Délmagyarország, 1951. április (7. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-10 / 82. szám

DELNMYWÍC AZ OLASZ KOMMUNISTA PÁRT LEGFONTOSABB FELADATAIT TARGYALTA A RÓMAI KONGRESSZUS. A TEXTILK0MB1NAT DOLGOZÓI ÜZENIK GYŐRBE ÉS PAP ARA: MEGNYERJÜK A VER­SENYT — MEGVÉDJÜK A BÉKÉT VIII. ÉVF. 82. SZÁM. ARA 50 FILLÉR. KEDD, 1951. ÁPRILIS 10. Szeged dolgozói ia egyöntetűen követelik t KÖSSÖN AZ ÖT NAGYHATALOM BÉKEEGYEZMÉNYT Vasárnap óriási lelkesedéssel kezdődött meg Szegeden is a békealáírásgyűjtési mozgalom Vasárnap reggel Szegeden is megkezdték diadalútjukat azok a gondosan elkészített fehér ívek, amelyeken becsületes dolgozók neved sorakoznak egymás alá. hogy követeljék az öthatalmi bé­keegyezmény megteremtését, köve. teljék a béke védelmezését. A Ma gyar-Szovjet Társaság kerületi szervezeteinek helyiségei már ko­rán reggel megteltek népneve­lőkkel. Ide sereglettek a párt­szervezetek, tömegszervezetek népnevelői. a békebízottságok harcos tagjai és velük együtt mindazok, akik az aláírásgyűj­téssel is küzdeni akarnak a tar­Jós béke biztosításáért, küzdeni alkarnak békés alkotó munkánk­ért, az életért. Harcos sereg indult útnak va­sárnap sorra a házakba, sorra minden dolgozó családhoz. Va­sárnapi lelkes útnaikindulásuk egyenes folytatása volt annak az öntudatban erősödő, bizakodó hangulatnak, amely már az el­múlt héten is jellemezte az üze­mi, kerületi ropgyűléseket, béke­kisgyűlésekel. A Szegedi Ken­derfonógyár 15 üzemrészében például az elmúlt héten minden­nap békekisgyűléseken ismertet­ték a békealáírásgyüjtési mozga­lom jelentőségét. A eérnázó üzemrész szombati békegyűlésén minden dolgozó résztvett. Son­koly Itnréné sztahánovista kije­lentette: — Ugy akarom erősíteni a bé­ketá'bort, hogy május 1 tisztele­tére egy gép kezeléséről két gép kezelésére térek át. Ugyanez a gondolat fűtötte a többi közölt Király Jánosnét is a Szegedi Ecsetgyárban, amikor a békekisgyűlésen megfogadta: 11 korong-ecsetet gyárt ezentúl na­ponta azért, hogy még erőseb­bek legyünk a háborús ' uszítók­elleni harcban. Az ujszegedi Kenderszövőben is a békegyűlé­sek alkalmával egész sor mun­kafelajánláls született. Lindák­Zsuzsa, Gátvölgyi Pálné sztahá­novista, Szélpál Lászlóné kop­SEOIÓ is mind azt fogadták, hogy május elsejei tervüket három­négy nappal előbb fejezik be. Méltó folytatása volt ezeknek a felajánlásoknak, a kisgyülések békeharcos szellemének a béke­aláfrásgyiijtés megkezdése. Egysze­rű rajzok, de a béke, a még bol­dogabb jövő iránti szeretettől megszépült színes díszítések övezték az aláírásgyűjtő íveket. Fehér galrib, zöld ágak, virá­gok, vörös csillagok díszlettek az íveken. Gácai Erzsébet, az áru­davezetőképzö iskola hallgatója - például Sztálin elvtársat rajzol­ta a békeívre, mellé pedig gondo­san odafestette, amint a béke zászlaja alatt menetelnek a fia­talok. A békeívek mindegyike ehhez hasonlóan a nagy Szovjet­unió, Sztálin és Rákosi elvtár­sak iránt érzett szeretetről, ra­gaszkodásról tanúskodott és mindegyik ugyanazt az elszán! gondolatot fejezte ki: „A béke biztosítása ég a nem­zetközi biztonság érdekében kö­veteljük, hogy az öt nagyhata­lom, az Amerikai Egyesült Álla­mok, a Szovjetunió, a Kinai Nép. köztársaság, Anglia és Franciaor­szág kössön békeegyezményt." Egyetlen becsületen család sem akar kimaradni az aláírásból Minden becsületes családnál öröm. mel fogadták ezeket az íveket, örömmel fogadták az aláírástgyüjtő párokat. Rókuson Korondy Vilmos, né megölelte, megcsókolta a népne. velőket a meghatottságtól. — Boldog vagyok, hogy aláírha­tom a békeívet, — mondotta. — Ki­lenc gyermekem közül kettő a Kos. suth Akadémián tanul, egy pedig Budapesten békebizottsági titkár. A béke harcosai ők s én tudom, hogy aláírásommal az ő munkájukat se­gítem és az ő jövőjüket védem. Nem egy ilyen megható jelenet­nek voltak vasárnap tanúi a nép­nevelök, békénknek az a mintegy négyezer élharcosa, akik vasárnap útnak indultak. Nagy szeretettel és örömmel fogadták őket mindenütt, ahol a béke hívei laknak, szeretet­tel és őrömmel fogadta minden be­csületes dolgozó. Gémes Sándorné például büszkén mesélte a népneve, löknek, hogv férje, aki a Gázgyár­ban dolgozik, 150 százalékos telje­sítményével járul hozzá Valameny­nyiünk békéjének megvédéséhez. — Én sem akarok kimaradni a békeharcból — jelentette ki. — Aláírom a békeivet, de e mellett igyekszem takarékossággal is hoz­zájárulni országunk és ezáltal a bé­ketábor erősítéséhez. Ünnepi hangulat hétfőn az üzemekben Hétfőn továbbfolytatódtak az aláírásgyűjtések. Nem lehet egyet­len olyan becsületes, hazáját, bol­dog jövőnket szerető család sem, amely ne akarná aláírni a béke­ivet. Ezért folytatták munkájukat hétfőn még fokozottabban a népne. velők. Hétfőn reggel már ünnepi han­gulat uralkodott a szegedi üzemek­ben. A munkába siető dolgozóik ezen a napon azzal a tudattal lép. ték át az üzem kapuját, hogy ter­melési eredményeik fokozása mel­lett a békeivek atáirásával is be_ bezonyithatják, elszánt harcosai a Szovjetunió-vezette béketábornak. A béke dalait zúgták a mikrofo­nok, a béikéröl beszéltek a dolgo­zók a műszakok előtti kisgyűlése. ken. Mindenki első akart lenni a békeivek aláírásánál, de elsők akar­tak tenni az üzemek dolgozói a béke megvédése érdekében tett munka­felajánlásaikban is. A szegedi üzemek dolgozói már az elmúlt napokban meg. fogadták) nem elégednek meg a békelvek puszta atáirásával, hanem termelésük fokozásával is újabb megálljt kiáltanak a háborúra uszitó imperialis­táknak. Ezt cselekedték a Textilkombinát „C"-szakmányának dolgozói is, akik Simon Mihály' sztahánovistával az élen felajánlották, hogy tervü­ket két százalékkal túlteljesítik. Nagy Klára csévélő megígérte, hogy napi termelését 5 kilogram. ma! emeli. Helyesen cselekedett a szegedi Ecsetgyárban Kohajda Miklós szta­hánovista. amikor a békeiv aláirá­sa után kijelentette: _ Eddig kötelességem egyik ré. szének tettem eleget. Most azt te­szem, hogy még jobb munkával ál­lom meg helyemet a békeharcban. Eddig elért legmagasabb eredmé­nyemet, a 159 százalékot továbbra is megtartom, sőt fokozom. Május l.re pedig szocialista megőrzésre veszem át gépemet. Az üzemek dolgozói a békeivek .aláírásakor szavakban is kifejezték, Síiért irják alá a békeivetket. — Biztosítani akarom gyer­mekeim számára a nyugodt, békés életet — mondotta Cza­kó Gyttiáné, a Gyufagyár dol­gozója. Az üzemi munkásokhoz csatla. koztak a békeivek aláírásakor a műszaki vezetők és az irodai dol­gozók is. Minia Antal, a szegedi Jutagyár műszaki vezetője a bé­keiv aláírásakor kijelentette, most látja csak. milyen nagy különbség műszaki vezetőnek lenni egy ka. pihalista országban és ezzel szem­ben olyan államrendben, amelyben a munkásosztály a vezető és irá­nyító erő. Román István, a Juta­gyár adminisztrátora a békeiv alá. Írásakor felajánlotta- hogy aa irattárat május l-re teljesen rend­behozza. mert követni akarja az üzemi munkások példáját a béke megvédéséért folytatott harcban. JOBB MEGGYŐZŐ MUNKÁVAL — FOKOZOTTABB BÉKEHARCOT Ma deiután Szeged népnevelői igen fontos megbeszélésre jönnek össze. A téma: a békeharc legköz­vetlenebb teendői. A 8-án megindult békealáirás­gyüjtés már az első napokban ia számos kérdést felvetett, számos jelenséget hozott felszínre. Valóban a szegedi dolgozók őszinte és be­csületes békeakarata mutatkozott meg az aláírásgyűjtés első napjai­ban. És megmutatkozott az is, hogy az aláírást gyűjtő népneve, lők többsége, mint fontos — és mint elsőrangú politikai munkát kezeli a kérdést. A meggyőzésnek, a felvilágosításnak új tapasztalata: és eredményei születtek meg már a vasárnapi és hétfői napokon is. Most, a mai népnevelöértekezle­lelcen ezeket a tapasztalatokat kell nagyon alaposan megbeszél­ni. Az értekezletek előadói semmi szín alatt sem általánosságban be­széljenek a békéről, a békeharcról — hanem a két nap tapasztalatai alapján általánosítsák a jó agitá. ciós módszereket és a hatásos meg­győzés érveit, amelyeket jó nép­nevelőink mondanak el, ezeket te­gyék minden népnevelő . közkincsé­vé. És mint Boha — most se felejt­kezzenek el a népnewelőértekezle­tek előadói, hogy rámutassanak, bátran és leplezetlenül a hiányos, ságokra. Mert a jó tapasztalatok, az eredmények mellett ilyenek is adódtak. Ezek közül is talán a legveszé­lyesebb hiányoséig az, hogy egyes helyeken, mint például a Jutagyár­ban. a Lemezgyárban, vagy. .Uj. szegeden — bizonyos mértékig hát­térbe szorult a meggyőzés fegyve­rének forgatása. Ezeken a helyeken valamiféle rosszul értelmezett é» teljesen értelmetlen „verseny" kez­det kialakulni. Dicsőségnek tartot­ták egyes aláírásgyűjtők, hogy ők milyen hamar és milyen sokkal Íratták alá. A békelvek aláirásának nem az a célja — és semmi szín alatt nem lehet az a célja —, hogy valamilyen „rohammunkát" végez, zünk, hogy számszerű eredmények­kel dicsekedjünk — azt persze el­hallgatva. hogy elhanyagoltuk az. alapos meggyőző és felvilágosító munkát. Ezért fordult elő azután az említett helyeken, hogy mikor például bementek egy házba és azt a választ kapta, hogy az illető dolgo zó majd aláírja a gyárban, akkor anélkül, hogy beszélgettek volna a béke megvédésének kérdéséről, gyorsan távoztak a másik lakásba­hogy „jó" eredményt mutathassa. ! nak fel. Világos hogy az ilyen nép­nevelők igen rossz munkát végez­nek. A mai népnevelőértekezleteknek tehát, a békeivek aláirásának. az átfogó békagitációnak további si­kerei érdekében, igen fontos szere­pük van. Ezért az értekezleteket a jó szervezés és előkészítés után jól is kell vezetni. Dolgozó parasztok is tömegesen csatlakoznak az aláírókhoz Amig az üzemekben hétfőn dél. előtt egymásután sorakoztak a ne­vek a békeiveken, kint a falvakban, a szántóföldeken is néhány percre abbahagyták a munkát a dolgozó parasztok, hogy a békeiv alá­írása után újult erővel lássanak a munkához. A dorozsmai gépállo­más dolgozói is elindultak ki a szántóföldekre, a tavaszi munká­val szorgoskodó dolgozó parasztok közé. Ki gyalog, ki kerékpáron, ki az üzemanyagszállitó vontatón in­dult ki a határba a békeiwel a kezében, ördögh Istvánné. Móra Pál, Ördögh István, Tasi Attila traktoristák rövid időre leszálltak a traktorról, hogy e beszélgessenek a hozzájuk érkezett népnevelőkkel, aláirjáik a béke ivet. Ördögh Istvánné fia mindössze 7 éves, de már azt beszéli, hogy trak­torista lesz. S hogy valóban telje­süljön a vágya, ezért is aláírta a békeívet Ördögh Istvánné, aki fér­jével együtt sokszor hetenkint 630 forintot is keres. A múltban a nyo­mor, a nélkülözés jutott ki nekik. Hétfőn reggel a szemerkélő eső néhány órára visszavetette a mun­kákat a Táncsics-tszcsben. A cso­porttagok az irodában gyűltek össze és kézről-kézre adták a tollat, hogy aláírásaikkal követeljék az öt nagy­hatatom békeegyezményét. Erdélyi Mihályné családja boldog jövőjére gondolt, amikor aláirta a békeivet. Kovács Lajos, aki 12 holdas közép­parasztként lépett a termelőcsoport­ba, továbbra is a Párt által kije­lölt. a felemelkedéshez vezető úton akar baladni. Ezért olvashatjuk az ő nevét is a sok aláírás között. Tudósok a békeharcosok soraiban A néphez hű értelmiségi dolgo­zók együtt küzdenek dolgozó né­pünkkei a béke biztosításáért. Dr. Kalmár László elvtárs, akadémikus, ívet, a Szegedi Tudományegyetem Kos­suth-díjas rektora az elsők között írta alá az ívet és ezt mondotta: — Sztálin elvtárs történelmi je­lentőségű nyilatkozata világosan megmutatta a béke fentartásának útját: a népeknek kell kezükbe ven­niök a béke megőrzésének ügyét. Remélem, hogy ez az aláírási moz­galom, — ami minden eddigi tö­megmozgalomnál hatalmasabb mé­retű lesz —, megegyezésre kénysze­ríti az imperialista kormányokat. Ezért harcolok én is szívvel-lélek­kel alkotó munkánk feltételének, a békének megvédéséért és örömmel írom alá az öt nagyhatalom béke­egyezménvének megkötését követető ívet. Uj Kossuth-díjasaink közül Budó Ágoston professzor, a Kísérleti Fi­zikai Intézet igazgatója a békeiv aláírásakor arról a hatalmas támo­gatásról beszélt, amelyet népi de­mokráciánk, a békés alkotó mupka állama biztosít a tudományos kuta­tóknak. — A békéért folytatott harcból — jelentette ki a többi között — ne­künk, professzoroknak és tudósok­nak is ki kell vennünk a részünket. A Központi Fizikai Kutató intézet spektroszkópiai osztályának egyik kutatójaként napról-napra alkal­mam van meggyőződni arról a se­gítségről, érdeklődésről és támoga­tásról, amelyben dolgozó népünk ál­lama a tudományos kutatásokat és magukat a kutatókat is részesíti. Ezt a támogatást személyes élmé­nyeim alapján tudom összehasonlí­tani azzal a közönnyel, amely egy­két évtizeddel ezelőtt a természet­tudományos kutatásokat fogadta. Eddigi eredményeink biztosításához és továbbfejlesztéséhez azonban el­engedhetetlenül szükséges a béke. Ezért mint professzor és mint ku­tató munkásságomban igyekszem minél jobban szolgálni a béke ügyét s örömmel írom alá a béke­Népművészetünk színes virágai L^elejthelellenül gazdag mű­•*- sorban a népművészet kin­csei táridlak fel a Hódmezővásár­helyen tartott vasárnapi kultúres­ten, amelyen a megye legjobb fa­lusi kidtúrcsoportjni vettek részt. Közel négy órán keresztül szár­nyalt a dal, dübörgött a színpad a táncosok lába alatt; pergettf ka­vargott egymást váltogatva a fa­lusi színjátszó táncosok, énekesek tarka, csoportja. Nehéz lenne ki­választani, melyik műsorszám tet­szett jobbak'. A tápéiak tűzzel és ilendülettel teli táncai-e vagy a sándorfalviak büszkén szárnyaló éneke avagy a deszki délszláv f ia­talok derűs és vidámságot árasz­tó tánca? Ez a kultúrest minden­nél gazdagabban bizonyítja — amit a falusi kultúrverseny nagy sikere is alátámaszt —, hogy a népben óriási népművészeti érté­kek vannak és ezek az értékek csak most kezdenek igazán kibon­takozni. A sándorfalviak nemzedékeken •f*- keresztül nyögték a földes­úri elnyomást, s a múltban el­nyomott dolgozó parasztok gyerme­keinek az ajkán ma szabadságról zeng az ének. Csillognak a barna leányszemek, amikor az énekkar dalol: .fiákosi a jelstónh." Ez a sok népművészeti érték, amely az elnyomatás alatt visszafojtotlan a népben élt, talán elveszett volna a nemzet számára, ha a szovjet nép nem töri le kezünkről a bi­lincset, ha nem a Párt, ha nem Rákosi elvtárs vezeti népünk bol­dogabb jövdjéért folyó harcol. Csak most bontakozik ki és pom­pázik ezerszínüen népünk ragyogó tehetsége. Ez csillant ki a tömör­kényi lányok és legények „Lakó. dalmas rözögös"-éből, e-z a pitva­rosi magyar és szlovák kullúr­együtles „Horgosi nagykoszoiú" tán fából. Alig kétezer lakosa van Pitvaros községnek, de népes kul­túregyüttese komoly művészeti ér­tékű. Mennyi szín, mennyi szépség van a rózsás pruszlik, a tarka szoknyák, a hímzett nyakkendők és szalagok sokaságában, amely az énekesekel és a táncosokat díszíti; mennyi báj és felszabadvltság árad a játékosan vidám szlovák énekes-táncos elbeszélésből a ,.Szlovcnszka beszeda"-ból.... Zfz .a kidtúrbemutató annak is világos kifejezője volt, hogy egy, a szocializmust építő ország­ban milyen sokrétűen bontakoz­hat ki az olt élő nemzetiségek né­pi művészete. M int tavaszi szélben a virág­szál, úgy hajladoztak a ma­gyarcsanádi leányok. Libbeni a sokredöjű szoknya, a pántlikás haj­fonat, derűt és vidámságot árasz­tó „Matyó leánytánd'-uk előadása alatt. Szinte az egész falu a szín­padon élt, mozgott, táncolt is éne­kelt az országos kultúrverseny me­gyei győztesének és a budapesti kultúrhéten legjobban szereplő né­pi együttesének, a lápéiaknak mű­sora alatt. Mint tarka máju-si bokréta, olyan színes a legények, lányok együttese. Mennyi erő és öröm van a fekete nadrágos, . fe­hér inges, nnándlis legények ,,szék­tánc"-óban és a „Vásárhelyi kis­bolos"-ában. Csupa derű árad - a bőszoknyás, eslkosharisnyás, pa­pucsos tápéi lányok „Szilágyi-pá­ros"-ában. Igazi felszabadultságot tükröz a „Tápéi lakodalmas tánc", amelyet' lakodalmak alkalmával éj­félkor még ma is táncolnak Tó-, pén. A „Daru-döbögös", a „Gyér-, tya-lánc" mind fokozza a hangu­latot úgy, hogy még az örömszü­lök is táncra perdülnek. A pof-' lömnyi legény és táncosa melleit a közel 70 ~ esztendős Tóth Pál és felesége is a színpad közepére ug­rik, hogy eljárják a lakodalmak hagyományos „Lippenös" táncát. F gymás után peregtek a szá­L' moh. Jevremov Czvetkó tan­góharmonika számán —, amelyben a szebbnél-szebb orosz dallamok csendültek fel —, csak növelték az est gazdag műsorát. Az egész est a magyar-szovjet barátság, a bé­ke harcos védelme jegyében zaj­lott le. A Szegedi Kenderfonó szán­játszói által bemulatott színdarab, ,.A béke katonái" — amely a fran­cia munkásosztály hősi küzdelmét mutatja be —, szintén a béke har­cos védelmét tükrözi. Ez a kultúr­műsor kulturális forradalmunk je­lentős eseménye volt és — felejt­hetetlen! II posta új sztahánovistái Április harmadikán lelkes han­gulatú ünnepségen adtál; át a sze gedi posta három dolgozójának a' sztahánovista oklevelet. Guboia Károly elvtárs az utóbbi három hónapban 1.79 százalékos átlagtel­jesítményt ért el, lelkes és odaadó munkájával ás az értékcikk eladá­si felajánlását 320 százalékkal túl­teljesítette. Kertész János posta­kézbesítő 162 százalékos átlagot ért el, értékcikk eladási felajánlá­sát pedig 150 százalékkal teljesí­tette túl. A harmadik sztahánovis­ta Csűri Nándor, a'műszaki ügy­osztály kiváló dolgozója, aki jó munkájával, valamint az újítási mozgalomban való aktív részvételé, vei érdemelte meg a sztahánovis­ta kitüntetést. Lelkes ünneplésben volt réeze Soós Istvánnak is, akit Népköztársaságunk a Munka Ér­demrend Bronzfokozatával tünte­tett ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom