Délmagyarország, 1951. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-18 / 243. szám

e CSÜTÖRTÖK, 1951. OKTÓBER 28. Színház- és filmművészetünk időszerű kérdései Részletek Révai József elvtárs beszédéből Révai József elvtárs, népművelési miniszter a színház- és filmművészeti Mo/erencián kulturális életünk fejlődése szempontjából nagyjelentőségű beszédet mondott Beszédében a konferencia értékelése után foglalkozott a klasszikusok helyes fellogásának kérdéseivel, a szocialisto dráma jellegével és feladatával, dráma és filmirodalmunk fogyatékosságaival, valamint a sematizmus új tüneteivel. Külön kiiért a felen nagy problémáinak ábrázolására, az állami tervezés és írói önállóság összefüggésére, valamin' a cselekmény és a jellem dialektikájára, végül pedig a színészi munka leiadatairól szólott. Lapunkban részletekei közlünk Révai elvtárs beszédéből. Két veszély fenyeget bennünketa klasszikusok színrehozásával kapcsolatban. Az egyik veszély, hogy túlságosan modernizáljuk a klasszikusokat. A másik veszély, hogy porosan hagyjuk őket, archaizáljuk. Hangsúlyozni akarom a két veszélyt, a hamis modernizálást és a hamis archaizálást. A mi színházi és filmgyakorlatunkban előfordult mind a kettő. A pori rajta hagytuk az .,Uri muri -n. színházi változatában is, filmváltozatában is. Nem mertünk hozzányúlni Móricz Zsigmond eredeti parasztábrázolásához és ezzel nem hívek voltunk Móricz Zs gmondhoz, hanem éppen ellenkezőleg. A hamis modernizálás bűnébe a „Különös házasság"-gal kapcsolatban estünk, ahova minden árou modern, már-már kommunista hősöket akartunk 150 év elrauilával belegyömöszölni. Nem váil a filmnek a javára. Révai elvtárs rámutatott arra, hogy egyes Shakespe^re-előadásoknál. mint például a Szentivánéji álom előadásánál mutatkozott a modernizálás veszélye Tragizálni a shakespeare-i vígjátékot, „oszlá'yharcossá" lenni é3 'az egész rendezés kulcsét abban látni. hogy Theseus vnlrmiféle reakciós volt — nem tudora, jobboldali szociáldemokrata, vagy klerikális reakciós — azt hiszem hiba. Ez mesterséges modernizálás. a klasszikusok mestersége aktualizálása. Igazságainkat nem kell ilyen módszerrel szájba 'ágni, a mai problémák hamis millbavetítésével. Hogy nekünk ma és Itt igazunk van, hogy a mi harcunk a szocializmusért helyes és igazságos küzdelem, azt nem azzal kell bizonyítani, hogy III. Richárdból fasisztát csinálunk a színpadon. Shakespeare és Moliere, Schiller Í

ée Csehov a mi igazunk melleit bizonyítanak akkor is, ha nem követjük el rajtuk a hámig aktualizálás bűnél Annak bizonyítását, hogy nekünk Igazunk van, Shakespeare és Schiller korának, a múltnak reális és igaz ábrázolásával érjük el. Shakespeare a mi Igazunk mellett bizonyít, mert reális, hatalmas ábrázolója volt annak a kornak amelyben a feudális társadalom összeomlott, amelyben összecsaptak e társadalom leghevesebb ellentétei. Ha ezt mutatjuk Shakespeare-ban — és ez nem kevés —, akkor egyben megmutatjuk a mai nézőnek a feudalizmus összeomlásából levonható tanulságot, amit a mai korra vonatkozólag le kell vonni, amikor egy másik társadalom, a kapitalista társadalom omlik össze, a kapitalista társadalom ellentétei csapnak öszsze. • A nagy dráma mindig a nagy társadalmi összeütközések ábrázolásának műfaja volt, mindig akkor jött létre, amikor harc folyt a halódó régi társadalom és a születő új társadalom között. így volt ez a görögöknél, Shakespeare nél és Moliére-nél, Így volt Racine-nél, Cornellle-nél, Lessingnél, Goethenél, Schillernél. igy volt Katona Józsefnél, igy volt Puskinnál. Csehovnál és Gorkijnál is. A polgárt dráma azon ment tönkre, hogy nem mert és nem akart szembenézni a társadalmi összeütközésekkel, a? Igazi drámai konfliktusok anyagával. Ebből következik, hogy a szo- I cialista dráma megszületésének valamennyi feltétele nálunk ls adva van. A rég) társadalom lehanyatlott, sírba temetjük és épül az új. Ennek az új é'elnek az épülése, a munka, amit az új építéséért folytatunk. tele van konflilkusokkal, tele van olyan emberekkel, akik küzdenek az újért és győznek az újért való küzdelem közben. Az új é'.elanyagnak a drámaisága nemcrak a kapitalizmus és szocializmus összecsapásából, küzdelméből adódik, hanem adódik magából a szocializmus felépítéséből is. Ezen a talajon lett naggyá példaképünk, a szovjet dráma. Igaz, hogy az életnek ez az új drámaisága megszünteti a régi tragédia feltételeit. Az új hős, aki a baladó társadalomért harcol, nem bukik el a régi erók elleni harcában és ezért az új hós nem tragikus hős. Az új 6zocia'íst.a drámában a Forlinbrasok nem végszóra Jönrifck, ők a főhősök az első felvonástól az utolsóig. Az új ember, az újai épílö ember, a szocializmus építése közben önmagát nevelő ember harcban, konfliktusban a régi világ erőivel, vagy a régi világ csökevényeivel azoknak a lelkében, akik az újat építik, az új világ építésének külső és belső nehézségeivel — ez az új dráma anyaga. Igazuk van azoknak, akik aláhúzzák, hogy konfliktusok, e'.lenlélek, összeütközések, narc nélkül nincs dráma. De hiszen tele vagyunk ilyen konfliktusokkal éa az élet maga ha nem is tragikus, de drámai. Eléggé észrevetlék ezt a mi drámaíróink? Annak ellenére, hogy drámairodalmunk fejlődölt, azl kell mondanom, hogy nem vették észre eléggé. A Hétköznapok hősei, a Mélyszántás, az Élet hídja, vagy — hogy a filmekről vzóljak — a Gyarmat a föld alatt, a Különös házasság, vagy a Kis Katalin házassága, de többet is említhetnék, kétségtelen eredmények. De nem szabad, hogy az eredmények melleit ne vegyük észre a hibákat. Mik ezek a hibák és fogyatékosságok? Először az, hogy a színház, a film éa az irodalom viszonya egymáshoz — enyhén szólva — nem egészséges. Egyes íróinknak a dráma és film iránti fokozódó érdeklődésük ellenére Íróink zöme, irodalmi életünk zöme nem ferdül kellő érdeklődéssel a s'ínpa.1 és a film felé, nem értékeli a színházat, a filmet kellőképpen, mint a leghatásosabb, legfontosabb támegművészetet. A második hiba, hogy a film és a 6zinház még nem barátok, még nem segítik egymás!. még inkább konkurrensek. Meg 'Álságosán eleven az egyik és a másik lerület művészeinek gondolkodásában az, ami a színházat és a filmet elválasztja egymástól, é6 nem az eleven, nem nz él bennük, ami közös. A forgatókönyv körüli misztikum még mindig nincs eléggé eloszlatva. És megfordítva a filmnek és a színháznak az érdeklődése az irodalom alkotó problémái iránt nem eléggé szenvedélyes és komoly, ami meglátszott ezen a konferencián ls. * Szó volt dramaturgjai értelemben és a ezínészt játék értelmében egyaránt a sematizmusról. Irókongre6«zusunk fő témája volt ez, nem akarok Ismétlésekbe bocsátkozni ezzel a kérdéssel kapcsolatban, de engedjék meg, hogy néhány új jelenséget aláhúzzak. Az egyik a zsúfoltság,- darabjaink, liimjeink tematikai, eszmei zsúíoltsága. Az egyik pobléma a másik tyúkszemére lép, egyiknek sincs és a problémát megtestesítő alakoknak 6incs ennélfogva elég mozgási terük, hiányzik a művészi lélekzés lehetősége. Nem szabad egy darabba, ugyanabba a filmbe minél többet, vagy mindent belegyömöszölni akarni. Erre is áll az, hogy aki túl 6okat akar .markolni, az rendszerint keveset fog. Még Háy Gyulának egyébként jó darabjában, „Az élet hidjában" is találkozunk ezzel a túlzsúfoltsági törekvéssel. Még ez a jó darab is szenved ettől, nem is szólva egy másik nem jó darabról, de egy tehelséges író daratljáról: Urbán Ernő: „Gál Anna diadalá"-ról beszélek, ahol annyi a probléma, hogy az embernek a végén a feje zúg — de egyik probléma sincs igazán kifejtve, megoldva. Az élet gazdagsága nem mennyiségi gazdagság minden körülmények között. Az élet egyik vagy egy szektorának intenzív ábrázolása főbbet ad, mint az egész élet, vagy az éW minél nagyobb darabjának extenzív ábrázolása. A következő baj a sematizmus dolgában a témák mechanikus isméflődése. Igy például a Kis Katalin, Becsület és dicsőség, Szabóné című fi'mekben az alaptéma az alapkonfliktus mind egy kaptafára készült. A magánélet ábrázolása — együtt a szocializmust építő ember közéleti tevékenységével — ez korántsem art jelenti, hogy valamiféle szakácskönyv módszer szerint kilóra vagy dekára adagolva cs összekeverve kell megcsinálni azt az embert, aki új módon éli a magánéletéi és új módon éli a közéielét. Nem úgy kell csinálni, hogy végy 5 deka munkaversenyt, 3 deka szerelmet, 3 deka szabotázst, 3 deka názassági konfliktust, tedd az egészet egy lábasba, keverd össze. Ebből a keverékből, elvtársak, az é'.e-t gazdagságának ábrázolása nem lesz! Felhívta a figyelmet Révai elvtárs arra, hogy — elsősorban filmművészeink — túlságosan a múlt felé fordulnak. A mullat ábrázoló klasszikus anyagból merített filmjeink általában véve jobbak, mint a jelen problémáit tükröző filmjeink. A mult ábrázolása is fontos, mert a múlttal azt hirdetjük népünknek, hogy nem az égből potytyantunk le, hogy mi kommunisták, akik a szocailizmust építjük Magyarországon, nem rózsabokorban jöttünk a világra, hanem a magyar történelem szülöttei vagyunk. De ez sokkal inkább a közvetett nevelés eszköze és nekünk nemcsak erre, hanem a közvetlen nevelés eszközeire is szükségünk van, 6Öt erre nagyobb szükségünk van. Nemcsak azt kell ábrázolnunk és nem elsősorban azt, hogy hogyan jutottunk el a máig, hanem a mát, magát a jelent és elsősorban saját magunk fejlődését, saját magunk harcait és munkáját, népünk hősies erőfeszítéseit kell elsősorban ábrázolnunk. "Ha művészetünk elsősorban ezzel foglalkozik, akkor teljesíti igazán hivatását, akkor segili kormányunkat é« népünket a harcban és építésben, a béke megvédésének feladatában. Egy további baj a sematizmussal kapcsolatban az, hogy filmirodalmunk is, drámairodalmunk is hajlamos a konfliktusok helyett álkonfliktusok ábrázolására, igazi összeütközések helyeit kiagyalt összeütközések ábrázolásra. Vájjon az-e a főproblémája, vagy egyáltalán kérdése mai életünknek, aogy ml fonlosabb: egy fémkutató intézetnek, vagy munkáslakásokn.ik a felépítése? Nem igazi konfliktus, rcm igazi probléma, ez a probléma nem ábrázolja a mai életünket, annak a drámaiságát, mégis a „Hatszáz új lakás" ezt a kiagyalt, ezt az álkonfliktust tette a középpontba. Nem igazi, hanem kiagylait probléma egy másik fiatal írónk darabjának a főproblémája. tudniillik az, hogy maradjon-e a munkás a termelésben a gép mellett, vagy pedig vállalja-e — és e körü\ a kérdés körül három felvonáson át folyik a lekiismereti harq —, a személyzeti felelősnek vagy osztályvezetőnek az állását. Még az Élet hidjában is, új szociálisa drémairo Jalmunk eddig legjobb aiicotásában Í6 van egy bizonyos erószakolása a konílik usnak. 1946 ban — amikor a darao játszódik —, 6em úgy állott a ke.-tés, togy a hídépítőnek 6orsára kellett hagynia gyermekét és tsszoi.yát ahhoz, hogy kötelességét teljesítő kommunista maradhasson. És a sablon, a sematizmus rubrikájába tartozik az is, hogy sok filmünkben és egynéhány darabunkban politikai torzítások vannak. Én meglepeléssel tapasztaltam, hogy szinte valamennyi forgatókönyvben és darabban, amely a tszcs-kérdéssel foglalkozik a falun, benne van visszatérő motívumként a törzstehenószet, amelyet az állam ajándékoz vagy juttat a tszcs-nek. Ez a politikai torzílás káros, mert ebből az következik, hogy azérl kell tszcs-t csinálni, mert az állam megjutalmaz benneteket. Ez politikailag káros azért, mert az következik belőle, hogy azért kell, és azért érdemes belépni a tszcsk-be, meri ilyen módon mindenféle ajándékot íenet kapni az államtól és erősiti azt a, sajnos, meglévő tendenciát, hogy az állam fejőstehén. Vagy itt van a „Teljes gőzzel" című, egyébként nagyban és egészben sikerült vasútesfilm. Ebből a filmből az derül ki, hogy a vasutat nem a közlekedésügyi miniszter, nem a MAV igazgatósága, hanem a MAV politikai osztálya vezeti. Ez nem igaz elvtársaki Ebből egy szó sem igaz és ha a film ezt így állítja be — ezért nem Máriá.ssy elvtárs a hibás, hanem a szaktanácsadói — politikai kárt okoz, meri aláássa az egyszemélyes felelős vezetésnek, a szakmai vezelésnek az elvét a vasúton |és nemcsak a vasúton. És az is kárcs és politikai torzítás ebben a filmben, hogy helytelenül, hamisan ábrázolja az értelmiséget. Ha ennek a filmnek hihetünk, akkor a ini értelmiségünk fő jellemvonása vagy az, hogy tálja a száját, vagy az. hogy 6zabolál. Pedig van harmadik fajta érlelm'eég és ez van többségben, amelyik a száját sem tátja és nem is szabotál, hanem egvült dolgozik a néppel a szocializmus felépítéséért. * Drámairodalmi és filmmunkánkban sem az öszlönsség az ideálunk Hazautazott a szovjet mezőgazdasági küldöttség A Szovjetunió mezőgazdasága élenjáró dolgozóinak küldöttsége négyhetes magyarországi tartózkodás után szerdán esle indult haza. A küldöttség négy csoportban járta az országot ós munkája során számos termelőszövetkezetbe, állami gazdaságba, gépállomásra, kutatóintézetbe látogatott el és több megyei, valamint országos értekezletet tartott. A küldöttség munkája nagymértékben hozzájárult termelőszövetkezeti mozgalmunk fejlődéséhez, termelőszövetkezeteink megszilárdításához, továbbá állami gazdaságaink és gépállomásaink munkájának megjavításához. Szegeden és Hódmezővásárhelyen is vendégszerepel a 215 tagu Kinai ifjúsági Művészcsoport Nemrégiben érkezeit hazánkba tek tagjainak küldöttsége fogadja. ? nagy kinai nép 215 tagú művészcsoportja, amely a III. Világifjúsági Találkozón a művészet nemes eszközeivel mutatta be a felszabadult kinai nép életét. A Kínai Ifjúsági Művészegyüttes vidéki vendégszereplései során október 30-án Csongrád megyébe látogat el. A művészegyüttes október 30-án érkezik Szegedre. Itt a tanácsháza előtt a Párt, a tanács és a tömegszervezeUgyanaznap este 7 órai kezdette) a Szegedi Állami Nemzeti Szfn4 házban tart előadást a művészegyüttes. Másnap, október 31-éu elé.után 5 órakor a Kína! Ifjúsági Művészegyüttes Hódmezóvá* sárhelyre érkezik, ahol a Békeczálló előtt a város dolgozói fogadják ünnepélyesen a kínai nép fiait. A bemutatkozó előadás este 7 órakor kezdődik a Béke-szálló nagytermében. Ma este mutatkozik be Kiskundorozsma kultúr együttese A Kiskundorozsmai Kultúrotthon Bizottság keretében működő zenekar, énekkar és színjátszó csoport í ma, ünnepélyes keretek közölt színes, változatos kultúrműsorral mutatkozik be a község dolgozóinak. A műsorban indulók, népdalok, könnyű dallamok szerepelnek, amelyeket az énekkar, zenekar, illetve az ének- ós zenekari eigyütles ad elő. Ezenkívül több szavalattal, vi. dám jelenelekkel szerepel még az együttes. Az előadás) ma este 7 órai kezdettel tartják meg a dorozsmai Petőfi-mozi helyiségében. Széleskörű szülői értekezletet rendez Szegeden az MNDSz Az MNDSZ szegedi titkársága vasárnap délelőtt igen nagyjelentőségű értekezletet rendez a szegedi tanácsháza közgyűlési termében. Az értekezleten megbeszélik mindazo kat az időszerű kérdéseket, amelyekkel gyermekei nevelése érdekében minden szülőnek tisztában kell lennie. Ezalkalommal értékelik kl a szegedi szülői munkaközösségek munkáját is és részletesen megbeszélik az iskola és a szülök közötti egészséges kapcsolatot. Mindezekről a kérdésekről az MNDSZ központból, Budapestről érkező előadó beszól majd és ezt követik azután a hozzászólások. Az értekezletein résztvesznek a szülői munkaközösségek elnökei, a szegedi iskolák igazgatói, az MNDSZ oktatásfelelősök, de ezenkívül a rendezőség minden dolgozó szülőt szívesen Iái, akinek fontos gyermekének még boldogabb jövője. Már as idén villamossal mehetünk Kecskéstelepre A Szegedi Villamosvasút az utóbbi időben nagymértékben továbbfejlesztette hálózatát- A jövőben megvalósulásra kerülő nagyobb tervei mellett az utóbbi időben több kisebb tervet valósflott meg. Megépítette a Szeged-állomásnál a visszarérő hurokvágányt és a Somogyi-utcai kitérőt, amelyek arra szolgálnak, hogy megjavítsák, gyorsítsák a villamosvasút forgalmát. Most készül a Petőfi-telep—Vágóhídi vonal meghosszabbítása a Kecskés-telepig. Ez a meghossaabbltás már elérte a vasúti töltésit » ha a MAV vasúti pályáján átvezetik, rövidesen elérik Kecskés-Telepet. Az eddigi terv szerint még ebben az évben elkészül ez a meghosszabbítás s ezzel ismét Szeged egyik lakótelepe jut közelebb a városhoz. November 7-re készül el Dunapentete úf automata távbeszélő közoontja Dunapentelén az építkezések megkezdésekor mindössze két dolgozó látta el a postaszolgálatot, egyik a postái kezelte, másik a teletont. Ekkor még csak öt állomás működött, de nemsokára már száz teletonkeszüléket kapcsoltak be. A Standard dolgozói november l-re készítik el az új automata központot. Az új központ telszerelése után Budapest és Dunapentele között az eddigi beszélgetések ötszörösét lehet majd lebonyolítani. A műszakiak mellett a forgalmi postások is mindent elkövetnek a Vasmű dolgozóinak jó postaellátása érdekében. Most még igen sok levél és csomag érkezik hiányos címzéssel, amelynek cím. i zettje valahol a Vasmű építésénél dolgozik Megtalálni őket komoly problémát jelent a postás dolgozók számára. November 7-e tiszteletére a kézbesítők moat brigádot alakítottak az eddig kl nem kézbesített csomangok címzettjeinek felkutatására. éa nem bízzuk, nem bízhatjuk rá a dolgot az automatikus fejlődésre. Persze, hogy az irói átélés a dönlő. De ennek nem mond ellent az, ha a párt és az állam azt kéri az íróktól: azt. éld át, ami a népnek a legfontosabb és ha a tematikai terv, az állami témakör-terv éppen ezeket, a népnek legfontosabb kérdéseket igyekszik felölelni és azl mondja az Íróknak: foglalkozz a szénnel, foglalkozz Inotával és Dunapentelével, foglalkozz az ifjúsággal, foglalkozz a békeharccal. Az fró a lélek mérnöke, az iró emberekkel foglalkozik, embereket ábrázol, a lélekkel, az ember belső fejlődésével törődik ás ez a helyes. De aközött, hogy az író a lélek és az ember fejlődésével törődik és foglalkozik és aközött, hegy az állam azt mondja neki, bogy a szénnel foglalkozzon, semmiféle ellentmondás nincs, mert ha az író me-mulatja azl az emberi és annak az embernek belső fejlődését, aki meg tudia oldani a széncsala feladatait, akkor megoldotta a lélek mérnökére háruló feladatot és megoldotta az állam állal ezámára előírt „feladatot" is. Nincs tehát itt semmiféle ellentmondás, mert az ember, az emberi lélek, az emberi jellem, a nagy táisada'mi, állami, népi kérdések megoldásán dolgozva fejlődik, érlelődik. A munka is a lélek dolga. A dolgozó embert — és a mi világunkban a dolgozó embernek kell a művészei központi figurájává lennie — a munka kapcsolja össze a társadalommal. Jellemábrázolás tehát a munkához való viszony ábrázolásától függellenül nincs és nem ls lehet a mi társadalmunkban. • Révai elvtárs beszédét így fejezte be: A 6ziné«zi hivatás szerelete és a haza szeretete egységének jegyében indult útjára a magyar színészi kultúra. És ennek a kettőnek egysége jegyében születik ujjá és indul új. virágzásnak. De egy feltétettél: ha a színész magára alkalmazza azt a közmondást, hogy a jó színész holtig tanul. A hlvalásál szerető és a hazát szerető színész — és azt hiszem, a mi színészeink többsége Ilyen, vagy ilyen lehet — nem bohémtípus, nem sztárlfpus akar lenni, nem a lársadalmon kivül akar állit, hanem hazafi akar lenni, aki művészetével 6egít építeni a nép új országát, a szocialista Magyarországot.