Délmagyarország, 1952. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1952-02-28 / 49. szám

CSÜTÖRTÖK, 1952. FEBRUÁR 21. 5 r Eleven szavak, iitnek és harcol. nak, S hirdetik a kommün diadalát. Száz batáron át hallják hangodat: Egy új világ győzelmes büszke dalát! (Bczimenszkij) 19S5. .4 fasizmus dühöng fél Európában. Rákosi elvtárs előtt vádlottként nyöszörög a „független magyar bíróság". Vádol Rákosi — a „vádlott". Országhatáron, fegyverek erdején át öt világrészbe röppen szava, melyei a halál árnyékában vágott a Horthy fasiszták sze méhe. Rákosi beszélt a vádlottak padjáról az utolsó szó jogán és reszketlek a fasiszta bírák. ,,.. . Bármi legyen ,as én egyéni sorsom, az ügy, amelyért én harcolok, győzni fog", ... a jövő a miénk — kiáltották Madrid falai a'att a Rákosi-brigád rohamozó hősei... .4 jövő a miénk. Szénnel, mésszel ifjúmunkások írták gyárak falára az osztály jel. szavává váll mondatol: A jövő a miénk! m Dübörgő szovjet tankok meghoz„ fák, hazánkba Sztálin tűzzászluját, a szabadságot. Megnyíltak a börtönök kapui. Bunkerek hideg mélyéről új életbe jöttek fel az emberek. Hazánk rombadöll fővárosában csomagolópapírra nyomtatott újságok vezércikk címei ismételték a jelszót: „Mienk a jövő". Rombadölt gyárak-, házak falára újból feliratokat írtak munkáskezek: „Lesz magyar újjászületés, a jövő a mienk!" — És felépüllek a romok. A munkásfiatalokat, akik 15 esztendővel ezelőtt kapitalista gyárak falára felírták, hogy a jövő az övék, ma hadnagy bajtársnak, igazgató elvtársnak szólítjuk, * 'A harc hőse, Rákosi elvtárs, a munkáshétköznapok tüzében a győzelem építőjévé vált. A föld, a gyár már azoké, akikért 15 évvel ezelőtt a. vádlottak padján a jövőért küzdőit. A remény valósággá vált. A szocializmus a hétköznapok munkájává. A kőműves, az esztergályos, az agronómus, a dolgozó paraszt mindennapi életévé. A kicsiny élcsapat milliós párttá nötf Rákosi elvtárs keze alatt. A népvezér egy nép vezére lett, aki népének élén az ötéves terven keresztül Sztálin utjara vezeti a magyar dolgozókat. m ... ötnaponként egy-egy új gyár épül hazánkban. Ennek a szabad, büszke, építő országnak tizenkilenced része a mi Csongrád megyénk. Egy hadosztálya annak a nagy hadseregnek, annak a nagy sztálini hadseregnek, amely a béke magyarországi frontszakaszán Rákosi elvtárs vezetésével vívja a sztálini békecsatál. A nagy harcnak, melyet egy életein át vívott vezérünk, most már katonái, építői és harcosai vagyunk •mindannyian. Építünk és harcolunk az ö nevével ajkunkon, alá ajkán a nép nevével a halált vár la értünk 15 évvel ezelőtt, alá ajkán az elnyomottak nevével majd 16 hosszú évet töltött drága életéből börtönben, a mi jövőnkért, * Német. francia, csehszlovák, olasz kommunisták emlékeznek Rákosi elvtárs szavára. Az ö tanító, jó szava segítette a testvérpárt okai, hogy megalakuljanak, soraik közül kiűzzék az árulókat, a jobboldali szociáldemokratákat, a trockistálzal, hogy harcolhassanak a népük szabadságáért. A Szovjetunióban egy hegycsúcs viseli nevét, Európa valamennyi haladó költőjét megihlette a fasizmus ellen harcoló hős nagyszerű példája, Tetteivel öt világrész kommunistáit tanította Rákosi eivtárs, a mi népünk vezetője. Életét a világ munkásosztályának szolidaritása, a Szovjetunió segítsége mentette meg a magyar nép számára. Mosl tanácsaival a munkáshétköznapok, minden napjában segít bennünket, hogy befejezzük azt a nagy müvet, amelyikéri harcolni ö kezdeti el. * „Emlékezzetek Iljicsre.., sohse húzódozzatok a munka aprajától, mert a kicsiből épül a nagy ,.." Leninről írott mü,ve első oldalára írta Sztálin ezeket a szavakat. A nagy Sztálin legjobb magyar tanítványának, Rákosi elvtársnak egész élete, szüntelen tevékenysége erre tanít bennünket. Érdeklődik Rákosi elvtárs a legapróbb, a látszólag lényegtelen kérdések iránt is. 1950 őszén történt. A földeáki „Dózsa" termelőszövetkezetből egy pártonlcivüli parasztasszony levelet írt Rákosi elvtársnak. Megírta a levélben, hogy a szövetkezet vezetői szétosztják a tagok közölt a sertcstörzs malacait, a fajienyészetet, a baromfikai azon a címen, hogy nincs takarmány. A malac hivatalos ára 5 forint 70 volt. A termelőszövetkezet vezetői 2 forin 20 fillérért osztot'ák ki kilóját, hogy „se. gítsék" a tagokat. Mint mondottuk: Tanít bennünket Rákosi elvtárs ez a pártonkívüli parasztasszony tiltakozott a közös vagyon elherdálása ellen. Megérkezeti a levél Rákosi elvtárshoz és másnap reggel megcsörrent Jegyinák elvtársnak, a Csongrádmegyei Pártbizottság titkárának telefonja. Rákosi elvtárs beszélt : — Jegyinák elvtárs, hallottak magúk arról, mi történik Földeákon? A „Dózsa"-termelöszövetkezet vezetői szétosztják az állami pénzen vásárolt törzstenyészetet. Vizsgálják ki ezt az ügyet. Ha nem vigyáznak, üresen marad a termelőszövetkezet tarisznyája. Javaslom maguknak, menjenek ki sürgősen Földeákra és teremtsenek ott kommunista módon rendet. Harmadnapra ülésezett a földeáki „Dózsa'-termelőszövetkezet kommunista aktívája. Megkeresték azt is, ki adta a rossz tanácsot; ki akarta lejlőre vinni a termelőszövetkezetet az állami pénz elherdálásával. Kulák keze volt a dolog mögött. Kulák volt a termelőszövetkezetben, az javasolta, hogy szedjék szét a közös vagyont. A földeáki ,,Dózsa''-!ermelőszövetkezet sokat tanuH Rálcosi elvtárs nevelő szavából. Ma a megye egyik legjobb termelőszövetkezete, tagjai jómódúak; jómódúak, mert 1950 őszén negyednapra, hogy Rákosi elvtárs telefonált a Megyebizottságra, visszavezették a széthordott állatokat a közös isiállóba. Emlékeztessen bennünket a földeáki „Dózsa"-icrmelöszövetkezet példája és Rákosi elvtárs szava: a közös vagyon gyarapítása emeli a termelőszövetkezeti tag jóiétól! 1950 decemberében a „Szövetkezei" című újságban egy• levél jelent meg. Siket elvtárs írta, a makói I. típusú „Kossuth"-tszcs elnöke. Arról panaszkodott, hogy a városi pártbizottság nyomást gyakorol rájuk, hogy térjenek út IIL típusra. Nem kerülte el a levél Rákosi elvlárs figyelmét, újból megcsörreni ® telefon a Megyebizottságon s Rákosi elvtárs figyelmeztette a me~ gye vezetőit: nézzék meg, kik azok, akik megsérlili az önkéntesség elvét? A Megyebizottság megvizsgálta az ügyet. Megnyugtatták Siket elvtársekat és két hónap múlva, mire a II. kongresszus megnyílt. 3G helyett 200 tagot számlált az I. típusú makói „Kossuth"-1.ermelöszövetkezet. Azóta ismét eltelt egy év és a „Kossuth"-termelöszövctl:ezet tagjainak jó fele önként, saját elhatározásából', unszolás nélkül a III. tipnst választotta. Rákosi elvtársnak ez az üzenete figyelmeztetett bennünket akkor, hegy ne hatpassuk magunkat el a sikerektől. Tartsuk he szigorúan az önkéntesség és a fokozatosság elvét a termelőszövetkezetek fejlesztésében. Rákosi elvtársnak ezt a fontos intelmét egy percre sem feledhetjük el mindennapos munkánk során. Az egyénileg dolgozó parasztoknak saját gyakorlati tapasztalatuk útján kell meggyözödniök a termelőszövetkezeti út helyességéről, * 1951 őszén Nagymágocson, Derekegyliázán sok-sok parasztasszony sírva fogadta este az urát: — Nem eszik a disznó .. . megdöglött a malac ... házról-házra járt a sintérkocsi. Sertésvész volt a megyében. — Jegyinák elvtárs, arra kérem magát, adjon nekem jelentést arról, hogy Csongrád megyében a sertéshízlalással mi a helyzet.. . Talán éppen akkor kérdezte ezl a Megyebizoflságtöl Rákosi elvtárs, amikor Nagymágocson, Dere kegyházán, vagy Szentesen egy-egy dolgozó parasztasszony beteg malacát siratta. Rákosi elvlárs érdeklődésére jelentette a Megyebizottság: ser. tésvész van a megyében, pusziid a jószág. Részletesen érdeklődött akkor Rákosi elvtárs: „Van-e elegendő szérum? Van c állatorvos, győzik-e oltóanyaggal? Megtudják-e állítani n veszt? Mi. lyen intézkedést tettek, hogy megállítsák a pusztulást? — Elrendeltük a kötelező védőoltásokai — válaszolta a Megyebizottság. — No, látják elvtársak, ez helyes. De tanuljanak ebből az esetből. A mi dolgozó parasztságunk egy része még olyan, ha egy esztendőben nincs vész, akkor meg akarja spórolni azt a két íonntos j oltást, a következő esztendőben aztán annál nagyobb a sertéspestis. Hyenkor, amit két forinttal megmenthettünk volna, az 150 forintba kerül- Azaz, többe kerül a kálátó, mint a lakodalom... De van-e elég oltóanyaguk?... Amikor meghallotta Rákosi elvtárs, hogy nincs elég szérum és l állatorvos, lélő, hogy a megelőző védőoltásokkal nem tudjuk időben ellátni a jószágokat, a földművelésügyi minisztériumon keresztül azonnal intézkedett. Nagy. ' mennyiségű oltóanyagot és 22 állatorvost küldött, hogy segítsenek megmenteni Csongrád megyében a disznókat. A sertésvészt megfékeztük, meg. fogadtuk Rákosi elvtárs tanácsúi: nem szabad bevárni a bajt, védekezni kell ellene előre. Mégis vol- ' lak a megyében dolgozó parasztok, akik nem fogadták meg ezI a jótanácsot és a legutóbbi kötelező baromfioltás alól kivonták jószágaikat• Sok dolgozó parasztnak hullott el emiatt a jószága és vallotta kárát maradiságának ö saját maga és az egész népgazdaság is. Mindenre kiterjed Rákosi elvtárs figyelme. A begyűjtés idejében azt kérdezte Jegyinák elvtárstól: hogyan agitálnak a népnevelök? Milyen érveket használnak? 1 — Én elmondtam azokat az érveket, amivel tényleg agitáltak a mi népnevelőink. De ezek bizony túl általánosak voltak, — emlékszik vissza Jegyinák elvtárs erre a beszélgetésre. — Rákosi elv'árs a mi érveinket egy példával bírálta meg: — Annakidején, amikor én, mint tisztviselő dolgoztam — mondotta Rákosi elvtárs — reggelente hivatalbamenet egy kisgyermeknek dilandóan adtam 10 krajcárt cukorra. Égy reggel — gondoltam, kipróbálom a gyereket —. Kezébe nyomtam egy nagy ezüst öt forintost. A gyerek csak nézte, nézte, kicsi markában szorongatta, azután hozzámfordult. — Bácsi kérem ezért nem adnak cukrot• Vegye ezl vissza, olyat adjon, amelyikért cukrot adnak. — Nós, lássa Jegyinák elvtárs, az általános agitáció olyan, mint cz ezüst ötíorintos. Ha csak nagy vonalakban ismertetjük a párt politikáját, azt nem biztos, hogy megértik. A nagy irányvonalat lel kell váltani aprópénzre, helyi érvekre. * ügy bírál mindig Rákosi elvtárs, hogy a kiutat is megtalálja. A népnevelő munkában példát sajátmaga mutat. 1950 őszén a cukorrépa beadás nagyon gyengén ment. Sok dolgozó paraszt a kulákokra hallgatott, feleiette állaltaival a cukornak való répát. — Magyarázzák meg a dolgozó parasztoknak — tanácsolta akkor Rákosi elvtárs —, hogy mi külföldről cukorért kapjuk a nyersgumit. Ezen az őszön a kintma. radl cukorrépáért vásárolhattunk volna annyi nyersgumit, hogy azon minden dolgozónak egy pár gumicsizmát és egy gumiköpenyt gyárthattunk volna. Emlékezhetnek a megye népnevelői, hogy felhasználtuk ezt az érvet- Az idén már példamutatóan jó volt a cukorrépa beszolgáltatás és nézzük csak meg a kirakatokat. Van-e hiány gumicsizmában, ami annyira szükséges a dolgozó parasztnak? Nincs! Biztosítottuk a jó cukorréjm beadással is, a bőséges iparcikk ellátását. 1951 tavaszán a megye életében először vetettünk nagymennyiségben gyapotot. Nem ismertük akkor még igazi jelentőségét ennek az új növénynek és bizony elmaradtunk a vetéssel. Rákosi elvtárs figyelmeztetett- bennünket. Felhívta a Megyebizollságot és elmondotta, hogy egy mázsa gyapotból mi-mindent lehet- gyártani. Lövő elvlárs beszélt akkor Rákosi elvtárssal. — Egy mázsa gyapotból 300 méter inganyag, vagy 100 méter iéríiruhaszö/et és 12 kiló étolaj készül. Számolják csak ki, hogy ha a maguk megyéje 5000 holdon termel gyapotot, s minden holdon csak öt mázsa gyapot terem, mennyi ruÉPÜLALGYÚ — A TERV SOKÁN Elmaradt kis parasztfalu voH a múltban Algyő. Az egykori szociográfiai könyvek így említik meg: ,,5000 lakosú község a kiskundorozsmai járásban, a Tisza jobbpartján. Hozzátartozik Csergölelep. Farkirét. Gyevitanyák, Nagyfa és Viléslelep nevű külterületi lakol/helyek, összesen 531 lakossal. Villany nincs a községben, artézi kútja is csak négy van. Az ásottkutak vize rossz. Nagyon sok megbetegedés történik, hogy a fertőzött folyóvizet használják ivóvíz gyanánt." Algyő fejlesztésével nem törődtek a község akkori vezetői. Hogyan is visel ék volna szivükön a falu dolgozóinak ügyéi, mikor a kulákok, viriíisek szava érvényesült a községi kupaklanácsban? Egészségház, napközi otthonos óvódia, népfürdő... hogyan is szavazlak volna meg ilyenoket a 180 ho'dns Maksa Istvánok, a 70 holdas Nagy Antalok, az 50 holdas Maczelka Ferencek, mikor az „kemény" pénzösszeg ki. adását jelentette volna a számukra? Ráadásul a földet yégi-módisan művelték meg. ,.A szántóföldeken egyoldalú búza és tengeri termelése mellett kevés takarmánynövényt, árpát és burgonyát termelnek" — írja az egyik könyv. Arról nem is beszélhetünk, hogy ipari növényekkel foglalkoztak volna. Csupán búza, kukorica és takarmányrépa egzisztá't." az algyői határban. Műtrágyáról, nemesített vjömagvakról pedig' száz parasztember közül ölen se tudlak vokaa bővebb felvilágosítási adni. A felszabadulás elölj mindössze 3 traktor volt Algyőn. Ebből kettő Balcos Dezső kulák tulajdona, amik csupán cséplőgépeket hajlottak, a dolgozó panasz ság földjének felszántásra már „nem erőltették meg a masinákat" kulák gazdáik. Az neim volt „kifizető". A parasztság kénytelen volt egyetlen, tehenét is igénybevenni, ha száníani akart. Az elmaradó!(ságban tespedő faluit halalmais volt a munkanélküli, ség is. A fel szabadulás, hazánk ipari fejlődése megváltoztatta Algyő életét is! Ma már egyetlen munkanélküli sincsen a községben. Sőt: munkaerőhiány mutatkozik. Az alig néhány kilométerre levő szegedi gyárak kürtjei munkára hívják az algyői dolgozókai is. A tanács megállapítása szerint reggelenként több mint 200 algyői utazik Szegedre. De nagyon sokan dolgoznak a vajháli Kendergyárban is. Ezeknek a dolgozóknak a legnagyobb iésze a mezőgazdaság gépesítése folytán került el a szántóföldekről az ipar területére. Az algyői dolgozó parasztok szívesen adják gyermekeiket ipari tanulónak. Jelenleg 20 algyői ipari tanuló tanul az ország fővárosában. Többfk között Major Mihály tszcsiag fia, azután Pataki László 4 holdas dolgozó paraszt gyermeke, de ugyancsak ipari tanuló Budapesten Kecskeméti József 4 holdas dolgozó paraszt Sándor fia is. Algyő fejlődését mulatja, hogy ma már nem 3 traktor vsn a községben, hansm a sárdorfalvi gén á'lomás annyi traktort küld földjükre, amennyi éppen szükséges. Sokszor 25—30 traktor is szánt az algyői határban. Nem ismeretlen többé a műtrágya és a nemesített vetőmag sem. A dolgozó parasztság nagy előszeretettel termesz; i az ipari növényeket: a lent, a kendert, a cukorrépát, a gyapotot mert ezekből a növényekből jelentős jő. védelme származik. !\'épl demokráciánktól villanyt Algyő kapo.t. Eddig már több mint 200 háznál ég a régi kormos pe róteuimlámpák helyett az erösfényü villany. Sőt: fejlődésünk során egyre újabb és újabb algyői házakat kapcsolnak bo a vi'lanyszolgállaitásba. Nemrégen kérte például a Temesvári-utcának 20 lakója és az Aradi-utcából 15-cn. hogy vezessék be hozzájuk is a villanyt. Most szándékszik például bevezet etmi a villanyáramot Tóth Sándor ós Belovai Mihály dolgozó paraszt, Lelte Illés termelőszövetkezeti taig. 156 háziban már rádió szól! A község dolgozó népe új napközi otthonos óvodát és számos egészsé. ges vizű ártézi kutat köszönhet fe'szabadulásunk-ok Ma már nem 4 kút, hanem több mint 10 szolgáltatja a vizet az algyőieknek. Ötéves tervünk keretén belül lehetővé válik aaután az •egészségház fürdőjének népfürdővé való kibővítése is, valamint egy szülőotthon létesítése. Ipari fejlődésünknek köszönhetik az algyőiek továbbá azt is. hogy hamarosa® tégla gyalogjárdát kan a Kolozsvári-utca. \z eddigi tervek szerint, mintegy 5 "kitomiáter hosszú járdá.t raktak te a községben. Modern mozgó -zinház. népkönyvtár, kultúrotthon bizonyítják népünk alkotó akaratát. • Épül Algyű, az egykori e'hagyoH Tiszapar.i község diadalma, san megvalósuló tervünk révén. hatélével, hány kiló olajjal jut több majd a dolgozóknak. Javas. lem, Lövő elvtárs mondja ezt el a csongrádmegyei parasztasszon yoknak. Mondja el és az asszonyok meg fogják verni azt, aki hátráltatja a gyapotvetéstAmikor néhány termelőszövetkezeti vezető húzódozik tavaszi ter. vének az összeállításakor a munkaigényes gyapottól, helyes lenne, ha emlékezne Rákosi elvtárs intelmére, emlékezne arra, hogy egyre vásárlóképesebb népünknek több ruhára, több textltanyagra van szüksége. * 1951 őszén minden pártfunkcionárius nagy politikai gondokkal küzdött. A békekölcsönjegyzés haza. Has mozgalmát irányította, szervezte minden kommunista. Be kell vallani, a gyapotra, a tehér aranyra nem is gondoltunk. Békés megyében járt akkor Pálosi elvtárs, gépkocsijával cenk átsuhant a megyén. Másnap mégis megérkezett figyelmeztető üzenete. — Elvtársak én jártam a maguk megyéjében. Láttam, hogy a gyapot kikovadl. A földjeik olyanok, mintha hó borítaná. Siessenek a gyapotszürettel, különben nagy veszteség ér bennünket. Elmondotta még Rákost elvtárs, hegy a Szovjetunióban gyapotszüret idején a 80 éves aggastyántól a 10 éves gyerekig mindenki se. gíl szüretelni. Olyan nagy jelentőségűnek tartják a gyapotszüretet, mint a gahonaaratásf• — Mi magunk, a Megyebizottság sem ismertük fel a gyapotszüret jelentőségét. Életünkben nem láttunk még gyapotszüretet. Ha nem ligyelmeztet bennünket Rákost elvtárs, bizony sok-sok mazsa gyapot harmadrendű lett volna, vagy teljesen elveszett volna. Ezrével mentek Rákosi elvtárs üzenetei után a munkások, diákok a gyapotíöldekre. Szüreteltük a fehér aranyat. .. • Kedves, tanítószavát sokszor hat. latja Rákosi elvtárs. De keményen bírál is, ha szükséges. Régebben t történt már, de soha el nem felejtik a Megvebizottság tagjai Rákosi elvtárs néhány bíráló szavát: Egv bizonyos kérdésben a Megyebizottság amolyan se hideg, se meleg, olyan felemás álláspont it foglalt. el- A jelentés Rákosi elvtárshoz jutott el. — Megbocsássanak az elvtársak a kifejezésért, de az álláspontjuk olyan határozatlan, mintha nem kommunisták, hanem legalábbis nazarénusok lennének Csongráa n.eqyében. Éles, kemény szavak voltak ezek. Szemrehányás esendőit belőlük felénk. De megtanultuk belőle: — Kommunista vezető határozatlan soha nem lehet. Ki hinné, hogy az ország vezetője, a magyar nép első embere, akinek vállát a szocializmus építésének nagy gondja nyomja, még ráér olyan „apró" ügyekkel is iog. lalkozni, mint Magony II. elvtársnak, egy tömörkényi parasztlevelezönek az ügye. Magony elvtársai a Szabad Néphez írott leveleiért üldözte a helyi pártszervezet, a Járási Pártbizottság és megloszto'ták párttagságától. A Központi Ellenőrző Bizottság vizsgálta, ki az ügyel és mint ismeretes a Csongrádi Járási Pártbizottság titkárát súlyos pártbüntetéssel súitolta a bírálat | ellojtásáért a párt megyebizottsága. — Magony elvtárs esete legyen Hgyelmezletés az elvtársak tele, hogy a dolgozók bejelentéseivel, u munkások és parasztok leveleivel sokkal nagyobb gonddal foglalkozzanak mint eddig• Vizsgáljanak meg minden bejelentést, ügyeljenek a dolgozók minden szavára — hívta tel a figyelmet Rákosi elvtárs. a Ha Rákosi elvtárs beszél, azt szokták mondani a dolgozók: — Ezt vártuk. Az ö szavai százezrek gondolatát iejezik ki. Százezrekél, mert a kommunista vezető legszebb tulajdonsága testesül meg Rákosi elvtársban: Lát az egyszerű emberek szemével, érez az egyszerű emberek szivével. Magyar földön őbenne testesül meg legjobban a nagy Sztálin tanítása: „ .. . A bolsevikok mindaddig, amíg megőrzik kapcsolatukat a nép széles tömegeivel, legyőzhetetlenek lesznek . • . Ebben van a bolsevik vezetés győzh:tel!en' ségének kulcsa". fSztálin) Tanuljunk harcolni, győzni Sztálin legnagyobb magyar tanítványától, Rákosi elvtárstól. Tanuljuk meg hűen szeretni a népet úgy, ahogyan Rákosi elvtárs szeret ben. nünket. Legvünk engesztelhetetlenek a hibákkal szemben, amilyen engesztelhetetlen Rákosi elvtárs. Legyünk egyszerűek és szerények, olyanok, mint a mi vezérünk, akinek vezetésével építjük a mi szocialista hazánkat. Zsaáanyi Emil