Délmagyarország, 1951. július (7. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-22 / 169. szám

VASÁRNAP, 1951. JULIUS K. Legyen békeharcunk éles fegyvere a Gyufagyárban is a kommunista sajtó! •Fontos szerepet fölt be a sajtó a szocializmus felépítéséért folyta­tott harcban, a néptömegek neve­lésében. Hazánkban is széleskörű népszerűségre tett szert a népi de­mokratikus rendszer megszilárd.lá­tásáért vivőit harcában. Az öntu­datos dolgozók szívesen olvassák a kommunista sajtó termékeit, mert azok a Szovjetunió békepoliliká­ját, a Szovjetuniónak a kommu­nizmus épitése terén elért sikereit ismertetik és nagy figyelmet szen­telnek a hazánkban és a többi né­pi demokratikus államban folyó politikai, gazdasági és kulturális építő munkának. Megvilágiiják a békemozgalom feladatait és lelep­lezik az imperialista háborús uszí­tók minden gaztettét. Ahhoz azonban, hogy a kommu­nista sajtó valóban harci fegyver­lé váljék minden dolgozó kezében, feltétlenül szükséges na állan­dó, rendszeres és szervezelf új­ságolvasás. A Szegedi Gyufagyárban éppen ?z állandó, rendszeres és szerve­zett újságolvasás körül mutatkozik hiányosság, — amint ezt Orosz Teréz elvtársnő, az üzsnu párt­szervezet titkára is jól látja. — A pártvezetőségi tagok maguk jem olvasnak rendszeresen újságot mondotta — és ez munkájukon jneg is látszik. Vájjon mi ennek az oka? Az egyes pártvezetőségi tagok széles­körű elfoglaltságukra hivatkoznak, gmikor az újságolvasásra kerül a ?zó. Mindnyájan elismerik pedig, hogy akár a termelő munkában, akár a napi politikai munkában mérhetetlen segítséget nyújt az ál­landó újságolvasás. Ennek elisme­rése azonban egyáltalán nem ele­gendő. Nem is csodálkozhatunk szon, hogy az utóbbi Időben teljesen meg­szűnt a csoportos újságolvasás, a Szabad Nép baráti kür, sőt ezen a héten már a hangos híradóban sem olvasták fel a foninSabb fe jelentősebb újság­cikkeket. A pártszervezet minden taggyű­lésen, népnevelő értekezleten lci­hivja ugyan a dolgozók figyelmét arra, hogy ne csak járassák, ha­nem olvassák is az újságot Sokan valóban olvassák is, de Szabad Nép baráti kör mégsincs. Orosz elvtársinő magyarázata egyáltalán nem elfogadható: hogv a dolgozók korán, már reggel fél hétre be­járnak az üzembe, délután pedig mindenki siet haza, tehát nincs ideiiik Szabad Nép baráti körre. A Textilkombinát javítóműhelyében hat órakor kezdődik a munka és a dolgozók mégis minden reggel már fét hatra bemennek az üzembe, hogy a munka megkezdéséig közö­jen elolvassák az újságot. De a Gyufagyárban Is találunk példamutatókat. A • lakatosműhely dolgozói minden reggel félórával hamarabb mennek az üzembe és csoportosan elolvas­sák az aznapi „Szabad Nép' és ,Délmagvarország" fontosabb ck­leit. Nyilvánvalóan a többi üzem­részben is ugyanezt meg tudnák valósítani,» vagy' munkaidő előtt, vagy utána. A „Szabad Nép;' baráti körnek egyébként nem az a célja, hogv a dolgozók ott együtt olvassák eí az újságot, hanem a már oí'hon el­olvasott cikkek kiértékelését, meg­beszélését és a cikkekkel kapcso­latos iizemi kérdések megvitatását szolgálja. Nagy Endre elvtárs, az üzem új vállalatvezetője, maga is helytele­níti a Szabad Nép baráti körök hiányát és megígérte; eltísegítj az üzemrészenkénti csoportos újsagfli­vasás megvalósítását. Jó megoldást talált az újságol­vasásra Bénák Mihályaél elv­társnő, MSzT-titkár és személy­ügyi előadó. Minden reggel meghallgatja a rá­dió sajtóbeszámolójáf, majd pedig maga is elolvassa az újságokban azokat a fontosabb cikkeket, amelyre a sajtóbeszámoló hívta fel figyelmét. így — mint azt Bénák elvtársnő maga is mondotta — el­kerüli az időhiányból adódó olva­sási nehézségeket. Teljesen helyte­len ezzel szemben ótott Kovács Antal elvtárs, agitációs.propagan­dafelelősnek az az áliáspon'ja, hogy más újságot nem oivas. csak a Szabad Népet. Ráadásul pedig an­nak ellenére, hogy pártvezetőségi tag, még a „Párt és Párt-építés' sem érdekli, nemhogy a helyi saj­tó. Igen káros ez a felfogás, hi­szen a helyi sajtó mutat rá a meg­valósításra váró helyi felada­tokra, érvekre, munkamódsze­rekre. Példa erre az az eset, amelyet Ta­maskó István elvtárs, UB.-trtkár mondott el. Tamaskó elvtárs mun­katársaival együtt megbeszélte a Ivésárúgyár DISz-szervezetérői a „DéImagyarország"-ban megjelent kritikát és közösen megállapították, hogy a cikk nagymértékben vonat­kozik a Gyufagyár DlSz-szervezc­fére is, amely a ,cikk alapján ki­javítja majd hibáit. Biztató, hogy az újságolvasás terén mutatkozó hiányosságo­kat a Gyufagyár üzemi párt szervezete is látja. Jó népnevelő munkával akarják újraszervezni a kollektív újságolva­sást. Meg akarják szüntetni a kampányszerűséget Is, ami azt je­lenti, hogy az időszerű, dőntö fel­adatok ne szorítsák háttérbe a kommunista sajtóval való foglalko. zást. A hibák megszüntetésével vállhat a kommunista sajtó a gyufagyári dolgozók kezében is a békeharc éles fegyverévé, a szo­cializmus építéséért vívott harcban kollektív propagandistává, agitá­torrá és szervezővé. hftzfyH'jítt Szifyzi&n az ct'áadilcéfiz'á esti iskoia A részt vevők távirat ban köszöntöttél? Rákosi elvtársat Magyar postásküldötfség a Szovjetunióban Katona Antal közlekedési és postaügyi miniszterihelyettes ve­zetéséivel július elején öttagú postásküldiöttsé® utazott a Szov­jetunióba a1 postaszolgálat szer­vezésének, valamint a posta és ta­távbözlés korszerűsítésének nulmányozására. Szakembereink előreláthatólag július végén térnek vissza Budapestre. Irodalmi esi Makón szegedi írók részvéielével A Magyar írók Szövetsége | kéznek alkotni dolgozó né­ACeo/I , I C A** A y 1 n AfrirtTT, wiiim Ir „ ' Szegedi Csoportja ezévi munka­tervében számos irodalmi est rendezés© szerepel, mely azt a célt szolgálja, bogy minél kö­zelebbi kapcsolatba kerüljenek az írók a dolgozókkal, hogy fia­tal, szocialista-realista iro­dalmunk megizmosodjon a köl­csönös élmények alapján. Az eddig megtartott irodalmi es­tek bizonyítják, hogy íróink valamennyi irodalmi esten Való szereplés után előbbre lendül­nek, még jobb műveket igye­pünknek. Érzik íróink, hogy a dolgozók széles tömegei veze­tik tollúkat a szocializmus építésének ezen a frontszaka­szán is. A szegedi írók közül ma Makóra utazik Somfai László, László Ibolya, Lődi Ferenc és Szabolcsi Gábor, hogy az Iro­dalomtörténeti Társaság Dél­alföldi Csoportjával karöltve rendezett irodalmi esten részt­vegyen. Pénteken este megnyílt Szegeden az előadóképző esti iskola az ősz­szel meginduló alap- és középfokú politikai iskolák vezetői, a Párt propagandistái részére. Az Ady-téri egyetemen rendezett megnyitóünnepségen a. Szegcdi Pártbizottság részéről Szabó Ferenc elvtárs mondott megnyitó beszédet. Rámutatott a propagandisták fel­adataira, a marxista leninista el­mélet elsajátításának fontosságába. — Az előadóképző iskola részt­vevőinek kell tudatositaniok Pár­tunk -útmutatásait, határozatait, programmját — mondotta. — Nagy feladat tanulni, de még nagyobb feladat tanítani. Komoly, áldozatos munkát kfván ez mindenkitől, de a Párt bízik az itt megjelent elv­társakban s tudja, hogy a dolgo­zók ezen a területen is megállják a helyüket. A gyakorlati eredmé­nyek jutalmazzák majd jól végzett munkájukat. A megnyitó beszéd után megkez­dődött az első előadás. Siklósi Já­nos elvtárs a párt- és pártépítés elméleti kérdéseit ismertette igen nagy részletességgel és alapossággal. Az előadást konzultáció követte, ahol a hallgatók feleletet kaptak kérdéseikre. > Az első előadás lelkes hangulat­ban ért véget. Az egyik elvtársnő javaslatára táviratot küldtek Ráko.­si elvtársnak, Pártunk szeretett ve. zérének. A táviratban megköszönik, hogy a Párt lehetővé teszi szá­mukra a továbbtanulást s ígérik, hogy legjobb tudásuk szerint vég­zik el a rájúk váró nagy felada­tot: az oktatást. A megjelentek hosszan, sokáig éltették Sztálin elv­társat, bákeharcunki nagy vezérét, a Pártot és Rákosi elvtársat. Eddig nem Tezeítek eredményre René Mayer kormányalakító tárgyalásai Párizs (MTI). A francia kor­mányválság tizedik napján René Mayer kijelölt miniszter­elnök folytatja tárgyalásait. A felekezeti iskoláknak jut­tatandó állami támogatás ügyében még mindig nem jött létre megegyezés a jobboldali SBociálisták és az MRP között. Lehetséges, hogy René Mayer ezért a szocialisták nélkül fogja megkísérelni a kormány meg­alakítását. A francia nemzetgyűlés érvényesnek mondotta ki Maurice Thorez elvtárs mandátumát Páris. A francia nemzetgyű­lés pénteken este szótöbbséggel érvényesnek mondotta ki Mau­rice Thorez elvtárs mandátumát. Ezt megelőzően a nemzetgyű­1 lésnek a választásokat ellen­őrző bizottsága egyhangúlag érvényesnek jelentette ki Mau­rice Thorez megválasztását. A gaulleista Legendre ugyanis nemrégiben zavarkeltés céljá­ból javaslatot nyújtott be: je­löljön ki a nemzetgyűlés bizott­ságot, hogy az vizsgálja meg, vájjon a Szovjetunióban lába­dozó Thcre-z elvtárs törvényes követelményeknek megfelelően jelöltette-e magát. A nemzetgyűlés pénteki Ülé­sén Jacques Duclus elvtárs hangsúlyozta, hogy Thorez elv­társ ellen folytatott mesterkedé­sek a kommunistaellenes had­járatnak részei. Bizonyos kö­rökben terror-módszerek al­kalmazását tervezik a kom­munisták ellen. Amikor poli­tikai ellenfelükkel olyan mód­szereket alkalmaznak, mint Maurice Thorez elvtárs eseté­ben, ez arra mutat, hogy az eszmék síkján alacsonyabbren­dűnek érzik magukat. KI VOLT PERO SZEGEDINAC? A hazai magyar és délszláv dolgozók összefogása a XVIII. században ftwásáhtás Hangos ,,Szabadság" köszöntés, tel lép be Németh Józsefné átok­házi dolgozó parasztasszony a Ru­házati Bolt 32. számú árudájának ajtaján. — Elvtársak! — mondja Né­met hné — teljesítettem hazafias kötelességemet s most pénzem is Van bőven, szeretnék hát egy kis ruhánakvalót vásárolni. — Hogyan teljesítette az elvtárs. nő hazafias kötelességét? — kérdi a kiszolgáló kartárs. — Igy-e! — s azzal elővesz tás­kájából egy emléklapot, amely bi­zonyította; hogy Németh Józsefné átokházi dolgozó parasztasszony, aki 5 hold földön egyénileg gaz. dálkodik, terménybeadási kötelezett­ségét túlteljesítette. Boldogan válogatott Némethné a különböző ruhák között, mig kivá­lasztotta amelyik legjobban tet­szett neki, — Elvtárs, csomagolja be ezt. őszire, ha a tízesben dolgozom, még sokkal többre telik majd. Á kiszolgáló elvlárs örömmel csomagolta be a ruhát és továbbra is jó munkát kívánt Némethnének. — Igyekszem is jól dolgozni. Rá. kosi elvtárs felhívásának már as­zal is eleget tettem, tyogy egy hold és két mérés másodnóvényl vetet­tem — válaszolt Némethné, majd boldog ,J5zabadság" köszöntéssel lé. pett ki az üzletből. Kapusi Mihály, d Ruházati Bolt dolgozója, A Magyar Népköztársaságban a magyar és nemzetiségi dolgozók vállvetve építik a szocializmust és a Szovjetunió vezetésével közös erővel harcolnak a béke ellenségei­vel szemben. Ma már a nemzetiségi dolgozókat testvéri egyetértés kap­csolja egybe a magyar dolgozókkal. Beteljesült az, amit régen csak ma. gányos álmodozók reméltek.^ vagy századokkal ezelőtt hiába kívánták megvalósítani, mert törekvésüket a népet kizsákmányoló uri rendszer vérbefojtotta. Több mint kétszáz esztendővel ezelőtt a hazai magyar és délszláv összefogásnak egyik kezdeménye­zője Jovanovics Pero Szegedinac. Pero azok közé tartozik, akikben felvillant az a felismerés, hogy csak közös összetartással győzhető le a közös ellenség: a népeket kizsák­mányoló uri hatalom. Pero Szegedi­nac egyénisége tehát méltó arra, hogy haladó hagyományként ápol­juk emlékét azoknak a szabadság­hősöknek sorában, akik az igazság, a nép ügyéért áldozták fel életü­ket. Ki volt Pero? 1665-ben született az aradmegyei Poskán paraszti csa. Iádból, majd a déli végeken lett határőrkapitány. A krónika úgy emlékezik meg róla, mint tüzes indulatú és jóeszű emberről. Magyarul még gyermek­korában szülőföldjén tanult meg. Sok csatában vett részt a határt nyugtalanító török ellen, de har­colt Rákóczi zászlaja alá gyüleke­zett szabadságharcosok ellen is. Történelmi hőssé éppen azzal vált Pero. hogy élete végén megtagadta népellenes múltját és megkereste a néphez vezető utat. (Qákóezi nevében Magyarország dolgozóira Pero korában a XVIII. század derekán — kettős iga nehezült: az egyiket a Habsburgok és az osztrák főurak rakták a nyakára, a másikat a' ma. gyar földesurai?, főpapok. Ezidőtájt hazánk olyan gyar­mattá süllyedt, amelyben ezek is, smwk t*. dúrm lén'álkeíiek a jobbágyok verejtékénél? gyümölcsei­ből. A parasztok helyzete már-már elviselhetetlenül súlyos volt. A ne. héz adóterhek állandó növekedése, a földesúri zsarolások, a beszállá­solt osztrák katonák eltartása, mind a népre hárult. A parasztnak a két élősdi réteg eltartására oly sok kötelezettséget kellett teljesítenie, hogy saját föld. je megművelésére szinte ideje nem jutott. Napirenden volt, hogy az elkeseredett parasztok nyilt láza­dásban törtek ki. Ez az elégületlen, eég vezette őket annakidején Rá­kóczi seregébe. 1711-ben a Rákóczi­féle szabadságharc elbukásával a nép sorsa az eddiginél is kegyetle. nebbé vált. De a jobbágykunyhók lakói és az erdőkben, mocsarakban portyázó kurucok nem adták fel a reményt, hogy visszatér közibük szabadítójuk: a bujdosó nagy feje­delem. Békés megyében — amelynek kor­látlan ura a hadiszállításban mér­hetetlenül meggazdagodott báró Harucltern volt — különösen eleve, nen élt a Rákóczi-féle kuruc-felke­lés emléke. E megyében volt a tö­megek elkeseredettsége is a legna­gyobb. Itt indult meg — Békés­szentandráson — 1735 tavaszán Vértesi, Szilasi vezetésé?'el a job­bágyfeíkelés megszervezése. E ma. gyar jobbágyok megindítandó har­cukhoz társat kerestek. Ki lehetne szövetségesük, mint éppen azok, akiket ekkor szintén sérelmek ér­tek az uralkodó osztályok részéről. A felkelő magyar jobbágyok így kerültek kapcsolatba a szomszéd Arad megye szerb határőrségének híres kapitányával: Peróval. Pero seregében is nagy volt az elkesere­dés. Az osztrák császár a törökök végleges kiűzése után már inkább csak a jobbágyok mozgolódásának elnyomására tartott katonákat. Ugyanekkor egyre.másra vonta meg a határőrség eddigi előjogait. Pero vénségében rájött arra. hogy ea^s élete serét az urak é& neki is a nép oldalán van a helye. Együtt az utak ellen Amikor tehát a békési magyar jobbágyok képviselői felkeresik őt és segítségét kérik. Pero megeskü­szik, hogy velük lösz az urak ellen való harcban. 1735 április 27-én Békés megyé­ben fellobbant a felkelés tüze. Ez a láng hamarosan átcsapott a szom­széd megyékre is. Mintha megmoz­dult volna a föld. ismét Dózsa György szava zúgott végig a Ma­ros-Kőrös táján. A nemesek riad­tan menekültek — ki szekéren, ki lóháton — a hömpölygő parasztfel­kelés elől. A megbeszélt haditerv az volt, . hogy a felkelők és Pero csapatai \ Erdőhegynél egyesülnek, majd kö­zös erővel elfoglalják Arad várát. Vértesi két parasztot bízott meg azzal, hogy a felkelés részleteiről Perőt értesítsék, de a küldötteket útközben elfogták, akik a kegyetlen vallatás közben elárulták megbíza­tásuk titkát. A magyar jobbágyok és a hazai szerbek kapcsolata így jut az ellenség: a császár helytar. tói és a velük egy gyékényen áruló magyar urak tudomására. Pero me­nekülne, de már nincs hová! — Nehéz láncokra verve Budára szál­lították a bosszúra szomjas nagy­urak. A Rákóczi nevében felkelt jobbá­gyok e közben türelmetlenül vár­ják. Erdőhegy tövében Perót és se. regét. A seregben ekkor már nem­csak magyarok, de szerb és román jobbágyok is voltai?. Egyesítette őket a közös jogtalanság és ember­telen életük közös okozói iránt ér­zett gyűlölet. akcióhoz csatlakoztak. Az erdőhegyi jobbágyok szerető fogadtatására kar­tácstűzze]. feleltek. Ezekután az uri önkény a parasztfelkelés} hamaro­san vérbefojtotta. — Jött a kegyet­len megtorlás! — Perót Jörger osztrák tábornok háromszoros kín­zásnak veti alá. Az ősz öreg em. ber férfiasan állja a kemény pró­bát: nem árulja el társait. A job­bágyvezérek közül Sebestyén és Szilas már ugyancsak foglyok. Közben az osztrák és magyar raak­ció irtóhadjáratot .vezet Békés és Bihar megye magyar és nemzetisé­gi dolgozói ellen. 1736 április 4_én végrehajtják az ítéletet: Perót tíz társával együtt kerékbe törik, tete­müket, négyfelé vágják, majd elret­tentésül körülhordozzák a Tiszán­túl falvaiban. Jfíire tanít DCeqyvthn meqturlái a ftapviztfelkelés ? Mezőtúr felől báró Orozy vezeté­sével a magyar földesurak zsoldjá­ban álló 'sereg közeledett, hogy -Té­resen megtorolja a felkelést. Arad felől pedig a császári csapatok ve­tették magukat a felkelőkre. Azok a gazdag paraszti származású szerb tisztek, akik Pero elfogatásáig osz­Eként zárul a XVIII. század a papasztmozgalma, amelyben a ma­gyar és nem magyar dolgozók egy. másra találtak. De a felkelésnek el kellett buknia, mert a történelem tanúsága szerint a parasztság csak a munkásosztállyal szövetségben tudja diadalra vinni harcát. Ekkor pedig még nem volt Magyarorszá­gon számottevő munkásság. Ám Pe­ro és társai harca nem volt hiába­való. Példájuk ébren tartotta a népben a szabadság és a különböző nyelvű dolgozók testvéri összefogá­sának eszméjét. Az ő véres árnyé., kuk is századokon keresztül vádolta a népek kizsákmányolóit. Ma pedig, amikor már hazánk­ban a dolgozók 'kezében van a ha­talom, Pero Szegedinac emléke is arra int bennünket, hogy izzó gyű­lölettel küzdjünk azok ellen, akik mint Tito és áruló bandája — a ki­zsákmányoló osztályok érdekeit szol. gálva, a dolgozó népek egységét a nacionalizmus felkeltésével próbál­ják megbontani. Pero Szegedinac emléke azt tanlt­ja, hogy a jugoszláv népek szabad­ságérzetének gyökere mély és eltép­hetetlen. Pero Szegedinac. emléke arra ié tanít bennünket, hogy mi magyaf tályhelyzetüknek megfelelően inga- , , .... dozva bár — de hajlamosak voltak j és délszláv do;gozók"''ren'díthe"elleá «,».. I.VKV a a jobbagyokkal való együttműkö- egységben építsük, erősítsük a bé­J. , " ' f desre. most —, a veszedelem órá- ke és szabadság táborához tarlozé ruM beefenlék I jáben elárulták ^társaikat és .a re. Magyarországot! W^táj ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom