Délmagyarország, 1951. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1951-05-13 / 110. szám

VASÁRNAP, 1951. MÁJUS IS. ELMELETI TANÁCSADÓ Pártoktatás - a párttagok kommunista nevelése Mind sűrűbben és sűrűbben halljuk népr jffalőinkiűl, pártfunkcionáriusaiatóél, hogy egyre nehezebbé, hogjr egyre bonyolultabbá vá!'k * fgyre gyakrabban hallatszik, hogy a feladatok meg nőttek. Ezen semmi csodálatos nincs. Hazánk ma a Szovjetunió nagyszerű példája nyomán a szocializmust építi Ez nemcsak új leiadatokat, hanem az összes régebbi feladatoknál nagyobbakat, sokrétűbbeket, bonyolultabbakat ró reánk. A szocializmus építése az osztályharc egyre hevesebb körülményei között folytatódik és ha 1945-ben a falu szegényparasztsága néhány szóból megértette, hogy övé a föld, mert elkergettük a grófokai, n ma sokkal nehezebb, bonyolultabb feladatait, egy-két szóval nem lehet Elintézni; a föld közös szocialista megművelésének megmagyarázása több figyelmet, több munkát igényel. Államhatalmunk ma szilárdan a munkásosztály vezetése alatt álló dolgozó osztályok kezében van. Tanácsainkban munkások és parasztok ezrei dolgoznak. Mindez azt jelenti, hogy az ország vezetését, fejlődéséi, sorsál a dolgozók Intézik. A Magyar Dolgozók Pártja pedig nemcsak az osztály, de a nemzet élcsapata is. Mindenért, ami ebben az országban történik, a kommunisták a felelősek, tehát rajtunk nyugszik az ország sorsa. Köveikezik ebből, hogy a Párt, az állam, a gazdaságvezetés új marxista módszereinek meglantilása a kommunisták számára a népükhöz, osztályukhoz való hűségnek fokmérője. Az elmúlt oktatási év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy Pártunknak mind nagyobb és nagyobb tömegei megértik és átérzik ezt a felelősséget. Becsületesen, odaadóan és szívósan tanulják Marx, Engels és Sztálin elméletét. Soha Csongrád megyében ennyien még nem tanulmányozták a marxizmust. A ménynyiségi fejlődés emelkedésével egyidőben határozottan megállapllható az elméleti színvonal emelkedése is, bár ezen a téren még vannak hibák; de hibáink már a jó ügy hibái. Pártoktatásunk különösen nagy lendületet vett a második pártkongresszus óla. 'Á kongresszusi határozatok és a kongresszus anyagának a tanulmányozása szinte valamennyi pártszervezelben folyamatban van. Az clmull év tapasztalatai mégis arra ösztönöznek bennünket, hogy néhány hibát felvessünk; olyan hibát, melynek kiküszöbölésével még jobbá, még eredményesebbé tehetjük pártdktatálunkat. Pártunk TI kongresszusán Horváth elvtárs és Révai elvtárs beszéltek arról a hiányosságról, hogy nt-m egy pártszervezetünkben még mindig megvan az elmélet blzo. nyosfokú lebecsülése, ami abban mutatkozik meg, hogy nem szívesen küldik a jó kádereket pártiskolára, mondván: „ki fog akkor helyettük dolgozni". Horváth elvtárs bírálta pártoktatásunkat, rámutatott a hiba gyökerére; arra, bogy az elmélet lebecsülésében egy jó adag kritika is van felénk, pártoktalijk felé. Mégpedig az, hogy a mi elméleti oktatásunk nem mindig adott közvetlen segítséget a gya korlali feladatok végrehajtásához. Bár az elmúlt. évhez viszonyítva az elmélet és gyakorlat egységének kérdésében sokat javult a helyzet, mégis még oktatási munkánk legnagyobb veszélye az általánosság, Különösen veszélyesen mulalkozoll ez meg alap- és középfokú politikai iskoláinknál. Az előadók egyrésze ahelyett, hogy alkalmazta volna a marxista-leninista elméletet saját falujára, városára vagy üzeméré, gépiesen elmondotta a marxizmus mindenhol érvényes tételét. t Miből fakad ez a hiányosság? Elsősorban abból, hogy szemináriumi rezetőink igen sokszor nem ismerik a megye, a város, vagy falujuk élőit álló gyakorlati problémákat, vagv nem eléggé Ismerik. Példának okáért: általánosságban sokat és Sűrűn beszélünk arról, hogy a kölépparasztságot meg kell nyernünk szilárd szövetségesnek. De ritka hely, ahol ezt az elméleti léteit gyakorlatilag vitatják meg. Ritka az a hely, atiol felvetik azt a kérdési ls: mi sz oka nnilak, hogy a hódmezővásárhelyi ,.Dózs»"-tszcsben, a makói „UttöWV'-tszcsben, a szentest „Hámán Kató"-tszcsben miért kovés a középparnszt? Mert a középparaszt megnyerésének a kérdése nem elvi probléma, • hanem a Párt előtt és a párttag előtt álló legközvetlenebb gyakorlati feladat. Hadd mondjuk meg. hogy ezen a téren bennünket, a Párt sajtóját is, mujasztás terhel, mert csak az Wóhhi. időben,, a' pártkongresszus ulán írtunk olyan elméleti kérdésekről, mint például „Versenyezhet-e az egyénileg dolgozó paraszt",-„Mit jelent a begyűjtés" és így tovább. De még mindig adósa vagyunk a Pártnak egy Csongrád megyéi illető elméleti kérdéssel, hogy miért csak 12.1 százalék tszcséinkben a középparasztok száma, amikor országosan 29.5 százrlék és a mi 12.1 százalékunk alacsonyabb az 1949-es év országos átlagánál. Komoly elvi kérdés ez. Elvi kérdés? Az is, de a Párt legégetőbb gyakorlati problémája is Csongrád megyében. A parasztkérdéssel általában foglalkozni annyi, mint megfutamodni a valóság elől. Az alap. és középfokú szemináriumokon nagyon sokszor ez történt, amikor azt az „elméleti" kérdést vitatták, hogy ki a kulák. Elméleti kérdés az, hogy ki a kulák? Igen, elméleti kérdés, de olyan elméleti kérdés, amely a leggyakorlalibb módon jelentkezik. Ez az „elméleti kérdés" ugy jelentkezik, hogy a kulák elvermeli a gabonáját, leöli feketén állatait, rémhíreket terjeszt, szabotál, uszít a demokrácia ellen. Az az „elméleti kérdés", hogy „ki a kulák" sok millió kilogram elrothnsztolt búzával mérhető fel. Mi tehát a tanulság az előbbiekből? 'A'z, hogy a pártoktatásnak mindinkább a marxizmus-lenenizmus alkalmazására való nevelésnek kell, hogy legyen. Járási, városi, községi pártbizottságainknak mindinkább arra az útra kell térni, hogy az előttük álló gyakorlati feladatokat elméletileg elemezzék és azt a Párt szemináriumain keresztül oltsák a Párt tagjaiba. Például: ha a falun az előírt tananyag a Párt parasztpolitikája és az egyik községben vagy városban a begyűjtés rossz, mint például Vásárhelyen, ahol a második félévi tervet 7 százalékra teljesítették, akkor olt a pártbizottság kötelessége ezt a kérdést elméletileg feldolgozni, nem mint „gyakorlati példát", hanem mint gyakor.lali feladatot, melyet a szeminárium hallgatóinak meg kell oldani az elmélet segítségével. A valóságban azonban mi történi? ' Vásárhelyen szép számmal voltak szemináriumok. Dö az egyik középfokú szemináriumon,- mclvef az SZTK-nál vezet Fábián Miklós elvtárs, a parafzlkérdéssel kapcsolatban nem azt tárgyalták meg. hogy Vásárhely miért nem teljesítette begyűjtési tervéi, hanem kiselőadást tartottak arról, hogy Frumkin annakidején milyen elméleti tévedéseket kövelett el. Vájjon nem hasznosabb lelt . volna megnézni, hogy a begyűjtés kérdésében milyen elméleti és gyakorlati tévedéseket követtek el a vásárhelyi elvlórsak? Ugyanezen a szemináriumon történt, hogy az egyik hallgató arról beszélt, hogy a 111-as tipusú Iszcsben a brigádok és a munkacsapatok felelősek az általuk munkált területért. Erre íz elő-dó csodálkozva kérdezte: ,Ezt honnan tudja az elvtársnő?" Még néhány szót az elmélet és gyakorlat egységéről. Idetartozik az a helytelen gyakorlat is, amit Ré. vai elvtárs vetett fel, hogy Pártunkban mindinkább kezd elterjedni egy színtelen, szagtalan, bürokrata tolvajnyelv. A" szemináriumi előadók többsége munkásokból és parasztokból áll, akik szép magyar nyelvet tanultak édesanyjuktól, miért beszélnek a bürokraták nyelvén7 Végezetül néhány szervezési kérdésről kell szólnunk, amelyek szo. rosan összefüggnek a nevelés kérdésével. A párlszeminárium nem néhány adatnak élettelen közlése és nem magolás, hanem a párttagok kommunista nevelése. A csongrádi I. kerületi szemináriumnak például 25 hallgatója van, de hogyan? Ugy, hogy háromszor feltöltötték és úgy, hogy maga a szemináriumvezető hatszor változott. Vájjon lehel-e ilyen körülmények között nevelésről beszélni? Azt hiszem nem, meri a marxizmus-leninizmus alkalmazása ott kezdődik, hogy a párttag alkalmazza a Párt elméletét saját életére. Kommunista módra élni nehezebb, mint ezer könyvel megtanulni. Erre csak szilárd komrminusta jellemű emberek képesek és itt jutottunk el az elmélet révén egy olyan gyakorlati kérdéshez, amelyik Szegeden és Vásárhelyen jelentkezett a legkinosebban, ahol igen sok kispolgár szemináriumi előadó volt, aki nemhogy nevelhetne, hanem sajátmaga is nevelésre szorul még. A pártoktatás előttünk álló legfontosabb feladata most az, hogy már az oktatási év vegén megkeressük azokat a szilárd jellemű, példás erkölcsű kommunista elvtársakat, akik a jövő évben jó kommunistákat képesek nevelni a tagjelöltekből és párttagokból. 'A' Párt nevelőinek alapvető feladata, hogy a pártfegyelmi"! a kommunisták húsavéuvérevé (egyék. A lemorzsolódás elleni harc éppen a pórlfegyclem megszilárdításáért folytatott harccal kezdődik. A tanulási fegyelem és a pártfegyelem egy és ugyanaz, de mint minden, úgy ez is nevelés kérdése. A nevelés pedig elsősorban példamutatás. A párttagok előtt jó példái pedig a pártfnnUeionáriusoknak kell mutatniok a tanulásban ls. A pártfiinkcionéri. us számára százszor inkább, mini a párttag számára, a becsület, a néphez való hűség fokmérője a tanulás. Kamarakórusok tapasztalatcseréje A Szegedi Pedagógiai Főiskola Kamarakórusa igen jólismert a szegedi zenekedvelő közönség előtt. A kórus munkájában igen szép fejlődés mutatkozik és különösen emíí. lésreméltó az a löbb kórusok számára is példamutató elhatározás, hogy rendszeres lapaezialaicserét, ezzel együtt pedig művészi versenyt alakítanak ki a hozzájuk hasonló összetételű és célkitűzésű kórusokkal. Ennek az elhatározásnak eredményeként leheteti része Szeged dolgozóinak abban a valóban zene, élményben, amelyet a budapesti és a szegedi pedagógiai főiskolák kamarakórueainak nagysikerű, közös szegedi hangversenye nyújtott. A közönség jólsikerült hangversenynek lehetett részese, de ennek igazi értékét az adta meg, hogy valóban elmélyült tapasztalatcsere elózle meg a főiskolán. A két énekkar lag. jai házi hangversenyt rendeztek ugyanis a műsor valamennyi számából és itt kölcsönös segíteniakarással, őszinte bírálatot mondtak egymás munkájáról, a müvek előadásmódjáról, a vezénylésről, a dn. lok értelmezéséről, az énekteöhnikáről egyaránt, vagyis mindenre kiterjedő, egészséges kritilcai szellem hatotta át ezt a találkozást. A tapasztalatcserének ez az egészséges hatása meg is látszott a hangversenyen, amely iránt Szegeden ritkán tapasztalható érdeklődés mutatkozott meg. A nagyszámú közönség nem csalódoti várakozásában, mert igen magasszmvonulú estben volt része, mind a dr. Szeghy Endre állal vezényelt Sze. gedi Kamarakórus, mind pedig a dr. Faludi Béla által vezényelt- Budapesti Kamarakórut részéről. A budapestiek különösen a madrigálok — köztük Cerlon: ,,Csodaszép a nyár" és Lassus: ,,Malom" — előadásával tűntek ki. Igen jól érvényesítették ezeknek a daloknak könnyedségét s az apró részletek pontos kidolgozása, helyes szövegkiejtésük — amely régig jellemezte szereplésüket — ezekben hatatl legjobban. A műsor második felében Bartók: ,,Négy szlovák népdalát" — amelynek előadása nem 'arlozik a könnyű feladatok közé — oldották meg igen hatásosan, úgyszintén Bárdos: „Bogojai táncok" címii müvét, amelyet a közönség meg is ismételtetett. A budapestieknél általában a női szólamok mutatkoztak biztosabbaknak, inig a férfikar megerősítésre szorul, Á Szegedi Kamarakórusnál éppen ellenkezőleg; a férfiszólamok mutatkoztak erösebbeknek, de általában igen szép tónusú szereplést nyújtott az együttes. A szegediek előadásában Kodály: ,.Molnár Anna" népballadája a műsornak valósággal csúcsa volt: kidolgozásban, kifejezésmódban, az előadás drámaisdgában elsőrangút nyújtottak és a Szegedi Kamarakórus finom árnyaló képessége itt csillant meg leginkább. Igen frappáns előadásmóddal Hintek ki a szegediek Lassus: „Hogyha a férjem" című kórusművének bemutatásával, Szeghy Endrét és Faludi Bélát egyaránt elismerés illeti gondos munkájáért. Ezzel kapcsolatban ér. '!>mes megemlíteni, hogy a Budapesti Kamarakórus egészen fiatal múltra tekinthet vissza, hiszen a kórus megalakítását mult év novemberében határozták el, amikor a Szegedi Kamarakórus emlékezetes hangversenyét itt hallották. Ez adta a gondolatot nemcsak o, kamarakórus megalakítására, hanem — amint arra dr, Ágoston György elvtárs, a Szegedi Pedagógiai Főiskola igazgatója a mostani hangversenyen mondott beszédében rámutatott — a mindkét részről való további tapasztalatcserére és egészséges versenyszellem kialakítására is. A két kamarakórus Közös hangversenyébe kitűnő színi vitt a szegedi főiskolai énnekkur szereplése. a szépen fejlődő Erdős János lendületes vezénylésével. Erdős János mondta egyébként a hangverseny műsorának összekötő szövegeit is, amely különösen jelentős abból a szempontból, hogy a dolgozók legszélesebb rétegeivel is megszerettessék az igazi zeneművészetet. Jólsikerült úttörő-nap Mórahalmon szorosabbá sz úttörő-barátságot, Déiulán látványos fulballmérkőzés folyt le a mórahalmi és röszkei úttörő csapol között. Ez az uttörőnap is egy hangulatos mozzanat népi demokráciánk éleiében. A mórahalml, röszkei és zákányszéki nevelők tisztában vannak azzal, hogy új embertípust kell kialakítaniuk a szocialista társadalom számára De ez az útlörőmtp üzenet is volt a háborús gyujto. galók felé: a magyar úttörők a világ úttörőivel együtt haladnak a béke zászlaja alatt a szocializmua építésében. Az elmúlt vasárnap a röszkei és a zákányszéki úttörők látogattak el Mórahalómra, hogy összefogásuknak és bókévágyuknak kifejezést adjanak. A zákányszékiek felvirágozott kerékpárokon jöttek, a röszkelek pedig a gépállomás traktorain érkeztek meg. Színes sorokban vonultak fc! azután az úttörő pajtások a mórahalmi úttörő-zenekarral az élen, Délelőtt előadást rendezlek az úttörő pajtások. Szebbnél-szebb magyar és orosz táncok, énekszámok, jelenetek fcllék színessé, elevenné ezl a napot és fűzlék még ( áspgadi JVemseli Sxinhaa igen jelentős és szép feladatra vátlallcozott, amikor elhatározta, hogy Magyarországon elsőnek mutatja be Vinyikov: „Széles mező" című darabját. Ez a színmű most léét szempontból is különösen időszerű. Egyrészt óazért. mert az aratás közele. dése előtt a szovjet kolhozok életének bemutatásával felvéti a betakarítás döntő kérdésének, a minél kisebb szemveszteség elérésének fon_ tos feladatát. Másrészt azért időszerű ,mcrl most, amikor a Nemzetközi Ujságírószövetség régrehajtó bizottsága Budapesten ülésezik. elénlzlárja az újságírók felelősségének kérdését is. Ez a kettős, dr szervcsen összefüggő mondanivaló — a betakarítás lelkiismeretes elvégzése és az újság által nyujlolt bolsevik krilika segítő ereje — áll a darab középpontjában. Ezt a mondanivalót azonban igen sokrétűen, színesen és szellemesen tudja felvetni Vinyilwv, a kilüntt szovjet író. Fordulatos é» pergő az alkotása és még azokban a részekben. is, ahol pedig könnyen az elszürkülés — vagy mondjuk úgy: a drámán belül a pusztán szemin&riuimzeriisíg — veszélye jelentkezhetnék, ott is szórakoztatót tud nyújtani és egy-egy apró jelenettel, vagy figura beldllításdval mindvégig leköti a nézők figyelmét. Maga a darab rendkívül példamutató új magyar íróink szúrnára is, elsősorban abban, hogy miként lehet napjaink legfontosabb kérdéseit művészien, a szocialista, realista művészei eszközeivel érdékesen és hatásosan feldolgozni. E mellett példát mutat bátor kritikai SZÉLES MEZŐ sztahánovisták, dolgozó parasztok, tudósok, vagyis a szocializmust építő emberek között. Es tehát ugyanígy vonatkozik nemcsak ax írókra, de a színészekre, köztük a szegedi Nemzeti Színház művészeire is. Meg Ml látniok. hogy mai életünk alapvető problémáit tárgyaló darabok nemcsak a közönség szórakoztatását, hanem a békeharc nagy ügyét, a szocialista magyar jövő megteremtését is szolgálják. Nemcsak azok a darabok szolgálják ezt, amelyek közvetlenül a mai magyar élelilnkket foglalkoznak, szocialista építésiinJc mai magyar munkás, vagy dolgozó paraszt, értelmiségi hőseivel, hanem ugyanígy — ha nem jobban — azok a darabok is, amelyek a szovjet munka hőseinek, vagy mindennapi szürke, de kemény katonáinak életéből tárnál: elénk egy keveset. Ezek nemcsak a mát, de a holnapot is megmutatják számunkra, azt a holnapot. amelyet éppen a szovjet példa követésével rövidesen mi is elérünk. Nálunk még nem. mindenütt aralnák-csépelnek kombájnok? Nem baj. Felemelt ötéves tervünkben gyáraink bőven ontják a szovjet tapasztalatok szerint készült kombájnokat és egyre löbb s több helyen dolgosnak majd esek a nagyszerű gépek. Termelőcsoportjaink és termelőszövetkezeteink ma még nem olyan fejletlek, mint a Szovjetunió kolhozai? Ma még nem. de a kolhozok útmutatása nyomán mi is eljutunk odáig. Ezért fontos, ezirl előremutató szovjet szükséges hangjával, amely általában jellemző darabok bemutatása•— mint pél a szovjet darabokra, Vinyikov — dául a ,,Széles mező". „ szovjet - . .. mint általában minden szovjet író — tudja, hogy a művészet dolgozóinak kötelessége haroolniok az emberiség még jobb jövőjéért, az emberi jogokért, a békéért, a dolgozók igazságáért. Ebben a harcban nem. lőhet különbség a művészet dolgozói és a szabadságharcos' katonák, a A szarlet szinműtmk éppen ezért komoly feladat elé állítják színészeinket hiszen újfajta szerepek eljátszásáról, új embertipta szocialista bolsevik hős ábrázolásáról van szó. Ez egyben a szociálista-realisla színjátszás egyik legfontosabb feladata, de uauamakkrr nemcsak erőpróbája művészeinknek, hanem leginkább bizlosllja is vidéki színházaink fejlődését. A szegedi Nemzeti Színház fejlődésében is jelentős állomások voltak a szovjet darabok bemutatói s ezeken különösen figyelemmel kísérhettük a szín. húz tagjainak művészi fejlődését. Megállapíthatjuk, hogy szép eredményekről beszélhetünk -zen a téren, de szép számmal akadnak tennivalók, javítanivalók is, amit a „Széles mező" — egyéblzént jólsikerült —- előadása is mulatott. Sokkal mélyebben, sokkal tervszerűbben kell színészeinknek lanutmányozniok a szovjet emberek életét, de ehhez hozzátartozik az is, hogy szoros iMpcsolatot tartsanak fenn átalakuló élelünk, a nálunk most formálódó szocialista világ embereivel, a munkásosztály, a dolgozó parasztság legjobbjaival. Az idei esztendőben — főként az üzemi kulturális patronálásole révén — egészségesen kezdett kialakulni ei a ko/pcsolat, de a dolgozó parasztsággal, a lermelöcsoporlokkal való kapcsolat hiánya erősen megmutatkozik. A hiányosságok magyarázhatók a szinház belső problémáival is — kéthetenként új darab bemutatása. a szinte mindennapos tájelőadások —, de a célt és a művészi munka elengedhetetlen feltételeit egy pillanatra sem szabad szem r'őt téveszteni, A „S»é!•» me»n" előadása is többé-kevésbbé visszatükrözte ezeket a tényezőket. A szinház érdemeként kelt •megemlítenünk, hogy túlnyomórészt sikerült megteremtenie a szovjet darab levegőjét. .4 rendezés — Gulyás Sándor munká. ja — többnyire jól húzta alá a mondanivalót, bár egyes szerepek kissé sematikus ábrázolása inkább a rendezés hiányosságaira vezelhe. tő vissza Elsősorban gondolunk itt Felvinezy Viktor egyébként kitűnő alakítására, akiről, ntanhon az első percben valósággal lerítt, hogy ellenséggel állunk szemben. Erre Semmi szükség nem volf, mint ahogyan alapvetően helytelen lenne, ha például a kulákokat mindig nagyhasú, kövér figuráknak mutálnánk be. Az egyik legkiemelkedőbb alakítást Barty Béla nyújtotta az elveiért bátran kiálló szovjet újságíró szerepében, megfontolt, markáhs és jól kidolgozott emberábrázolással. Nem egészen mondhatjuk el ugyan, ezt Inke Lászlóról, bár a körzeti párttitkár alakjának jellemző vonásait híven visszatükrözte, de több helyen nagyobb ctm-élyültségre lett volna szükség. Andrássy Ilona sok melegséggel, természetességgel játszott s ez jellemző Fodor Terézre is, akinek egyre több színt haj/Unit játékában. Miklósy György, a derű. sen vidám, fiatal szovjet újságírót láthatóan elmélyült munkával formálta meg, kár volt azonban, hogy az erre a figurára alapveiden jellemző dertis optimizmus nem Vonult végig alakításán. Darvas Ernő kolhozéinöke jóMkerillt. Kollár Líviának ismét traklörislaleány-szerep jutott. Dicséretremíltáan » mondhatjuk jórészt sikerrel is igyekszik megbirkózni ezzel a számára nem könnyű feladattal. Mácsay Emmi egyszerűén üde naivsága és Tábori Nóra robbanó frissessége hangulatos perceit jelentette az előadásnak. Az epizód, szereplök közül főként Vass Irma, Fan-kas József, Gémesi Imre. Lengyel Erzsi tiinl ki, de a többiek is szépen megállták helyüket. Sándor Sándor ügyes, kevés eszközzel is látványos, kifejező díszletekkel segítette ctő a sikert, a Meze,y Károly körültekintő, ötletes betanításában előadott orosz népi táncok pedig színes befejezését adták á darabnak. A „Széles mező" előadásával méltón búcsúznak Szegedtől az Idei szí. niévad végén a színház művészet és a közönség nemcsak tanul, de jót is szórakozhat ezeken az előadásokon-. Lő kő s Zoltán