Délmagyarország, 1952. április (8. évfolyam, 77-100. szám)

1952-04-07 / 81. szám

FJJ REPÜLŐJÁRATOKAT INDÍT A MASZOVLET K SZOVJET KORMÁNY KUBA KORMÁNYÁVAL MEGSZAKÍTOTTA A DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOT AZ MDP CSONGRADMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁN AK LAPJA I VIII. ÉVF. 81. SZÁM. ARA 50 FILLÉR • HÉTFŐ. 1952. ÁPRILIS 7. II mi népünk is azért küzdfiette fel magát a haladó országok soraiba, mert Sztálin útját járja Káprázatos díszszemlével, 320 ezer dolgozó színpompás felvonulásával ünnepelte fővárosunk a felszabadulás 7. évfordulóját 'Április 4-én gyönyörű napra ébredt a város. Reggel kilenc órakor kezdődött meg a Bajcsy-Zsüinszky-út torkolatától a Sztálin-útón a Hösölc• tere felé a felvonulás, vörös és nemzeti színű zászlóerdővel haladtak az üzemek, vállalatok, hivatalok dolgo­sóinak ezrei, tízezrei. Dél felé még mindig nem apadt el a menetelők hosszú sora. A SztcUin-utat és a Hősök-derét vörös és nemzeti színű, a Népköztársaság címerével díszített zászlók — a felszabadító Szovjet­Unió és a többi baráti állam zászlói övezték­A Hősök-terén felállított díszemelvényhez egymásután érkeztek pártunk és népünk vezetői, kül­földi vendégeink. A Sztálin-útlal szemben a díszemelvény közepén ott állt népünk szeretett vezére, Rákosi Mátyás elvtárs. Mellette a Szovjetunió kormányküldöttségének tagjai, élükön Kiiment Jefremovics Voro­tnió miniszterinnrírRji. elnJi1ehelijp.ilespret A (tTs-/W/liiujin 1 nni..]In!• hej,ml 17r, tilov marsallal, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökhelyettesével. A dísztribünön foglaltak helyet a Magyar Dolgozók Partja Politikai Bizottságának tagjai, Dobi István, a minisztertanács elnöke és az Elnöki Ta­BINJ-Q ~ IN, E—.EVTPMI T. - ISJ.J, I..I.:.. ..EI— .. 1... —S. L.I.— - II 1.:: I I —, .. j ' ._/_ A . _*z •• , , . lyet a külföldi államok diplomáciai képviselői is. Farfcas Mihály honvédelmi mi­hiszter megérkezésekor fogadia a díszszemle parancsnokának jelenté­sét, majd felment a dísaeimelvényre. Felcsendült a magyar és a szovjet himnusz és dísztűz köszöntötte fel­szabadulásunk hetedik évfordulóját­Ezután Farkas Mihály vezérezre­des, honvédelmi miniszter, a Ma­gyar Dolgozód; Pártja Politikai Bi­zottságának tagja mondott beszédet. Farkas Mihály elvtárs beszéde X Magyar Népköztársaság mi­nisztertanácsa és a Magyar Dolgo­zók Pártja Központi Vezetősége ne­vében meleg szeretettel köszöntöm önöket hazánk felszabadulása 7- év­fordulójának ünnepén — kezdte be­szédét. Április 4-e legnagyobb nemzeti ünnepünk. 1945 április 4-én űzte ki a dicső Vörös Hadsereg hazánk te­rületéről az utolsó fasiszta hordá­kat és ezzel hazánk egén is felkelt a béke és a szabadság napja. Hét évvel ezelőtt 1945 április 4-én új irányt vett a magyar nép történelmének fejlődése: a .demokrácia, a szocializmus, a béke irányát. E hét esztendő alatt a magyar és nemzetközi reakció nem egyszer telt kísérletet arra, hogy leterítse né­pünket a szabadság út járól. Először meg akarta vásárolni hazánkat. De a vásár nem sikerült! Bebizonyoso­dott, hogy Magyarország nem eladó! Ekkor fegyveres összeesküvést szólt ellenünk s az imperialista háborús uszítók legsötétebb, legelvetemültebb fasiszta provokátorát. Ti lót és ban­dáját akarta népünk szabadságának vérbefojtására bevetni. A fiatal szabadságunk megsemmisítésére irányuló sötét imperialista tervek mindannyiszor csúfosan megbukiak, mert az új magyar jövőért, a ma­gyar demokratikus újjászületéséri munkásosztályunk, népünk harcát az osztályharcok tüzében megedzett Magyar Kommunista Párt, a mii szeretett Rákosi elvtársunk vezette. Ennek a hősies harcnak és lelkes é(ülőmunkának eredményeként né­pünk az ország gazdájává vált és az (• maradott mezőgazdasági Magyar­ország haladó ipari országgá fejlő­dőt!. Magyarország végérvényesen kiemelkedett évszázados elesetiségé­ből. Nagy pártunk vezetésével és a kommunizmust építő Szovjet, unió önzetlen, baráti támogatá­sával, hét esztendő alatt évti­zedek feladatait oldotta meg népünk. Évek alatt évtizedek feladatait megoldani csak olyan népek tudják, amelyek, Marx, Engels. Lenin, Sztálin halha­tatlan tanításainak szellemében nevelődnek, dolgoznak és har­colnak. A mi népünk is azért bizonyull ké­pesnek rövid néhány esztendő alalf kiemelni hazánkat évszázados elma­radottságából s magát a haladó or­szágok soraiba friküzdeni, mert Sztálin útját járja és mert nagy_ta­nítómestereink győzelmes tanításá­nak szellemében él és cselekszik. Ott vagyunk a szabad népek nyolc­százmilliós táborában, amelyben _ a kommunizmust győzelmesen építő Szovjelunió vezetésével az emberi­ség új jövőjét kovácsolják. Ahhoz a táborhoz tartozunk, amely a ha­ladó emberiség bölcs vezérének és nagy tanítójának. Sztálin generalisz szimusznak vezetésével gigászi har­cot folytat a tartós békéért, az egész emberiség számára a szabad, boldog, alkotó életért! A Szovjetunió vezette világbáke­mozgalom történelmi jelentőségű ér­deme. hogy az imperialista háborús uszítók új világháború kirobbantá­sára irányuló terveiket eddig nem tudták megvalósítani. Hogy ez to­vábbra se sikerüljön nekik, fokoz­nunk kell a békéért folyó harcun­kat, népünk politikai-erkölcsi egysé­gének további megszilárdításával és hazánk gazdasági erejének további növelésével. Ahhoz, hogy tovább erő­södjön a magyar békearcvonal, el­engedhetetlenül szükséges az is, hogy fiatal néphadseregünk minden harcosa, tiszthelyettese, tisztje és tábornoka szakadatlanul növelje ka­tonai tudását, hogy a legnehezebb harci feladatokat is sikeresen meg­tudják oldani. Ezután a baklériumháborúról megemlékezve kijelentette: a népek megfélemlítésének ide­je lejárt. Az imperialista ka­landorok nem rendelkeznek és soha nem fognak rendelkez­ni — olyan fegyverrel, amely­lyel térdre tudnák kényszerí­teni, vagy meg tudnák félem­líteni a szabadságszerető népe­ket! Nincs olyan fegyver a vi. lágon. amely meg tudná ölni a szabadság ügyét! A baktériumfegyver felhasználá­sa nem gyengíti, de növeli az em­beriség harcát a bókéért é® erősiti a gyűlöletet az emberek százmillióiban a baktériuimháború gonosztevői el­len. Az egész haladó emberiséget mély és engesztelhetetlen felháboro­dás tölti el a baktériumháború gengsztereivel szemben. Semmi két- , . , „ , lég, hogy a világbékemozgaloml tétlenné virágzó, szép magyar ha­ereje ki tudja ütni az imperialista [zánkat! kalandorok kezéből a baktériumhá­ború fegyverét is. A béke megvédéséhez erő kell! Fejlesszük tehát munkánkkal és harcunkkal szakadatlanul a béke­arcvonal magyar szakaszának az erejét. Tegyük erőssé és legyözhe­A díszszemle rA miniszter beszéde végén har­sány, egész teret betöltő, háromszo­ros hajrá zúgott fel, majd az ala­kulatok díszmenethez sorakoztak fel. Ezután repülőkötelékek szálltak el a tér fölött. A középsőn a Magyar Népköztársaság címeres zászlója, a kél szélsőn vörös zászló leng, az egyiken Sztálinnak, a másikon leg­jobb magyar tanítványának, Rákosi Mátyás elvtársnak arcképe. Az első repülőkötelékek elvonulá­sa után lökhajtásos repülőgépek húznak el a tér felett­Ezután megkezdődik a díszmenet. A díszmenet élén az 1848-as és az 1919-es dicső lobogókat viszik. Utánuk az akadémiák és tiszti is­kolák díszezredei következnek. A tisztiiskolások sorában halad el a dísztribün előtt a Rákosi Mátyás nevét viselő páncélos iskola dísz­egysége. A tiszliiskolások díszmenete után előreszegzett szuronnyal a lövészek haladnak, majd a hadihajósoknak tapsolnak Budapest dolgozói. Az ál­lamvédelmi határőrök és államvé­delmi őrök kövelik őket, Kürtjel vezeti be a lovasság dísz­menetét. Az 1848-as konvéduniformissal azonos díszegyenruhában, kivont karddal, feszes vörös nadrágban, pitykés, sujtásos, égszínkék menté­ben, piros csákóval vonultak fel a huszárok. A honvédzenekar hangszerein leizendül a tüzér-induló éS a Dó­zsái György-út torkolatában feltű­nik a tüzérség parancsnoki kocsija. Először a gépkocsizó tüzérek jön­nek. Sorra gördülnek a térre a külön­böző űrméretű péncéltörő ágyúk, aknavetők, légvédelmi tüzérek, lég­védelmi géppuskások egységei. A gépesített tüzérség menetét az ejtő. ernyősök követik. A Dózsa György-úton levő házak ablakai is megremegnek. A páncé­los díszezred érkezik. A díszszemle végeztével 10 óra­kor megindul Budapest dolgozóinak végeláthatatlan menete. Az úttörők kezdik meg a felvo­nulást, az első sorok lángoló vörös virágokból font betűket visznek: „A dolgozó népért, a hazáért, Rá­kosival előre!" hirdetik a betűk, Ezután az ifjúság, a sportolók, majd Budapest dolgozói zászlókkal, feliratokkal, rajzos táblákkal hosz­szú sorokban vonulnak el a dísz­tribün előtt. A felvonulás a kora délutáni órákban ért véget. Számunkra új erő és lelkesedés forrása felszabadulásunk ünnepe Szeged dolgozói is hatalmas tömegben ünnepelték felszabadulásunk 7. évfordulóját Csütörtökön este, felszabadulá­sunk 7. évfordulójának előestéjén ismét kigyúltak a fáklyák a Szé­chenyi-téri szovjet hősi emlékmű­veknél- Honvédek, államvédelmi őrök é® rendőrök álltak itt díszőrsé­get a felszabadítóink iránti hála és ragaszkodó szeretet kifejezésekép­pen. Ide, ezekhez az emlékművekhez gyűltek másnap, legnagyobb nem­zeti ünnepünk napjának reggelén Szeged dolgozói, hogy méltóképpen ünnepeljék felszabadulásunk évfor­dulóját. Dalolva, vidáman érkeztek egy­más után a Széchenyi-térre az üze­mek, a tszcsk, a hivatalok dolgozói, a város tanulóifjúsága ós szinte tel­jesen megtöltötte a több tízezres tö­meg az emlékmüvek környékét, de még a Lenin-utca egy részéi is. A több irányból érkező menet egyik oszlopát mintegy 500 főnyi egyen­ruhás ipari tanuló nyitotta meg. A sor élén Sztálin elvtárs nagy mell­szobrát vitték. A Szegedi Textilmű­vek dolgozóinak piros zászlóerdős menete azt is, kifejezte, hogy nép­hadseregünk tagjai mennyire egyek a dolgozó néppel. A vidáman éneklő fiatal lányok között ugyanis a Pe­tőfi-laktanya honvédéi haladtak, ugyancsak vidám énekszóval. A Ruhagyár menetében haladt az üzem egyik legjobb sztahánovisíája. Ker­tes Endre és Beloiannisz elvtárs gyászkeretes babérkoszorúval öve­zett képét vitte, jeléül annak, hogy dolgozóink nem felejtik el az impe­rialisták újabb gyilkos gazlettét. Mellette Erdélyi Albert, a Népköz­társasági Érdemérem ezüst fokoza­tával kitüntetett sztahanovista lépett a menetben, aki április 4-e tisztele­tére már 1954. évi augusztusi ter­vét fejezte be. Itt láthattuk Szitkai Ágnes ifjúmunkást is, aki a felsza­badulásunk 7. évfordulóján tartott ünnepi pártnapon kapta meg a szila­hánovistia jelvényt. A Szegedi Szőr­me- és Börruhagyár dolgozóinak menetében a legjobbak haladtak az élen, mint például Haja® Sándorné kézivarró sztahánovista, aki 170 és Forgó Teréz ifjúmunkás, aki 150 százalékra emelte átlagteljesítmé­nyét az április 4-e tiszteletére folyó versenyben. A vidám éneklés közben dobper­gés hangzott fel: az általános isko­lák pirosnyákkendös úttörői jöttek, majd sorra követték őket a középis­kolák, az egyetemek és a főiskola hallgatói. Felvonultak a szegedi kli­nikák dolgozói is, majd vasutasok, postások, az üzemek hosszú sora mindenfelé. Az Űjszegedi Kender­gyár dolgozói az élüzem-jelvényt vitték a menet élén. Büszkén ünne­peltek; vállalásukat túlteljesítve, negyedévi tervüket 108 százalékra teljesítették. Egymásután érkeztek a Szegedi Falemczgyár, a Szegedi Kenderfonógyár. a Szegedi Juta­gyár, a Keramit Téglagyár, a Ru­házati Bol, a Városi Tanács, a Kis. kereskedelmi Vállalat, a Rostkiké­szító dolgozói és sorra a többiek tö­mött, lelkes, vidám tömegben. 9 órára már süríi tömeg lepte el a környéket, az úttesten pedig a hon­védség, az államvédelmi hatóság, a rendőrség és a szabadságharcosok díszszázada sorakozott fel. Vereska András elvtárs ünnepi beszéde hullatták Az ünnepség megnyitásaképpen a magyar és a szovjet himnusz hang­zott el, majd Veres ka András elv­társ, a Szeged Városi Pártbizottság tagja mondott nagy lelkesedéstől kí­sért ünnepi beszédet. — Hét esztendővel ezelőtt, 1945 tavaszán indult döntő rohamra a dicső Szovjet Hadsereg, hogy kiűz­ze hazánkból a hitleri banditizmus utolsó maradványait és felszabadít­sa hazánkat kezdte beszédét- — Átgördültek a szovjet tankok nyu­gati határainkon és április 4-én az egész ország felszabadult. Április 4-e a magyar nép történetében a legnagyobb és legnevezetesebb dá­tum lett. Ezzel a nappal új korszak indult el, olyan korszak, amely mö­gött évszázados szenvedés, nyomor és szolgaság maradt. Április 4-c az a nap. amely el­hozta számunkra a szabadságot, a függetlenséget és mindazt, amiért legjobbjaink vérüket. A szovjet csapatok vívták meg azt a küzdelmet, amelyért Dózsa György, Esze Tamás, Rákóczi, Kossuth, Pe­tőfi és az 1919-es dicső tanácsköz­társaság küzdött. Rámutatott Vereska elvtárs arra, hogy a felszabadulás után az el­múlt hét esztendő diadalmas harcai és győzelmei meghozták népünk szá­mára gyümölcseit: Pártunk vezeté­sével, dicső munkásosztályunk ki­harcolta a hatalmat, megszilárdí­totta népi demokratikus államunkat. Az imperialisták és belső ügynö­keik hiába kísérelték megakadá­lyozni fejlődésünket, szabadságunkat megvédelmeztük és elszántuk ma­gunkat arra, hogy a jövőben még inkább megvédelmezzük eredménye­inken, minden külső és belső ellen­séggel szemben. — Az ellenség támadása meg­hiúsult azért, — mondotta —, mert pártunk, munkásosztá­lyunk sziklaszilárdan állott és áll a szocialista építés front­ján, mert tömegmozgalommá vált országunkban a szocialista mun­kaverseny és mindinkább tért hóeftít a Sztahánov-mozgalom s Sztálin elvtárs szavaival élve: ,,a szocialista munkaversenyben a tö­megek gyakorlati, forradalmi önbí­rálala jut kifejezésre, amely a dol­glozók millióinak alkotó kezdeménye­zésére támaszkodik". A szocialista murukaiveraeny nagyszerű példái Rö dér Béla, Loy Árpád, Gazda Géza és Deák elvtársak mozgalma. Ezek a mozgalmak meghonosodtak a sze­gedi üzemekben is és ez a nagyszerű lelkesedés, a szocialista verseny­szellem kialakulása tette lehetővé, hogy a Textilművek április 4-re tel­jesítette felajánlását, a Szegedi Gyufagyár nagyszerű munkásai idő előtt teljesítették tervüket, a Szegedi Kenderfanógyár, az Űjszegedi Ken­dersaövő pedig felszabadulásunk ün­nepére nagyszerű eredményeket ért el. Mindenki által elismerésre mél­tóan teljesítették felajánlásaikat a Ruhagyár, a Konzervgyár és még más üzemek harcos munkásai. Sza­badságunkért érzett végtelen hála és szeretet kifejezői ezek az ered­mények, amelyeket április 4-re el­értünk. Pártszervezetei nk. szakszerveze­teink, üzemi dulgozőink azon­ban tekintsék ezeket a teljesít­ményeket Mi ml utó pontnak ás a nyolcadik szubad május else­jére érjenek el még nagyobb eredményeket^ Vereska elvtárs megvilágította, hogy milyen nagy lehetőségeket te­remtett a felszabadulás nemcsak a munkásosztály, de a dolgozó pa­rasztság, az értelmiség, a nők és az ifjúság számára is, majd így foly­tatta: — Tisztában vagyunk azzal, hogy eredményeink nagyok, de azt is tud­juk, hogy az előttünk álló felada­tok még nagyobbak. Tudjuk, hogy az amerikai imperialisták és csatlósaik, valamint a hazánk­ban még megbúvó ügynökeik igyekeznek gátat vetni rohamos fej'ődésllnk elé és minden esz­közzel megpróbálják akadályoz­ni szocialista építésünket. De azt (:s tudjuk, hogy dolgozó népünk nagy 'építő munkájában egy­ségesen és sziklaszilárdan sorako­zik fel pártunk mögé és szeretett vezérünk, Rákosi elvtárs mögé. Az a népi egység, amelynek párját hiá­ba keressük történelmünkben, csak azután jöhetett létre, hogy megver­tük az elnyomókat 'és ki zsákmány o­lókat. Az elmúlt évek hatalmas po­litikai győzelmei telték lein tövé, hogy fokozatosan k1 szorítottuk a nép ellenségeit, államunk, gazdasá­gunk területeiről és megnyithattuk az útat a munkásosztály, a piraszt­ság és haladó értelmiség, az ország igazgatása és szocialista építés.ink előtt. A mi közigazgatásunk, állami szervcink, a tanácsok szilárd bázisai munkásosztályunk hatalmának. További fejlődésünk kemény harc és küzdelem árán érhető cl. Egy pillanatra sem szabad azt gon­dolnunk, hogy megsemmisítettük már az ellenséget és vége az osz" tályharcnak. Kemény csatákat kell megvívnunk még a megbúvó belső ellenséggel szemben, amely kifino­mult módszerekkel, új eszközök fel­használásával támad, ott árt. ahol tud, ahol éppen nem számttunk rá. Fokozzuk ezért üzemeinkben, hiva­talainkban. Iszcs'inkben, fa/jvatok* ban a forradalmi éberséget és lep­lezzük le az ellenséget, ügynökei­ket. Nagy tapsokkal többször félbe­szakított beszéde végén Vereska elv­társ arra mulatott rá. hogv az amerikai imperialisták és csatlósaik hiába használják fel n békés népek elten a legharhá­rabb eszközöket, htába Igvckrz* nck háborús pán'kot kelteni, bukásukat semmi sem akadá­lyozhatja meg. Sztálin elvtárs nyilatkozata az öl­ven amerikai újságíró kérdéseire, megmutatja, hogv nem került kö­zelebb a harmadlik világháború ki­robbantása. mint ezelőtt két. vngv három évvel. Hiába mesterkednek a háborús gonosztevők, az emberiség békét akar. békésen építeni, olkolni és jólétben élni. Ezt akarjuk mi is. szegedi dolgozók, de el vagyunk szánva, hogy ha bárki is hozzá mer­ne nyúlni békés építésünk eredmé­nyeihez, dolgozó Ménünk szabadsá­gához és hazánk függetlenségéhez, akkor készek vagvunk arra. ho"v fegyverrel a kézben, véde'mezz-"-'; meg a Szovjetuniótól kapott sza­badságunkat. — Számunkra űf erő és lelke­sedés forrása felszabadulásunk ünnepe. Azok a tettek, azok n hatalmas segítségek, amelyet e sznvíet nép nap. nap után nvu'f nekünk, soha el nem múló há­lára köte'czi éL'soró nénlinket, í»v Szeled dolgozó nénéí ls Vereska ©Ivfárs szavai után hosz­szan zúgott a lelkes éljenzés. Sztá­lin és Rákosi elvtársak nevétől, a párt éltetésétől volt hangos a ha­i

Next

/
Oldalképek
Tartalom