Délmagyarország, 1951. április (7. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-15 / 87. szám

4 VASÁRNAP, 1951. ÁPRILIS 1». Beszéljünk olyan érthető, világos magyar nyelven, MUST RÁKOSI ELVTÁRS Két levél a nyakatekert „pártnyelv" elleni harcról Kedves DélmagyarorszAg! Örömmel olvastam a „Ne beszéljük át a kérdést" dmü cikkel, amely Révai elvtárs beszéde alapján a magyartalanságok kérdésével foglalkozott. Az intézetünkben tartott szabad pártnapokon, de másutt is több alkalommal megfigyeltem, hogy a pártonkívüli hallgatók és a párttagok egyaránt idegenkedéssel hallgatták a ,feltérképezéseket", a „lápolitizálásokat", az „arra vesszük az irányt" és az ehhez hasonló nyakatekert „pártnyelvel". Remélem, hogy végre javulás mutatlcozik majd a bürokratikus tolvajnyelv 8 serdejében és mind az előadók, mind a párt funkcionáriusok a Rákosi elvlárs által használt, tiszta, érthető, világos magyar nyelven beszélnek majd az értekezleteken, előadásokon. Meg kell említenem, hogy a ,,Dél magyarország" cikke elölt is Rozsos Antal elvtárs, az MSzT káder képző iskola vezetője több allcnlommal nyesegette ezeket a kinövéseket is jelenleg is az egyes lciselöadások után itt az iskolán megbíráljuk az előadókat o helyes is magyaros fogalmazás szempontjából. Véleményem szerint ezt a módszert hasznos lenne mindenütt alkalmazni. Helyesnek tartanám ezenkívül, ha mindczelcnek a magyartalanságoknak a kiküszöbölésére brosúra PÁRTÉLET Jobb szervező és po'itikai felvilágosító munkával biztosítsuk A TÖMEGPROPAGANDA ELŐADASOK SIKERÉT jelennék meg és a ezzel a kérdéssel. ,Délmagyarország" is rendszeresen foglalkoznék Szabadság! JÁVORRA FERENC igazságügyi dolgozó Kedves Szerkesztőség! Valóban ideje, hogy megkezdjük a harcot az ellen • veszélyes jelenség ellen, amelyre Révai elvtárs hivta fel flgyelifiünket. Véleményem szerint az oktatás segít ezen a téren. írjon az újság helyes magyarsággal éa az oktatók, szemináriumvezetők is helyes magyarsággal beszéljenek. A kezdő, még járatlan előadók ezért inkább irják le beszédüket az előadás előtt, hogy meggondolhassák a helyes mondatszerkesztés és a helyes kifejezéseket. Igen helytelen az Idegen szavak használata is Írásban és be. szédben egyaránt. Alapfokú szo mináriuml hallgató vagyok éa szomorúan tapasztalom. hogy szemináriumi füzetünkben is igen sok idegen kifejezés fordul elő. Ezeket a füzeteket pedig magyar, nyelvű elvtárs állította össze, magyarnyelvű hallgatók számára. Itt, Szegeden ts például érde. ken példáját találtam az idegen szavak felesleges használatának. Az MNDSZ központi irodájának ajtaján kis tábla s an a következő felírással: „Adminisztrátor" Amikor ezt szóvátettem, azt a feleletet kaptam, hogy nem találtak rá helyes magyar kifejezést. Az adminisztrátor francia eredetű szó és Intézőt, ügykezelőt, hivatalnokot jelent. Sokkal kifejezőbb lennew ha az ajtóra, ahol dolgozik azt irnák ki: Iroda. Ennek helyességét bizonyítja az is, hogy egy asszonytársam éppen nemrégen kérdezte meg ez elfttt az ajtó előtt: vájjon, hol van az MNDSZ Irodája, meri itt nem az a kiírás áll. Érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni, hiszen nyelvünk, helyes magyar beszédünk valamennyi, iink nagy kincse. Szabadság! KISS MIHALYNÉ. Bocskai .a. 9. sz. alatti lakos. A tömegpropugandu előadások megszervezésével Pártunknak az a célja, hogy biztosítsa a dölgozók széles tömegei eszmei politikai színvonalának emelését, párttagjaink és a pártonkívüli doli gozók tömegeinek oktatását. Az előadásokon azok a párttagok vettek részt, akiket nem kapcsollak be a szervezett oktatásba, de résztvettek az előadásokon a pártonkívüli népnevelők legjobbjai, a békefelelősök s mindazok, akik a termelésben és a békéért folytatott harcban Pártunk célkitűzéseit kövelik és szerelnek tanulni. A tömegpropaganda előadások megismertettik a Bolsevik Párt dicsőséges harcait, a nemzetközi helyzet ós a bókéért folytatott küzdelem időszerű problémáit, ötéves tervünk eredményeit és feladatait. Mindezek olyan tudnivalók, amelyek birtokában a dolgozók a feszült nemzetközi helyzetben, a külső és belső ellenségeinkkel szemben vívott harcban eredményesen állhatják meg helyüket és teljes erővel támogathatják Pártunk és kormányunk oélki tűzéseit. Alapszervezeteink többsége megértette az előadások jelentőségét. Felvilágosító munkával igyekeztek biztosítani az előadások látogatottságát. Olyan elvtársaknak adták át a látogatási jegyeket, akik megérdendik azokat, szeretnek tanulni és a tanultakat népnevelőmunkájukiban felhasználva, átadják dolgozó társaiknak. Ügy mint Tombácz Magdolna elvtársnő a Texlilkombinát dolgozója, aki ebédidő alatt ismerteti dolgozó társaival az előadásokon tanultakat. A tömegpropaganda előadások komoly nevelő erejét bizonyítja, hogy például a Gyufagyárban az előadások reriszeres látogatói közül 3 dolgozót vettek fel Pártunk tagjelöltjei sorába. Ezek az elvtársak jól megállják helyüket n termelésben és a felvilágosító munkáJban egyaránt. Ezek a példák is azt bizonyítják, hogy a tömegpropaganda előadások eredményesek voltak. Az előadások nemcsak könnyű tanulási lehetőséget, hanem egyúttal szórakozást is nyújtanak, hiszen minden előadás után filmet vetítenek, amelyek szorosan kapcsolódnak az előadás mondanivalójához. TUnn,. >.. a előadásaink meginditása után igen nagyvolt az érdeklődés, hiszen egy-egy előadáson 450-600-an jelentek meg. Ezek az elvtársak komolyan fejlődtek és a jövőben magasabb oktatási formában vehetnek reszt. Eredményeink mellett azonban különös képpen az utóbbi időben komoly hiányosságokkal találkozunk Alapszervezeteink elhanyagolták 'az ellenőrzés munkáját. Ezt a hibát követte el a pártbizottság oktatási osztálya is, mert csak akkor foglalkoztunk komolyan az ellenőrzéssel, amikor már lemorzsolódás mutatkozott. Nem nyújtottunk kellő támogatást alapszervezeteinknek. A Tiszamonti Fűrészek szegedi üzemében az elvtársak nem tudták megmondani, mikor Vettek részt utoljára az előadásokon. A titkár elvtárs egyszer sam ellenőrizte, hogy az elvtársak résztvesznek-e azokon. A Gázgyárból akkor küldték vissza a jegyeket, amikor az árát kértük, azzal az indoklással, hogy „nem tudták eladni". Meg törtéint az is, hogy egyes elvtársak, amikor megkapták a jegyet, azt eltették, megfeledkeztek róla, vagy azért, hogy megszabadulj anak tőle, odaadták olyanoknak, akiik nem járnak el az előadásokra, vagy ha látogatják is azokat, a tanultakat nem adják" át dolgozó társaiknak, egyszóval nem érdemlik meg, hogy résztvehessenek ilyen előadásokon. Ugyanakkor becsületesen dolgozó párttagok éa pártonkivüliek nem jutottak el az előadásra. Előfordult olyan eset is, hogy a vezetőségi tagok maguk közölt osztották szét a jegyeket, csak azért, hogy ne kelljen az előadásokra látogatókat szervezni. A fentemlített hiányosságok meglehetősen gyakoriak és kisebbnagyobb mértékben több pártszervezetünknél megmutatkoznak Minden alapszervezetünk íegfőbb kötelessége, hegy megvizsgálja ezen a téren végzett munkáját és felszámolja a hibákat, hiányosságokat. Alapszervezeteink legfontosabb feladata, hogy kijelöljék a különböző előadásokra a P. H. felelősöket. rPöbbször megküldtük már alapszervezeteinkhez a tömegpropaganda előadások látogatásának me átszervezésével kapcsolatos ismertetőt. Ennek ellenére még jelenleg is komoly mulasztások ta. tapasztalhatók ezen a téren. Alapszervezeteink vezetőségei elmulasztották a felelős elvlársak kijelölését, vagy ha ez meg is történt, nem nyújtottak számukra kellő támogatást. Az elvlársak ilyen esetben a legtöbbször arra hivatkoznak, hogy sok a dolguk és nem érnek rá. Megfeledkeznek arról, hogy éppen azért nem tudják ellátni a fokozott feladatokat, mert mindent maguk akarnak elvégezni. Igy elmerülnek a részletkérdésekben, nem tudják irányítani ós ellenőrizni a munkát. Egyes elvtársak arra hivatkoznak, hogy a párttagok között vannak olyanok, akik nem vállalnak pártmunkát. Ha alaposan megvizsgáljuk ezt a kérdést, kiderül, hogy azért merülhetnek fel ilyen problémáik, mert alapszervezeteinknek ezek a vezetőséged keveset foglalkoznak a párttagok nevelésével. Nem bizzák meg az elvtársakat önálló feladatok végrehajtásával, vagy ha igen, akkor is magukra hagyják őket, nem adnak kellő támogatást munkájukhoz, nem kérik teámon az elvégzett munkát s így a fejlődőképes elvtársaik nem fejlődnek, elkallódnak. Azok az elvtársak, akik egyedül akarják megoldani a feladatókat, nem képesek kellőképen irányítani a munkát, feltárni a hibák okait s így az ellenségnek is lehetőséget adnak arra, hogy romboló munkát végezzen, befolyásolja a becsületes párttagokat, pártonkívüli dolgozókat. A lapszervezeteink vezetőségei, nek elsősorban a titkár elvtársaknak fel kell számolniok a fentemlített hibákat és az egész párttagságot be kell vonmiok a feladatok elvégzésébe. Biztosítaniok kel], hogy aktivizálják az elvtársakat a tömegpropaganda előadásokon való részvételre, mert párttagságunk és a pártonkívüli dolgozók eszmei politikai színvonalának emelése az' eredményezi, hogy eredményesebben tudjuk megoldani azokat a feladatokat, ajjielyeket Pártunk IL országos kengreszszusának határozatai tűztek elénk. Pax>di János — Nein (rom alá, megmondtam — hát mit akar még? Az öreg Koszó homlokára tolta a szemüvegét és felállt. — A maga dolga — mondta sértődötten —, nem erőszak. Lassan akkurátusan összepakolta papírjait, zsebéből előszedett egy apró-piros.ceruzát és jó erősen kipipázta az öreg asszony nevét. i — Ezzel jelölöm meg a rekaciósokat — mondta jelentőségteljes hangon, hogy értsen belőle az öreg asszony. Az úgy tett, mintha nem figyelne rá. Koszó erre fejébe vágta a kalapját és becsapta maga után az ajtót. Nem köszönt, de minek is köszönne, mikor ilyen csúfság még nem esett vele, mióla népnevelő. — Vén kecske, — sziszegte utána örzse néni és legszívesebben hozzáhajftotta volna a szakajtót. Ez még délelőtt történt. Délben megetette a csirkéket, meg a malacot, amit a mult héten vett egy gyevi embertől — és várta az unokáját. Mar jóval elmúlt két óra mikor a Pistike hazajött. Szótlanul rakta elé az ebédet. Ö maga nem evett. Semmi kedve sem volt az ételhez. Pistike feszengett a széken, !ecsprgalta levessel a nadrágját, de nem mert szólni, mert jobban ismerte öreganyja arcát, mint a nagybetűket. Igy telt cl nz ebéd. Délután odaült az ablakhoz és nézegette az utcát, fogatlan szája lassan mozgott, mintha magában beszélne. Pis. tike az nsztalnái körmölte a leckét. Máskor szívesen elüldögélt így estefelé, do most nem hagyta a nyugtalanság. — Még, hogy azt akarom, liogy visszajöjjenek az urak... Essen beléjük az istennyilai Ifi évig szolgáltam a Sávoly méltóságosnál. Nekem elegem volt belőlük. — Dühös volt oz öreg asszony nagyon, haragudott az öreg Koszóra, önmagára, mindenkire, az egész világra. Odakünn már leereszkedett az alkony, keletről közbefogta a búzák tetejét, körülölelte a fákat s a csillogó esőcseppeket. Másfél hete, hogy szakadatlanul esett. Nem sokan jártak ilyenkor nz utcán s a ritkán járó villamosok megtellek utasokkal és ar a néhány ember, akinek sietős volt az útja. nagy fekete esernyő alá rejtette a fejét. 'A'z esőcseppek megliomáiyositották az ablakot. Orzse néni nrhezen látott át rajtuk. Olyan sivárnak tűnt most a tavasz, mint az élete, A lánya egy éve Pestre ment egyetemre, ö meg itt maradt, mint a kiszáradt fa. Hétszámra nem nyit. ják rá uz ajtót. f — Nagvmama. • Pistike vékony hangja úgy szólt, mint egy ezüst ésengö — mondja már, hogy van a nagy Bo betli.' \r öreg asszony felfigyelt rá és apró mosoly futott át ráncokkal barázdáit arcán. A gyerek hozzáfutott és ölébe fúrta a fejéi. Orzse néni megsimogatta a haját. A füzetben, mint szarknlábok sorakoztak u belük. Megvédjük.., — A békét nem nagy betűvel írjuk. A gyerek mnkriueosan dobbantott lábával. — De én azzal akarom! 'A'z öreg asszunynak valami rossz érzés lopakodott a szivébe. Sajnálta már. liogy összekapott Kószóval. Alá kellel! volna azt as fvrt Írni, nem esett volna le az aranygyűrű az ujjáról, annál is inkább, mert soha sem volt rajts. — Eb, mit számít az az egy aláírás — hessegette el ORZSE NÉNI önmagától gondolatait. Nézte Istikét és újra eszébe jutott a lánya, meg az őt ért sérelem. — Látod, nem írt az a bolondos anyád. A gyerek cso'dálkozva nézett rá. — Miért bolondos? — Mert itthagyott. Nem is szeret az már téged. Istike hirtelen kiszakította magát a karjából. — Nem igaz, szeret. Jobban szeret, mint téged. S a gyerek kis arcát, áttüzesílette a büszkeség. Otthagyta a nagyanyját és visszament az asztalhoz. Már felgyúltak az esti fények a városban, mikor zörögtek a kapun. Az öreg asszony soká kereste a kulcsol, nem akaródzott kimenni az esőbe. A járdán tócsába gyülekezett a vfz és átnedvesítette a mnmuszát. — Ilyen Ítélet, időt — zsörtölődött. A sötétben elvétette a lépést s beletaposott a sárba, összerántotta magán a nagykendőt és megfordította a zárban a kulcsot. — Hát téged mi szél hozott? Lázár Gyurka csak a szobában üdvözölte az öregaszszonvt. Lerázta sapkájáról a vizet, kabátját is levetette. .Magas, vállas fiú volt, barna szemében álmodozó mosolygás. — Hogy mi szél hozott? Hát jöttem magukhoz szót váltani. — Szóval agitálsz? — Hát persze — nevetett a fiú. — Perszé, hogv agitálok. Mert tudja, az úgy volt, hogy délután összehívták az elvtársakat és illés elvtárs kihirdette, hogy örzse néni rést iilöjt a béketáhor falán. Mondom, eljövök megnézni. örzse néni odébb húzódott a fiútól és hirtelen nem tudta, nevessen-e, vagy bosszankodjon. És aztán, liogy néz ki ez a rés? Gyurka elővette a békelvet s a sok-sok feketétő név közt ott világított egy üres kocka. Látja, itt jönnek lie az imperialisták! — mondta. örzse néni megnézte, aztán hirtelen eszébe jutott az öreg Kúszó és lerakta a papírt az asztalra. Istike abbahagyta az írást és rájuk nézett, bántotta nagyon, hogy semmibe veszik a felnőttek. Gyuri bácsi — kérdezte felkönyökölve az asztalra — hogy férnek bo azok az impe. .? —< itt megakad), mert hosszú volt még a szó hatéves fejének Lázár Gyurka elkomolyodott. — Beférnek azok Istike, be azok akárhol, ha valaki nem dolgozik rendesen, a papok szavára hallgat, vagy nem akarja a l>ékét, az csak tágítja a hasadékot! kz öregasszony .visszat elepedett az ablak mellé, nézett kifelé az. ablakon, de félszemével figyelte a fiút. Olyan ez a gyerek, hogy legszívesebben ittmarasztalná. Helyén van az esze. Nem állhatta meg, hogy közbe ne szóljon. Hát ki nem akarja itt a békét! — Kicsoda? Hát a Viola utcában Örzse néni. az Erdősoron Sávoly méltóságos úr, Amerikában meg Truman. Az öregasszony hirtelen egészen kicsire zsugorodott a székben. Nem szólt, csak sűrűn pislogott a szemével. A má_ sik könyörtelenül folytatta. — Őket megértem, de magát, aki annyit kapott a demokráciától .., Az öregasszony homlokát pirosra festette a feltámadt indulat. — Nem mondanád meg, liogy mit? A fiú úgy sorolta, mintha könyvből olvasná, de szavaiban olyan szép volt az élet, hogy akaratlan megilletődéssel nézett rá. — És maga örzse néni itthon ül a kuckóban, vagy pletykál a vénasszonyokkal. Magát nem érdekli semmi, még az sem. ha kigyullad feje felett a ház. Tudja mi hiányzik magából? A szeretet. Nem szeret maga senkit, a lányát se, hazáját se, de önmagát sem! Ne is írja alá ezt az ívet. Nem akarom, hiszen maga is együtt ballag a méltóságokkalI — Hogy én? az asszony felemelkedett a székből, lassú öreges lépéssel közelebb lépett a fiúhoz és úgy érezte, torkát kegyetlenül szorítja a keserűség. Szemében egészen kialudt a fény, válla nagyon meggörnyedt és egészen kicsi öregasszony lett. Gyurka megsajnálta, szólni akart, de a másik intett a fejével. — Hagyjuk, neked van igazad. Hát mi hasznomat veszitek nekem? Vénasszony vagyok, vén reakciós salrafa, — ahogy az öreg, a Kószó mondta délelőtt. Mire vagyok én jó? Hétszámra nem nyitjátok rám az ajtót. Csak ezt ird alá, azt ird alá. de minek? A vejem agyonverték a háborúban, a lányom meg ti vettétek cl tőlem 1 Eddig jó volt neki itt a gyárban, most mérnők akar lenni. Textilmérnök. Hát va!ó ez a nőnek? És most te is jössz ezzel a papírral. Hát ilyennel akartok ti harcolni az ágyúk ellen? Bolondok vagytok ti Gyurka! lálod ezt a porontyot? Ez talán boldog lesz. de én? 'A'z öregasszony hirtelen hallgatott el. A szobában rsend lett, csák Istika szuszogása hallatszott 'A'z asztalon szöszinötőlt valamit a tollával. Lázár Gyurkának fátyolos lett a hangja, mikor megszólalt. — Nem öreg maga örzse néni. hiszen fiatal a szive. Mért nem jár maga a nöszövetségbe. hogy tanuljanak magától a fiatuloljj Magához búzta az öregasszonyt és megszorította a kezét, aztán összecsomagolta a békeiveket és menni akart. — Azért tudja örzse néni igaza van. Egyedül semmi az ember, de ha összefogunk, ebből a sok-sok gombostű, fejnyi aláírásból olyan falat kovácsolunk, de olyat...! Már a kilincsen volt a keze, mikor az öregasszony utánaszólt. — Te Gyurka, tényleg nem akarod, hogv aláírjam? Gyurka zavartan bökte meg ujjával a homlokát, úgy left. mintha erről egészen megfeledkezett volna. Visszament, odament az asztalhoz és kiterítette a békeívet. Az öregasszony felrakta orrára a szemüvegéi «js kivett* istike kezéből a tollat. Jó ideig kereste a szemével a feliér kockát, de nem találta. — Te Gyurka — kérdezte — hol van az a rés, ahol bejön az ellenség. Gyurka it kereste, dc az úgy eltűnt, mintha olt sem lett volna. Zavartan álldogállak ott ketten. Istike felkacagott. — Azt már kereshetitek, mert betömtem. Lát iátok? A két felnőttnek szemébe lopakodtak a dülöngő betűk. — Seres Istike I. o. tanuló. BOZÖ LÁSZLÓ