Délmagyarország, 1951. március (7. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-01 / 50. szám

Éljen és erősödjék megbonthatatlan szövetségünk a szocializmust építő baráti népi demokráciákkal! Meg kell javítanunk a vezetés minőségét A harmadik igen fontos kérdés, amelyet új módon kell felvetnünk: a műszaki és gazdasági káderek kérdése. Ha az új, nagyobb feladatokat meg akarjuk valósítani, akkor emelnünk kell vezető kádereink, a általában gazdasági kádereink tudását, szakmai színvonalát és természetesen politikai színvonalát is, meg kell javítanunk a vezetés minőségét. Azt- a feladatot kell magunk elé tűznünk, hogy munkáskádereink, akik jelenleg az ipar, a termelés vezetésében, gazdasági életünkben különféle fokon irányító szerepet töltenek be, 5—6 év "leforgása alatt általában, legalábbis üzemmérnöki tudást szerezzenek és elnyerjék az ennek megfelelő képesítést is. Azoknak a gazdasági kádereinknek pedig, akik nem termelési, hanem általános gazdasági funkciót töltenek be, ugyanezen idő alatt el kell sajátítaniok a pénzügyi, kereskedelmi, tervgazdasági, stb. ismereteknek azt a mértékét, amely megfelel a közgazdasági egyetemi végzettségnek, s meg kell szerezniük az ennek megfelelő képesítést. Persze a tanulásra nemcsak munkáskádereinknek van szükségük, hanem régi műszaki és gazdasági értelmiségünknek is, mert a feladatok, a Tégi műszaki és gazdasági értelmiség számára is újak. Azonban, elvtársak, a műszaki és gazdasági káderek kérdése nem korlátozódik az ipart, a termelést, a népgazdaságot irányító felső káderekre. Arról van szó, hogy népgazdaságunk mind nagyobb és nagyobb igényekkel lép fel szakképzett káderek tekintetében, s ezeket az igényeket jelenleg csak kis részben tudjuk kielégíteni. Különö. sen nagy a hiány mérnökökben, technikusokban. agronomusokban, képzett gazdasági és statisztikus szakemberekben, A munkáslétszám igen nagymértékű emelkedése mellett a mérnöklétszám viszonylagos csökkenését a termelésben részben nz is okozza, liogy a mérnökök egy részét adminisztrációs munkára használják fel, ami teljesen helytelen. Okozza részben az is. hogy tervezőintézeteinkben, tudományos intézményeinkben többezer mérnököt fogalalkoztatunk, amire a régi rendszer idején nem volt szükség, mert a burzsoázia nem épített tucatjával új üzemeiket, alig épített új vasutakat, utakat, hidakat, s'.fe. A felemelt, új ötéves népgazdasági terv szerint 1954-ig bezáró'ag kereken tizenegyezer mérnököt képezünk ki műegyetemeinken és műszaki főiskoláinkon, tehát többet, mint ahány mérnökünk összesen volt az ötéves tervidőszak kezdetén. Komoly erőfeszítést kell tennünk, hogy minél több nő tanuljon mérnöknek. A mérnökök mellett közvetlenül a termelésben rendkívül nagy szükségünk van szakképzett technikusokra. azaz műszaki középkáderekre. Uj, felemelt ötéves népgazdasági tervünk szerint 5 év alatt 17 ezer új Hchnikust fogunk kiképezni. És már most kell gondolnunk arra hogy mi lesz ötéves tervünk befejezése után, figyelembevéve a várható szükségletet és számotvetve lehetőségeinkkel, azt javasoljuk, hogy az ötéves tervidőszak végére, 1954-re az ipari technikumok tanulóinak Számát ötvenezerre, a különféle műegyetemek és műszaki főiskolák hallgatóinak számát pedig 21.000-re emeljük fel. És hogy ezt megtehessük, a már épülő miskolci és veszprémi műegyetemeken kivül új építészmérnöki főiskolát, új általános mérnöki főiskolát és kilenc új Ipari technikumot kell építenünk. A mérnökökéhez és a technikusokéhoz hasonló arányban kell fejlesztenünk a közép- és felsőfokú közgazdasági szakemberképzést, s még ennél is sokkal nagyobb arányban a mezőgazdasági szakkáderek kiképzését. Ezeknek az új, fiatal műszaki és gazdasági kádereknek tízezrei túlnyomó többségükben már a munkások, a dolgozó parasztok fiaiból és leányaiból fognak kikerülni. A megváltozott feltételek megkövetelik azt is, hogy bizonyos tekintetben új módon vessük fel a gazdaság, a termelés, az üzemek vezetésének a kérdését. tálnál két hónap alatt 45 ellenőrzést tartot'ak különféle szervek. Nem egyszer előfordul, hogy ugyanazon szervnél az ellenőrzés kiküldöttei találkát adnak egymásnak. Az Állami Ellenőrző Központ munkája lényegesen megjavult ugyan, de az ellenőrzés gyakran mégis formálissá válik azáltal, hogy az AÉK jelen'ései túlságosan későn készülnek el, s ezért sokszor más úton felfedett hibákat, rendellenességeket és visszaéléseket „tárnak fel." Minisztériumaink ellenőrzési osztályainak ellenőrzése pedig azért válik formálissá igen sok esetben, mert nem a legfontosabb határozatok és utasítások rendszeres ellenőrzését végzik, hanem egyes bejelentések alapján folytatják munkájukat, némelyik közülük valósággal nyomozó testületté lesz, amiközben a kisebb-nagyobb hibákat és visszaéléseket felderíti, az alapvető szarvas hibákat gyakran nem veszi észre, úgy járnak, mint az ismert orosz népmesében az, aki elment az állatkertbe és lá'ta ugyan a szúnyogot és a kolibrit, de az elefántot „nem vette észre." Ellenőrzési munkánk másik hiányossága a liberalizmus, az ellenőrzés során észlelt mulasztások, visszaélések elkövetőivel szemben, végül ellenőrzési munkánknak igen komoly fogyatékossága az i®, hogy a szóles dolgozó tömegeket még gyengén vonjuk be az ellenőrzés munkájába, sőt akadtak olyan szégyenteljes esetek is, amikor a viszszaélós leleplezőit elbocsájtották munkahelyükről, a visszaélést elkövetők pediig a helyükön maradtak mindaddig, nmig központi szerveink bele nem avatkoztak a dolog, ba. Az ilyen esetek mögött népünk ellenségeinek kezét kell keresnünk. Feladatunk tehát az ellenörzéa terén az, hogy „ jelenleg még jórészt formális ellenőrzést tényleges ellenőrzésé fejlesz, szűk, hogy megszüntessük a sok, felesleges, párhuzamos és sokszor egymást keresztező ellenőrzést, hogy felszámoljuk a még széles körben elterjedt 11. beralizmust az állami-tervfegyelmet semmibevevökket, az állam vagyonát tékozlókkal, s mindenekelőtt az ellenséges elemekkel szemben és hogy rendszerré tegyük a dolgozó tömegek részvételét az ellenőrzés munkájában s ezt a rendszert törvényerőre emeljük. Népgazdaságunk jellege és fejlődésének perspektíva ja Pártszervezeteink felelőssége Jelenleg és az elkövetkező éviek- > gyárával, üzemével szemben, ben többé már nem békülhetünk meg a vezetésnek testületi jellegével, az egyéni felelősség elmosódásával azért, mert a vezetésnek ez a formája leveszi a felelősséget az üzemek, vállalatok igazgatóiról, gátolja ipari és általában gazdasági kádereink fejlődését összekúszálja a dolgokat és mindezek folytán káros népgazdaságunk fejlődésére, szocialista épitésünkre. Pártszervezeteink az elmúlt évben igen nagy segítséget adtak a termelésnek. Alapjában véve megvalósították. legalább is az iparban (de sokkal kisebb mértékben állami gazdaságainkban, gépállomásainkon. tszcsinkben^ — Központi j megjavítására, az anyaggal, az Vezetőségünknek azt az utasítását, j energiával, a munkaerővel való tahogy munkájuk központjába a ter- karékosságra, stb. Képes legyen megmagyarázni a pártonkívüli dolgozóknak az előttük álló feladatokat és példával járjon elöl a feladatok megvalósításában. A pártszervezeteknek, a pártszervezetek vezetőségének, az üzemi pártbizottságoknak ezután sokkal komolyabban és alaposabban kell foglalkoznia az üzem vezetésének, az igazgató ellenőrzésével, mint ahogy az eddig történt. Időről-időre be kell számoltatnia az igazgatót a végzett munkáról, bírálatot kell gyakorolnia az igazgató, az üzemvezetés munkája felett, javaslatot kell tennie, a munka melés kérdéseit állítsák —, enélkü! a fordulat nélkül, nem érhettük volna el azokat az igen komoly eredményeket, amelyeket az ötéves terv első évében ténylegesen elértünk. A pártszervezet, a kommunisták szerepe és jelentősége a termelésben kell, hogy még tovább növekedjék. A feleifts, egyszemélyi vezetés következetes megvalósításának üzemeinkben, termelésünkben azzal kell együttjárnia, hogy pártszervezeteink még jobb munkát végezzenek a dolgozók mindennapi felvilágosítása, helyes kezdeményezéseinek felkarolása terén, hogy még inkább segitaék az igazgatót a terv maradéktalan megvalósításában. S ez nemcsak magára a pártszervezetre s a pártvezetőségre vonatkozik, hanem minden egyes párttagra és tagjelöltre is, abban az értelemben, ahogyan V. I. Lenin meghatározta az agitátor, a népnevelő szerepét a termelésben. „Minden agitátornak, állami vezetőnek kell lennie, az összes parasztok és munkások vezetőjének, a gazdasági épités kérdésében." Nagy tanítómesterünk emiitett szavai azt fejezik ki, hogy a kommunista, a párttag legyen tudatában kötelezettségeinek, felelőeséSzükséges még, hogy a felelős, egyszemélyi vezetés meg legyen az üzem egyes részlegeinél, műhelyeinél, telepeinél is. Továbbá szükséges, hogy egy-egy nagyobb üzemen belül az egyes részlegek, műhelyek, telepek önálló elszámolás alapján működjenek. Ez nemcsak azért helyes, mert igen komoly megtakai-ításolcra ad lehetőséget, hanem azért is, mert segít felfedni az üzemben, a termelésben mutatkozó hibákat és hiányosságokat, tehát segít megtalálni az eszközöket is a hibák és hiányosságok felszámolására. Elengedhetetlenül szükséges továbbá, hogy komolyan elkezdjünk foglalkozni a technológia, a gyártási előírások kérdéseivel, mert ennek a kérdésnek elhanyagolása azzal jár, hogy gazdaságtalanul használjuk ki a rendelkezésünkre álló korszerű munkagépeket és ipa. ri felszerelést, pocsékoljuk a nyersanyagot, magas a selejt százaléka, gyármányaink nem eléggé szabványosítottak. Másrészt a jól átgondolt, részletesen kidolgozott, korszerű és kötelező erejű gyártási eljárások bevezetése az előfeltétele annak is. hogy iparunkban a lehető legszélesebb területen alkalmozzuk a folyamrzerű termelés módszereit, a futószalag- és a félfutószalag-rendszert, ami lehetőséget ad a termelés igen jelentős fokozására, a termelékenység emelésére, az önköltség további csökkentésére, vagy. is ipari termékeink olcsóbbí'ására. gének saját államával szembea A helyes vezetéshez hozzátartozik a helyes ellenőrzés is A hiba nem ott van. hogy nálunk nincs elegendő ellenőrzés, hogy kevés az ellenőrzés, hanem abban, túlságosan sok a párhuzamos és egymást keresztező formális ellenőrzés. Példáiul a budapesti 72. pontaltlvaNépgazdaságunk még két, egynástól gyökeresen különböző, egynással ellentétes alapon nyugszik: a szocialista nagyipar és a kisárutermelő mezőgazda-ág alapján. Lenin—Sztálin tanításaiból és a Szovjetunió tapasztalataiból, de saját tapasztalatunkból is tudjuk, hogy nagyon sokáig ezt a kettősséget nem lehet fenntartani. Pártunk döntő stratégiai feladata tehát nem közvetlen feladata munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk előkészítése e kettősség felszámolására, népgazdaságunk egységes szocialista alapjának megteremtése, a dolgozó parasztságnak termelő szövetkezetekben való önkéntes társulása g ezzel együtt n kulákságnak, mint osztálynak megszüntetése útján. Országunk iparosításának meggyorsulása egyrészt, másrészt pedig az imperialista háborús gyujtogatók áttérése a háborús propagandáról nyílt, agresszív cselekedetekre, megköveteli, hogy mind erősebb és mindinkább szocialista népgazdaságunk legyen. Ezért fokoznunk kell az előkészületeket az egységes, szocialista gazdasági alapra való áttérés érdekében. Ez pedig elkerülhetetlenül maga után vonja az osztályharc további kiéleződését a falun, amire Pártunkat munkásosztályunkat, dolgozó parasztságunkat fel kell vérteznünk. A fokozott előkészítő munka mellett, amelyet mezőgazdaságunk szocialista átszervezése érdekében kell végezjnünk, folytatnunk kell népgazdaságunk egész területén a tőkés elemek korlátozásának és kiszorításának politikáját s mindenekelőtt a kereskedelemben, amelyet fokozatosan olyan mértékben, ahogyan erre a szükséges feltételeket meg tudjuk valósítani, helyettesítenünk kell szocialista kereskedelemmel : állami kereskedelemmel a városban, szövetkezeti kereskedelemmel a falun. Gazdasági rendszabá.yokkal, beruházási- és forgótökehitelek juttatásával, valamint felvilágosító és szervező munkánkkal elő kell segítenünk a kisipari termelőszövetkezetek mozgalmának kifejlődését. Pártunk politikájának tenge.ye, népi demokratikus államunk alapja: a munkásosztály szövetsége a dolgozó parasztsággal, s e szövetsí -en belül a munkásosztály vezető szerepe. Gazdaságpolitikánkban ez azt jelenti, hogy továbbra ia alkalmaznunk kell, a sajátos magyarországi viszonyoknak megfelelően az úgynevezett új gazdasági politikát, amelyet most is alkalmazunk, s amelyet Lenin zseniális elgondo.ósa alapján először a Szovjetunióra alkalmaztak. Alkalmaznunk kell ezt a politikát mindaddig, amíg a szocializmus győze.mét a népgazdaság minden területén ki nem vivtuk, mert ezt a politikát mint Sztálin elvtárs tanítja, egyetlen szocializmust épitő ország sem mellőzheti. Ennék a politikának alkalmazása elvtársak azt jelenti, hogy továbra is fenn kell tartanunk, sőt bizonyos vonatkozásban erősítenünk kell a piaci kapcsolatokat a termelés különféle ágai. elsősorban pedig a Szocialista ipar és a kisárutermelő mezőgazdaság között. A mezőgazdasági termények és termékek kötelező beszolgáltatásának rendszerét erőteljesebben kell kiépítenünk, egyúttal azonban csökkenteni kell azoknak a parasztgazdaságoknak a megkötöttségét, amelyek az állammal szemben fennálló kötelezettségeiknek eleget tesznek. Lehetővé kell tenni számukra, hogy az említett feltétellel, de minden egyéb megkötöttség nélkül, árufeleslegeiket piacra vigyék. És, ha ezt a kedvezményt megadjuk az egyénileg gazdálkodó parasztoknak, csak természetes, hogy legalább ugyanennyit megadjunk termelőszövetkezeteinknek is. Ez a rendszabály természetesen nem jelentheti az állam piacszabályozó szerepének felfüggesztését, vagy akár korlátozását. Ugyanakkor azonban, amikor fenntertani, sőt bizonyos tekintetben bővíteni javasoljuk a piaci kapcsolatokat, még sokkal határozottabban. sokkal nagyobb mértékben kell fokoznunk, erősítenünk, fejlesztenünk, kiterjesztenünk, növelnünk kell a közvetlen termelési kapcsolatokat népgazdaságunk különféle ágai. s mindenekelőtt iparunk éa mezőgazdaságunk között. Melyek ezek a termelési kapcsolatok? Ezek a gépállomások és az a segítség, amelyet ezodc termelőszövetkezeteinknek és még egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságunknak nyújtanak. Ezek a különféle mezőgazdasági gépek és eszközök, amelyeket a falunak juttattunk. Ez a mezőgazdaság fokozott ellátása műtrágyával és nemesített vetőmagvakkal. Ide tartozik az a sok. oldalú segítség is, amelyet népi demokratikus államunk mezőgazdasági termelőszövetkezeteinknek nyújt, nemcsak a gépállomások útján, hanem beruházási és egyéb kölcsönök formájában, tenyésztörzsek rendelkezésre bocsájtásával, stb. Ide tartozik a termelési szerződések kérdése, amelyek útján biztosítjuk az állam számára a szükséges mezőgazdasági termékek bizonyos részét s ugyanakkor a nyújtott előnyök, előlegek, szaktanácsadás, vetőmag, mű'lágya segítségével emeljük a terméshozamot s ilymódon lehetővé tesszük termelőszövetkeze, teáink és dolgozó parasztságunk jövedelmének fokozását. Tehát arról van ezó, hogy ne csak a parsztság személyi szükségleteit elégítsük ki, hanem mind nagyobb mértékben termelési szükségleteit is. A hat érv alatt, amely hazánk felszabadítása óta eltelt, hazánk a fejlődés útján nagyobb lépést tett előre, mint a megelőző évszázadok alatt, E rövid, de eredményeikben gazdag néhány év alatt Pártunk, munkásosztályunk tettekkel bizonyította ibe, hogy hivatott népgazdaságunk , államunk, nemzetünk vezetésére. Az a feladat azonban, amelyet a legközelebbi években Pártunknak, munkásosztályunknak, dolgozó népünknek el kell végeznie: a szétaprózott, elmaradott kisparaszt) mezőgazdaság helyén nagy "zeml, korszerű, szocialista mezőgazdaság létrehozása és új, felemelt öt. éves tervünk segítségével országunk iparosításának meggyorsítása és mindezek eredményeként az egységes alapon nyugvó szocialista népgazdaság megteremtése — nehezebb és bonyolultabb minden feladatnál, amit eddig elvégeztünk. De nemcsak az elvégzendő feladat nőtt meg s nemcsak népünk ellenségeinek ellenállása fog növekedni, hanem hatalmasan megnőtt és szakadatlanul, feltartóztathatatlanul növekszik és fog tovább növekedni Pártunk, munkásosztályunk, népünk ereje is, acélosodik és acélosodni fog népünk akarata, hogy a növekedés nehézségeivel dacolva, szabad hazánkat virágzó szocialista országgá formálja. Ezért, elvtársak, mi a most előttünk álló, az eddiginél nagyobb és nehezebb feladatot is meg fogjuk old'ani. Meg fogjuk oldani azért, mert maga a történelmi fejlődés tűzte napirendre! Mert hála LeninSztálin legyőzhetetlen tanításának, tudjuk, hogyan kell megoldani! Mert munkásosztályunknak, dolgozó népünknek van harcokban megedizett, tapasztalt élcsapnta, van olyan vezető Pártja, amilyen a mi nagy Pártunk, amely Marx-EngelsLenin-Sztálin nagy zászlaja alatt, szilárd akarattal, törhetetlen hittel vezeti népünket a harcba a szocializmus teljes győzelméért országunkban ! Gerő elvtárs beszámolóját a küldőt, tek végig nagy figyelemmel kísérték. Csaknem valamennyi küldött jegyezte az új ötéves terv ragyogó távlatait jelző számokat. Többször lelkes taps tört ki. Hosszú percek<! éltették a küldöttek Sztálint és Rákosi Mátyást. Az Osztrák Kommunista Párt üdvözlete Az Osztrák Kominunisla Párt üdvözletét Johann Koplenig elvtárs, az Osztrák Kommunista Párt elnöke tolmácsolta. „Az osztrák reakció és aljas szövetségesei, a szocialista párt jobboldali vezetői nz amerikai háborús uszítók parancsára féktelen uszítást fejtenek ki a szocialista Szovjetúnió és a népi demokratikus országok ellen, különösen magyar szomszédunk ellenA dolgozó tömegek azonban nem felejtették el, liogy a hős Szovjet Hadsereg mentette meg óriási véráldozatok árán az emberiséget a fasiszta barbárságtól és szabadította fel Ausztriát a kegyetlen náciuralom alól. Munkásosztályunk nagyon jól tudja, hogy az új Magyarország, a munkások és parasztok Magyarországa, Rákosi Magyarországa értékes szövetséges, szabadságunknak egyik biztosítéka és elősegíti a mi szabad fejlődésünket is. Olyan Ausztriáért harcolunk, mely az egész imperialistacllenes táborral szövetségben elősegíti a háborús uszítók megfékezését és agresszív terveik meghiúsítását. A termelésben kitűnt dolgozók hozzászólásai Gerő ehtire referátumához Koplenig elvtárs nagy tapssal fogadott felszólalása után Koczina Gyula elvtárs, a Rákosi Mátyás Művek pártbizottságának titkára szólt hozzá Gerő elvtárs referátumához. Beszélt a pártszervezet felvilágosító munkája és > termelés emelése, a verseny lendülete közötti összefüggésről. A gyár dolgozóinak 91 százaléka, a párttagsága 94 százaléka tett felajánlást és újabb vállalást a kongresszus tiszteletére. A felajánlást tévők 94 százaléka a szerdai napig teljesítette vállalását. A felemelt ötéves terv megvalósítása megköveteli, hogy az. tizem pártszervezete többet foglalkozzék a ter. melés kérdéseivel. Beszélt Koczina elvlárs a jobboldali szociáldemokraták elleni harc fontosságáról. a pártbizottság ellenőrző és irányító munkájának megjavításáról, Pioker Ignácz elvtárs, az Egyesült Izzó munkaérdem rendes sztahanovista gyalusa beszámolt az. üzem eredményeiről és munkájukban mutatkozó egyes hiányosságokról. Megemlítette többek között, hogy egyes gyárak az Egyesült Izzó számára sok selejtes öntvényt küldenek. Azt is szóvátette, hogy jó kezdeményezések — mint például a Csutkih-féle önrevizori mozgalom, ami azt jelenti, hogy a dolgozó saját munkáját ellenőrzi —, elsikkadnak. Horváth Ede, a Győri Vagongyár Kossuth-díjas srtahánovista esztergályos ifjúmunkása munkájának eredményéről számolt be és : Ígéretet tett a győri sztahánovis| ták nevében, hogy azt a harcos lendületet, amellyel munkájukat végezték a Kongresszusi Héten és a Kongresszusi Hét előtt ezután sem hagyják eltenyhulal, „Még