Délmagyarország, 1951. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-23 / 247. szám

V J^ER.V ..." AZ MDP CSONGRADMEGYE A Német Szocialista Egységpárjj felhívása a német néphez Szegedi üzemek lelkes készülődései november 7-re Dolgozó parasztok és mezőgazdasági tudományos kutatók eredményes értekezlete Alsóvároson TS AGA NAK 'LAPJA Vn- ÉVF. 247. SZÁM AKA 511 FILLÉR KEDD, 1951. OKTÓBER 23. I Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepére újra fellángol a bányász áldozatkészség tüze Határtalan lelkesedéssel fogadták vasárnap Tatabányán a bányásxtanácskoxás résxtvevői népünk szeretett vezérét, Rákosi Mátyás elvtársat 'A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a bánya. és energiaügyi minisztérium vasárnap Tatabányán bányásztanácsko­zást rendezett. A tanácskozás 9 óra után kezdődött meg s a résztvevők felállva, percekig fartő viharos, kirobbanó, lelkes tapssal üdvözölték érkezésekor népünk szeretett vezérét, Rákosi Mátyás elvtársat. Megjelentek a tanácskozáson: Gerő Ernő elvtárs, államminisz­ter, a Népgazdasági Tanács elnöke. Vas Zoltán elvtárs, miniszter, a Tervhivatal elnöke, Apró Antal elvtárs, a SZOT főti kára. a Ma­gyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja), a bánya- és energiaügyi minisztérium és a Bányász Szakszervezet vezetőt. He­lyet foglalt az elnökségben a magyar bányászat több élenjáró dol­gozója Is. A tanácskozást Práth Károly elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Komárommegyei Pártbizottságának titkára nyitotta meg, majd Czottner Sándor elvtárs, bánya- és energiaügyi miniszter tartotta meg beszámolóját. Beszámolóját számos hozzászólás követte. Rákosi Mátyás elvtárs: a terv reális és teljesíthető Mátyás Az értekezleten Rákosi ílvtárs is felszólalt. A bányá6ztanácskozás résztve­vőinek hatalmas lelkesedése köz­ben emelkedett 6zólá6ra Rákosi Mátyás elvtárs. Beszédében a kö­vetkezőket mondotta: — A maii lapokban olvashatták Központi Statisztikai Hivatalunk közlését a harmadik negyedév lerv­teijesítéséről. Ebből a közlésből ki­derült, hogy iparunk a felemelt ezévi tervet a harmadik negyed­évben 99.4 százalékra teljesítette, de a bányaipar ezen belül C6ak 90 százalékra teljesítette tervét. A bá­nyaipar ebben az évben 15.2 szá­zalékkal adott több szenet, mint tavaly. De mert gyorsan fejlődő iparunk szükséglete ennél sokkal többet követel meg, a tervlemara­dás okait komolyan kl kell vizs­gálnunk. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a széntermelés, amely szocialista építésünket és szocia­lista fejlődésünket fűti, behozza ezt a lemaradást — Ennek a mai tanácskozásinak egyik legfontosabb eredménye, hogy mindannyian megállapítottuk, hogy tervünk, amelyet kidolgoz­tunk, reális és teljesíthető. Csak a mi saját jó munkánktól függ, hogy az utol6ó százalékig végre is hajt­suk. Ismétlem, e tanácskozásnak ez az egyik legfontosabb eredmé­nye. — Az előttem szólottak, köztük elsősorban Czottner elvtárs, a há nya- és energiaügyi miniszter, fel­torolták a hibákat és rámutattak azokra a tennivalókra, amelyek a műszaki vezetés, a fejlettebb szovjet technika elsajátítása, a gépesítés, a szer­vezés és a munkaverseny terén ránk várnak. Az előttem szólók legtöbbje a munkafegyelem hiányára, az iga­zolatlan kimaradásokra mutatott rá, mint a széntermelésben mutat­kozó komoly lemaradások legsú­lyosabb okára. — A munkafegyelem kérdését eddig nem kezeltük azzal a ko­molysággal, amelyet megérdemel és nem abban a formában nyultunk hozzá, ahogyan most ezen a bá­nyászértekezieten megnyilvánult, tudniillik a fegyelmezett, jót dolgozó, példamutató bányászok szem­szögéből. Mi magunk is nem egyszer vol­tunk tanúi annak a bányász elv­(ársakkal való beszélgetés közben, hogy a jó, fegyelmezett vájár mi­lyen elkeseredéssel és felháboro­dással beszélt a fegyelmezcttensé­gekről. Arról, hogy amikor a fej­tést meg kellett kezdeni, kiderült hogy minden előzetes bejelentés nélkül, minden indokolás nélkül a csapatnak egyik vagy másik tagja hiányzott és emiatt a szakképzett vájárnak kellett a csillét tologatni, vagy olyan fenntartási munkát végezni, amelyet egy kevésbbé szakképzett munkás elég jól elvé­gezhetett volna. Ezek az elvtársak nemcsak azért voltak elégedetle­nek a fegyelmezetlenkedőkkel szem­ben, mert magatartásuk a csapat többi tagjának anyagi kárt oko­zott, megrövidítette őket, hanem ezen túlmenően éppen a legöntu­datosabb bányász érezte, hogy az Ilyen magatartás a csök­kent széntermelésen keresztül az egész országépítés ügyének árt. A mt elvtársaink, pártfunkció­náriusaink a bányákon belül ós a bányákon kívül eddig nagyon kesztyűs kézzel és kényszeredetten nyúltak ehhez a kérdéshez, ha egyáltalán hozzányúltak. Féltek at­tól, hogy a fegyelmezetlenek, a termelést zavarók magatartásának felvetése népszerűtlen feladat lesz. Most azonban, amikor az itt bő­ven ismertetett 6zénhelyzet ezt a kérdést előtérbe állította, és elv­társaink bátrabban nyúlnak hoz­zá, meglepetéssel tapasztalják, hogy a fegyelem kérdése nem nép­szerűtlen a becsületes bányá­szok között. Ellenkezőleg, minél öntudatosabb és fegyelmezettebb volt a bányász­hallgatóság, amely előtt ezt a kér­dést napirendre tűzték, annál egy­ségesebben helyeselték azt a köve­telést, hogy ezen a téren teremt­sünk végre rendet. Az elvtársak itt, ezen a konferencián egy sor hasonló követelést hallhattak leg­jobb bányászaink szájából, akik elmondták, hogy ez a kérdés ma széntermelésünk egyik rákfenéje, amelyet bátran és szélesen, a bá ayásznyilvánosság elé kell • vinni. Az elvtársak ezen az értekezleten is maguk győződhettek meg róla, hogy a fegyelmezetlenség, a rend. bonlókkal, a kártevőkkel és a lelep. lezett, vagy le nem leplezett nyílt ellenséggel szemben a fellépést el­sősorban a bányászok legjobbjai maguk helyeslik és követelik. A tanácskozáson azt is hallottuk, hogy ami a bányászság hangulatát illeti, e téren valóságos fordulatról beszélnek. Nekünk kötelességünk, hogy ennek a követelésnek érvényt szerezzük és érvényt is fogunk sze­rezni. Hallottunk itten arról, hogy hogyan intézték el a tatabányai Xll-ea aknán azt a három lógóst, aki javíthatatlannak bizonyult. Ta­kácsi elvtárs Tatabányáról, Lelki elvtárs Várpalotáról mondott erre vonatkozólag megfelelő példákat. Mi erről a fegyelmezetlenségről ed­dig is beszéli ünk. De az az erőtel­jesen jelentkező követelés, ami ezen az értekezleten is a fegyelmezetlen, megjaví ihatatlan lógósok és a ter­melést dezorganizálók ellen meg­nyilvánult, azt mutatja, hogy nem végeztünk jó munkát és hogy ezen a téren éppen a bányász elvtársak követelésére és az ő érdekükben ke­ményebben és erélyesebben kell el­járnunk. Megígérem, hogy e téren az eddiginél szigorúbban fogunk fellépíii és a fegyelem javíthaiallan megbontóí és a termelés állandó de­zorganizálói, a bányákban található ellenség ellen keményen el fogunk járni, annál is inkább, mert a fe­gyelem terén szeptemberben a helyzet változattanul ros6z maradt. Mindjárt hozzátehetem, hogy mr a fegyelmi rendszabályoknál hason­líthatatlanul fontosabbnak tartjuk, hogy a bányászok közölt — és hoz zátchetem, egész dolgozó népünkben — kifejlődjék és megerősödjék az öntudatnak, a fegyelemnek az a légköre, amely a hanyagokat, a lus­tákat, a lógósokat magától megbé­lyegzi, amely nem elnéző és türel­mes, nem passzív a munkafegyelem megsértőivel és az országépítés za­varóival szemben. Öntudatos, fegyelmezett légkört kell teremteni Az elmaradókkal való komoty foglalkozás és a nevelő munka mel­lett ennek az öntudatos, fegyel­mezett légkörnek a kialakítá­sára keil Irányulnia Pártunk, a Dolgozó Ifjúsági Szövetsége és a szakszervezetek munkájá­nak. Minél gyorsabban és minél egysé­gesebben tudjuk kialakítani ezt a légkört, annál kevesebb fegyelmi rendszabályra lesz szükségünk és ki fog derülni, hogy ebben a lég­körben a mostani fegyelmezetlenek és lógósok jórésze fegyelmezett, rendes, pontos szakmunkássá vál­tozik. Ennek a közhangulatnak a kiala­kítása lesz a legfontosabb felada­tunk a jövőben. Ezzel a kérdéssel szorosan ösz­szefügg a® egyszemélyes veze­tés és a bányák technikai ve­zetőinek, az igazgatóknak és a főmérnököknek, a mérnökök­nek, az üzemvezetőknek, a csa­patvezető vájároknak, a lőmes­tereknek, főaknászoknak, stb. egyéni felelőssége. A felszabadulás után, amikor a bányák megfelelő műszaki értelmi­ség nélkül maradtak, vagy amikor a műszaki értelmiség egy része poli­tikailag megbízhatatlan volt, vagy ingadozott, a kollektív, közös veze­tésre, az üzemi háromszögre és egyéb ilyen vézetési formákra vol­tunk kényszerülve. Ennek idestova hat-hét esztendeje és közben a hely­zet megváltozott. Technikai értelmiségünk zöme, látva a népi demokrácia sike­res munkáját és szilárdságát, rendesen és lojálisán dolgozik velünk együtt. Kinőtt az új értelmiség is, a mi ne­velésünk, amely lelkesen és őszin­tén támogat bennünket. Ilyen vi­szonyok mellett helyre lehetett és helyre kellett állítani az egysze­mélyes vezetést. Ez nemcsak azt je­lentette, hogy a bányaigazgató, a főmérnök, vagy a munkacsapatve. zetö a maga területén egyénileg fe­lelős a jó munka elvégzéséért és mi biztosítjuk számára ehhez a megfe­lelő hatáskört és jogokat, hanem azt is, hogy ő maga köteles gondoskod­ni saját intézkedéseinek végrehajtá­sáról. A népi demokrácia kormánya en­nek megfelelően megerősítette az igazgaló, a főmérnök, a mesterek és munkavezetők hatáskörét és rendel­kezésükre bocsátotta azokat a fe­gyelmi eszközöket is, amelyek elő­segítenék, hogy az egyszemélyes vezetés és irányítás tényleg meg is valósuljon. Azok a munkások azon­ban, akik a felszabadulás ulánl esztendőkben elszoktak a fegyelme, zett egyszemélyes vezetéstől, nem egyszer szembeszálltak a vezetők termelést emelő, de egyben növek­vő fegyelmet megkövetelő inlézkedé. 9eivel. Viszont ez odavezetett, hogy a termelésért felelősek: az igazgató, a csapatvezető vájár is gyakran nem merlek, vagy. nem akartak élni azokkal a jogokkal, amelyekel a többtermelés és a szocializmus épí. lése érdekében a népi demokrácia számukra bizlosífolt. Amikor a fe­gyelem megjavításáról beszélünk, erről a kérdésről sem szabad meg­feledkeznünk, Gondoskodnunk ke'l róla, hogy a műszaki és technikai vezetők élhessenek és éljenek ezek­kel a jogokkal és ebben a működé­sükben maguk mögött tudják a Párt és a kormányzat teljes támo­gatását. Ehhez mindenekelőtt az kell, hogy pártszervezeteink és párt tagjaink erőteljesen támogassák őket és támogassák törekvéseiket, melyek a termelés emelésére, a fe­gyelem megszilárdítására irányul­nak. A bajok megoldhatók A bányászok helyes osztályérzék­kel a felszabadulás első napjától kezdve zömükben egységesen álltak a magyar kommunisták mögölt. A bányászoknak ma is körülbelül 40 százaléka Pártunknak tagja. Ha ez a 40 százalék példamutatóan telje­síti feladatát, akkor azok a nehéz­ségek és bajok, amelyekről itt az értekezleten annyit hallottunk, gyorsan és simán megoldhatók lesz­nek. Mi nem egyszer hangsúlyoz­tuk, hogy a jó kommunista politi­kai munkát és pártmunkát elsősor­ban a termeilés eredményein lehet lemérni. És ha azt látjuk, hogy a széntermelés körül bajok vannak, biztosak lehetünk abban, hogy hiba van a bányászok közt végzett pávt­munka területén is. És valóban, erre vonatkozólag van is elég adatunk. Hallottuk itt, hogy például az ajkai üzemi párt­titkár azzal védte a fegyelmezetlen párttagot, hogy kommunista lógóst csak kommunista párttitkár büntet, het meg. Takács elvtárs, a tatabá­nyai pártbizottság titkára, ugyan­csak említett itt hasonló eseteket. Nem egy alapszervi, vagy üzemi titkárunkra hallottunk olyan pa­naszt, hogy a fegyelmezetleneket védi, hogy a fegyelmezetlenekkel szemben liberális, ellenzi a kemény fe­gyelmező rendszabályokat, gá­tolja az egyszemélyes vezetést. Miközben menti a fegyelmezetlene­ket, hétszámra nem mutatkozik a bányában, nem foglalkozik a ter. melés kérdéseivel, nem foglalkozik a bányászellá­tás kérdéseivel. E téren feltétlenül' változtatni kell. Elsősorban a kommunista pártta­goktól és funkcionáriusok tói kell megkövetelni azt, hőgy mindenütt, á termelésben, a fegyelemben, a versenyben példamutatóan élen­járjanak. A mi elvtársaink tűnjenek ki ott, ahol a munka nehéz, ahol különös fegyelemre, kitartásra, áldozatvállalásra van szükség­Segítsék tanáccsal a töb­bieket, hívják fel idejekorán a ve. zelés figyelmét a hibákra, az előre látható nehézségekre, támogassák bátran az egyszemélyes vezetgst, a vezető tekintélyét, az újításokat és minden olyan lépést, amely a terw melés megjavítását célozza. Semmi kétség, hogy a kommu­nisták példamutatása, fegyelmezett­sége az összbányászságot magával fogja ragadni. Annak a légkörnek a kialakításában, amelyben minden dolgozók kötelességének tartja a fe­gyelmezett, szervezett, tervszerű én pontos munkát és elítélendőnek, megvetendőnek tartja a fegyelme­zetlenséget, a lógást, az igazolatlan elmaradást, a kommunistáké a döntő szerep. A bányászoknál és hozzátehetem, az egész "ipari munkásságnál külön kérdés gyanánt jelentkezik az új munkásokkal és az ifjakkal való foglalkozás. Két hónappal ezelőtt több mint ötezer új munkást küldtünk a bányákba­Ezeknek jelentékeny része fiatal. A tapasztalat azt mutatja, hogy az új, fiatal munkások között legnagyobb a fluktuáció. Ezeket a munkásokat, akiknek zöme soha életében azelőtt bányában nem dolgozott, nem egy­szer már a toborzásoknál igyekez­tek elijeszteni a bányászattól. Min­den bányász ismeri azt a bizonyta­lan, szorongó érzést, amely az ilyen új munkást elfogja, amikor életé­ben először a bánya mélyébe le­megy. Az ismeretlen viszonyok és a szokatlan körülmények megfélem, lilik, elcsüggesztik az ilyen mun­kást. És, ha tetejében még azt ta­pasztalja, hogy az elhelyezés, vagy az ellátás nem megfelelő, hogykul­túrigényeit nem tudja kielégíteni, nincs szórakozási lehetősége, senki sem foglalkozik vele, akkor ezeknek az új munká­soknak jelentékeny része meg­inog és előbb vagy utóbb ott­hagyja a bányát. Az is gyakori, hogy a betanítás­nál nem foglalkoznak az új mun­kással. Az is előfordul, hogy meg­ijesztik, rosszindulatúan kezelik, ahelyett, hogy támogatnák és bá­torítanák. Szükséges az új bányamunkások fokozottabb támogatása Ezekért a hibákért gyakran a bá­nyaigazgalók is felelősek, akik egy­részt siránkoznak a munkáshiány miatt, másrészt pta'.ig nem becsülik meg, nem támogatják, nem nevelik az új munkásokat, akiket rendelke­zésükre bocsátunk. Ezért nekünk, kommunistáknak és hozzátehetem, a Dolgozó Ifjúság Szövetségének, a szakszervezeteknek fokozottabban kell foglalkozni ezekkel az új mun­kásokkal, akiknek túlnyomó több sége, ha átsegítjük őket a kezdet nehézségein, ha bátorítjuk őket. ugyanúgy mígszeretik a bányászmestersé­get, ugyanolyan jó bányamun­kások lesznek, mint a régi gár. da tagjai. Itt egy sor felszólalás hangzóit el, amelyek azt bizonyítottál:, hogy­ha az új munkásokkal jól foglalko­zunk, azok hamarosan lelkes, ren­des, jól dolgozó és jól termelő bá­nyászokká válnak. Egyik másik párt és szakszervezeti funkcioná­riusunk közlése ékes bizonyítéka volt annak, hogy az új munkások kérdésével nem foglalkoznak ko­molyan, ezen túlmenően általában el vannak szakadva az emberektől, az élettől, a bányásztömegektől és emiatt nem tudnak sem maguk jó, lendületes munkát végezni, sem a bányászság jelentékeny részét ilyen | munkára serkenteni. Lépten-nyomon tapasztaljuk — és ez a tanácskozásokon ismételten megállapítást nyert —, hogy az újonnan jött munkásokkal nem fog­lalkoznak eléggé, magukra hagyják őket. Az új munkások sokszor sza­bad idejükben lézengenek, kocs­máznak, nam egyszer az ellenség be­folyása alá kerülnek és emiatt ott­hagyják munkahelyüket. Gyakran hallunk olyan panaszokat, hogy az új munkások lakóhelye ep-anyagolt, élelmezésük nem kielégítő, vagy ép­penséggel rossz. Az ilyen csalódot­tan távozók rossz hírbe hozzák a bányamunkát és megnehezítik az új munkások toborzását. Azt hiszem, hogy ez mindannyiunk számára vi­lágos. Mindez azt mutatja, hogy pártszervezeteink, a DISZ, a szak­szervezet és — hozzátehetem — a bányaigazgatóság rosszul dolgoznak és hogy ezen a téren sürgősen meg kell javítani a munkát. A fegyelem csökkenésének okául a bányász elvtársak — különösen magánbeszélgetés közben — az élel­mezési helyzetet is meg szokták említeni és ezért erre kissé bőveb­ben térek ki. Az elvtársak még emlékeznek arra, hogy egy évvel ezelőtt a szá­razság miatt rossz vott az árpátért més és szinte katasztrofális a ku­koricatermés. Szóval kevesebb volt az a takarmány, amellyel ná­lunk általában az állatokat hizlal­ják. Ennek következtében a pa­rasztság a mult év végén levágta vagy piacra dobta disznóáHomá" nyának egyharmadát, fiőt még marhaállományának 15—20 száza­lékát is. Az elvtársak tudják, hogy egy évvel ezelótt tíz-húsz forintért lehetett egy választási malacot kapni. Ez tavaly ősszel nagy hús­bőséget okozott és ennek aztán az idén megjött a böjtje. Hús- és zsírhiány lépett feL Mi gondoskodtunk róla, hogy a dolgozóknak és külön a bá­nyászoknak a minimális hús és zsír adagot jegyre biztosítjuk, de azt nem tudtuk megakadályoz­ni, hogy a szabadpiacon a hús és zsír ára a tavalyinak a többszörös sére ne emelkedjék. » * 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom