Délmagyarország, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-25 / 275. szám

4 VASÁRNAP, 1051. NOVEMBER 25. SZTÁLIN ELVTÁRS SZÜLETÉSNAPJÁRA Tagszervezési versenyt indított a Magyar-Szovjet Társaság Szegeden máris több MSZ1 alapszervezet lépett versenyre egy mással Minden becsületes hazaszerelő nmgyar dolgozó szívében izzón lobog a szeretet a nagy Szovjetunió iránt. A szocializmust éptlő ma. gyar dolgozók valamennyien tud juk, hogy mit köszönhetünk ha'taü inas barátunknak, a Szovjetuniónak. A Szovjetuniónak köszönhetjük szabad, békés, alkotó munkában töltött életünket, ragyogó jövünk, a szocializmus biztos reményét. Évezredes történelmünk során solia ilyen önzetlen, igaz barátunk nem voto. Hálásak vagyunk ezért a nagy Szovjetuniónak. Megtisztelő feiada! a magyar és n szovjet nép közötti barátság ápolása, elmélyítése. Az MSZT tagjának lenni annyit je_ lent, mint nyíltan kiállani a mai gyar-Szovjet barátság mellett. Aki a magyar-szovjet barátság szerveze. Iiénrk tagjává válik, bebizonyítja" hogy szereti a szabadságot 'és fflg_ get'.enséget, amit a Szovjetunió hozott nl számunkra. A Szovjetunió tapasztalatainak, vívmányainak, példáinak és ered. mínyeinek megismertetése elválaszt, hatatlan része n magyar nép szo-1 emlis'.a nrvelésének, múlhatatlan fel tétető saját szocialista 'építésünk sikerének. „Az MSZT Igen komolyan se. gfetheli Partunkat államunkat' a szoeiullzmus építésében, népünk szocialista nevelésében, ha a Szovjetunió tapasztalatait, eredményeit milliók közkincsévé teszt" — mondotta Révai elvtárs az MSZT országos bon. grcssznsán. Ehhez azonban szükséges, hogy az eddiginél szélesebb alapot teremtsünk és a jelenlegi taglétszám je_ lentős megnövelésével érjük el, hogy dolgozó népünk mind nagyold) tömegekben, belépési nyilatkozatuk aláírásával is bizonyítsa a Szovjet, unió. Sztálin elvtárs iránti szerete tót és hűségét. Az MSZT Országos Kiizpont ezért derembor 21-re. Sztálin plvtárs 72. születésnapjának tisz leletére tagszervezési versenyt indít a megyét titkárságok, vidéki nagyüzemi, valamint az egyetemi szervezetek közölt. A verseny elbírálásánál külön érté. kolik n megyei titkárságok, vidéki nagyüzemek, valamint az egyetemi Nyílt levél az Éielgyár dolgozóihoz Topunkban pir nappal ezelőtt cikk jelent meg az Ételgyár ha. nvag munkájával kapcsolatban. Cikkünk egy rászc az Ételgyár vezetőinek nyilatkozatát idézte, mely szerint a Téeztagyár sokszor rossz minőségű árut szállít részükre. A Téfzlagyár dolgozói az alábbiakban válaszolnak az Ételgyár vezetőinek: „Mi, a Szegcdi Tiszlagyár dolgozói tiltakozunk a Mozgókonyha vezetője állal tett nyilatkozat ellen: hogy a tészta törtsége és rossz minősége okozta az, egyes ételek rossz minőségét, A mi üzemünk tésztaminősége országos viszonylatban is az elsők között van és igen sok szakértői vélemény támasztja alá, hogy tészlaminöségiink a legjobb. Ha állandóan egyenlő bő vízben főznék ki a tésztát, akkor az sohasem ragadna össze cs válna enyvessé. Kétségtelen, néha előfordulhat, hogy szállítás közben kissé összetörik a tészta, de ez sem mennyisé, gileg, sem minőségileg nem magyarázza az ételek gyakori rossz izét és minőségét. Nem egyszer előfordult, hogy az Ételgyárból ebédre hozzánk szállítóit fötl.tészlál újra feltett főznünk, hogy ehetővé váljon. Mi azonban mindannyian megígérjük, hogy még jobban ügyelünk munkánkra és arra is, hogy szállítás közben ne törjön össze a tésr.'a. Igyekszünk mi is, hogy — amennyiben tőlünk függ — megszüntessük a hibákat és a dolgozók elé ízletes, jó ebéd kerüljön. A Szegedi Tésztagyár dolgozói" A Szegcdi Cipőgyár dolgozói megígérték t évi tervüket december 21-re befejezik A Szegedi Cipőgyárban üzemrészenként tartották meg a termelési értekezleteket. A fetsőrészVészííőknól Hozóki Ferenc műszaki vezetőhe. Ivet'ies, a géptermében Szöllősi Ferenc vátital«?vezető, a csákozó üzem. részben pedig Bcukő János műve. zető tartott beszámolót. A Cipőgyár dolgozói hatalmas lelkesedéssel fogadiák azt a bejelentésit, hogy az üzem október havi tervét 118 százalékra teljesítette. Elhatározták, hogy még nagyobb iramban végzik munkájukat, mert felajánlásaikat, amelyeket december 21.ére, Sztálin elvtárs születésnapjára tettek nem. csak teljesíteni, hanem túl akarják teljesíteni. Emellett pedig elhatározták. hogy évi tervüket befejezik december 21 .re. alapszervezetek eredményeit. A ver. senyben azok a szervezetek lesznek győztesek, amelyek a megye, nagyüzem, illetve egyetem területén 19Ö1 október l_i taglétszámot véve a'apul, december 2t-iig a legmagasabb százalékot érik el a tagszerve, zésben. A versenyben legjobb eredményt elérő szervezeteket az Országos Központ jutalmazza. E'ső dij: keskeny filmvetítő gép, második díj: rádió, bar. mndtk dij: kis könyvtár. Az MSZT városi 'titkársága, üzemi, hivatali és kerületi alapszervezetek tagtoborzássá, akarják elmé. Iyíteni a magyar-szovjet barátság got. ennek fokozására az MSZf szegedi 'titkársága a legjobb eredményt elérő alapszervezet jutalmazására vándorzászlót s a legjobb aktívák számára könyvjutalmat tű. zöt't ki. Az alapszervezetek között máris megindult a versengés. Az Újszegedi Kenderszövő pót. dául versenyre hívta kl n szegedi Testi'kombinátot, a Textilkomhtnát pedig Szeged öszszes textilüzemeit. A Büntető Intézet versenyre hívta kt a Tűzoltó ntapszervezetet, n Bőr. ipari Szövetkezet a Nívó Játéira üzemet, de a versenykihívások" nemcsak n tagtoborzások területére szorítkoz. nak", hanem összekötik a versenymozgalmat a munkafegyelem meg_ szilárdításával, a terv idő-előtti teljesítésével, az ötéves terv sikeTes befeiozóse ós békénk megvédése érdekében. A Magyar-Szovjet Társasághoz való tartozás nyth kiállást jelent a Szovjelunió vezette béketábor har_ ca, a béke nagy ügye mellet?. M;nden magyar dolgozó bigonvHsa be, hogy szereti a Szovjetuniót, mutassa meg, hogv szereti hazáiát és ezért helép a béke szervezetébe, az MSZT-be. Meleg szeretetfel fogadta a ma«yar nép a koreai árvákat Pénteken reggel 200 koreai fiatal árvagyerek érkezett Magyarországra. Szüleiket megölték az imperialista agresszorok. A vendégeket a haláron fogadták, ahonnan lelkes éljenzés közben indult a vonat Budapest felé. A főváros ifjúsága kitörő lelkesedéssel fogadta a koreai gvermeketet, akiket Szabó Károlv elvtárs, a DISZ Közpoli Vezető'égénsk tagja üdvözölt a Nyugati-pályaudvaron. FIAMNAK Mit is mondjak neked, te drága csöppség? Szavam nem éried kisfiam ma még. Pólyádba minden virágot bekötnék, ha mostan nyilna tarkán a rét. Piciny emberkém! Szívem dobbanásai Mit mondjak hát? — Csak gügyögni tudok. Zengőbb lett, lám, az öröm húrja mára, s én mégis-mégis szótlan bámulok. Nem szótlanság ez, nem, de olyan furcsa, meg kell szoknom, hogy beleljek vele. Elölről kezdem, és átélem újra... — szemecskéd rebben, mintha értene. A hallgatásom mélyül, ahogy nézlek, leutalom a sok ismerős vonást. — Régen ilyenkor jósoltak a vének szép életet vagy szűkös koplalást. Én is jósoljak? Nem, csak ezt a verset írom, s ha megnősz, örökbe adom, mert sorról-sorra mind fö'jebb emellek, hogy végigláss a magyar tájakon. Az építés dobog rilmust, te drága csöppség, hogy nőhess nagyon boldogan. Neked is hazád már apád hazája, s hogy el ne vegyék, lásd, védjük sokan. Mert nem veszik el, őrködik e század, dicső korokba gördül a jelen. Veled még jobban érzem azl a vágyat: ha kell, hát tudjam, mit kell védenem! A kiskezedbe játékot veszek majd, s veled játszom, mit nem játszottam én. Történet lesz a mult, — amely belénk mart —, mikor mesélek neked, kisiegény. S a nagyszülők is, azok is mesélnek. Nagyapád bütykös ujjával mulat vissza, ahol szülte volt még a kenyérnek, s velem osztották meg falaljukat. Ezt öreg térdén lovagolva hallod, s véreddé válik osztályod szava. Zászlónkat tc még magasabbra tarlód: ezt kívánja majd tőled a haza. ...Hallgasd csak, halld szép tejszagú gyerek, csendesül a toll sercegése már. Estébe néz a fény, s pillád, remeg, — a gyárkürt harsan, tíz órát dudál, i Kezed mozgását értem, ahogy nézlek, — tudom, az álmod, mint a méz, pereg — szemed pillái lassan összeérnek.., én nem fejeztem még bo versemet, A szó még érik, holnapokba fa'"*, sokat írok a jövőről neked. Biztos megérem, amire úgy vágyok, hogy hozzám méred egyleor léptedet. És váll a vállhoz! Apák s fiak harca, mint vér a vérhez, vas a vasra forrt Közös út vezet örök-szép tavaszba, hol minden ember békéről dalol. LŐDI FERENC Iskolák — istállókban Katasztiófális iskotahiány Franciaországban A Trud írja: A francia lapok egyre gyakrabban írnak arról, hogy tok francia gyermek tanteremhiány miatt nem látogathatja az iskolákat és a meglévő iskolákban sem kielégítő a helyzet. Ez év tavaszán a Liberation című lap megírta, hogy „Párizsban az új tanévben hely-hiány miatt több A lebukó nap minden ere_ jét összeszedte, hogy a dél felől jött sötét felhőt áttüzesítse. A felhők közt csak itt.ott látszik a nap vörös korongja. Lassan beborult. Magda Jóska DISZ.tag még min. dig nem érte el a belonutat, holott már be is esteledett. Már.már utóiérte az eső. Nagyokat lépett és egyre csak a kis határmenti falujára — Röszkére gondolt. Tizenöt-húsz lépésre lehetett a betonúttói, amikor lépése, kel hallott maga mögött, majd később oldalvást. Nem felt, még arra sem gondolt, hogy félni lehet. Bátoriuik érezte magát; tudta, hogy szégyen félni egy húsz éves fiatalembernek, egy DlSZ-lagnak, aki a Tito.banda határán védi békénket. Bátorságot oltott szivébe a végtelen békesség, az alkotás láza, ami egyre nagyobb erőt gyűjt maga köré. — Az elvtárs is ebbe... a faluba siet? — szólítja meg hirtelen az oldalról kö. teledö idegen Jóskái, aki már várta is ezt a. kérdést. — Arra felé ... és maga? — Én is. Menjünk akkor együtt barátom. Hány óra van?... Ez a falu Rös%ke ugye? Szép kis falu... itt a határszélen... Magda Jóskából egyszeribe eltűnt a félelemérzet maradéka is. Most már mind. ketten nyugodt léptekkel ha. ladtak a falu felé. Az ál. lomás felöl vonalfütty hallatszott. — Erre vonal is jár? — kérdezi az idegen. . — Jár a.-, _ HATÁRSZÉLÉN — Né, ezt nem ludlam. értettem a fegyverismere. Sose hallottam arról, hogy tet. Maga tudja ezeket? Ez Röszkén is van vasútállomás. Merre megy a sin. pár...? illetve azt akarom kérdezni, hogy Szeged felé merre kell menni? Van ilyenkor vonat? — Nem tudom. De várjon egy pillanatra, azonnal megkérdem Kovács bajtárstól. Sógorom... itt lakik ebben a házban. Rendőr., ö talán tudja ... — A... nem kell. Ne fáradozzon fiatalember... Ezután megint nem beszéltek egyidcig. Megegyez, tek mindketten abban, hogy is érdekes. Milyen fajta fegyverek vannak.... ? — csak úgy dőlt a szó az idegenből. — Olyanok voltak nálunk is, mint amilyenek a maguk fegyverei voltak. — De én nem ezekl&l a fegyvcreklcel... — Hát? — Még régen voltam én katona. Akkor másként volt. Beértek a faluba. Az is. meretlen megkérdezte, hogy milyen épületek vannak ott majd az állomáson megkér, jobboldali, Jóska megmondta, hogy a gépállomás. De hogy hány gépe van a gép. állomásnak, erre a kérdés, re már nem vá'oszolt Jóska, — pedig tudta! — Akkor kérdezzük meg az állomtlson, hooy mikor indtd a vonal. Jó? — Jó.. . hol az állomás? Az állomás előtt ott állt a határőrség autója. Az idegen alaposan szemügjrre vette és megfontoltan lépett bo az állomásvezető szobájába. Illedelmesen kérdezte: — Mikor indul Szeged felé vonat? — Fél óra múlva — válaszolt a szolgálatos vasutas. Mikor ki akartak jönni dik a vonal indulását. Né• hány perc múlva újra az idegen kezdte: — Elfogták-e már a katonaszökevényt? — Katonaszökevénytf Nem is hallottam róla... — Ne mondja. Nekem megmondhatja. Nem vélet. lenül maaa volt az? Tudja, egv röszkei fiatalember elszökött a hadseregtől és most körözik... — kezdte magyarázni az idegen. — Érdekes... — Nem maga csakugyan? Én nem mondom et másnak — faggatta tovább Jóskát. — Nem. Én már leszereltem, — válaszolt a fiú. — Mikor? Hol voll? Melyik városban? Én is most voltam nem olyan régen katona. Kitüntetéssel végeztem, mert legjobban akkor vette észre, hogy az idegen megizzadt, amikor kiérlek a kövesúlra és már messze hátuk mögött maradt az állomás épülete. — Nem tudna itt valahol olyan helyei, ahol meg le. hetne aludni? — kérdezte hirtelen az idegen. Jóska gondolkozott egy darabig, majd válaszolt. — Egy éjtszakára mi Í3 tudunk rídni szállást... ha elfogadja, mert bizony nem a legszebb szálloda lesz. Olyan parasztos... — Jó az, megszoktam én már az ilyet — De mondja már hon. nan jött? — kérdezte hirtelen Jóska. — Messziről. Ellenörsük... hogy a mélyszántás megy-e? — Szóval a minisztériumból? De miért nem autóval jött le? — Nem adlak... Jóska előtt mindjobban derengett valami. Tudta, hogy mit kell csinálnia. Cselekednie kellett, de azonnal — Elfogadja a meghívást a mi kis szerény hajlélcunkba? — El... vacsorát kaphatnék-e ? Ezután szó nélkül mentek a falu közepe felé. A a váróteremből, határőr Petőfi-utcán mentek végig állt elébük és kérte a ha. társávbclépöl. De mikor észrevette, hogy Jóskával van az idegen, nem szólt tovább semmit. Jóska csak és szembetalálták magukat a rendőrség épületével. A rendőrség mellett egy kis utcába fordultak le. Szem. melláthatólag az idegen nyugodt volt és egész ott. honosán érezte magát. A rendőrségnél benn az udvarban, egy másik utcára nyilik a sportöllöző. Mikor ideérlek, Jóska vidáman lMronfogla az idegent és elörclessékclte: — Már meg is érkéz, tünk. Ugy látom, nincs itthon anyám, de majd én készítek vacsorát. Szakács is voltam én... Jóska kinyitotta az öltöző ajtaját, majd hátrább lépett : — Egy pillanatra... itt a villanykapcsoló... Jóska ebben a pillanatban teljes erővel nekiment hátulról az idegennek és belökte az öltözőbe. Az ide. gen beesett és Jóska ezalatt rázárta az ajtót. Biztonság okáért egy nagy belonváhjút is odatámasztnlt az ajtóhoz. Körülnézett, de nem látott senkit. Az udvaron kérészül beszaladt a rendőrparancsnokságra... — Jöjjenek az elvtársak, itt van egy kém az öltözőben. .. Néhány pillanat múlva megláncolva ült a parancsnok szobájában a kém. JósJm szikrázó szemmel be. széllé el a találkozást. — Miért akart Jugoszláviába szökni? — kérdez, te a rendőrtiszt. — Ezért ni ugy-e? — s kirántotta a liszt az idegen kabátbélésébe rejtett borítékot. A rendőrtiszt kezelszorí. tott Jóskával, aki gúmioe.an visszaszólt az összekötött kezű kémnek: — Akkor majd ,,megalszik' itt.. * mint 10.000 gyermek nem járhat iskolába". A lap szerint legalább száz új iskolát kellene építeni, hogy megteremthessék a tanuláshoz szükséges feltételeket. Párizsban a második világháború befejezése óla mindössze egy új iskolát építettek. Az iskolaépületek többségét nem tatarozzák éa így azok idővel teljesen tönkremennek. Egy Vienne megyében lévő lAolát tehénistállóban helyeztek el. A gyermekeket vékony fal választja ol a tehenektől és a helyiségben hemzsegnek a patkányok. Lozero megyében több mint 50 iskolái sebtében kimeszelt istállókban rendeztek be. Franciaországban mintegy 700 ezer gyermek lanul olyan helyiségekben, amelyek egészségtelenek, túlzsúfoltak, vagy teljesen alkalmatlanok iskola céljaira. Ugyan akikor az országban na_ pon'a olyan összegeket költenek hadicélokra, amelyekből 111 iskolát lehetne felépíteni. Mindez azonban nem zavarja a kormányi abban, hogy a mult évhez képest 10 3 százalékkal csökkentse az iskolaépítés céljaira nyújtott hiteleket. _ Franciaország mai vezetőit ezek a lények egyáltalán nem zavarják. Nem érdekli őket az sem, ha az ifjúság tudatlan marad. Nekik ágyútöltelékre van szükségük a tervezett harmadik világháborúhoz. Ramadier, Franciaország volt hadügyminisztere az iskolaigazgatókhoz intézett titkos körlevélben a kővetkezőket írla: „Iskoláinkban kétségtelenül vannak olyan fiatalemberek, akik tanulmányaik befejezése ulán nem jutnak munkához és így súlyos helyzetbe kerülnek. Ezeknek a fiataloknak ajánlani kell, hogy teljesítsenek katonai szolgálatot a gyarmati csapatoknál'". ' A japán parasztok ellenállása Peking (Űj Kí'la). Tokiói jelentés szerint a japán fővárosiban október 2C-án paraszt-kongresszust tartottak. A kongresszus egyik ha. tározata leszögezi, hogy a japán parasztok nem ismerik el a külön, békeszerződést, valamint a japánamerikai „biztonsági szerződést'' és mindenoldalú békeszerződést követelnek.