Délmagyarország, 1951. december (7. évfolyam, 280-304. szám)

1951-12-31 / 304. szám

HfcTTÖ, IWt. UHJIMU H. 7 Egy levél útja a levelezőtől az olvasóig A munkafegyelemről írtam legutóbb a szerkesztőségnek. Tudtam, hogy levelemmel hozzájárulok üzemünkben a munkafegyelem megszilárdításához. A levelein így született meg: lát. tara, hogy az üzemben eok a késő ttjává s elhatároztam, 'hogy írok róluk. Bementem a vállalatvezető elvtárshoz s kértem a későnjövók könyvét Kiírtam belőle ároknak a nevelt akik többszőr késnek, s aztán papirt, ceruzát vettem. Megírtam a levelem a Délmagyarországnak én kértem, közölje le. Amikor ezt tetteim, tudtam, kötelességemnek teszek eleget, mert mint a kommunista sajtó levelezője, fel. adatom harcolni az üzemben minden lazaság, minden hiba ellen. Péterházi ErnO. A rotációs gépteremben FÉUM, NVUUTI. *TL*A.tlrjt!M AKTI/ a T^OJAS. DETYUH ICT-U ÍMO*. JCVORL ÍKR. Wrnm.1 SO^C-TU). FWH*. IiomuJÍv fod TAnuueJ. Títt* Amm* TA. 9 HctaJ * MU íJJutó AujMaU* /ti+Htlycx^ qyruhA. mUjS/zHTü^Uv* tjo^aMcia/trí ** Tix iwJcali A ML£H MÍWTW Avjt fi/Mi)lv' (Wtáv ucMr /Mvnwy líttw U flvvkvuX,/** /y/j juAsMa éf HcHvJí Cy/M^MÍsUtm lété, újolésmmXl/ fan* mttf ,/nnmt M *9f* jAm LLM rmiíUjU M/ilmJt A1^ ' A*'SS* JUl -áttyj Lmpa^^yjéjti fuhunrárú* fi-^yxn-t fi-tívnAJi/. écsjy órflcv* -faje&A lútldjuJ*,, tó* TÁru -Uwri.Lfe/tj úvfyo* 4**tnA*/' ÍÓAvm. *a faAe* ,fuf- ouJpv** Uuuvn **m//M VUTAVTÓ /TTRÖ-M *jOt/c«ái "f-VluluSí tű. frillfay pww v> JMÍ*J/wJu Umril £; cdw^f CA svmúMÓ jU^pvu/ha /MíM.hcÁ'^ (üwmU "j-itUi tlc -•••* ' U*;>*t Mi faytuhi ÜÚA UtVKlkc ju LUTLFLTDY Az öntődéből a kész ólamlemezek a rotációs terembe kerülnek. Itt a gépmester Turai elvtárssal együtt a lemezeket a rotációs gép nyomó hengereire csatolja. Ez alatt már a papírt is befűztük a gépbe, a hengerek közé és a gép nyomásra kész. ivriet" A szerkesztőségben Péterházi elvtárs levele a szerkesztőség levelezési rovatához kerül. Péterházi elvtárs rendszerint személyesen hozza be cikkét a szerkesztőségbe^ ahol mindjárt frissiben megbeszélik vele a munKa.aisak a levéllel kapcsolatos esetleges problémákat. A levelet ezután a levelezési rovat, vagy — mivel üzemi levélről van szó — az üzemi rovat munkatársai feldolgozzák, ügyelve arra, hogy a levél mondanivalóján, eredeti hangján ne változtassanak. A levelezési rovat vezetője a cikket ezután megagyusztálja, tipografizálja, kijavítja az esetleges hibákat és ellátja a kéziratot a szükséges nyomdai utasításokkal. A kézírat ezután az olvasó szerkesztőhöz kerül, aki mégegyszer ellenőrzi a cikket s meghatározza, hogy a lap melyik oldalának melyik részébe kerül, jön a levél. Ezul/tn Szűcs elvtárs, a szerkesztőség hivatalsegédje átviszi a kéziratot a nyomdába és átadja Kőnig elvtársnak, a tördelőnek (meltörnek). A ssedőt eremben Szudőgép nélkül ma már el sem lehet képzelni az újság előállítását, pedig 80 évvel ezelőtt, amikor Mergetnifhaler a szedőgépet feltalálta, a nyomdászok össze akarták törni az első szedőgépeket, mert féltek, hogy elvesztik kenyerüket a gép nagy teljesítménye miatt. Amikor A iördeléa A szerkesztőségből átküldött kéziratokat, mint a laposztály vezetője átveszem és szélosztom a szedőgépek között úgy, hogy az egyes betűtípusokat, a dőlt betűvel (kurzív) szedett cikkek szövegét a 6-os és 7-es szedőgépekre, míg a vastagabb betűvel szedetteket (félkövér, fett) a 3-as szedőgépre, az apróhirdetéseket és egyéb apró betűtípussal szedett (nomparelle) cikkeket az l-es szedőgépre adom. Az egyes ók. kek címeit levágjuk és azokat Bngi elvtárs kézzel .kiszedi. A kiszedett ólomsorok a kiemelő asztalra kerülnek. Ezek még nyers hasábok, amelyeket az ólomszálaktól Csorba elvtárs tisztít meg és egyben elhelyezi a címeket is. Ezután úgynevezett levonatokat készít, amelyeket a korrektorok, Farkas és Kenyeres elvtársak meg. olvasnak, kijavítják a hibákat. A hibás sorokat újból kiszedik és Csorba elvtárs elvégzi az ólom-korrektúrát (a hibás sorokat kicseréli). Az egyes cikkek összeállítását, oldalbahelyezését (tördelés) én végAs öntödében A betördelt oldalakat az öntődébem vasrámába zárjuk. Az oldalra egy milliméter vastagságú, tűzálló kartont helyezünk. Ezt matricának i.evezzük. Az oldalt a prés alá toljuk. A prés három és fél lóerős motorral működik és 10—15 mázsa súlyú nyomást gyakorol az oldalra. Ezalatt az egyes betűk belevésődnek a matricába és megkapjuk az oldal negatív formáját. A papír természetesen nedves állapotban van még, ezért a szárító dobba helyezzük. Szárítás után elhelyezzük az öntőgépbe, ahol 350 fok Celzius hőfokkal 10 mázsa ólom van. A félhenger alakú matricára ráömlik az ólom cs így kapjuk meg a szintén félhenger alakú rotációs lemezt, amelyen már szépen kidomborodnak az egyes ólombetűk. Az öntöm unkára különösképpen Vigyáznunk kell, tisztán kell tarlátták, hogy az curibereknek egyre több nyomtatott írásműre van szükségük s bogy ezt az igényt kéziszedésael nem tudják kielégíteni, lassan megbarátkoztak a -vasfcollégával," Ma már el sem lehet képzelni az újság előállítását seiedőgépek nélkül. A Csongtrádamegyed Pártbizottság napilapjait, a Viharsarkot és a Délmagyarországot is szedőgépek szedik. A gépszedö elvtársik délután 5 órakor már várják, hogy a szerkesztőségből megkapják az első kézinatokat. Gyors egymásutánban sorakoznak a gépből kikerülő forró ólamsorok. A szerkesztőség és a nyomdász elvtársak is lázas tempójú munkát végeznek « legfőbb gondjuk az éberség: nehogy a „szedőgép ördöge" hibás szöveget hozzon napvilágra. Aki még nem látta ezt a gyorstempójú és összehangolt munkamenetet, azt hinné, hogy a gépszedői munka ntam egyéb, mint egyszerű írógépen való munkálkodás, A gépazedés nemcsak fizikai, hanem szellemi munka is. Mi gépszedők azon vagyunk, hogy lapunk miinél előbb eljusson a dolgozókhoz. Kakuszi Géza gépszedö zeim. Ez a munka adja meg a lap alapját, formáját. Az elkészített oldalakról levonatot készítünk. A korrektor elvtársak az oldalakat (revíziót) összehasonlítják a kijavított h&sábk orrekt ú rá val. A betördelt oldalt ezután a liftbe helyezik s az öntödébe szállítják. Kőnig Sándor sztahánovista tördelő tanunk a gépet, mert ellenkező eset. ben a 10 mázsa ólom kifolyhat és emberéletben is komoly kár eshetik. Péterhási Emil elvtára levelezőnk írása tehát a szerkesztőségből a 6zedőgiépekre került. A kiszedett le. vétót betördelték az oldalba. az oldalról az öntődében matricát készítettek, majd kiöntötték a rotációs lemezt, amelyet elhelyeztek a rotációs gépben és a gép pedig sokezer példányban kinyomta Péterházy elvtárs levelét is. amelyet most itt láthattunk a lapban. Péterházá elvtárs lapunk egyik legjobb levelezője, bátran birál, mert tudja, hogy neki, a közvélemény egyik parancsnokának ez elsőrendű feladata. LevelezókI Kövessétek Péterházi elvtára példáját, több és jobb munkával készüljetek a megyei levelező értekezletre. valami hiba. A kinyomott lappéldányokat ezulán az expedícióba .zállítják és ilt ügyea kezek csomagolják, címkézik a lappéldányokat. Ezután a lapot megfelelő járművekkel, autóval, vonattal szállítják el az olvasókhoz, hogy mi I ' r ! • • A gépmester megindítja a rotációs gépet, amely igen gyorsan onlja a kész újságot, mindjárt összehajtogatva. Óránként 24.000 darab lap hagyja el a rotációs gépet. A revizorok nyomá® előtl mégegyszer átnézik a lapot, nem maradt-e benne nyesebben fel tudják használni munkájukban a parisajtót, amely úlmutalást és segítséget nyújt munkájukhoz. Heclcmann László gépmester Biztos vagyok benne, hogv az új évben nem késiek el többet T/eletek szeretnék elbeszélgetni, akik a Julagyár dolgozói közül ' későn jártok be munkahelyetekre, Igy veled Tóth István /., Domonkos Sándor, Tolnai Franciska, Tóth Islvánné I„ Gorula Anna, Kosa Jánosné, Tóth P. Rózsi és a többi elkéső. Megtehettem volna azt is, hogy személyesen beszélgetek el veletek, de én inkább a sajtót választottam arra, hogy meggyőzzelek valamennyiölöket helytelen gondollcozásmódotokról. Most, amikor már csak egy nap választ el benünket az 1952-es áj esztendőtől, amely az eddiginél is nagyobb feladatokat állít elénk a munka frontján, megkérdem tőletek: vájjon készítettetek-e mérleget az elmúlt évről? Gondolkoztatok-e azon, hogy az 1951-es év hibáit hogyan fogjátok majd kiküszöbölni s itt elsősorban állandó késéseitekre gondolok. Szinte látom és hatlom hogy olvasva ezeket a sorokat mosolyogva, de az is lehet, hogy mérgelődve mondogatjátok: — Azért a pár perc késésért igazán fölösleges és főleg erős túlzás kiírni bennünket az újságban. fját igen, egy évben egy „pár perc" késés, ha csak egy alkatom** mai és csak egy dolgozóval fordulna elő, valóban nem jelen. lene sokat. De aklcor, amikor ezek a „pár percekamelyeket késési . lekkel ti is elloptok a termelés idejéből — igen gyakran és igen sok dolgozóval előfordulnak. Szinte mindennap akad elkéső dolgozó és a „pár percekből" órák és munkanapok lesznek. Nem tudom eszetekbe jutott.e egyszer is, hogy késéseiteklrel milyen nagy mértékben lazítjátok a munkafegyelmet és ezzel talán aka. ratolokon kívül is dolgozó népünk ellenségeit támogatjátok. Mi magyari dolgozók nem engedhetjük meg, hogy a munkafegyelem meglazuljon a késések által üzemeinkben és lanyhuljon a ter. melélcenység. Most az 1952-es évben még áldozatkészebb odaadással kell harcolnunk békénkért és a béke terve, az ötéves terv idöélölti, sikeres befejezéséért. DLAos vagyok benne, hogy az új évben már ti is másképpen gondolkoztok majd, nem késtek el többet és ezáltal nem lazítjátok, hanem emelitek a munkafegyelmet, nem esökkentilek, hanem emelitek a termelési eredményeket. Péterházi Emü. í a Jutagyár dolgozója LEVELEZŐINK ÍRJÁK Csatlakozom Nagyvári elvtárs versenyfelhívásához Kedves Elvtársaik! Mint a „Délmagyarország" üzemi tudósítója, én is csatlakozom Nagy. vári László elvtársinak a „Délmagyarország legjobb levelezője" cím. ért megindított versenyéhez. Ugyan, akkor pedig névszerint is versenyre hívom az alábbi elvtársakat a legjobb levelező címért: A Szegedi Fűtőház párttitkár és eajtófelelös elvtársait, Mihályi József, Verba József és Nagy Jánosné elvtársakat, valamint a Szegedi Kenderfonógyár és az Oj szegedi Kenderszövőgyár DISZ-ld tikár elvtársait. Szabó Ferenc és Kispál Aranka ifjúmunkásokat. A versenyfeltételek a következők: 1. Pártunk helyi lapjában mámé! több és jobb tudósítást küldünk be, amelyek az üzem életével foglalkoz. nak. 2. Minit tudósítók segítséget nyújtunk helyi lapunknak abban is, hogy mi magúink is újabb levelezőket szervezünk be. Kérem az elvtársakat, hogy kommunista ön ludat tal vegyék ki részüket a „Legjobb levelező" cím elnyerésóért foly látott versenyből, mert így, mint Párlunk „szemei és füled" nagy segítséget nyuj tur.k mind munkatársainknak, miind a sajtónak, mind pedig magunknak a jó munka végzéséhez és ugyanakkor nagymértékben elősegítjük a január 6-án tartandó megyei levelező értekezlet sikerét. Török Imre, a Szegedi Fűtőház DISZ.titkára. Ahol szocializmust építenek, a boldog, gazdag új esztendő vár a dolgozókra A kiöntöt rotációis lemezeket ezulán átadjuk a rotációs gépteremnek. Kassai Tibor sztahánovista öntő BÚCSÚZUNK az óévtől és köszöntjük az újeszlendöt. Ilyenkor az emberek mérleget szoktak csinálni. Gondolatban végigfutnak az ácv napjain, számadást csinálnak arról, amit az elmúlt év hozott és előre tekintenek, mit is várhatnak az úfeszlendötőL Nyugaton az ellinyomott, kizsákmányolt dolgozók, a munkanélküliek semmi újat és jobbat nem kaplak az óévtől és nem sok jót vár halnak az újesztendölől sem. Nem várhatják az 1952-es évtől életszínvonaluk emelkedését, hanem fokozott fegyverkezést, a munkanélküliek újabb is újabb százezreit és az elnyomott, kizsákmányolt dolgozók fokozottabb szenvedését, nyomorát, mert igy kí. vánják a háborúra spekuláló nyugati tőkések. De nézzük meg hogyan búcsúzik az elmúlt évtől és hogyan várja az újévet a 800 milliós békelábor, ame-' lyel a Szovjetunió, a szovjet nép ve. zet. A SZOVJETUNIÓ és a népi demokratikus államok dolgozói jogos büszkeséggel és örömmel tekintenek vissza az elmúlt évbe a szocialista építőmunkával, a szocialista terv. gazdálkodással eléri újabb sikerek, re. Jogos elégedettséggel tekintenek vissza a búcsúzó tervévre és a biztos győzelembe vetett erős hittel köszöntik az újeszlendöt. Új gyárak, új hidak, a kulturális és az anyagi életszínvonal állandó emelkedése jellemzi a béketábor or. szágainak elmúlt esztendejét. De sokan vannak már olyanok is, akik már régebben elbúcsúzlak az 1951-es tervévtől és van már nem egy olyan dolgozónk is, akinek nap. tára 1954-et, vagy 1955-öt mulat, őket követik a magyar dolgozók százezrei, mert a ml tervünk a béke terve és ennek teljesítése minden magyar dolgozónak becsületbeli kötelessége. Életünk így válik még szebbé még boldogabbá MINDEZT a felszabadító Szovjetuniónak, Pártunknak és dolgozó népünk áldozatkész munkájának kö. izönhetjük. A béketábor országainak valamennyi dolgozója valóban boldog újesztendőI kívánhat egymásnak, mert ahol szocializmust építenek, ott vár az igazi, boldog, gazdag újesztendő a dolgozókra. Kovács Mihály postás dolgozó. Leveleimmel segítem a termelő munkát Amióta a sajtó a dolgozó népé lett, mind többen ée többen ismerik fel a kommunista sajtó döntő fontosságú je-entöségét a szocialista építő és nevelő munkában. A sajtó levelezői szép és politikailag nagyjelentőségű társadalmi munkával öntudatos munkára, a tervek túlteljesítésére mozgósítják d'olg zóinkat. Igy én is elmandhaitir.rn, hogy amióta leveleimmel szoros kapcsolatot tartok fenn helyi tápunk, a „Délmagyarország" Szerkesztőségével, az én munkahelyemen is sokkal nagyobb lendület tapasztalható a munkaversenvben. a dolgozók munkájában. Igy például a Dóm-téri építkezésen dolgozó Vincze József vasbetonszerelő brigád a helyi sajtóban közöli cikkel; alaptán fokozta munkalenduleiét olyannyira, hcigy elérte a sztahánovista fz'ntet 227 százalékos teljesi'. ményével. Igen sokat beszélgetek dolgozó társaimmal, akik közül újabban sokan felvetették, hogy a sajtóval vaJó kapcsolatomat fűzzem még szorosabbra és az eddiginél nagyobb mértékben népszerűsítsem a szocia'i'ta termalő munkában élenjáró dolgozókat, azek munkamódszerei!. de ugyanakkor vet:sem fel az előforduló h'bákat is. fin uiinden alkalommal, amikor levelet írok helyi lapunknak, szeim elölt tartom a do'igozók kívánságait. IRV A ««ját levelező munkám által elért eredményeken is lemérhetem, milyen hatalmas jelentősége van a munkás, és paraszttóvelezök munkájának. Marjai József üzemi tudósító.