Délmagyarország, 1951. március (7. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-01 / 50. szám

2 CSÜTÖRTÖK, 1951. MÁRCIUS 1. A kongresszus negyedik napja A kongresszus tanácskozásának negyedik napját szerdán reggel fél 9 áraikor Piros Lásziá elvtárs nyitotta meg. Bejelentette, hogy ismét újabb táviratok érkeztek a kongresszushoz. A táviratok közül a Rákosi Mátyás Művek dolgozóinak üdvözlő sorait olvasta fel. Ezenkívül számos üzem jelentését ismertette, amelyek arról számolnak be? hogy kongresszusi felajánlásukat sokszorosára túlteljesítették. Piros elvtárs bejelentette, hogy újabb 29 községből és városbál jelentik a pártszervezetek és a dolgozó parasztok, hogy a kongresszus tiszteletére, községükben új tszcs alakult —, 26 község pedig jelentette, hogy szövetkezeti községgé alakultak. _ A táviratok ismertetése után megkezdték a kongresszus második napirendjének tárgyalását, amelynek cime „Az ötéves terv első évének eredményei és további -feladataink a népgazdaság szocialista építése terén." A napirend előadójaként Gerő Ernő elvtárs, államminiszter, a népgazdasági tanács elnöke, a Párt főtitkárhelyettese tartotta meg beszámolóját. Gerő Ernő elztárs beszámolója A Magyar Dolgozók Pártjának II. kongresszusa olyan időpontban ülésezik, amikor már módunkban áll részleteiben U kiértékelni ötéves népgazdasági tervünk első évének eredményeit. Iia népgazdaságunk fejlődését egészében tekintjük, túlzás nélkül állapíthatjuk meg, hogy az ötéves tervidőszak első évében jó munkát végeztünk. Gyáriparunk — a helyi ipar nélkül — mintegy másfélszer gyorsabban fejlődött iz előírtnál. Mint ismeretes, gyáriparunk a menetközben felemelt előirányzatot is 9 6 százalékkal túlteljesítette, t en. nek eredményeként egész tervkiitelezctt Iparunk termelésének növekedése 1950ben a hároméves terv utnlsá évéhez, 1949-hez képest 35.1 százalék volt. Olyan hatalmas növekedés ez, amely a legvérmesebb reményeket is túlszárnyalta s amelyhez foghatót soha sem ismert semmiféle kapitalista ország. A szocialista iparosítás sztálini törvényének megfelelően nehéziparunk termelésének fejlődése meghaladta a könnyűiparunkat. Nehéziparunk termelése az ötéves terv első évéiben 362 százalékkal emelkedett a megelőző évhez képest, könnyűiparunké pedig 34 százalékkal. Az egész ipar és ezen belül a gyáripar termelésének fejlődését is messze maga mögött hagyta gépiparunk, amelynek termelése egyetlen év alatt 42.3 százalékkal ugrott előre, ami ugyancsak megfelel a szocialista iparosítás sztálini törvényének. Nehéz és könnyfliparunk mellett komoly fejlődést mulat építőiparunk, melynek termelése az ötéves tervidőszak első évében, a megelőző évhez képest 116 százalékkal növekedett, s amely termelési tervét kereken 30 százalékkal teljesítette túl Ötéves népgazdasági tervünk előírta, hogy a gyáriparban a munka termelékenységének öl év nlatt 50 százalékkal kell növekednie. Ismerrctes. hogy már nz első évben gyáriparunkban a termelékenység, az egy teljesített munkaóra alatt termelt értékben mérve, több, mint 20 százalékkal emelkedett. Nem ilyen kedvező a kép, ha azt vizsgáljuk, hogyan változott a termelés értéke száz forint kifizetett munkabérre vonatkozóan. Itt nem emelkedés van, hanem némi csökkenés: a nehéz- és könnyűiparban egy év alatt száz forint kifizetett bérre vonatkoztatva a termelés értéke 2.6 százalékkal, az építőiparban pedig 1.6 százalékkal csökkent. Másszóval iparunkban a béralap gyorsabban növekedett, mint a termelés, amit írem lehet normálisnak tekinteni. Az önköltség csökkentését ötéves népgazdasági tervünk 1950—54 évek időszakúra 25 százalékban Irta elő. Ennek megfelelően az ötéves terv e'sö évében az ipari termelés önköltségének mintegy 5 százalékkal kellett volna csökkennie. Különféle számítások azt mutatják, hogy ezt az önköltségcsökkentést körülbelül elértük. Gyáriparunknak és építőiparunknak egészében rendkívül gyorsütemű fejlődése nem terelheti el figyelmünket azokról a hiányosságokról, amelyek, a már említetteken kívül, iparunk fejlődésében megmutatkoznak. így, jóllehet ötéves ter• vünk eredeti előirányzatához képest, o'apanyagiparunk termelésének fejlődése is meggyorsult, mégis alapanyag termelésünk, a vas-, acél-, a hcngcreltacél- és a széntermelés gyorsulásának üteme jelentősen elmarad az egész ipar gyorsulásának üteme mögött. Hasonlóképpen: jóllehet már az ötéves terv első évében több villamosenergiát termeltünk, mint amennyit tervünk szerint termelnünk kellelt volna. vlllnniosenergln-termelésUiik gyorsulásának üteme e'innrnd egész iparunk termelésének gyorsulási Üteme mögött. A tapasztalat bebizonyította, hogy sokkal-sokkal több szénre van szükségünk, mint e«t magunk gondoltuk akkor, amikor ötéves népgazdasági tervünket kidolgoztuk. Ha az iparunkban az ötéves terv első évében az igen komoly eredmények melleit megmutatkozó hiányosságokról szólunk, nem feled, kezhetiink meg arról sem, hogy kisipari szövetkezeti mozgalmunk két év óla lényegileg egyhelyben topog és helyi iparunk, tehát a túlnyomórészt helyi nyersanyagokat feldolgozó és helyi szükségletek kielégítésére hivatott, a tanácsoknak alárendelt ipar is még gyermekcipőben jár. Pedig a kisiparosok kőzött megvan n hajlandóság a szövetkezésre és kisiparosaink jelentékeny réaze látja már, hegy számára ez a lehetőség arra, hogy végleg beilleszkedjék a népi demokrácia gazdaságába, az épülő szocialista gazdaság rendjébe. 'A'mi a helyi ipart illeti, itt a helyi tanácsok létrehozása, számos gazdasági tevékenység fokozatos átadá. sa i helyi tanácsoknak és a helyi ipar igazgatóságának megteremtése kéli, hogy jelentős mértékben meg. gyorsítsák a fejlődést. Közlekedésünk lépést tudott tartani népgazdaságunknak, s különösen gyáriparunknak és építkezéseinknek az ötéves tervben előírtnál jóval gyorsabb fejlődésével is. Vasutjaink 1950-ben kereken 70 százalékkal szállítottak több árut, mint a második világháborút megelőző utolsó esztendőben. Ha figye. lémbe vesszük, hogy a második világháborút megelőző időszakban a magyar vasút áruforgalmának növekedése évente átlagosan 2—3 százalék volt, ez világosan megmutatja egész népgazdaságunk erőteljes fejlődését is, amely csakis a szocializmust épftö népi demokrácia rendjében vált lehetővé. A vasúti személyszállítás 1950 folyamán még nagyobb mértékben emelkedett, mint az áruszállítás: 25.7 százalékkal, ami nemcsak gazdasági fejlődésünket mutatja meg, hanem egyben jelzi dolgozó népünk életszínvonalának emelkedését is. Fokozott iparosítással kell megteremtenünk a nagyüzemi mezőgazdálkodás feltételeit Mezőgazdaságunk részben a ked. vezötlen időjárás miatt, 1950-ben nem fejlődött egyenletesen. így, mig kenyérgabonából 9.2 százalékkal termeltünk többet, mint 1949-ben, addig takarmánygabonában és a takarmánynövényeknél állatában, valamint az Ipari nüvé. nyek Jelentős részénél elmarad, tank az 1950. évre előirt tervhez viszonyítva. Különösen jelentős az elmaradás a kukoricánál és cukorrépánál, amoly terményekből több termett ugyan, mint 1949-ben, de az ötéves terv első évére előirt feladatot csak 79, illetve 65 százalékra sikerült megvalósítani. A takarmánynövények gyenge terméshozama lasilotta, gflt részben visszavetette állatállományunk fejlődését, amiben persze az ellenség aknamunka, ja is szerepet játszott. Sertésállományunk 1950. októberében nem sokkal volt nagyobb, mint az előző év ugyanezen hónapjában, tehénállományunk pedig mintegy 50.000-rel csökkent. Ugyanekkor jelentősen megnövekedett az állami gazdaságok és a termelőszövetkezeti csoportok állatállománya. Az állami gazdaságok állatállománya (számosállatban kifejezve) 1950 folyamán 125 százalékkal emelkedett s emelkedésében túlhaladta a tervelőirányzatot. Komoly lépést tettünk előre az ötéves terv első évében mezőgazdaságunk gépesítése terein. Egy év alatt gépállomásaink és állami gazdaságaink gépállománya 4400 traktorral nö. vekedett s ezenkívül nagyszámú egyéb mezőgazdasági gépet adtunk a mezőgazdaságnak. A műtrágya felhasználása mezőgazdaságunkban 1950 folyamán több mint 50 százalékkal emelkedett. A minisztertanács ismert határozata nyomán az agrotechnika nemcsak az állami gazda, súgókban és termelőszövetkezetekben, hanem az egyénileg dolgozó parasztgazdaságokban is bizonyos javulást mutat. Egészében véve azonban mezőgazdaságunk fejlődését az ötéves tere első évében nem bekinthetjük kielégítőnek. Mezőgazdaságunk elmaradását nem is mutatják meg eléggé világosan csak a termelési adatok. A mezőgazdasági termékekből a falusi lakosság jelenleg a népi demokrácia idején összehasonlíthatatlanul nagyobb hányadot fo. gyászt el, mint amekkora hányadot elfogyasztott a nagytőkés, nagybirtokos Horthy-Magyarországon. Nem hunyhatunk szemet az előtt a tény előtt, hogy ma szétaprózott mezőgazdaságunk nemcsak keveset, de főként kevés árut termel, hogy mezőgazdaságunk árutermelése hallatlanul elmarad Iparunk árutermelése mögött, így 1950-ben gyáriparunk árutermelése 35 százalékkal eme!, kedelt, mezőgazdaságunké pedig csak 4—5 Százalékkal. A mezőgazdaság elmaradásának legfőbb oka az. hogy iparunk már túlnyomó többségében szociaíis'a nagyipar, mezőgazdaságunk pedig még túlnyomórészt szétaprózott, ki.?árutermelő és kevés árut termelő gazdaság. Emellett szerepet játszi]; az is. hogy egyéni parasztgazdaságaink fejlődésére nem mindig fordítottunk elég gondot. Ebből azonban nem azt a következtetést kell levonni, hogy meg kell lassítani országunk iparosításának ütemét, hanem azt, hogy fokoznunk kell az iparosítás ütemét, fokoznunk kell a mezőgazdaság gépesítését, fokoznunk kell a mezőgazdaságnak műtrágyával, munkaeszközökkel, szállítóeszközökkel való (ellátását, s a fokozott iparosítás útján is meg kell teremtenünk a feltételeket ahhoz, hogy a mezőgazdaságot fokozatosan nagyüzemű, sok árut termelő, ipa. runk és lakosságunk összes szükségleteit bőven kielégítő, szocialista gazdasággá szervezhessük út. Belső áruforgalmunk 1950 folyamán nagymértékben megnőtt. Az állami nagykereskedelem forgalma (tehát egész nagykereskedelmünkké. mert 1050-ben már nem volt nálunk magán-nagykereskedelem) egy év alatti 57.4 százalékkal emelkedett s az áruforgalmi tervet nagykereskedelmünk közel 7 százalékkal túlteljesítette. A kiskereskedelem (tehát az állami, szöve'kezeti és a magán-kiskereskedelem együttvéve) 1950. évi forgalma 18.8 százalékkal haladta meg az 1949. évit. Az 1050-ben bekövetkezett fejlődés eredményeként jelentősen megerősödő" t belső áruforgalmunkban a szocialista (tehát az állami és szövetkezeti) kereskedelem szsrape. Jelenleg a szocialista kereskedelem a fogyasztói áruforgalomnak már mintegy 70 százalékát bonyolítja le. Belkereskedelmünk jelentős fejlődése és szocialista kereskedelmünk komoly megerősödés-e azonban nem jogosít fel bennünket arra, hogy szennát hunyjunk a hiányosságok előtt. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy mig az előző években gyakran a fölös mennyiségben raktáron fekvő áruk elhelyezője okozott számunkra gondot, addig 1950-ben a termelés általános emel. kedése ellenére a kereslet számos területén elébe szaladt a kínálatnak. Magábanvéve ezt nem lehet negativ jelenségnek tekinteni. Például az, hogy 1950-ben 156.000 kerékpárt és közel 10.000 motorkerékpárt termeltünk, s ez a mi viszonyainkhoz képest hatalmas mennyiség sem mutatkozott elegendőnek, mulatja, mennyire felemelkedett dolgozó népünk cletsz'nvonala. Ax áru forgalomba n tapaxxtalt rendelleneiitégcli okai De természetesen, a belső áruforgalomban tapasztalt rendellenességek nemcsak erre vezethetők viszsza. A belső áruforgalomban megmutatkozó rendellenességekben szerepet játszik mindenekelőtt a mezőgazdasági termelés elmaradása. De szerepet játszik emellett az is, hogy a dolgozik, a kereskedők száma s ezzel együtt a béralap rendkívül gyors ütemben növekszik, másrészt pedig a dolgozók számának ez a gyorsütemű növekedése átmenetileg csak kisebb mértekben jut kifejezésre a fogyasztási javak termelésének emelkedésében, mert a szocialista iparosítás megköveteli, hogy most mindenekelőtt nehéziparunkat, illetve általában a termelőeszközök termelését fejlesszük. Mindezekhez járul saját tapasztalatlanságunk és gyenge szervezettségünk is az állami s általában a szocialista kereskedielem 'terén. Végül, de nem utolsó sorban, igen komoly szerepet játszik népünk ellenségeinek, a kizsákmányoló osztályoknak, ezek maradványainak, a különféle reakciós elemeknek népi demokráciánk ellen irányuló tudatos . kártevő munkája is. Ismeretes, hogy 1950 folyamán az ellenség időről-időre több alkalommal kísérelte meg, hogy közellátásunkat a folyó szükségléteket messze meghaladó tömeges vásárlásokkal zavarja, mesterségesen sorbanállásoknt szervezett. Jellemző, hogy megyénként és területenként vizsgálva az áruforga. lom hirtelen, időről-időre történő megnövekedését, a váráról ások rendellenes emelkedését, összefüggést lehet megállapítani az úgynevezett vásárlási láz megjelenése és a mezőgazdasági termények beadásának menete között. így például a múlt év júliusában Vos és Veszprém megyében, amelyek akkor a beszolgáltatással jelentősen elmaradtak, ütötte fel a fejét a tömeges vásároláa. Ugyanakkor azonban Hajdu-megyében, amely a besBxdgáltatásban az élen haladt, alig vedt tapasztal- > • v ható a vásárlás emelkedése. Ez ie mind nagyobb mértékben fogjuk azt mutatja, hogy az ellenség,1 gépkivitellel helyettesítem. A nagy Szovjetunió segít bennünket amelyre számo6 területen súlyos csapásokat mértünk, rávetette magát a közellátás területére, Ilymódon a közellátás kérdése az osz. tályharc egyik legfontosabb területévé vélt. Pártunk kezdeményezésére népi demokráciánk államhatalma ke. mény ököltel sújtott le a közellátás frontján garázdálkodó ellenségre és egy sor átfogó gazdasági intézkedést is hozott a közeilátás zavartalanságának biztosítására. Ismeretes, hogy ezeknek az intézkedéseknek eredményeként sikerült a cukor- és finomliszteilátást kielégítő, en megoldani. Nyilvánvaló, hogy a közellátásunk kérdésének megoldásához még további erőfeszítések szükségesek. Mindenekelőtt a mezőgazdasági és az Ipari termelés további fokozása terén, sőt nemcsak általában a mezőgazdasági és az ipari termelés, hanem döntően a mezőgazdaság és az ipar árutermelésének további növelése útján. Emellett, elvtársak — továbbra is szárazon kell tartanunk a puskaport és kíméletlenül, sokszorozott erővel keli lesuj tanunk népünk ellenségeire, amelyek — est előre kell látnunk — meg fogják kísérelni újból és újból támadásba átmenni közellátásünk, népi demokráciánk ollen. Közellátásiunk tarén már meghozott és még meghozandó intézkedések célja: a dolgozók és családtagjaik zavartalan ellátása legfontosabb élelmezési és egyéb kózszükségeti cikkekkel —. jelentős állami tartalékok biztosítása, mert ez elengedhetetlen feltétele a tervszerű gazdálkodásnak s végül külkereskedelmi áruforgalmunk számára a szükséges árukészletek rendelkezésre bocsajtása, bár az élelmiszerkivitelt ötéves tervünk folyamán szagokkal folytatott külkereskedelmünk nemcsak v'sraonylag, de abszolút értékben is csökkent. 10 milliárd forint borubáuáx Szocializmust építő népi demokráciánk szempontjából rendközött létrejött újtípusú gazda- kívül fontos kérdés a népgazdasági kapcsolatok rendszere, [ ság beruházásainak alakulása, mely meggyorsította és meg- j mert eren mérhetjük le a szo. gyorsítja a népi demokrácia or- j cialista felhalmozás ütemét országainak iparosítását, lehetővé • szagunkban. 1050-ben lényege, tette s lehetővé teszi, hogy | sen magasabb összeget Külkereskedelmünk az imperialisták által velünk szemben alkalmazott ellenséges rendszabályok dacára általában megoldotta az ötéves terv első évében ráváró feladatokat. Ebben döntő szerepet játszott a Szovjetunió és a népi demokráca országai ezek az országok, így Magyarország is a hiányzó nyersanyagokat, a népgazdaságnak fejlesztéséhez szükséges ipari felszerelést, gépeket, mind fokozottabb mértékben az egymásközötti kereskedelemben biztosították. A tőkés imperialista országok külkereskedelmi és általában gazdasági kapcsolatai törvénye: aki bírja, marja! Minthogy pedig az erősebb inkább bírja, tehát az erősebb ragadozó marja a gyengébbeket- Ezzel szemben az új viszony, amely a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa révén a Szovjetunió és a népi demokrácia országai között megvalósult, valóban a kölcsönös megsegítésen alapul. Lényege a szabad népek szolidaritása, egymás kölcsönös érdekeinek figyelembevétele, s az, hogy ar erősebb segíti a gyengébbet. Mert talán felesleges külön aláhúzni, hogy bár kölcsönös segítésről van szó, mégis elsősorban a nagy Szovjetunió az, mely segíti valamennyiünket, segíti a népi demokrácia összes orazágaiit. Mi elvtársak, természetesen nemcsak a Szovjetunióval és a népi demokrácia országaival akarunk fenntartani külkereskedelmi kapcsolatokat, hanem a tőkés országokkal is. A tőkés országok azok, amelyek főként az amerikai ;mperialisták nyomására, mindinkább elzárkóznak attól, hogy velünk kereskedjenek, jóllehet ez a magatartás ezekre az országokra nézve hátrányosabb, mint a mi számunkra- Ugyanekkor. amikor 1950 folyamán külkereskedelmi forgalmunk egészében több mint 13 százalékkal emelkedett, a tőkés orruháztunk be, mint amekkorát ötéves tervünknek megfelelően erre az évre előirányoztunk. A® 1950ben megvalósított összes népgazdasági beruházások értéke 67.4 százalékkal haladta meg az 1949. évi beruiháraásuwk öszszegét. Egyetlen év alatt több, mint 10 milliárd forintnyi öm. szeget ruháztunk be népgazdaságunkba. A gyáripar fejlesztését szolgáló beruházásoknak több, mint 90 százalékát fordítottuk nehéz' iparunkra, aimi megfelel a szocialista iparosítás követelményének. de hatalmas összegek jutottak mezőgazdaságunknak, közlekedésünknek, könnyűiparunknak és szocialista kereskedelmünknek is. Beruházásaink révén jelentős mértéikiben fejlesztettük iskolahálózatunkat, kulturális intézményeinket, növeltük a dolgozók szociális és egészségügyi kiszolgálását biztosító létesítmények számiát. Népünk életszínvonala az ötéves terv első évében gyorsabban növekedett, mint ezt ötéves tervünk előírta. A gyáriparban a dolgozók béralapja a különböző kedvezményeket nem számítva — egy év alatt 37.6 százalékkal növekedett meg. Míg 1949 decemberében az átlagmnnkabér a gyáriparban 708 forint volt, addjg 1950 decemberében az átlagmunkabér 767 forintra nőtt. Egyetlen év alatt, 1950-ben 1949-hez képest 223.000-rel emelkedett a foglalkoztatottak száma, ebből kereken 195.000 fő emelkedés a gyári nama és az építőiparra jutott. Különösen jetentös volt a dolgozó parasztság életszínvonalának emelkedése. A dolgozók és családtagjaik életszínvonalának emeléséhez nagymértékben hozzájárultak