Délmagyarország, 1951. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1951-05-06 / 104. szám

VASÁRNAP, 1961. MÁJUS l ELMfilETI tanácsadó • V A kapitalizmust erősíti-e, ha az egyen leg termelő u dogozó parasztok versenyeznek egymással? írtojg^étrol-jftü Jtózlc'ire húzódó kérdésc rsenyezhét-e uz egyénileg dolí/ojirpalra$?t? Az elvtársak álláspontig megye szerte különbózó ebben a kérdésben, A megyei PÉFOSZ-iiál például nz a felfogás terjedt el, hogy nem versenyezhet; nem helyes, hu pú*psvcrsenybcn áll két dolgozó paniízl, mert ez az egyéni parasztságot, a kapitalizmust erásrfti Ráadásul ez a seekláriánus Jcl'fogáts magától Kovács ektársti^ a DÉPOSü megyei titkárálól Ai'edl. Ebbeij, a lésryegvs és fontos kérdésben tfeyÁ^sMt a DÉFOSZ-nak úz a vSfepcnyr. hogy az egyénileg dolgozó parasztok versenye vógsás,oron a kisáruiermelö gazdaság népazeríísf lését , jelenti. j ,'A kérdés feltevéséből kjderül, hogy nem akadémikus elvi vitáról építi, de bizonyos fellélelek, bizonyos körülmények, meghatározóit keretek között még egyelőre létezik a nem szocialista, a lökés és akisárutermelő szektor is. Természetesem ez a gazdasági rendszer a népgazdaság szocialista szektorait támogatja minden erejével. De mindaddig, amig nem tudja pótolni valamely terülelén a nem szocialista szektorokat, addig azok létezéséi eltűri. A középparaszigazdaság, meg a kisparusztgazclaság azonban nem kapitalista gazdaság. Árutermelő gazdaság, kapitalizmust szül óránként — mint ahogy Lenin mondotta —, de még nem kapitalista, nem tőkés termelés. A szocialista gazdasági rend magatartása ezekkel a kisáruiermelö parasztokkal szemben lehál nem lehet ugyanaz, mint' a van ilt szó, hanem húsunikba-vé- ( lökés gazdaságokkal szemben. (A rünkbe yágó gyakorlati kérdésről; arról, hogy hogyan szervezzük, hogyan vezessük a tavaszi, nyári mezőgazdasági munkákat? Az (gyík csoport, amelyik osztja a HÉFOSZ véleményét, ebben a káráé ben úgy vélekedik: ,,versenyre persze szükség van a több lenn el és érdekében, de ez a verseny dűlök közötti verseny legyen és ne egyének közötti verseny." Ez a megállapítás a versenyről — véleményünk szerint — fából vaskarika. Egy-egy dűlőhöz 50—60 egyénileg dolgozó kis- és középparaszt tartozik. Mitől függ hát, hogy a dűlő jól, vagy. rosszul végzi el a tavaszi munkát? AIlói. hogy a dűlőkben lévő 50—60 dolgozó pakulákgazdaság, tőkés gazdaság). A mi időszakunknak még van '•gy jellegzetessége: az. hogy több mint 1 millió kisáruiermelö gazdaságunk van és a földterületünknek csak mintegy 20 százaléka van a •szocialista szektor kezén. A kisáruiermelö gazdaságoknak kell tehát az élelmezés és az ipar nyersanyagszükségletének jelentős hányadát megtermelnie. Igaz ez? Feltétlenül igaz, mert a földterület nagyobb része a kisávutennelők kezében van. Helyes ez így? Nem, ez nem helyes; ez állandó zökkenőket jelent. neveljük a még egyénileg dolgozó parasztságot is. A négyzetes kuko ricavetésre, a pólbeporzásra. a gépek és traktorok használatára. A verseny pedig azl jelenti, hogy azok az egyénileg dolgozó parasztok, akik még nem értették meg a közös gazdálkodás előnyeit, versenyezzenek abban, hogy melyikőjük tud többet termelni, melyikőjük lud többel adni a nép államának. Mi rossz lehel ebben? Vájjon a fejlett agrotechnika elsajátítása nem segíli-e hozzá parasztságunkat annak megértéséhez, hogy a közős gazdálkodás előnyeire ráébredjen? De igen. Egves elvtársak ezzel az érveléssel azt szegezik szembe: ez oda vezethet. hogy az egyénileg dolgozó j parasztok versenyezni fognak a termelőszövetkezettel. Erre mi azt válaszoljuk: aki versenyezni akar a traktorral, le tudja-e azl hagyni lóval — ám rajta: aki versenyre kel kaszával a kombájn ellen — ám rajta. Utóvégre arról van szó, hogy gyakorlati tapasztalatok alapján győződjék meg mindenki a mi igazunk, a kommunisták igazának helye=s?fréről. Egves elvtársaknak idézett érvelése úgy fesl, minlha néhány rossz munkál végző tszcs hibáját akarnák mentegetni. A rossz termés«redménv"kel nem lehel szavakkal elhomályosítani. Ha gazos a föld, azl nem le=zi tisztává a nagyüzemi gazdálkodás előTermészelesen csak a nagyüzemi I nyeiröl szavalt dübörgő frázis, hasíociatista gazdálkodás útján ter-1 nem meg kel! szervezni a t.-zcskben melhelünk elegendő nyersanyagot, rasat hogyan végzi el fcladat&l. F.1-! elegendő élelmiszert. I)e. azl jelenvégre az élő, eleven emberek, jelen esetben az egyéni dolgozó parasztok versenyeznek. Kit erősít az egyénileg dolgozó parasztok versenye? Erre a kérdőire csak egyféleképpen válaszolhatunk. Kit erő-ít a tiibbtcrnu-lás? Kit erősít az, ha irtatunk föbh nyersanyagot s a munkásosztályunk több élelmet kap? Az uralmon lévő munkásosztályt —. felelhetném!; rá —, néni demokráciánkat, vagyis a proléüriátus diktaiúrájátrÉsrfcH Styéndt. hif az egyénileg drftRn-^-TrrtWszt'ntlhbe! TeT' mel? Gyengíti az élelmezési nehézségeinkre spekuláló kulákoi; gyengíti U kapitalizmust végső soron. Mint minden egyéb feladatot, az égyéniieg dolgozó parasztok versenyéi is n szocializmus építésének szempontjából kell megvizsgálni. A kérdést tehát így kell fe'lenni; se.gíli-e. vagy gyengíti a szocializmus őpíiését az. ha „kél egyénileg d°' gozó paraszl versenyben 'áll egymással? Első ötéves tervünk második évében olyan gazdasági szakaszban vagyunk. amely hasonlíl és nagy .vonalakban megegyezik a Szovjetunió Nep (új gazdasági politika) korszakával. Ennek a gazdasági rendszernek jellemzője az, hogy a munkás©!tály kizárólagos birtokosa a hatalomnak" és a szar aliznnisi li-e mármost ez, hogy a kisárutermelő gazdaságok így, ahogy vannak, feleslegessé vá'lak? Vájjon elérkezlünk-e már oda. hogy a kisárutermelő gazdaságok tovább nem fejlődhetnek? Nem érkeztünk még el ide. Még fejlesztenünk, kell a kisáruiermelö gazdaságot rs, annak ellenére,- hogy tudjuk: a nagyüzemi gazdálkodás elönyösebb, jobb a dol- . gozó parasztoknak is. az államnak ményeil is. De - azt is tudjuk, hogy a dolgozó parasztok jelentékeny része. 30 százaléka, még egyénileg gazdálko•dile—A valóságtól szakadnánk el és amúgy is meglevő élelmezési nehézségeinkel növelnénk, ha ezeket a nagyiéiszámú kisáruiermelö gazdaságokat nem támogatnánk. Pártunk és kormányzatunk nem is ezt a politikát folytatja. Nemesített vetőmaggal, állami gépekkel, különböző kedvezményes hitelekkel támogatja ma is az. egyénileg dolgozó parasztságot. Nem azért, hpgy megszilárdítsuk. meri megszilárdílhatatlan; nem azért, meri hiszünk abban, hogy a kisparcellás paraszl képes lenne versenyre kelni a nagyüzemi termeléssel; hanem azért, meri a kisparcellás parasztok egyelőre a piacra kerülő gabona é- egyéb árucikkek többségét termelik. Ahhoz," hogy ötéves tervünk második évét sikerre vigyük, természetesen jszü'k'-éges az. hogv a fe<lelt agrotechnikai módszerekre ráa munkál, hogy megkapálják a földet, Lenin arra tanítóit bennünket, hogy ez az időszak, a „Nep" időszaka. a gazdasági verseny időszaka abból a ezempőnlból is, hogy a kapitalista szeklor versenyez a szocialista szektorral a ki-kit győz le elve a'apján. A győzelem termesze terén a szocialista szektoré, de mnes-e jó adag kishitűség azokban, akik az egvéni paraszt lerméseredm'nyétől féltik a tszcs "brinAreredAbban ez ' érvelésben, hegy ne versenyezzél; az egyénileg termelő paraszt, mert ári a tszcs* nek, burkoltan azt ismerik el ezek az elvtársak, hogy a nagy gazdasáv keve«ebb?lt lerme'het adott esetben. mint a kiíárutermelő gaz daság. De nézzük csak meg a felvetett kérdést a gyakorlatban. Dicsőség- j táblára írjuk fel a jól dolgozó | egyéni parasztok nevét, mintag-azda-jelvényt kapnak, sőt Kossuth-díjat is. Vájjon mindez tévedés lenne? Nem, nem tévedés. Annál is inkább nem tévedés, mert a még egyénileg dolgozó parasztok versenynvozgalma, az. hogy egymást többtermelési versenyre hívják ki alulról jövő, egészséges mozgalom, amit fejlesztenünk és támogatnunk kell. Nagy Mihály elvtárs, a megyei versenybizottság elnöke a versenyről írt önkritikájában azt írja: „egyes helyeken annyira elfajult a verseny, hogy még egyének is kaptak versenyzászlől," Hadd üdvözöljük a verseny ilyen irányú „elfajulását", mint annak egyik legegészségesebb formáját. Ami a versenyt illeti, az a szocializmus építéséi segíti elő. Ötéves tervünk megvalósítását. Vájjon az ötéves terv reális alapja mi? A számok? A gépek, vagy a dűlők? Nem! Sztálin elvtárs arra taníl bennünket, hogy az ötéves terv reális alap.ia maga az élő ember! Tehát mindenfé'e verseny alapja az egyéni versenv. A DÉFOSZ =zektáriánus elméleti tévedése ebben a gyakorlati kérdésben bizonyos fokig magyarázatot ad arra is, hogy egyes mezőgazdasági munkálatokban miért tapasztalunk elmaradást. Például, az elmúlt félévi begyűjtés kérdésében tudomásunk szerint semmifé'e módon sem erősíthette volna a kapitalizmust az. ha a z egyénileg dolgozó kisparaszt 20 °záza1á'k helyett 200 százalékra leliesíti beadási tervéi, vagy ha kukoricáját az eddig szokásos módszer helyett négyzetesen veti el. Igaz azonban az: a népnevelők jó munkájától függ, hogy a versenyben az egyénileg dolgozó parasztok közelebb jussanak a közös gazdálkodáshoz. Legyünk tehát tudatúban annak, hogyha az egyénileg dolgozó paraszt szomszédját versenyre hívia ki. azt ínépi demokráciánk, Pártunk iránti szeretetéből teszi. Versenvzése azl jelenti, hogy egy lépé«~el közelebb jutott a közös gazdá'kndás útiéhoz. Mindazok pe,dig. aki; a dolgozó parasztokat az egyéni versenyből ki akarják zárni sz°ktnriánus felfogásukkal, lényegében ezt az. első lépést, a tolónk való közeledést gyengítik. Gvengitik a verseny lendületét, gátol iák' ;a versenyt. Ezt az ..elméletei'' tehát el kell vetnünk, mint olyat, ami gálolia. lassítja a mezőgazdasági munkák ütemét. A koreai néphadsereg lőparanesnoksógának liadijelenfése Phenjan, (TASZSZ), A KoreaNépi Demokratikus Köztársaság főparancsnoksága közti: A néphadsereg egységei a kina1 önkéntesekkel együtt valamennyi frontszakaszon folytatták kemény harcaikat. A néphadsereg egységei a front egyes szakaszain visszaverik az - ellenség támadásait és nagy veszteségeket okoznak az ellenségnek emberben és technikai felszerelés, ben. A nyugati arcvonalon a néphadsereg Szöul térségében harcoló egységei május 4_én visszaverték az ellenség heves támadását, hét harckocsit megsemmisítettek és 7 ellen«éges repü'őgépet lelőttek. A pró, szapora lép'elkrl, az ofszágút mellett ludad Péteri Jóska, tgezében iskolástánku. arcát meg púpara,.csípte a kora rqayeU hideg. Azidöjgr tavaszról jár, becsapja az árukört. Jóska szeme a távolt kutatja: messze van-e meg az ismerős, fehérfalú épiíjell Bizony Messze. Csak meg kell állnia és ki kell vennie cipőjéből az! a fránya kavicsot, ami alattomosan befészkelte magát a talpa alá. Leül az árok 'széfére s fiizi kifelé lábbelijét. — Tán egy forint szorult bele, le? w"' PipáüS Olhber áll mögötte — t zűrben. — Ezért a forintért szentelt vizet senzgidvok — válaszolja Jóska s mutatja a kavicsot. — Atéisre-e? — indul meg a bcezé/g elé fi — Már nem nagyon, — Honnan jössz? — Tavimról, — Hoá? — Iskolába! Iz öreg is leid az árokpartra.. — Sok a; út, te gyerek. — Hát elég. Oda-vissza 14 kilo. méter. • — És megéri? — Meg hát. Tanulok. Az öreg ráncos kezével nagyot igazít a szűrén. — Én már csak azt mondom, hogy )iém éri meg ... — Nem-e? — Nem hát, sok a fáradság! — Maga talán egész életében pelyhes párnán aludt és tyúkhúslevest szürcsölgetett? — Netcne! De felvágták a nyelVedet! — Ami igaz, az igaz, még felvá• KOÍOZKODES engem, gyérgolt nyelvvel is! Az öreg csak kötözködik tovább. — A; ember megtanul írni, meg olvasni. Elég az. Neked is. — Már alcinel:. Nekem nem! — Hát te minek tanulsz? — Elektromérnök leszek ... Amaz felkapja a fejét. — Azt sem tudod, mi az! Tízéves fejjel — s nagyot mosolyog derült lelkében. Jóska felcsattan: — Haj ja.el először is: 14 éves vagyok, általános VIII.-os; másodszor: én azt jobban tudom, mint •maga; harmadszor — s ezt jól figyelje meg: — most nem az a világ van. ami volt! Lehet tanulni s kell is. Ma nem havat söpör tz, akinek ember gyógyításra van tudománya. És mert miénk az ország... — A tied tc? — A: enyém is, meg a magáé is, csak észre kell vegye, nem pedig bebújni a subába s csuk a szőréig látni. Ez a nyolcadik éve. hogy járom ezt az utat. Télen fagyban — nyáron melegben. Néhány évvel ez. előtt még lyukas cipőre tellelt csak. De most nézze, milyen erős a tat. pu. la! — Két hónap alatt elnyüvőd, gyerek! — Akkor lesz másik Nem gond már nálunk egy új cipő. A paraszt is emberi életet cl. ha akar... — Ki nem akar? — Hát maga, például. Mondja: van magának fiaT — Von hát. — Hány éves? Úgy húsz körül... Jóska összehúzza kissé ferde szemét ; — Tanult valamit? — Hát... l.álja! Maga nem érti meg, hogy az idő múlik s a világ változik. Maga nem tanulhatott, mert nem leheteti, de a fia már tanú'liatotl volna ... Jóska t/ízbe jön. — Nézze, bácsi. Nyolc éve 14 kilométert gyalogolok. Dr nem sajnálom ezt a fáradságot. Középiskolás. majd egyetemista leszek. Villanyt adok a falvaknak, tanyáknak, Magának is. Érti? — Értein én, érteni, ne kiabálj! Jóska szemrehányóan néz a pipafüstbe. — Nem kiabálok én. csak magyarázok. Még havgosabban kéne magával beszélni, hogy megértse: miről van szó! — Értem év, csak ., A gyerek közbevág: — Csak,, luit... mindig i~t mondja .. . — Hát, ha nem hagyod kibeszélni az embert. Szóval csók az a baj. hogy parasztnak is kell lenni. Jóska, széme ismét összehúzódik: — Ezt mondták régem is, meg. hogy nem lehet mindenki szegény. Még ma is hirdetik, hogy szegénye, ké a mennyeknek... — Ki szánt, meg ki arat —okoskodik a szűrös, hogy kivegye mindazt, ami a gyermekből kive. heUj. — Majd a gép! A szovjet, meg a magyar gép... — Gép ... gép ... a géphez is ember kell... — Kell! Tanult ember kell... lenni fiadat — Ne agitálj te köc! — Én csak azt mondom, akinek isze van, használja. Jóska 'felállt. így is még szetyo. ríiania kell lépéseit, nehogy elkéssen. — Az öreg is feláll. — Hát csak menj'! — Maga meg nyissa k-i a szemét bácsi és taníttassa a fiát, mig nem késő — Én aztán már nem... Péteri Jóskában megáll a lélekzetvétel ekkora konokságon. — Fura egy csökönyös öregember maga... — ... mondom, én nem, mert nz állam taníttatja. Igaz, nem villanyos mérnök lesz, hanem lanár. Pesten jár, mert olt akar azok között, akik majd a tc tanítják tovább ... .4 gyerek arca elmosolyodik, mig hallgatja a; öreg bácsit. — .4 bba az iskolába járt (i is, ahová tc. csak a másik tanyarészről. dr ö l(i kilométert tett meg .. — Hinnyg — buggyan ki a szá Péteri Jóska szájából. Az öreg száján is szélesre fut a mosoly. — Hát mennyünk, mert én is elkésem... — Honnan — fordul még hirtelen vissza Jóska. — A tanfolyamról, amire most vonlak be a közeli állami gazdaságban ... A két szempár összevülan. És nincs is többet mit mondaniok egy. másnak. Ez volt az első eset. hogy Péteri Jóska és Labádi bácsi elkéstek az ó>™<-'- Híves László. GYŐZNI FOGUNK! KOREAI DIÁK LEVELE SZEGEDRE Nagy öröm érte a Szegedi Vízmütelep, Erdőgazdaság és Varga Kőtélgyár középfokú politikai iskoláján résztvevő dolgozókat. Idegen. furcsafrási'i levelel kaptak, A levele? Kim Dson Dok koreai elvtárs írla, aki -jelenleg Leningrádban tanul. A levél története pedig a következő: A Vízműtelep, Erdőgazdaság és Varga Kötélgyár közös középfokú politikai iskoláját Kiss Istvánná, Vermes Éva elvtársnö vezette. Kiss' elvtársnö férje vegyészként Leningrádban tanul, ahol sok nemzec fiai tanulnak még rajta kívül és élvezik a Szovjetúnió nagylelkű segítségét. Ott tanul a többi között Kim Dson Dok elvtárs is, mégpedig együtt lakik Kiss elvtárssal. Az egyik alkalommal erről beszélt Kissné elvtársnő a szemináriumon és felolvasta férje egyik levelét, amelyben elmeséli, hogy a koreai elvtárs milyen hosszú idő óta nem hallott a családjáról. Elmesélte azt is, milyen sokat tanul tőle: fegyelmezettséget. igazi kommunista magatartását, hősiességét. A politikai iskola hallgatói elhatározlak. hogy levelel írnak az is. meretlen koreai elvtársnak. akit azonban már az elmondottak alapján is szívükbe fogadtak. A levél elment s nemsokára rá megjött a válasz, amelynek másoItjrát és magyarnyelvű fordftá'ái rr alábbiakban közöljük: 41 jy Ifi Hdi ÍVFTERTF otíHl di ve Hit Hz -uj ' Ku «• H'J-id L't ind 4 fa C [dul'U'tH '/Í Víád út H11 14 H AA* rfútj 'I* tWt tií-jd JtMíh V'hl'yjttif -L-L.*' -RÁL isÚiJLH "0X11*4 vjrádllnf AteM í!-Jíj) -v-ui li AM-i iLihí -iu4 ji>nö »luL J)*te| ».';" -J i, zl *t»J-í| ifi 1»t Bit »V A VI -J-TÓF ut+hy tinit fi-1 é4 <2 .| -tol -II izyi»l i \SsU *l*\ M'l eiHálBd W NHV' v'ij'ts iSáíM Hú!t-t S«! ik't c ylt - V-tJ 1 H'i-I 4 IFI "tv TÍFITTO ITT V;T •g-j-iö i-t a":- -uH'J '•ti lil»| alAHtl ifj-zí'i-1 u 'ü i i-iífi >tiifn •H Sitt4 fifgq H VHt Ií;f i-t tol? f "I" tt-j-m 4H»T 'ivB Állt ' i I9i I 3 i o \ 'j f ''-! -tié-O Kedves Elvtársak! Kedves leveliikért fogadják há'ás köszönetemet. Én Leningrádban tanulok és Kiss elvtársiul egy szoba, ban lakom. Mint jól tudják, Koreában véres háború d <, egész népe Koreának hareol az amerikai imperialisták ellen, hazánk függetlenségéért. Én Is n fronlrn szerelnék nirniil. Kél kérvényt is küldtem már kormányunknak, hogy ezt engedjék meg. Nent kaptam azonban engedélyt, így tovább tanulok itl. a Szovjelunlóbán. Kedves ma. gyar elvtársak, magyar ifjak". Én is azoit a véleményen vagyok, amit Írlak — és ezl még jobban megerősítem: Győzni fogunk! Győzni fogunk, meri a világ minden országának népe segil nekünk ebben Tudom azl Is, hogy a magyar nép Is kUiinilsen sokat segít nekünk, egyiittérez velünk. Győzni fogunk, mert velünk van a hatalmas Szovjetunió és nterl .-iktiva:i segít bennünket a nagy kinai nép. Győzni fogunk, meri velünk van a népek .veiére, a nagy Sztálin! Küsziiniim az elvtársaknak azt Is, hogy a magyar nép orvosokat küldött hozzánk, anyagi és erkölcsi segítséget nyújtott nekünk. Ami a családom illeti, eddig még semmi liirl senv kaptam róluk. Anyánt és testvérem Phenjang'til 10(1 kilométerre északra laklak. Hallottam, hogy ezt a községet elfog'alták HZ amerikaiak ék ha megtalálták Pártunk helyiségeit, akkor (elgynitották a párttagok házát és megölték a párttagokat és hozzátartozóikat. Ettől azonban a koreai nép nem ijed meg. Kívánom, hogy uz elvtársak szocia'lsta magyar hazájuk építésében minél nagyobb sikereket érjenek el é'- biztos vagyok benne, hogy az elvtársak ezt a gyönyörű feladatot a legszebb eredményekkel fogják lelleslfenl. Éljen a magyar és koreai nép iirök barátsága! 1951 márc. 14. KIM DSON DOK-