Délmagyarország, 1951. december (7. évfolyam, 280-304. szám)

1951-12-31 / 304. szám

HfcTTÖ, IWt. UHJIMU H. 7 Egy levél útja a levelezőtől az olvasóig A munkafegyelemről írtam legutóbb a szerkesztőségnek. Tudtam, hogy levelemmel hozzájáru­lok üzemünkben a munkafegyelem megszilárdításához. A levelein így született meg: lát. tara, hogy az üzemben eok a késő tt­jává s elhatároztam, 'hogy írok ró­luk. Bementem a vállalatvezető elvtárshoz s kértem a későnjövók könyvét Kiírtam belőle ároknak a nevelt akik többszőr késnek, s az­tán papirt, ceruzát vettem. Megír­tam a levelem a Délmagyarország­nak én kértem, közölje le. Ami­kor ezt tetteim, tudtam, kötelessé­gemnek teszek eleget, mert mint a kommunista sajtó levelezője, fel. adatom harcolni az üzemben min­den lazaság, minden hiba ellen. Péterházi ErnO. A rotációs gépteremben FÉUM, NVUUTI. *TL*A.tlrjt!M AKTI/ a T^OJAS. DETYUH ICT-U ÍMO*. JCVORL ÍKR. Wrnm.1 SO^C-TU). FWH*. IiomuJÍv fod TAnuueJ. Títt* Amm* TA. 9 HctaJ * MU íJJutó AujMaU* /ti+Htlycx^ qyruhA. mUjS/zHTü^Uv* tjo^aMcia/trí ** Tix iwJcali A ML£H MÍWTW Avjt fi/Mi)lv' (Wtáv ucMr /Mvnwy líttw U flvvkvuX,/** /y/j juAsMa éf HcHvJí Cy/M^MÍsUtm lété, újolésmmXl/ fan* mttf ,/nnmt M *9f* jAm LLM rmiíUjU M/ilmJt A1^ ' A*'SS* JUl -áttyj Lmpa^^yjéjti fuhunrárú* fi-^yxn-t fi-tívnAJi/. écsjy órflcv* -faje&A lútldjuJ*,, tó* TÁru -Uwri.Lfe/tj úvfyo* ­4**tnA*/' ÍÓAvm. *a faAe* ,fuf- ouJpv** Uuuvn **m//M VUTAVTÓ /TTRÖ-M *jOt/c«ái "f-VluluSí tű. frillfay pww v> JMÍ*J/wJu Umril £; cdw^f CA svmúMÓ jU^pvu/ha /MíM.hcÁ'^ (üwmU "j-itUi tlc -•••* ' U*;>*t Mi faytuhi ÜÚA UtVKlkc ju LUTLFLTDY Az öntődéből a kész ólamlemezek a rotációs terembe kerülnek. Itt a gépmester Turai elvtárssal együtt a lemezeket a rotációs gép nyomó hengereire csatolja. Ez alatt már a papírt is befűztük a gépbe, a hen­gerek közé és a gép nyomásra kész. ivriet" A szerkesztőségben Péterházi elvtárs levele a szerkesztőség levelezési rovatához kerül. Péterházi elvtárs rendszerint személyesen hozza be cikkét a szerkesz­tőségbe^ ahol mindjárt frissiben megbeszélik vele a munKa.aisak a levéllel kapcsolatos esetleges problémákat. A levelet ezután a levele­zési rovat, vagy — mivel üzemi levélről van szó — az üzemi rovat munkatársai feldolgozzák, ügyelve arra, hogy a levél mondanivalóján, eredeti hangján ne változtassanak. A levelezési rovat vezetője a cikket ezután megagyusztálja, tipografizálja, kijavítja az esetleges hibákat és ellátja a kéziratot a szükséges nyomdai utasításokkal. A kézírat ezután az olvasó szerkesztőhöz kerül, aki mégegyszer ellenőrzi a cik­ket s meghatározza, hogy a lap melyik oldalának melyik részébe kerül, jön a levél. Ezul/tn Szűcs elvtárs, a szerkesztőség hivatalsegédje átvi­szi a kéziratot a nyomdába és átadja Kőnig elvtársnak, a tördelőnek (meltörnek). A ssedőt eremben Szudőgép nélkül ma már el sem lehet képzelni az újság előállítását, pedig 80 évvel ezelőtt, amikor Mer­getnifhaler a szedőgépet feltalálta, a nyomdászok össze akarták törni az első szedőgépeket, mert féltek, hogy elvesztik kenyerüket a gép nagy teljesítménye miatt. Amikor A iördeléa A szerkesztőségből átküldött kéz­iratokat, mint a laposztály vezetője átveszem és szélosztom a szedőgé­pek között úgy, hogy az egyes betű­típusokat, a dőlt betűvel (kurzív) szedett cikkek szövegét a 6-os és 7-es szedőgépekre, míg a vastagabb betűvel szedetteket (félkövér, fett) a 3-as szedőgépre, az apróhirdeté­seket és egyéb apró betűtípussal szedett (nomparelle) cikkeket az l-es szedőgépre adom. Az egyes ók. kek címeit levágjuk és azokat Bngi elvtárs kézzel .kiszedi. A kiszedett ólomsorok a kiemelő asztalra kerülnek. Ezek még nyers hasábok, amelyeket az ólomszálak­tól Csorba elvtárs tisztít meg és egyben elhelyezi a címeket is. Ez­után úgynevezett levonatokat ké­szít, amelyeket a korrektorok, Farkas és Kenyeres elvtársak meg. olvasnak, kijavítják a hibákat. A hibás sorokat újból kiszedik és Csor­ba elvtárs elvégzi az ólom-korrek­túrát (a hibás sorokat kicseréli). Az egyes cikkek összeállítását, ol­dalbahelyezését (tördelés) én vég­As öntödében A betördelt oldalakat az öntődé­bem vasrámába zárjuk. Az oldalra egy milliméter vastagságú, tűzálló kartont helyezünk. Ezt matricának i.evezzük. Az oldalt a prés alá tol­juk. A prés három és fél lóerős motorral működik és 10—15 má­zsa súlyú nyomást gyakorol az ol­dalra. Ezalatt az egyes betűk bele­vésődnek a matricába és megkap­juk az oldal negatív formáját. A papír természetesen nedves állapot­ban van még, ezért a szárító dobba helyezzük. Szárítás után elhelyez­zük az öntőgépbe, ahol 350 fok Cel­zius hőfokkal 10 mázsa ólom van. A félhenger alakú matricára ráöm­lik az ólom cs így kapjuk meg a szintén félhenger alakú rotációs lemezt, amelyen már szépen kidom­borodnak az egyes ólombetűk. Az öntöm unkára különösképpen Vigyáznunk kell, tisztán kell tar­látták, hogy az curibereknek egyre több nyomtatott írásműre van szük­ségük s bogy ezt az igényt kézisze­désael nem tudják kielégíteni, las­san megbarátkoztak a -vasfcollégá­val," Ma már el sem lehet képzelni az újság előállítását seiedőgépek nélkül. A Csongtrádamegyed Pártbizottság napilapjait, a Viharsarkot és a Dél­magyarországot is szedőgépek sze­dik. A gépszedö elvtársik délután 5 órakor már várják, hogy a szer­kesztőségből megkapják az első kézinatokat. Gyors egymásutánban sorakoznak a gépből kikerülő forró ólamsorok. A szerkesztőség és a nyomdász elvtársak is lázas tem­pójú munkát végeznek « legfőbb gondjuk az éberség: nehogy a „sze­dőgép ördöge" hibás szöveget hoz­zon napvilágra. Aki még nem lát­ta ezt a gyorstempójú és összehan­golt munkamenetet, azt hinné, hogy a gépszedői munka ntam egyéb, mint egyszerű írógépen való munkálko­dás, A gépazedés nemcsak fizikai, hanem szellemi munka is. Mi gép­szedők azon vagyunk, hogy lapunk miinél előbb eljusson a dolgozókhoz. Kakuszi Géza gépszedö zeim. Ez a munka adja meg a lap alapját, formáját. Az elkészített ol­dalakról levonatot készítünk. A korrektor elvtársak az oldalakat (revíziót) összehasonlítják a kijaví­tott h&sábk orrekt ú rá val. A betördelt oldalt ezután a liftbe helyezik s az öntödébe szállítják. Kőnig Sándor sztahánovista tördelő tanunk a gépet, mert ellenkező eset. ben a 10 mázsa ólom kifolyhat és emberéletben is komoly kár eshetik. Péterhási Emil elvtára levelezőnk írása tehát a szerkesztőségből a 6zedőgiépekre került. A kiszedett le. vétót betördelték az oldalba. az oldalról az öntődében matricát ké­szítettek, majd kiöntötték a rotációs lemezt, amelyet elhelyeztek a rotá­ciós gépben és a gép pedig sok­ezer példányban kinyomta Péter­házy elvtárs levelét is. amelyet most itt láthattunk a lapban. Péterházá elvtárs lapunk egyik legjobb levelezője, bátran birál, mert tudja, hogy neki, a közvéle­mény egyik parancsnokának ez el­sőrendű feladata. LevelezókI Kö­vessétek Péterházi elvtára példá­ját, több és jobb munkával készül­jetek a megyei levelező értekez­letre. valami hiba. A kinyomott lappéldá­nyokat ezulán az expedícióba .zál­lítják és ilt ügyea kezek csomagol­ják, címkézik a lappéldányokat. Ez­után a lapot megfelelő járművek­kel, autóval, vonattal szállítják el az olvasókhoz, hogy mi I ' r ! • • A gépmester megindítja a rotációs gépet, amely igen gyorsan onlja a kész újságot, mindjárt összehajto­gatva. Óránként 24.000 darab lap hagyja el a rotációs gépet. A revi­zorok nyomá® előtl mégegyszer át­nézik a lapot, nem maradt-e benne nyesebben fel tudják használni munkájukban a parisajtót, amely úlmutalást és segítséget nyújt mun­kájukhoz. Heclcmann László gépmester Biztos vagyok benne, hogv az új évben nem késiek el többet T/eletek szeretnék elbeszélgetni, akik a Julagyár dolgozói közül ' későn jártok be munkahelyetekre, Igy veled Tóth István /., Domonkos Sándor, Tolnai Franciska, Tóth Islvánné I„ Gorula Anna, Kosa Jánosné, Tóth P. Rózsi és a többi elkéső. Megtehettem volna azt is, hogy személyesen beszélgetek el veletek, de én inkább a sajtót választottam arra, hogy meggyőzzelek vala­mennyiölöket helytelen gondollcozásmódotokról. Most, amikor már csak egy nap választ el benünket az 1952-es áj esztendőtől, amely az eddiginél is nagyobb feladatokat állít elénk a munka frontján, megkérdem tőletek: vájjon készítettetek-e mérleget az elmúlt évről? Gondolkoztatok-e azon, hogy az 1951-es év hibáit hogyan fogjátok majd kiküszöbölni s itt elsősorban állandó késéseitek­re gondolok. Szinte látom és hatlom hogy olvasva ezeket a sorokat mosolyogva, de az is lehet, hogy mérgelődve mondogatjátok: — Azért a pár perc késésért igazán fölösleges és főleg erős túlzás kiírni bennünket az újságban. fját igen, egy évben egy „pár perc" késés, ha csak egy alkatom­** mai és csak egy dolgozóval fordulna elő, valóban nem jelen. lene sokat. De aklcor, amikor ezek a „pár percekamelyeket késési . ­lekkel ti is elloptok a termelés idejéből — igen gyakran és igen sok dolgozóval előfordulnak. Szinte mindennap akad elkéső dolgozó és a „pár percekből" órák és munkanapok lesznek. Nem tudom eszetekbe jutott.e egyszer is, hogy késéseiteklrel mi­lyen nagy mértékben lazítjátok a munkafegyelmet és ezzel talán aka. ratolokon kívül is dolgozó népünk ellenségeit támogatjátok. Mi magyari dolgozók nem engedhetjük meg, hogy a munkafegye­lem meglazuljon a késések által üzemeinkben és lanyhuljon a ter. melélcenység. Most az 1952-es évben még áldozatkészebb odaadással kell harcolnunk békénkért és a béke terve, az ötéves terv idöélölti, sike­res befejezéséért. DLAos vagyok benne, hogy az új évben már ti is másképpen gondolkoztok majd, nem késtek el többet és ezáltal nem lazít­játok, hanem emelitek a munkafegyelmet, nem esökkentilek, hanem emelitek a termelési eredményeket. Péterházi Emü. í a Jutagyár dolgozója LEVELEZŐINK ÍRJÁK Csatlakozom Nagyvári elvtárs versenyfelhívásához Kedves Elvtársaik! Mint a „Délmagyarország" üzemi tudósítója, én is csatlakozom Nagy. vári László elvtársinak a „Délma­gyarország legjobb levelezője" cím. ért megindított versenyéhez. Ugyan, akkor pedig névszerint is versenyre hívom az alábbi elvtársakat a leg­jobb levelező címért: A Szegedi Fűtőház párttitkár és eajtófelelös elvtársait, Mihályi József, Verba József és Nagy Jánosné elvtársa­kat, valamint a Szegedi Kenderfo­nógyár és az Oj szegedi Kenderszö­vőgyár DISZ-ld tikár elvtársait. Szabó Ferenc és Kispál Aranka if­júmunkásokat. A versenyfeltételek a következők: 1. Pártunk helyi lapjában mámé! több és jobb tudósítást küldünk be, amelyek az üzem életével foglalkoz. nak. 2. Minit tudósítók segítséget nyúj­tunk helyi lapunknak abban is, hogy mi magúink is újabb levelezőket szervezünk be. Kérem az elvtársakat, hogy kom­munista ön ludat tal vegyék ki ré­szüket a „Legjobb levelező" cím el­nyerésóért foly látott versenyből, mert így, mint Párlunk „szemei és füled" nagy segítséget nyuj tur.k mind munkatársainknak, miind a sajtónak, mind pedig magunknak a jó munka végzéséhez és ugyanakkor nagymértékben elősegítjük a január 6-án tartandó megyei levelező érte­kezlet sikerét. Török Imre, a Szegedi Fűtőház DISZ.titkára. Ahol szocializmust építenek, a boldog, gazdag új esztendő vár a dolgozókra A kiöntöt rotációis lemezeket ez­ulán átadjuk a rotációs gépterem­nek. Kassai Tibor sztahánovista öntő BÚCSÚZUNK az óévtől és kö­szöntjük az újeszlendöt. Ilyenkor az emberek mérleget szoktak csinálni. Gondolatban végigfutnak az ácv napjain, számadást csinálnak arról, amit az elmúlt év hozott és előre tekintenek, mit is várhatnak az úf­eszlendötőL Nyugaton az ellinyomott, kizsák­mányolt dolgozók, a munkanélküliek semmi újat és jobbat nem kaplak az óévtől és nem sok jót vár halnak az újesztendölől sem. Nem várhat­ják az 1952-es évtől életszínvonaluk emelkedését, hanem fokozott fegy­verkezést, a munkanélküliek újabb is újabb százezreit és az elnyomott, kizsákmányolt dolgozók fokozottabb szenvedését, nyomorát, mert igy kí. vánják a háborúra spekuláló nyu­gati tőkések. De nézzük meg hogyan búcsúzik az elmúlt évtől és hogyan várja az újévet a 800 milliós békelábor, ame-' lyel a Szovjetunió, a szovjet nép ve. zet. A SZOVJETUNIÓ és a népi demo­kratikus államok dolgozói jogos büszkeséggel és örömmel tekintenek vissza az elmúlt évbe a szocialista építőmunkával, a szocialista terv. gazdálkodással eléri újabb sikerek, re. Jogos elégedettséggel tekintenek vissza a búcsúzó tervévre és a biz­tos győzelembe vetett erős hittel kö­szöntik az újeszlendöt. Új gyárak, új hidak, a kulturális és az anyagi életszínvonal állandó emelkedése jellemzi a béketábor or. szágainak elmúlt esztendejét. De sokan vannak már olyanok is, akik már régebben elbúcsúzlak az 1951-es tervévtől és van már nem egy olyan dolgozónk is, akinek nap. tára 1954-et, vagy 1955-öt mulat, őket követik a magyar dolgozók százezrei, mert a ml tervünk a béke terve és ennek teljesítése min­den magyar dolgozónak becsületbeli kötelessége. Életünk így válik még szebbé még boldogabbá MINDEZT a felszabadító Szov­jetuniónak, Pártunknak és dolgozó népünk áldozatkész munkájának kö. izönhetjük. A béketábor országainak valamennyi dolgozója valóban bol­dog újesztendőI kívánhat egymás­nak, mert ahol szocializmust építe­nek, ott vár az igazi, boldog, gazdag újesztendő a dolgozókra. Kovács Mihály postás dolgozó. Leveleimmel segítem a termelő munkát Amióta a sajtó a dolgozó népé lett, mind többen ée többen isme­rik fel a kommunista sajtó döntő fontosságú je-entöségét a szocia­lista építő és nevelő munkában. A sajtó levelezői szép és politikailag nagyjelentőségű társadalmi munká­val öntudatos munkára, a tervek túlteljesítésére mozgósítják d'olg zóinkat. Igy én is elmandhaitir.rn, hogy amióta leveleimmel szoros kapcsolatot tartok fenn helyi tá­punk, a „Délmagyarország" Szer­kesztőségével, az én munkahelye­men is sokkal nagyobb lendület ta­pasztalható a munkaversenvben. a dolgozók munkájában. Igy például a Dóm-téri építkezésen dolgozó Vincze József vasbetonszerelő bri­gád a helyi sajtóban közöli cikkel; alaptán fokozta munkalenduleiét olyannyira, hcigy elérte a sztaháno­vista fz'ntet 227 százalékos teljesi'. ményével. Igen sokat beszélgetek dolgozó társaimmal, akik közül újabban sokan felvetették, hogy a sajtóval vaJó kapcsolatomat fűzzem még szorosabbra és az eddiginél na­gyobb mértékben népszerűsítsem a szocia'i'ta termalő munkában élen­járó dolgozókat, azek munkamód­szerei!. de ugyanakkor vet:sem fel az előforduló h'bákat is. fin uiin­den alkalommal, amikor levelet írok helyi lapunknak, szeim elölt tartom a do'igozók kívánságait. IRV A ««ját levelező munkám ál­tal elért eredményeken is lemérhe­tem, milyen hatalmas jelentősége van a munkás, és paraszttóvelezök munkájának. Marjai József üzemi tudósító.

Next

/
Oldalképek
Tartalom