Délmagyarország, 1952. március (8. évfolyam, 51-76. szám)

1952-03-30 / 76. szám

4 VASÁRNAP, 1952. MÁRCIUS 23. fl szovjet tapasztalatok alapján beszélték meg további feladataikat \ az élenjáró csongrádmegyei gyapoltermeiők második tanácskozásukon Hódmettövásárhclyen a városi tcmács nagytermében gyűltek össze n megye tfllami gazdaságainak élenjáró gyapottermelöl n 11. csongrid­megryei laftócskozásra. Az elnökségben helyetloglalt Hegedűs Imre i ivtórs a csongrádmegyei pártbizottság politikai munkatársa, Papp István elvtárs az állami gazdaság tröszt igazgatója, Gregus Pál a sze­gedi egyedem tanára, Mateszlcs Gusztáv a minisztérium küldötte, va­lamint az . állami gazdaságok kiváló dolgozói. Az ünnepi tanácskozást Papp István elvtárs. Igazgató nyitotta meg. Gondos talajelőkészítés a jó termés alapja Kazén Jmre elvtára megyei j hivta ki a megye összes gyapot­gyapoMermejlési előadó tartott be-. termeltető állami gazdaságot a hol­szédet. j dankénti 11 mázsás átlag elérésé­bővebb termés biztosítása . ért. Szebedinszkl István, a gorzsai állami gazdaság vezetője csal. lakozásában bejelentette, hogy ő 12 mázsás átlagtermésért hívja versenyre a megye összes állami gazdaságalt. A gyapotszedés mesterei Több hozzászólás után Nagyistók József, a csongrádmegyei tanács vb. elnökhelyettese kiosztotta a érdekében Kazán elvtárs részlete­sen ismertette a gyapottermesztés módszereit. Hangoztatta a mag ja­rovizálásánaj.: szükségességét, majd elmondotta, hogy ebben az évben a gyapot vet és sortávolságának 60 centiméternek, lőtávolságának 16 rentimálernck kell lennie és Igy biztosíthatják holdanként a 60.000 növényt, agij a magasabb termés­eredménync k a biztosítéka. A munka izervezésről, a munkaíe­gye'em megszilárdításáról és a ver­sen ymozgalom kiszélesítéséről szóL •a ezt mondolta: — Ugy kell a munkát meg­szervezni ebben az évben — mondotta —, hogy bármikor meg lehessen állapítani, hogy a kérdéses területet ki munkálta meg. Igjy alakul kl az egyéni felelősség. Kazán elvtárs beszéde végén fel­hívta a tanácskozás részlvevő'nek figyelmét: végezzék úgy munkáju­kat, hogy az idén töbet termelje­nek. mint tavaly. Tudósok és dolgozók közös harca a magasabb terméseredményekért Kazán elvtárs beszédéhez elsőnek Dr. Gregus Pá', a szegedi egyetem gyapotkutaló brigádjának nevében szólalt fel. A következőket mon­dotta: — Mi az első tanácskozás alkal­mával felajánlottuk, hogy segítsé­get nyujtunk a gyapoldolgozóknak, hogy minél Jobb eredményeket ér­jenek el az országban ós Így me­gyénkben is. Most folyik a kísérlet a gynpotmagvak cslráztatásával kapcsolatban. Egy máslik kísérlet ezt kutatja, hogy milyen védőnö­vényekel lehelne alkalmazni a gya­pottermelésné', hogy a szél és az időjárás viszontagságai ellen meg­védjük a növényeket. Foglakozunk a betegségekkel és kísérletet foly­tatunk a gyapotgubó képződés meggyorsításáért, melynek célja az, hogy októberre legkésőbb be­érjen a gyapot. A tudomány embe­rei készségesen sietnek a dolgo­zók segítségére, hogy együtt foly­tassák a harcot a magasabb ter­méseredményért. _ Majd az állami gazdaságok agro­nomusai és dolgozói számollak be az elmúlt évi munkákról és a fo­lyó évi előkészületekről. K'spál Mária, a gorzsai állami gazdaság dolgozója E'tnondotta, hogy Szkoblyikov elvtárs, amikor ellátogatott hoz. zájuk és átadta a kétkezes sze. dés módszerét, napról-napra hogyan emelkedett a teljesítmé­nyük. Vállalta, hogy a szovjet módszert núr.den egyes dolgozó társának ÓU$a: te'tek Lméa h°zzá:l - Mindenütt a világon és így szólást. Tobb biralat h<uigiott d, hazánkbra is _ írták az újszegedi és 6ok javaslat arra, hogy ez év- - ,„., _ , " „I . ben hogyan biztosítsák a gyapot J f|a^Iok ~ fo,yik a harc az bö termését. I '"talizmus, a nyomor, a háború el­len. A világ összes becsületes, bé. kél akaró dolgozója, kiveiszi részét a béke megvédéséből. A sándorfalvi dolgozó paraszt megye legjobb gyapotszedóinek ,.A gyapotszedés mestere" oklevelet és érmet. Kitüntették: Farkas Ferenc ­nét, Tüskés Erzsébetet. Bartyuk Rozáliát. Laki Erzsébetet az új­városi állami gazdaságból. Kis­pál Máriát és Lndányl Irént a gorzsai állami gazdaságból, mert 1951. évben 10 mázsán feliül szedést értek el. Papp István elvtárs javaslatára a tanácskozás résztvevői meleghan­gú táviratban köszöntötték Rákosi elvtársat, melyben megírták, hogy a vál'alt 12 mázsás kataszteri hol­danként"! átlagtermést mennyiségben éa minőségben, megvalósítják. Majd levelet inléztek Szkoblyikov elvtárshoz, melyben megköszönték az eddig nyújtott segítséget. A tanácskozás résztvevői az ez évi gyapotterme'és 6Íkere érdeké­ben az alábbi határozatot hozták: Az Élenjáró gyapottermelők határozata 1 A magas gyapottermelés érdekében a legfejlettebb szovjet agrótechnikát alkalmazzuk „ ml viszonyainknak megfelelően. 2 Biztosítjuk a tervben megadott gyapotterület 100 száza­• lékos megmaradását és katasztrális holdanként a 60.000 nö­vényt, 9 Gyapotterületeinket a vetésig gyommentes, porhanyós álla. ' " po!han tartjuk hogy kedvező vetőágyat biztosítsunk. Á Az egyenletes jó kelés érdekében a vetőmagot vetésig na. pon előmelegítjük, próbacsl rázta tásl végzünk és összes ve­tésterületnek 50 százatékát jarovizált maggal vetjük be. A gyapotvetést az alkalmas időben 4 nap alatt minőségileg elvégezzük. b A gyapot fejtrágyázását, növények növekedését és fejlődé sét figyelembevéve. bimbózáskor és virágzáskor kh-ként 30. tói 50 kilogrammig, szemcsézett szuperfoszfátot és szükség szerint pétisót adagolunk. H A cserepesedést minden esetben a jó munkaszervezéssel 24. de legfeljebb 36 óra alatt megszüntetjük, a sorközt kultivá­lást és a sorkapálást minőségileg 100 százalékban Időben elvégezzük Q Kaccsolást akkor végezzzük el. ha két felismerhető bimbó fejlődött kl, ezt a munkát 8 nap alatt végrehajtjuk, fetejezési munkát a növényzeten 7—9 termőág kifejlődése után 6 nap végez­zük e|. Q Rovarkártevők ellen figyelőszolgálattal, növényvédő cszköz­zel és növényvédőszerek Időbeni biztosításával védekezünk. 10 A gyapotbegyüjtést jó munkaszervezéssel és a brigádok * helyhez kötésével, a napi szedési eredménnyel, a szovjet kétkézi szedés teljes bevezetésével.és minőségi osztályozásával fog­juk elvégezni, Visszaszerezzük Sándorfalva becsületét és szabadpiaci forgalmát A sándorfalvi parasztfiatalok fosadalma FÉNYEK A FALUBAN Magyarul beszélő színes szovjet film a szegedi Vörös Csillag-moziban Vidám nótaszó száll szerteszét a I gyújtogatnak. Felgyújtják Paul szabad észt tájakon. robogó vonat- I Runge házát is. De a nép igazságá­ban énekelnek a Nagy Honvédő Há" nak győzelmét az ellenség semmiféle Egy hete, hogy Sándorfalva köz­séget a begyűjtési minisztérium kizárta a szabadpiaci forgalomból­Azóta Sándorfalva dolgozó paraszt jai kettőzött erővel igyekeznek ki­köszörülni a csorbát, teljesíteni be. gyűjtési kötelezettségüket. A felvi­lágosító munkából jelentősen kive­szik részüket a DlSZ-szervezet tag­jai is. Különösen kemény munkát végeznek, mióta megkapták az Uj­szegedi Kender-Lenszövő DISZ­szervezetének levelét is, amelyben megírták, hogy az elmúlt évben az aratás, cséplés, betakarításért foly­tatott diadalmas ütközet után büsz­kék vottak rájuk, de most a szé­gyenteljes lemaradás miatt pirulnak miattuk. katonáivá akarunk válni a békéért vívott harcnak. Sándoríalva dolgozó fiataljai ború győzelmes befejezése után hazatérő hős katonák, a Szegeden szombaton bemutatott „Fények a faluban" cimü pompás szovjet fil­men. Paul Ringé a kedves fiatal ka tona is hazatér szülőfalujába Koor­di'ba. Ragyogó kitüntetéseire büsz­kék barátai és menyasszonya a szép. hűséges Anjó 'is. Míg Paul nem volt otthon. Koordiban alapjaiban meg­változott az élet. A szovjet hatalom szétosztotta a földet, végre megszűnt a cselédsors. Rengeteg baj 'és nyo­morúság, megaláztatás gyötörte év­századokon az észt parasztságot. Sok itt a 'tennivaló addig, amíg a mult sebeit beheggesztik é» a jó­módú életet megteremtik. Koordi. a régi falu kis tanyáival, elmaradottságával az „örök mocsár" szimbóluma volt. A népnek hosszú századok óta álma. vágya, kiszárí­tani a hatalmas mocsarat. Paul Runge hamarosan felismeri hogy az észt parasztság felemelkedésének, napsugaras, boldog jövőjének útja. az az út, amelyet a szovjet haza többi országaiban oly nagv siker­rel járnak: a közős gazdálkodás, a kolhoz útja. Paul Rungeval és Ajnó­val egvsorban harcolnak ennek meg­valósításáért a falu szegényparaszt­jai közül a felvilágosultabbak. A falu népe azonban nem indul meg egykönnyen az új élet útján. Muuli párttitkár egyszerű, lelkes szavakkal neveli a tegnap béreseit, hogy legyen erejük nehézségeik leküzdésére, a szocializmus építésére. Diverzáns banda szervezkedik, ve. zetőjük és cinkosai a faluban van­nak. A ikulákok mélységesen gyű­lölik a falu gazdáit. Rombolnak, ármánykodása nem képes megaka­dályozni, Koordiban megalakul az Uj Élet kolhoz, ahol kollektív munkával, az új technika alkalmazásával megva­lósítják mindazt, amire korábban az egyénileg dolgozó paraszt nem volt képes. A hatalmas mocsarat is kiszárít ják. A közös földet remek gépek mü­A „Fények a taluban" című lilm egyik női főszereplője vélik, csinos, tiszta lakóházak, mozi, kultúrház épül, villany, vízvezeték kerül a faluba. Az egészséges élet feltételei, a mintaszerű gazdálkodás eszközei mindenütt megtalá'ha'iók, s ezek nyomán virágzik a boldog élet. A „Fények a faluban" cimü for­dulatos. érdekes filmtörténet elvisz ItennünkeT a szép észt tájakra. A be­fejező jelentetekben a kolhozfalu zenés táncos, látványos aratóünnep­ségében gyönyörködünk. tm Csongrád m egye a negyedik a tavaszí vetésben A földművelésügyi minisztérium vetés/elentése Az élenjáró megyék sorrendje a következő: Tavaszi buza: f. Hajdú. 2. Báce, 3. Pest, 4. Fejér, 5. Szolnok. Árpa: 1. Szolnok, 2. Bács, 3. Békés, 4. Csongrád. 5. Somogy. Zab: 1. Bara­nya, 2. Bács, 3. Tolna, 4. Somogy, 5. Szolnok. Cukorrépa: 1. Bács, 2. Pest, 3. Somogy, 4. Csongrád, 5. Baranya. Napraforgó: 1. Szolnok, 2. Somogy, 3. Heves, 4. Zala, 5. Csongrád. A lemaradt megyék sorrendje a következő: Tavaszi buza: 15. Komárom, 16. Nógrád, 17. Zala. 18. Veszprém, 19. Szabolcs. Árpa: 15. Veszprém. 16. Zala, 17. Nógrád. 18. Borsod. 19, Szabolcs. Zsb: 15. Györ, 16. Haj­dú, 17. Nógrád, 18. Borsod. 19. Sza­bolcs. Cukorrépa: 15. Veszprém, 16. Vas. 17. Borsod, 18. Győr. 19, Szabolcs. Napraforgó: 15. Hajdú, 16. Komárom, 17. Borsod, 18. Győr, 19. Szabolcs. Szeretni, babusgatni kell a gyapotot Hegedűs Imre elvlárs. a cson­grádmogyei pártbizottság po'itikai fiatalok ifjúmunkás társaik levele munkatársa a következőket mon dotta: Az első tanácskozáson Szkoblyl. kov elvtárs azt mondotta, hogy szeretni, babusgatni kell a gyapo­tot. mert csak így lehet nagy ter­mest elérni. Hazánkban van olyan állami gazdaság, ahol 17 mázsás átlagtermést értek el az elmúlt év. ben. Az állami gazdaságainknak feladata az, hogy példát mutassa­nak a termelőszövetkezeteinknek. Az állami gazdaságok vezetőiknek pe­dig feladata az, hogy biztosítsák a zavartalan munka előfeltételeit. Ha ez biztosítva van. akkor biztosítot­ták u nagyobb eredményeket Is Pártunk és kormányunk minden tá. mosatást megad, hogy minél job. han megkönnyítsék a gyapotmun­kák elvégzését. Most Is ál'ami gaz. daságaink 20 Zelor talajművelő gé­pet kaptak. így nem kelt már any­nyi munkát kézzel végezni. Versenyben n 12 mázsás átlagtermésért Dara József az teásüti állc-ni óta is a sajtóból. a rádióból érte. süllek az amerikai imperialisták újabb koreai gaztettéről. Elhatá­rozták, hogy az- imperialisták gaz­tetteire válaszként, s hogy bebizo­nytísák az Ujszegedi Kender- és Lenszövő fiataljainak, számíthatnak rájuk a békéért vívott ütközetben, közös felajánlást tesznek. — Ml, sándorfalvi dolgozó pa­rasztfiatalok felháborodással tilta­kozunk aiz amerikai imperialisták koreai gaztette, baktérwmháborúja ellen. Azzal fejezzük ki együttérzé­sünket a koreai harcosokkal és la­kósokkal, hogy április 4-re fel­ajánljuk: népnevelő munkával meg. győzzük Sándorfalva dolgozó népét a begyűjtés fontosságáról, s ezzel elérjük, hogy hazánk felszabt.dulá­A NAGY IGAZSÁG Világéletében országjáró ember volt Kiss Lajos. Ha nem járta volna az országot a zörgő kubikos­talicskával. kihullt volna a család •még vitatkozni sem vált kedve. Ezért csak röviden vetette oda: — Hátaztán?t.., Az asszony nem hagyta elronta­szájából még az a kis darab ke- ni a maga örömét, s a szokott bő­nyér is. Hogy hányszor kellett az beszédűségévei mondta el, hagy üres bogrács fenekére nézni, hogy. két vigécforma ember járt házrót­az iskolába menő gyerek lábára házra. Gyűjtöttek a villamosra. Itt cipő kerüljön, s hányszor kellett a nadrágkorcba bújtatott szíjjon egy lyukat húzni, ha valaki a család­ban beteg lett. Az is előfordult sűrűn, hogy jobb hijján kiállt a piacra, a „köpködőre", s várta a jószerencsét. Várta azt, hogy valamelyik gazda megszánja egy­két napi munkával- Azt csale Ö tud­ná, megmondani, hányszor kellett ilyenkor semmi nélkül hazamenni, hallgatni az asszony sóhajtozásáf, hogy „megint a szomszédba kell menni egy főzet lisztért!" Régen volt már, de azért vilá­gosan visszaemlékszik• Délidő tehe­tett, s nagyon vicsorgós hangulat­ban jött haza a „köpködőről." Mun­kára még kilátás se volt, s az egyik ember sasos behívót mutogatott, „Éppen az hiányzik — fordult meg a fejében, — hogy ilyen Ínsé­ges időben berántsanak katoná­nakt" A gyerekben is bujkált va­valami baj, a léinek teljesen ki­látástalanul nézlek elébe, tehát minden oka megvolt arra, hogy embergyilkoló kedve legyen. Borús arca ellenére, virágos kedvvel fo­gadta az asszony. — Hallod? mondta — Ki­vesetik Szegedéből a villamost... Egy pillanat alatt a fejébe sza­ladt a vér. Először azért, mert azt sónak nagy ünnepére teljesíthesse \'}ilte va'akj munkára kereste itt. , , , , , ,. . hon, másodszor meg azért, mert tálunk m'ndcn téren. negyedévi lc[;alább ezázszor összeviláztak már tervét és visszaszerezzük Sándor- azon, hogy nem JlSzegedéből", ha­talva becsületét és szabadpiaci tor-\ncm ,Szegedről" é3 nem Szegedé­galmát. Még fokozottabban harca-!bc". h.fe™ edf,e-" . ; , . , volt jó kedve, az ilyen kicsiségek 0 kulákság és mtaden ellen- nagynn meg (udták káromkodtalni> __ __ séget elem ellen, akik oz- ^ ,y/os/ azonban -sak nyelt egyet. gazdaság föagronón-usa verce-iyre iák a oagyüjtés teljesítéséi. Méltó | A. lyira neki volt keseredve, hogy is voltak, — Tán csak nem adtál nekik? — kapta fel a szól hirtelen Kiss Lajos. Az asszony hangjában szomorú­ság bujkált, ahogy röviden odave­tette: — Miből?... Pedig milyen jó lenne villamoson bejárni Szegedébe a piacra.. • Olyan hangsúllyal mondta ezt, mintha egyedül csak rajtuk múlna, vájjon a villamost kivezetilc-e Do­rozsmára vagy sem. Az ember meg érezte asszonya szavában azt a ki nem fejezlieiö vágyai, amely ha­sonló ahhoz, amikor egy maszatos gyermek odanyomja arcát a csil­logó kirakathoz, s lelkének minden pórusával sóvárog az elérhetetlen játék után. Olyan csömöri érzett a torkában, mint a túlságosan jól­lakott ember. Kifordult a konyha­ajtón, előkotort egy kis dohánypori a zseb mélyéről s a füsttel együtt meggyőződéssel és olyan keserűség­gel lökte ki magából a szavakat­mint ahogy ebben az időben — a harmincas évek elején — annyi milliónyi társa: — Fene ezt a betyár éleletl A villamosról aztán jó egy esz­tendeig szó se esett közttük, de mi­kor meghallotta, hogy — bár a pénzt összeszedték — a villamos­ból még sem lesz semmi, szinte diadalmasan mondta: — Ugye meg: londtam?... Urak szavára adtok ti... Ha azt a legyintést amivel a sza­vakat kísérte, meglátták volna a csendőrök, egy pár pofon kijárt volna érte Közel húsz esztendőt hajtottak el azóta Kiss Lajos feje fölött is az évszakonként változó szeleli-. In­nen-onnan öt esztendő telt el azóta, amióta a keletről támadt szél el­fújta a legyintésért is könnyen po­font osztogató csendőröket, a gőgös főjegyzőt, meg a kötöszködö zöld. inges „testvéreket". Lett föld is, he­lyi munkaalkalom is akadt volna, Kiss Lajos mégis megmaradt or­szágjáró embernek. Egy-két esz­tendeig csak bírta, de aztán tavasz­szal viszketni kezdett a talpa. Egy­re sűrűbben benézett a kamrába, próbálgatta a -»arkába a talicska nyelét s egyre ellenállhatatlanabbal húzta a távolság, rágta az évtize­dek mcgszokoltsága, vágyott a messze idegenből összesereglett cim­borák után, agya kiszínezte azo­kat a politizálgatásokat, melyek azelőtt munka után sokszor az éj­szakába belenyúltak és festették a most jelenné teljesült jövőt. Úgy mondták: Amikor majd magunk­nak építünk!" Hát most... Igen, most magunknak építünk. — Elég az az eléghez, hogy egy reggel megzörrent az állomás felé vezető úton Kiss Lajos kubikosta­licskája, 8 ő, szívta magába a rég nem látott tájak illatát, kóstolgatta az új ízét, könnyű mámort érzett, ha (frra gondolt, hogy allcoi. Alkot ismét, de azzal a különbséggel, hogy moslmár magának. A kis vöröstéglás állomáson so­ha nem hallott község nevét olvas­ta: Inota. Első dolga volt, hogy azonnal körülpillantott, s a szemén keresztül lelkébe szívta a tájat. A szelíd lánkák mögött távoli hegyek kékje, s egészen ide a falu tövébe 1 elwakodott a Bakony őserdeje. A torkát valósággal megkaparta a friss, éles levegő a egyből arra gondolt, milyen jót tenne ez a le­vegő sógorasszonya egészségének, aki mindig a tüdejével gölhösködik. A völgyben, mintha ezer érté' karom hasogatta volna fel a fót­ié', Az egyforma baraklakások homlokánál óriási építmény alap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom