Délmagyarország, 1951. augusztus (7. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-01 / 177. szám

A batonal demarkációs vonal kérdését vitatják Keszonban Százezer méter ponyvához szükséges kendcrkócot késztteti terven felül a Délmagyarországi Rostkikészítő Vállalat n , AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI PARTE n Z 0 TTSAGANA K LA P J A VII. ÉVF. t77. SZÁM. ARA 60 FILLÉR. SZERDA, 1951. AUGUSZTUS 1. Emlékezz a nagy ünnep elölt 'A mérhetetlen oroszországi ki­zsákmányolást támogató jogtalan "orosz törvényeket így jellemezte Dzsambul, a nagy orosz költő: ... e törvények szerint vették e; gyerekeinket e törvények szerint ölték meg az embereket, adták eí, mint jószágot, leányainkat." Az orosz ál-alkotmány az ország né­hány földesurának jogát biztosi, totta, de szó sem esett benne a munkások igazáról. Magyarország1 közel ezeréves jogfoszlottságát is, amint Rákosi [elvtárs mondotta „a különböző jog­iszokások és jogalkotások gyűjte­ménye" foglalta törvénybe. Ezek. nek nevében végezték ki a magyar Dózsa Györgyöt és magyar kom­munistákat, akik felemelték sza­vukat a népért. Ezért kellett vonat jelé feküdnie József Attilának is. A történelem lapjai, a megma­radt börtönök, a hóhérok gyilkoló­fczerszámai, a kommunista mártí­rok emléke figyelmeztető szabad országunk minden dolgozója szá­mára. Alkotmányt, igazi alkot­mányt akart a magyarnak Szántó Kovács János is, de börtönt, botot lés sós vizet kapott a vásárhelyi yárosháza pincéjében. Milliók könnyét, milliók vágyát pntötte szóba, könyvbe, a tör­vény könyvébe 1936 november 25­pn Sztálin. A szovjet alkotmány rögzítette azokat a jogokat a Szov. jelunió minden polgára számára amit a forradalom kivívott. Petőfi követelése — „jogot az emberiség­nek" — a világ egyhatodián meg­valósulj;. Ezt a napot a szovjet emberek örökre szívükbe zárták. Ez a nap — ünnep — a nép bol­dog ünnepe lett! — amelyre mun­kával készülnek: több szenet bá­nyásznak terven felül, több trak­tort gyártanak a kolhozoknak, fi­nomabb selymet szőnek a gépek. Az Alkotmány megünneplése „a pzpvjet emberek természetévé vált" ;( Rákosi). Az elmúlt hetekben Pável Fre. felov kuznyecki szénkombájnvezető levelet írt Donyecbe Vaszilij Ku­cser Sztálin.díjas kombájnvezető­höz: „Kedves Elvtárs! Sokezer kilo­méter választ el bennünket egy­mástól, de nincs az a távolság, amely megakadályozhatná a ha­zájuk dicsőségéért szocialista ver­senyben álló szovjet emberek igaz barátságát." A két kombájnvezető párosver. Senyt kötött egymással. Vaszilij Kucser az utol&ó hónap alatt újabb eredményt ért el: havi ezer tonna szenet termelt. Hogy érhette el Kucser kombájnvezetö ezt a hatal. mas eredményt ? Szereri hazáját, a szabadságot, az Alkotmányt, amely jogot adott 200 millió em­bernek. Ez az erkölcs kezd meghonosodni a mi gyárainkban is. A szovjet emberek hősiessége, lelkesedése új győzelmek felé vezeti népünket. „A Magyar Népköztársaság a mun­kások és parasztok állama" s eb­ben az országban „minden hata­lom a népé ... a termelési eszkö­zök zöme már társadalmi tulaj­donban van". Ha pedig van gyá­runk — akkor azt meg is kell vé­deni. A társadallmi rendünk alapja a munka, tehát „minden munkaképes embernek joga, kötelessége és be­csületbeli ügye, hogy képessége Szerint dolgozzék". A mi népünk bebizonyította, hogy az Alkot­mány-adta jogokkal él is. Révai (elvtárs mondotta: „tudtunk élni a Szabadsággal!". Tudunk élni jogainkkal! — ezt bizonyítja Bakaity Verának, a Szegedi Textilkombinát sztaháno­vistájának, országos versenye; ezt erősíti meg annak a 16.579 csran­grádmegyed munkásnak felajánlása, akik augusztus 20.a tiszteletére versenyben állnak. Három hét múlva 9 millió ma­gyar ünnepel. Ünnepli Bakaity Verát és Pióker Ignácot, Muszka Imrét és Nánási Lászlót, a MÁVAG sztahánovistáját, a .mi megyénk 16 ezer felajánlóját, A csongrádmegyei üzemek széles versenye közel hatmillió forintot ad az ötéves tervnek — azaz 150 kétszobás munkáslakást, 60 új is­kolát vagy 12 ezer öltözet férfi­ruhát. Ebben a versenyben _ amely a béke melletti harcos ki­állást fejezi ki — nap mint nap tűnnek fel az újabb hősök. Takács István, a Textilkombinát gyűrűs, fonója 97 kiló helyett 127 kilói terme!.. A Textilművek ilyen hő­sökkel érhette el, hogy nem egy. szer napi 108 százalékos tervtelje­sítést ért el. Ezért kerülhetett az augusztus 20-i munkaverseny leg. jobb csongrádmegyei éa legjobb országos üzemei közé. Az utolsó tíznapi minisztériumi jelentés sze­rint elsők az országban — s ezt annak köszönhetik, hogy az üzem 70 dolgozója már teljesítette fel­ajánlását és újabb vállalást tett. A Szegedi Textilkombinát százalé­kai hozzájárultak ahhoz, hogy a könnyűipari üzemek augusztus 20.i versenyében első helyre kerüljön Csongrádi megye. A verseny — szívós és tartós' harc; harc a békéért, a több ruhá­ért, a több cipőért! Harc a kapi. talista termelés túlszárnyalásáén! A munkaverseny minden eredmé­nye — egy-egy csapás az ellenség számára. Ha mi egy gépen többet termelünk, mint a kapitalista gyá. rak gépei — már győztünk. Ez a cél, s ezt el kell érni! Ezért nem gyerekjáték* a munkaverseny s ez­ért nem lehet felelőtlenül kezelni. Tanuljuk meg, hogy a munkaver­seny szervezése ugyanolyan osz­tályharc, mint az ellenség leleple­zése. Mi így harcolunk.e? Sok esetben nem! A vásárhelyi Kötöttárugyár — ahol egyébként sokat javult a verseny nyilvánossága — bizalmi­rendszere még most is gyenge. A kongresszusi munkaver&eny jó módszere — az, hogy a délelőtti műszak bizalmijai a délutáni mű­szak dolgozóival elbeszélgetnek a termelés kérdéseiről — elmaradt. Pedig erre épp most van nagy szükség, amikor a gyárban sok át. képzőst tanítanak. A makói MÁV­műhelyben viszont a felvilágosító munka a jó és a verseny nyilvá­nossága a rossz. Nincsenek ver­senytáblák. Sok üzem példát ve­hetne a Szegedi Kender és az Új­szegedi Lenszövő üzemek közötti párosversenyről, ahol szinté na­ponta ismertetik egymással az újabb eredményeket és módszere, ket. Alkalmazhatnák üzemeink a Szegedi Ruhagyár jó módszerét is, ahol a verseny eredményét két­óránként közlik az üzemi rádión. Miért nem használják fel az üze­mek agitációjukban a kulturcso. portokat, úgy mint a Szegedi Ken­dergyár? Ebben a gyárban órákon belül megszületnek a csasztuskák és kigúnyolják a lemaradókat, akjk gátolják a versenyt, akik hullaié, kot csinálnak, a fegyelemsértőket de népszerűsítik az élenjárókat. A könnyűipari üzemek jó ver­senyszelleme mellett a csongrád­megyei építőipar és a téglagyártás lemaradt. Mit jelent az, ha egy üzem nem tudja teljesíteni a ne­gyedévi tervet? Nem mást, mint hogy gátolja az ötéves terv ha­táridőelőtti megvalósítását; aka. dályozza azt, hogy felépüljön né­pünk büszkesége, a Vastnű. Ki akarja ezt? Fokozottan áll ez a téglagyá­rakra. A megye szégyene lenne ha az építőiparunk nem teljesítené Alkotmányunk ünnepére tett vál­lalását. Három hét alatt sokat le­het javítani, ha minden üzem úgy fogadja a bírálatét, mint a vásár, helyi-szigeti építkezés, ahol a SzMT kritikája után megjavította az ÜB a verseny szervezését. Az ünnepre való készülés ideje alatt legyen a megye üzemei elölt példa a Szegedi Textilművek, a Szegedi Kender és az Újszegedi Lenszövő, a makói MÁVlműhely és a Csongrádi Bútorgyár! Legyen példa Vaszilij Kucser és Pável Frefolov szénkombájnvezetők hősi versenye! A Szovjetunió mezőgazdasági miniszterének fogadása a magyar parasztküldöttség tiszteletére Moszkva, (TASzSz.) Ivan Bene­dilkfov elvtárs, a Szovjetunió me­zőgazdasági minisztere július 30-án fogadta a Szovjetunióban tartózko­dó magyar parasztküldöttséget. A fogadáson Dögei Imre elvtárs, a magyar országgyűlés elnöke, a küldöttség vezetője kijelentette: ,A Szovjetunióban megismertük a világ leghaladottabb, szocialista mezőgazdaságát. Meglátogattunk kolhozokat, ahol a búzatermés ha­talmas területeken eléri a helktá­ronkintj 35 métermázsát, láttunk nagy kolhozgulyákat, melyek tehe­nei évi 3—4 ezer liter tejet ad­nak. Tanulmányoztuk az artelek munkaszervezetét és az élenjáró parasztok munkamódszereit. • A küldöttség minden egyes tagja meggyőződött arról, hogv a kollektív gazdaság felette áll az egyéni termelésnek. A Szovjetunióban szerzett minden •apasztalalunkat igyekszünk oithon alkalmazni, hogy Magyarország me­zőgazdasága minél előbbre jusson a fejlődés szocialista útján, min­den parasztot olyan boldoggá le­gyünk, mint a szovjet kolhozpa­raszlök. Dögei Imre elvtárs befejezésül háláját fejezte ki a szovjet kor­mánynak a Szovjetunió meglátogatásá­nak lehetőségéért és a vendég­szeretetért, melyben a küldötf.­ség részesült. Dögei elvtárs köszöntőt mondott a nagy "Sztálinra, Rákosi Mátyás 'lvlársra, valamint a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan ba­rátságára. Szavait lelkes taps fo­gadia. Gyúró Mária egyénileg gazdálko­dó parasztasszony,. elmondotta, hogy megismerte a kolhozparasztok jómódú, kultúrált életét. Hudák Imre a besenyőtelek i Honfoglalás-termelőszövetkézet el­nöke elmondotta, hogy a Szovjet­unió meglátogatásával kitörölhetet­len benyomást szerzett. Kijelentet­te: „Boldog vagyok, hogy mi Is ugyanazon a világos úton ha­ladunk a szocializmus felé." Márkus Erzsébet traktorista bri­gádvezető, B. Szabó Borbála tszcs* tag és Baracsi Jenő egyénileg gaz­dálkodó paraszt felszólalásukban hangoztatták: Mindenütt látták, mennyire törekszik a szovjet nép a békére és hogyan harcol annak megszilárdításáért. Ivan Benediktov elvtárs, a Szov­jetunió mezőgazdasági minisztere válaszolt a feltett kérdésekre és gyümölcsöző munkát kívánt a ven­dégeknek a szocializmus építése, a béke megszilárdítása terén. A Szovjetunióban tartózkodó magyar parasztküldöttség első csoportjának távirata Rákosi elvtárshoz SZERETETT DRÁGA RÁKOSI ELVTÁRS! A magyar parasztdelegáció első csoportja a dagesztáni és gruzial kolhozok tanulmányozása után visszatért Moszkvába. A delegáció tagjai számos kolhozt látogattak meg. Tanulmányozták a kolhozok munkáját, felkeresték házaikban a kolhozparasztokat. A magas terméseredmények, a kolhozparaszlok jómódú, kultúrált élete meggyőzte a delegáció tagjait arról, hogy a parasztság fel­emelkedéséhez csak a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság útja vezet. Ennek tulajdonítható, hogy a csoportunk eddig még egyénileg dol­gozó parasztjai sorra bejelentették belépési szándékukat a termelő­szövetkezetbe ígérjük Rákosi elvtársnak, hogy az itt szerzett bő tapasztalatokat otthon megfelelően hasznosítani fogjuk, mfnd saját munkánkban, mind pedig még egyénileg dolgozó paraszttársaink fel­világosításában és teljes erőnkkel harcolunk a magyar termelőszövet­kezeti mozgalom továbbfejlesztéséért. Ez a tanulmányút még jobban elmélyítette a szeretetet a szovjet nép és vezére, Sztálin elvtárs Iránt és még jobban eggyéforrasztofta a békéért küzdő szovjet és magyar népet. A delegáció első csoportja nevében: DÖGEI IMRE LÁTSZIK MÁR Á JÓ MVNKÁ JUTALMA A TÁNCSICS-TSZCS-BEN A Táncsics-tszcs dolgozóit több egyénileg gazdálkodó kisparaszt kereste fel vasárnap délután. Elbe­szélgettek az elért eredményekről, megszemlélték a gazdaságot. — A beszélgetésből sokat tanul­tunk mindannyian — mondja Ka­tona elvtárs, a csoport párttitkára. Kint volt Obermajer elvtárs is, az Újszegedi Növénynemsítö Inté­zel Kossuth-díjjal kitüntetett igaz­gatója és Pozsgai elvtárs, a Kísér­leti Állomásról. Sok problémánikra és kérdésünkre kaptunk tőlük vá­laszt. Egyéni tapasztalatainkat is ki­cseréltük, úgyhogy a beszélgetés el. húzódott a késő esti óráikig. Na­gyon értékes volt számunkra Csi­szár Antal, ötholdas kisparasztnak ismertetése. Elmesélte, hogyan tárolja télen a vetőburgonyáját. Ő a vetőburgonyát a pincében nem a földre vagy a szalmára rak­ja, hanem magakészítelte polcra. A polcok és a föld között 40—50 cm-es rész van, így alatta is sza­badon járhat a levegő. A burgo­nyát aztán 30—40 cm-es vastagság­ra elteríti, így nem melegszik ösz­sze és nem csírásodilk, csak tavasz­szal és ezzel az első csírával ve­ti el. A burgonyának azt a vé­gét, ahol sok a csíra, levágja, így az nem a sok szárat növeli ha­nem a termést. — Az idén is vetettem 1000 négyszögöl burgonyát — mondja Csi­szár Antal — és körülbelül 60 má­zsás termést várok. De még jobb 'enne az eredmény, ha nem vetnék közé takarmányrépát, de kicsi a földem és az állataik részére szűk­vég van a takarmányra is. Takar­mányrépából is 40 mázsás termést várok. — Ezt a tárolási módot itt ná­'unk a Táncsics-tszcsben is kipró­báljuk az idén — mondja Csúcs elvtárs —, ezzel is emelni akarjuk termésátlagunkat. Azután ráterelődik a sző a be­bordásra, cséplésre. Az egész határban nagy iramban folyik a behordás. Szinte egymást érilk a megrakott kocsik. A Táncsics-tszcs távol eső földjeiről teherautó hordja be a búzát. Egyszerre 25 kereszt búzát tudnak behozni az autóval. Gyor­san rakódnak, hogy minél több­ször fordulhasson az autó egy nap. Hatalmas búzaasztagok hirdetik, hogy bő termést arattak az idén a tszcs dolgozói. — Az átlagtermés biztos lesz 16 mázsa, vagy még több — mondja boldogan Csúcs elvtárs. Nehéz, megfeszített munka volt az aratás. Sürgetett bennünlket a búza, mert nem akartunk szemvesztcséggel aratni. Munkánkra serkentően hatott, hogy az árpát már elosztottuk. Ez megmutatta, ki hogyan vette ki részét a munkából. Volt olyan dol­gozó, aki 300 kiló árpán felül kapott munkaegysége után, de bizony olya­nok is voltak, akik még ÍOO kilót sem kaptak. Az árpa kiosztása után az élenjárók igyekeztek to­vábbra is jó munkát végezni ós a lemaradók pedig igyekeztek mun­kájukat megjavítani, hogy ők is jobb munkateljesítményt érhesse­nek el. Éppen most mériük sxét a mákot is. Hét mázsa mákunk termett. Négy mázsára kötöttünk szerződést, a többit pedig szétosztjuk. — Ehetnek a gyermekek a télen mákostésztát — mondja nevetve egy idős bácsi. Sok gyereke van ám a tszcsnek s mindig találni kö­zülük egynéhányat itt az udvaron. Most is itt van két-három na­gyobbacska fiú és egy új kerék­párt állanak körül. Nézegetik jobbról-balról. Simogatják, forgat­ják a kerekét. A fiatal tulajdonos­nak csillog a szeme a büszke öröm­től. Most kapta a kerékpárt az édesapjától, még a névtábla sincí rajta. — Három lij kerékpárral gazda­godott most újra a csoport — me­séli tovább Katona elvtárs. A ré­,gi kerékpárok közül is sokra új gumik kerültek. Az asszonyok szá. mára pedig 120 méter ruhaanyagot kaptunk a földművesszövetkezettől. Minden házba jutott valami új darab, amit a most szétoszlott pénzből vásá,­rollak, mert pénzt is osztottunk szét már több ízben. Január else­jétől június elsejéig 65.000 forintot fizettünk ki a csoporttagoknak. A beszélgetés újra a búzára s a közeli cséplésre terelődik, mert a héten megkezdődik a Táncsics-tszcs. ben is a búza cséplése. Ezenkívül még hátra van a zab és a tíz hold olajlen cséplése is. Közben kint a mezőn is nagyban folyik a tarló­hántás. A traktorok törik a földet, hogy utána még nagyobb területen vethessenek másodnövényt. Már ed­dig is több mint 18 hold másodvetést vetettek a tszcs dolgozói. Ebből 12 hold 90 napos kukorica, amit már kapálnak. Ezenkívül 4 hold kölest, tarlókrumplit és csalqmádénak való kukoricát vetettek. De még vetnek kukoricát, mert ebből télire az állatoknak elsőrendű silótalkarmányt készítenek. Ez nagyon fontos, mert kétéves állattenyésztési tervünk végrehajtása során, a tszcs állatál­lományának is sokkal magasabbra kell emelkednie. A beszélgetés után Sándor Jó­zsef félrehívja Csúcs elvtársat; el­mondja neki, hogy ő a vasúton dolgozik, de van két hold földjük is. A felesége nagyon szeret benne dolgozni s szeret ne belépni a tsxesbe. •Van-e ennek valami akadálya? Csúcs elvtárs ránéz, szemük össze­villan s mindketten mosolyognak. Nem magyarázkodnak, hanem Sán­dor József kezébe adja a belépési nyilatkozatot s ő viszi haza a fe­leségének. A legközelebbi csoport­értekezleten majd megbeszélik a csoporttagokkal, és hamarosan egy új tagot köszönthetünk a Táncsics­tszcsben

Next

/
Oldalképek
Tartalom