Délmagyarország, 1951. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1951-05-04 / 102. szám

2 PÉNTEK, 1951. MÁJUS 4. PEDAGÓGUSOK TAPASZTALATAI A beiskolázás sikere újabb győzelem a kuítúrfront területén A KISTELEKI ISKOLA PÉLDÁJA 1 évai József elvtárs kongresz• szusi beszédében ezeket inonaolta: „ötéves tervünk nemcsak az iparosítás terve, nemcsak a mezőgazdaság szocialista átszervezésének íerve, nemcsak az életszínvonal felemelésének terve, hanem egyben a szaktudás és az általános műveltség nagyarányú emelésének terve is". Történelmünk folyamán a fel. szabadulásig sohasem hangzott el vezetőpolitikus szájából ilyen kijelentés, amely az általános műveltségről és legfőképpen annak emeléséről szólt volna. Ez nem csoda, hiszen az osztálytársadalmi rend. nek, ahol kevésszámú „elitréteg" tartja kezében az államvezetési, nem fűződik érdeke a tudás, a műveltség kiszélesítéséhez. Nagyon jól tudták a hatalom urai, hogy a tudás olyan fegyver lenne az elnyomottak kezében, amelynek segítségével könnyen lerázhatják igájukat. Azért tartották előttük zárva az iskolák kapuit, azért zárták el előlük a könyveket, a tudós for. rásait, azért kergették a butító babonák világába, hogy minél könvnyebb legyen felhasználni őket egyéni céljaikra. TVTépi demokráciánk ennek a tarthatalan állapotnak vetett véget a felszabadulás után, amikor bevezette nz általános iskolát, meg. nyitotta a továbbtanulás és a magasabbfokú műveltség elsajátításának lehelőségét a munkás, és a parasztgyermekek elölt. Nemcsak lehetőséget nvujt azonban népi demokráciánk a tanulás terén, hanem a legmesszebbmenő anyagi támoga. tást is. Diákszállók, kollégiumok, ösztöndíjak létrehozásával egyengeti a dolgozök gyermekeinek álját a műveltség elsajátításában. Népi kormányzatunk világosan látja, hogy nz ország ereje nem csupán a gazdasági rend fejlettségétől fiigg, hanem jelentősen erősíti azt a dolgozók általános műveltségének eme. lése is. Ugyanakkor a dolgozók előtt is egyre világosabbá válik, hogy a műveltség magasabb fokával rendelkező ember könnyebben harcol és dolgozik a szabadságáért, szocialista jövőjéért. Az általános iskola nyolcadik osztályos tanulóinak többsége szerle az országban megértette Révai elvtárs bejelentését, melyben nyomatékosan hangsúlyozta, hugv „az ötéves tervidőszakban az előirányzott 45 ezer helyett. 77 ezerrel emelkedjék a középiskolások létszáma". Megindult a jelentkezés, amelyből egyetlen egv tanyai általános iskola sem maradt ki. Tekintsünk be például egv iskola életébe! íf islelcken 65 nyolcadik osztályos tanuló fejezi be általános iskolai tanulmányait. Figyelmüket inár az év elejétől kezdve a középiskola felé irányítrlták a nevelők, akik arra törekedtek, hogy minden egyes növendék a 'képességeinek megfelelő középiskolába kerüljön. E melleit figyelembe vették természetesen ötéves tervünk szakmai szükségletét is. Március hónapban mar többé-kevésbbé minden tanuló tudta, hogy hol lesz a helye. 'A helyes irányító munkáitól különösen kivette a részét Habják Béla igazgató, Csűri Sándor igazgatóhelyettes és az osztályfőnökük, köztük Benkő Margit tanárnő. Ennek köszönhető, hogy a 65 nyolcadikos tanulóból — több mint 70 százalék —, 47.en kérték felvételüket a számukra legmegfelelőbb középiskolákba. A 47 tanulóból 18 munkásszármazású, 14 parasztszármazású, 15 egyéb származású (értelmiségi, kisiparos, kiskereskedő stb.). A felsorolt számok lilágosan mutatják, hogy a munkásság és a parasztság megértette az idők szavát és véglegesen kezébe vette az irányítást ezen a fronton is. A nyolcadikos tanulók legnagyobb része az ipari és mezőgazdasági technikumokat választotta magának, mert mindenki tudja, hogy az ötéves terv végére hazánk fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari ország lesz. Nem hanyagolják el a tölibi gimnáziumokat sem (általános, közgazdasági, tanítóképző), mert tudják azt is, hogy a jövő értelmiségére is fontos feladatok várnak. [Víéhány tahuló példája is mu. tatja, hogy milyen fontos szerepe van a pályaválasztásnak és ezt a fontosságot milyen világosan látják a tanulók. Faragó Mihály a gépipari gimnáziumba jelentkezett. Gépészmérnök akar lenni. „Édesapám a Rákosi Mátyás Müvekben dolgozik, mint segédmunkás — mondta büszkén. — Töle tanultam meg sze. retni a gépet, az ember legnagyobb segítőtársát. De tudom, hogy nem kis jelentősége van pályaválasztásomnál ötéves tervünk célkitűzése szempontjának, mert a jövőben sok mérnökre lesz szükség. Gyarmati Mária dolgozó paraszt származású. Szülei egy évvel ezelőtt léptek be a kisteleki „Felszabadulás"-tszcsbe és ott a legtevékenyebb tagok közé tartoznak. A kislány egy év alatt megismerke. (lett a csoportos gazdálkodással. Világosan látja annak a jó oldalait, de látja a mutatkozó hiányosságokat is. Ez vezgtte öl a pályaválasztásnál, amikor a kertészeti technikumba kérte fölvételét. „Középiskolai tanulmányaim elvégzése után szakemberként szeretnék bekapcsolódni a Iszcs műn. kajába — jelentette ki — és azt a tudásommal, felkészültségemmel úgy szeretném irányítani, hogy teljes egészében megfeleljen szocialista gazdálkodásunk követelményeinek". Rácz József nyolcholdas dolgozó paraszt gyermeke az általános gimnáziumba kérte felvételét. Orvos akar lenni. „A szocializmus építése nagymunkát követel a dolgozó embertől — mondta. — Ebből a nagv munkából azonban csak úgy tudja kivenni a részét, ha egészséges. 'A'z orvos a dolgozók egészsége fölött őrködik, amely szerintem éppen olyan fontos, mint bármely más munka. Nélküle a szocialista munka elképzelhetetlen." A jókedvű Balázs Erzsinek, aki most is az úttörők által rendezendő „Elvarázsolt ' festmény" című mesejátékban vesz részt nagy szorgalommal, a jelentkezési lapja elárulja, hogy általános gimnáziumba akar menni. „Színésznő szeretnék lenni. Sokan mondták már, hogy van tehetségem hozzá. Ezt szeretném tovább fejleszteni, hogy a termelőmunka után a dolgozó emberek felüdülését szolgáló színház és filmművészetből én is méltóképpen kivellessem a részem" —• újságolta boldogan. "P zekből a példákból is lálhatjuk, hogy a tanulóknak ma már más a tanuláshoz és a munkához való viszonyuk, mint régen volt. Nemcsak szaktudásra törekednek tanulóink, hanem a szaktudás mellett az általános műveltség elsajátítására is. Magukévá tették Rákosi elvtárs szavait: „A szo: cialis'ta gazdasági és termelési szakember kell, hogv ismerje népe történelmének, nyelvének, irodalmának azt a minimumát, amely nélkül nem lehet valódi kultúrember, országos látókőrrel, szocialista öntudattal". Ezen az úton haladva egészen biztos: elérjük a régenvárt boldog, szocialista jövőt. Fiileki János tanár, Kistelek. Révai József elvtárs beszéde az írók kongresszusán Utiiii líptun U a SzalocUÁtUaitíM StMtUtyU? Üzemünk szabadságharcos napján rájöttem arra, hogy nekem, dolgozó nőnek hol a helyeim. Látom, hogy a Szabadságharcos Szö. vétség minden becsületes, hazáját Szerető dolgozót szeretettel fogad soraiba. örülök, hogy elmentem az üzemi szabadságharcos napunkra, ahol az előadó bajtárs ismertette a IT. szabadságharcos kongresszus határozatát, a béke védelmével kap. csőlátás feladatainkat. Én ott mindent megértettetrp. Megértettem: az imperialisták háborús hisztériáját, az áruló Tito-barnla acsarkodását Méginkább megértettem a becsületes dolgozók békevágyát, a Szovjetuniótól kapott szabadság felmér, hetetlenségét, a Párt előrelátó gon. dosiságát. Mindezeket megértve, úgy éreztem, a szabadságharcos bajtársak között a helyem, mert kisfiámra gondoltam, az ö drága jövőjére és haraggal azokra, akiknek közömbös gyermekeink sorsa. Én azt akarom, hogy a kisfiam büszke legyen az anyjára. Amikor másnap a ti tikár bajtárs bejött a munkaterembe, jelentkeztem a Szabadságharcos Szövetségbe és ma már tag vagyok. A rádiós körön részt fogok venni, hogy megtanuljam a híradás technikáját, hogy ezzel is», ha a szükség úgy kívánja, hasznára lehessek hazánkat védő néphadseregünknek. Dolgozó nők! Akik eddig még távol vagytok a szabadságharcos mozgalomtól, tegyetek eleget Al. kotmányunk azon pontjának, amely igy szól: „A haza megvédése minden magyar állampolgár szent kötelessége." Árendás Andrásné, a Varga Hálóüzem dolgozója. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése Phenjan (TASzSz). A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága május 2-án közölte, hogy a néphadsereg egységei a kínai önkén lesekkel együtt valamennyi arcvonalon folytatták a kemény harcot, miközben emberben és technikai felszerelésben nagy veszteségekel okoztak az ellenségnek. A néphadsereg egységei a legutóbbi napokban vívott harcokban több mint 13 ezer ellenséges katotonát és tisztet semmisítettek meg, sebesítettek meg és ejtetlek fogságba. Nagy hadizsákmányra tettek szert. A többi között 300 gépkocsit és 30 harckocsit zsákmányoltak. Megyei tapasztalatcsere értekezlet H ódmez ö vásárhelyen a kettős termesztésről Az F. M. növénytermelési főosztálya a Mezőgazdasági Kísérletügvi Központ és a megyei tanács közreműködésével május 5-én délelőtt 10 órakor Hódmezővásárhelyen, a városi tanácsház nagy termeben a tudomány és a gyakorlat legjobb dolgozóinak részvételével a kettős termesztés jelentőségének és legjobb módszereinek megvitatasara tapasztalatcsere értekezletet tart. Az értekezleten az állami gazdaságok, gépállomások, termelőcsoporlok legjobb dolgozói és az egyénileg gazdálkodó parasztok vesznek részt. Résztvesznek a tanácskozáson • mezőgazdasági igazgatás szakemberei is. Forintbegyűjtési versenyt indított a szegedi járási tanács A szegedi járási tanács végrehajtó bizottsága forintbetét begyűjtési versenyre hívta ki a szentesi, csongrádi és ntakói járási tanaiéi,ok végrehajtó bizottságait. A verseny célja, hogy a lakosság megtakarítható pénzl'eleslegét mind az egyének, mind pedig népgazdaságunk érdekében takarékba gyűjtsék. Igy ezeket az egyénileg jelentéktelen kis tőkéket összegyűjtve, a termelés szolgálatába lehet állítani. Ez is segítséget nyújt ötéves tervünk időelőtti megvalósításához, a szocializmus építésének meggyorsításához. 'A' verseny kiértékelésénél figyelembe veszik az egyes járások dolgozóinak megtakarítását, az eladott Inkarékbetétbélyegek számát. A verseny 1951 május 1-én indult és 1951 december 31-ig tart. Az országos takarékpénztár szegedi fiókja a verseny állásáról minden hónapban tájékoztatja a járási tanácsok végrehajtó bizottságait. Kamarakórusok hangversenye Szegeden A budapesti és a szegcdi pedagógiai főiskolák kamarakórusai vasárnap délután 6 órai kezdettel a szegedi Zenekonzervatórium hangversenytermében közös hangversenyt rendeznek. A műsorban Bartók, Bárdos, Certon, Dragan, Dunajevszkij. Halmos, Hacsaturján, Handel, Hassler. Kodály, Kraszev, Lassus. Leontovics, Liszt. Muszszorgszkij, Novikov, Palcsztrina, Rezesi, Sárközi, Zsdúnov szóló- és kórusművei szerepelnek Faludi Béla, illetve Szeghv Endre vezénylésével. A hangverseny keretében közreműködik még a szegedi Pedagógiai Főiskola Erdős János vezényléséve], Fekete Valéria zongora, és Fekete Amália énekszámokkal, ^ ' i II. rész A sematizmus és a műgond viszonyával kapcsolatban I fel kívánom vetni az úgynevezett „nagy irodalom" és az úgynevezett időszerű irodalom áléi len tétét. Hamis ez a szembeállítás. Lehet maradandó a mai napról, a mai | napnak szóló, időszerű mű és az úgynevezett maradandó mű is lehet olyan,, amely még a mai napot sem éli túl. Ugy vagyunk ezzel, mint a bibliai Saul, aki elment keresni a szama-át és egy királyságot talált. Tanulni az irónak saját népünk legnagyobbjaitól és a világirodalom haladó íróinak legnagyobbjai, tói ke 1. Az ember nem megy roszszabb tanitóhoz iskolába, ha mehet a Jó tanitóhoz is. Sztálin elvtárs azt mondotta egyik legszebb beszédében: „Legyünk olyanná, mint Lenin." Legyünk olyanná. mini Lenin, — ez nehéz dolog. Erre a mai korban egy ember képes —, ő maga, Sztálin. Fordítsuk ezt le irodalmi nyelvre. Legyünk olyanok, mint Shakespeare, mint Göthe, mint Balzac mint Tolsztoj. — De tudni kell ugyanakkor, hogy az irodalom nemcsak ór"'áSok. ból, nemcsak zsenikből áll. Ha nevelni akarjuk Íróinkat, egyrészt nagy példákat állítsunk elébük, másrészt ne emeljük túl magasra a mércét, mert ha erejüket meghaladja a magasság, nem tudnak keresztül ugrani rajta. Hadd jelentsem itt ki: mi nemcsak zseniket, a kiváló tehetségeket akarjuk ápolni, fejleszteni, segileni. nemcsak őket szeretjük, mi ápolni és fejleszteni akarjuk az egész magyar irodalmat, azokat az írókat is, akik nem zsenik, vagy még nem zsenik. Sze. retjük ezt az irodalmat úgy, ahogy van, hibáival együtt, bár látjuk a hibákat, gyomlálni igyekszünk a gazt s bár tudjuk, hogy a tehetségek különbözők. XI add szóljak még néhány szót — kissé visszakanyarodva — az irodalmi időszerűségnek arrót a megfogalmazásáról, amelyet Illyés Gyula adott. A mi időszerűségünkről szóló követe'ményeink és az Hlyés Gyula-féle követelmény között szembetűnő a különbség. Móricz, vagy Eötvös tagadták a jelent, a maguk jelenét, a maguk módján harcoltak ellene és igent mondtak a holnapnak. Mi igent mondunk a jelennek s erre az igenre építjük azt az igent, amit a jövőnek mondunk. Realistáknál a jelen időszerűsége és a holnap időszerűsége elválhatott egymástól. Ma másképpen áll a dolog. Ami holnap időszerű lesz és marad, az csak azért lese és marad holnap is időszerű, mert a jelenben is -az. Sokan nem tudják, egyetért-e az időszerűségnek, a jelen és holnap időszerűsége összefüggésének ezzel az értelmezésével Illyés Gyula? Ezért volt és még van is „Illyés. pjobléma" a magyar irodalomban. Ennek adott hangot egy fiatal iró, Kövesi Endre, tisztelettel szólva Illyésről, de fájdalommal is és a számonkérésnek egy bizonyos rezgésével a hangjában. A baj. az, úgy hiszem, hogy 1 Illyésnél vauban van valami ,.kettős kötöttség". Az egyik: kötöttség bizonyos barátokhoz, akiktől nem tud megválni, annak ellenére, hogy ezek a barátok a szocializmust épitő népnek hátatfordítanak. A másik kötöttség: Illyés Gyula kötöttsége a magyar dolgozó néphez. Bizonyos, hogy a gyermekkori szerelmet elfelejteni nehéz. A gyermekkori szerelmet a szó szoros érelmében és a szó átvitt értelmében. — Ez a gyermekkori szerelem Illyést mindkét értelemben, a néphez, a munkásosztályhoz, a Kommunista Párthoz köti. De a kettős kötöttség megvan és az egyiket fei kellene számolni. Nem kétséges, hogy melyiket. Hadd figyelmezte,s. sem Illyés Gyulát saját eszményké. pére — akit jól választott, de nem mindig jól követ , Petőfi Sándorra, aki a baráti kötöttségeket könyörtelenül szét tudta vágni — bár bizonyára fájt neki is. — Szólanom kell egy-két szót Gergely Sándor felszólalásáról. A felszólalás szerencséilen volt. A Párt nem ért vele egyet. — Nem vagyok hív® annak, sőt ellenkezőleg, hogy az ellenség szabad szólásjogot kapjon akár az irodalomban is és helyes az a követelés, hogy az irodalomban ábrázolt ellenségnek egyetlen tételét se hagyjuk megcáfotatlanul. A cáfolatnak sok eszköze van, a lehetőségeknek egész skálája áll £z íróit rendelkezésére. Másrészt azonban az is világos: ha egyáltalában ábrázolható az ellenség az irodalomban 1— és ábrázolni kell, his'een különbéit jiol a harc? IV cm maradhat néma. Ha mega ^ szólaltatjuk ezt az ellenséget, csak azt mondhatja, ami tőle telit és ami illik a szájába. Különben az irodalomban ábrázolt ellenséggel vívott harcunk ahhoz a harchoz' hasonlítana, amelyet a bobszolók jól ismernek és szaknyelven úgy, hívnak: árnyékbokszolás, amikor nem az ellenféllel harcolnak a porondon, hanem a tréningteremben a saját árnyékukat ütik. — Mindezzel kapcsolatban újrg és újra fel kell vetni irodalmunk! igazi egységének a kérdését. Pártunk II. kongresszusa ezt nemcsat felvetette, hanem kövefelte is. Irodalmi egység szervezeti értelemben azt jelenti: egységes írószövetség, baráti elvi együttműködés a kommunista és uem-kommunisfa, a szocialista realizmus útján baladó és az ebhez az úthoz tatán még csnk közeledő szövetséges és útitárs és kommunista írók közölt. Ehbez hozzátartozik az is, hogy a komv munista pártszervezet az írószövetségben nem tolja háttérbe a Szövetséget. — De az iredalmi egység néma csak szervezeti egységben jelentkezik. Szellemi egységet is jelent, azt, hogv a magyar irodalom legyen egységes, haladó, demokratikus, szocialista vagy szocialistává fejlődő irodalom. , — Az össznemzeti, egységes iro-* dalom kialakítását nem szabad aka. dályoznia a proletárirodalom, a pártirodalom szektás, monopolista jellegű felfogásának. Általában a proletár hegemóniáról jobb lenne kevesebbet beszélni, kevesebb frázist csépelni róla s inkább művekben, tettekben, írói magatartásban példát mutatva szolgálni a proletár hegemóniát. TVenf lehet akadálya az össz-f nemzeti, egységes, demokratikus, a szocialista irodalom kialakításának g hajánál fogva előráncigált, mesterségesen szított vita az itthoni és emigrációs irodalom viszonyáról, jelentőségéről. Nem szabad lebecsülnünk az emigrációs irodalom jelentőségét. Szeretnünk kell. a magyar irodalom szerves részének kell tekintenünk ezt az irodalmat. Mi szállunk szembe el, sőnek azokkal, akik félvállról veszik Komját Aladár vagy Gábor 'A'ndor líráját, Gergely Sándor, Illés Béla és a többiek prózaírását. Ennek az irodalomnak voltak hibái, bizonyos szektáriánizmus jellemezte — ez inkább tragédiája, mint hibája volt — de forradalmi, múlhatatlan érdemei vannak. Ez volt az egyetlen magyarnyelvű proletár-, forradalmi, szocialista irodalom, De aki ezeket az érdemeket egyoldalúan és kizárólagosan hangsúlyozza. aki úgy veti fel a kér. dést: „Hol voltatok ti akkor, amikor én ezt meg azt csináltam az emigrációban", nemcsak helytelen, hanem káros is. Nem barátainknak hasznát, hanem ellenségeinknek. Hol voltak?! Voltak! — A kongresszus lelt volt, előbbre vitt bennünket. Sikerült megoldania — bár nem oldotta meg végleg — az irodalmi közvélemény teremtésének feladatát. — Két értelemben van szó irodalmi közvéleményről: egyik értelme az, hogy az alkotás problémái ne maradjanak meg egyes írók magánügyeinek, hanem közüggyé váljanak. megvitatható s megvitatandó kérdésekké, hol az egyik tanulhat a másiktól. Ezt a kongresszus elérte. Eredmény ez, folytassák ezt a munkát, folytassák a vitát elvi magaslaton, személyeskedés nélkül. A z irodalmi közvélemény mfisik értelme az, hogy az irodalom ügye legyen népünk ügyévé. Bizonyos, hogy ebben az értelemben is vannak eredménycink. Biztosíthatom a magyar írókat s a magyar írók szövetségét, hogy ami a' Magyar Dolgozók Pártját illeti és — hadd tegyem hozzá —, ami Rákosi Mátyás elvtársat illeti —, minden segítséget megkapnak tőlünk. Az irodalmat eszméinkkel és nem felesleges beleszólással akarjuk irányítani, hogy azzá legyen, amivé minden igazi, komoly és —• itt már használhatjuk ezt a szót — igazán nagy irodalom, hogy azzá tegyen, aminek Petőfi akarta és hirdette és amit ez a jelszó fejez ki: „Előre hát mind. aki költő, a néppel tűzön-vizen átl" — Előre valóban a néppel, előre a béketáborral, előre a Szovjetunióval! Legyen a mi magyar irodalmunk fegyver, jó és éles, johb és élesebb fegyver népünk harcában a jobb életért, a szocialista Magyarországért, a békéért.