Délmagyarország, 1951. április (7. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-01 / 76. szám

EfiY ÉYYET. AZ 1950 FEBRUÁR 10.1 HATÁROZAT UTÁN MINDSZENTEN üYORSLISTÁ AZ ÖTÉVES TERVKÖLCSÖN II. NVE. REMÉNYSORSOLÁ SÁNAK HARMADIK N'APJÁN, SZOMBATON KIHÚZOTT NYEREMÉNYEKRŐL. MAGYAR ÍRÓK ÉS MŰVÉSZEK BÉKEGYÜLÉSE VIII. ÉVF. 76. SZÁM. ÁRA 50 FILLÉR. VASÁRNAP, 1951. ÁPRILIS 1. A VERSENY ÜJ SZAKASZA (sz. j.) Naponta olvashatunk Pár. tunk központi lapjában, a Szabad Népben arról, hogy üzemek páros­versenyre hívják ki egymást. A ver­senykihívásokban lerögzítik. mit akarnak tenni a szocializmus építé. se érdekében az egész esztendő fo­lyamán, hogyan akarják teljesíteni, illetve túlteljesíteni a felemelt ter. vetj Hosszúlejáratú' (verseny-szerző­dések ezek a kihívások, felölelik eg>"eSy üzemben azokat a tenniva­lókat, melyeket a dolgozók elvállal­tak. Mi az alapja ezeknek az üzemek közötti párosversenyeknek? 'Az, hogy munkaversenynnragalmnnk leg. gyümölcsözőbb szakasza, a kon­gresszusi verseny során lényegében sikerült felszámolni üzemeinkben a tnunkavcrseriy legnagyobb hiányos­ságát: a kampányszerüséget. Dol­gozóink a kongresszusi verseny so­rán tettekkel bizonyították be, meg. értették Sztálin elvtárs tanítását, azt, hogy a munkaverseny a szo­cializmus építésének kommunista módszere. A munkaverseny tehát fegyvere a szocializmust építő dol­gozóknak, amit nem lehet időnkint nyugdíjba lenni, hanem állandóan forgatni kell, A legtöbb üzemben sikerült megtartani, sőt fokozni azt a versenylendületet, ami a kon­gresszusi verseny során megmutat­sozott. Ilyen módon lehetőség nyí­lik, hogy hosszabb időre kidolgoz­zák azoknak a tennivalóknak ter­vét, amelyekkel elősegítik a szocia­lizmus építésének meggyorsítását, még eredményesebbé teszik a béké­ért folytatott harcot. Az a tény, hogy eddig nem tud­tunk eredményesen küzdeni a ver­seny kampányszerüségo ellen, azt bizonyította: dolgozóink nem ismer­ek fel kellőképpen, mi a különbség i kapitalista rendszerben és a szo. öalista rendszerben folyó verseny között. Nagy tanítóink: Lenin, Szfá­in, így határozták meg a kapitalis­ta versenyt: „A lakosság tömegei­tek óriási többsége, a dolgozók 99 százaléka számára azt jelenti, hogy a vállalkozó szellemet, energiát, nerész kezdeményezést brutálisan űnyomják, azt jelenti, hogy a ver. senyt a pénzügyi szélhámosság, zsarnokság, a társadalmi lajtorja legtetején állók alázatos kiszolgálód sa váltotta fel." Mi a szocialista verseny? A munká­lok, a dolgozó tömegek versenyez­nek a magasabb termelékenységért, a nagyobb jólétért, az egész társa­dalom felemeléséért. Alapvető kü­lönbség van a két verseny elve kö­ött is. A kapitalista verseny elve: az egyiknek vereség és halál, a má­siknak győzelem és uralkodás. A szocialista verseny elve: elvtársi se. :)ítség az elmaradottaknak az élen. járók részéről, hogy ezzel általános emelkedést érjünk el. Nem véletlen, hogy ennek a fel­ismerése a dolgozó tömegek legszé­lesebb rétegeiben akkor tudatoso­dott, amikor a Párt iránti szeretet iize úgy összeforrasztotta dolgozó népünket, mint eddig még soha. 'A kongresszusra való készülődés során zületett nagyszerű eredmények Sze_ .eden és az egész megyében erről beszéltek. A Párt vezetésével elért • redményeink fénye világította meg • t utat ehhez a felismeréshez. És most, amikor a Párt új célt tűzött dolgozó népünk elé, a jövőnek olyan ávlatá't csillantotta meg, amilyen­ről pár évvel ezelőtt még álmodni s alig mertünk, az állandósított viunkaverseny-mozgalom szilárd alapján állva hozzáfoghattak az üze­mek az olyan hosszúlejáratú ver­-enyszerzödések elkészítéséhez, mint milyenek a mostani párosverseny, ihivások. Éppen a kongresszusi verseny ta­asztalatain okulva szükséges, hogy z üzemek akkor, amikor elkészítik zeket a hosszabb időtartamra szóló állalásokat, első és döntő szem­ontnak tekintsék a vállalások reá­is és kiértékelhető voltát. Ez termé­zetesen nem jelenti azt, hogy fi­yelmen kívül hagyják a már fel­irt tartalékokat, laza, „könnyen túl­eljesíthető" vállalásokkal törjék neg a verseny lendületét. A válla­ások a feszíteti terveknek megfe­lelően legyenek szorosak, számol­janak a még feltárásra kerülő tar. lalé kokkal, különben elmaradnak a dolgozó tömegek egyre felfelé ívelő lendülete mögött. Ilyen versenyter­vezetet csak úgy lehet készíteni, ha belevonják a dolgozókat, támasz­kodnak a műszakiak tapasztalataira figyelembe veszik azokat az clten. terveket, melyeket a dolgozók ké­szítenek a vállalat tervével szem ben. Jöhetne az ellenvetés: hol vannak ezek az ellentervek, hogyan lehel feltárni a műszakiak tapasztalatai! miképpen tudunk minden dolgozó; aktívan belevonni a verseny tervezel elkészítésébe? — Ugy, hogy tovább fokozzuk a felvilágosító munkát nem hagyjuk egy pillanatra sem el­lankadni a versennyel kapcsolatos agitációt. Eredményeink eddig sem hullottak égi mannaként az ölünk be. Ellenségeinkkel szembeni kérlel hetetlen harc közepette születtek abban a harcban, amit e mellett folytattunk a múltból hozott marad­ványok ellen. Lenin elvtárs így jel­lemzi ezt a harcot: .JVehezebb, mély­rehatóbb, alaposabb, döntőbb jelen, tőségű, mint a burzsoázia megdön­tése, mert ez a magunk renyhesége fegyelmezetlensége, kispolgári ön­zése feletti győzelmet jelenti, győ­zelmet azokon a szokásokon, melye­ket az átkozott kapitalizmus ha gyolt örökségül a munkásnak és ]xirasztnak." Ha tehát egy pillana. tig is lemondunk a felvilágosító munkáról, ha úgy gondoljuk, hogy most már elég az, ha az elért ered ményeink beszélnek helyettünk, ak­kor ezt a nehéz harcot sohasem tudjuk győzelemre vinni. A munka most már sokkal könnyebb, mini pár évvel ezelőtt, amikor még csak jövőről beszélhettünk. A jövő mos! még tágasabbra nvilt meg előttünk s felszabadulásunk óta elért sike­reinkre támaszkodva mérhetjük fel jelenünket. A párosversenyek sike­rének első és legdöntőbb előfeltétele tehát az állandó, lankadatlan felvi­lágosító munka. Mi a második előfeltétel? A ver­seny nyilvánosságának biztosítása A -nyilvánosság a verseny éltető ele­me s legváltozatosabb és legszem­lélletőbb módokat kelt megtalál­nunk a nyilvánosság biztosítására Megmutatkozott a kongresszusi ver­seny során, hogy a dolgozók sokká! nagyobb eredményeket érnek el, h állandóan nyomon tudják követni munkájuk ütemét. Most még na­gyobb feladatról van szó. Arról hogy az egymással páros verseny­ben dolgozó üzemek dolgozói egészé­ben is nyomon tudják követni úgy a saját üzemük, mint a verseny társ-üzem munkáját, eredményeit. Csak így tudják az elmaradást idő­ben behozni, így tudják menetköz­ben kiküszöbölni az elkövetett hi­bákat. 'Az üzemek közötti párosversem kifejlesztésével versenymozgalmunk új szakasza kezdődik. Szakmánkint egyenlő esélyekkel és sokkal szer­vezettebben indul meg a nemes ve­télkedés ötéves tervünk teljesítésé ért, illetve túlteljesítéséért. Eltűnik a „nagyüzem"-, „kisüzem"-problé­ma. a különböző technikai körül menyekbe és „adottságokba" burkol versenybürokrácia. Nem fogadhatjr többé egyetlen üzem sem kételkedve a másik üzem eredményeit, hiszen a. párosversenyben dolgozó üzemel.­kölcsönösen értékelik k-i egymás eredményeit, ami egyúttal alkal­mat ad egymás tapasztalatainak ki­cserélésére is. Az elvtársi segítség­nyújtás így fokozottabban kidombo­rodhat s minden zavaró körülmény nélkül vállvetve küzdhetnek a nagy. közös célért: a szocializmus felépí­téséért. A párosversenyek sikerének bizto­sítéka az, hogy felmerülő problé­máink megoldásában segítsége' nyújt a szovjet ipar tapasztalatainak gazdag tárháza. Biztosítéka, hogy a magyar dolgozókat a versenymozga­lom fejlesztésében a Párt, Rákos elvtárs irányítja — a Párt, amely Leninnek és Sztálinnak a verseny­ről szóló tanításait alkalmazza ma. gyar viszonyokra. Biztosíték végű az, hogy a magyar dolgozók tudják: minden eredmény, amit szocializmu­sunk építése során elérünk, a béke­tábort erősíti. Minél nagyobb ered­ményeket érünk el. annál jobban visszarettentjük a háború gyújtoga­tod, távolabb űzzük a háború ré­mét. A versenyben elért sikerek nyomán tudjuk lemérni, mennyire vettük kezünkbe a béke ügyét és a szocializmus építésében elért győ­zelmekkel bizonyítjuk, hogy végig ki Is akarunk mellette tartani. ü három hatalom célja szabad kezet nyerni Parisban a fegyverkezési versenyhez — mondotta Gromiko elvtárs a külügyminiszter helyettesek szombati ülésén így nyilatko­Páris (TA.SZSZ). A négy hatalom külügyminiszter-helyet­teseinek előzetes értekezlete március 30-án tartotta husza­dik ülését. Mint ismeretes, a szovjet kül­döttség meg akarta könnyíteni, hogy a napirend kérdésében egyezményes határozat jöjjön létre és ezért március 28-án újabb javaslatot nyújtott be. • A március 30-i ülésen —, bár két nap telt el azóta, hogy a szovjet küldöttség benyújtotta új javaslatát — az USA, Nagj britannia é-s Franciaország képviselői igyekeztek kibújni az alól, hogy világosan és határo­zottan leszögezzék álláspont­jukat a konkrét szovjet ja­vaslattal szemben. Jessup azt állította, hogy a maga részéről „a közösen egybe­hangolt napirend" elfogadása mellett van. Egyben azonban ködös fejtegetésekibe bocsát­kozott arról, hogy hozzá kell kezdeni javaslat formiulázásának megtárgyalásához. Davies mondvacsinált „két­ségét" fejezte ki a szovjet ja­vaslat több kitételével kapcsolat­ban. Parodi, Franciaország kép­viselője szintén Jessup és Da­vies nyomdokain haladt. Az elhangzott felszólalásokra válaszolva Gromiko elvtárs, a Szovjetunió képviselője kijelen­tette: A szovjet küldöttség szerette volna megtudni, hogy az USA, Nagybritannia és Franciaország küldöttségei milyen álláspontra helyez­kednek a szovjet javaslatok­kal kapcsolatban, azonban kérdéseken kívül ezen az ülésen egyelőre semmit sem hallunk. A három hatalom képviselői mjndezideig azért bírálták a szovjet javaslatot, mert mi ragaszkodtunk ahhoz, hogy a napirendre önálló pontként ve­gyék fel Németország demili­tarizálásának -kérdését. Noha nekünk most is az a vélemé­nyünk, hogy nincs semmi alap arra. hogy kifogásolják a kér­dések önálló napirendi pont­ként való felvételét, a szovjet küldöttség — igyekezvén ala­pot találni a napirend számára új javaslatába- egy egységes pont, egységes formulázásának alkatrészeként vette fel ezt a kérdést. — Mindezideig azt mondták nekünk, hogy Németország de­militarizálásának kérdését neon lehet elválasztani az európai nemzetközi feszültség okainak kérdésétől és, hogy mindezt közös napirendi pontba kell fel­venni. Uj javaslatunk szerint Németország demi I i tari zál ásánaik kérdését a nemzetközi feszült­ség okai kérdésével kapcsolat­ban kell megvizsgálni. Ug-y véljük, hogy ezzel elesik az előb­beni kifogás. — A három hatalom küldött­ségéi — folytatta Gromiko elv­árs — a négy hatalom fegyveres erőinek csökkentésére vo­natkozó szovjet javaslattal kapcsolatba" korábban elé­gedetlenségüknek adtak ki­fejezést, mert ezt g, javasla­tot önálló napirendi pont­ként terjesztettük elő. * hozzájárultunk ahhoz, hogy • T'dést az európai nemzet­köri feszültség okairól szóló >ont alkatrészeként vegyék fel. Ezután az újabb szovjet ja­vaslat ellen kezdtek kifogáso­kat emelni, mert nem volt ben­ne szó a fegyverkezés színvona­láról. A legutóbbi szovjet ja­vaslat azonban a fegyverkezés színvonaláról is beszélt. Ennél­fogva a szovjet javaslat e része ellen emelt kifogásnak is el kell esnie. Gromiko elvtárs ezután, felhívta a három hatalom képviselőit,, hogy a szovjet küldöttség világos nyilatkozatot óhajt a három hatalom képviselőinek a már­cius 28-án előterjesztett szov­jet javaslattal kapcsolatos állás­pontjáról. A további felszólalásokban Parodi és Davies alaptalan énekkel hozakodtak elő. hogy szembehelyezkedhesse­nek az új szovjet javaslattal. Ujabb felszólalásában Gro­miko elvtárs megemlítette, hogy a három hatalom javasla­tának az a célja, hogy szabad kezet biztosítson a három hatalomnak a még fokozottabb fegyverkezési verseny végrehajtása érde­bében. A négy hatalom külügyminisz­teri tanácsának összehívását azonban nem azért javasolták — mon­dotta Gromiko elvtárs —. hogy bárkinek szabad ke­kezet biztosítsanak új háború előkészítésével kapcsolatos intézkedések végrehajtása érdekében. Davies arról igyekezett meg­győzni bennünket, mintha a három hatalom nyugat-német, országi intéfkedései a kelet­európai országok — beleértve a Szovjetunió — fegyveres erői színvonalának" következ­ményei lennének. A szovjet küldöttség azonban már több­ször rámutatott az ilyen állí­tások képtelenségére. Jessup arról szóit nyilatko­zatával kapcsolatban, hogy a három hatalom küldöttségei ál­tal március 27-én előterjesztett javaslatot — amely a Bulgáriá­val, Romámiával és Magyaror­szággal kötött békeszerződés Gromiko elvtárs zott: A szovjet küldöttség már ki­emelte, hogy ez a javaslat csu­pán bonyolultabb^ teszi a napi­renddel kapcsolatos megbeszé­léseinket. Mégis a szovjet küldöttség szükségesnek tartja, hogy elő­terjessze a következő javaslatot: „Az Olaszországgal, Romániá­val. Bulgáriával és Magyaror­szággal kötött békeszerződések, beleértve e szerződések rendel-' kezeseit az emberi jogokról, a katonai rendelkezéseket és a viszályok megoldásáról szóló zárórendelkezéseket. a Német­országra és Ausztriára vonat­kozó négyhatalmi egyezmé­nyek, beleértve a nácitlanítás és a demokratizálás kérdését, vala­mint a háborús bűnösökről szóló kérdést." Gromiko elvtárs javaslatának indoklásánál rámutatott, hogy helytelen és alaptalan vol­na, ha a miniszterek tanácsa csupán három országgal, a Bulgáriával, Magyarország­gal és Romániával kötött békeszerződések kérdését, tárgyalná meg. és nem beszélne az Olaszország­gal kötött békeszerződésről, va­lamint a Németországra és Ausztriára vonatkozó egyezmé­nyekről. Gromiko elvtárs a továbbiak­ban közölte, hogy a szovjet küldöttség a kővetkező új pont napirendretüzését javasolja: „Az atlanti egyezmény és ame­rikai katonai támaszpontok lé­tesítése Angliáiban, Norvégiá­ban, Izland-szigetén és Európa más országaiban, valamint a Közel-Keleten." Nem lehet semmiféle meg­győző érvet felhozni az új szov­jet javaslattal szemben — mon­dotta —, mert abban olyan problémák merülnek fel. ame­lyek közvetlen összefüggésben vannak a Szovjetunió és a nyu­gati hatalmak közötti kapcsola­tok megjavításáról szóló kér­déssel. A Szovjetunió képviselőjének napirendre tűzését indítványoz- [ felszólalása után az elnöklő za — továbbra is fenntartja.1 Jessup berekesztette az ülést. A SZOT elnökségének felhívása a szakszervezeti funkcionáriusokhoz és a dolgozókhoz a békealáírásgrű jtési mozgalommal kapcsolatos feladatokról A Szakszervezetek Országos Ta-1 kért folyó harcban é-, a soronko­• - , , . + Ivatkezö békeatáirásgvü jtési mozga­nacsanak elnoksege ulest tartott, ,, ,..,. ..:,. ,. lomban. Az elnoksegi ülés felnivast amelyen megtárgyalta a magyar( b,)Csátott ki> amely többek között szervezett dolgozók feladatait a bé- a következőket mondja: Az elkövetkezendő hetekben minden öntudatos Szervezett dolgo­zó elsőrangú feladata az aláírásgyűjtő mozgalom erőteljes támoga­tása, Erre szólít fel bennünket a Magyar Dolgozók Pártja II. kon­gresszusának nagyjelentőségű határozata is. Elvtársak! Szakszervezeti vezetök! Üzemi Bizottságok! Javítsátok meg minden téren a munkátokat. Járjatok éten a termelésben, emeljétek mind magasabb fokra a dolgozók munkaver­seny- és Sztahánov-mozgalmát, szervezzétek széles körben a május l-S versenyvállalásokat. Segítsétek a dolgozókat élet- és niunkakörülmé. nyeik javításában, műveltségi Színvonaluk emelésében. Erősítsétek a szakszervezetek nemzetközi kapcsolatait, fokozzátok a nemzetközi proletárszolidaritás érzését dolgozóinkban. Minden erővel szélesítsétek és erősítsétek Pártunk befolyását az összes dolgozók között. Az aláírások gyűjtését használjátok fel arra is, hogy megjavítsátok szervező és felvilágosító munkátokat a termelésbe újonnan bekerült dolgozók között. Kapcsolódjatok be személy szerint és közvetlenül is a béke­agitációs munkába. Ugyanakkor keressétek és szilárdítsátok meg a kapcsolatot a békebizottságokkal. Erősítsétek az üzemi békebizotfsá­gokat, nyújtsatok nekik közvetlen segítséget az aláírásgyűjtés, kis­gyülések, faliújságok, kiállítások szervezéséhen. Segítsétek őket káde­rekkel, anyagi és technikai eszközökkel egyaránt. Követeljétek aláírásotokkal az öt nagyhatalom, az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjetunió, Kínai Népköztársaság, Nagybri­tannia és Franciaország közötti békeegyezmény megkötését — feje­ződik be a SZOT felhívása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom