Délmagyarország, 1951. július (7. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-01 / 151. szám

2 VASÁRNAP. 1951. JUUUS í. A sztálini légierők napja A sztálini légierők napja ha­gyoinúnyos ünnep a Szovjet­unióban. A szoyjct emberek büsz­kék arra, hogy a Szovjetunió a repüléstechnika és repüléstudomány legkiválóbb felfedezéseinek és talál­mányainak hazája. Nemcsalk a Szov­jetunióban, hanem az egész világon közismertek az olyan nevek, mint Mozsajszkij, az első repülőgép meg­építőjének neve, továbbá Zsukov­szkij és Ciolkovszkij tudósok, Jc­fimov. Nyeszterov újitópilöták és a szovjet repülés sok más kiválóságá­nak neve. A repülés azonban csak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ulán indult virágzásnak. Sztálin elvtárs Leninnel együtt ott állt a fiatal szovjpt légiflotta bölcsőjénél. Ez a légiflotta eredménycsen har­colt az intervenciósok, ellen. A pol­gárháború ulán országszerte meg­alakították a tudományos és okta­tó repülőközpontokat. A szovjet re­pülés igazi virágkorát azonban a történelmi jelentőségű sztálini öt­éves tervek éveiben érte el, amikor a Szovjetunió tekintélyes ipari és kolhozhatalom lett. A Kommunista Párt, a nagy Sztálin nevelte a ret­tenhetetlen és kiválóan képzett re­pülők tízezreit, akiket a nép mél­tán nevez sztálini sólymoknak. So­raikból került ki korunk egyik leg­nagyobb repülője, Cskalov, aki szá­mos repülőúton vett részt, a többi között Moszkvából kiindulva átre­pülte az Északi Sarkot. A szovjet léghajók 1937 máju­sában elsőnek szálltak le az Északi Sarkon egy tudományos sar­ki expedícióval. A szovjet sportre­pülök nagy kitartással harcoltak, hogy minél magasabbra, messzebbre és gyorsabban repüljenek s már ab­ban az időben több mint hatvan nemzetközi repülőrekordot döntöt­ték meg. A szovjet repülők a Nagy Hon­védő Háborúban megsemmisítő csa­pást mértek a hitleristákra és a japán imperialistákra. Mindenkor szorosan együttműködve a szovjet hadsereg szárazföldi csapataival és « szovjet haditengerészeti erőkkel. Ennek a szoros együttműködésnek eredményeképpen egymásután mér­ték a csapásokat az ellenségre szá­razföldön a tengeren és levegőben egyaránt. T-Tzt bizonyítja az a tény, hogy AJ a hitleri repülőgépipar állal gyártott 80 ezer repülőgépből 75 ezer a szovjet-német fronton pusz­tult cl. A hitleri légierő állomá­nyának 90 százalékát a szovjet le­pülőkkel vívott harcokban vesztel­te ei. A szovjet tervező mérnökök, élü­kön Jakovlev, Iljusin, Lavocskin és Tupoljev mérnökökkel, a kifogás­talan légifegyverekkel felszerelt re­pülőgépeik ezreit bocsátották a lé­gierő rendelkezésére. A szovjet re­pülőgépipar a háború három utol­só évében átlagban 40—45 ezer re­pülőgépet adott a frontnak. Míg 1941 őszén a moszkvai csatában, ahol a szovjet harcosok I. V. Sztá­lin vezetésével először zúzták szét a hitleri seregek ..legyőzhctetlensé­géről" szóló mithoszt. mintegy ezer szovjet repülőgép vett részt, addig a Honvédő Háború Berlin alatt lo­zajlott záróütközetében a szovjet csapatok hadműveleteit 8400 repü­lőgépből álló légiegységek támogat­ták. Legendás hőstetteikkel a ret­tenthetetlen pilóták, élükön Pokris­kin és Iíozsedub, a Szovjetunió háromszoros hőseivel, továbbá Gas­fello, Talalihin, Polbin és Lavri­nyenkov pilótákkal örökre beírlák nevüket a történelembe. A Nagy Honvédő Háború után a szovjet nép ismét vissza­tért a békés építőmunkához. A há­ború utáni' első ötéves terv évei­ben a szovjet repüléstudomány ra­gyogóan oldotta meg a repülés fej­lődésének űj szakaszával, a nagy sebességű és rakélarepüléssel kap­csolatos legfontosabb problémákat. A szovjet tervezőmérnökök csodá­latos és korszerű gépeket építettek, amelyek minden tekintetben vezető helyen állnak világviszonylatban A szabadságszerető népek nem hiá­ba nevezik a béke szárnyainak a sztálini légierőiket. A Szovjetunió légiflottája azzal, hogy kiveszi ré­szét a szovjet emberek alkotómun­kájából, ismét bizonyságot tesz bé­kés rendeltetéséről. A légierők napján a szovjet repülök vala­mennyi szovjet ember őszinte sze­retetét és háláját fejezik ki, ami­kor gyorsröplű, vöröscsillagos re, pülögépeikkel ezeket a szívből jö­vő szavakat írják a végtelenbe nyúló moszkvai égre- „Dicsőség Sztálinnak!" V. Gycniszov ezredes A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijeleniése Phenjan (TASzSz). A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága közli, hogy a koreai néphadsereg egységei, szoros együttműködésben a kínai önkéntesekkel, helyi jelen_ löségű harcokat vívnak az ame­rikai-angol beavatkozók és a iiszin. maná hadsereg csapatai ellen. Június 28.án éjtszka a néphad­Sereg éjtszakai bombázó légierejé­nek több raja bombázta és lőtte az ellenségnek Incsonban, Jondinpho. ban, Enszanban és Munszan kör­nyékén lévő katonai berendezéseit, ennek következtében az ellenség nagy károkat szenvedett. Június 28-án a partvédelmi egy­ségek elsüllyesztettek egy ellensé­ges őrhajót. Június 29-én a légvédelmi tü­zérség és a repülőgépekre vadászó lövészek osztagai lelőttek több el. lenséges repülőgépet. ' Hogyan értelmezik 'lápén az éberséget? Az éberség fokozása és ál. landó gyakorlása fontos harci feladat a béke megvédésében. Persze csak akkor válik ez fegy. vérré, ha azt vatóban úgy és ott alkalmazzuk. Illetve gyakoroljuk, ahol kell A tápéi tanács elnöke és a tápéi pártszervezet titkára úgy látszik nincs egészen tisztában az éberség elvi kérdéseivel, amit bizonyít a következő eset: A napokban a Csongrádme. gyei Pártbizottság lapjának, a Délmagyarországnak egyik mun­katársa Tápén járt. hogy meg. nézze: ml az oka annak, hogy Tápé község dolgozó paraszt, sága a baromfi- és tojásbefiyüi tés terén eddig csak 30 százaié kot ért' el. A párttitkár és a ta­nácselnök elvtársnál a Délma­gyarország munkatársa szabály­szerű újságírói igazolvánnyal igazolta magát, amelyben vilá­gosan fel van tüntetve: „Érvé. nyes a visszavonásig". A személyi adatok alatt az igazolvány hitelességét Jegyinák János elvtárs, a MDP Megyebi­zottságának, Zombori János elv. társ, a szegedi Városi Pártbi­zottság első titkárának és szer­kesztőbizottság vezetőjének alá. írása igazolta. Ugyanakkor aláírások alatt ott volt a Me­gyebizottság. a Városi Pártbi zottság c3 a Délmagyarország szerkesztőségének bélyegzője. Mind a párttitkár, mind pedig a tanácselnök elvtárs az „éber. ségre" hivatkozva nem elégedett meg az igazolvánnyal, hanem még kiilöt megbízólevelet" Is követelt és nem akartak fetvllá. gosítást adni. az újságírónak. Csak hosszú vita után sikerült a kiküldött elvtársnak meggyőz­nie az elvtársakat arról, hogy ez az igazolvány „körülbelül ér annyit, mint egy megbízólevél'' — és elérni azt, hogy az elvtár­sak felvilágosítást adjanak a to. jás- és baromflbegyüjtés állása, ról. A párttitkár elvtárs és a ta. nácsclnök elvtárs helytelenül ér. telmezlk az éberséget. Az ellen­ség kezét nem a szabályszerűen kiállított ujságíróigazolvány mö­gött kell keresni, hanem például ott: Mi az oka annak, hogy Tápé község dolgozó paraszlsága a 15 helyen áll járási viszonylatban a begyűjtés terén. Az a vélemé­nyünk. hogy a párttitkárnak és a tanácselnök elvtársnak ott keil gyakorolnia az éberséget, mert egyetlen becsületes magyar dcl gozónak sem közömbös, hogy a tápéi dolgozó, parasztság meny. nylben tesz eleget a begyűjtési kötelezettségének... 1 21 hónap a títóísta fasiszta börtönökben Kél évvel ezelőtt Merszin Melaja belgrádi albán követ­ség tagját, Rankovics hóhérai minden megokolás és bűn nél­kül letartóztatták és bezárták. Az albán kormány minden til­takozása ellenére sem bocsájtol­ták szabadon. Végre az év ele. jén szabadlábra helyezték és így módjában volt visszatérni hazájába. Az alábbiakban kö­zöljük feljegyzéseit, amelyeket a börtönben végzett és a ,,Zeri i Populit" című lapban jelenlek meg. Aki nem látta saját szemével, annak nehéz elképzelni, hogy mi­lyen borzalmas a Tito-rendszer és hogy milyen állapotok uralkodnak Titóék börtöneiben. Teljes joggal nevezte el a nép a börtönöket „ha'.álfészeknek". Aki egyszer oda bekerül, soha többé él­ve nem jut ki. Ezeknek a börtönök, neik a száma nap mint nap növek­szik. 1948 óta minden épülete*, amelyet át lehetett alakítani kínzó kamrákra — raktárakat, pincéket, műhelyeket, amelyeknek vastag fa. lai voltak, de még az iskolák nagy részét is Rankovics hóhérainak a kezébe adták át. Mindezek a „ha. lálfészkek" egy hatalmas börtön kazamatái, amelyre Jugoszláviát alakították át. Mint a gombák, úgy szaporodnak új és új kínzó épüle­tek. A közelmúltban csak Belgrád­ban egész sor börtönt létesítettek, mint például a dedinyei börtönöket, Obilityev Vénácon és a Zimonyban épülő börtönöket. A hazafiak, a kommunisták ezrei, akik hűek maradtak népükhöz, a proletár-internacionalizmushoz, a Szovjetunióhoz és Sztálin elvtárs, hoz, azok sínylődnek ezekben a „ha. iálfészkek"-ben. Nincs olyan itap, hogy Rankovics janicsárjai ne vin­nének be a börtönökbe új áldozato­kat, A titóista terror elhomályosítja a hitlerista rémuralmat is. Az UDB autói éjjel.nappal száguldoznak Ju­goszlávia városaiban, A lakosság kétségbeesve nézi a zárt autókat, amelyeken minden éjjel szállítják a hírhedt „Glavnyacsába" az áldoza­tokat. Ezt a börtönt még a törökök építették, de a titóisák alaposan ki­bővítették. A nép „Rankovics poklá­nak" nevezte el. • Ebben a börtönben töltöttem 19 szörnyű hónapot. Ezután a 19 hónap után áttettek Szremszka Mit. rovicára, ahol további két hónapig voltam. A Szremszka Milrovica.i börlön egy egész várost tesz ki ha­talmas, négyemeletes belonépülelek­kel. Jugoszlávia e legnagyobb bör­tönében ezrével sínylődnek a fog­lyok. Soha nem fogom elfelejteni azt, amit láttam és hallottam ezekben a bortönökben. Az őrök, felügyelők és tisztek tetszésük szerint kínoz, hatják, sőt, megölhetik a foglyokat. A börtönökben állandóan üzemben vannak a különböző kínzóeszközük. A 21 hónap alatt, amelyet a Glavnyacsában és Szremszka Mit­rovica börtönében töltöttem, min­den éjszaka hallgattam az emberek jajveszékelését, éjszakánként val­lattak és kínoztak Az agyonkínzott Július S.án érkeztem a Szófia melletti Bogjevei faluba. Meg akar. tam nézni, hogy fölírnak az új tszes alakításának előkészületei. Az ég felhős vol1, a Balkán-hegység felöl enyhe szél fújt. A kis háztetők fö­lött füst kanyargott felfelé. A jel arra mutatott, hogy a háziasszo­nyok korábban értek haza a kapá­lásból, hogy vacsorát készítsenek a szántóföldi munkából hazatérő em­bereknek, ellátják a házkörüli teen. dőket és állatokat. A falu terén a néptanács székházának építését készítették elő. A Balkán-hegység kopár lábához csöppent kis falucs­kában is látszik, hogy a dimilrovi első ötéves terv teljesítése áthatja. ,4z iskola felé kanyarodtam. Az is­kola széles falai mellett egy másik J építkezés előkészületei látszanak, tcglarakások és hatalmas, friss ol­tott mésszel teli gödör. Emlékszem, hogy itt volt a partizán Szpíró sírja, akit a szófiai egyetemről, mint egyetemi hallgatót ismertem, örömmel láttam, hogy a bogjeveiak vem felejtkeztek meg Szpiró sírjá­ról és cementből és téglából szép kerítéssel vették körül. Emlékszem a halála elő1 ti utosó szavaira: DIMITROV ÉL IRTA: KRUM GRIGOROV — Elvtársak, én meghalok, de Ti folytassátok a harcot!. Dimit. rovval előre!... Igen. Itt és mindenhol a bolgár földön nem egy hős halt meg a sze­retett Dimitrov nevével az ajkán! Itt a gabonatábla, előttem reng alacsony szárakon az apró kalászos gabona fehéren. A tavaszi száraz­tág úgy látszik, elég kárt okozott. Arrébb tavaszi orosz búza látszik. Megálltam és megsimogattam egy kalászt. — Mit simogatod? — hallottam rvglepve egy nöi hangol és zavar­tan néztem körül. Néhány nőt láttam, akik kapá­val a vállukon, mezítláb, térdig sá. rosun jöttek a kapálásból. Feléjük fordultam, kezet fogtunk és beszél­getésbe kezdtünk. Beszélgettünk a kapálásról és arról, hogy mikor kezdődik az aratás. Lassan ránk­sötétedett, a szentjános bogarak mint kis lámpások villantak meg hol itt, hol ott a búzatáblák között és a tücskök hangosan ciripeltek. Galabovó felöl megerősödött a szél és a búzatáblák a hegyipatakhoz hasonlóan suhogni kezdtek. Egy­szerre csak tompa harangszó hal­latszott Bezden falu felől. — Óh, jaj •— mondta Kalja néni és megigazította fejkendőjét — ha. lottpak harangoznak . .. Elváltunk és én betértem a házi­gazdám portájára, ahol meghálok, A 80 éves Lozó apóval leültünk a kocsi mellé, rágyújtottunk és be­szélgetésbe kezdtünk. Megkérdezte, hogy mi hír Szófiában. A harang­szó mind erösebben és tisztábban hallatszott. Az öreg a földre szórva hamuját, kérdezte: — Vájjon ki halhatott meg most, amikor a legjobban kell a munka­erő a termék begyűjtéséhez. Egyszerre csak Blago — az unoka, fut oda és fuladozva mondja: — Dimitrov, Gcorgi Dimitrov meghalt. .. — Kicsoda? — kérdi torokhan. gon Lozó — ne tréfálj! — Nem tréfálok, a rádió mond. ta... Azért verik félre a haran­gokat.,, Az emberek a községhá­za elölt gyülekeznek . .. Induljunk mi is... Megremegtem. Lozó apó össze-' gyűrte cigarettáját, megingott és a kocsi rúdja felé hajolt.,. — Ne tréfálj, fiam — hördült fel az öreg. — Nézz rám, én öregebb vagyok és ... Ö pedig ... Dimit­rov ... — és gödrös szemeiből a könnycseppek, mint gyöngyszemek peregtek alá. — Ki lesz a mi vezetőnk, Fiam... Kiindultunk a niplanács felé A girbe.görbe utcácskákból emberek tartottak a falu központja felé. Nem tudtam elhinni. Nem hü le él Lozó apó sem és a falu lakossá, ga sem, hogy Dimitrov meghalt. Hiszen együtt építjük vele a szo. cializmusl ... A valóság azonban kegyetlenebb, mint a kívánság .., A községháza alacsony épülete elé gyűlt a falu népe. Egyre töb­ben jöttek. Bekecses öregek, nyi­tott mellű, napégettc férfiak, fel­tűrt ujjú asszonyok, ifjak és gyer. mekek... Egyre sötétebb lett. A kis ablak­ban világ gyúlt és a lépcsőn Boris Pencsev, a Bolgár Kommunista Párt járási bizottságának titkára jelent meg. Arca halvány, majdnem vértelen. A nagy csendben még a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani. Még a csecsemők is hallgattak, mintha megértettek vol. na a tragilcus pillanatot. — Elvtársak — mondta Boris el­csukló hangon — szereteti taní­tónk és vezetőnk, Georgi Dimitrov elvtárs meghalt .., A tömegben felzokogtak. A par­tizán Szpiró édesanyja felsírt, meg. ingott. Valaki felkarolta. — Ö is elkötözöll... — kiál­totta. A férfiak repedezett markukkal törölgették kicsorduló könnyeiket. Síri csend következelt, majd egy fia'alember megszólalt: — Nem, Dimitrov él, örökké élni fog közöttünk.., — Igen, Elvtársak. Dimitrov meghalt — mondta Boris Pencsev —, azonban ittmaradt kötünk, mert továbbra is élni fog szívünkben . .. Ne keseredjünk el... Dimitrovot szeretni annyit jelent, hogy foly. talni fogjuk Dimitrov munkáját. Ha felépítjük a néptanács épületét, Szpiró emlékművét és megalakítjuk a tszcs-t, mind azt jelenti, hogy legszebben áldozunk Dimitrov emlé­kének ... Ezután egy komoly tekintetű fia­tal ember a parasztok nevében es. küvel fogadta, hogy keményen és tántorít hatatlanul haladnak tovább, ra Dimitrov ál'al kijelölt úton Bog. jevei szocializmusának felépítésé­ben. — Most, jobban, mint bármi­kor a munkás-dolgozó parasztszö­vetség megerősítésére van szükség — mondotta a fiatalember. Az emberek csendesen és las. san oszlottak. Megeredt az eső, mint­ha az is Dimitrovot siratná . ., Reggelre a községházán gyász­és vörös lobogók lenglek. A bejárat elé asztalt helyeztek Dimitrov arc­képével, melyet feke'e kerettel vet. lek körül és virággal szórlálc tele. Két oldalt, mozdulatlanul állt őrt egy fiú és egy leány, mellettük állt a falu népe, Ez a nép fogja Dimi'­rov munkáját és tanításait megva. lósitani. emberek nem tudtak sem éjjel, sémi nappal aludni. Mindenki állandó fé. leiemben volt, hogy mikor jönnek érte, ami újabb középkori kínzáso. kat jelentett. Számtalan áldozata van Ranko­vics hóhérainak. Az egyik áldozat Brankő Polya-< nec, a népfelszabadító harc tábor­noka volt. őt már régen letartóztat­ták és a Glavnyacsa 6. számú zár. kájában külön felügyelet alatt volt. 1950 július lő.töl augusztus l.ig minden nap vasrúdra kötöEék ki. Csak éjszakára szedték le, de ekkor is csak azért, hogy más, újabb kínzásoknak vessék alá. Ez alatt az idő alatt úgyszólván semmi élelmet és vizet nem adtak neki. Milos Banyacot, a népfelszaba­dító harc volt századosát, aki régi kommunista volt, miután letartóz­tatták és a Glavnyacsába szállítot­ták, hónapokon keresztül éjjel-nap­pal állandóan verték. Majd láncok, kai összekötözve akasztották fel a mennyezetre és i't folytatták a kín­zásokat. Minden éjjel forró tűkkel szurkáltak a körmei alá. A hóhérok, akik ezeket a szörnyű kínzásokat végzik, emberbőrbe buj­tatott vadállatok. Buzgalmukat na­gyon kitűnnek Dubajics és Lepogla. vics, akiknek a keze alatt nagyon sok jugosztáv hazafi halt meg. Zsarkó Popara fogoly 1950-ben megőrült a kínzásoktól. Három nap és éjjel volt hangos jajgatásától a Glavnyacsa. A bebörlönözöllek között nagyon sok olyan fogoly is van. akiket teljesen elszigelelve tartanak a töb. biektől már évek óta és még soha sem hallgatták ki őket. Ügyükben ítélet sem volt. A 8. számú cellában egy orvosnő van, aki a népfelsza­badító harc ideién őrnagy volt. Már 1948 óla sínylődik a börtönben, <le még egye'len tárgyalása sem volt. Mind a Glavnyacsába, mind pe­dig Szremszka Mitrovicán a fqglyok borzalmas körülmények között él­nek. Kicsi, penészes cellák tömve vannak emberekkel. Úgyszólván semmi levegő és világosság nincsen bennük. Minden beszélgetés és sut. togás tiltva van. E rendelet legese, kélyebb megsértéséárt az őrök azon. nal bezárják azt a csepp ablakot is, amelyen keresztül egy kis levegő szűrődik be a cellába. Ilyenkor ful­dokoltunk és nagyon sokan az esz­méletüket elvesztették. A foglyok többsége a sok kínzás és éhezés következtében tüdőbaj t kapo't. Sem ezek, sem mások nem kapnak semmiféle orvosi segélyt. A régi kommunisták, akik még Péter király és a fasiszta meg­szállás idején is voltak börtönben, azt mondják, hogy ilyen barbár kínzásokat és bánásmódot a legme. részebb álmaikban sem tudlak el­képzelni. De semmiféle kínzás nem tudja meg'örni a jugoszláv kommunisták hitét, akik hűek népükhöz és hazá. jukhoz. A Glavnyacsa falain, ame­lyeken' ott száradt az agyonkínzolt kommunisták vére, jelszavak olvas­hatók, amelyet megkínzott emberek vés'ek a falakba. Többek között a következőt is o'.vastam: ..Elvtársak, ne törjetek le! A mi ügyünk igaz ügy, a nép velünk van és a nép győzni fog!" Nem tudom elfelejteni az aláb­bi esetet sem. A Glavnyacsa 5. szá­mú magánzárkájában egy régi ju. goszláv kommunista volt. .Egyik al­kalommal, amikor a zárkájából elő­vezették kihallgatásra, a börtön ud­varából felkiáltott hozzánk: ..Elv­társak. bátran tartsátok magatok a végsőkig! Tud rólunk Moszkva és Sztálin!" Huszonegy hónapot töl'öltem Rankovics börtöneiben. Nagyon ne. héz szavakkal kifejezni azt a ter. rort, amely ott uralkodik. De még kevésbbé tudom kifejezni azt a hő. siességet és önfeláldozást, ahogyan a jugoszláv kommunisták és haza­fiak viselkednek. A hóhérok nem tudják megtörni és térdrekénysze­ríteni őket. A bátor hazafiak meg vannak győződve arról, hogv a sza­badság napja felvirad hazájuk fe­lett. mert az igazságot nem lehet bebörtönözni és megölni. Börtönbe zárják az US 4 Kommunista Pártja 11 elítélt vezetőjét New York (TASzSz). A Dady Worker közli: Saypol szövetségi főügyész utasítást adott, hogy az USA Kommunista Pártja 11 el. ítélt vezetőjét július 2-án zárják börtönlbe. A rádió politikai iskolájának programmja Alapfokú politikai i?ko!a: üzemi 1951 július 5, Kossuth-rádión 16.25—17.00-ig Rákosi Mátyás kongresszusi beszédének feldolgo­zása. IV. rész.' Feladatok. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom