Délmagyarország, 1951. július (7. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-12 / 160. szám

4 CSÜTÖRTÖK. 1951 JUttt S M Kultúránk, békénk jó harcosai születnek a szegedi Népművelési Iskolán ' 'A szegedi Népművelési Iskola abJakai a Szlálin.sétányra néznek. A Ozínház melletti régi házat szinte megfiatalítja a nagy, barna kapu. ra szegezett tábla, amely útbaigazítja az embereket. A ház lakói négyhetenkint cserélődnek: négyhe. tenkint kezdődik újabb tanfolyam, éppenúgy, mint Debrecenben, ahol a másik ilyen iskola működik az országban. — Jelenleg 49 bányászhallgatója van az iskolának — adja meg a felvilágosítást Móricz Béláné elv. társnő, az iskola igazgatója. Kultúrotihonok. kultúrcsooortok, szakképzett vezetői lesznek az innen kikerülők. Ez a gondolat ösztönzi őket lelkiismere. tes tanulásra. A munka mellett szórakozási lehetőséget is nyújt az iskola: szocialista ember hasznos szórakozását. Színházba, moziba megyünk és az ott tapasztaltakat saját munkaterületünkre alkalmaz, zuk. Fiatalok és idősebbek egyaránt tanulnak ezen az iskolán. Bozó elv. társ nehéz munkásmultra, a Hor. ihy-korszakban eltöltött keaerves bányászévekre tekint vissza. — Nem is vettek emberszámba bennünket — emlékezik régi életére. — Ha a rosz védőberendezés miatt egy-egy tárnában szerencsétlenség történt és meghalt egy .két bányász, a hozzátartozókon kívül nem siratta senki. Az igazgatóság szemében olyanok voltunk, mint a vakondok, akit megvakít a fény és csak a föld alatt ér valamit. Ép. pen ezért tanulni sem igen tanulhattunk. Most 43 éves fejjel kipótolom a hiányosságot, mert • tanult ember, több ember. Bozó elvtárs azonban, akit a népi demokráciánk élmunkásjelvénynyel tüntetett ki, nemcsak tanulni, hanem tanítani i« akar. — Tanítani akarok nemcsak szó. vali de példával is. mert úgy gon. dolam, hogy ez a legjobb — mondja közvetlen természetességgel. — A termelés állandó fokozása békeharcunk alapja, de nemcsak ezzel, nemcsak fegyverekkel harcolhatunk a békéért. A kultúra, a tudás sok. kai erősebb minden fegyvernél. A mi kultúránk fölénye elvitathatat. lan a torz kapitalista kultúra felett, de nem állhatunk meg addig, amíg az egész vitágon nem győzedelmeskedik a mi igazi kultúránk. Délmuth Lászlóné fiatalasszony. 'A királdi bányában dolgozik s most ő is itt tanul az iskolán. Szinte tüzel az arca, ha a bányász, életről beiszél. — Apám is bányász volt, nagy. apám is és most a férjem is az. Tőlük szerettem meg a bányászéletet. Szép hivatás. Bányászat nélkül nincs tűz, nincsenek kohók, ninos érc, nincs ipar, — Boldog így? Nem is válaszol, csak mosolyogva bólint ;s még hozzáteszi: — Most Igazi a bolgogságom, hogy szép munkám melett tanulhatok is. A múltban minden vágyam a tanulás volt. Sokáig kellett vár. nom arra, hogy tanulhassak. Nehéz volt a mi fiatalságunk, nem olyan biztató, mint most az én kisleá. nyomé. Egy fogadalom maradt csak a mi fiatalságunkból: soha nem adjuk ki kezünkből a szabadságunkat, országunk irányításának ügyét. Ez lssz az igazi hála felszabadítónk iránt. — Nem adjuk szabadságunkat, — ezt mondta Klemenc Vilmos is, a 26 éves bányászfiú. ő is királdi. Büszkén beszél Királdíról. — Nálunk felsült a reakció hírverése, amely szerint a nőknek nem való az olyan „férfimunka", mint a bányászat. Eleinte én sem hit. tem, hogy jó munkások lesznek, de most be kell vallanom, hogy sok. ban felülmúlják a férfiakat is. Jó elvtársak és nagyon jó munkatársak. Felsült hát a reakció és nem sokáig ugathat az a kutya, amelyiknek már kivertük a fogát. Ha elhullanak a föcsahosok. lassacskán helyrebillen a többinek i« a feje. — És ha nem billen, majd billent, jük — veti oda nevető arccal és tréfás mozdulattal egy fiatal leány, a 19 éves Lopusnyi Mária. — Szeretem nagyon a bányát — meséli ő is, amint tovább hullám, zik a beszélgetés. — Kitanultam ugyan a fodrászmesterséget, de 1950 januárjában mégis bányába mentem. Tudom, üzemeinknek úgy kell a szén, mint éhes embernek a kenyér. S nekem olyan jóleső érzés „etetni" üzemeinket. Boldog fiatal Luposnyi Mária. Ezt bizonyítják többi szavai is: — örömmel jöttem Szegedre és nagy örömmel viszem haza a tudást, amit itt szereztem. Otthon vár a kultúresoport és vár a munka. Az élet és a munka egy. És mi, kommunisták, szeretjük az életet. Igy beszélnek valamennyien: fiatal bányászleányok, ifjú bá_ nyászfiúk, bányászasszonyok és időszebb bányászok egyaránt. A munkásosztály bőven adja legjobb tagjait annak a küzdelemnek, amelyet a kultúrával vívunk minden dolgozó békéjéért. A szegedi nép. művelési iskolán pedig jó harcosai születnek ennek a küzdelemnek. L. I. Átszervezik a tanárképzést ' A tudományegyetemek bölcsésztudományi karain az 1951 —52-es tanévben — a Szovjetunió tapasztalatai alapján — a-z eddigi kétszakos tanári képzés helyett bevezetik az egyszakos tanári képzést. A természettudományi karok áttérnek a fő- és mellékszakos tanárképzésre. Lesz matematika-fizika;, fizika-matematika, kémia-fizika, biológia-kémia és földrajzi-geológia szakcsoportosítás. Nagy munka, az idei bőséges termés betakarítása folyik megye, szerte. E munkában részt kívánnak venni a kuiturmunkások is. Elhatározták, hogy kulturbrigádok szervezésével segítik ető az aratás, majd a terménybegyüjtés munkáját. A megye területén 80 kulturbrigád alakult. A legjobb munkát a szegedi járásban végezték, aho! már 30 kulturbrigád működik. A Szegedi Jutafonógyár kulturkezeti község dolgozó parasztjait kereste fel. Az előadásra énekszóval, zenével hívták össze a falu lakóit. A csanádi Uttörő-termelő. szövetkezetet a makói MÁV kulturbrigádja kereste fel, ahol olyan nagy sikere volt a tszcs életéből vett csasztuskáknak, hogy azután már azok is résztvettek a munkában, akik azelőtt elhanyagolták. Vásárhelyen a Kötöttárugyár kulturbrigádja végez jó munkát amely szereplésével elősegítette a Lenin- és a József Attila-termeiőszövetkezeti csoport aratási munkáját. Csongrád megye két legjobb falusa kulturcsoportja. a tápéi és a pitvarosi együttes példát mutat a kulturbrigádok szervezésében. Az elmúlt héten a pitvaros! magyar 'Villám mm. Értékes faanyagokat pazaroltak el a Keramit Téglagyárban .,A termelés, a beruházások, a közlekedés, a kereskedelmi forgalom és az államigazgatás számos területén felesleges költeke. zést lehet megfigyelni, egyes hivatalokban és vállalatokban pedig határozottan a pazarlás jelei tapasztalhatók" — mondja a Ma. gyar Népköztársaság miniszter, tanácsának ez év elején megje- ... lent határozata a takarékosság- brigádja Gyálaret, termelőszcvetról, A takarékosság gazdasági " * életünk minden területén, elsören. dű kötelessége minden becsületes dolgozónak, de elsősorban a gaz. dasági élet vezető funkcionáriusainak, méginkább a kommunistáknak, akiknek ezen a területen is példát kell mulatniok. Az anyagpocsékolásnak egyik durva példáját tapasztaltuk a Ke. ramit Téglagyárban, ahol szem elől tévesztve a minisztertanács takarékosságról szóló határozatát, használható, jó állapotban lévő cseréprámákat és egyéb faanya. gokat használtak fel a konyha, sőt a kemence fűtésére is. Ezeket a faanyagokat fel lehetett volna használni a Keramit Téglagyár, bon, de másutt is. A pártszervezetnek, a vállalatvezetésnek kellett volna elsősorban megakadályoznia, hogy értékes faanyagok a tűz martalékaivá váljanak. Igaz ugyan, hogy Holupko elv. társ, a Keramit Téglagyár válla, latvezetője megtiltotta az értékes faanyagok tüzelését, amikor arról tudomást szerzett, azonban nem ellenőrizte, mennyiben haj. tolták végre utasítását. így tör. ténhetett meg, hogy legutóbb is, amikor a Keramit Téglagyárban jártunk, a kemence m,ellett értékes faanyagok hevertek s Nagy I. Sándor fűtő kijelentette: „Bizony. ezeket is eltüzeljük ha sor kerül rá" Azt már senki sem tudja megállapítani, mennyi ér. tékes ftaanyagot tüzeltek el, azonban akár 1 mázsáról, akár 10 mázsáról is van szó, tény az, hogy ilyen súlyos anyagpazarlás nem engedhető meg sem a Kera. mit Téglagyárban, sem bármely más üzemben. A Keramit Tégla, gyár pártszervezete és vállalalve. zetöséae legyen meg minden intézkedést, hogy hasonló anyag, pazarlás többé ne forduljon elő, hiszen minden egyes elpazarolt faanyag gyengíti népgazdaságunkat, akadályozza ötéves tervünk sikeres végrehajtását. Kultúrműsorral szórakoztatják a dolgozó parasztokat az üzemi kulturbrigádok Pénteken délben az alsóvárosi szérűskertben, szombaton délben az ujszegedi és rókusi szérűskertben, hétfőn délben pedig a felsővárosi szérűskertben rendeznek az üzemi kultúrbrigádok rövid kultúrműsort. A kultúrműsort békegyűlés keretében tartják meg. A pitvarosi kulturegyüttes párosversenyre hívta ki a tápéi kulturcsoportot a kulturbrigádok szervezésére és szlovák népi táncegyüttes versenyfelhívással fordult a tápéiak együtteséhez a kulturbrigádok szervezésében. A pitvarosiak vállalták, hogy az aratás mielőbbi elvégzésére. majd a terménybegyüjtés teljesítésére mozgósítják a község dolgozó parasztjait, s ezért kulturbrigád okat szerveznek. Eddig már két brigádot alakítottak az együttes tagjaiból, kettőt az úttörőkből. A versenykihívást a tápéiik elfogadták és azzal bővítették ki, hogy kulturcsoportjuk learatja két családnak gabonáját.'valamint egy 30 perces népi játékot dolgoznak ki, amelyben bemutatják körségük és a Szeged-környéki dolgozó parasztok munkáját, harcát at új termés szemveszteségnélküli betakarításáért. A pitvaros! és a tápéi kulturcsoport példája követésre méitó a megye valamennyi falusi és városi kulturcsoportjai részéről Kövelésre méltó azért, mert ma már a munkás és a dolgozó parasztok fiataljainak részvételével alakult kulturcsoportok azon igyekeznek, hogy a kultúra vonalán is e'őse. gítsék az országépítő munkát — a terménybegyüjtési terv maradéktalan teljesítését. JCéHzázneqqüen d&lq&zá jelentkezett a Jllíhzaki Sqqetem eitl taqozatára Szsrdán este zárták le a Gépipari technikumban azoknak a dolgozóknak a névsorát, akik a létesítendő szegedi Műszaki Egyetem esti tagozatára kér. ték a felvételüket. A kétszáznegyven jelentkező közül 86 a gépész, 59 a textil, 53 az építész és 42 az elektromérnök! karra kérte a felvételét. A jelentkezők nagy száma mutatja, mennyire s-.üksége van Szegednek Műszr'-j Egyetemre, ahol a dolgozók mérnöki képesítést nyerhetnek anélkül, hogy kiesnének a termelőmunkából. Művészetünkkel még jobban támasszuk alá dolgozó népünk és az egész béketábor harcát Borral István elvtért, a Sxínháx ét Filmmücéexfiti Szövetség főtitkárának nyHalkoxata a vidéki sxinháxak ünnepi hetéről A vidéki színházak ünnepi heté. ről és az előadásokat követő há. romnapos konferenciáról Horvai István elvtárs, Kossuth-díjas, a Színház, és Filmművészeti Szövet, ség főtitkára a Magyar Távirati Iroda munkatársának a következőket mondotta: — Kultúrforradalmunk fejlödé. se, Pártunk és kormányzatunk lá. mogatása tette lehetővé, hogy meg. valósuljon a vidéki színházak budapesti fesztiválja. Színháztörté, netünkben először fordult elő, hogy a vidéki együttesek a budapesti kö. zönség és fővárosi kollégáik előtt mutathatták be tudásukat. Az egyes előadások nemcsak önmagukról beszéltek, hanem egészében is tükrözték azt a hatalmas fejlődést, amelyet vi. déki színjátszásunk az állnmoKülsőre olyan a község, mint Csongrád megye bármelyik faluja, mégis Deszk más, mint a többi. Más, mert szocialista község. Más. mart Titó Jugoszláviájával határos. Mir az sem volt véletlen, hogy Csongrád megye 5 szocialista községe a fasiszta Titó tőszomszédságába alakult meg legelőször. Itt értették meg leghamarabb a dolgozó parasztok a Párt szavát. Nincs ebbe semmi csoda. A község lakosainak egy része délszláv. Testvéreik, rokonaik, gyermekeik élnek a határon túl. Kinek, de hogy is élinek: szenvednek, élve haldokolnak a hóhér Titó karmai között. Ebbe a községbe a határ maga egy óriási szemléltető agitáció. Á község dolgozó parasztjai, ha netalán elfelejtenék, itt napról-napra kénytelenek lennének összehasonlítani a rab multat a szabad jelennel, mert ami a határon túl van, az a deszki délszlávok srámára már mult. Mult, a horthv-fasizmus múltja. A falu jelenje a szocialista jövő. A szocialista jövö és a mai termelőszövetkezeti Deszk, jövő a megye minden községe számára. A pártkongresszus idején változott meg a világ Deszken, tehát tavasszal. De egy csapásra, egy nekirugaszkodással még sehol sem változtatták meg a világot. Deszken sem. A hirtelen felduzzadt termelőszövetkezetek nehéz munkaerőgondokkal küzdenek. Ezek a gondok persze másfajta gondok, min! a határontúll délszlávok gondjai. A bőség gondjai ráncolják össze az Itteni délszlávok homlokát. Azért yoit a nagy gond, hogy a szociaRUSZ LJUBOM1R szélesebb rendet vág, mint más lista falut ne érje az a szégyen, hogy későre arat le, hogy ne mondhassa senki, „nem becsülték meg ezt az aranyat érő termést." Pénteken szóltak a tanácsnál Rusz Ljubomirnak, az I.-es típusú tszcs igazgatósági bizottsági tagjának a tanácsnál, hogy nem-e szervezne meg egy arató-brigádot, amelyik kisegítené a Kossuthot? — Nem érkezünk, mert még mi se végződlünk el a munkával. Aztán, meg előbb be akarom hordani az enyémet, mert a faluba én akarok lenni az első, aki beadja a gabonáját. Tudom, hogy elkélne a többieknél is a- segítség, de most nem tudok m«oni. — így válaszolt Rusz Ljubomir és úgy látszott hogy 6 bizony nem arat vasárnap. De aztán másként fordult a helyzet. Megelőzték a gabonabeadásban. Mezei Sándor, aki már a próbacsépléstől teljesítette bűzabcadási kötelezettségének 80 százalékát. De megelőzte maga a Kossuth-tszcs is. amelyik a próbacsépléstől 5 mázsa árpát, meg 4 mázsa búzát szádlított be a raktárba. A Kossuth földjére azonban mégis megérkezett a segítség. A falu mozgósított. Rendőrök, katonák, a fö'dművesszővetkezet alkalmazottai gyülekeztek a hajnali szürkületben, hogv behozzák a lemaradást, hogy Deszk határában ne peregjen el a búza. Aki már elvégezte az aratást, vagy csatlakozott az önkéntes brigádokhoz, vagy a kaszát adta oda. A földművesszövetkezet előtt gyülekeztek és mi tagadás, egy kicsit sajnálták, hogy a falu legjobb kaszása hiányzik közülük. Már indulófélben voltak a vasárnapi aratók, amikor Rusz Danics, Ljubomir unokahúga elkiáltotta magát: — Jön „Ljubó", kaszával a vállán. A hangos és vidám hajnali találkozás után Ljubomir így szólt unokahúgához: — Na, Danica, keress magad mellé két lányt, mert nekem máma három marokverőre van szükségem. Nemcsak, hogy szükség volt a három marokverőre, de még meg is izzadtak. Ha már nem lehettem első a beadásban, most mégis megmutatom, hogy Rusz Ljubomir kicsoda. Szombaton este két dolog bántotta Ljubomirt. Az egyik, hogy nem ő volt az e'.sö, aki beszállította a gabonáját a raktárba, a másik, hogy a tanácsnál, amikor segítségét kérték, azt válaszolta, hogy; nem! Tehát nem is a szavak a fontosak az aratásban. A kosra beszél ilyenkor az ember helvett. A háborúban szuronnyal politizálnak, az aratásban kaszával. Ljubomir pedig politizálni akart. Nem azért nem gjcart kimenni aratni, hogy hátráltassa a munkát, hajnem azért, mert mindenáron ő akart az első lenni. Vasárnap, hogy a falióra kettőt ütött, halkan, óvatosan felkelt Ljubó. Ugy akart elmenni hazulról, hogy ne vegyék észre. Azonban ez sem sikerűit neki. Az édesanyja ébredt fel a hajnali mocorgásra. — Hová mész, fiam? — kérdezte. — Aratni, édesanyám! — Nincs nekünk már aratnivaIónk, fiam. Te magad hordtad be ide az udvarra az utolsó kévéket tegnap, — csodálkozott Ljubomir édesanyja a fia válaszán. Ljubomir azonban nem sokat gondolkozott a válasszal. — Má mindannyiónkéba megyek aratni, édesanyám. Mindannyiunkért! A falu becsületéért 1 Gorkij mondotta, hogy „nagy tet. tekhez nagv szavak illenek." Es a nagy tettek, a munka hőstettei a nagylelkű, egyszerű emberek szájára adják a munka hőstetteihez illő nagv szavakat... a falu becsületéért!" Rusz Ljubomir aratott a Kossuth tszcs földjén. Kaszával küzdött a hibák ellen. De bíráló szavát is hallatta a rossz munkaszervezés ellen. Segített szóval, bírálattal, kaszával egyaránt. Es kezében különös fénnyel villogott a kasza, amikor erős karjai egvre szaporább suh'ntésrn lendítették. Titó 'ellem néoének Srii'ója ellen villogott kezében a béke és a paraszti harcok ősi éles fegyvere; a kasza. sitis óta, kit esztendő alatt elért. A továbbiakban elmondotta, hogy vidéki színházaink többségében osz. tályharcos, pártos előadásokat mutatnak be. Ez a döntő változás elsősorban a Szovjetunió útmutatásának, a Szlaniszlavszkij.módszer elfogadásának köszönhető. Vidéki színészeink is nemcsak elismerik a szovjet színművészet vezető szerepét, de mind erősebben igénylik a szovjet módszerek még elmélyültebb tanulmányozását és alkalmazását. Ez a gyakorlati munkában to. vábbi ugrásszerű fejlődést biztosit. Az előadásokat követő konferencia eredményéről szólva megállapította., hogy a vitában egyetemes színjátszásunk számára is fontos pro. blimák, jelentős elméleti kérdések hosszú sora vetődött fel, megmutatkozott a viták során —mondotta —, hogy kialakulóban van már nálunk az új, szocialista színész tipusa, aki tanulni és az elvi kritika alap. ján továbbfejlődni vágyik. Úgy hiszem elértük a Vidéki Színházi Hét és az azt követő konferencia eredetileg kitűzött célját: sikerült jól kiemelni a vidéki színházakban általában és az egyenként kitűnő értékeket és eredményeket, valamint alaposan és a kivezető utat is megmulatva rávilági. tani a még meglévő hibákra, csökevényekre. Általános jelenség, hogy vidéki színházainknál jó az alapanyag: a színészgárda. Fejlődni, javítani különösen a művészi vezetés, a szakmai és politikai tanulás terén kell. A Vidéki Színházi Hét konferenciája alapján szövetségünk szeptemberi közgyűlésén határozatot kell majd hoznunk, elsősorban az okatalás kiszélesítése és a színvonalért való további harc kérdésében. Pártunk és dolgozó népünk egyet követel tőlünk: Művészetünkkel még jobban támasszuk alá dolgozó hépiink és az egész béketábor harcát. Ehhez az kell, hogy az eddiginél következetesebben elemezzük és juttassuk ér. vényre a darabok eszmei tartalmát és még nagyobb szakmai felkészültséggel. állandó politikai és mesterségbeli tanulással fejlesszük a szocialista.realisla művészetet hazánkban.