Délmagyarország, 1951. december (7. évfolyam, 280-304. szám)

1951-12-05 / 283. szám

SZERDA, 1951. DECEMBER jf/ 3 SZEMTOL-SZEMBE « liisépnél előforduló hibákkal Lapun!': szombati, december | den üzemi dolgozónak sokkal fol.i szám,á ban ,Nyilt levél a kozottabban igénybe kell venni a Szegedi :'füzéphez" címmel kö. 1 zö Uiik •a Ruhagyár egyik dol gozójá'nak, Németh Ferenc elvtársiak levelét, melyben elpa. napolja, hogy milyen kálvárián vrg>iü keresztül mire kifizetett íüzelöjéhez hozzájutott. A szer. keszlöség a munkatársak személyes tapasztalatai alapján a le. "élhez kommentárt fűzött, melyben helyesli, hogy Németh elvtárs felvetette a Tüzéppel kapcsolatos panaszokat, a gorombáslcodásokat, azt a helytelen és káros módot, ahogy egyesek q Tüzép telepeken bánnak a vásárló dolgozókkal. A szer. keszlöség kommentárja köveleli: teremtsenek az illetékesek végre rendet a Tüzépnélt A cikknek hatalmas visszhangja támadt különösen a Tüzép részéről. A Tüzép több vezetője felkereste a szerkesztőséget s általában méltatlan, nak tartották a panaszos levél, ben felvetett „támadást". A Délmagyarország szerkesztős/ge elhatározta, hogy a panAszos levél írójával és a Tüzép képviselőivel a szerkesztőség ankét ke. relében megvitatja a Tüzéppel kapcsolatos kérdésekei. Mint az ankét előtt az egyik résztvevő igen helyesen megjegyezte: „Lássuk a hibákat és mondjuk el véleményünjtet szemlől.szem. bet' Így hevült sor a Délmagyarország szerkesztőségében az első „VZEMTÖL-SZEMBE", ankétra, Rész/vevők a következők: Né. meth, Ferenc, a panaszos levél író fa, Rózsavölgyi István, a Ruhagyár tüzelőanyag felelőse, Bajó László, a rókusi Tüzépt«lep vezetője. Szélpál Ibolya, a Szegedi Tüzép pártlitkára, Lancsán József, a Tüzép sze. mélyügyi felelőse, Hődör István Tüzép belső ellenőr, Kürti László, a szerkesztőség levelezési rovatának vezetője, Sziro. vicza János, a szerkesztőség ipari rovatának vezetője ésJáki Emília, a szerkesztőség belső munkatársa. A SZEMTŐLSZEMBE Né. meth Ferenc elvtársnak, a pa. KOSZOS levél írójának felszólój lásával kezdődött: NÉMETH FERENC: Levelem, böl kitűnik, miért írtam meg. Erre tehát nem is akarok részletesen kitérni, ellenben elmondok egy marik esetet. Egyik elvtársamnak, aki beteg volt, járni is alig tudott, szüksége let} volna a tüzelőre. Ösöjo-Viűsaa küldözgettél: egyik lefelről a másikra, mig végül elfáQüdt és hazament. Nyilván ilyen cselben jogos a felháborodás a Tüzép ellen. Különben én ezt a panaszt, amit a levélben felvetettem, előzőleg elmondtam Rajó elvtársnak, a rókusi telep vezetőjének, aki alig akart meghallgatod s végül csak annyit válaszolt: „Tudja az elvtárs, mennyi időt rabolt el tőlem ezzel a panaszkodással! — Én nem tudom osztani a Tüzép véleményét, mea-t én a levelet és a kommentárt is építőnek, segítőnek tartom. Mag leheletl voloa ülni még élesebb hangol is, ha nem tudnánk valamennyien, hogy a Tüzép dolgozói a hibák ellenére is hősies munkát végeznek. Engedjék meg azonban azt, hogy a dolgozók jogosan utasíthassák vissza, amikor a Tüzép minden munkájáuan előforduló hibát a lüzelőanyagellá. iás területén mutatkozó nehézségekkel akar magyaráznil BAJÓ LÁSZLÓ: Én, mint telepvezető úgy tudlaim, hogy Németh elvtárs tüzelője hélföre volt beütemezve. Ha szerzett volna kocsit, megkapta volna a tűzrevalót,.. NÉMETH FERENC: (közbe, szól) Én nem is kérlem egyezerre a tűzrevalót. 60 kilóval is megelé. gedt:m volna s volt is a telepen tüzrevaló. Különben is én nem hétfőre voltam „beUiemezve'', hanem már kél hónappal ezelőttre. (Rövid vita alakul ki Bajó és Németh elvtársak között, majd Rózsavölgyi István, a Ruhagyár tüzelőanyag felelőse szólal fel.) RÓZSAVÖLGYI ISTVÁN: Nem akarom védeni a Tüzépet. de meg kell mondani, hogy a hibák oka nem mindig a Tüzép. Igen sokszor a fuvarosok is hibásak, szerelnek fekete fuvarokat csinálná s rend. szerint az olyan esetekben történik fennakadás, mint a Németh elvtársé, akinek a felesége beteg és soronkívül szükség tolt votna a 'lűzrevatóra. Véleményem szerint a fuvarosokat a Be'.sped nem ellenőrzi kellőképpen. Németh elvtárs esetéből az a tanulság, hogy mintüzelőanyagfeleíös segítségéi, aki könnyebben tudja elintézni a rend. kívüli eseteket is. HÖDÖR ISTVÁN: Én a Tüzép belső ellenőre vagyok, tehát a vállalatnak úgyszólván minden ügyéről tudok. A felszólalósok ulán megállapíthatjuk, hogy a kritika jogos és el is kell azt fogadnunk Tény, hogy vannak súlyos hibák s arra vesszük az irányt, hogy ezeket a hibáka't minél maradéktalanabbal kiküszöböljük. Nem szabad azonban elfeledkezni eredményeink, ről sem, többek között arról, hogy elsősorban a Tüzépnek köszönhetjük, hogy Szegednek van tüzelője... KÜRTI LÁSZLÓ (közbeszől): No, de a Pártról se feledkezzék meg az elvtársi... helyreigazítást. Hogy nem ez a jellemző?! Jól néznénk ki, ha ez volna a jellemző a szocialista kereskedelem egyik szektorárai... Éppen azért, mert több esetben tapasztaltuk már, hogy a Tüzép dolgozói közül egyesek durván bánnak a dolgozókkal — nem tartót, tuk szükségesnek külön kivizsgálni Németh elvlárs levelét, hiszen ez az eset nem egyedülálló. A célkitűzésünk az volt: hadd induljon meg széleskörű vita a levél nyomán, hadd kerüljenek napvilágra a hibák — hiszen ez az első előfeltétele annak, hogy azokat kiküszöböljük. KÜRTI LÁSZLÓ: Helytelennek tartom, hogy Hödör elvtárs nem hajlandó részletesen beszélni a Tüzép és a Beisped közötti rossz viszonyról I LÁCSÁN JÓZSEF: Mi nem va. Ilyen a dolgozók élete egy marshallizáit országban a SZOCÍalizmUS hazájában HÖDÖR ISTVÁN: ...Természe- , ,„ ,, . . lesen, hiszen a Párt segítsége nél- haj andók tárgyaim a kül nem tudtuk volna elérni ered- ' ményeinket. (Hődör elvtárs arról beszélt még, hogy igen sokszor a dolgozók pánikot keltenek a telepe, ken, idegesek a Tüzép dolgozói, val és egymással szemben is. Megemlítette, hogy a Tüzép és a Beisped között rossz az ossz. hang. Konkréten azonban ezt uik a Ojtandó alátáiMsz jhlMk megMaíltrtéS6 tani. Hodor elvtárs Után Szél. ,5hbsz5r tanácskoztunk páI Ibolya, a Tuzep pártlitkára szólalt fel.) SZÉLPÁL IBOLYA: Kommunisták vagyunk, a hibákat mindenkor beismerjük, mert tudjuk, hogy csak így javíthatunk a munkánkon. Nem tartom azonban helyesnek, hogy a Délmagyarország leközölte Németh elvtárs levetet. Át kellett volna jönni hozzánk a DéLmagyarország munkatársainak., hogy megbeszéljük a tennivalókat, hiszen Bajó elvtárs — akit a kritika ért — pártszervezetünk vezetőségi tagja... SZIROVFCZA JÁNOS (közbeszó?): És a párlvezetőségi tagokat nem lehet megkritizálni?! SZÉLPÁL IBOLYA (folytatja): Nem errö! van szó, de arról igenis, hogy ezt előzőleg meg kellett volna beszélni. De nekünk elsősorban nem is a levél ellen van kifogó, sunk, hanem az ellen a pimaszhangú kommentár ellen, amit a Délm a gyarország szerkesz I őségé hozzáfűzött. Igazán nem vártuk volna, hogy a pártsajtó eCfenflnk uszítja a dolgozókat. Különben is a Délmagyarország munkatársai nem járnak k.i n telepekre, tehát amit írnak, az légiből kapott. Elvárjuk tehát, hogy ezt a kommentárt a szerkesztőség helyreigazítsa, vagy más módon adjon elégtételt! SZIROVICZA JÁNOS: A vita során sok kérdés tisztázódott s örömmel üdvözöljük Hődör elvtárs ígéretét, aki a Tiizép dolgozói nev. ben megfogadta: minden erejükkel küzdeni fognak a hibák kiküszö. böléséért. Egy kérdésről azonban elfeledkeztek az elvtársak. Arról, hogy a hibák mögött megkeressék az elfenség kezét. Meg kellett nézni már a nvár végén a magánszektorok pincéit. Mind tele vo't lűzrevalóvnl. Ugyanakkor e'őfordult. hogv beteg üzemi dolgozóiknak könyörögni kell most a h:deg 'idő beálltéval pár mázsa szénért vagy fáért. Szélpá! Ibo'ya elvtársnő véleményével kapcsolatban szeretném még megirgyeznii, hoev egy párltlt. kárnak Illik meggondolni a szavalt, mielőtt kimondja azokat. Nem is beszélve arrö', hogv igen helytelenül és meggondolatlanul ,.párosénak" minősítette a pártsajtó vé'e. méniyét amety azonos a szegedi do'gozók Véleményével. Honnan veszt az e'i'ársnő azt az álf.ílását, hogy a pártsajtó munkatársai nem iárnak ki a telénél',-ce? Én magam és a többiek is többszőr k'nt voltak a telepeken és ané'kül, hogy iirazolvánvukat megmutatták volna, elvegyültek a sorbanálfók közölt. SrfliltségcMirk tartok pár esetet »a_ iát tana«zta1ata!mhó1 megern'fteni: A Tiszn.ná'vandvaron, amikor a hosszú várakozástól e'cs'gázott eui_ berek magvnehezen holutottnk az irodába, nz. eevlk Tüzén n'knlmnzott nő hisztériásán elkezdett ráták rikáeso'n': ..Állatok maguk!" F"v másik a'P-n'ómmal a kocsi indító a Iegdra87tlknmbb szavakkal kü'döt'r et egy középkorú munkásnőt... Ha"v hova, azt nem ako. rom itt idézni! Szem. és fültanúin vo'tam olyan esetnek is, hogv egy anya sírva panaszolva el ott az egvik Tüzép a'ka'mnzolttMtt, hogv kél gyereke be'ep. zegtt*,-n-k ralta Ez a Tiiz'én alkalmazott jót nevetett a síró nsszonvon, majd szó nélkül otthagyta. TTnsoni'ó eseteket tapasztaltak o többi munkatársak is. Ha mtódeZek nem merfúft ki a gorombáskodás. pimoszkodás fogai, mát, akkor Szélpál elvtársnő kérhet Az Olasz Munkaszövetség hivatalos kimutatása szerint az olasz csaJádok háromnegyedrésze nem keres annyit, amennyi megfelelne a. létminimumnak. Egy olasz emberre ötévenként jut egy pár cipő és évemként egy pár harisnya. A Szovjetunióban a lakosság több iparcikket cs élelmiszert kap, mmt 1950-ben — szövetből 24, kötszö. vött áruból 35 lábbeliből 12. húsés hen esarubói 20, haltermékekből 8, növényi zsiradékból 35, állati zsiradékból 8, cukorból 24, teaból 38 százalékkal kap többet. H $ •<• •ir í 11 li Olaszországban a munkanélküli, ség nyomora mellett súlyos járványok pusztítanak a falvakban, ahol lehelőség sincs az orvosi kezelésre. Különösen katasztrófát is a helyzet Cassinó környékén, ahol hosszú idő óta pusztít a járvány. Képünkön egy halállal vívódó gyermek látható kétségbeesett anyjával, aki segítség nélkül kénytelen nézni gyermeke határtalan szenvedését, amelytől már csak a halál válthatja meg. Közben a gyermek apja munkáért, mint alamizsnáért könyörög valahol a halárban. öröm szétnézni az üzletekben, a polcok roskadásig meg vannak Belepednél PolSák karfással, mivel az sok akadályt gördít a Tüzép munkája elé. Nem egys,zer előfordult, hogy amikor volt tüzelő, könyörögtünk a Belspednek kocsiért s nem adott, amikor nem volt tüzelő, akkor meg tömegével voMak a telepen a kocsiik. Ilyenkor PotCák kartárs rögtőn szaladt a Tanácshoz, hogy: „lám megint hiába küldik a kocsikat!" Természetesen a érdekében a Beisped. del, határozatot is hoztunk, amit azonban a Beisped Iegöbb esetben nem 'tartott be! HÖDÖR ISTVÁNi Igaz, hogy PoJlák kartárs Simon elvtársat többszőr hivatta magához, de mondjuk vagy nem ért rá, vagy nem volt itthon. Ilyenkor én mentem el Simon elvtárs helyett. De Polínlk kartárs engem nem volt hajlandó fogadnil SZÉLPÁL IBOLYA: Sem élt, sem más a Tüzéplől nem hajlandó a Poétákkal tárgyalni Simon elvtárs is bármikor szívesen Iárgya! a Szőke elvtárssal, de Pollákkal nem. JÁKI EMÍLIA: Nem tudom, hogyan gondo'koznak az elvtársak, de Simon elvtárs és általában a Tüzéip m I vezetők ilyenirányú magatartásának ] rakva árukkal. Kötött pu'lovcr k a dolgozók, a tüzelőanyagukra váró | téli fehérneműk, apró gyermekdolgozóik issizák meg a levét. Én t holmik sokasága várja az érkezöiavasolnám — ha az elvtársak is | ket. Az üztotajtó egy percig sem jónak látják — hogy állapítsanak ' meg egy időpontot, amikor összehívóik mind a Beisped, mind pedig a Tiizép vezetőit egv szem'iőlszembe-ankélra és beszéljük meg a két vállalat közölt felmerült problémákat. . (Az ankét résztvevői elfogad, ták a javallatot és szerda délutánban állapodták meg.) KUBTI LÁSZLÓ: Én ügy látom, hogy az elvtársak önkritika helyett inkább kisebbíteni szeretnék saját hibáikat. Hivatkoznak idegességre és egyéb do'gokra, ugyanakkor egyetlen javaslat sem hangzik el arravonatkozóan, hogyan is akarnak segíteni a bnjokon. Helytelen., hogy Simon elvlárs és a lübhi ve. zetők „durcáskodnak", ahelyett, hogy harcolnának a Beisped hibái ellen. HÖDÖR ISTVÁN: Igaza van Jáki elvfársnőrlek, amikor azt mondja, , .. _ _ . hogy a Be'spcdde! való vcszekedá- I^P0®- Pedt2 PESTEN te seinknrk a dolgozók Isszák meg a levét. Nem értek egyet Szélpól elv. társnővel, amikor azt állítja, hogy nz újságcikk romboló hatású vo't, Igenis a kritika nyomán tartott telcnvezetői értekezleten a telepvezetők magnk is elismerték, hogy a nanaszok igen sok esetben helyt, állóak. Azt azonban szeretném meg. iegyezni, hoev az a kocslíndító. aki olyan drasztikus hangon beszélt az. znl n mnnkásasszonnyal, nem a ml do'gozónk, hanem a Belspedé és arra szeretnénk megkérni a szerkesztőséget. hogv ne keverje össze a mi do'gozólnikat a Beisped dolA Szovjetunióban boldog, egész, séges, vidám emberek végzik fcéké*. alkoló munkájukat. Megszűnt számukra a munkanélküliség reme ég a szovjet kormány zavartalan megélhetést biztosit a becsületes munka ellenében. A Szovjetunióban nemcsak megvan a munka lehetősége, hanem ugyanakkor becsület és dicsőség dolgává lett. A jól végzett munka öröme sugárzik a képünkön látható azovjet exkavátor gépke. zeoő arcáról is. aki vidáman dolgozik és boldogan tér haza családjához. Nem fenyegeti a nyomor, a/ ínség veszélye, de tudja, hogy kemény munkával kell küzdenie az imperialisták háborús politikájával szemben. Tnln* hnli mindenhez hozzájutnak / 6/6 a DOH, mostmár a dolgozók előtt látja, amint a két hetee kw unokáját, a Gyusziitat betakarja vele. — Milyen édes lesz bennel Dér Jenőné el i.s határozza, báim'lyon drága lesz, megveszi. Ujnyugodt. Érkezők, távozók 'szinte! donság ez, hisz pár héttel ezelőtt gőzölve!! (A S7.EMTÖL-SZEMBE ez. zet tulajdonképnen véget ért és a résztvevők elhntArot'Ak, hogv ma, szerdán, folytatják a vitát, tisz'áznak minden kérdést, ha'ározafolcal hoznak arravo. natkozóan. hoayan. kell mflnví'ani a Tüzén, illetve a Bel. sned munkáiét A FtZEMTfUSZEMBE fo'ytatá-áról ismét beszámolunk lapunkban.) A Szegedi Vasöntöde do'gozói megtartották Fákosi elvtársnak tett fogadalmukat Ujabb győzelmi jelentés érkezett szerkesztőségünkbe. A Szegedi Vasöntöde do'gozói jelentették, hogy 1951. évi tervüket december 15-ikc helyett december 3-án befejezték. Lelkes munkájukkal tehát máris teljesítették Rákost elvtársnak, tett fogadalmukat. egymás kezére adják a küinoiet. Több, m'nt 50 do'gozó már « pult elötik — Tessék mondani, valóban kodétijan manmyiréqben kaphaturk textilárut? — szólal mrg az egyik dolgozó. Válasz helyett Tompát Mihá'y, az „Anyák Botijának" egyik kiszolgálója különböző szinü f'anelokat, vásznakat helyez az a-italra. A vevők színt? ínnácrtatanul állnak a sok gyönyörű holmi elóöt. — Ingnek valót vagy kö'önek valóit vegyek, melyük lesz a jobb... ? Kalmár Pirodka nem gondolkozik sokat. Már két hónarpal ezs'őtr. elhatározta, hogy feláif'ja az ágyhuratokait Félre is tette a rávaüót, csak éppen anyagot nem körülnézett, mert oót dolgozik a földalatti gyorsvasút épílkezé"é"él. Keres-etá meghaladja az 1300 forintot. Ebből akart vásárolni. Mégsem sikerült, mert amig dolgozót', a fe ketézök, « epokutáneok fdvatárolták előle az áruí. Kalotár Piroska matt a Szegeden töltői* szabadsága Ideje alatt boldogan vá'oocrt a sok széo ho'mi közölt. olyan nehezen leheletl kapni. A szorong | pénztárnál újabb öröm éri Dérnél. 1 A forgalomba került gyermek holmik ára nem változott. Meglepetésében nem is lu;i szórni. Hogy ls lehet ez, — tűnődik egy p'ltanatxa magában. — Eixébe jut Rákosi elvlárs beszéde. Valóban rekünk, a dolgozóknak köanyebbséget jelent a rendelőt. — A megelégedett vevőkkel együtt, boldogan távozik a ki gyermek takaróval Dér Jenőné is. — Hárrm kiló rizst, 2 kiló lisztet, fél kiló cuikrol kérek! Szinte egymásután hangzanaK el a dolgozóktól a rende'ések. A 31-es számú Népbolt dolg-zói fáradhatatlanul végzik feladataikat. Rég nem volt már ilyen forgatom az üzleiben. mint az ulóbbi két nap alaM. Nincs már 6orbanállás. A vevők tfirelmrsen várnak, hisz elegendő áru van. Mészáros Istvánné egy l'.ter tejre vár. M'közben kiszilgá-ják, a mellette lévő asszonyhoz beszólt — Asszonytársam, maga ia olvasta kormányunk legújabb rendeletét? — Mészárcené a választ be sem várja, máris tovább folytatja. — Mikor még jegyre _ _ , ., „ , ,. kaptuk a tejet, Igen rokat bosz- Nyo c méter ágynuzatoak való, . g7„n>odllim. H, véIeMpt,m Bem űnL 1 ! ériem rá eliönni idejében érte. Miközben átveszi a csomagot, bizony a h4romév„ ^leányom lelkesen bo'zél kormányunk leg- le)nél.kol m*ra<JI Ez n„m vélet. újabb rendeletéről. — Eddigi nyugodt éleimet a Pártnak köszörhotam. A jövö pedig még biztatóbban áll előttem, dí'eWek e'énk. Inkább a iegvrendszer m-igrzünte'é-e, az árak rendezése, az ellenséare hitelmnis csapást mért, ugyanakkor a dolgozóknak nagv előnyt biztosít. — Tori-vt {mv'm, fítdul az édesanyjához, eki egvfllt örül n relc ,<-n'p M'm'nok —, ha v'ssznmegyeik a gyorsvasút épít— Vezte-ihez, úgy dalgo7oni, hogv január elsején még többet tudjak vásárolni. E°v 6-zhatú, de fiata'os arcú asszonv Jevekczlk a pult felé. ! Pár nap múlva 6 — Gvprek ftón-'takarót kérek | sárol. Férte — fordul a kiszolgáló elvtársak- j dolgozik és hoz. Dér Jenőné a vásárló, vízpgália ez előtte lévő lenül történt — komolyodik el Mészárosné. Az eltoncéo —. i snekulán6ok itt is akadályt göra feketepiacra vitték a fejet... — De mno* mAr véne — sz v i színié diadalmasan cce"gen~k. A Póri eop<Jos' odoft úiro ró'unlf. Az árak rendezésével mindenhez bozzáiuthaturk. Cukor, liszt, vaj, k-nyér. rsú és ki fudná fel.soro'nl mi mindennel van teli a bolt. Mészáros totvánné boldogan tekint kö-ül. Ifibbet váa Déma C'pögyárban ! — ^ c megkanja az ck'óberi i fizplé-érek 10 száza'éká*. E'ért hosazan kü'ön há'ás a Pár'nrk a Méreárosárukat. cseléd. Mindjobban m-nér''k, hooy VKo-e tá'á't. Az egork oldala h-1- a Párt m'né! nagyobb csaná-t mér vány rózsaszín, a má''k kék. El- az ellen-énre, ann^i könnyebbé mosolyodik, mert 6ztnt.e maga teszi a dolgozók életéi.