Délmagyarország, 1952. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1952-01-15 / 11. szám

MA SZEGEDEN SZÁMOLNAK BE A KÍNÁBAN JÁRT MAGYAR KÜLDÖTTEK NAGYJELENTŐSÉGŰ SZOVJET JAVASLAT AZ ENSZ-BEN A TARTÓS BÉKE BIZTOSÍTÁSÁBA ÍTÉLET A MUNKAFEGYELEMSÉRTÖ BÁNYÁSZOK ELLEN V... AZ MDP CSO N GRADMEGYE I PÁRTBIZOTTSÁGÁN A K LAPJA VIII. ÉVF. 11. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR KEDD, 1951. JANUÁR 15. n munkafegyeiem, a minőségi munka és a fervtelíesítés kérdéseiről beszélt Rákosi Mátyás elvtárs az országos aktívaériekezleten Kedvee Elvtársak. Teljesen egyetértek azzal, amit Gerö elvtárs itt az aktíva elé tárt. de egy-két kérdéshez kiegészítés, képpen hozzá akarok szólni. Az egyik, a legtöbbet hangoztatott, a munkafegyelem, melynek hiányát úgy tekintjük, mint egészséges fejlődésünk gyermekbetegségét. Az itt felszélalt vezető elvtársak egy része ezt a kérdést nem kezelte azzal a komolysággal és keménységgé], amellyel kellett volna. Úgyszólván minden felszólaló elvtárs érintette a munkafegyelem kér. dését, de Szinte semmit sem hal. tottunk arról, hogyan harcoltak a rnnnka fegyelem helyreállításáért. Rengeteg panaszt kaptam e tárgy. ban, de amikor konkrét eseteket kértem abból a célból, hogy felhasználjuk a munkafegyelem megszilárdítására, a lógósok elleni küzdelemben, a legtöbb elvtárs rögtön viszolyogni kezdett és magyarázgatta, hogy az a.z eset, amelyet éppen szóvátett, talán mégsem olyan súlyos, mint ahogyan a kezdetén látta. Ha csak tőlük függött volna, az a bizonyos felsőbíróság: határozat — amelyet most helye, selnek s amely módot ad nek;k arra, hogy végre a törvény erejével is fellépjenek a munkafegyelem megszegőivel szemben — nem jött volna létre. Hozzátehetem, hogy ez az én megfigyelésem — sajnos — összeesik a munkások tapasztalataival Következelesen, kemény kézzel nyúljunk a fegyelmezés kérdéséhez Az elvtársaik itt hallották az ajkaesingervölgyi bányász elvtárs felszólalását, aki elpanaszolta, hogy a vezetőség nem harcol keményen a munkafegyelem megszilárdításáért. A 22- Építési Tröszttől felszólalt igazgató elvtárs szintén kény. telen volt megállapítani, hogy a munkafegyelem kérdésében liberálisaik & vezetők. Aki figyeli a Szabad Népnek a munkafegyelemről szóló, munkások által írt cikkeit, annak is meg kell állapítania, hogy ezek a munkásüevelezők szinte kivéte; nélkül panaszkodnak a vezetők liberalizmusára. Előre meg lehet jósolni: ha ezen a téren nem történik változás, akkor hiába adjuk meg s lehetőséget, a gazdasági életben a vezetőknek, hogy a törvény erejéve] is segítsenek helyreállítani a munkafegyelmet, ez nem fog megfelelő eredménnyel járni, mert az elvtár. sak félnek az erőteljes eszközök használatától. Mi százszor ismétel, jük, hogy e téren döntő annak a szellemnek kiala. kítás3, amelyben szégyen és gyalázat naplopónak, csellengőnek lenni. De ugyanakkor hozzátesszük, hogy vannak bizonyos ellenséges vagy egyéb elemek, amelyeknél a puszta agitáció, rábeszélés csak anynyit használ, mint a szentelt, víz, s ezért ve'ük szemben a törvény erejét is igénybe kell venni. Ezért kérem a gazdasági vezető, ket, hogy ezt a kérdést kezeljék keményebben. Ne legyen a jövőben folyton panasz arra, hogy gazdasági vezetőink, igazgatóink — megmondhatom: középkádereimk is — nemegyszer puhák, liberálisak, viszolyognak a keményebb eszközök használatától. Hiába adjuk akkor az elvtársiak kezébe ezt a lehetőséget. E téren feltétlenül változtatni kell. Minden elvtársunk, minden üzemből jövő hír azt közli, hogy ennek a rende'kezésnek igen _ üdvös volt a hatása s hogy bár úgyszólván csak pár napja közismert, mégis már mutatkozik az eredménye. Ha az elvtársaik most sem nyu'. nak konzekvensen és keménykézzel a fegyelmezés kérdéséhez, akkor megint úgy járunk vele, mint egy csomó egyéb rendszabállyal, amelynek nem konzekvens, nem következetes kezelése miatt nem lett me? az eredménye. A munkafegyelem és a vasárnapi munka napot egv héten, de hogyan? Egy napot hétköznap mindig igazolatlanul hiányzik, akkor pihen, helyette vasárnap dolgozik, amikor dupla fizetést kap. Ezzel eléri, hogy — az olyan rendes munkással szemben, aki a hat munkanapot hétköznap hiányzás nélkül kidolgozza — egynapos hiányzás ellenére 10—15, vagy 20 százalékkal többet keres. A rendes munkások — a bányá. szok zöme — elkeseredetten látják, hogy az, aki hetente Hogyan állunk a munkáshiánnyal? rendszeresen igazolatlanul mulaszt egy napol s ezzel megza. varja az egész csoport termelését, a végén a vasárnapi műszakkal még 15-—20 százalékkal többet keres, mint a rendes, fe. gyeimezett munkás. Annak dacára, hogy vezető elvtársaink a bányában ezt jol tudják, eddig nem léptek fel ellene. Sót újabban helyenként bizonyos hallgatag kooperáció alakult ki a műszaki vezetés' és az ilyen, a vasárnapi műszakra specializált munkások között azon az alapon, hogy a műszaki értelmiség is kétszer annvit keres vasárnap, mint hétköznap és ahelyett, hogy üldözték volna ezt a jelenséget,, még bizonyos fokig maguk is résztvettek benne. Az eredmény az, hogy a rendes munkás ls kezdelt rászokni a vasárnapi műszakra és emiatt szenved a hétköznapi műszak, továbbá a vasárnapi karbantartás és vele az egész termelés is. Bár ezt minden vezeíiő bányász elvtársunk tudja, a kérdést nem is nagyon feszegették. Ugyanakkor pedig szakadatlanul panaszkodtak általánosságban a munkafegyelemre és hogy a termelés nem megy úgy, ahogyan kell. Ezért minden téren keményebben kell fogni a fegyelmet: az elvtársaknak most erre megvan a lehetőségük. Már aa is baj. ha a belföldi piáéról sok a reklamáció a minőségre és az elvtársuk tudják, hogy menynyi panasz érkezik. De még nagyobb baj, hogyha külföldről az exportált árura kapunk ilyen panaszokat. Az elvtársak, mint gazdasági életünk vezetői. tudják, hogy bizony az ilyen panaszok egyre gyakoribbak. A panaszok kivizsgálása folyamán természatesen felelősségre vonjuk az illető igazgatókat. Emiatt újabban már kezdenek az elvtársai: húzódozni az export termékeit vállalásától, vagy pedig azon a címen, hogy ez különös pontosságot igényel, nem tartják be a határidőket. A helyzet imár olyan, hogy külkereskedelmünkre komolyan érezteti hatását. Kezdünk egy egész csomó he. lyen — éppen az Hyen gondos munkát igénylő megrendelések, a finommechanika terén — az exportban lemaradni. Nem szorul magyarázatra, hogy mit jelent, ha exporttervünket nem tudjuk -teljesíteni, ha dezorganizálódil; egész exporttervünk. Ha a kiviteli terveinket nem tudjuk jól végrehajtani. akkor azok a gépek, nyersanyagok, amelyeket külföldön vásárolunk az ipar számára, természetesen vomiliailottan, tervszerűtlenül érkeznek és az egész termelésünkre károsan hat ki. Tovább kell mélyülnie a műszaki értelmiség és a munkásság viszonyának Hasonló a kérdés a murkáshiány. nyal. Itt van egy sor elvtárs, aki jelen volt, amikor mi Várpalotán, Pereccsen, vagy Tatabányán és egyebütt a helyszínen termelési érte. kezletet tartottunk. Állandó volt a panasz, hogy kevés a munkás. Ugyanazon az értekezleten pedig mindenütt kivétel nélkül, egymásután sorakoz. tatiák fel azokart a tényeket, aaie. lyeflcből kiderült, hogy az odaküldött, odatoborzott munkásokkal a kutya sem törődött, különösen a fia tol munkásokkal, vagy a nőmur,kásokkal. Ez állandó kísérője volt az összes termeléá megbeszélések, ^biztonsági intézkedések, berendezé. nek. Egyrészt panaszkodtak arról, hogy nincs elég munkás és ugyanakkor megállapították, hogy azokat a munkásokat, akiket a Párt, vagy az állam od'aküldött elhanyagolták, nem foglalkoztak velük eléggé, engedték, hogy az e'loriság hatása alá kerüljenek és otthagyják a munkahelyet. Különösen fontos ez a kérdés az uj munkásoknál, a nőiénél, a fiataloknál, az átképzőtöknél. Hogy a nőkkel és az ifjakkal a mi gazda, ági vez'töink r.cm bánlak úgy, be, vagy egyik gyárból a másikba küldték. Már a sajtóban is kezdene!: az ilyen panaszok jelentkezni, aimi azt mutatja, hogy gazdasági vezetőink e kérdést még nem fogják azzal a komolysággal, amelyet megérdemel. A munkásvédelem Az új munkásokkal kapcsolatos másik kérdés, amelyre Gerő elvtárs már kitért, de amelyről én szintén nyomatékkal szólni kívánok, a balesetelhárítás. a munkásvédelem, a sel: kérdése, valamint az ezzel kap. esolatos felvilágosító munka, plakátok. figyelmeztető felhívások, slib. Elvtársaim, évente száz-kétszázezer új munkás kerül be iparunkba, ezt mindenki tudja. Eziek a miunkásOic legtöbbször tapasztalatlanok, faluról jöttek, fiatalok. Ezeknek .semmiféle gyakorlatuk nincs a miunkásvcde. lem terén, és éppen ezekniél keltene fokozottabban — sokkal inkább, mint a régi, tapasztalt, gyárba szokott munkásoknál — vigyázni minden néven nevezendő munkásvédcl. ahogyan kellett volna, azt eddig is ™ f? egészségvédelmi intézkedés tudtul:. Minden értekezleten úira ^tárt-sara. felmerül ez a kérdés: az ifjakkal E helyett ez a kérdés meglehetőós a nőkkel való bánásmód Új ab-19011 háttérbe került. A szaksaerveban már kezd ehhez hozzájárulni!zo!c,k. amelyeknek egyik legnemeaz átképzőtökhöz való rossz vi. «*»> feladata éppen ez volna,, szinA műszaki értelmiség és munkásság viszonyáról itt aránylag kevés szó esett, amit úgy tekintek — és azt hiszem, az értekezlet is úgy tekinti —, hogy ez a viszony alaposan megjavult. Annyira megjavult, hogy tulajdonképpeni problémát talán már nem is képez. Enne!: ellenére e kérdésire azért térek vissza, mcirt a bányászattal kapcsolatban a munkafegyelem hiámya mellett — miint a felszólaló elvtársak rámutattak — a legnagyobb baj az, hogy az új gépeket nem tudjuk kezelni. Ez pedig azt mutatja, hogy legalábbis a bányászatban, az értelmiségiek ] és a bányászok munkája még nincs jól koordinálva, nincs egy. másra hangolva. Különben lehetetlen volna, hogy a kaparószakgok, rázőesúzdák, fejtőgépek szakadatlanul annyit álljanak, mint ahogy ezt itt az igazgatói: és a sztahanovisták panasz tárgyává tették. Tartok tőle, hogy az értelmiségiek és munkások jó együttműködésének kérdése még más iparban sánca teljesen megoldva. Amikor a gyárakban járd!:, nem egy helyen előfordul, hogy mindenki ott von már a megbeszélésen,, de a főmérnököt rendszerint úgy kell külön behívatnom. Ebből is arra következtetek, hogy bár a jóviszony az értelmiséggel kétségtelenül elmélyül, marad még tennivaló is elég. Ezt a kérdést ne hanyagoljuk el és az elvtársak szakadatlanul tartsák napirenden. Soha nem lehet azt mondani: na, most már a munkások és az érlel miséig közt olyan jó a viszony, hogy ezzel a kérdéssel többé nem kell foglalkozni. Ezt a viszonyt mindig mélyebbé és mindig jobbá lehet és kell tenni. A termelés egyik döntő lényeső fe t a pártszervezet és az igazgatók jó kapcsolata Szólanom Ml még az igazgató!: és a helyi pártszervezet viszonyáról. Ilit, ezen a konferencián erről kevés szó esett. Az első gondolatom az volt, hogy talán, azért, mert e téren is minden rendben van. Valóban, má az utolsó esztendőben rendkívül nagy eúlyt helyeztünk pártvonalon e kérdésre és nem győztük hangoztatni, hogy a jó pártimunkát a jó termelési eredmény mulatja. A mi Pártunk bizonyos fokig ellentétekben fejlődik. Volt egy idő, asndkor pártértekezle. ta inkein a termelés kérdése alig került szóba. Most bizonyos fokig már az ellenkezőjénél tartunk, ezony. Az elvtársak itt is két esetben hallották, amint a felszólalók ezt szóvátetléÜr. Amikor a gyárakat járom, most már tipikus jelenség, hogy elémáll egy ifjú vagy munkás. nő és közli, hogy az állam őt nagy áldozattal valamire átké. pezte és utána takarítónőnek vagy napszámosnak osztották tén nein nagyon törődnek vele. Emiatt gyakoriak a súlyos balesete!:. Nem egyezer egy-egy ilyen üzemi baleset jóidőre megnehezíti a fiatalok, vagy az új mumcaerők toborzását is. Felhasználom a mi gazdasági vezetőink ez aktiváját arra, hogy nyomatékosan felhívjam figyelmüket: itt is el vagyunk maradva és válloztatnur.k kell ezen a téren is: meg kell javítanunk a baiosetolhárítás, a munkásvédelem minden ágát. Döntő fordulatot a minőség terén!' Sok szó esett a minőségről. Több elvtárs panasz tárgyává tette, hogy a tervteljesítésniél már szokássá vált, hogy a nagy, könnyen' legyártható, vagy kevés megmunkálást igénylő daralboklral a gyár túlteljesíti tervét, viszont a finomabb, jobb megmunkálást követelő darabokkal elmarad. A munkafegyelem lazításához gyakran az is hozzájárul, hogy gazdasági vezető elvtársaink a kisebb ellenállás vonalán mennek. Azt hisszlk, hogy ezzel hozzájárulnak a termelés eme'éséhez, holott végeredményben 3'z ellenkezőt érik 4el. Egyeben ilyen kérdést ragadok ki, a vasárnapi munkát a bányákban. Amikor ezt a kérdést közelebbről megnéztük, rájöttünk arra, nogy Például a hengerművek tiervtelje. százával sót ezrével van olyan fűtésénél az ellenőrzés alkalmával bányászunk, aki kidolgozza a hal,már rögtön megnézzük, hogy a Globálisan meg van a lervtel. jesflés, de amikor közeiebbrö! megnézzük, kkkriil, hogy ebben a teljesítésben Igen komoly hibák vannak. tervteljesítés nem úgy törlénik-e, hogy a durvahongerdénél túlteljesítés van. a finomlemez pedig el van maradva. A tapasztalat gyakran azt mutalja, hogy valóban így „teljesítik" a tervet. Rengeteg baj van emiatt a minőséggel is. Az elvtársak hallották a BÁMEET-gyár igazgatójának panaszát, hogy néha több munkaóra kelt a durván elkészített 'darabok rendbehozására, mint az egésznek legyártására. Sok a panasz a minőségre általában és gyakori tünet, hogy igazgatóink kezdenek húzodozni a minőségi munka elvállalásától. egy-egy pártértckezlctünk Inkább termelési értekezlethez kezd hasonlítani. Az elvtársak hallották itt egyikmásik pártliikárunk felszólalását. Ila nem tudták volna, hogy az illető párttitkár, akkor legalább is a-z igazgató első helyettesének vélték volna, mert a pár (munkáról úgy. szólván semmit sem szólt, kizárólag a termelés különböző kérdéseihez foglalt állást. Tapasztaltaim nuár ennek az ellenkezőjét is. Tavaly júliusban elmentem megyei tanácselnökeink értekezletére, mert meg akartam nézni, 'hogyan készítik elő a termésbegyűjtést. Némi meglepetéssel halló Ham, hogy a tanácselnökök szánté kizárólag olyan követeléseket hangoztattak, hogy a Párt népnevelőit feltétlenül mozgósítsuk, a pártagi. iáció a feladat magaslatán legyen,, a pártszervezetek készüljenek fel, i etb. Megértettem, hogy a tanácselnökök féltek a nehéz feladattól és mindkét kezükkel a Párt szoknyájába kapaszkodlak. Meg is mccdtom nekik, hogy ha nem tudnám, hot vagyok, azt hinném, hogy a mi agit. prop. osztályunk ülésére tévedtem be, annyira „pártszerűen" vették a kérdéseket. Természetesen nagyon helyes, hogv tanácselnökeink nem fe'edkeznek meg a pártolunk iról, de ez esetben kétségkívül túlzásba vitték. Az az eredménve mindenesetre megvolt, hogy a Párt valóban teljes erővel segített nekik és ha a begvüi'.és olvan eredményes volt, mint amilyen, abban kétségkívül annak is szerepe van. iiogy a mi tanácselnökeink idejekorán igénybevettiék a Párt segítségét. Ezen a megbeszélésen — mint ®z elvtársak eddig meggyőződhettek róla — bizonyos fokig az ellenke- ( zőjét tapasztaljuk, j Itt alig hallottunk olyan igazgató vagy gazdasági vezető elvtársat, aki akár csak félolyan erősen, mint a tanácselnökök, forszírozta, vagy követelte volna Pártunk támogatását. Az első gondolatom az volt, hogy olyan nagyszerűen folyik már lent az üzemekben a Párt és gazdasági vezetés kooperációja, hogy nem is tartják az elvtársak Szükségesnek, hogy erről beszéljenek, de attól tartok, hogy itt valami másról is szó van. Az elvtársak talán átestek egy kicsit a nyereg másik oldalára és annyira belemerültek a termelés problémájába, hogy elfelejtették, hogy a pártszervezettel való jő munka a termelés egyik döntő tényezője. Ezért, én azt a régi megállapításunkat, hogy a jó pártmunkát a jó termelési eredmény méri, most úgy variálom, hogy a gazdasági vezetésnek jó együttműködése a pártszervezettel, vagy ennek az együttműködésnek a hiánya pontosan visszatükröződik a termelés jó vagy rossz eredményeiben. Nyomatékosan kérem az itt jelenlévő gazdasági vezető elvtársakat, hogy ezt a variációt tartsák szem előtt és akkor kétségkívül még jobb eredményeket fognak elérni. Túlteljesítjük a tervet! Befejezésül rá akarok mutatni ennek a tanácskozásnak magas színvonalára, amely azt mutatja, hogy gazdasági vezetőink együtt nőttek népi demokráciánkkal és azokat a feladatokat, amelyek elé a szocializmus építése állítja őket jól megoldják. Azt is mutatja ez az aktíva, hogy gazdasági vezetőink tudatában vannak az elöltünk álló ötéves tervünk döntő esztendejének jelentőségézei ás teljes erővel felkészülnek rá. Ml azért kértük ide az elvtár sakat, hogy felhívjuk figyelmüket a hnrnincTk lervév kez detének problémáira, hogy meg könnyítsük az Idei munka be. indítását. Azonkívül el akartuk kerülni, hogy megismétlődjék a tavalyi eset. amikor az év elején könnven vettük a tervet. Ez akt eredményezte, hogy sok helyen lemaradás keletkezett és e lemaradás titán loholtunk aztán decemberig és bizony nem egy helyen be sem tudtuk hozni. A tavalyi év egyben-másba® ne.