Délmagyarország, 1951. december (7. évfolyam, 280-304. szám)

1951-12-05 / 283. szám

SZERDA, 1951. DECEMBER jf/ 3 SZEMTOL-SZEMBE « liisépnél előforduló hibákkal Lapun!': szombati, december | den üzemi dolgozónak sokkal fo­l.i szám,á ban ,Nyilt levél a kozottabban igénybe kell venni a Szegedi :'füzéphez" címmel kö. 1 zö Uiik •a Ruhagyár egyik dol gozójá'nak, Németh Ferenc elv­társiak levelét, melyben elpa. napolja, hogy milyen kálvárián vrg>iü keresztül mire kifizetett íüzelöjéhez hozzájutott. A szer. keszlöség a munkatársak szemé­lyes tapasztalatai alapján a le. "élhez kommentárt fűzött, mely­ben helyesli, hogy Németh elv­társ felvetette a Tüzéppel kap­csolatos panaszokat, a gorom­báslcodásokat, azt a helytelen és káros módot, ahogy egyesek q Tüzép telepeken bánnak a vásárló dolgozókkal. A szer. keszlöség kommentárja köve­leli: teremtsenek az illetékesek végre rendet a Tüzépnélt A cikknek hatalmas vissz­hangja támadt különösen a Tüzép részéről. A Tüzép több vezetője felkereste a szerkesz­tőséget s általában méltatlan, nak tartották a panaszos levél, ben felvetett „támadást". A Délmagyarország szerkesztős/ge elhatározta, hogy a panAszos levél írójával és a Tüzép képvi­selőivel a szerkesztőség ankét ke. relében megvitatja a Tüzéppel kapcsolatos kérdésekei. Mint az ankét előtt az egyik résztvevő igen helyesen megjegyezte: „Lássuk a hibákat és mondjuk el véleményünjtet szemlől.szem. bet' Így hevült sor a Délma­gyarország szerkesztőségében az első „VZEMTÖL-SZEMBE", ankétra, Rész/vevők a következők: Né. meth, Ferenc, a panaszos levél író fa, Rózsavölgyi István, a Ruhagyár tüzelőanyag felelőse, Bajó László, a rókusi Tüzép­t«lep vezetője. Szélpál Ibolya, a Szegedi Tüzép pártlitkára, Lancsán József, a Tüzép sze. mélyügyi felelőse, Hődör István Tüzép belső ellenőr, Kürti László, a szerkesztőség levele­zési rovatának vezetője, Sziro. vicza János, a szerkesztőség ipari rovatának vezetője ésJáki Emília, a szerkesztőség belső munkatársa. A SZEMTŐLSZEMBE Né. meth Ferenc elvtársnak, a pa. KOSZOS levél írójának felszóló­j lásával kezdődött: NÉMETH FERENC: Levelem, böl kitűnik, miért írtam meg. Erre tehát nem is akarok részletesen ki­térni, ellenben elmondok egy ma­rik esetet. Egyik elvtársamnak, aki beteg volt, járni is alig tudott, szüksége let} volna a tüzelőre. Ösöjo-Viűsaa küldözgettél: egyik le­felről a másikra, mig végül elfá­Qüdt és hazament. Nyilván ilyen cselben jogos a felháborodás a Tüzép ellen. Különben én ezt a pa­naszt, amit a levélben felvetettem, előzőleg elmondtam Rajó elvtárs­nak, a rókusi telep vezetőjének, aki alig akart meghallgatod s vé­gül csak annyit válaszolt: „Tudja az elvtárs, mennyi időt rabolt el tőlem ezzel a panaszkodással! — Én nem tudom osztani a Tüzép véleményét, mea-t én a levelet és a kommentárt is építőnek, segítőnek tartom. Mag leheletl voloa ülni még élesebb hangol is, ha nem tudnánk valamennyien, hogy a Tüzép dolgozói a hibák ellenére is hősies munkát végeznek. Engedjék meg azonban azt, hogy a dolgozók jogosan utasíthassák vissza, ami­kor a Tüzép minden munkájáuan előforduló hibát a lüzelőanyagellá. iás területén mutatkozó nehézsé­gekkel akar magyaráznil BAJÓ LÁSZLÓ: Én, mint telep­vezető úgy tudlaim, hogy Németh elvtárs tüzelője hélföre volt be­ütemezve. Ha szerzett volna kocsit, megkapta volna a tűzrevalót,.. NÉMETH FERENC: (közbe, szól) Én nem is kérlem egyezerre a tűzrevalót. 60 kilóval is megelé. gedt:m volna s volt is a telepen tüzrevaló. Különben is én nem hét­főre voltam „beUiemezve'', hanem már kél hónappal ezelőttre. (Rövid vita alakul ki Bajó és Németh elvtársak között, majd Rózsavölgyi István, a Ruhagyár tüzelőanyag felelőse szólal fel.) RÓZSAVÖLGYI ISTVÁN: Nem aka­rom védeni a Tüzépet. de meg kell mondani, hogy a hibák oka nem mindig a Tüzép. Igen sokszor a fuvarosok is hibásak, szerelnek fekete fuvarokat csinálná s rend. szerint az olyan esetekben törté­nik fennakadás, mint a Németh elvtársé, akinek a felesége beteg és soronkívül szükség tolt votna a 'lűzrevatóra. Véleményem szerint a fuvarosokat a Be'.sped nem ellen­őrzi kellőképpen. Németh elvtárs esetéből az a tanulság, hogy min­tüzelőanyagfeleíös segítségéi, aki könnyebben tudja elintézni a rend. kívüli eseteket is. HÖDÖR ISTVÁN: Én a Tüzép belső ellenőre vagyok, tehát a vál­lalatnak úgyszólván minden ügyé­ről tudok. A felszólalósok ulán megállapíthatjuk, hogy a kritika jogos és el is kell azt fogadnunk Tény, hogy vannak súlyos hibák s arra vesszük az irányt, hogy eze­ket a hibáka't minél maradéktala­nabbal kiküszöböljük. Nem szabad azonban elfeledkezni eredményeink, ről sem, többek között arról, hogy elsősorban a Tüzépnek köszönhet­jük, hogy Szegednek van tüzelője... KÜRTI LÁSZLÓ (közbeszől): No, de a Pártról se feledkezzék meg az elvtársi... helyreigazítást. Hogy nem ez a jel­lemző?! Jól néznénk ki, ha ez vol­na a jellemző a szocialista keres­kedelem egyik szektorárai... Ép­pen azért, mert több esetben ta­pasztaltuk már, hogy a Tüzép dol­gozói közül egyesek durván bán­nak a dolgozókkal — nem tartót, tuk szükségesnek külön kivizsgálni Németh elvlárs levelét, hiszen ez az eset nem egyedülálló. A célki­tűzésünk az volt: hadd induljon meg széleskörű vita a levél nyo­mán, hadd kerüljenek napvilágra a hibák — hiszen ez az első előfel­tétele annak, hogy azokat kiküszö­böljük. KÜRTI LÁSZLÓ: Helytelennek tartom, hogy Hödör elvtárs nem hajlandó részletesen beszélni a Tüzép és a Beisped közötti rossz viszonyról I LÁCSÁN JÓZSEF: Mi nem va. Ilyen a dolgozók élete egy marshallizáit országban a SZOCÍalizmUS hazájában HÖDÖR ISTVÁN: ...Természe- , ,„ ,, . . lesen, hiszen a Párt segítsége nél- haj andók tárgyaim a kül nem tudtuk volna elérni ered- ' ményeinket. (Hődör elvtárs arról beszélt még, hogy igen sokszor a dol­gozók pánikot keltenek a telepe, ken, idegesek a Tüzép dolgozói, val és egymással szemben is. Megemlítette, hogy a Tüzép és a Beisped között rossz az ossz. hang. Konkréten azonban ezt uik a Ojtandó alátáiMsz jhlMk megMaíltrtéS6 tani. Hodor elvtárs Után Szél. ,5hbsz5r tanácskoztunk páI Ibolya, a Tuzep pártlitkára szólalt fel.) SZÉLPÁL IBOLYA: Kommunis­ták vagyunk, a hibákat mindenkor beismerjük, mert tudjuk, hogy csak így javíthatunk a munkánkon. Nem tartom azonban helyesnek, hogy a Délmagyarország leközölte Németh elvtárs levetet. Át kellett volna jön­ni hozzánk a DéLmagyarország munkatársainak., hogy megbeszéljük a tennivalókat, hiszen Bajó elvtárs — akit a kritika ért — pártszer­vezetünk vezetőségi tagja... SZIROVFCZA JÁNOS (közbeszó?): És a párlvezetőségi tagokat nem lehet megkritizálni?! SZÉLPÁL IBOLYA (folytatja): Nem errö! van szó, de arról igenis, hogy ezt előzőleg meg kellett vol­na beszélni. De nekünk elsősorban nem is a levél ellen van kifogó, sunk, hanem az ellen a pimasz­hangú kommentár ellen, amit a Délm a gyarország szerkesz I őségé hozzáfűzött. Igazán nem vártuk volna, hogy a pártsajtó eCfenflnk uszítja a dolgozókat. Különben is a Délmagyarország munkatársai nem járnak k.i n telepekre, tehát amit írnak, az légiből kapott. Elvár­juk tehát, hogy ezt a kommentárt a szerkesztőség helyreigazítsa, vagy más módon adjon elégtételt! SZIROVICZA JÁNOS: A vita so­rán sok kérdés tisztázódott s öröm­mel üdvözöljük Hődör elvtárs ígé­retét, aki a Tiizép dolgozói nev. ben megfogadta: minden erejükkel küzdeni fognak a hibák kiküszö. böléséért. Egy kérdésről azonban elfeledkeztek az elvtársak. Arról, hogy a hibák mögött megkeressék az elfenség kezét. Meg kellett néz­ni már a nvár végén a magánszek­torok pincéit. Mind tele vo't lűzre­valóvnl. Ugyanakkor e'őfordult. hogv beteg üzemi dolgozóiknak kö­nyörögni kell most a h:deg 'idő beálltéval pár mázsa szénért vagy fáért. Szélpá! Ibo'ya elvtársnő vé­leményével kapcsolatban szeretném még megirgyeznii, hoev egy párltlt. kárnak Illik meggondolni a szavalt, mielőtt kimondja azokat. Nem is beszélve arrö', hogv igen helytele­nül és meggondolatlanul ,.párosé­nak" minősítette a pártsajtó vé'e. méniyét amety azonos a szegedi do'gozók Véleményével. Honnan ve­szt az e'i'ársnő azt az álf.ílását, hogy a pártsajtó munkatársai nem iárnak ki a telénél',-ce? Én magam és a többiek is többszőr k'nt vol­tak a telepeken és ané'kül, hogy iirazolvánvukat megmutatták volna, elvegyültek a sorbanálfók közölt. SrfliltségcMirk tartok pár esetet »a_ iát tana«zta1ata!mhó1 megern'fteni: A Tiszn.ná'vandvaron, amikor a hosszú várakozástól e'cs'gázott eui_ berek magvnehezen holutottnk az irodába, nz. eevlk Tüzén n'knlmn­zott nő hisztériásán elkezdett rá­ták rikáeso'n': ..Állatok maguk!" F"v másik a'P-n'ómmal a kocsi in­dító a Iegdra87tlknmbb szavakkal kü'döt'r et egy középkorú munkás­nőt... Ha"v hova, azt nem ako. rom itt idézni! Szem. és fültanúin vo'tam olyan esetnek is, hogv egy anya sírva panaszolva el ott az egvik Tüzép a'ka'mnzolttMtt, hogv kél gyereke be'ep. zegtt*,-n-k ralta Ez a Tiiz'én alkalmazott jót neve­tett a síró nsszonvon, majd szó nélkül otthagyta. TTnsoni'ó eseteket tapasztaltak o többi munkatársak is. Ha mtódeZek nem merfúft ki a gorombáskodás. pimoszkodás fogai, mát, akkor Szélpál elvtársnő kérhet Az Olasz Munkaszövetség hiva­talos kimutatása szerint az olasz csaJádok háromnegyedrésze nem ke­res annyit, amennyi megfelelne a. létminimumnak. Egy olasz emberre ötévenként jut egy pár cipő és évemként egy pár harisnya. A Szovjetunióban a lakosság több iparcikket cs élelmiszert kap, mmt 1950-ben — szövetből 24, kötszö. vött áruból 35 lábbeliből 12. hús­és hen esarubói 20, haltermékekből 8, növényi zsiradékból 35, állati zsiradékból 8, cukorból 24, teaból 38 százalékkal kap többet. H $ •<• •ir í 11 li Olaszországban a munkanélküli, ség nyomora mellett súlyos járvá­nyok pusztítanak a falvakban, ahol lehelőség sincs az orvosi kezelésre. Különösen katasztrófát is a helyzet Cassinó környékén, ahol hosszú idő óta pusztít a járvány. Képünkön egy halállal vívódó gyermek látható kétségbeesett anyjával, aki segítség nélkül kénytelen nézni gyermeke határtalan szenvedését, amelytől már csak a halál válthatja meg. Közben a gyermek apja munkáért, mint alamizsnáért könyörög valahol a halárban. öröm szétnézni az üzletekben, a polcok roskadásig meg vannak Belepednél PolSák karfással, mi­vel az sok akadályt gördít a Tüzép munkája elé. Nem egys,zer előfor­dult, hogy amikor volt tüzelő, kö­nyörögtünk a Belspednek kocsiért s nem adott, amikor nem volt tü­zelő, akkor meg tömegével voMak a telepen a kocsiik. Ilyenkor PotCák kartárs rögtőn szaladt a Tanács­hoz, hogy: „lám megint hiába kül­dik a kocsikat!" Természetesen a érdekében a Beisped. del, határozatot is hoztunk, amit azonban a Beisped Iegöbb esetben nem 'tartott be! HÖDÖR ISTVÁNi Igaz, hogy PoJ­lák kartárs Simon elvtársat több­szőr hivatta magához, de mondjuk vagy nem ért rá, vagy nem volt itthon. Ilyenkor én mentem el Si­mon elvtárs helyett. De Polínlk kar­társ engem nem volt hajlandó fo­gadnil SZÉLPÁL IBOLYA: Sem élt, sem más a Tüzéplől nem hajlandó a Poétákkal tárgyalni Simon elvtárs is bármikor szívesen Iárgya! a Szőke elvtárssal, de Pollákkal nem. JÁKI EMÍLIA: Nem tudom, ho­gyan gondo'koznak az elvtársak, de Simon elvtárs és általában a Tüzéip m I vezetők ilyenirányú magatartásának ] rakva árukkal. Kötött pu'lovcr k a dolgozók, a tüzelőanyagukra váró | téli fehérneműk, apró gyermek­dolgozóik issizák meg a levét. Én t holmik sokasága várja az érkezö­iavasolnám — ha az elvtársak is | ket. Az üztotajtó egy percig sem jónak látják — hogy állapítsanak ' meg egy időpontot, amikor össze­hívóik mind a Beisped, mind pedig a Tiizép vezetőit egv szem'iől­szembe-ankélra és beszéljük meg a két vállalat közölt felmerült problé­mákat. . (Az ankét résztvevői elfogad, ták a javallatot és szerda dél­utánban állapodták meg.) KUBTI LÁSZLÓ: Én ügy látom, hogy az elvtársak önkritika helyett inkább kisebbíteni szeretnék saját hibáikat. Hivatkoznak idegességre és egyéb do'gokra, ugyanakkor egyetlen javaslat sem hangzik el arravonatkozóan, hogyan is akar­nak segíteni a bnjokon. Helytelen., hogy Simon elvlárs és a lübhi ve. zetők „durcáskodnak", ahelyett, hogy harcolnának a Beisped hibái ellen. HÖDÖR ISTVÁN: Igaza van Jáki elvfársnőrlek, amikor azt mondja, , .. _ _ . hogy a Be'spcdde! való vcszekedá- I^P0®- Pedt2 PESTEN te seinknrk a dolgozók Isszák meg a levét. Nem értek egyet Szélpól elv. társnővel, amikor azt állítja, hogy nz újságcikk romboló hatású vo't, Igenis a kritika nyomán tartott te­lcnvezetői értekezleten a telepveze­tők magnk is elismerték, hogy a nanaszok igen sok esetben helyt, állóak. Azt azonban szeretném meg. iegyezni, hoev az a kocslíndító. aki olyan drasztikus hangon beszélt az. znl n mnnkásasszonnyal, nem a ml do'gozónk, hanem a Belspedé és arra szeretnénk megkérni a szer­kesztőséget. hogv ne keverje össze a mi do'gozólnikat a Beisped dol­A Szovjetunióban boldog, egész, séges, vidám emberek végzik fcéké*. alkoló munkájukat. Megszűnt szá­mukra a munkanélküliség reme ég a szovjet kormány zavartalan meg­élhetést biztosit a becsületes munka ellenében. A Szovjetunióban nem­csak megvan a munka lehetősége, hanem ugyanakkor becsület és di­csőség dolgává lett. A jól végzett munka öröme sugárzik a képünkön látható azovjet exkavátor gépke. zeoő arcáról is. aki vidáman dol­gozik és boldogan tér haza család­jához. Nem fenyegeti a nyomor, a/ ínség veszélye, de tudja, hogy ke­mény munkával kell küzdenie az imperialisták háborús politikájával szemben. Tnln* hnli mindenhez hozzájutnak / 6/6 a DOH, mostmár a dolgozók előtt látja, amint a két hetee kw unokáját, a Gyusziitat betakarja vele. — Milyen édes lesz bennel Dér Jenőné el i.s határozza, bái­m'lyon drága lesz, megveszi. Uj­nyugodt. Érkezők, távozók 'szinte! donság ez, hisz pár héttel ezelőtt gőzölve!! (A S7.EMTÖL-SZEMBE ez. zet tulajdonképnen véget ért és a résztvevők elhntArot'Ak, hogv ma, szerdán, folytatják a vi­tát, tisz'áznak minden kérdést, ha'ározafolcal hoznak arravo. natkozóan. hoayan. kell mfln­ví'ani a Tüzén, illetve a Bel. sned munkáiét A FtZEMTfU­SZEMBE fo'ytatá-áról ismét beszámolunk lapunkban.) A Szegedi Vasöntöde do'gozói megtartották Fákosi elvtársnak tett fogadalmukat Ujabb győzelmi jelentés érkezett szerkesztőségünkbe. A Szegedi Vas­öntöde do'gozói jelentették, hogy 1951. évi tervüket december 15-ikc helyett december 3-án befejezték. Lelkes munkájukkal tehát máris teljesítették Rákost elvtársnak, tett fogadalmukat. egymás kezére adják a küinoiet. Több, m'nt 50 do'gozó már « pult elötik — Tessék mondani, valóban kodétijan manmyiréqben kaphaturk textilárut? — szólal mrg az egyik dolgozó. Válasz helyett Tompát Mihá'y, az „Anyák Botijának" egyik ki­szolgálója különböző szinü f'ane­lokat, vásznakat helyez az a-italra. A vevők színt? ínnácrtatanul áll­nak a sok gyönyörű holmi elóöt. — Ingnek valót vagy kö'önek valóit vegyek, melyük lesz a jobb... ? Kalmár Pirodka nem gondolkozik sokat. Már két hónarpal ezs'őtr. elhatározta, hogy feláif'ja az ágy­huratokait Félre is tette a rá­vaüót, csak éppen anyagot nem körülné­zett, mert oót dolgozik a földalatti gyorsvasút épílkezé"é"él. Keres-etá meghaladja az 1300 forintot. Eb­ből akart vásárolni. Mégsem si­került, mert amig dolgozót', a fe ketézök, « epokutáneok fdvatá­rolták előle az áruí. Kalotár Pi­roska matt a Szegeden töltői* sza­badsága Ideje alatt boldogan vá'oocrt a sok széo ho'mi közölt. olyan nehezen leheletl kapni. A szorong | pénztárnál újabb öröm éri Dérnél. 1 A forgalomba került gyermek holmik ára nem változott. Meglepetésében nem is lu;i szórni. Hogy ls lehet ez, — tűnődik egy p'ltanatxa magában. — Eixébe jut Rákosi elvlárs beszéde. Valóban rekünk, a dolgozóknak köanyebb­séget jelent a rendelőt. — A meg­elégedett vevőkkel együtt, boldo­gan távozik a ki gyermek takaró­val Dér Jenőné is. — Hárrm kiló rizst, 2 kiló lisz­tet, fél kiló cuikrol kérek! Szinte egymásután hangzanaK el a dolgozóktól a rende'ések. A 31-es számú Népbolt dolg-zói fá­radhatatlanul végzik feladataikat. Rég nem volt már ilyen forgatom az üzleiben. mint az ulóbbi két nap alaM. Nincs már 6orbanállás. A vevők tfirelmrsen várnak, hisz elegendő áru van. Mészáros Istvánné egy l'.ter tejre vár. M'közben kiszilgá-ják, a mellette lévő asszonyhoz beszólt — Asszonytársam, maga ia ol­vasta kormányunk legújabb ren­deletét? — Mészárcené a vá­laszt be sem várja, máris tovább folytatja. — Mikor még jegyre _ _ , ., „ , ,. kaptuk a tejet, Igen rokat bosz­- Nyo c méter ágynuzatoak való, . g7„n>odllim. H, véIeMpt,m Bem űnL 1 ! ériem rá eliönni idejében érte. Miközben átveszi a csomagot, bizony a h4romév„ ^leányom lelkesen bo'zél kormányunk leg- le)nél.kol m*ra<JI Ez n„m vélet. újabb rendeletéről. — Eddigi nyugodt éleimet a Pártnak köszörhotam. A jövö pe­dig még biztatóbban áll előttem, dí'eWek e'énk. Inkább a iegvrendszer m-igrzünte'é-e, az árak rendezése, az ellenséare hi­telmnis csapást mért, ugyanakkor a dolgozóknak nagv előnyt bizto­sít. — Tori-vt {mv'm, fítdul az édesanyjához, eki egvfllt örül n relc ,<-n'p M'm'nok —, ha v'ssznmegyeik a gyorsvasút épít— Vezte-ihez, úgy dalgo7oni, hogv január elsején még többet tudjak vásárolni. E°v 6-zhatú, de fiata'os arcú asszonv Jevekczlk a pult felé. ! Pár nap múlva 6 — Gvprek ftón-'takarót kérek | sárol. Férte — fordul a kiszolgáló elvtársak- j dolgozik és hoz. Dér Jenőné a vásárló, vízpgália ez előtte lévő lenül történt — komolyodik el Mészárosné. Az eltoncéo —. i snekulán6ok itt is akadályt gör­a fekete­piacra vitték a fejet... — De mno* mAr véne — sz v i színié diadalmasan cce"gen~k. A Póri eop<Jos' odoft úiro ró'unlf. Az árak rendezésével mindenhez bozzáiuthaturk. Cukor, liszt, vaj, k-nyér. rsú és ki fudná fel.soro'nl mi minden­nel van teli a bolt. Mészáros totvánné boldogan tekint kö-ül. Ifibbet vá­a Déma C'pögyárban ! — ^ c megkanja az ck'óberi i fizplé-érek 10 száza'éká*. E'ért hosazan kü'ön há'ás a Pár'nrk a Méreáros­árukat. cseléd. Mindjobban m-nér''k, hooy VKo-e tá'á't. Az egork oldala h-1- a Párt m'né! nagyobb csaná-t mér vány rózsaszín, a má''k kék. El- az ellen-énre, ann^i könnyebbé mosolyodik, mert 6ztnt.e maga teszi a dolgozók életéi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom