Délmagyarország, 1951. április (7. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-30 / 100. szám

Pirosló arccal ! és piros zászlókkal... ... A szegedi ntcán vidáman táncraperdülve ünnepelnek a dolgozók, ünnepük eredményeinket, a Textllkombinálot. a vásárhelyi Mérleggyárat, a földeken dolgozó traktorokat, kombájnokat, munkás Jelenünket és egyre szebbé váló jövőnket: a békél. S a békél védi az a hadsereg, mely ma pompás felvonulással hirdeti a béketábor erejét Moszkvában, a Vörös.téren. fme! Nemcsak akarjuk a békél, hanem ezen a gyönyörű ünnepen ls bizonyítjuk hogy van elegendő erőnk .a béke megvédésébe* 1*. > Keserű volt multunk. Megvetettek. kisemmizettek, otthontalanok voltunk saját hazánk, ban, úri vérszopó!;: kapitalisták; földesurak szívták a vérünket. Kölönöstn ilyenkor, május elsején sajog föl sok fájó emlék, megaláztatás, rendJörkardlap, esendőrpuskatus. Árulók arca villan fel emlékezetünkben, pökhendi rendőrtisztek gúnyos vigyorára crnlékszünk s arra, hogy — mént a költő írja — ,,megvallatlak, hogy vérzett a húrunk!" Munkánk — ha volt — heréket hizlalt, verítélcünk ára mi volt? Talán a betevő• falai. Semmi más! Mégis éltünk, bíztunk, reméltünk. Bármilyen sűrűre hónát be egünk, áttört rajta keletről a Nap fénye s értünk harcolt a föld alatt, börtönök, bitófák árnyékában a Párt. Mártírjaink vére festette vörösre azt a zászlót, meli/et a legsötétebb elnyomatás idején is kibontottunk .ilyenkor, május elsején. Bíztunk, harcoltunk és győztünk. Győztünk, mert az igazság a miénk. Győztünk, mert a mi erőnk: a nép ereje. Győztünk, mert segített az idősebb, tapasztaltabb testvér: a nagy szovjet nép. Vérben, vasban, tűzben született meg a szabadságunk. Temetőinkben domborodó szovjet sírok jelzik, milyen nagy áldozatot hozott érte a nagy Sztálin népe. Fegyverrel a kezében kergette ki országunkból a bitangokat, hogy azután a ke. eünkbe adják a szabadságot/ Tessék! Éljetek vele! Hetedszer ünnepeljük azóta ezt a gyönyörű munkásünnepet s minden évben Jcicsit visszapillantottunk: mennyire tudtunk élni a kapott szabadsággal? Megszámláltuk ezen a napon erőinket s büszkén állapítottuk meg: jól sáfárkodtunk a kapott szabadsággal. Miénk lelt a föld, aztán a gyár, az iskola, a kultúra: az egész ország. De minden május elsején meg kell azt is állapítanunk: hol la/rtanánk még, ha nem segítene állandóan a Szov. jetunió?/ Nemcsak szabadságot, tapasztalatokat, szakembereket, Texlilkombinálot, kombájnokat kaptunk a szocializmus országától, hanem iránytűt az utunkhoz, vezérkart a harcunkhoz: a Pártot. A Szovjetunió mentette meg a Horthypribékek karmaiból népünk szeretett vezetőjét, tanítóját, ifjúságunk édesapját: Ráköti elvtársat s vele együtt azokat az élharcosokat, akik nélkül bizony könnyen eltévedhettünk volna. A hetedik szabad május 1-4 Qnepeljük. Nehéz, rögös volt az út, melyen eddig eljutottunk s még további nehézségek várnak ránk. A sarokbaszorít olt imperializmus fegyverhez nyúlt ismét. Koreában folyik a vér, hullanak a bombák: a tőke megmutatkozott a ma.ga meztelen, vadállati mivoltában. Déli határainkon acsarkodik a legmocskosabb árulókból összeverbuválódott söpredék: a Titobanda. Nyugat-Németországban új piktorok próbálják átfesteni dicstelen elődük horogkeresztjét. S ilt nálunk, az országon belül is végső szorongatottságában egyre dühödtebb támadásokat kísérel meg az ellenség. Nem lebecsülendő az ellenség ereje, de a mi erőnk sokkal nagyobb. 800 millió ember menetel egy táborbon, egy akarattal, a győzelem biztos tudatában. A munkapadok melletti hősi telteink, a békealáírások milliói. fegyvereink, dalaink hirdetik: „Nincs oly erő, mely legyőzné, ki a népért küzd!" örömünnep ez a mai nap. Sikereink, Jcüzdelmeink, győzelmeink ünnepe. Nemcsak nálunk. hanem szerte a világon milliók, tízmilliók vonulnak fel ma pirosló arccal és piros zászlókkal az utcákon, hirdetve: Nem adjuk, megvédjük a békét!! Nem. vagyunk gyöngék, van elegendő erőnk, fegyverünk és elszántságunk a béke megvédéséhez. Az ünneplő tömegek zászlói, melleit a béketábor minden országában a fegyvereken csillan meg ma a Nap fénye, a Vörös-tér kövén megcsikordulnak a nehézfegyverek lánctalpai, dobban a föld a seregek lépte alatt. Egi/ütt dobbannak ezek a léplek minden békére, vágyó em ber szivével s üzenik az új háború gyujtopatói felé: „Jaj annak, jki a bekér* tOrr A Szovjetuniónak köszönhetjük, hogy egyre jobban kiépíthetjük kapcsolatainkat a szomszédos népekkel Szegeden, Sztálin és Lenin szobra előtt fogadják meg a lengyel és magyar nép fiaü hogy jól használ fák fel a Szovjetuniótól kapott szabadságot. Ápolják a két nép barátságát, otyan Ifjúságot nevetnek, mint az alábbi képen lát. ható szovjet fiatalok: A Szovjetunió által félszobadftolt népek előtt nagv példakép, ként áll az a csodálatos építőmunka, arai a szocializmus országában folyik. A béketábor minden tagját megerősítik harcában azok a béke erőd. mények, melyeknek egyikét fenti képünk ábrázolja. Ml? a Szov, jctuniohan és a népi demokratikus országokban ez a csodálatos énf, tőinunka folyik, addig az Imperialisták... ... gyalázatos háborút viselnek egy kis nép ellen, vértengert akarnak zúdítani Ismét a világra. Fenti képünk ízelítő abból, hogyan „akarnak békét" az amerikai Imperialisták és csatlósaik. Ez ellen emelik fel tiltakozó szavakat a világ népei. 800 millió ember kiáltja harsányan: „Megvédjük a békét. Igen! Megvédjük a békét munkánkkal s kifejezzük béke akaratunkat aláírásunkkal. Képűn, kön a dorozsmai gépállomás dolgo zói aláírják a békrivrt. A munka, szerszám mellett a békeharc fegyverévé vált a toll ls. Védi a ml egy. re szebbé váló életünket, melynek egyik kedves jelenetét ábrázolja az alábbi kép: , ^ , . Ea volt a mult Könyörtelen elnyomás, brutális önkény. Hány. MOV előfordult n múltban, a májas elsejéken Is Ilyen jelenet, mint amtt n képen látunk! „H Ettől szabadított meg bennünket a nagy Szorjetúnló dicsőséges felszabadító hadserege. Amióta ea a hadsereg kiűzte országunkból a fasiszta bitangokat, szabadon ünnepelhetünk, építhetjük országunkat. De a Szovjetunió nemcsak fe (szabadította hazánkat, hanem ál. landőaa segíti Is. A többi között azzal, hogy elküldi hozzánk szak. embereit. Képünkön Valentina Ml hajlova Nahók és Nlna Sptrldono. va szovjet texttlniérnöknők a vásárhelyi Kötöttárugyárban.