Délmagyarország, 1951. augusztus (7. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-18 / 192. szám

VAOMHA T, 1961- AWiliaTBfr M. IMam Ir tábornok ismétellen követelte: k. — • A koreai katonai demarkációs vonalat a 38. szélességi körön állapítsák meg A keszoni tárgyalások 26. ülésén közös albizottság alakult a tárgyalások zsákutcából való kivezetésére Peking, (TASzSz). Az Uj-Kínn Jtírügyiiökfcég jelenti tt koreai front füúudiszállúsáról: ' A koreai fegyverszüneti tárgvalá­sofcat folytató megbízottak 25. lilé­be augusztus 15-én, koreai idő szerint 10 órakor kezdődölt és il iára 40 perckor fejeződölt be. A következő ülést augusztus IB-án 12 órára tűzlék ki. A huszonötödik ülés sem hozolI jialad&st a második napirendi pont — a demilitarizált övezet megte­remtését szolgáló katonai demarká­ciós vonal megállapításának kérdé­bében­Nam fr tábornok, a koreai nép­hadsereg és n kínai népi önkénte­sek küldöttségének vezetője hatá­rozottan visszautasította a szem­benálló fél hibás álláspontját, melv --zerint taktikai és stratégiai bom. batámadásaikat elkülönítve tekintik és rámatatott, hogy mind a taktikai, mind straté­giai bombázás errdinénye végül is a szárazföldi erők harealbnn tükröződik. A szembenálló fél csak azáltal ké­pes bizonytalanul és ideiglenesen megtartani ezidőszerlnlt állásait, bogy a barbár tüzérségi tűz, az örült légi és tengeri bombázások katonai hatására támaszkodik. A jelenlegi arcvonalak helyzete nem tükrözi vissza a békés koreai pol. gárok, a városok és községek vá­logatás nélküli lövetésének, vala­mint esztelen légi és tengeri bom­bázások hatását. Mert ez kegyet­lenség és brutalitás, aminek kalo­pai hatása az arcvonalak helyzcté­fe nem is lehet S így azoknak, akik Koreában ezeket a pél­dátlan gazteltekct elkövetik, semmi alapjuk sincs nrrn, hogy c kegyetlenkedésekre hivatkoz­va, arcátlanul ellenszolgáltatá­sokat követeljenek­Nam Ir tábornok ismét kijelen­tette, annak érdekében, hogy az jilések megszakadását megnlcndá­lyozzák. haladéktalanul áttéihesse. nek a napirend többi pontjának megtárgyalására, a szembenálló félnek el kell ejtenie fantasztikus javaslatát, fontolóra kell vennie és H kell fogadnia a mi igazságos |js észszerű javaslatunkat: a katonai demnrkációs vonalat a 38- széles­ségi körön állapítsák meg. Az lij-Kina hírügynökség tudó­sítójának a koreai front főhadi­szállásáról szerzett értesülése sze­rint a koreai fegyverszüneti tár­gyalósok 2(1. ülése augusztus 10-án, koreai időszámítás szerint 12 óra­kor kezdődött és 1 óra 20 perc­kor fejeződött be. Az ENSz-haderők küldöttségének javaslatára az ülés folyamán mindkét fél megegyezett abban, hogy kö­zös albizottságot állítanak fel, amely mindkét félnek a napirend 2. pontjára vonatko­zó álláspontját megtárgyalja és javnslalnknl tesz a tárgyalá­sok zsákutcából való kllendílé­sére­Mindkét fél kél megbízottat és melléjük két kísérőt küld a közös albizottságba. Az albizottság ülése­zésének ideje alatt a fegyverszüne­ti tárgyalások szünetelnek, egészen addig, amíg az albizottság javasla­tai) és problémáit nem terjeszti megvitatás és döntés céljából a fegyverszüneti értekezlet ülése elé. Nam Ir tábornok, a koreai nép­hadsereg és a kínai népi önkénte­seik küldöttségének vezetője rámu­tatott arra, hogv bár a másik fél ismételten kijelentette, javaslatai tűzték ki. bármikor módosíthatók, a valóság­ban egész idő alatt ahhoz az elvé­hez ragaszkodott, hogy a katonai demarkációs vonatat és a demilita­rizált övezetet a 38- szélességi kör­tő! északra a mi állásaink mögött jelöljék ki és a katonai demarká­ciós vonal úgynevezett módosítása alatt a mi állásaink módosítását érti. Másrészt, bár a mi javasla­tunk arra irányul, hogy a 38. szé­lességi kör mentén rögzítsük a ka­tonai demarkációs vonalat, az ezen alapuló demilitarizált övezetre vo­natkozó javaslatunk módosítható, ha szükséges és észszerű a terep és a két fél közös érdekeinek szem­pontjából. Nam Ir tábornok világosan rá­mutatott arra, hogy sn. albizottság tárgyalásai a demilitarizált övezetre vonat­kozó kérdésben csak akkor le­hetnek eredményesek, ha a má­sik fél véglegesen lemond Igaz­ságtalan és esztelen javaslatá­ról és koraolyan fontolóra veszi igaz­ságos és észszerű javaslatainkat, amelyek arra irányulnak, hogy a 38. szélességi kör legyen a demili­tarizált övezel alapvonala. Az albizottság első ülését au­gusztus 17-én délelőtt tíz órára LEVÉL BERLINBŐL Egy Petőfi-telepi ifjú békeharcos a VIT-ről V A világ minden békeszerető em­berének gondolata ma a Világifjú­sági Találkozó felé fordul. A béke­tábor hatalmas erejét, szilárdságát jellemzi ez a találkozó, egyben megmutatja az ifjúság harcos ki­állását a Szovjetunió vezette béke­tábor mellett. Minden békeszerető ember keze ökölbeszorul, amikor arról hall, vagy olvas, hogy a nyugati imperialisták milyen bar­bár eszközökkel próbálják, megaka­dályozni a kapitalista országok if­jú békeharcosainak útját. Még a gyilkolástól sem riadnak vissza, hogy megakadályozzák az ifjúság­nak a VIT-en való részvételét. Szám­talan fiatal 14, 15 éves leányt, vagy fiút a legaljasabb módon bán­fal máznak vagy internáló táborba zárnak. Ezzel saemben a Szovjetunió fa a népi demokratikus országok min­dent elkövetnek, bogy az ifjúság útját a találkozóra miinél szebbé, feledhteflenebbé tegyék' Azok a levelek, melyeket a magyar fiatalok írnak Berlinből, mind azt bizo­nyítják, hogy Pártunk és Rákosi elvtárs személyesen is mindent el­követett, bogy a mi fiataljaink — hasonlóan a töbhi népi demokra­tikus országok és a Szovjetunió fiataljaihoz — minél jobban érez­zék magukat Berlinben. Erről a szerető gondoskodásról beszél Doválv Erzsébetnek, a Pe­tőfi-telep fiataljának a levele is, amit a Vtlágif jósági Találkozó színhelyéről a Petőfi-telepi párt­szervezetnek és édesanvjának írt. Az MDP Petőfi-telepi III. alap­szervezethez küldött levél szövege: A koreai néphadsereg: főparancsnokságának hadijelenfőse Phenjan (TASzSz). A Koreai Népi Domüfcratik-us Köztártsa­sáig néphadseregének főparano. nokeága közli, hogy a koreai népi önkéntesek egységei visz. szaverték az amerikai-angol ag­resszorok és a Li Szin Man had­sereg csapatainak az arcvonal egyes szakaszain indított heves támadásait és emberben, vala­mint hadianyagban nagy vesz­teségeket okoztak az ellenség­nek. A néphadsereg légvédelmi egységei éa az ellenséges repü­lőgépekre vadászó lövéstzosz ta­gok lelőttek hat ellenséges re­nülogéDet. A koreai csapatok és a kínai Önkéntes egységek öt nap alatt több, mint háromezer ellenséges katonát semmisítettek meg. Hazaérkezett a Szovjetunióban járt magyar orvosküldöttség Csütörtökön délután hazaér­kezett az a háromtagú magyar orvosküldöttség, amely egy hó­napon át tanulmányozta a-Szov­jetunió egészségügyi intézmé­nyeit. „Kedves elvtársak! » Harcos elvtársi üdvözletem küldöm minden elvtársnak is ígé­rem, hogy úgy harcolok itt a békéérthogy az a Itare méltó legyen a mi nagy Pártunkhoz. A Párt nevelt a nép szeretetére, as élvtársak ta­nítottak meg, hogy gyűlöljem a nép elenségeit. Előre a Pártért, a bé­kéért, a szocializmusért, a népek barátságának megszilárdításáért! Kommunista üdvözlettel: r Doi ály Erzsébet Édesanyjáthoz írt levél: ,Édes anyukám! Nagyon jól érzem ma-gam. Mindennel elláttak bennünket. Rákosi elvtárs úgy gondoskodott a magyar delegációról, ahogy csak egy jó édesapa gondoskodhat gyermekeiről. Ezt érezzük minden lépésünknél. Magyar autóbuszok száUitanak bennünket min­denhová, egy lépést sem megyük gyalog. Olyan szereieltel vesznek kö­rül a német fiatalok és a többi külföldi fiúk, lányok, amit nem is le­het leírni. Rákosi elvtárs — mint gondos apa — még megfelelő zseb­pénzről is gondoskodott, Szerető kislányod: Erzsi". Ez a két levél arra figyelmeztet minden békét és hazáját szerető magyar embert, hogy tovább kell fokoznunk békoharcunkat, még job­ban el keH mélyítenünk szeretetün­ket a Szovjetunió. Sztálin elvtárs, a mi nagy Pártunk és Rákosi elv, társ iráni. Eiler Márton, MDP Petőfi III. párttitkár, A kSnnvO- és élelnrezésipari üzemek értékelése augusztus 1-10-ig a minisztertanács vándorziszlajáért folyó versenyben 1. Gizella Gőzmalom, 2. Szegedi Textilművek. Tervét 105.15 százalékra teljesítette. A versenylendület kiváló, különösen a fiataloknál. 3. Harai Fésűsfonó és Szövő­gyár. 4. Békésmegyei Termén yforgate mi Vállalat. Szállítási tervét az ér­tékelés időszakában 114.3 százalék, ra exporttervét négy nappal hama. rább teljesítette. 5. Lágymányosi Dohánygyár. 6. Táncsics Bőrgyár. II. FEJEZET A Bizottság járt Phenjanban, a K«reai Népi Demokratikus Köz­társaság jelenlegi ideiglenes fővá­rosában. A háború előtt Phenjannak 400 ezer lakosa voll. A városban sok nagy, modem tégla- és betonépü­)et és korszerű lakás volt, amelyek •— amint ez az épületek maradvá­nyaiból megállapítható — korszerű központi fűtéssel, valamint egész­ségügyi és tisztasági berendezéssel voltak ellátva. A városban számos gyár is mű­ködött. A város fő ipara: a textil-, lábbeli., élelmiszer-, dohány-, szesz­főzde- és söripar, továbbá a műtrá­gyagyártás volt. Phenjan nagy épületei közé far. lozlak: az Oprra. és Balét tszinház, 8 színház, 20 mozi, az 1945 után épült egyetem, 73 elemi iskola, 20 középiskola, 6 főiskola és 4 techni­kum. Ezenkívül Phenjanban 20 esti iskola működött felnőttek szúrnám és egy űj, nagy műegyetem, amely a háború kitörésekor már csaknem teljesen elkészült. Phenjan városa ma egyetlen rom­halmaz. A régi város legnagyobb része a föld színével egyenlő. Itt-ott a haimi és a romok között léthatók a ezét rombolt házak cseréptetejének maradványai. Egyes modern épüle­teknek megmaradt a váza, tető, fö­dém és közfaiak nélkül. Más épü le­jekből csak fal töredékek maradlak, amelyek csak jelzik, hogy itt vala­mikor ház állott. Az imént felsorolt épületeken kívül leromboltak cok templomot és rombadönlölték az összes városi kórházakat. A Bizottság tagjai megtekintették a legnagyobb városi elemi iskola romjait- Az iskola egyik belső fa­lán ez a krétával írt angolnyelvű felírás látható: „A tábori tüzérség 77. ezrede számára lefoglalva", A Bizottság a tanuk vallomása álapján megállapította, hogy a vá­ros 80 százalékát akkor rombolták le, amikor az amerikaiak kivonul­tak (fontos megjegyezni, hogy az amerikaiak harc nélkül vonultak Vissza és rendszeresen, tervszerűen rombolták szét a városi). A rom­bolás ma már valóban 100 százalé­kos — s a várost mégis tovább bombázzák. Azon a napon, amelyen íi Bizottság a városban tartózkodott, ötfzben volt légiriadó. Ugyanezen a napon, nem messze attól a helytől, inhol a Bizottság tagjai a helyi szer. Vezetek képviselőivel beszélgettek — Az amerikai és liszinmanista csapatok koreai gaztetteinek kivizsgálására alakított nemzetközi nőbizottság jelentése 10 perces időközben három, egy hét­tel azelőtt ledobott időzített bomiba robbant fel. A lakosok elmondták a Bizottság tagjainak azt is, hogy miiyen mód­szerekkel pusztították el az ameri­kaiak Phenjant. A háború kezdete óta szüntelenül folynak a város el­leni légitámadások. A január 3-i tá­madás volt az ejprik leghevesebb és legbarbárabb légiakció. Ezen a na­pon 80 amerikai „B-29"-ropülőerőd bombázta a várost. A repülőerődök 15—20 percenként ismétlődő hullá­mokban támadtak. A támadás ja­nuár 3-án este kezdődött és másnap délig tartott. A támadást gyujtó. bombái; ledobása nyitotta meg. Utá­na benzinnel töltött tartályokhoz ha­sonló bombákat dobtak, majd* nehéz robbanóbombák következtek. Ez­után ismét gyújtóbombákat szórtak, időzített bombákkal vegyesen. Azok a tüzek, amelyeket a gyújtóbombák és az időzített bombák robbanásai okoztak, megakadályozták, hogy a lakosság mentési munkálatokat vé­gezhessen. Ezért rengeteg ember pusztult el amiatt, hogy nem tudtak kiszabadulni a romok alól. Sok holt­testet mind a mai napig som ás­tak hd. Az 1951 január 3-i és 4-i légitá­madások során elpusztult épülete'; között volt a várost kórházak több­sége. E kórházak lapos tetején ott volt a vöröskereszt ismertetőjel, amelyet 6000—8000 méter magas­ságból is látni lehetett. Ennek elle­nére minden egyes kórházát leg­alább egy közvetlen telitalálat ért. A Bizottság tagjai látták a megyei kórház épületének romjait és meg­tekintették az épület közelében lévő három bombatölcsért, amelyek kö­zül kettő 4 méter, a harmadik pedig 7 méter mély. A lakosok elbeszélése szerint a központi kórházat zuha­nóbombáxék pusztították el 30 mé­ter magasságból. Említettük már — a városban nem minden épület pusztult el a bombázások következtében. Sok épü. letet az amerikai csapatok robban­tották fel, borították lángba vissza­vonulásuk során. így pusztították el a. Kim-Ir-Szen egyetemet, a fiú középiskolákat, az Opera- és Ba­lett színházat, a városi hivatalokat, az élelmiszerüzemek többségét és az összes kormányhivatalokét. A Bi­zottságot arról is tájékoztatták, hogy amikor az USA-csapatok el­hagyták a várost, minden villamos­kocsit felgyújtottak, több hidat és viavezetékhálózatot felrobbantottak. A Bizottság megállapította, hogy az amerikaiak megsemmisítették Korea híres történelmi műemlékét: a Jen Mien Sza buddhista templo­mot, amely 2000 évvel ezelőtt épült a várost uraló halmon. Szemtanúk szerint 1953 decemberében, amikor az amerikai csapatok Phenjanból kivonultak, a templomnak még nem volf semmi oaja. Ámde 1951 január 3-án az amerkiai repülőgépek óri­ási mennyiségű gyuj tó- és robbanó­bombát, továbbá gyúlékony anyag­gal töltött hordószerű bombát dob­tak rá. Ha figyelembe vesszük, hogy a templom egy parkban állt, alig hihető, hogy a bombázóknak más céljuk lett volna, mint a temp­lom megsemmisítése. A Bizottság tagjai megtekintették a város nevezetes muzeumát. A mú­zeum épségben maradt ugyan, de teljesen kifosztották. Az elrabolt műtárgyak közül két híres. Buddha­szoibor volt a legértékesebb. A szob­rok több mint kétezer évvel ezelőtt készültek. Li Je.Szen műtörténész megmutatta a Bizottság tagjainak az elrabolt tárgyak jegyzékét. Az amerikaiak mindössze azoknak a felbecsülhetetlen értékű falfestmé­nyeknei; a kézzel fostett másolatát hagyták a muzeumban, amelyet az utóbbi években Korea északi részén 30 ősrégi temetkezési helyen talál­tak. Hat ilyen sírboltot az ameri­kaiak a koreai nők kínzókamrájául használtak fel és visszavonuláskor felrobbantottak. A lakosok többízben elmondták a Bizottság tagjainak, hogy az anie. rikai repülőgépek hogyan lövik a békés polgári lakosságot. (A Bi­zottság tagjai maguk is megfi­gyelték, miként lőtték az alncso. nyan repülő amerikai gépek a me­zőt ahol koreai parasztok dolgoz­tak. Ez töhbsxáz kilométerre . a front mögött történt, távol a vá. rostói és bármiféle katonai célpont­tól.) Amikor a Bizottság Phenjan romjai között járt. az épületromok között sok géppuskatöltényt látott. A Bizottság bizonyítékot talált ar­ra is, hogy az amerikaiak új pusztító fegyvereket használnak. Az ilyen fegyver "az úgynevezett „napalm"_bomiba, amely miután a földre, vagy épületre esett, robba­nás nélkül szétnyílik és nagy tö­meg gyúlékony anyagot lovei ki magából. Ez az anyag téglához, fához és bármilyen tárgyhoz, ami­vel érintkezik, hozzátapad s az­után lángralobban. Az előbbiekben már említettük, hogy az amerikaiak benzinnel telt ballonokat alkalmaznak. A Bizott­ság tagjai megtekintették egy ilyen ballon maradványait, A ballon kö­rülbelül 3 méter hosszú, átmérője egy méter ós az egyik végén 50 cm-ig keskenyedik, A megtekintett ballonon csak részbein volt kiibetűz­hető a gyári márka. A következőt lehetett kibetűzni: PARA contract HDAF 33/5077—40—Oa NOT. 888. A Bizottság tagjain tájékoztatták arról, hogy az amerikaiak nemcsak Phenjanban és más városokiban használtak ilyen bombákat, hanem 1950-ben, az aratás idején is hasz­náltak hasonló tipusú fegyvereket. A lábon álló és a kévébe rakott ga­bonát felgyújtották és ilyenmódon óriási kárt okoztak a lakosságnak. A lakosok el{>eszélései alapján a Bizottság tagjai úgy látják, hogy az időzített bombák újtipusú bom­bák. Detonátorát nem lehet megta­lálni és eltávolítani. A Bizottság tagjai találtak egy bombatestet ez­zel a felírással: „High Explosive, GB 5143". Ilyen bombákkal rombol­ták szét a Mo Ran.Bon dombon lévő templomot is. Phenjan életben maradi lakosai kezdetleges módon összetákolt föld­kunyhókban, vagy óvóhelyeken él­nek, amelyeket vagy pincékben, vagy pedig a szétbombázott épületek épségben maradt falai alatt rendez­lek he maguknak. A Bizottság tagjai negy csoportra oszolva, majdnem három órán át járták Phenjan különböző kerüle­teit, de ezalatt senki nem látott egyetlenegy házat sem amelynek falai és tetőzete épségben marad­tak volna. A Bizottság megtekintet, te Phenjanban több család lakását, így például Kan Bon-Szen család­ja. mely öt főből áll — köztük egy 8 hónapos és egy 3 éves gyermek — a phenjani demokratikus nőszerve­zet épületének romjai alatt lakik egy üregben. Hogy ebbe az 1 méter széles, 2 métere hosszú odúba be le. hcssen jutni, ahhoz előbb egy 3 mé. ter hosszú szűk földalatti átjárón kell átmászni. Ez az egyetlen haj­léka a családnak. A földmennyezet annyira alacsony, hogy egy felnőtt föl sem tud benne egyenesedni. Az ilyen szállás nem kivétel — sőt el­lenkezőleg, ez a tipikus. Sok más példát is lehetne felsorolni, melyek mutatják, hogy a város lakossága ugyanilyen körülmények között él. Kan Bok-Szen leánya elmondta a Bizottságnak, hogy az amerikaiak a városi operában és a szomszédos romházak épen maradt szárnyaiban bordélyházakat rendeztek be a had­sereg számára. Ezekbe erőszakkal hurcolták ar. asszonyokat és fiatal lányokat, akikre az utcán vadász­tak. A lány éppen ezért 40 napig nem mert kimozdulni az odúból. Azt is elmesélte, hogy Li Szan-Szent, barátnőjének férjét azért verték el az amerikaiak, mert elrejtette elő­lük feleségét. Kvon Szon-Don 66 éves munkád aki Phenjannak egy másik városne­gyedében lakik, .szintén megerősí. tette, hogy a phenjani operát az amerikaiak nyilvánosháznak hasz­náltál; fel. Phenjan sok más lakosa beszélt az amerikaiak vadállati kegyetlen­ségéről- így Kim Szun-Ok — egy 37 éves négygyermekes anya — el­mondta, hogy az 1950 július 3-i bombázás idején férje és gyermekei elpusztultak, őt aztán Szon Szah­Ri faluba telepítették. Látta, hogy az amerikaiak hogyan öltek meg a faluban 37 embert, köztük a helyi nőszervezet titkárát is. Az ameri­kaiak a nőmozgalomnak ezt az ak­tív tagját meztelenre vetkőztetve végighurcolták a falun, aztán úgy gyilkolták meg, hogy hüvelyébe izzó vasbotot dugtak. Kisfiát élve temet, lék el. A '-';rták a bizottság összes tagjai-. AFoLyt, köxJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom