Délmagyarország, 1951. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-10 / 236. szám

SZERDA, 1951. OKTÓBER 10. 3 A Szovjetunió mezőgazdasága élenjáró dolgozóinak sok-sok tapasztalata és útmutatása további fejlődésünkben gyümölcsözik Megyei értekezleten búcsúztak el a szovjet küldöttek Csongrád megye dolgozóitól A makói ,,tf<íó>ő"-termelőszövetkezetbe, az óföldeáki gépállomásra, a Derekegyházi Állami Gazdaságba és a szentesi ,,Felszabadulás"-termelószöveákezatbe látogattak el csongrádrnegyei tartózkodásuk alatt a szovjet mezőgazdaság élenjáró dolgozói. Civenko elvtárs, a nem fekete földek Tudományos Kutatóintézetének tudományos munkatársa és a többiek: kitüntetett kolhozelnökök, szovhozigaz. gató, gépállomási igazgató, brigádvezető és fejőnő a szocializmus országában szerzett tapasztalatai alapján adott sok-sok jótanócsot, útmu. tatást: hogyan dolgozzunk, hogyan teljesítsük a Pártkongresszus hatá. rozatát, amely kimondja a mezőgazdaság szocialista átszervezését . Célunk megvalósításához hatalmas segítséget adtak a szovjet küldöttek, akik szombaton megyei értekezleten búcsúztak el a megye dolgozoitol. eJ Az értekezleten resztvettek a megye legjobb tszcs-elnökei, brigádés munkacsapatvezetői, gépállomások és állami gazdaságok dolgozói, akik kérdéseket tettek fel a szovjet küldötteknek. A kérdések szakszerű megválaszolása ismét nagy segítséget jelentett Csongrád megye mezőgazdasági dolgozóinak abban a munkában, amelyet a Párt, a dolgozó nép állama bízott rájuk. Szél Sámuel, a vásárhelyi Alkotmány-termelőszövetkezetből kérdezte: Milyen kapásokat vessünk négyzetesen, hogy a gépierőt jobban ki tnd jak használni? * A kapásnövények négyzetes fészkes vetése rendkívül nagyjelentőségű — mondotta válaszában Marcsenko elvtárs, a po|tavai terület „Kujbisev" szovhozának igazgatója — a terméshozam emelése és a kapás művelés gépesítése szempontjából. Ha a kapásnövényeket nem négyzetes fészkes vetéssel vetjük, akkor ezeknek a megmunkálását nem tudjuk gépesíteni kellő mértékben. Nagyobb méretekben a négyzetes fészkes vetést 1944-ben kezdték a mi szovbozunkban alkalmazni. Ilyen módszerrel vetjük a kukoricát, a takarmánynövényeket. A megmunkálás és a növényápolás minden egyes folyamatát traktorral végezzük el. Ezeknek a növényeknek kizárólag csak a fészkeit műveljük meg kézzel. Amikor még nem voltak speciális gépeink a keresztes vetésre, akkor a kukoricát úgy vetettük, hogy a vetöterületet keresztbe és hosszába húzott vonalakkal megjelöltük, vagyis a területet egyenlő kockákra osztottuk fel. az egyes Sorok között 65 centiméter távolságot hagytunk. A fészkeket az egymáson keresztül haladó vonalak kereszteződésénél helyeztük el. Minden fészekbe 5— 6 magot vetettünk, a csira megjelenése után minden fészekbe kétkét növényt hagytunk meg, így egy hektáron 43—44 ezer gyökeret kaptunk. Ilyen vetési módszerrel lehetővé tettük, hogy a traktor a sorok között előre is és keresztbe ls haladhatott és a sorok között átlós irányban is, vagyis minden Irányban el tudta végezni a megművelést- Ma már különleges gépeink vannak, hogy a kukoricát és a burgonyát négyzetes, fészkes vetéssel tudjuk elvetni. Ugyvéiem, hogy az Ilyen vetési módszer rendkívül fontos és szükséges »z önök termelőszövetkezeteiben is. • Török István, a megyei tanács állattenyésztési osztályának vezetője, a következő kérdést tette fel: Mikor búgassuk a sertéseket, hogy az évenkénti kétszeri fialást biztosíthassuk? Abbam a saovhozban, amelyben én dolgozom — folytatta Marcsenko elvtárs — figyeleanbevéve az éghajlati viszonyokat, a következő időpontokat tarlom a fialás-ra a legalkalmasabbnak: Az első fiolás januárban és februárban, a második pedig július ós augusztus hónapokban a legjobb. Ezek a hónapok a legmegfelelőbbek a malacok felnevelésére, mert ezek a hónapok a mi éghajlati viszonya, ink között a legszárazabbak, ez pe. dig igen fontos a malacok nevelése szempontjából. • A zákányszéki Petőfi-termelőcso. port ebben az évben 20 hold gyümölcsöst akar telepíteni. Tanácsot kértek: Hogyan végezzék a gyümölcsös telepítését? Erre a kérdésre Udovicsenko elv. társnő, kitüntetett szőlészeti brigád, vezető adta meg a választ: A mi kolhozunk a Krimi-félsziget déli részén van, ahol főleg dohány-, szőlő- és zöldségfélék termelésével foglalkozunk. 1950-ben 12 hektáros földterületen létesítettünk új szőlő és gyümölcsös telepet. Brigádom 4 hektárnyi területen szőlőt üiiejett és ezt az új terület felszántását Sz. 80-as lánctalpas traktorral végezték, 70—80 centiméteres mélységben. A tarlóhántás előtt 4 éc fél mázsa szuperfoszfátot és 5 tonna szervestrágyát szórtunk el. Az ilyen megmunkálás után azonban nem szabad azonnal a szőlőt elültetni, hanem hagyni kell körülbelül 2 hónapig, hogy a talaj megülepedjék. A szőlőkertet kora tavasszal létesítettük, 2 méteres sor- és másfél méteres lőtávolságra ültettük egymástói a 60— 70 centiméteres hosszúságú venyigéket, mivel nem állt rendelkezésre megfelelő szőlöcsemete. Az ültetést a következőképpen végeztük: vasdorongokkal 60—70 centiméter mélységű lukat fúrtunk a tajajba. ide belehelyeztük a venyigéket és a nyílásba trágyát szórtunk, ügyelve arra, hogy a lukba ne legyen üres hely. teljesen kl legyen töltve trágyával. Ezzel az eljárással a venyigék 90 százaléka maradt meg és már abban az évben 40—50 centiméteres hajtást adott a venyige. A gépi munka alkalmazásához rendkívül fontos, hogy a területet helyesen osszuk be, megtartsuk a sortávolságot. A ml kolhozunkban 1950-ben hektáronként 120 mázsás szőlő termésátlagot értünk el, de volt olyan hektár Is. az öntözött területen, amelyen 200—250 mázsa termést szüreteltünk le. Rigó elvtárs, a mórahalmi gépál. lomás vezetője arról beszélt, hogy a gépek nem tudnak a homokos talajon kapaszkodni, már 15 centiméteres szántáskor is sokszor el. süllyednek. Megkérdezte: Hogyan dolgozzanak homokos la. lajon? Kekin elvtárs, gépállomás igazgató válaszolt erre a kérdésre: — Nálunk Is vannak homokos talajok. A kerekes traktoroknál kibővítő szerkezetet alkalmazunk, a traktor hátsó kerekébe fadarabokat verünk, ezzel növeljük a kerék érintkezési felületét- Ezt a módszert alkalmazzuk tavasszal |s, amikor a talaj nedves és sáros. Az Ilyen területek megművelésére azonban leginkább láncos traktorokat alkalmazunk. * Sok-sok kérdés hangzott el még a munkafegyelemről, a brigádszervezésről, a tralktoristálk és kolhoztagok oktatásáról, neveléséről, stb. Csongrád megye dolgozói azzal az érzéssel búcsúztak el a szovjet mezőgazdaság élenjáró dolgozóitól, hogy az a hét, amit itt töltöttek ná. hmk, Csongrád megyében, örökké emlékezetes marad. Termelőosoportjaink, gép á ilomá sainfc és állami gazdaságaink további eredményeiben, fejlődésében gyümölcsözik a sok-so8c értékes tapasztalai és útmutatás. Kövessük a példamutatást! Felszabadulásunkat még több kukorica beadásával ünnepli Martonosi József és Kocsárdi Ferenc QLjuqxHltaM ahzik Tj&tkék kug.tjej^meke a tf eJiér ftánták között Szorgalmas, becsületesen dolgozó parasztnak ismeri mindenki a hat holdas Martonosi Józsefet, az Oncsa-te'.epen- A napokban éppen a házát javítgatta, tapasztotta, hogy majd szép csinosra meszelhesse, amikor régi ismerőse, Krajkó József mezőőr, népnevelő kereste fel Bakiéról. Sok minden egyéb mellett szó esett az őszi munkákról, a begyűjtésről, amelyet Martonosi József olyan becsületlel példamutatóan teljesített. Búzából 10 mázsát ado'tt be Ovétel'j jegyre, napraforgóból pedig az előíráson felül 6 mázsa 22 kilót, kukoricából pedig ugyancsak a kötelezettségén felül egy mázsa 15 k-ilót. — Szívesem tettem, hiszen felszabadult életünk, békénk biztosításához járultam hozzá — mondotta. — Igen. — bóCmtott rá Krajkó József —, felszabadult életünkért! Ne is feledkezzünk meg erről soha S különösen most gondoljunk erre, amikor néhány nap múlva itt lesz Szeged felszabadulásának hetedik évfordulója. Mindkettőjüknek akadt erről mondani valója s öröm volt hallani. amint Krajkó elvtárs olyan szépen sorakoztatta fél azt a soksok eredményt, amelyet Pártunk, népi demokráciánk a felszabadulás óla Szegeden is elért— Gondoljunk csak az új bekötő utakra, a kigyúl! adt villanylámpák százaira, szép hídunkra. Textilkombinátuntkra, meg a most itt, a Vásárhelyi-sugárúton épülő új egvetemre . •. Addig-addig folyt a beszélgetés, amíg Martonosi József egyszer csak el nem mondta szép tervét, —• Tígy gondoltam — kezdte —, hogy felszabadulásunk ünnepe alkalmából, terménybeadási versenyre hívom ki baklói és felsővárosi dolgozó paraszttársaimat. Én magam az eddigieken felül még egy mázsa kukoricát adok be ebből az alkalomból- Hiszem, hogy minden parasztiársam érzi eunek az ünnepnek a jelentőségét. Mert nagy dolog az, hogy a Szovjet Hadsereg felszabadított bennünket és nem kell a földbirtokosok, kulákok földjeit művelnünk, hanem saját magunknak dolgozhatunk- Nem úgy van. mint az úri világban volt, amikor a kulákok úgy fölverték még a földbérlete'c is, hogy nem termett annyi mázsa búzánk, mint amennyit bérletbe kellett volna fi" zetui- ^ • Martonosi József példamutatása követésre méltó minden dolgozó paraszt részéről. Kocsárdi Ferenc 9 és félholdas dolgozó paraszt a Felsővárosi feketeföldeken — aki most lépett be a baktói Adytermelőcsoportba —, máris csatlakozott a felhíváshoz. Ö is feljárlot'i még egy mázsa kukoricát beadási kötelezettsége teljesítésén, sőt túlteljesítésén felül, mert — anvint mondotta —, ezzel nemcsak a Szovjetunió iránti háláját fejezi ki felszabadulásunk évfordulóján, hanem ezzel biztosítja négv gyermeke még boldogabb jövőjét isMinden becsületes dolgozó parasztnak. akinek fontos maga és családja boldog jövője, békés élete, csatlakoznia kell ezekhez a felajánlásokhoz. Mutassuk meg valamennyien, hogy méltók vagyunk a szabadságra és készek békénk megvédésére. Holnap ünnepli Szeged felszabadulását Szeged dolgozói elsősorban fokozott munkával, teljesítményeik növelésével ünneplik meg a város felszabadulásának hetedik évfordulóját. E mellett azonban ünnepi megemlékezéseket is tartanak holnap, csütörtökön az évforduló napján. A megemlékezések középpontjában a városi tanács ünnepi ülése áll, amelyre délben 12 órakor kerül sor. Ezen a városi tanács énekkara ad elő mozgalmi indulókai és népi kórusfeldolgozásokat, Surányi Mag. da és Kovács Mária, a Szegedi Nemzeti Színház művészei pedig szavalatokkal szerepeinek. Az ünnepi megemlékező beszédet Dénes Leó elvtárs, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke mondja. Az évforduló napjának délelőttjén fél 10 órakor Szeged dolgozóinak küldöttségei a pártbizottság vezetésével a Széchenyi-téri szovjet emlékmüveket, majd a Dugonics-temetőben a szovjet hősi sirokat koszorúzzák meg ünnepélyes keretek között. Este pedig a Szegedi Nemzeti Színház „Titkos háború" előadásán rövid ünnepi megemlékezésre kerül sor. Szülei az ő boldog jövőjét, békés életét kukoricabegyűjtés túlteljesítésével, az őszi munkák Gyermeksírás hallatszik a földszintes ház ablakából. Benn a szobában Tóth Jónosné csendesíti kitenchónapos kislányát. Rövid idő múlva a kisgyermek békésen alszik ágyában. Tóthné kimegy a szobából, hozzálát az ebéd elkészítéséhez. Nemrégen még a Ruhagyárban dolgozott Tóthné, mini kézimunka csoportvezető. Mióta azonban kislánya megszületett, azóta nem dolgozik. Nemsokára ismét munkába áll, mert, ahogy ő mondja: Nagyon szerettem a Ruhagyárban dolgozni. MNDSZ és MSZT-vonalon is sokat dolgoztam. Ez a munka most hiányzik nekem. Egészen más élet ez, mint amilyen a gyermekkorom volt. Tizenhárom éves voltam, amikor ianulólánynak adtak a szüleim és én is átéltem többi társaimmal együtt a szomorú inaséveket, A mostani megváltozott életből, a megváltozott munkából — amely öröm számomra is — becsülettel ki akarom venni részemet. Férje hat hold földjüket műveli. Igyekszik úgy dolgozni néhány hold földjén, hogy minél többet termelhessen. A jó munka eredménye már megmutatkozik. Mikor learattak, beadási kötelezettségének teljesítése után még maradt annyi búzája, hogy C-vételi-jegyre is adhatott be belőle. Most őszszel ismét túlteljesítette beadási kötelezettségét : 101 kiló kukorica helyett 250 kilót adott be. napraforgóból 260 kiló helyett 325 kilót. — Az én gyeirmdbkori éveim is hasonlóan küzdelmesek voltak a feleségeméhez — emlékezik vissza Tólh János a sötét nyomor éveire. — Apám, anyám mind a ketten uradalmi cselédick voltak. Azt hiszem, mindenki ismeri az uradalmi cselédek sorsát. Annyit kellett doL gozniok, hogy gyermekeik nevelésére nem maradt idő. Én is inasnak szerződtem. Most, hogy saját földemen gazdálkodhatok, nekem jelent nagy örömöt, megelégedettséget, hogy több gabonát, kukoricát és napraforgót adtam be az államnak, mint beadási kötelezettségem. Tóth János már nem fiatal ember. Haja erősen őszül. Sokat dolgozott már életében, de a munka örömét csak most ismerhette meg igazán. Tudja, hogy jó munkája a dolgozó nép, a haza javára gyümölcsözik. Ezért végzi nagy igyekezettel az őszi talaj előkészítő munkálatokat, hogy a búza s az árpa miniéi előbb a földbe kerüljön. Kisgyermekére gondol Tólh János. A csöpp gyermek eljövendő életét látta akkor is maga előtt, amikor tavaly és az idén is 700 forint békekölcsönt jegyzett. — Ha ránézek — szól — eszembe jut saját szomorú gyermekkorom- Nekem már lesz időm arra, hogv nevelhessem gyermekemet, nem úgy, mint az én szüleimnekS neki nem kell! majd elmennie inasnak azért mert a szülei nem tudják éttaTtami. Olyan pályát vé„Hálás vagyok Sztálin elvtársnak, hogy vigyáz az én kislányomra is" A Szegedi Kenderfonógyár asszonyai nagy örömmel fogadták Sztálin elvtárs nyilatkozatát is biztosítják mielőbbi elvégzésével laszt magának, ami'c éppen szeret. Azt akarom, hogy a boldog gyermekkor után öntudatos, bátor békeharcos váljék belőle. A kisgyermek nyugodtan alszik a fehér párnák között. Még nem tudja, hogy az ő élete már egészen más lesz, mint apjáé, anyjáé volt valamikor- Legfeljebb apja elbeszéléseiből tudja meg. hogy nem is olyan nagyon régen, az urak Magyarországában mi volt a szegény emberek sorsa, mi jutott nekik osztályrészül- A béke, a szabadság, a dolgos, de gondtalan jövő vár reá. És édesapja úgy neveli hoigy ezért a békés életért tudjon majd harcolni, mint ahogyan ő most a begyűjtési kötelezettség Túlteljesítésével, az őszi munkálatok mielőbbi elvégzésével, harcok V. É. Lobogózzuk fel a házakat ünnepnapunkon A szovjet hősök és a nagy Szovjetunió iránt érzett hálánkat fejezzük ki azzal is, hogy felszabadulásunk ünnepnapján a házakat mindenütt lobogózzuk fel. A városi tanács külön is felhívja a város minden dolgozóját, tartsa kötelességének, hogy lakóháza ünnepi záazlódíszben legyen ezen a napoa. Két asszony iil a Szegedi Kenderfonó pártirodájában. Zöldi lm-, réné, az üzemi párlbizottság tagja és Detári Istvánné sztahanovista. Kezükben a „Szabad Nép'" vasárnapi száma. — Huszonkét érve dolgozom ebben a gyárban — meséli Zöldiné elvtársnő. — 15 évig azt sem kérdezték, van-e betevő falatunk. Egyetlen egyszer nem dicsérték meg a munkámat. Most meg — elmosolyodik — a fiam az úttörő csapat tanácselnöke. Hét éves. Akkor születelt, mikor itt a legnagyobb harcok dúllak. A felszab ad u 1 áss a 1 jötl ő is. Nagyon sovány voltam, nem tudtam szoptatni. Ta'lán nem is tudtam volna felnevelni, ha egy szovjet katona meg nem ajándékoz tejkonzervekkel. Van még két kislányom is, az egyik 14 éves és vegyészmérnök szerelne lenni, a legkisebb, Ági, 2 éves. Ő még csak kis mosolygó képével tud örülni szép, biztos jövőjének. Detáriné a Szegedi Kenderfonó levelét nézegeti, melyben Rákosi elvtársnak bejelentették a Nagy Októberi Forradalom tiszteletérc tett vállalásukat. Zöldiné ránevet és így folytatja: — Minden áldozatra hajlandó vágyóit, hogy nyugodtan felnevelhessem a gyermekeimet, hogy derék. igaz embereket nevelhessek belőlük. Tudod, olvastam Sztálin elvtárs nyilatkozatát az alomfegyverről. Persze az amerikai tőkés urak azt gondolták, hogy mi ölhetett kézzel várjuk, hogy megtámadjanak. Nem! Nekünk éppen az ad erőt, hogy jól felszerelt hadseregünk van, hogy bármikor készen állunk arra, hogy, ha kell, fegyverről védjük meg a békét. — Én is anya vagyok — mondja most Detári Istvánné. — Nekem is legégetőbb, legfontosabb ügyem a béke ügye. Nagyon bízom Sztálin elvtársban és hálás vagyak neki azért, hogy vigyáz az ón kislányomra is. — Az ám — veszi át újra a szót Zöldiné — én néha szeretném megszorítani Sztálin elvtárs kezét, amiért megtanított miniket az életre, Azelőtt sohasem érezfeni, hogy jó élni, jó dolgozni, jó gyermeket nevelni! Most minden megváltozott! Erősnek érj szilárdnak tudom a mi táborunkat. Úgy érzem, minden becsületes dolgozó kiveszi részét a mi harcunkból. És azt üzenem az imperialisták zsarnoksága alatt fő anyatársaimnak: harcoljanak! Ne engedjék, hogy puszta pénzéhségből atombombával semmisítsék meg azt, amit már feliépítettünk. Nem adjuk oda a gyermekeink életét, az iskolákat, a szülőotthonokat! Mi az atommal hegyeket akarunk kimozdítani a helyükből, de, ha szükség lesz rá, kimozdítjuk vele ezt az egész rothadt kapitalista rendszert is! így gondolkoznak a Szegedi Kenderfonó asszonyai. Ezért tettek felajánlásokat november 7-cre. Zöldi Ágiért, Kovács Jutkáért, Éviért, Jancsiért, minden ragyogó szemecs. kéért, szöszbe hajéri, szaladó lábacskáért. .. Mert Sztálin a harcunk és Sztálin a béke, És Sztálin nevével lesz jobb a világ.,." I