Délmagyarország, 1952. március (8. évfolyam, 51-76. szám)

1952-03-01 / 51. szám

LELKES HANGULATU BÉKENAGYGYÜLÉS A BUDAPESTI SPORTCSARNOKBAN BELOIANNISZ ELVTÁRS ÉS TÁRSAINAK PERE A TERROR SZÖRNYŰ LÉGKÖRÉBEN FOLYIK A RÁDIÓ ÜNNEPI MŰSOROKKAL KÖSZÖNTI SZÜLETÉSNAPI ÁN NÉPÜNK SZERETETT VEZÉRÉT az mdp csongrád megyei partb !zo tts ag a is 1 a k la'pj a VIII. ÉVF. 51. SZÁM ARA 50 FILLÉR SZOMBAT, 1952. MÁRCIUS 1. A járási pártfunkcionáriusoh arsságos értekezlete Tárási pártfunkcionárius, párt­titkár, propagandista. A falu legismertebb, legszeretettebb elvtár. saivá vállak. Hét év a'latt, amit a felszabadulástól idáig meglettünk, minedn eredményünket, minden si­kerünket a párt vezetésének kö­szönhetünk. A párt vezetői közül a legfelsőket mindenki isimeri. Hadd szóljunk most azokról, akik e moz­galom, ez építés gyakorlati hősei: ö járási pártfunkcionáriusokról. Ki ne találkozott volna már velük 1945-ben, 46 ban, vékony kabátban, amit átfújt a szél, lyukas cipőben, amibe belefolyt a vís, járták az or­szágutakat. Akkor a pártot szervez­ték. a földoszlást irányították, a reakció elleni harcban vezették a falvak dolgozóit. Ma hót év multán az ország uralkodó pártja vagyunk. Népünk már nem szegény, hamem gazdag. Más harcot vívnak már a párt ve­zetői. A proletariátus diktatúrája megvalósult a népi demokrácia ke­retei között. Jobboldali kisgazdák ármánykodásai, szociáldemokraták árulása már a mulrté. Mindenért, ami ebben az országban történik, mi, egyedül mi. kommunisták va­gyunk a felelősek. Nem arról van szó. hogy már nem lenne a mi ha­zánkban ellenség, hanem arról, hogy van, még hozzá megvert ellen­ség. atmely kétszeres dühvel támad ellenünk. A nép ellenségeinek „le­gális" pártjait megutálta a nép. Az árulók eljátszották kisded játékai­kat. Nagy Ferencétoet már ismerik a dolgozó parasztok, mint kuláko­kat. Peyeréket, Kéthlyóket ismerik a munkások, minit kétszínű dögöket. Nem az ellenség lejáratása, az el­lenség felfedése és megsemmisítése ma az osztályharc egyik legfouto­eiabb feladata. Az árulók ma nem külön nyilt pártban harcolnak elle. nünk, hanem barátot színlelve dör­gölőznek hozzánk. Az osztályellen­ség a proletárdiktatúra időszakában illegalitásba szorult. Gyárainkba, termelőszövetkezeteinkbe, tanácsa­inkba, sőt a pártba furakodik be. Nem a hatalomért, hanem a hata­lom birtokában a szocializmus fel­építéséért folyik a hairc. Aki ma ellensége a szocializmusnak, az a r.ép hattalmát akarja gyengíteni. S aki a nép hatalmát akarja gyengí­leni, az ma a pártot gyengíti. Mert a párt „millióknak ökle" (Majakov­szkij). A párt ? mi legféltettebb kincsünk. Aki pártot épít, az a nép­ért harcol. Aki a népért harcol, az erejét megfeszítve küzd a pártért, a kommunisták pártjáért. Rákosi Mátyás pártjáért. A járási pártbizottságok azok, akik az osztályharc „zászlóaljpa­raiicsnokai" és legközvetlenebbül irányítják a dolgozó nép nagy hair­cát. A mi pártunk második kon­gresszusa egyik legfontosabb, egyik legdöntőbb feladatnak azt je­lölte meg. hogy erősíteni kell „a pártot mindenütt, de legfőképpen a falun". Erősítenünk kell a falusi pártszervezeteket és enmek előfelté­teleként a járási pártbizottságokat. Erősíteni a járási pártbizottságokat nem olyan egyszerű feladat. Nem azt jelenti, hogy 10, vagy 15 ember­rel több dolgozzon a járásnál. Erős járási pártbizottság azt jelenti, hogy a marxizmus-leninizmus alkal­mazásában jártas elvtársak^ irányít­sák a falu dolgozódnak életét. Alkalmazni a marxizmust-tenimz­must, alkalmazni Sztálin győzede'­mes elméletét, alkalmazni Rákosi elvtárs nagyszerű politikáját egy járásra 15—26, vagy 12 községre nehéz feladat. De a szocializmus építése azon áll, vagy bukik, hogy a járási pártbizottságok, a falusi pártbizottságok és párl szervezetek megtanulják-e. megtanulták-e alkal­mazni megvalósítani a leninizmust, Rákosi elvtárs szavát a reájuk bí­zott területen. Hosszú évek vanmaJc mögöttünk. Elmondhatjuk: vannak elvtársaink, akik képesek arra, hogy győzelemre vigyék a nép ügyét, akik képesek arra hogy megvalósítsák a nép kí­vánságát, a második pártkongresz­szus határozatait. Ma reggel Budapesten a járási párlfunkcionáriusok országos érte­kezletre gyűlnek össze, megvitatni egymás tapasztalatait. Megvitatna: milyen új, hasznos módszerek ve. födtek fel ez új formájú harc so­rán, amelyet azután mindannyionk basagjria az egész országban min­denütt hasznosítani, alkalmazni le­het ós kell. A mi járási pártfimk­cionáriusaink is részivesznak ezen az értekezleten. Érdemes számot­vetni arról, hogyan vezették a já­rási pártbizottságok nálunk a köz­ségi pártszervezeteket. Ma a szocializmus építésének idő­szakában a legfontosabb: a gazda, súg kommunista vezetésének az el sajátítása, üzemben és falun egy­aránt. A járási pártbizottságok fel­adata az, hogy megtanítsák a kom­munistákat a szocialista üzemek, a szocialista gazdaságok kommunista vezetésére. A mi mezőgazdasági jellegű Cson­grád megyénkben az egyik legfon­tosabb feladat, hogy a járási párt­bizottságaink jól irányítsák a taná­csokat, arra neveljék a falusi párt­szervezeteket. hogy azok is jó taná. csokait adhassanak a helyi tanácsok­nak. A jó gazdasági vezetés előfel­tétele a jó politikai vezetés. A be­gyűjtés, a tavaszi mezőgazdasági munka elsősorban gazdasági fel­adat, s ahhoz, hogy ezek a gazda­sági feladatok a szocializmus építé­sében jól valósuljanak meg, min­denekelőtt jó politikai irányítás szükséges. A járási pártbizottságok. n®k ebben a jó. vagy rossz politikai irányításban döntő szerepük van. A napnál fényesebben bizonyítja ezt egy egyszerű példa. Az ősszel Csanád község elma­radt a mélyszántásban. Ez gazda­sági kérdés. Igaerő és traktor kér­dése látszólag. Mi volt a tényleges ok a valóságban? Ezt Hetényiné elvtársnő, a makói járási pártbizott­ság titkára tárta fel. Amikor ki­utazott Csanádra, még ő sem is­merte az °kot. Egyetlen jelből kö­vetkeztetett: a silózó gép délután 2 órakor munkátlanul állt a meg­ásott silógödör mellett. Arra a kér. désre, miért nem silóznak, így vála. szóltak a tanácsnál: „Neon kifizetődő a taktorosok számára". Nem va­lami gépállomás-béli traktorra kell itt gondolni, hanem kuláktraktorra. A kulák-traktartulajdor-iasok a fia­tal. tapasztalatlan tanácseinökhelyet­test kigúnyolták, szemköztneve tték, ahelyett, hogy szántottak volna. Borbély elvtárs, a községi párttit­kár pedig elismerte: „A kulák való­ban ráfizet a szántásra". S ebből azt a következtetésit vonta le, hogy „nem lehet tenni semmit". A JÁRÁSA párttitkár tárta fel ezt a mélységesen feneketlen op. portomizonust. Majd egy napot .öl­tött Csanádon és megmagyarázta Borbély elvtársnak: a kulák való­ban ráfizet a szántásra, mert „min­den új barázda győzelem, munkás­éi eleim, burzsuj félelem". Megmagya­rázta, hogy a kulákok, ha szabotál­nak, annak rneim magasabb bér, ha­nem magasabb büntetés az orvos­sága. Nálunk, Csongrád megyében — mint ahogy mindenütt a világon — ugyanúgy van? hogy a jobboldali elhajlás édestestvére a „baloldali". Három hónap sem telit bele, hogy Szűcs Miháiyné 8 holdas csanádi pa­rasztasszony kopogtatott be a ma­kói járási párttitkár ság ajtaján Hetényinéhez, a párttitkárhoz. Pa­nasszal jött: Nálunk, Csanádon, mintha megbolondultak volna a, tanácsnál. Február 2-án foglalni mentek a legjobban teljesítő dolgozó parasz­tokhoz is a februári adó miatt. Volt olyan dolgozó paraszt, akinek há­romszáz forintos februári ,,adóhát­ralék" miatt 2-án lefoglalták két lovát, egy tehenét és 12 tyúkját. Engem azért küldtek ide a parasz­tok, mert mi ott, Csanádon úgy gondoltuk, ezt nem maguk csinál­ják, hanem az ellenség. Maguk ezt nerh így akarják. Maguk arról be. szélnek, hogy azokat büntessék, akik elmaradnak, akik hanyagok. De ná­lunk még az is előfordult, hogy egy mezőőrt, akinek a fia katona, 70 forintos adóhátralék miatt csúffá tettek: a képeket vitték el szobája faláról. Cok vihart látott már a makói ^ városháza már városháza ko­rában is. Ott most a járási tanács székhelye van. Nem sokkal azután, hogy a 8 holdas parasztasszony el­távozott Hetényinétől, meginduljak a járási tanács gépkocsijai kivizs­gálni az ügyet. Napok sem teltek el, hogy a bűnösöket ezért a disznóság­ért megbüntettél/. De mérhetetlenül rövid idő keltett ahhoz, hogy He­témyiné telefonon hívja Borbély elv­társat, a csanádi párttitkárt. — Borbély elvtárs! Miért nem ellenőrzik, hogy mi folyik a közsé­gükben? Hát nem érik fel esszét, hogy az ellenség néha úgy támad, hogy túllicitál bennünket? Hay mi azt mondjuk: korlátozd a kulákot, ők azt mondják: üsd a középpa­rasztot. A csanádi középpariasztok egy héttel ezelőtt keményhangú felhí­vással fordultak a megye dolgozói­hoz, hogy a dolgozó parasztok ma­guk ítéljék el azokat, akik nem tel­jesítik kötelezet íségüket a néppel szemben. Mi volt e felhívás alapja?, Az, hogy a csanádi dolgozó parasz­tok a járási pártbizottság intézke­déséből megérteitek; a párt tűzön­vízen át, személyre való tekintet nélkül mindenkivel szemben érvé­nyesíti az igazságot. Csanád köz. ség túlteljesítette első negyedévi begyűjtési és adófizetési tervét, mert felszámolták a jobboldali és baloldali elhajlást a községben. Jól dolgozik a makói járási párt­bizottság, igaz. kemény leckét ka­pott. Amikor megválasztották a párlérfceil/ezleten a pártbizottságot, ilyen bírálatok hangzottak dl: — A járási pártbizottság tagjai csak fél-lábukat teszik ki a gépko­csiból. Köriilgépkocsikáznak csak a járásban, de mire szólhatnánk hoz­zájuk, máris tovább robognak ... A pártértekezlet határozati javas­latba foglalta a járási pártbizottság munkajmódszerénok megjavítását. A pártértekezletet követő nap a járási pártbizottság megvitatta a pártéi-­tekezleten kapott bírálatot. A párt­tagság akaratából született ez a ha. tározat és azóta már módszerré va­lósult a makói pártbizottságon A módszer a következő: fejnél­küli szaladgálás nincs. Hetényiné elvtársnő minden pénteken, munka­értekezletet tart, a járási pártbi­zottság tagjai is megkapják fel­adatukat és egy héten át ugyan­arra a területre járnak ki. Hétfőn este iskolára, szerdán vezetőségi ülésre, szombaton taggyűlésre, vagy pártnapra. Egy-egy párttitkár elv­társsal pedig fél napnál is többet foglalkoznak, beszélgetnek. Ez a módszer az alapja annak, hogy He. tényiné feltárhatta a csanádi hibát és megjavíthatta és ez az alapja annak — most csodálkozhatnak a csongrádmegyei falvak —, hogy Maroslele az első negyedévi élőál­lalbegyüjtésben az elsők között van. (Tavaly ezt a községet a begyűjtés rossz teljesítéséért kizárták a sza­badpiacról.) A makói járás egy a megye ' négy járása közül. Legjobban talán ők valósították meg a kon­gresszusi határozatot. De nemcsak ők küzdenek az erős falusi párt­szervezetért. Ha visszaemlékezünk a megyei pártértekezletre. akkor agyunkba Ötlik, hogy a szentesi já­rási pártbizottság igen éles bírála­tot kapott 560 régi tagjelöltje miatt. Ennek a járási pártbizottságnak a munkáját a megyebizoltság január elején megbírálta és megvizsgálta. A járási pártbizottság a bírálatot elfogadta, munkáján változtatott. Csécsi János elvtárs értekezletre hívta össze a járási pártbizottság munkatársait, inert a pártbizottsá­gon belül volt a hiba. Felütötte fe­jét a „haverkodás". Megtörtént, hogy a járási párttitkár egy.egy utasítására a szervezőtitkár azt vá­laszolta: „Majd, ha fagy". Vagyis azt mondotta, hogy nem hajtja végre az utasítást. A szervezőtitkárt viszont FábiánsebestyénerK így fo­gad ták: „Ugye® már Terézkém, hagyjuk a miesét". Tehát a tekin­téllyel volt a baj. A nyúl nem köly­kedzik oroszlánt. A járási pártbi­zottság fegyelmezetlenségéből sem fal/adhat párífegye'em a falvakon. De amikor rendbeszedték a járási pártbizottság „szénáját", ugrássze­rűen megjavult a pártmunka. Mindszenten, ahol hosszú időn ke­resztül pangott a pártélet, mint az üres hordó, ahol egy-egy párlna­pon csal/ 30—40 földművesszövelke­zeti alkalmazott jelent meg, most ugyanennyi dolgozó paraszt' tagje­löltet vesznek fel párttagnak és párlnapokon 3—400-an jelennek meg. Kiskirályságom a ,,Lenm"-termelö­szöve! kezel ban az ősszel megállapí­tották: „esti tanfolyamot, politikai iskolát a tanyavilágban rendezni nem lehet". Papp elvtárs, a járási agit. prop. titkár, egy éjszakát be­szélgetett át a tagokkal. Beszél ge. fése során megkérdezte: — Miért nem sikerült az aratás? Miért kés­tek meg a termelőszövetkezetek minden mezőgazdiasági munkával? — Mert rossz a munkaszervezé­sünk — válaszolták a tagok. — De miért rossz a munka szervezése? — kérdezte vissza Papp elvtárs. — Mert ahhoz még nem ériünk jól — volt az új válasz. Mondanunk 6em kell, hogy a Lenin-termelőszövetkezetben a be­szélgetés nyomában két esti is­kola indult meg, összesen 36 tág­gal,^ j, ezer holdon felüli termelő szövetkezeteket irányítanak már a termelőszövetkezetek párt­szervezetei. S ezeket a pártszerve­zeteket a járási pártbizottságok irányítják. Sokrétű, bonyolult már a pártmunka. Magasabb színvo­nalú vezetést igényel, mint régen­A lelkesedés, amely képessé tette I az 1945-ös és 46-os járási párt­funkcionáriusokat arra, hogy ziman­kós té'-i éjtszakákon 30—40 kilo­métert gyalogoljanak, vagy kerék­pározzanak — elengedhetetlen fel­tétel most is- De ez nem elég egymagában. A bolsevik lelkese­űi A Német Demokratikus Köztársaság kormánya köszönetet mond a szovjet kormánynak BerKn (MTI). A Német Demo­kratikus Köztársaság kormánya a minisztertanács február 28-i ülésén nyilatkozatot hagyott jóvá, mely a többi között a következőket mondja: A Német Demokratikus Köztár. saság minisztertanácsa örömmel üd­vözli a Szovjetunió kormányának a Német Demokratikus Köztársaság kormánya 1952 február 13_i átira­tára adott helyeslő válaszát. A Né­met Demokratikus Köztársaság kor­mánya ebben az átiratában kérte a Németországgal való békeszerződés megkötésének meggyorsítását. A minisztertanács köszönetet mond a Szovjetunió kormányának azért, hogy ismételten kifejezésre juttatta: a maga részéről mindéin lehetőt megtesz, hogy a békeszerző­dést Németországgal mielőbb meg­kössék és a német állam egységét mielőbb helyreállítsák. A minisztertanács hálával és kö­szönettel fogadja, hogy a Szovjet­unió kormánya ismét megerősítette azt az álláspontját, hogy Németor­szágnak részt kell vennie a béke. szerződés létrehozásában. A szovjet kormány válaszjegyzc­ke bizalommal és bátorsággal tölti el az egész német népet. A szovjet kormány válasza újabb bizonyítéka annak a következetes és baráti se­gítségnek, amellyel a Szovjetunió kormánya támogatja a német népet létfontosságú problémája békés megoldását célzó erőfeszítéseiben. A minisztertanács az egész né­met nép óhajával egyetértve el­várja, hogy a három másik nagy­hatalom kormánya — airoely ellen­őrző funkciói/át gyakorol Németor­szágban — a maga részérőt ugyan, csak pozitív választ ad. A Német Demokratikus Köztár­saság minisztertanácsa megingatha tatlanul folytatja erőfeszítéseit a német nép létkérdése békés megol­dása céljából. désnek most párosulnia kell u bolsevik tudással, a bolsevik veze­tés módszerével, ha nagy ügyün­ket, a szocializmus építését sikere­sen akarjuk folytatni. A falusi pártszervezetek tagjai az osztályharc közkatonái. Petőfi mondotta: ,»Tiszteljétek a közka­tonákat, nagyobbak ők mint a had­vezérek" — tisztelni a közkatonát ma annyit je'-ent, mint felvértezni őt a harc tudományával. Tisztelni a „közkatonát" annyit jelent, mint hozzásegíteni őt a győzelemhez. Győzelemre segíteni a falvak dol­gozó népét elsősorban az őket köz­vetlenül 6egítő Járási Pártbizottsá­gok a hivatottak. Közvetlenül? Nem! Nem közvet'-enül. Közvetve vezetik a falvakat a Járási Pártbi­zottságok. Közvetlenül a falusi pártszervezetek vezetik, de még azok sem. Azok is a tömegszerve­zeleken keresztül valósítják meg a párt irányvonalát. A párt vezet, s az építésnek a 6ikere annyi, ahányan, & ahogyan építenek, s ahányan, s ahogyan követik a pár­tot a szocializmus építésében- Él­csapat a párt, de csak akkor, ha ven kit vezetnie- Ha nem követne bennünket senki, akkor csak szekta lennénk. A mi megyénkben az a legfőbb veszély, hogy „befele" for­dulunk. Amolyan magunknak való „kommunista é'etet" élünk és nem kommunista életet, olyat. ami­lyenre Rákosi elvtárs tanít ben­nünket, ami a tömegek vezetését jelenti. Legfőbb feladatunk ma a falusi pártszervezeteket körülvevő pár­tonkívüli aktíva megteremtése. Példát mutat ezen a téren a Makói Járási Pártbizottság, amelynek se­gítségével Komáromi Pál titkár­helyettes, a csanádpalotai Ugarban létrehozott egy példamutatóan mű­ködő tanyai agitációs állomást. íme néhány név a pártonkívüli népne­velök névsorából: //;'. Vigh István 8. Benke Péter 15, Culácsi István 12, iíj. Csibrán István 12. Fazekas Lajos 12, Buza Márton 15, Miku­kán István 12 kat. ho'das dolgozó parasztok- Ez a pártonkívüli ak­tíva, amelyre a pártnak olyan szük­sége van, mint a halnak a vízre­Nincs tehát semmi csodálatos ab­ban, hogy az eső negyedévi be­gyűjtési tervet eddig a maicói já­rás teljesítette a legjobban. Nincs, mert a járási pártfunkcionáriusok ha kimennek egy községbe szá­monkérik' a falusi pártszervezetek­től azt is. hogyan irányítják a fa­lusi tömegszervezeteket és a ta­nácsokat; megteremették-e már a pártot egyedül erőssé tévő párton­kívüli aktívát. "prős talusi pártszervezet a pár­tonkívüliek támogatása nélkül nincs. A második pártkongresszus határozatának megvalósításához a párt tömegmunkájának megjaví­tásán keresztül vezet az út. Van-e ezen a téren hiba nálunk. Cson­grád megyében? Van! A 6zegedi járásban például egyszerűen „ak­tivaként" használják a tömegszer­vezeti vezetőket és a tömegszer­vezetben végzett munkát nem is­merik el pártmunkának. (Ez nem­csak' a 6zegedi járás hibája, de leg­é'esebben itt jelentkezik.) Van-e olyan gyakorlat a mi megyénkben, amely csökkenti a párt tömegbe­folyását? Van! És ez Korom elv­társnak, a Csongrádi Járási Párt­bizottság titkárának helytelen mód­, szere, aki olyan, pártfunkcionárius ' számára megengedhetetlenül párt­szerűtlen hangon „instruál" (tisz­tesség ne essék szólván), hogy fél­nek tőle a községi párttitkárok. (Hát még a pártonkívüliek!) A mi pártunk ereje azonban nem a fé­'elmen, hanem a tömegek szere­tetén alapút. A mi pártunktól télni csak az ellenségnek szabad és kell. Szerelni az egész népnek kell­Hogyan vívhatjuk ki a dolgozók szeretetét? Ez ma már nem kérdés A kérdés az: hogyan tarthatjuk meg. Erre ad majd gyakorlati vá­'aszt a járási pártfunkcionáriusok kétnapos értekezlete. De egy mon­datban előre is leszögezhetjük, hogy hogyan tarthatjuk meg pár­tánk számára a nép eddigi szere­tetét: ha magasabbra emeljük a pártmunka színvonalát, ami azt jelenti: adj jó tanácsot a munká­soknak, a dolgozó parasztoknak, a szocialista építésben, ami azt je­lenti: képezd magad szüntelenül, hogy megvalósíthasd a gyakorlat­ban a párt elméletét. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom