Délmagyarország, 1951. június (7. évfolyam, 125-150. szám)

1951-06-21 / 142. szám

A DÉFOSZ Központ és az élelmezési minisztérium felhívása a cséplömunkásolthoz A Szegedi Kenderfonógyár vezet az Ujszegedi Kenderszövővel folytatott párosversenyben Hatalmas sikerrel hangversenyezlek a román vendégművészek Szegeden V AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI PARTBIZOTTS AGANAK LAPJA VII. ÉVF. 142. SZÁM ARA 5U FII.LER CSÜTÖRTÖK, 1951. JUNIUS .'1. A franciaországi választásokról ) 'A most megtartott francia­országi választások eredménye­képen a Francia Kommunista Párt messze kimagasló szava­zattöbbségével Franciaország leghatalmasabb pártja maradt. Az az ötmilliót meghaladó francia szavazó, aki a Kommu­nista Pártra adta le szavazatát, szuronyerdőn, lelki és fizikai terroron, a feketecsuhások és az apácák ezreinek rajvonalán keresztül jutott az urnákhoz. Az ötmilliót meghaladó, a Kom. munista Párthoz, a békéhez, az emberi haladáshoz, a Szov­jetunióhoz és a maga boldo­gabb jövőjéhez ragaszkodó fran­cia tömeg, amely a megelőző választáson is kifejezte a maga akaratát, ezúttal erősen meg. tizedelve indult a külzdelemre, mert a fasiszta barát Qeueille kormány félmilliónyi dolgozót megfosztott a választójogtól. Hogy a Francia Kommunista Párt ilyen nagyarányú szavazat­többsége ellenére is kevesebb mandátumot vihet a nemzet­gyűlésbe, az a kizsákmányoló, az USA háborús gyujtogatóinak és a vele szövetséges francia­kalandorok választási „törvé­nyének" eredménye. Az olasz választási törvény­tervezetről alig néhány hét előtt hallottunk jellemző hivatalos nyilatkozatot De Gasperiék ré­széről, akik kijelentették, hogy annak révén függetleníteni lehet az eredményt a szavazatok szá­mától. Ezt a példátlan politikai meréryletet közvetlenül a vá­lasztások előtt úgy fogalmazták meg aiz olasiz fasiszták, hogy a szavazatokat nem vehetik el a kemn unistáktój, de a mandátu­mokat igen! Ezt történt most Franciaor­szágban is, ahol a népellenes „törvény" olyan listaegyesítése, ket tett lehetővé, amelyek a je­lentéktelen töredékeknek hoztak mandátumokat, a legtöbb szava, zatot kapott Kommunista Párt rovására. Két egészen kirívó példát említünk meg a sok száz közül: Bas Rhin megyében a kom­munisták listája 80.439. a jobb­oldali párthoz tartozó Isorjn ügyvéd, Petain volt védője pe­dig össaesen 25.699 szavazatot kapott, mégis mandátumot szer. zett. Herault megyében a véres­kezű Moch volt néplövető bel­ügyminiszter listájára alig 38.821 szavazat jutott, mig a megyeszerte nagy népszerűség­nek örvendő Cales elvtárs, a szabadság régi harcosának lis­tája 69.369 szavazattal nem jutott egyetlen mandátumhoz Sem. Ilyen esetek egész sora tűnik ki a francia belügyminiszter hivatalos választási jelentésé­ből, amely egyúttal vádirat azok ellen a politikai kalando­rok ellen, akik a legelemibb nópjogot sikkasztották el a fran­ciák millióitói. Vádírat azok ellen a háborús uszítók ellen, akik a nép választójogából, kor­mánykinevezési jogot alkottak. Senki előtt nem kétséges ugyan­is, hogy ami ma Franciaország­ban történt, az nem választás, hanem önkényes joggyakorlás, a fasiszta diktatúrára emlékezte­tő parancsuralmi módszerek megnyilvánulása. A vádat nemcsak a francia nép emeli és tartja, hanem az egész világ. Ezért a választási csa­lásért súlyos történelmi fele­lősség hárul a Qeueille kor­mány minden tagjára, akik szé­gyenérzet nélkül teljesítették a washingtoni dollármilliomo­feok jogtipró parancsait. A francia dolgozó nép a csá­litások és fenyegetések ezer hínárján át vitte diadalra a szabadság eszméjét, amikor ötmilliót meghaladó szavazatot adott le a béke, a nemzeti füg­getlenség, a haladás pártjára, a Francia Kommunista Pátra, amely száznál több képviselőt küld a parlamentbe. A leadott szavazatok megosztása azt mu­tatja hogy a választók közel huszonhat százaléka tett hitet a kommunista eszmék mellett, aminek eredményeképpen vitat­hatatlanul 160 mandátum illet­né meg. A mai francia hivatalos, alig lep­lezett fasiszta politika olyan szolgalelkűséget tükröz vissza Amerikával szemben, amely az egés ország rohamos pusztulá­sát mutatja. Ehhez a vazűlusi engedelmességhez kellene i; a De Gauulle és a vele szövetséges reakciós pártok mandátumai. Ami három év ó'ta történik Franciaországban és aminek szükségszerű fejleményei az egész népre kiterjedő nyomor, az már akkor kezdődött meg, amikor sikerült az USA-nak kiterjeszteni rá az úgynevezett Marshall-segélyt. amelynek meg. szavazása a francia független­ség feláldozását jelentette. E]p­ben nemcsak a fasiszták, ha­nem az akkor nagy befolyással biro jobboldali szociáldemo­kraták is a segítségükre vol­tak a washingtoni tőkéseknek Egyedül a Kommunista Párt követett el mindent a fenyegető nemzeti veszély elhárítása ér­dekében. De a párizsi nemzet­gyűlés szavazógépe akkor is élesen szembehelyezkedett a néo érdekeiért <-í!-rá"4lló munista csoporttal. Igy önként kiszolgáltatták az országot a tengerentúl i profi tvadászoknak. vagy ahogy a fasiszták nevez­ték — a francia nép „jótevői­nek". Etlől kezdve rohamosan nőtt a francia dolgozók nyomora. A Marshall-„segélyt" követően a gazdasági rendelkezések töm­kelege érkezett az USA-ból. A legsúlyosabb rablókövetelmény volt a mezőgazdasági termé­nyek kötelező átvételére vonat­kozó Marshall-szerződésben fog­lalt pont. Esizerint, ha az USA földművelésügyi minisztériuma úgy találná, hogy terményekből feleslege van, úgy mint minden marshallizált ország, Francia­ország is. köteles az előírandó mennyiséget átvenni. Ebből a „segélynyújtási" pontból kiindulva kezdte meg Amerika azt a romboló munkát amit Nyugat-Európában azóta gátlás nélkül folytat és amivel Nyugat-Európa földművelését gyarmati sorba süllyesztette. A marshallizált országokat három év óta arra kényszeríti, hogv minden tengerentúli mező­gazdasági felesleget átvegye­nek. akkor is, ha a ráerőszakolt terményekből az érintett euró­pai országoknak is exportál­ható mennyiségük van. Az ilvem kényszervásárlásokra a „segély" 54 százalékát költötték, ami által a maguk termelését fejlesz­tették vissza, ami töme^nvomor­ra és az ország gyorsiramú el­szeeényedésére vezet. Franciaország kéitytelen volt búzavetésterületét 1949-ben 20, Hollandia 27.5, Belgium 7.3, Dánia pedig 34.2 százalékkal csökkenteni, hogy ennek meg­felelő menyiségben vehessen át mezőgazdasági cikkeket az USA-tól. Legsúlyosabb a hely­zet a rozstermő területek kény­szerű lecsökkentésénél: Belgi­umnak 46.6, Ausztriának pe­dig 34.6 százalékkal kellett le­szűkíteni a termésterületet, nem js beszélve Nyugat-Németor­HARC MINDEN SZEM GABONAÉRT mmmm————— Győzelmet aratott a szegedi Dózsa tszcs és a dorozsmai gépállomás Zófa-brigádja a béke-aratásban Megérkezett a szegedi földművesszövetkezet raktárába az első gabonaszállítmány Zója — nincs a világon olyan proletár, munkás, paraszt, aki ne ismerné ezt a nevet. — A hősi ki­íllás, áldozatvállalás, harc szimbó­uma e név. Zászló! A hős parti­zánlány élete és hősi halála száz­ezrek, milliók példaképe ma. A dorozsmai gépállomás kilenc­lagű leánybrigádja e nevet viseli. A hős partizánlány nevét, aki éle­lét adta a népek szabadságáért, a magyar munkások, parasztok sza­badságáért is. Az ő nevével, az ö szellemében indult új harcba a do­rozsmai Zója-brigád azért a béké­ért, amelyért a hős Zója élt és mártírhalált halt. 210 százalék .. .Alkotmány ... Felszabadulás.., Dózsa... József Attila... egy-egy tszcs neve. Ezeken a helyeken for­dult meg a Zója-brigád négy trak­tora. Nyomukban kévékbe dőlt a dús kalász. Arattak. Egyheti normájukat három nap alatt" teljesítették. Vincze Matild 20 katasztrális holdat aratott le. Fuk­cius Júlia 23 holdat, az egész bri­gád több mint 90 holdat eddig. A szeged'környéki tszcsk földjén arattak. Erejüket megtízszerezte az a tudat, hogy a mai aratás: béke­aratás. A brigád tagjai közül ta­lán egyetlen egy sincs, aki 20—22 évesnél idősebb lenne. Ahol megje­lentek a határban, csodálatot vál­tottak ki, mert a legfiatalabb kö­zülük 16 éves volt. Eleiben bizal­matlanul fogadták őket. A kulákok terjesztették a bizalmatlanságot ve­lük szemben. A Nagy Ferkó-féle 100 holdasok. Csúfolták őket, ujjal mutogatott rájuk a kulák, ha meg­szomjaztak. vizet sem találtak a kulák tanyáján. Nem telt bele másfél nap, a Nagy Ferkő kulák meglátta, ho­gyan dolgozik a Zója-brigád és így szólt hozzájuk: — Takaros munkát végeztek, ncm jönnétek az én földemre is iralni? — Az ördög arasson a kend föld­ién! Minkéi ugyan akkor lát, ami­';or a háta közepét — hangzott a kulák számára nem éppen vigasz­taló válasz a traktoros lányok szá­mból. A Dízsa-fszcs földjén — Ki a traktorfelelős? — kér­dezte a Dózsa-tszcs elnöke, amikor földjükön földiibörgött a traktor. — Én vagyok! — felelte nem ilkolt büszkeséggel Vincze Maliid. fi, meg Csányi Éva, a segédvezető. — Akkor jól van — cikkázott ít a mosoly a tszcs-elnök arcán. — Mert hogy nem akárkire akar­juk bízni egészévi munkánk ered­ményét, de felőletek már hallot­'unk. Aligha mondhattak nagyobb di­cséretet valaha is a kél traktoros lányra. Tejjel kínálták őket, gyü­mölcsöt hoztak nekik. A Iszcs-pa­rasztok szeretete körülölelte a két dolgozó leányi. Nem csalódlak. Álmodni sem merték, hogy ilyen rövid idő alatt learatják gabonájukat. A "traktoros lányok kez alatt égett a munka. Másfél nap alalt 23 holdat arattak le. Közel 20 mázsás átlagtermés A Zója-brigád nyomában tegnap éjjel felzúgott a cséplőgép is a Dó­zsa.tszcs földjén. A környék ter. melőcsoportjai közül elsőnek akar­ják a gabonát elcsépelni. A próbacséplés eredménye 19 má­zsa 40 kiló árpa egy holdról. Közel 20 mázsás átlagtermés. A tszcs.parasztok arcáról sugárzó örömöt nem lehet leírni. A nagy. üzemi termelés első eredménye. A környék dolgozó parasztjai bár jó eredményt értek el, mégis elmarad­tak e mögött az e tájon még nem ismert magas terméseredmény mö­gött. Elindul az első gabonaszállilmány Lenin, Sztálin és Rákosi elvtár. sak képeivel díszített kocsi az elő. szőr kicsépelt gabonát egyenesen a földművesszövetkezet magtárába vi­szi. Az első gabonaszállítmányt a tszcs legjobb dolgozói kísérik. Kó­csó Ilona, Gémesi Franciska, Kócsó István ifjúmunkás aratóbrigád tag. jai. Amikor az első szállítmány el­indult a raktár felé, a tszcs dol­gozóinak ajkán a munkások_ him­nuszának hangjai köszöntötték a felkelő Napot. „Ez a harc lesz a végső, Csak összefogni háf ..." Zina Miklós elvtárs, a tszcs el. nöke kísérte az első gabonaszállít. mányt. — Mi így harcolunk a békéért — ezek az egyszerű szavak hangzot­tak el ajkáról, amikor a Szeged VI* rosi Pártbizottság üdvözölte. Tovább a tailóhántásért A Zója-brigád gépei újból feldö, rógtek. Tovább a tarlóhántásért. Mire a kocsik visszaértek a iák. tárból s az alkonyi Nap végigciró. gatta a szegedi határt, a dorozsmai gépállomás irodájában új számokat jegyeztek be a „normakönyvbe" — Zója-brigád 20 hold tarlóhán­tás ... 15 hold másodvetés. Fáradhatatlanul zúgnak a trakta torok a leánybrigád keze nyomán. Az üzemi hiba kevés. Erdélyi elv. társ, a brigádvezető neim hiába tartott annyi műszaki oktatást és tanácsai most a munkaidő legszor­gosabb perceiben sem maradnak el, A technikai tudás, ez vezette si. kerre a Zója-brigádot, azaz, hogy nem, nem igaz! Nemcsak a techni­kai tudás, hanem elsősorban az, ami arra serkentette ezeket a fia. tal lányokat, hogy elsajátítsák a technikát. Mi volt ez? A Párt el. mélete, amely vérükké vált. Nem véletlen, hogy Bozsóki elv* társ, a politikai helyettese a dorozs* mai gépállomásnak, ezt mondja ró­luk: — A télen ők tanultak legjob. ban a szemináriumon. Nemcsak aa aratásban az elsők, ördögh István, né, a Zója.brigád tagja elnyerte a pártszervezet jutalomkönyvét, me­lyet, mint a pártszervezet legjobb tanulója kapott. A Zója-brigád tagjai átestek a harci tűzkeresztségen. Az első gyö. zelmef ők aratták a békearatásban. Munkájuk nyomán felzúgott a csép. lőgép. Most új harcra indulnak a rozs, a búza aratásáért, a másodve* lésekért. 7 íz millió dollár értékű amerikai fegyver szállítmány érkezett Jugoszláviába London (MTI). Popovics ve­zérezredes, a Tito-banda vezér­kari főnöke, bizonyos idő óta katonai tárgyalásokat folytat Washingtonban. Popovics ki­jelentette, hogy az Egyesűit Államok további állandó fegy­verszállítmányokban részesiti Jugoszláviát, amelyeket a titó­ista hadsereg „adományként" kap az Egyesült Államokból. Ez is újabb bizonyítéka annak, hogy a Tito_fasiszták egyre szemérmetlenebb nyíltsággal kapcsolódnak be az imperia­listák háborús előkészületeibe. A Newyork Herald Tribüné belgrádi jelentése szerint Jugo­szlávja az utóbbi hetekben tíz­millió dollár értékű amerikai hadfelszerelést kapott. A kül­demény titokban érkezett Bel­grádba. „Az a tény — állapít­ja meg a lap —, hogy az Egye, sült Államok más sürgős elsőbb, ségi követelések ellenére fegy­vereket küldött Jugoszláviának, mutatja, milyen nagy fontossá­got tulajdonított a washingtoni nemzetvédelmi minisztérium a jugoszláv hadseregnek." A Reuter jelentése szerint Popovics washingtoni tárgyalá­sainak befejezése után a hét végén Londonba utazik, ahol szintén megbes'éléseket^ foly­tat majd Jugoszlávia hadianyag­ellátásáról. Az angol alsóház­ban Younger állaimminisztrr kijelentette, hogy „Jugoszlávia katonai segélykérelme rokon­szenves megfontolásban része­sül." szágról, aho] Amerika korlát­lan joggal garázdálkodik. Ál­talában mindéin mezőgazdasági vonalon a maga érdekeinek megfelelően irányítja a füg­getlenségüktől megfosztott euró­pai orsizágok termelését. A me­zőgazdasági fejlesztéshez szük­séges eszközöket és gépeket viszont csak olyan országokba szállít, amelyek maguk is be­rendezkedtek traktorok, ekék és más hasonló szükségletek gyár­tására. Ezze] az érintett orszá­gok gépiparát bénította meg, hogy helyette a maga gyárait tarthassa üzemiben. Olaszországban a makaróni iparban 2000 üzem csökkentette le a gyártási időt heti négy napra, a húskonzervipar terme­lése 40 százalékkal esett vissza, a cukorgyárak fele leállt, ami nem egyedül álló jelenség az amerikai tőkésekkel függővi­szonyban került országokban. Ilyenformán nemcsak a pa­rasztságot ítélték pusztulásra a marshallizált európai orszá­gok népáruló kormányai, ha­nem a termeléssel összefüggő valamennyi iparág dolgozóit is, akiket tervszerűen juttattak a munkanélküliséggel járó nyo­morba. azzal a távoli céllal, hogy megtörve a dolgozó pa­rasztság ellenállását, könnyű­szerre! hajszolhassák bele egy újabb háború vérözönébe. A világ közvéleménye ma már tisztán látja, milyen alá­való politikát folytatnak a tő­kések, amikor a Távolkeleten fegyveres, Európában pedig kí­méletlen gazdasági agressziót kezdtek, amelvnek sikere érde. kében a legdurvább eszközök­től sem riadnak vissza akkor sem, ha meg kell hamisítani a tömegek akaratát, ha lábbal kell tiporni a népek szabadság és függelenségi vágyát. Mert ez történt most Franciaország­ban, ahol csak egy céljuk volt az imperialistáknak: elnémítani a Kommunista Pártot és zsák­mányul ejteni a népet. Számításuk azonban nem vált be, mert a Francia Kommunista Párt továbbra is az ország leg­erősebb, legnépszerűbb pártja maradt és ez a párt, amely; egyedül kénytelen magára vá|_ lalnj az ország megmentését* tudni fogja kötelességét az el* nyomókkal .szemben, — 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom