Délmagyarország, 1951. augusztus (7. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-11 / 186. szám

4 SZOMBAT, 1951. AUGUSZTUS lf. A Keramit légiagyárban se maradjon el a dolgozók lendületétől a pártszervezet! Csak így sikerűi bepótolni a tervteljesítésben mutatkozó elmaradást Az izmos kezek könyékig hatolnak a sárba. A leszakított ^gyag egy-kettőt fordul a homokban máris a formába kerül. A piacon egymás után szaporodnak a kivert téglasorok. Villámgyorsan dolgoznak a kézi téglaverők. A másik oldalon már bangétáznak- Katonás sorrendbe rakják a téglákat, hogy a tüzű napon mielőbb megszáradjanak. A égető kemence körül is lelkes munka folyik. Egymást érik a téglával megrakott kocsik. A kocsitolók biztatóan néznek egymásra: csak minél gyorsabban. Nagy feladatot akarnak megvalósítani a Szegsdi Keramit Téglagyár dolgozói. Tervteljesitésükben mutatkozó lemaradást akarják mielőbb bepótolni. A nehezebbik részén már túl vannak. Július elején még nem eredmé. nyékről, hanem igen nagy hiányosságokról beszélhetlek a dolgozók. A váltakozó időjárás munkájukban nagy nehézségeket okozott. A sok esőzés is hozzájárult ahhoz, hogy egymillió tégla készítésével maradtak el a dolgozók. Akkor még úgy tünt fel, hogy lehetetlen ezt a lemaradást bepótolni. Kemény küzdelem indult el A dol. gozók eleinte nem értették meg, hogy a téglahiány hátráltatja ar országban folyó építkezéseket. Népnevelő, felvilágosító munkával egyénenként győzték meg a munkásokat, hogy a munkaidejüket egykét órával meghosszabbítsák. Később már két műszakra tértek át. Meg^ szervezték az augusztus 20-i munkaversenyt és megindul/t a harc a többtermelésért. Kimagasló eredmények születtek meg. Később már vasárnaponkint is dolgoztak az önkéntes brigádok. A lpimény munkát siker követte. Egy hónap alatt bepótolták az egymillió nyerstégla lemaradásukat. Vörös István .téglakihordó büszkén gcndol arra, hogy ohhez az eredményhez az ő százötven százalék átlaga is döntően hoz. zájárutt. De a Keramit Téglagyár valamennyi dolgozója szép, kimagasló eredménnyel dicsekedhetik. A telepvezető és a művezetők segítségével mindent megtettek acnak érdekében, hogy a tervteljesítésükben mutatkozó hiányosságok egyrészét pótolni tudják. De vájjon a Szegedi Keramit Téglagyár pártszervezetének vezetősége részese volt-e ennek a küzdelemnek? Nem! Ezzel nem dicsekedhet a pártszervezet. Akkor, ami. kor legnagyobb szükség lett volna Pártunk szavára, a politikai felvilágosító munkára, a párttitkár minden feladatot a telepvezetőre hárított. Hiányoztak ebben a küzdelemben az élharcosok: a párttagok. Nem is csoda, hisz Péter Vince elvtárs a párttitkár sem járt elől jó példával. Az egyik vasárnap sürgős munkára mozgosították az önkéntes brigádok tagjait- Az égető kemencénél nyersanyag-hiány mutatkozott. Négy-öt dolgozó — köztük a telepvezető is vállalta, hogy megoldja ezt a nehézséget. A párttitkár megjelen! ugyan, de 11 órakor már megelégelte a munkát. Fontos dologra hivatkozva otthagyta a többieket. Más formában is megmutatkozik a pártszervezet munkájának lazasága. Taggyűlésekre készülnek, és a párttitkár elvtársnak az utolsó pillanatban jut eszébe, hogy a tagságot értesíteni kellene. Ha ilyen hibák fordulnak elő, akkor hogyan akarják biztosítani a Keramit Téglagyárban a Párt vezető szerepét? Minél előbb fel kell ébredniök szendergő álmaikból a párttagoknak! Követeljék meg, hogy vezetőjük kemény, szilárd harcos legyen! Éberedjen fel bennük — és első. sorban a párttitkárban — a felelőség érze/t. Ne elégedjen meg Péter Vince elvtárs a papírra írt felajánlásaival, amit úgy gondol, hogy majd helyette mások végeznek el, hanem személyes példamutatással fogjon mielőbb munkához! Nagy feladat vár a Szegedi Keramit Téglagyár dolgozóira. Mielőbb be, kell hozni a — még fentmaradt hatszázezer téglaégetéselmaradásukat. Holubbkó István telepvezető szerint ez nem lehetetlen dolog. ICgy hónap múlva leállnak a nyersanyag-gyártással és akkor minden, erőt a téglaégetéshez öszpontosí.íanak. A pártszervezet már most rnozgosítson ennek a feladatnak sikeres elvégzése éredekében! Munkájukkal ne maradjanak el a dolgo/zók lelkes hangulata mögött. Teliintsék harci feladatnak, hogy -— a pártszervezettel az élen — sikeresen, maradéktalanul teljesítsék e:s évi tervüket. A mi tábortüzünk Lev Osanyin Sztálin-díjas költij „Egy a jelszónk: a béke" cimü verseskötetéből. melyet az Uj Magyar Könyvkiadó a III. Világ, ifjúsági Találkozó tisztele. tére adott kl. A lejtőn tábortűz lobog ma, A Duna mossa a hegyet, Oly tág a tér itt balra.jobbra, Idelátszik az Alpok orma És látni a görög eget. A tábortűz mellett emelvény, Ácsolta szerelet s erő, Nyolcvan lobogó, büszke jelvény ,,Jupiter''-fényben leng elő. Itt szoktunk ismerkedni este, Barát itt jóbarátra lek Elszáll a nóta messze — messze. S beszéd is harsan, hogyha kell. Itt egy spanyol Tizenhat éves, Kis baszk — sipkája félre áll: — Comradó! —hangja érces, éles — Azok nevében, ki a véres Harcokban hulltak el dalolva És nincsenek velünk sehol ma — Kiket megölt a vad vihar kinn S kik mégsem múlnak el soha: Szása Matroszov, Liza Csajkin És Danielle Casanova — Mi nem felejtünk — s meglendül az [ökle — Ibarruri, te kedves és erős! Példád a spanyol fárosz mindörökre, Hisz Sztálingrádért harcoltál, te [hős! A csillagfényben nyüzsög, teng a táj, S a világ ifjúsága körbe áll. — Dicső harcosok zászlait,, Az igazság szavát, Vaskézzel meghordozzuk itt, Öt világrészen át. Fölindulunk és hős szivünk nem adjuk el soha.. Minden partokon ott vagyunk: o bátrak tábora. Hányan vagyunk? Tudod-e, fönn hány csillagfény [remeg, Hány csöppet ringat a Duna, s hány porszem ez a hegy? Ford.: Kardos László, Akkor szabadultak fel igazán a szovjet parasztasszonyok, amikor beléptek a kolhozokba A Szovjetunióban járt parasztküldötíségünk nölagjai a szovjet asszonyok éietérOt Cofc száz és száz kérdésre hoztak feleletet a csongrádmegyei parasztküldöttek. Királyhegyesről. vagy Kiszomborról, Deszkről, vagy Sándorfalváról azzal indilotlák útnak őket: jól nézzelek meg mindent, hogy azután elmondhassátok, hogyan élnek és dolgoznak a szovjet emberek, hogyan dolgoznak a gépek a kolhozokban, szovhozokban. Most a válasszal nem maradnak adósak. A jegyzettömbben ott sorakoznak a nevek és adatok, amelyek mind azt bizonyítják, hogy nagy a bőség a Szovjetunióban .., De a jegyzetre nincs is szülk. ség, mert élénken él emlékezetekben az a sok szép vidék, amarre jártak, az a sok gép, amit látlak és azok az eredmények, amely élinek valóraváltásáról saját szemükkel győződtek meg•.. A szovjet nők a férfiakkal egyenlő munkát végeznek — ... hogy a szovjet nők milyen kiválóan dolgoznak, hát az egyenesen csodálatra méltó — mondja az elismerés és az örömteli csodálkozás hangján Bagaméri Antalné, a kiszombori dolgozó parasztok kül. dötte. — Nagy élmény volt számunkra, amit Kazahsztánban láttunk — veszi át a szót Kis Mihályné, királyhogycsi parasztküldött. — Ott bizony több nőt láttunk, mint férfit. A mezőgazdaságban, a vasút, és más építkezéseknél dolgozók 25—30 százaléka volt férfi és 70—75 százaléka nő. Az egyik állomáson, amikor leszálltunk a vonatról, hatemeletes épülő házat láttunk, amelynek külső betakarítási munkáit teljesen. nők végezték. Voltak azok bizony vagy hatvanan is. Mindegyik küldött az emlékek meleg érzésétől átfűtött hangon beszél a szovjet nőkről: azokról, akik a több mint harminc évvel ezelőtt kapott jogaikkal élnek és valóra váltják Lenin elvtárs felejthetetlen tanítását: „A szovjet hatalom megkezdett munkája csak akkor vihető előre, ha a nők százai helyett a nők milliói és milliói fognak résztvenni benne". — Ez tényleg így van, mert én is azt tapasztal I a m, hogy a szovjet nők a férfiakkal egyenlő munkát végeznek — mondja Oláh Julianna, a vásárhelyi Engels-tszcs tagja. És ma valóban a szovjet női? milliói és tízmilliói dolgoznak a szocialista haza felvirágoztatásán és a kommunista társadalom felépítő. 6én .. • Gyermekek a napközi otthonokban A Szovjetunióban járt csongrádmegyei dolgozó parasztkuldöttség nőtagjaitól legtöbben aziránt érdeklödnek: hogyan dolgoznak a 6zovjet nők, mit csinálnak gyermekeikkel, amikor állandóan dolgoznak a mezőn, a magtárakban, a gabonaszállításnál és azelektorozásnál. a gyárakban, vagy este a klubban, könyvtárban?... Most újból Kisné beszél. — Az odesszai Sztálin-kolhozban az asszonyok büszke örömmel számoltak be arról, hogy gyermekeiket napközi otthonokba adják be. A kolhoz a napközi otthont a kétszázalékos szocialista alapból tartja fenn. Meg is hívtak bennünket, hogy nézzük meg a napközi otthont. Hát amit ott láttam, az csodás volt... Szép ágyak fehér huzatokkal, csinos székek, asztailkák száz és száz játék és az örömteli, mosolygó gyermekarcok — tzl sohasem felejtem el. Hetven pirospozsgás arcú gyermek tekintett felém és bizony nekem hirtelen eszembe jutott a mult, amikor nálunk a gyermekek az utcán nőttek fel és a 6—7 évesek már libát őriztek a grófok, földesurak, kulákok földjén... Melegség öntötte el a sziveimet. Hálát éreztem azok iránt a szovjet asszonyok iránt, akiknek férjeik és fiaik elhozták nekünk is a szabadságot, hogy mi is nyomdokaikon haladva, a nagyüzemi gazdálkodás megteremtésével biztosítsuk kicsiny gyermekeink boldog gyermekkorát. Elbeszélgetett az egyik asszonynyal, aki éppen háromhóna.ttos kicsi gyerekéhez jött be szoptatni a napközi otthonba. Elmondotta, hogy nyugodtan adja be ide kicsinyét, mert az otthonban nagy gondot fordítanak nevelésére. •— Rólunk, asszonyokról gondoskodik a szovjet állam — mondotta Kisné az emlékezetébe vésett szavakat — szülés előtt kél hónap, szülés után 42 nap teljesen fizetett szabadságol kapunk. Hi lesz az uzsonna? •— Olyan kövérek voltak az.almaatai gyermekotthonban a csbppségek, mint a polykák — mondja mosolyogva Bagaméri Antalné. — De nem is csoda. Amikor ott jjárlunk, uzsonnáztak a gyerekek. Fdl is jegyeztem, hogy mit ettek: vajat, szalámit, kávét, cukrozottt süteményt, csokoládét és cukorkákat. Nagyon elcsodálkoztam ezen. Ha a magam szemeivel nem látom, hát el sem hiszem, hogy vajon és szalámin kivül még csokoládét is adnak a gyermekeknek uzsonnára. A jó munka a bőség forrása — A bőségei és a bőséget ta. paszlaltuk a szabopoti körzet minden kolhozában és minden szovhozában, minden egyes kolhozparaszt, család házában — mondja Oláh Julianna. — És ez a bőség már nem lepett meg mert megértettem, hogy a szovjet kolhozparasztok saját maguknak, a közösségnek dolgoznak. A tervszerű és a jó munka a bőség forrása minden egyes kolhozban. Szavai igazolására adatokat, számokat sorol fel Oláh elvtársnő. A szabopoli körzet Sztálin-kolho. zában három nő: Rubanova Alexandra, Grigorjevna és Areksina gondoz 642 sertést. Rubanova elv. társnő az elmúlt évben 952 munkaegységet teljesített, amelyért 28 mázsa 56 kiló gabonát, 2856 rubelt, munkaegységenként 20 deka mézet és S drb 2 hónapos malacot, valamint dinnyét, zöldséget kapott. így van ez máshol is. A Kajáno. vics-kothozban Lisenka Mária az elmúlt évben 1212 munkaegységet teljesített, amelyért 55 mázsa 62 kiló gabonát, 2810 rubelt kapott. Guszakov Iüa esztergályosnő, a veszelovszki járás boselálovszki gépállomásának dolgozója, normáját állandóan 200 százalékra teljesíti. Korszunova és Longoveja elvtársnő a sertéstenyésztésben elért kiváló munkájáért elnyerte a Munka Hőse címet, Marcin Tatjána, a szolugolubecsei ,411. Döntő év"_kolhoz munkásnője, a Szocialista Munka Hőse, a Lenin-rend kétszeres tulajdonosa és sok más érdemrend tulajdonosa 90 mázsa kukoricát, 515 mázsa árpát és 44 mázsa búzát termelt hektáronként. * A csongrádmegyei parasztküldöttek a legnagyobb elismerés hangján szóltak a szovjet nők munkájáról. Meg is fogadták: a megyében minden dolgozó parasztasszonynak elmondják, hogy a szovjet parasztasszonyok akkor leltek igazán szabadok, amikor a kolhozokba beléptek és részt kívántak minden egyes munkából. A csongrádmegyei dolgozó •pnrasztasszonyoknak követni kell példájukat. Már sokan vannak megyénkben is olyanok, akik az új utat választották, akik azt akarják, hogy ök is úgy dolgozzanak, mint Marcin Tatjána vagy Guszakov Ilin, hogy az ő gyermekeik is olyan boldogan és gondtalanul élhessenek, mint a szovjet gyermekek. A Francia Kommunista Párt Polit kai Bizottsága méltatja a Szovjetunió újabb békeiépósét Párizs (MTI). A Francia Kommunista Párt politikai bizottsága közleményben üdvözli Svernyik elvtárs üzenetét, amely újabb bizonyítéka a sztálini békeakaratnak és biztos eszköze a tartós béke megvalósításának. A világ népei a Szovjetuniónak ezt az újabb békelépését lelkesedéssel köszöntik — folytatja a közle. mény — és szigorúan elítélik kormányaikat, ha ezek továbbra is engedik magukat a milliárdosoktól és az ágyúgyárosoktól a háború felé terelni, elutasítván a Szovjetunió által javasolt békés megoldást. A politikai bizottság ezután megbélyegzi a parlamenti többség terveit, amelyek újabb terheket akarnak ráerőszakolni a frar.cia népre, elsősorban a munkás ,sztályra. Vé. güi hangsúlyozza, hogy az egység segítségévei a dolgozók kiharcolhatják követeléseik teljesítését éa új politikát kényszeríthetnek * reakciós többségre. Siessünk a felszállással menjünk beljebb a kocsiba Ktticsttnüs iolntíuialla! íavilhaliuk kl a villamosforgalom hibáit (Tudósítónktól-) Szeged dolgozói • ogy asszony kisgyermekével a karigen sokat kaptak a nép áliamá- j jón. Az ülőhelyek mindegyikén ül. tói a hároméves terv folyamán és tek, de senkinek sem jutott eszéOT íuZvnc. torv mpoin.liiiácn óin. H» he. hocv átadja helvét az anváaz ötéves terv megindulása óta. Ha csak a szegedi villamosvasulra tekintünk, megállapíthatjuk, hogy a vállalat nagymértékben kiszélesítette hálózatát és javította járatait az utóbbi évek folyamán. Szeged és Dorozsma dolgozóinak régi vágya teljesült azzal, hogy megépüli a Szegedet Dorozsmával összekötő vonal. A dolgozók érdekeit szolgálja az az intézkedés is, hogy a villamosközlekedés este 11 óráig tart és nem 9—10 óráig, mint azelőtt. Mindezek mellett azonban a villamosközlekedés területén akadnak még hibák, amelyek közül egynéhányra érdemes rámutatni. Amint tudjuk, dohányozni ma már a villamoskocsi perronján sem szabad. Ez nagyon helyes in'ézkedés. Gyakran látni viszont férfiakat, akik a felszállásnál égő cigarettával a villamoskocsi lépcsője mellé állnak és várják, hogy utolsóknak szálljanak fel a kocsira. A lépcső mellett késleltetik a le- és felszállást és végül utolsóként ' sokszor már a mozgásban levő kocsira szállnak fel. Gyors felszállásukkal pedig nem egyszer igen érzékenyen meglökik utastársaikat és lábukra taposnak. Baj van a „notórius" perronuta. zókkal is. Sok utasnak szokása ugyanis, hogy mindig a villamoskocsi perronján helyezkedik el. Gyakori látvány, hogy a villamoskocsi perronja zsúfolt, a kocsi belsejében pedig alig néhány utas foglal helyet. Ez is rendkívüli módon késlelteti a forgalmat. A le- és felszállóknak valósággal fizikai erőjük megfeszítésével kell utat törniök- A „notórius" perronula. zót az jellemzi, hogy nem hat rá semmi figyelmeztetés. Hiába a kalauz kérése: „Tessék, kérem beljebb menni a kocsiba" — a „notórius" perronutazóra ez nem hal. Legfeljebb azt válaszolja, hogy „mindjárt leszállok." Ezzel szemben Rókus felé még csak az Ann.-l-forrásnát tartunk* utasunk pedig a rókusi állomásig megy. Az elmúlt hetekben példátlan eset történt az egyik villamoskocsin- Felszállt ugyanis a kocsira be, hogy átadja helyét az anyá. nak, aki karján gyermekét tartotta. Ráadásul a kisgyermek, aki lát. hatóan beteg volt, hangosan sírni kezdett s erre az utasok egy réro méltallankodásának adott kifezést. Ugy látszik, a rossz példa még mindig ragadós, mert a kocsi minden utara csatlakozott az emberileg indokolatlan méltatlankodáshoz. A kalauz pedig — aki bizonyára politikailag még fejletlen —, helyt adott az utasok elégedetlenségének és az anyát gyermekével teszállította a kocsiról. Mi azon leszünk: forgalmi dolgozóinkat felvilágosítsuk arról, hogy az utasok, nak az ilyen embertelen követelésével szembe is tudjanak szállni. Meg kell állapítanunk egyébként, hogv a villamosvasút forgalmi személyzelében is vannak még hibák. Sokszor nem elég figyelmesek a fel- és leszállásnál, hamarabb megindíttatják a kocsit, mint kellene. Az ilyen figyelmetlenség nagyon könnyen komoly baleseteket idézhet ctö. Gyakran előfordul egyes kalauznál, hogy nem elég előzékenyen, mondhatni modortatanul szó. lítja fel az utasokat, hogy jegyeiket váltsák meg. De meg kell állapítanunk azl is, hogy az ulasok között is vannak olyanok, akik a legudvariasabb figyelmeztetésre is durván, modortatnnnl válaszolnak, sőt nemritkán aírtő. bántó megjegyzést fűznek válaszukhoz. A villamosvasút alkalmazottai és uz utazó közönség közötti viszonyban fennálló hibákat mi politikai felvilágosító és jó népnevelő munkával igyekszünk leküzdeni. Ez alkalommal kérjük fel az üzemek, intézmények és hivatalok népnevelőit, hogy hason'óképpen Igyekezzenek a dolgozók körében azt a munkát kifejteni, amelynek eredményeként létrejöhet az utazóköxzönség és a villamosvasút alkalmazottai között a megértő, baráti jó viszony, a kölcsönös megértés és megbecsülés alapján. Földvár! Lajos, a Szegedi Villamosvasút dolgozója Nagy érdeklődéssel várják a dolgozók a nyeremény betétkönyvek első sorsolását ken délután már ülést tartott és ezen megállapította a sorsolás sorrendjét is. A húzást ezres sorozatokban vé őrzik maid és minden ezer nyereménybetét közül ötven nver. A nyeremények kifizetését, auvusztus 13én kezdi meg az OTP. Az ősz. szeget annál a fióknál vagy postahivatalnál fizetik ki. ahol a betétkönyv-tulajdonos könyvét kiváltotta. Féléiwel ezelőtt indult meg hazánkban a nyereménybetét könyves takarékosaági mez. galoro. A dolgozók közül már igen so-kan megkedvelték ezt a betétformát, amelynek első sorsolására most kerül sor. A nagy érdeklődéssel várt húzásokat az Országos Takarékpénztár központjában szombaton délután tartják meg. A sorsolási bizottság pénte-