Délmagyarország, 1952. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1952-02-24 / 46. szám

4 VASÁRNAP, 1952. FEBRUÁR 24. Országos esd. Hetek óta hol ulább. hogy, aztán újból rákezdi. A nedvesség mélyen a földbe szívódik, latyakká, sárá gyúrja a dülölcet, földiilakal, a házfalakba, ablakfáiba ivódik, a szekrényben nyirkosság savanyítja a ruhát. Miskolc felelt j egy nyíl mutat jobbra az országúton, oltói fogva egész tengeren fröcsköl ál, aki fölfelé tart, a kisvasút vágánya mentén. Két esztendővel ezelőtt jártam itt. Miskolcon eltévedek, őszcze-vissza térit álamról a sokféle építkezés, a megszámlálhatatlan új lakóház, gyárak, iskolák, otthonok, 6 a műhelyek, amelyek a liegcsztöláng hideg fényeit villogtatják az esős Sötétbe. Perecesen alig változott valami. Uj emeletet húztak'az igazgatóság épületére, pár házat kijavítottak. Lyukán néhány épülő, még nedves fal. Akkor szinte hegyekben, hoszszú vagonsorokban vesztegelt itt a szén. Most nem elég a szenünk, új széncsatára indulunk. De Pereces elmaradt az ország mögött. Kis házaira, amelyek csöndesen másznak föl a bükk szelíd völgyein, mindig fehér gőzben úszó állomására, új aknám dől az őszi eső. Este köd száll a kolóniára, a cigarettafüst megáll a levegőben, percekig nem oszlik el. S az a hős nép, amely né. hány esztendeje friss vért lökött ereinkbe s megdobogtatta az ország szivét? Itt élnek ők ma is, a hü barátok. Különös emberek ezek. Em. léksziink rájuk: rongyos ruhákban, mezítláb, csohlra-bőrre fogyva indul, tak tl a föld alá, tlz körmükkel kaparták a sűrű fekete szenet. Volt olyan köztük, aki egy hétig nem aludt akkor. Csoda kellett: szerszám tiélkiU, ruha nélkül, ssir nélkül, liszt nélkül neki az elárasztott, szétrombolt, bédölt bányálcnakl S ők minden nap csodtít műveltek: hete. ken, hónapokon ót... ők voltak tán az slső, e ime, mikor az országban forrni, pezsegni kezdett az élet, mikor vidult, zúgott, énekelt szinte minden, milcór nz életünk olyan gazdaggá, erőssé, bioaltodóvá vált, mint még soha: — egyszerre jön a hír, hogy Pereces lemaradt, a terve mö gött bukdácsol, kihagy a szív, hu. nyorgat a lélek. Különös emberek: gigászok az ünnepen, — hogyan történt, hogy belefásultak a hétközna pókba? Nem, nem. sokáig hagyja az ország, hogy hű fiai ellankadjanak, elmaradozzanak. Héitra• nyúl ér lük. Vörös ünneppé hevíti minden hétköznapjukat., , November negyedikén, szombaton délután fél négykor auló állt meg a pcrecesi bányászvezetöség vöröstéglás épülete elölt. Odabent éppen az egyes üzemek összevont háromszögüléséra készültek. Az üzemi bizottság titkára szedelőzködött, hogy induljon fel a nagy rajzterembe, mikor kinyílt az ajtó s belépett raj. ta Rákosi Mátyás elvtárs. A titkár azt hitte, rosszul lát, megdörzsölte szemét, oehuhyla, aztán újra kinyi, tolla. Most is Rákosi elvtársat látta maga. elölt. Vgy elkezdett dobogni a szíve, köszönni is elfelejtett. Rákosi elvtárs azonban mosolyogva köszönt s a ktzet nyujlotla. Ne töltsük üt as időt, elvtársak — mondta rögtön —, hol lesz az értekesiet, gyerünk oda. Együtt felmentek a vállalatvezetőhöz, ott Rákosi elvtárs letelte a kabátját, s aztán beléptek a rajzterembe.. De a hlr még a villámgyors meglepetésnél is gyorsabban szaladt: bebújt a kulcslyukon, átszivárgott az ajtó alatt, a falán. Egy perc mu'ea zsongott az egész ház: Itt van Rákosi elvtársi Az értekezleten is hallottam már, hogy jön. Egyesek m(g nem hitték, mások t rősgelték; ök mindig tudták, hogy eljön, egész biztosan jön. Igaz, amit legutóbb a beszédében mondott: elfeledkeztek,- bizony nagyon sokan elfeledkeztek a csöndes emberekről, akik a szenet adják a kazánnak, kályhának, mozdonynak, villanyié. • lepnek, — de 6. 6 soha, egy pillanatra sem feledkezett meg rólunk... így történt. Rákosi elvtárs belépeti a terembe s huszonegyen, akik ott vártak, túlnyomórészt kélkfZi munkások' vájárok — egyszerre fölálltak, tapsolni, éljenezni kezdtek. Sokszor éltették már, de ha valaki fél órával ezelőtt azt mondja nekik: Rákosi, elvtárs mindjárt id*. jön, bizonyosan kinevetik. S most mégis olyan természetes, olyan megszokott, hogy itt van közöttük. Kezetráz valamennyiükkel, aztán léül a nagy asztal melléj így szól: Kedves elvtársak, a diósgyőri bányák elmaradtak, nem teljesítették tervüket. Beszélgessünk rlt mondják meg, mi a baj, hol a hiba, tanácskozzak meg együtt, mit tehetünk. Mindez olyan egyszerű s olyan szép, hogg több szóval nem is lehe'ne elmondom. A fejek a kimuta tások fölé hajolnak, még a lapokai rendezgetik, aztán egy hang megszólal, előbb kissé bátortalanul, majd erőre icáp, biztosabban cséng. Megkezdődik a vita. Ki hallgatná el gondját, baját, kételyét e komoly és mégis derűs, biztatő tekintet elölt1 Az a baj, Rákosi elvtárs, az a leg. KARINTHY FERENC: VÁLTOZÁSOK PERECESEN jlb baj: kevesen vagyunk. Január, ban 53 emberrel dolgozott kevesebb, mint amennyit irányoztunk. Azóta tovább romlott a helyzet. — Munkában megkeményedett ujjak szántják végig a kimutatások számoszlopail. A két görbe egyre tárolódik egy. mástól, ahogy haladnak előre az esztendőben. Október hónapban már több mint 700 emberünk hiányzott. Fél év alatt 490 emberünk hagyta el a bányái.., — 5 hová lettek? — Ki ide, ki oda: építkezéshez, gyárba. Egy példa: itt a gép javítóműhelyben szabadult egy tanuló, A mestere kereseti 600 forintot. A fiú lement a vasgyárba, ott kiugrott, eljutott havi 1200 forintig. Persze feljött, körbe mutogatta a borítékot. Elment a mester, elmentek nuÍ8ok is. Baross aknáról régi bányászok öreg fejjel beálltak esztergályos tanulónak. — így van, elvársalc. A normarcndczésnél clőrehozluk a bányászok keresetét, dc be kell vezetnünk a progresszív bérezési: a jutalma, sást. De a büntetési is az igazolatlanul elmaradóiénak. — Akik elmentek, Rákosi elvlárs, azok helyébe jöllek volna tán má. sok, de nem tudtunk nekik szállási adni. hisz a vasgyárban dolgozó vájár nem meni ki azért a perecesi lakásából. Lemaradtunk az ellátásban is: a vasgyáriak heti fél kiló zslrl kaplak, a mieinknek havi negyed kiló jutott. — Lakásokat, munkásszállókat építtetünk a legrövidebb időn belül. A mót is kapnak a távolabb lakó bányászok szállítására. FÖljavíljuh az élelmezést. Hogy állnak a gépesítéssel? — Fejlődtünk Rákosi elvlárs, de nem úgy, ahogy kellene... kaptunk kaparószatagot, még többet kérünk. Réselőgépeket is.., Megerősítjük a. gépgyártási elv. társalc. Elvlárs, kérem írja föl itl rögtön, mire van szükség, intézkedünk tüvid időn belül. Mennyi volt az egy főre eső teljesítmény januárban, s mennyi most? — Januárban 19 mázsa volt, ma 24 má zsa. — Hogy érték el ezt az eredményi ? — Munkaversennyel, gépesítéssel, jobb agilációval... — Továbbra is döntő probléma, a népnevelő munka. Milyen a fizikai dolgozók viszonya a műszaki értelmiséghez.1 — Von ahol nem, a legjobb. Pá. linkáson voltak súrlódások. — Kérem az elvtársakat, ezzel a kérdéssel foglalkozzanak többet. A felszabadulás ultim, ae egyik üzem munkásai örömmel jelentetlék nekem, hogy elzavarták a mérnökökéi. Mii fogtok csinálni nélkülük1 — Kérdeztem. — Épp úgy megy a munka ezután is, Rákosi elvtárs, min( eddig. — Rövid idő múlva ugyanezek a munkások rimánkodni kezdtek, adjunk nekik mérnököket... .. , Mindez persze csak rövid ki. vonal. Három, hosszú órán át beszélgetett Rákosi elvtárs a perecesi bányászokkal, minden gondjukat, örömükéi meghallgatta, mindenki véleményét megkérdezte. Fél hétkor búcsúzott. — Kérem az elvtársakat, javítsák ki a hibúJcat. Mi minden segítséget megadunk. Egy hónap múlva újból megnézem, hogyan, min kép változtak meg a viszonyok. Még folyt az értekezlet, de a hír gyorslábon szétfutott Perecesen, átrepüli Parasznyára, Varbóra, Radislyánban, László/alvóra, a dombon át fölhíszott Lyukóba. Pálinkásra, Máriára Annára, Barossra, leereszkedett az aknán, szétáradt a tárnák, folyosók vágatok. nyilamok álján. Szájról-szájra járt a szó: Rákosi elvlárs itt van. A hegy zsongott a mélyében elhány. »ó sokezer üdvözlettől. Milyen ez az üdvözlett A csákány, a kalapács szaporábban kopog, gyorsul, sűrűsödik a gyutacs robbanásét. maga. sabb hangon nyikorognak, mert gyorsabban gurulnak a sínen az üres és a szénnel telt csillék. Rákosi elvlárs itt, van — ezzel indul, nak tovább a kocsik, Rákosi elvtárs itl van ezt hozza a csillés üres kocsijával a fejté,shez, Rákosi elvtárs ill van — a csákány is ezt kalapálja, fúrógép is ezt recsegi a százezeréves fsliole szénfalnak. Másnapra egy kicsit már legenda lett belőle. Várbán is látlak, Finkeitáron is látták, leereszkedett a föld alá. Mártán két jól dolgozó vájárt megdicsért, Pálinkáson együ't ebédelt a műszakról jovS hányd szókkal, Annaalmán egy részegest megszidott, elvi't egy darab diósgyőri szenet emlékbe. November 8. Hajnalban az cső elállt. Az ég kissé kiderült. A vájárok, csatlósok, uraságiak, felszíniek hosszú sorban vándorolnak az ak. nák felé. Aki a föld alá megy, ke-1 zében karbidlámpást lóbál, a fel- fölölt hat új, vasvázas munkásszálló vonónál meggyújtja. A hegy elnyeli i épül. Az építkezés emberei már ki az embereket. — Az előző napi lel- is jöttek, fölmérték a területet: kéjesítmenyt, a november hatodikait szén hozzák ki az idomdarabokat, itt 60 százalékkal akarták túlhaladni. I csak összerakják. A környező fal. Mindenki üt van. Az irodára ki- j vakból, de messzebbről is már egész emeltek eljöttek, eljöttek azok is, csomó új jelentkező van a helyekre. akik másloor szlvtsen Icimaradozlak, mind eljöttek a vidékiek, akiket máskor szombaton, vagy hétfőn hiába keresnél az akna körül. Rákosi elvtárs három napja elutazott, Rákosi elvlárs itl van közöltük. Bőg a duda, zúg a kas. Löki, ontja egy. más után a szénnel megrakott csilléket. Az első műszak vége után solwn ottmaradtak, nézték, van-e még szükség rájuk, vagy meglesznek.e nélkülük is. Mások hazamentek, megebédellek, aztán ük visszajöttek. Délután kihirdették: minden, jel szerint teljesítjük váUdláswalcat. Akik erre várlak, mégsem mentek el. újra a bányákba ereszkedtek. Sok barátom él itt, nem egy közülük, három műszakot dolgozott. Egyet a fejtésnél, egyel a szállítás, nál, egyet a felszínen. Mindig, ahol „szük volt a keresztmetszet", mindig, ahol férfikézre, bátor szívre volt szükség. Hajnalra mindenki tudta — Pereces túljutott a válságon. Pereces ismét fölfelé indult, a völgy után magasba lendült a grafilcon, s nőst már sosem száll alá, föl, mindig föl. 150 százalékkal termeltek többet, mint az előző nap. Nincsenek csodák, persze, hogy nincsenek. Az eredmények hosszú, küzdelmes szervező munkából, liszla akaratból, nagy és elszánt elhatározásból születhetnek csak. Perecesen sem vállozolt meg minden egyik napról a másikra. De a telep, az üzem gyorsabban kezdett lélegzeni. A miskolci pártbizottság a múltban bizony elhanyagolta a bányát. Nagy ritkán jöttek csak, inkább behívogatták a titkári. S olt sem konkrétan adták föl a feladatot, csak általánosságban, hogy is tehették volna, mikor nem ismerték a bányák problémáit. Azóta javítót, lak a munkában. Felismerték, milyen döntő ill most a népnevelő munka, ezt állították középpontba. A kevésbbé képzett vezetőségi lago. kat most iskolára- küldik. A pártbizottság „ráállt'1 a bányákra. ..Naponta népnevelők indulnak szerte a kolóniákról. Sajóbábonyban például 58 vájár dolgozik a gyárépítéseken. A népnevelők elbeszélgettek ezekkel az emberekkel, próbáliák meggyőzni őket, hogy vissza kell jönniük. Rákosi elvtárs beszéde után nem volt nehéz a dojguk. A építés vezetősége még akadékoskodott: azt mondták, nem kaptak rendelkezést az emberek elengedésére. A pártbizottság, majd a vnnisztertanács és a Központi Vezetőség határozata segített. A ttajóbábonyi vájárok kijelen* tették: ha a közlekedés rendeződik, ük visszajönnek; A nehézipari minisztériumban már elintéződött az autóbusz ügye is. Ezzel nemcsak a Sajóbábonyon dolgozók szállítását oldják meg: kidolgozták a munka ütemezését. Egy községből egy műszakra hozzák be a vájárokat, így az autóbuszt két, sőt három falu munkásainak ideszállliására is használhaljále. Jelentkeznek már önként is az clbloriilt bányászok: Radistyánból, Sajólászlóból s a széjmevű Piltypalattyvölesből, innen harminc ember szintén kocsit kér, A múltban a vezetőség részéről mindenki mindenért volt felelős. Vagyis senki semmiért. Mosl ezen változtattak. Kiosztották egymás közölt a~ egyes részlegeket: min. den üzemben minden műszakért felel valaki. Ha kell, menjen is, töltse a bányában a nyolo órát, beszéljen munka közben, az emberekkel, magyarázza el nelcik a változások jelentőségét. A tervet teljesíteni kell, A tervet lehet teljesíteni. Túl is le. het szárnyalni, bebizonyosodott november 7-én. A népnevelők sorravették a hanyagul dolgozókat, az igazolatlanul elmaradókat. Valamennyivel beszéllek. Kiderüli: Sok új ember van közöltük, faluról idekerültök, még nem elég öntudatos bányászok. Hamar kiderült az is, milyen kevés a „no. t órius", a javíthatatlan közöttük. Egy tizenkilencéves fiú, akinek a legutóbbi időben hat igazolatlan mulasztása volt, s már épp el akartak számolni vele, sírva fakadt, mikor a várllitkár megmagyarázta neki, milyen hibát kövelelt el, s milyen döntő kérdés most az ország éleiében a bányászok munkafegyelme. Azóta példamutatóan dolgozik, maga is népnevelőnek csapott fel: a társainak adja tovább, amit meg. tanult. Az igazolatlanzU hiányzók száma csökkenni kezdeti, ime: egy grafikon, amelynél örülni kell, ha süllyed a vonali Megjött az értesítés. hogy újcikna Fölszabadult egy másik mumkásház is: a vájáriskolások leköltöztek belőle a volt Topitzer-féle vendéglőbe: most tatarozzák, rövidesen már itt is vidékiek laknak. Megjavult Perecesen az élelmezés is. Ma már ilt is heti fél kiló zsírt adnak a dolgozóidnak, szalonnát is, burgonyát is: 40 kilót a munkásoknak, 30 kilót a családtagoknak, 500 nál több börlalpú bakancs érkezeti, azonkívül gumicsizma a vizes fejtésnél dolgozóknak. Vájáriskolások. Ök a jövő. 15—16 —17 éves gyerekek: kék zubbonyukról ismered meg ökel a kolónián. Van egy másik munkaruhájuk is, a tavalyi, ebben mennek a bányába, van díszruhájuk is. Kaplak bakancsot, ingyenes ellátást, lakást. Mun. kájulc ulán kél-háromszáz forintot keresnek. Két évig tanulnak, akkor szabadulnak: vájárok lesznek. Egy órakor indul a kisvasút Pe. recesről Pálinkásra. A hosszú alagúton zakatolunk át, amely tavaly évig is dolgozhatott, amig szabadult. A DISZ-lilkár félrevon, kéri, küldjek nelcik Pestről bányásztárgyú jó egyfelvonásosokat. Olyat, amit betanulhatnának, hogy vidékre indul, janalc vele, a fiatalok közé. Olyat, ami kedvet ébresztene, hívná u}f.vt a bányába. Lövés hat! száll át a kiáltás a szemközti fejlésből — vigyázat! Lövés hat! — Mind Wiúzódnak, egy mélyedésbe ülünk, számoljuk a masodpervclcet. Egyszerre tompa robbanás, ulána gyors egymásutánban még öt. A légáram eloltja a lámpákat, sokét halljuk még a leomló szén zaját. Várnunk kell, amig a huzat kiviszi a robbanás helyéről a mérges gázolcat. A mester végre engedélyt ad, a fiúk csálcánnyal, lapállal a szénnek esnek. Hat csillével akarnak ma is termelni az én részlegemnél. Az eredmények, még nem világ, rengetök, de az küleriilt belőlük: a kocka Perecesen is magfordult. Itt van például a létszám. Még alig kezdődött el a munkás'oborzás, máris, lassú, de biztos emelkedést mulat. E hónap tizedikén már 23 emberrel több dolgozott, mint a hónap elején. 15-én újabb 22-vel voltak többen. Ma már 80 fő a létszámnövekedés. 80—100 ember persze mig nem minden. De a döntő változás mégis bekövetkezett: csökkenés helyeit emelkedés. És még csak az elején vagyunk. Hasonló lassú, de határozott emelkedést mutat az a számsor, amely készült el. A sötétben a fiúk meg- az itt buzgó sok akaratot, az embegyújlják a karbidlámpást, számol- relc szívét, agyát, lelkét, a vezetés ják a perceket, mikor érünk át. A ( erejét, vagy gyöngeségét, a hétköz. lejtakndn indulunk a bányába, napot és a költészetei — egyszóval egyikük énekelni kezd, a többiek is mindent magába foglal: a napi terűt veszik a dallamot, Mosl hajolni kell, mert az ácsolat alacsony, egy kilométer a fejtésig. Ott szétosztanak, kettesével, hármasával a munIxthelyek felé bujkálnak a csillék közt a szük folyosón. Vwszil bácsi, egy idős vájár tanítja őket a mesterség fortélyaira. Nehéz a dolga: mindig új s új fogásokat, új magyarázatot kérnek tőle. Szenvedé. lyesen szeretik ezek a fiúk a szakmát, Életük, céljuk, mindenük: a bánya. Most egyikük a. lyukat fúrja, a többiek pihentnek, Vaszil bácsi a múltról beszél a Nyilamban: arról atz időről, amikor szerdán hazaküldték as emberekei — nincs munka, hétfőn talán majd újra jöhettek, Arról az időről, amikor a tanonc tíz mclés statisztikája. A hónap háló. dikán 262 tonnával több szenet fejtettek ki a diósgyőri bányákból, mint másodikán. 14 én 397 tonnával, mára 496 tonnával. S ez is csak a kezdet. Nagy idők jönnek. Pereces fényt, meleget, s mozgalóeröt ad az országnak: lüktető vért a gépekbe, derűt, jókedvet szobáinkba. Megtöri a tél jegét és megzabolázza az uszító dühét. De kér is Pereces az országtól segítő kezet, hogy gyorsabban állhasson talpra. Most ünnepek következnek. 8 ismét hősök nőnek a Bükk völgyeiben. Pereces mindent meg. kap az országtól, amit kér. Még többet is. Pereces mindent, amit adhat az országnak, azt adja, még többet is. A világhírű Obraszcov bábszínház két darabja filmen a szegedi lő rőt Csillag mozi műsorán A bábjátékot a múltban kizárólag gyermekeket szórakoztató előadásnak és olcsó vásári mutatványnak Ismertük. Tavaly márciusban nálunk járt a világhírű Obraszcov •együttes, megmu-'atla nekünk, hogy ezt a kevéssé ismert és nálunk akkor még mellőzött müJajt páratlan maga3 színvonalra lehet emelni és nemcsak a gyerekek, de a leinőttek szórakoztatásának és nevelésének eszközévé tenni. Szinte alig elképzelhető az a technikai tökéletesség, mellyel az élettelen bábuk mozognak, valósággal életrekelnek előttünk, abban a magasrendű előadásmódban, amellyel a szovjet• bábművészek mondanivalójukat tolmácsolják. | „Aladln és a Csodalámpa" című gyönyörű színes füm, a mesék viI lágába visz el bennünket- Az ezeri egyéjlszaka meséinek Aladinját látjuk, aki a csodalámpa segítségével egyszerű selyemszövő legényből lesz hatalmas, nagy úrrá. A másik filmesített bábjáték a „Szempülád zizzevéeére" című szatíra, amely a hollywoodi filmstúdiók hazugságait, erkölcsileg és művészileg alantas, züllött módszerelt mutatja be. Rikító jazz harsan és a szétnyíló 'íüggöny mögül telbukkan New-York lelhokarcolóinak rengetegje. Mr. Jackle lllmtröszt-vezért ágyában telefoncsengelés ébreszti. „Sürgős rendelési Az amerikai Hímekkel el kell árasztanunk az egész világot! Ez lesz méltó ajándék az óvilágnak", — mondja egy hang a telefonban. Msgindu't a kőrtelefonálás, —« megszületik az új tllmtéma, Bizet Carmen ja nyomán. Címe: SempiUád zizzenésére — vagy Carmen". A hősnőből hóbortos amerikai nő lesz, aki 120 mérföldes sebességgel száguld versenyautójával nyaralni, Don Jóséval. Már javában folynak a fHm lelvételel, amikor a tröszt elhatározza: kommunistaellenes filmet készít Carmenról. Hogy ne vesszen el az eddig befektelett pénz, csak a darab másik felét írják át: Carmenból „Moszkva ügynöke" lesz és a csempésztanya színhelyét áthelyezik egy kolhozbaEnnyi röviden a darab témája. A játék az erőteljesen jellemzett alakok egész sorát vonultatja lel: élet-halálról döntő, aljas, de korlátoltságában oly nevetséges trösztvezért, s a kiszolgáltatott törtető géplrónőket, a megalázottságában bölcselkedő néger pincért• és a magában lázadó, de nyilt tiltakozásra képtelen, gyámoltalan segédrendezőt. Nemcsak az egyes alakok jelentik maró szatírával a rothadó kapitalista társadalmat, hanem a darab egész sor kitűnően megrajzolt olyan helyzete, mint a színészsorozás gátlástalan ember te. lensége, vagy a iorgatóköny „gyártásának" , az amerikai álkultúrát oly találóan tükröző torzkép. Mindkét nagyszerű lilmet Igen nagy sikerrel játssza Szegeden a Vörös Csillag.filmszínház és február 29-ig tartja műsorán Csütörtökön délelőtt 10 órakor tartja meg első délelőtti előadását a „Vörös Csillag" filmszínház Lapunk 20.-i számában Kőnig Sándor elvtárs a délután és éjszakai szaikmányban do'gozó társai ne. vében kérte az illetékeseket, tegyék lehetővé azt hogy hetenként egyezer, vagy kétszer tartsanak a szegedi filmszínházak délelőtti előadást, hogy a Magyar.Szovjet Barátság Hónapja keretében módjuk legyen megtekinteni azokat a szovjet filmeket, í mely ekei műsorra tűzött a három szegedi filmszínház. A Tanács kultúroeztálya és a filmszínházak vezetősége megbeszélésre ült össze és elhatározta, hogy dor elvtárs sorait a Dél magyaron szágban, amelyben kéri, togyük lehetővé a vállósíakmányban dolgozók számára a délelőtti mozielóadáet. Ezúton hívjuk fél a szegedi üzemek kullúragilátorait, filmpropiagandi' iáit, hogy február 2S-án. csütörtökön dé'clőtt 10 órakor a Vörös Csillag filmszínházban előadást tartunk, amelyen bemutatjuk a ..Nagy koncert" című filmet. A Szegedi Közöníégraervező Iroda kéri, hogy legkésőbb február 26-án déli 12 óráig közöljék a dolgozók teliesílj Kömig Sándor elvlárs és a létszámát, akik az eíőedá«on részt lobbi dolgozó körétét s az alább' kívánnak vonni. Amennyiben a kez. küldték be szerkesztősé-levelet günkbe ,,Örömmel olvastuk Kőnig Sán' ményezés eredménye® lesz, a hétköznap délelőtti mozielőad ásokaf rendszeresítik.