Délmagyarország, 1951. július (7. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-27 / 173. szám

Sok értékes javaslat vetődött fel a szegedi tanáestagok eddigi beszámolóin Az USA kétszínűsége miatt újból el kellelt napolni a fegyverszüneti tárgyalásokat A Szovjetunió nagyszerű mezőgazdasági tcelintkájával ismerkedett nicg Kazahsztánban a magyar paraszM^Jdütlség egyik csoportja A Z MDP C S Ö N G R A D M EGYE I P A R TB ! Z O TT S A G A N A K LAP J A VII. ÉVF. 173. SZÁM AliA r>» ITI.I.F.Il PÉNTEK, torst. JULIUS 27. A tanács a népakarat megtestesítője Alig egy éve, hogy dolgozó né­pünk megválasztotta a tanácsokat abból a célból, hogy fejlődésünknek megfelelően olyan közigazgatást te. remisen, amely a dolgozó tömegek bevonásával az államhatalom gya­korlásában, a közügyek intézésében fokozottan szilárdítja tovább a népi hatalmat, gyorsítja a szocializmus építését. Tanácsaink lényegében megfelelnek erre a hivatásra. Az idei bő terméseredményekre nézve megállapíthatjuk, hogy a jó termés_ eredményekért vívott harcban taná­csaink jelentős munkál végezlek. A falu egész dolgozó népét sikerült viozgósitaniok az őszi vetés, mély­szántás, trágyázás, időben történő elvégzésére, a tavaszi munkákra, növényápolásra, amelyek mind együttvéve, idei bö terméseredmé­nyünk alapját teremtették meg. Figyelemreméltó eredményeket értek el tanácsaink a dolgozók ügyeinek intézésében. Ma már a mult emléke az olyan „kéménybon. tási ügy" (amire az óföldeákiak még emlékeznek), amely „egy-két emberöltőn keresztül" elhúzódott. A dolgozó parasztok hivatalos dolgát közvetlenül, ,,aktagyártások" kike_ rülésével gyorsan intézik tanácsa­ink. A dolgozó nép bizalma, megbe­csülése ezért folyton növekszik ta­nácsaink iránt. A tanács a falu, vé­révé, húsává vált. Az eddigi fejlődés bebizonyította, hogy tanácsaink élet- és fejlődő­képesek. Együtt nőnek, erősödnek a feladatokkal. Az idei aratás, a most folyó begyűjtés közben fellelt és hasznosított új tapasztalatok, mód­szerek tovább erősítik, izmosítják tanácsainkat. Ez az erősödés, izmo. sodás a legegészségesebb, mert min. den tett, minden intézkedés a nép választottjai, a tanács útján, a nép érdekében történik. A tanács így .válik folyvást a népakarat megtes­Jesítöjévé. TJj harcba lendültek most ianá. csaink. Zászlajukra a község előírt begyűjtési kötelezettségének nem­csak teljesítését, hanem túlteljesíté­sét írták. A begyűjtés teljesítésé­ben megújuló harc, a szabotáló el­lenséggel szemben, a dolgozó pa. rasztság felvilágosításáért, tanácsa­ink fejlődésének újabb forrásait nyitják meg. Éppen ezért nem sza­bad elhallgatnunk azokat a hibákat, amelyek most. a harc kezdetén gá­tolják a tanácsok munkáját. Taná­csaink némely feladat mcgoldásása előtt megtorpannak, bizonytalanok. Vannak, akik úgy akarják menteni a helyzetet, hogy azt mondják: min. den kezdet bizonytalan. Ez az érve­lés nem a mi érvünk. Ez azoké volt, akik a múltban abban voltak bizonytalanok, hogy milyen mérték­ben zsarolják a népet, hány dolgozó paraszt Iába alól dobolják ki a föl­det, hogy azért ők nyugodtan élhes. Kék léhűtő életüket. Ez az érv a polgári közigazgatás, a burzsoá talpnyalók érve volt, de semmi esetre sem lehet a mienk. A tanács — mint fentebb mondottuk — a népakarat megtestesítője, a nép ér­dekének a képviselője. A nép, a fala dolgozó parasztjainak ügyét pedig bizonytalanul intézni nem lehet, csak egyféleképpen: a falu dolgozó i parasztságának az érdekét szem előtt tartva. Helytelen tehát a ma­roslelei és a csanádpalotai tanács bizonytalansága és megalkuvása, amikor nem merte erélyes intézke­désével megakadályozni, hogy a községben a rendeleiben megállapí­tott díjszabást túllépve, 8—10 fo­rintért hordják be a dolgozó pa­raszt gabonájának keresztjét. Hely. Jelenül alkudott meg a puszta­szeri tanács, amikor nem intézke­dett, hogy a községben a földműves, szövetkezet idejében vételi jegyezze a begyűjtött gabonát. A bizonytalanság, a megtorpanás egy-egy feladat végrehajtása előtt az ellenségnek használ. Mit jelen­tett például a maroslelei tanács megtorpanása? Marosleién az igá­val rendetkező középparasztok (de Csanádpalotán is) az ellenség, a ku. lákság uszályába kerültek, mert ók is elkértek 8—9 forintot a behor. dásért. A tanács nem mert intéz­kedni, gondolván, hogy ezzel a kö­zépparasztot is megsérti. És valójá. ban mit sértett meg? A parasztpo­íilikát! A magas behordási ár mi­att joggal zúgolódó szegényparaszt. Ságot eltaszította a középparaszt­ságtól és szabadon engedte futni £ kulákot. sőt a középparasztot is s karjaiba kergette. Nem vette észre a tanács, hogy a kulák hajtotta fel az árakat, a középparasztot fel­használta a maga javára, amikora behordás hasznát ő fölözte le. Kinek használt a pusztaszeri la. nács megalkuvása? Tudvalevőleg a gabona átvételi árát akkor fizetik ki, ha vételi jegyezték a gabonát. Késik a vételi jegyezés? Késik a gabona kifizetése is. Ezt kihasz­nálja az ellenség, a kulák, a suttogó propaganda terjesztésével, befotyá­solja a dolgozó parasztot, ezzel kés­lekedik a begyűjtés. Láthatjuk, minden megalkuvás, minden megtorpanás a falu ellen vét, az ellenségnek szolgál. A ta­nács jó munkájának fokmérője az, hogy milyen határozottsággal, szi­lárdsággal áll ki intézkedéseivel a falu dolgozó parasztjainak érdeké, ben, A falu érdekének, képviselésére szolgálatára választották meg a ta­nácsot. A bízatom a választók ré. széről csak előlegezett. Sztálin elv­társ mondotta 1937-ben választói­nak: „A küldöttnek tudnia kell. hogy ő a nép küldötte a legfelsőbb tanácsba s hogy azt az irányvona­lat kell követnie, amely szerint adott neki utasítást a nép. Ha le. tér arról az útról, a választóknak joguk van új választások kitűzését követelni és az útról leiért küldött­nek a szűrét kitenni". A most folyó cséplés és begyűjtés munkájába tanácsainknak ismét be kell tehát bizonyítaniok, hogy mél­tóak a nép bizalmára. Helyes in­tézkedéseikkel meggyorsítják a be­gyűjtést községükben. Végrehajtják a nép utasítását: a begyűjtés tel­jesítésével megvetik községük to­vábbi fejlődéséneik az alapját. A tanács azonban csak úgy tudja a nép által adott utasítást mara­déktalanul végreltajlani, ha a falu valamennyi dolgozó parasztja ere­jére támaszkodik. Ha úgy teljesíti hivatását, hogy a legnagyobb szám. ban vonja be a dolgozó tömegeket­falun a dolgozó parasztságot az államhatalom gyakorlásába, az ügy­intézésbe. Nálunk. Csongrád me­gyében ez mintha sántítana. A ta­nácsok és a falu dolgozó népe kö­zötti laza kapcsolatot mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy a most folyó begyűjtési munkával kapcso­latban egyetlen egy esetben sem fordultak a nem tanácstag dolgozó parasztok javaslataikkal a tauács­hoz. Miért? Talán a csongrádme­gyei dolgozó parasztok nem tarta­nák szívügyüknek a begyűjtést? Vájjon nem foglalkoznak eléggé n falu problémáival? Azt hisszük hogy ez nem így van. Hanem a tanácsok, a tanácstagok a felvilá­gosító munkát elhanyagolják a dolgozó parasztok között. Hivatal, nak. olyan tisztségnek tartják a megbízatást a tanácstagok, ami csak abból áll. hogy egy lakás­vagy bérleti ügyet intézzenek el. de nem kapcsolják be . aktivan z dolgozó parasztokat a falu ügyei­nek intézésébe, az államhatalom gyakorlásába. A tanácstagok mun­káján teháí sürgősen változtam' kell! A begyűjtés legyen a harc újabb iskolája tanácsaink számára, ahol még jobban elsajátítják az állam­igazgatás művészetét. ,,Ez a harc iskolája, ez olyan könyv, amelyben még sok.sok oldal nincs megírva, olyan könyv ez, amelybe még be kell irni az új társadalmi viszo­nyok megszervezéséért folyó harc tapasztalatait, amelyek a múltból örölcölt tapasztalatokra egyáltalán nem is hasonlítanak. Olyan iskola cz, amely megtanítja, hogyan kell az adott korszak sajátosságait meg­érteni". (Visinazkij.) — S ezt csak úgy tudják tanácsaink megoldani, csak úgy tudják községükben ma­radéktalanul begyűjteni a gabonát ha minden tevékenységükben na. ponként kikérik a falu dolgozó pa­rasztságának a véleményét. A falu dolgozó parasztságának véleménye helyeslése pedig abban nyilvánu" meg, hogy a tanács helyes és ha­tározott intézkedése folytán ivar­talanul és gyorsan gyűlik a gabona a begyüjfőhelyre, ezzel megvetik az alapját a falu további gazdagodá­sának, a dolgozó nép akaratának megfelelően, , 4 begyűjtéssel kapcsolatos feladatokról beszéltek a taiiácsok vezetői Házi Árpád elvtárs zárszava A belügyminisztérium egyna-| Házi Árpád elvtáre, belügymi­pos értekezletre hívta össze j a niszter összefoglaló zárószava megyei tanácsok V. B. elnökeit fejezte fce. és a most folyó mezőgazdasági1 Az előttünk álló feladatokat munkáikban kiváló eredményt el- _ mondotta Házi Ár.pád elv­érő néhány városi, járási és köz- (Ars _ csak akfcor tudjuk mn­ségi tanács V. B. elnökét. rad ék tálamul végrehajtani, ha Az értekezlet első előadója az eddiginél sokkal nagyobb Nagy Imre elvtárs élelmezési gündot fordítunk az ellenőrzés miniszter .,A' begyűjtéssel kap­csolatos kérdések" címmel tar­lőtt beszámolót, Keresztes Mi­hály elvtáns, a földművelés­ügyi miniszter, első helyettese „a termelőszövetkezeti fejlesz­tés és a növénytermelés idő­szerű feladatai"-ról beszélt. Bognár Józisef belkereskedelmi miniszter „A begyűjtés és az áruforgalom összekapcsolása és az őszi csúcsforgalomra való felkészülés" címmel tartott elő­adást. " A tanácselnökök értekezletét munkájának megjavítására. Az ellenőrzés lazasága, felü­letessége rés az ellenség Számára, amelyet minden esetben meg­találnak és fel is használnak dolgozó népünk ellenségei. Szá­mos helyről jelentették például az aratás befejezését — mon­dotta — és a határ végigjárásakor az ellenőrzők találtak lábon álló gabonát. — Az éberséggel kapcsolat­ban súlyos hibák tapasztal' hatók a cséplőgépeknél is.­Az ellenség és az ellenség hangjára hallgató gazdák ezt is kihasználják és a valóságnak nieg nem felelő adatok bemondásával meg­károsítják népgazdaságun­kat. — Gazdag termésünk csép­lése és begyűjtése — folytatta Házi elvtárs — fokozott mér­tékben szükségessé teszi az állami és népi fegyelem meg­szilárdítását. — Bőséges termésünk be­takarítása harci feladat. amelyet úgy kell megvalósítani, hogy ebben a harcban Pártunk II. kongresszusa határozatai­nak szellemében megizmosod­janak, megszilárduljanak helyj tanácsaink. Cséplőgéptől a begyül főhelyre PERNEKIÉK BETARTOTTÁK SZAVUKAT A gazda diktálja az adatokat: — Perneki Ferenc 11 holdas, la­kik : Petőfi.telep, 52.es utca. A ga­bonából számítsák ki, mennyi a be­adás és az adó, a. többit pedig ír. ják Crvételi jegyre! Tavaly is be­adtam a felesleget/élenjártam a, Ve. adásban, az idén sem, akarok lénia, radni — mondja. Perneki Ferenc és családja. Az ud­varon kismalacok szaladhatnak ds hófehér libák gágogva, ijedren rebbennek szét, amikor közéjük fut a kocsi. Az állatok közölt egy szőkéhájú kislány futkos jobbra­balra ' s pici kezével a libák után kapkod. Ez a kislány Pcrnekiék unokája, a család szemefénye. Közben kiszámolják, hogy az adó 397 kiló, a beadás 281 kiló, tehát a C-jegyre 10 mázsa és 85 kiló ma­radt. — Majdnem annyi, mint tavaly — jelenti ki Perneki büszkén. — Tavaly 11 mázsál adtam be. Kezébe veszi az átvételi jegyet és lézi a lap aljára írt számokat. A yabonáért a gyorsbeadási jutalom­mal együtt 1120 forint jár. A többi oarasztok csak nézik, amint büsz­kén felül a kocsira, arcán a jólvég. zelt munka örömével. Még vissza­köszön. aztán közécsap a lovaknak hazahajtat, * A Petőfi-telep szélén van az 52­cs ufea. Ennek a keskeny, rövid kis utcának egyik házaban lakik Közben Pernekiné előrejön az udvarba és arca mosolyog, ami­kor a kislányt látja elébe sznlad­ni. Naplói barnítoft kezét barátsá­gosan nyújtja az idegen felé és hel'Ivcl kínálja. A padon ott hever a „Délmagyarország" legújabb szá­ma, bizonyítva, hogy a ház lakói rendszeresen olvassák a napi saj­tót. Pernekiné észreveszi az idegen pillantását s mosolyogva mondja: — A mi nevünk is benne volt a keddi újságban. Vasárnap népneve­lők járlak itt, nálunk s beszélget­tünk velük a begyűjtésről, a gyors, beadás fontosságáról és sok más­ról. Meglepetésünkre kedden az új­ságban olvastunk erről a vasárna­pi beszélgetésről. — Mi vasárnap megígértük, — teszi hozzá —, hogy egyenesen a géptől visszük be a gabonát a begyüjtöhelyre. De be is tartottuk a szavunkat! Kedden befejeztük a cséplést és már szerdán be is vit­tük a gabonánkat. Megérkezik Pernekiék nagyobbik fia is, a kis Marika édesapja. Nem szól bele a beszélgetésbe, csak hall­gatja, amit az édesanyja beszél és maga is helyesel hozzá. — Szépen fizetett az idén a bú­za, a három holdról 42 mázsát arattunk. Az idén is volt bőven miből beadni. Nem is tartottam vissza, csak körülbelül négy má­zsát szabadőriésre. A fejadagon fe­lül nem sok pótlás kit. Amit sza­badon őrölhetünk, annark nagy ré­szét majd eladom. — De hol van Perneki Ferenc, a ház gazdája? ;— Kin van, a földben dolgoz'k — feleli Pernekiné. Igaz, a tarlóhántást már régen elvégeztük, egyszer már meg is kapáltuk a mislingnek vetett kukoricát. Kölest is vetett az uram. Most, hogy ilyen jó esők voltak, még akarunk vet­ni kukoricát, mert van két tehe­nünk,, borjúnk és kell télire a ta­karmány. — Édesanyám, tessék már hoz­záfogni főzni — szól a kisebb fia Pernekinének. — Az Ujszegedi Kenderfonógyár. ba jár dolgozni, feszi hozzá ma­gyarázóan az asszony —, azért sürget. Hozzá is fog az ebéd készítésé­hez s közben tovább magyaráz; — A két fiam. és a menyem ís üzemben dolgozik. Mi, öregek pe­dig a földet munkáljuk. Tudom, mennyit dolgoznak az üzemi dol­gozók s milyen kiemelkedő ered­ményeket érnek el most is. az Al­kotmány tiszteletére folyó munka­verseny során. Ezért iparkodtunk mi is a munkával. Sokszor már kél órakor felkeltünk s 9 óra felé ér­tünk haza. Mondták is sokan a környéken, hocv „mire való ez a cok munka, hisz nincs érte'me." Pedig van! Ilyenkor látjuk, hogy van értelme dolgozni. így munkánkkal mi is az üzemi dolgozókkal együtt harcolunk népi demokráciánk célkitűzéseinek eléré­séért. Jó munkánk jutalma volt az is, hogy tavaly dicsérő oklevelet kaptunk beadási kötelességünk tel­jesítéséért. Munkánkkal értük el azt is, hogy az idén is az élenjá­rók között szerepel a nevünk. Sze­retnek és megbecsülnek bonnünket a jólvégzett munkánkért. Szalma Rózsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom