognak végig s a folyó partján apró kis városkák, mellettük a tábla: Szevasztopol, Kahovka, Krasz­nodár, meg a többiek A városok között hosszú zöld csíkok húzódvak régig, egymást keresztezve. Behá­b'r gáie az egész „országot". Ezek az ciihi'.ávok. A kéklővizií tengerek partján három sáv is végighúzódik. S a folyóeskákon a kis tavak mel­lett a szovjet képekről jól ismert híres vízierőművek apró miniatűr­jei s a távvezetékek jellegzetes ala­kú oszlopai egy-egy gyufaszál mé­retben. S olt messze a világoskék háttér előtt vörös csillag ragyog egy tornyon: A Kreml. A sokmi'llió kilo. watt elektromosságot szállító veze­tékek is arra futnak, meg a na­gyobb ipari városok irányába. Az asztal elején kis kapcsolótábla, rajta 7 gomb — olyan, mint a vil­lanycsengő gombja. Melléírva a vi­lághírű erőművek neve: Cimljanszk, Kujbisev, Dnyepropetrovszk, Kahov­ka, stb. Egy micisapkás öreg elv­társ lép a tábla elé, nézi, olvas­gatja, aztán megnyomja az egyik gombot, amely mellé ez van írva: Sztálingrádi erőmű. Az apró zsili­pen s a sokfelé futó vezeték tarló állványai között apró égöK villannak fel, jelezve az elektromosság útját és szülőhelyét, jelképezve az emberi szellem és akarat legyőzhetetlensé­gét. Amott a moszkvai metró építkezé­sének modellje látszik. Itt is teljes a gépesítés. Gördülő munkapad, fú­rópajzs, fijtdtranszportőr s a kész részt szilárdan tartják az egymás­hoz símrdó tübingkockák. Egy má­sik asztalon hófehér épületmodell nyújtja felfelé tornyál s a tornyon díszlö koszorús vörös csillagot. A Lenin-hegyen épülő Lomonoszov­egyetem modeltje. Az épület mére­tei még így miniatűr formában is óriásiak. A főépület 26 emelete, a két főbe járat 60 márványoszlopa, a 7 ezer férőhelyes diákszálló, a 150 előadóterem, mindennél jobban bi­zonyítja, hogy a Szovjetunió a tw domány igazi hazája, ahol napról­napra tűnik el a fizikai és szellemi munka közötti különbség. Az emeleten az MSZT könyvei­árusító helyet rendezett be. Három főiskolás, Timár András, Harmati Aranka, meg Fórizs Elek, a szovjet folyóiratokat, könyveket nézegetik. Egyikük egy Petőfiről szóló cikket fedez fel a lapban s nagy buzga­lommal látnak a szöveg lefordításá­hoz. A kiállítás a kommunizmusba lépő társadalom óriási erejét, tagjainak hatalmas kezdeményezőképességét, a mi utunk távlatait mutatja meg. S az utolsó helyiségben a Szovjetunió fegyveres erejét ábrázoló képeket helyezlek el. A jól ismert harcko­csik, katyusák, s a lövészek zsinór­egyenes sorai -mind Sztálin elvtárs szavait bizonyítják: „A szovjet had. sereg a béke hadserege, a békés építőmunka védelmezője". Erős nép ez. Az emberiség törté­netében egyedülálló óriási gazda,, sági és kulturális alkotásait nem­csak felépíteni, hanem megvédeni is tudja. „Művészi célkitűzésem az emberi haladás nagy ügyének szolgálata" Aubrey Pankey néger baritonista nyilatkozata Az Országos Filharmónia plakát­jairól mosol ygósarcú, sötétbőrű, varatag fekete bajuszos rokonszen­ves férfi képe tűnt szembe Szeged dolgozóinak: Aubrey Pankey, a világhírű néger baritonista. Hétfőn este a Szegedi Nemzerti Színház nézőterét zsúfolásig megtöltő kö­zönség előtt énekelt nagy eiker-el, e meleg tapsokkal fogadták művé­szetét. Szereplése több vo't egy­szerű művészi eseménynél. Bizo­nyíték volt az imperialisták hitleri nyomdokokon járó propagandája ellen, amely az alacsonyabb és magasabbrendfl fajok hazug elvét akarja elhitetni. Nemcsak népének szerzett dicsőséget, de az egyete­mes emberi kultúra ügyét is szol­gálta, amelyben fehéreknek, feke­téknek vagy bármilyen bőrüeknek értékét az adja meg, hogy meny­nyire szolgálják az emberi hala­dás, a béke ügyét. — Az én művészi célkNüzésem — jelentette ki Pankey a Délmngyar­ország számára adott nyilatkozatá­ban — az emberi haladás nagy ügyének szolgálata. Fel akarom hívni a világ figyelmét arra is, hogy a négerek milyen művészi tel­jesítményekre képesek és meny­nyire szolgálni akarják a fejlődés, a szabadság gondolatát. Pankey 1930-ban járt először Európában és nem sokkal . később járt Magyarországon, — amint el­mondotta. Járt a környező orszá­gokban is: Romániában, Bulgáriá­ban, Lengyelországban, Csehszlová­kiában, a mai népi demokratikus országokban. I Most az elmúlt esztendők so­rán ismét volt- alkalmam hangver­senykőrút során ellátogatni ezekbe az országokba — mesélte. — Óri­ási az a változás, amit tapasztal­tam. Itt Magyarországon is nyom­ban szembetűnt a nagyszabású épít­kezés, az iparosodás megkapó üte­me.. Számomra a művész szemével pedig a legnagyobb élményt a hangversenyek megváltozott kö­zönsége jelenti. Azelőtt, amikor 1937-ben Magyarországon hang­versenyeztem, a burzsoázia számára kellett énekelnem. Ma az egyszerű emberek, a dolgozók számára éne­kelhetek itt és ez igen jóleső ér­zés. Aubrey Pankey egyébkén? ma, kedden délelőtt felkeresi a szegedi Ruhagyár munkásait és számukra külön rövid hangversenyt ad. A hé'tfő esti hangverseny ismerteté­sére holnapi lapunkban térünk részletesen vissza. Szeged dolgozói joggal fogadták meleg szeretettel a kiváló néger énekest, aki maga is örömmel jött ide. Ezt tanúsítja az a néhány sor is, amelyet Dénes Leó elvtárs, VB. elnöknél írt a Városi Tanács ven­dégkönyvébe: „örömmel és boldo­gan jöttem Szegedre és azoknak az amerikai dolgozóknak üdvözletét hoztam, akik hisznek a szocialista Magyarországban, a demokrácia győzelmében és a békében". Ez a gondolat tette szabadon szár­nyalóvá Pankey 'szegedi énekét, a klasszikus müvek mellett a néger spirituálék bús dallamait, amelye­ket hazájukban annyiszor igyekszik elfojtani az imperialisták elnyomó banditarendszere. (I. z.) Beethoven emlékhangverseny szerepelt a Múzeumi Vasárnapok műsorán A Szegeden népszerűvé vált Mú­zeumi Vasárnapok legutóbbi hang­versenye szervesen illeszkedett bele abba a műsorpolitikába, mely dol­gozó népünk zenei nevelését szol­gálja: megismertetni és megszeret, tetni a mult haladó hagyományait és a azocialista-rea'ista művésziét új alkotásait. Az évfordulókban gazdiag 1952­óv egyik fontos zenei feladata Beethoven emlékének méltó meg. ünneplége. Szeged zenei életének hiányosságát pótolta a Közalkalma, zottak Szakszervezete és a Mórt Ferenc-múzeum. amikor közösem a Városi Békebizottsággal erről a fontos évfordulóról megemlékezett. Szerdahelyi László művészi elő­adásában a* F-dur románcot hal­lottuk. Szerdahelyi helyesen dombo­rította ki a mű lírai jellegét, játé­kában a szólam szépsége maradék­talanul érvényes-ütt. A ráadásként játszott Zefir-ben bravúros tech. nikai felkészültségét mutatta meg. A zomgorakiséretet Papp Román® ; látta el. A műsor második részében a ma. gyar és baráti népek zenéjét hal. latluk a Pedagógiai Főiskola ve. gyeskarának előadásában. Jól ösz­szeállílott műsorukban ízelítőt kap_ tunk négy nép zenéjének nemzeti jellegzetességéből. Helyes, hogy az új magyar szocialista-realista zene ma még kevésbbé ismert műveit s megszólaltatták Sikerrel oldotta meg a kórus Mátrai képek előadá­sának nagyigényű feladatát is ugyancsak 'Erdős János vezénylé­sével. A rádió új műsorszáma . .Külpolitikai kérdésekre válaszolunk" dődően minden héten rendszeresen válaszol a rádió külpolitikai ro. vatia. Az űj műsorszám — amelynek megvilágítását, magyarázatát ké- -^Ind^Íütör^ rik. Ezekre a levelekre e hét csü-1 délután 5 órakor hallható a Kos­törtökétől — április lO.től — kez- {suth.adón. A rádió egyre több olyan levelet kap hallgatóitól, amelyben vala­milyen külpolitikai kérdést vetnek fel. Időszerű nemzetközi probléma 1SYILT LEVÉL azokhoz a termelőszövetkezetekhez, amelyek hamar felejtenek... Az elmúlt napokban sokat gond»lkoztam azon, hogy miről fe beszélgettünk ml Veled a sarkadi elnökképző iskolán. Emlékszel arra Ballá elvtárs, hogy mit mondottál akkor nekem? Én nem felejtettem el. Azt mondottad, hogy a Ti termelőszövetkezetetek olyan gazdag, hogy a szövetkezeli tagok Budapestre járnak vásárolni ruhaneműt, rá. diót, kerékpárt Már akkor elhatároztam, hogy én is azon Igyekszem hogy a ml termelőszövetkezetünket is olyan erőssé és gazdaggá te­gyem. mint a szentesi Felszabadulás.termelőszövetkezet amelynek Te vagy az elnöke. Nemrég hallottam arról, hogy a Ti termelőszövetkezelek egyál­talán nem teljesítette első negyedévi beadási kötelezettségét. Az el­múlt évből olyan sok tojással, baromfival, élőállattal maradtatok adósak államunknak, hogy mindazt, amit már ebben az évben be. adtatok „ mult évi hátralékotokba számították be. Nem akartam hinni a szemeimnek. Nem akartam hinni a fülemnek! Nem tadtam elhinni azt, hogy megyénk egyik legnagyobb termelőszövetkezete, hogy úgy mondjuk a „null|omo6'«-tsz tagjai nem teljesítették az ál. lammal szembeni kötelezettségüket Eszembejutott az, hogy az elmult évben miként jártak a szö. vetkezet tagjai Budapestre. De cszembejutett az Is. hogy azok a ter­melőszövetkezeti tagok, akik a Te szövetkezetedben vannak, azok a múltban gyalog jártak Budapestre, mert nem volt pénzük arra, hogy vonatra üljenek. Gyalog járták az ország útjait, hogy mint kubikosok valahol munkát találjanak, kenyeret keressenek maguknak és csa. Iádjuknak. Baila elvtárs! Szégyen az, hogy mindezt már elfelejtettétek. Szégyen az, hogy nem teljesítettétek az állammal szembeni kötele­zettségeteket­Mint ahogy én. ott az elnökképző iskoláit megfogadtam a»t, hogy erőssé teszem termelőszövetkezetünket, azóta azon dolgozunk, hogy valóban példát mutassunk a többi termelőszövetkezeti csoportok­nak, példái mutassunk az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak. Mi már első negyedévi boromjibeadási kötelezettségünket tojásból, baromfiból, tejből, hlzottsertésből teljesítettük és nem vagyunk hát­ralékban az adóval sem. Ezzel szemben mit kell hallanunk az egyik legerősebb termelőszövetkezetről: nem tartották kötelességüknek az első negyedévi beadás teljesítését, lejárt az első negyedév és még mindig nem teltek elegei az állammal szembeni kötelezettségüknek. Rákosi elvtárs mondotta a termelőszövetkezetek és gépáHomá. sok élenjáró dolgozóinak országos tanácskozásán: „...Szeretném, ha az elvlársak. amikor fegyelemről beszélnek, az állampolgári fegye­lemre is gondoljanak, amihez hozzátartozik, hogy a szövetkezet Is tók pontosan teljesítse az állammal szemben fennálló kötelességeit-" Rákosi elvtársnak ezek a szavai mindég előttem vannak. Nem ludom elfelejteni őket mert tudom azt, hogy nekünk termelőszövetke­zeteknek az állampolgári kötelezettség teljesítése terén Is példát kell mutatnunk az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak. És mit ta. pasztalunk ezzel szemben? Megyénkben egész sor termelőszövetkezet, valamint termelőszö­vetkezeti csoport nem teljesítette első negyedévi beadási kötelezett, ségét. Hátralékban van a beadással a földeáki Dózsa- a makói Út­törő-. az újszeged! Haladás- és ötéves terv-, a asombói Béke-tszos és még egész sor termelőszövetkezet. Mit gondoltok elvtársak? Nem érzitek azt, hogy Tl a terme­lőszövetkezet. vagy termelőcsoport elnökei felelősek vagytok azért, hogy termelőszövetkezetetek nem teljesítette begyűjtést kötelezettsé­gét? Három hónap állt rendelkezéselekre! Három hónap alatt gondol, kozhattatok volna azon, hogy ne az utolsó napokban kapkodjatok, hogy már most teljesíteni kellene a beadást, vagy ne úgy gondolkoz­zatok, hogy még van hátra a félévből három hónap és majd csak tel­jesítitek a beadásotokat. Elfelejtettétek azt. hogy termelőszövetkezetetek nem a semmi, bői fejlődött olyanná, amilyen most, hanem az állam segített bennete. ket is ahhoz, hogy állatállományotok legyen, nemesitett vetőmagot, műtrágyát kapjatak. hogy minél több traktor és munkagép segítse elő munkátokat. Mégsem tartjátok kötalességtaknek. hogy ezt viszonoz, zátok is azzal, hogy Időben és becsülettel teljesítenétek kötelessége, tekét Aa a javaslatom, hogy Tl, Ballá elvtársék, Lengyel elvtársék és valamennyien a termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csopor. tok elnökei gondolkozzatok ezen. Gondolkozzatok el azon. hogy nincs bennetek semmi szégyenérzet, hogy az államtól kapott támogatást Igény beveszitek, szívesen veszitek, sőt el is várjátok, ugyanakkor azon­ban ezt kevéssel sem viszonozzátok! Államunk elsősorban tőlünk, termelőszövetkezetektől követelt meg azt. hogy a rendeleteket betartsuk, hogy teljesítsük beadási köte­lezettségünket. Elvárja ezt Tőletek Is, a szentesi Felszabadulás., a makói Úttörő-, vagy a zsomból Béke-termelőszövetkezettől Is, hogy ne az ulolsók. hanem az elsők között teljesítsétek a beszolgáltatás! kötelezc I tségetaket. Gondolkozzatok ezen és változtassátok meg eddigi viszonyoto­kat a begyűjtés kérdéséhez. TANÁCS ANTAL, a szegedi Táncsics.terme'őszövet­kezet elnöke Szélesítsük ki a véradó mozgalmat A Szovjetunió 1945-ben fclszaba. dítatta hazánkat is a fasiszta iga aló! és ezzel egy időben megadta számunkra a«t a lehetőséget, hogy üzemeinkben, tennél öszövetkezete. inkban niagy gondot fordít sunk az egészségvédelemre is. A kapitalista, főkés országokban az üzemi balesetek száma-egyre nő. Nem fordítanak kellő gondot a sérültek kezelésére, legtöbbje elvér­zik. mert nincs elegendő vér s így nem tudják, de nem is akarják a vérátömlesztést bevezetni. A kapi­talista államokban nem érték az ember, a tőkések nem tőrödnek az­zal. ha a balesetek miatt emberek pusztulnak el. A népi demokráciák államaiban nem pusztainak el a sérültek vagy a súlyos bei egek, mert szükség ese­tén a baleset, vagy nagy vérzéssel járó operációk utáni első órákban nem ritkán négy-öt liter kifogásta­lan minőségű vér áll a kórházakban a gyógyítás céljára. HoHnan veszi a dolgozók állama ezt a sok vér' ? Hogyan tudja mindezt a betegek rendelkezésére bocsátani? Hnnek magyarázata, a szovjet vérellátás szociális alapokra való helyezésében rejlik. Nyugaton, a tőkés államokban a vér üzlet, alku tárgya, akinek van rá pénze, megkapha!ja, akinek nincs, nem juthat hozzá Nálunk a vért önkén­tes társadalmi felajánlás útján kap­ják a betegek. Felajánlják vérüket fiatalok, öregek, asszonyok, férfiak, akik megértet'ék a vérátömlesztés! mozgalom jelentőségét. A vérátadókról gondoskodik népi demokráciánk és lehetőséget nyújt arra, hogy a vértadók mielőbb újra fel szaporítsák vérüket. Négy vér. adás u'án például maga a vértadó megszabhatja, hogy szabadsági ideje alatt melyik üdülőben akar pihonni. A vértadók részére egy-egy alkalomkor 50 forintot biztosit a Vöröskereszt. Éppen ezért a Vörös, kereszt titkársága felhívja a város lakosságát, minél többen kapcso. lódjanalc bele a véradó mozgalomba és jelentkezzenek a Vöröskereszt titkárságon, a Széchenyi-tér 16. szám aialt. Krekuska Istvá -né VK-titkár

Next

/
Oldalképek
Tartalom