Délmagyarország, 1951. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-27 / 48. szám

Miznkásök I Bolgozt ! 1 terhelés növelésével, az állami és népi fegyelem megszilárdításával, hazafias Kalelezeltségeleh panfas leiíesíléséveS erősítsétek drága hazádat, véd étek a békéli A kongresszus második napja I Hétfőn reggel jóval fél 9 előtt Éfcfog-lalták helyeiket a kongresszus Küldöttei. A második napi tanácskozás iniegnyl ásáig egymásután csendültek fel a mozgalmi dalok. A teran'be lépő elnökséget nagy taps fogadta, ütemesen éltették az asztalinál helyet foglaló Rákosi Mát^ást. A Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusa második napi tanácskozásait Kiss Károly elvtárs nyitotta meg. Bejelentette, hogy eddig 2084 távirat érkezett a kongresszusra, ebből 411 üzemekből, 589 községekből és termelőszövetkezetekből, 278 pártszervezetektől, 90 különböző iskoláktól, 594 a tömegszervezetektől. A Standard-gyár táviratában közölte, hogy az üzem dolgozói a kongresszus tiszteletiére átlagteljesítményükéit U8.2 százalókról 151.7 százalékra emelték. (Lelkes taps.) A Dunai Vasmű ifjú építői távIratukban bejelentik: a kongresszusi versenyükben 2250 ifjúmunkás termelésének foltozásával indult harcba a kongresszusi zászlóért, 1499 ifjúmunkás felajánlását már sítani őket, majd átdobják ezeket teljesítette és sokan közülük újabb felajánlásokat tettek. (Taps.) 13 község dolgozó parasztjai jelentik táviratukban, hogy községük minden dolgozó parasztja belépett a termelőszövetkezetbe, 44 község jelenti táviratában, hogy a kongresszus megnyitásának napján termelőszövetkezetet alakítottak. (Nagy taps.) Nezvál Ferenc elvtárs, a határozati javaslátót szerkesztő bizottságba a következő elvtársakat javasolta: elnöknek Rákosi Mátyás elvtársat, tagjainak: Egri Gyulát, a hevesmegyei pártbizottság titkárát, Gerő Ernő elvtársat. Házi Álpád elvtársat, a Központi Vezetőség tagját, az Állami Ellenőrző Központ elnökét, Nagy Mária elvtársét, a Budapesti Pártbizottság másodtitkárát, Pőcze Tibor elvtársat, a Borsodmegyei Pártbizottság titkárát és Révai József elvtársat. Katona Sándor elvtárs, a nagykőrösi Városi Pártbizottság titkára a szavazatszedő bizottság tagjaira tett javaslatot. Határaink védelméért Ács Lajos elvtárs, somogymegyei titkár beszámolója Ezután Ács Lajos elvtárs, a softiogymegyei pártbizottság titkára íz ólait fel. Beszédébein rámutatott arra: a Tito-klikk válogatott Gestapó- és gengszter módszerekkel törekszik arra, hogy határterületünkön, Népköztársaságunkban tá_ maszpontot nyerjen a népi demokrácia elleni ádáz harcában, arra törekszik, hogy a határszélen a kulákok, klerikális reakciósok, volt csendőrök, fasiszta katonatisztek köréből kémeket toborozzon. Törekvéseik azonban kudarcot vallanak. A közvetlen határszélen Hó dolgozók, közöttük a délszláv dolgozók ia tűrhetetlenül ragaszkodnak a Szovjetunióhoz, Sztálin elvtársihoz, a Párthoz és Rákosi elvtárshoz, hazájuk függetlenségéhez. A határ mentién a félelem nem nálunk, hanem odaát van meg, az UDB.ügynökségei körében. Hiába Szűrődik át időnként rikoltozó muzsika a határmenti Soiáról, vagy Zsalu községből, ahol az UDB-tisztek tivornyáznak —> a megkínzott Jugoszláv nép gyűlöletét, szavát és Itarcát nem tudják elfojtani. A határszélen élő dolgozó parasztok jól látják, hogy a határftienti jugoszláv községekben januárban. februárban hány paraszt férfi, cót asszony, gyerek jár Tnefcit láb. Többször megfigyelték azt, hogy UDB-tisztek hogyan hajszolják a lakosságot munkára, vagy pedig hogyan szállnak meg egyes tanyákat, falvakat és hogyan hurcolnak el dolgozó parasztokat. Az TJDB rendszeresen és fokozódó erő. vei dob át ügynököket. Ezeknek nz Ügynököknek az ábrázata leleplefcésükkor világosan megmutatja a gyilkos fasiszta-klikk osztályjellegét. Kiket dobnak át? Például volt csendőrt, aki kiszökött Jugoszláviába, ott kiképezték és utasították, hogy hazajöjjön, tűnjön minél gyorsabban el a határsávból és igyekezzék gyárakat robbanta ni. Vagy kulákot dobtak át azzal, hogy tapasztalják ki Budapest, Veszprém, Győr és az ipari városok hangulatát. Még aljasabb ez a módszer, hogy a jugoszláv területen, határ mentén élg magyarnemzetiségű lakosság családjait elhurcolják különböző munkatáborokba, hozzátartozóikat UDB iskolára viszik, ahol igyekeznek elaljaa megfélemlített parasztokat, különböző aknamunkára utasítják őket, keressék fel rokonaikat, ad. ják elő, mi történt családjukkal és szánalmat felkeltve igyekezzenek a rájuk bízott feladatot elvégezni. A megyei pártbizottság, a járási pártbizottságok vezetésével, a határmenti dolgozók jól megértették, hogy ez ellen az aljas ügynökség ellen harcolni kell. Ezért a határörséggal karöltve Lakócsán, Vízváron, Bélaváron, Somogyudvarhelyen és más községekben is a la. kosság tevékenyen résztvesz az ügynökök elleni harcban, szereti és segíti határőreinket. A DISZ is jó munkát végez ebben. Tito fasiszta klikkje e mellett még bázist szeretne kiépíteni a határmenti délszláv dolgozók körében, de a délszláv dolgozók jói látják, hogy a mi Népköztársaságunkban a szabadság és kultura az osztályrészük, mig odaát a magyar és jugoszláv dolgozóknak egyaránt csak az elnyomás és kizsákmányolás az osztályrészük. Megyei bizottságunk és a Járási pártbizottságok jól tudják, hogy határainkon túl álnok, mindenre kész, mélységesen aljas ellenséggel állunk szemben. Ezért a megyei bizottság minden tagja, a határszéleik járási bizottságai, a lakosság határtalanul meggyűlölte a fasiszta Tito-klikket s a jövőben még na. gyobb odaadást fognak tanúsítani hogy napról-napra továbbra is meghiúsítsák a Tito-klikk minden aknamunkáját határaink mentén. Mao Ce Tung éltetése közben emelkedett szólásra a Kinai Kommunista Párt képviselője, Huan Cen. Helyes az, hogy pártoktatásunkban a Szovjetunió Kommunista Pártjának történetét tekintjük alapnak és mintának. De nem helyes az, hogy még mindig nem támaszkodunk eléggé sajác tapasztalataink elméleti feldolgozására. Oktató kádereink kapcsolata a gyakorlati élettel, a Párt mindennapi politikájával még mindig elég laza. Ennek fő oka ex, hogy felelős pártfunkcionáriusaink, párt-titkáraink nean ellenőrzik eléggé a pártoktatá-st, nem gondoskodnak eléggé az elmélet és a gyakorlat szoros kapcsolatáról pártisicoláinkban. Komoly hiányosság, hogy pártsajtónk és ez alól a Szabad Nép sem kivétel — nem támogatja eléggé a pártoktatásö, az ideológiai nevelés munkáját. Az agitációs munkánk igen komoly hiányosságaira Politikai Bizottságunk 1950 november 21-i határozata hívta fel a figyelmet. A népnevelő jelentőségét még mindig sokan lebecsülik. Agitátoraink, népnevelőink sokszor nem ismerik az életet, az illető üzem, vagy falu dolgozóinak konkrét problémáit. Kevéssé, vagy nem elég alaposan ismerik a Párt és a kormány határozatait és azokat a konkrét feltételeket, amelyek mellett e határozatokat meg kell valósít-aili. Ezért sokszor nem tudnak a dolgozók kérdéseire, vagy kételyeire helyesen felelni. Sokszor valamiféle különleges, kiagyalt és elrontott nyelven beszélünk a néppel. Kialakulóban van nálunk, sajnos, valami különleges „pártnyelv", helyesebben valamiféle: bürokrata tolvajnyelv, ami színtelen és szagtalan, nyakatekert és élettelen és ami eltaszítja tőlünk a tömegeket. Hiányossága agitációnknak, hogy sokszor elmarad a dolgozóktól, félve és bátortalanul nyúl hozzá olyan, állítólag „népszerűtlen" kérdésekhez, amelyeket a nép maga jól megért és amelyekre bátran válaszol. A jó propagandista és agitátor, elvtársak soha nem felejtkezik meg arról, hogy az államot segíti vezetni akkor, amikor szorosabbra fűzi a Párt és a tömegek kapcsolatát. Hogy valaki jó kommunista-e. azt elsősorban munkáján, termelési eredményén kell mérni. De ugyanakkor azon is, mennyire segít felsorakoztatni a dolgozókat a Párt mögé. Közokíatásnnk kérdései A Kinai Kommunista Párt Központi Bizottságának üdvözlete Drága elvtársak! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy mint a Klnal Kommunista Párt képviselője kifejezzem a mi testvéri pártunknak, a Magyar Dolgozók Pártja II, Kongresszusának forró elvtársi üdvözletemet és tel. jes győzelmeit kívánjak a kongresesrusnak. Miután én már tegnapelőtt a nagygyűlésen elmondtam üdvözlő beszédemet, most csak Pártunk Központi Bizottságának táviratát olvasom fel: ,,Rákosi elvtársnál;, a Párt Központi Bizottságának és a Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusa résztvevőinek. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága forrón üdvözli a Magyar Dolgozók Pártjának II- kongresszusát és új sikereket kívátl a szocializmus építése és a béke megvédése érdekében az egész világon. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága." Hurrá, éljen Sztálin! (A küldőt, tek felállva, lelkesen tapsolnak.) A Hofherr-gyár dolgozóinak harcos kommunista üdvözletét Hevesi János pártbizottsági titkár tolmácsolta a kongresszusnak. A kongresszus küldöttei lelkesedéssel fogadták a gyár dolgozóinak eredményeiről szóló beszá. mólót. Percekig tartó taps közben lépett rután a mikrofon elé Révai József népművelési miniszter, a Párt főtitkárhelyettese. Engedjék meg, hogy nzivből kiáltsam: Éljen a szocializmus építésének győzelme Magyarországon! Éljen a magyar munkásosztály vezetője, Rákosi elvtárs! Éljen a két ország. Kin a és Magyarország munkásainak szolidaritása! Éljen a Kínai Kommunista Párt vezére, Mao Ce Tung elvtárs! Éljen az egész világ dolgozó népének vezére, Sztálin elvtárs! Révai József elvtárs felszólalása ' T. A Párt feladatai és a kuhúrforradalom. Rákosi elvtárs beszámolójából elénk tárultak a Párt előtt álló döntő, nagy feladatok. Ezek a feladattok: lerakni a szocializmus alapjait nemcsak a városban, hanem a falun is. Megerősíteni Pártunkat és államunkat, hogy szervezetileg és ideológiailag képesek legyünk e feladat elvégzésére, az országban élesedő osztályharc és a feszült nemzetközi helyzet viszonyai közölt. A szocializmus győzelmes felépítése azonban lehetetlen a kultúrfornadalom feladatainak megoldása nélkül. Mit jelent az, hogy kultúrftorradalom? Jeleinti azt: tanulni. a munkások százezreiből szakmunkásokat nevelni, jelent tízezer, meg tízezer új, magasain kvalifikált szakembert. Jelenti, hogy emelnünk kell dolgozóink általános műveltségét, hogy állami, gazdasági, pártfunkcionáriusaink tíz- és százezreinek kulturális és politikai látókörét kell kitágítanunk. Jelenti azt, hogy dolgozó népünk millióiban kell kifejlesztenünk és tudatosítanunk a munkához, az államhoz, a hazához való új viszonyt, hogy valóban gazdának érezzék magukat az országban. Jelenti azt, hogy lei laeil fejlesztenünk és meg kell szilárdítanunk az új, szocialista erkölcsöt, hogy állandó, szívós, rendszeres harcot kell vívnunk az emIHTjjfc öntudatában, erkötcseábeo, szokásaiban meglévő kapitalista ideológiával és maradványaival, a kispolgári önzés, a közérdek iránti közömbösség szellemével. Jelenti azt, hogy népünk szocialista á"nevelésének szolgálatába kell állítanunk mindem eszközt: az iskolát, az agitációt és a propagandát, a filmet, a művészeteti, az irodalmat, a tömegek kulturális mozgalmának mindéin formáját. A kultúrforradalom nem szakképzés csupán, nem iskolai tanulás csupán, nom politikai nevelés csupán, hanem mindez együttvéve. A proletárdiktatúra lényeges funkcióihoz tartozik a kultúrforradalom végrehajtása. Sztálin elvtárs tanítása, hogy a proletárdiktatúra feladatai közül a szocializmus teljes győzelméig terjedő időszakban a homloktérben lévő feladatok közé tartozik — mint mondja — "n kultúrforradialom szervezése", „az állami szervek kulturális nevelő munkája." Hogyan áll nálunk a kulíúrforradalom ügye? Vájjon az-e még ima is a helyzet, mint 1948-ban, amikor Rákosi elvtárs megállapította, hogy kulturális és ideológiai területen vagyunk legjobban, elmaradva, hogy ezen a területen a legnagyobb még az ellenség befolyása? Hooy valaki jó kommünísía, azt azon keresztül in mérhetjük, hogy mennyire segíii felsorakoztatni a dolgozókat a Párt mögé mányek ellenére ne hallgassuk el propaganda- és agitációs munkánk komoly hiányosságait. Nem. A helyzet azóta megváltozott. Kulturális és ideológiai területen is megkezdtük a felzárkózást a politikai és gazdasági téren elért nagy eredményeinkhez. A kultúrforradalom is megindult és vannak komoly eredményeink a pártoktatástól a tudományig, a közneveléstől a művészetiig. Az állam kulturális nevelő munkája csak akkor lehet sikeres, ha a Párt nevelőmunkája terén a dolgok — nagyban és egészében — rendben mennek. Révai elvtárs utalt pártoktatáeunk is agitációnk eredményeire, majd fcr ftfeMftst De mm «*d" Még mindig nem küzdöttük le számos pártszervezetünkben és vezető pártszervünkben azt a magatartást, amely másodrendűnek tartja, lebecsüli a politikai oktatást és az oktató kádereket. Komoly hiányosságok, hogy az elmélet — amelyre pedig Rákosi elvtárs oly sokszor figyelmeztetett bennünket — és a gyakorlat szoros egységét pártoktatásunk anyagában és módszerében még mindig nem sikerült következetesen megvalósítanunk. Révai elvtárs ezután áttért a közoktatás kérdéseire. Részletesen ismertette köznevelésünk eredményeit e téren. Az egyes iskolatípusokban tanuló diákok számának emelkedéséről, a közép- és főiskolán lianuló diákok szociális összetételének javulásáról szólott: 1948—49-ben a középiskolákban a munkás- és dolgozó parasztigyermekek aránya csak 40 százalék volt, 1949—50-ben 54 százalék, az idei tanévben már 67 százalék. Egyedül a munkásgyermekek aránya a következőképpen javuíS évről-évre: 1943—49-ben 17 százalék volt csupán, 49—50-ben 30 százalék, 50—51-ben 41 százalék. Az egyetemeken és főiskolákon két évvel ezelőtt a munkás- és dolgozó paraszt hallgatók aránya csak 35,5 százalék volt, az idői tanévben 43.5 százalékra emelkedett. Az elsőéves egyetemi hallgatóknál pedig 57.7 százalékra. Ez azt jelenti elvtársak, hogy megvetettük az alapját a munkásosztály, a dolgozó nép új, szocialista értelmisége kialakításának — mondotta többek között. Ezután tankönyvkiadásunk eredményeit a szakérettségi tanfolyamok ügyé" ismertette. Sikerrel vettük fel a további harcot — folytatta — a köznevelés területén garázdálkodó ellenséggel. Elértük továbbá azt hogy a magyar pedagógusok zöme feléink fordult. lelkiismeretesen és odaadóan dolgozik és komolyan kiveszi részét népünk kulturális, felemelésének nagy munkájából. Megkezdtük egyetemi oktatásunk reformját, amelynek célja volt főiskoláinkat a tervszerű és fegyelmezett tanulás és oktatás._ a szakemberképzés intézményeivé átalakítani. E reform kérte ében bevezettük valamennyi egyetemen és főiskolán n marxizmus-leninizmus oktatását az összes tanfolyamokon. Hogy közoktatásunkat méginkább a szocialista kultúrforradlalom szolgálatába állíthassuk, a következő feladatokat kell megoldanunk: 1. Le kell küzdenünk az iskola, az oktatási munka meglehetősen elterjedt lebecsülését. Elsősorban gazdasági szerveinknek, ipari minisztériumainknak kell megérteniük. hogy az iskola: termelési kérdés is, mert a megfelelően képzett és a megfelelő számú szakember nélkül ötéves tervünk megvalósítása lehetetlen. 2. Meg kell javítanunk az iskolai oktatás színvonalát, nz általános iskolától a főiskolákig. Általános iskoláink elég ielentős része ma még csalt keretéiben van meg, mert az egyes tárgyakat nem szakosított pedagógusok tanítják. Általános a panasz, hogy a közéniskolákban a matematika és a fizika tanításának színvonala túl alacsony, am.i később megnehezíti az egyetemi tanulmányokat. Sok a panasz, hogy a középiskolákban túl kevés tárgyi ismeretekre tanítanak és túl sok a föklraizőrán épp úgy, mint a történelemórán és a nyelvtanórán az általános politikai frázis, A tantárgyaknak ez az „átpolitizálása" (ez a szó is ahhoz a színtelenített és szagtalanított bürokratikus tolvajnyelvhez tartozik) különösen a tanulók első korosztályainál vezet fölöttébb nem kívánatos eredményekre: a gyermekek gyakran nem tudják, melyek Magyarország ásványtani kincsei és hol találhatók, de annál jobban fújják, anélkül, hogy értenék a bemagolt politikai frázisokat. 3. Szigorú tanulmányi fegyelmet és rendet kell teremtenünk az iskolákban. az egyszemélyes felelős vezetés elve alapján. Mi küzdöttünk és továbbra is küzdeni fogunk az iskolai reakció ellen, amely túlterheléssel, maximaiizmussal próbált és próbál gátat vetni a munkás- és dolgozó parasztgyemiekck tanulásának. De fel kell lépnünk a fegyelmezetlenség 03 lazaság ellen az isicolában, még ha munkás- cs paraszí'gycrmekckről van is szó. Mi azt mondjuk nekik: mutassatok példát tanulmányi fegyelemben és előmenetelben és érdemeljétek ki jó tanulással a nép államának rátok fordított gondoskodását. 1950—ölben 160 millió forintet fordítunk diákjóléti célokra. 14.000 középiskolás diák él diákotthonokban. 15 ezer középiskolai tanuló és 18;500 egyetemi hallgató kap ösztöndíjat. Aki nem érti meg. hogy a tanulás: munka a haza érdekében, az nem méltó ezekre az áldozatokra. Ahogyan a dolgozók viszonya a munkához, az államhoz megváltozik, ugyanúgy kell megváltoznia a dolgozó szülők viszonyának gyermekeik tanításához. 4. Folytatnunk kell iskolarendszerünk szakosítását a középiskolákban és a főiskolákon egyaránt. Az ehhez szükséges tanerőket — legalább átmenetileg — a termelésből kell szakiskoláink rendelkezésére bocsátanunk, úgy. hogy mérnökök, technikusok, kiváló szakmunkások. művezetők, stb. termelőmunkájuk mellett tanítsanak is. Az oktatás szakosítása persze nem szabad, hogy az általános műveltség rovására történjék. A szocialista gazdasági és termelési szakember kell, hogy ismerje népe történelmének, nyelvének, irodalmának azt a minimumát, amely nélkül nem lehet valódi kulturember. országos látókörrel, szocialista öntudattal. 5. Az ország szakember-szükséglete az ötéves terv előirányzatainak felemelése, a szocialista építés meggyorsítása következtében jóval na, gyobb lesz, mint amennyi eredeti tervünkben szerepelt. Ennélfogva ötéves köznevelési tervünket is fel kell emelnünk. El kell érnünk, hogy a középiskolások létszáma az ötéves tervidőszakban az előirányzott 45 ezer helyett "7.000-rel emelkedjék. El kell lovábbá érnünk, liogv az egyetemi és főiskolai hallgatók száma az eredetileg előirányzott 8000 helyett mintegy 30.000-rel eme'.kedjék. Tudományos életünk Ezek a számok azt mutatják, hogy ötéves tervünk nemcsak az iparosítás terve, nemcsak a mezőgazdaság szocialista átszervezésének terve, nemcsak az életszínvonal emelésének terve, hanem egyben a szaktudás és az általános műveltség nagyarányú emelkedésének terve isi Államunk eddig soha nem látott anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesíti a magyar tudósokat. Bőkezűen gondoskodik a tudományos ku. tatás feltételeiről. Népköztársaságunk 1950-ben 200 millió forintot fordított, 1954-ben az ötéves terv utolsó évében 490 millió forintot fog fordítani a tudományos kutatás előmozdítására. 1948 óta összesen 61 új tudományos kutatóintézetet szerveztünk. 1949-ben és 1950-ben egyedül a mezőgazdasági tudomány területén 30 új tudományos kutatóintézetet létesítettünk. Népi demokratikus államunknak ez a nagyvonalú gondoskodása a tudományról nem volt hiábavaló. Az utóbbi években, különösen a természettudományok és a műszaki tudományok területén jelentős ered.