Délmagyarország, 1951. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-04 / 2. szám

4 CSÜTÖRTÖK, 1951. JANUÁR ». Fedagógtisnagy gy ül és január 7-én d. a 10 órakor a Szabadság Moziban A jugoszláv nép hóhérai feltétel nélkül szolgálják ki a háborús gyújtogntókat Az angol-amerikai imperia­listák háborús terveiben a Bal­kán igen fontos helyet foglal el. Céljuk az, hogy a Balkánt ugyanolyan lőporos hordóvá vál­toztassák, amilyen a törlténelem folyamán eddig is volt. Arról ál­modoznak, hogy a Balkánból új­ból váifAhidal csinálnak, ahol majd életüket vesztik a balkáni országok munkásainak és parasztjainak milliói. Az elmúlt öt év alatt az ame­rikaiak a dollárok százmillióit fekltetfék a Balkánba, hogy sa­ját céljaikra átalakítsák. Mo­narcho-fasiszta bérenceík segít­ségével vérbefojtják a görög nép felszabadító harcált és a Tito—Rankovics-kükk segítságé­vcl Jugoszláviát is gyarmatuk­ká változtatták. Legközelebbi céljuk az, hogy megvalósítsák az „athén-belgrá­di tengelyt" és szövetséget köt­tessenek kélt ügynökükkel. Ez lenne az a bázis, amely a Bal­kánon a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni hídfőállást képezné. Ax elkerülhetetlen házasság/ Ezt a szövetséget már beha­rangozta a görög monarcho­fasiszta „Katemirini" cimü lap, amikor megírta, hogy a fasiszta Görögország és a titóista Jugo­szlávia közötti házasság „elke­rülheteltlen". Ez a nyilatkozat körülbelül arra az időre esett, amikor Titóék már nyíltan kezd­ték támogatni a görög monarcho­fasiszitákat a demokratikus had­sereg hátbatámadásával és át­engedték a monarcho-fasiszta csapatokat jugoszláv területen. Ezzel a ténnyel indult útjára — nyíltan is — a Balkán kélt fa­siszta diktatúrájának szövetsé­ge, amely ma már a kölcsönös dplomáciai kapcsolatokig fejlő­dött. Az első lépések a nyiltegyütt­működés irányában a követke­zőkből álltak! A görög kormány átengedte Tito kormányának Szolun szabad zónáját és meg­nyitotta a vasútösszeköttetést Jugoszláviával. Ennek fejében a jugoszlávok áttették Görög­országba a görög demokratikus hadsereg harcosainak gyermekeit akik a monarcho-fasiszta véreng­zés elöl szöktek Jugoszláviába. Az amerikai imperialisták ki akarják bővíteni aa atkán—belgrádi tengelyt és lépéseket tesznek Belgrád és Róma, illetve Belgrád és Bécs szövetségének létrehozására is. A „jóviszony" helyreállítása érdekében Tito szabadon engedi azokat az osztrák háborús bűnö­söket, akik a felszabadító hábo­rú évei alatt résztvettek a né­met fasiszta bünteb'i expedíció­ban, felgyújtották a jugoszláv falvak százait és legyilkolták a lakosság tízezreit. Titóék még azoknak a háborús bűnösöknek is megkegyelmeznek, akikot ha­lálra ítéltek. Jugoszlávia, Görögország. Olaszország é? Auszrría népei világosan látják, hogy ezek a szöveltségek nem a népeik ba­rátságának és együttműködésé­nek szövetségei, hanem ellen­kezőleg, az imperialisták háborús politikájának újabb allomásai. Ezek a szövetségek éppen úgy, mint a különböző más néven sze­replő paktumok is, a háború előhésaítésánek és általában az imperialisták agresszív politikájának egyik alapját adják a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen. E szövetségek, az egész em­beriség és elsősorban a jugo­szláv, görög, osztrák és rlasz nép ellen irányulnak. Elsősorban e népek veszik fel tehát ellene a harcot és e szövetségek — ha meg is valósulnak — éppen úgy papírrongyok maradnak, mint az imperialisták többi szövetségei. A népek milliói harcolnak elle­nük és előbb-utóbb megsemmisí­tik őket. A Magyar-Szovjet Társaság Rókus I. szervezete december 30-án jólsike­rült estet rendezett Feltámadás-ut­cai helyiségében. Műsoros estünk­nek igen nagy sikere volt ugyan­úgy, mint legutóbb a Sztálin elv­társ 71-ik születésnapja alkalmából rendezett ünnepségnek. Estjeink si­kereit és a résztvevők nagy számát annak köszönhetjük, hogy mindig a pártszervezettel szoros kapcsolat­ban végezzük szervező, felvilágosí­tó munkánkat. 'Aktíváink nemcsak a tagságot, de a környék minden dolgozóját rendszeresen igyekeznek tájékoztatni munkánkról. Arra tö­rekszünk, hogy minél több dolgo­zót világosítsunk fel arról, mit je­lent a magyar-szovjet barátság és milyen fontos szerepet tölt be a Mngyar-Szovjet Társaság. Munkán­kat a jövőben még jobban ki akar­juk szélesíteni és kapcsolatot aka­runk teremteni a békebizottságok­ka! is. Növelni akarjirk aktíváink létszámát és ezzel együtt tagságunk létszámának emelésére is törek­szünk. Fontos feladatunknak tart­juk tagjaink politikai nevelését is, nem utolsó sorban az újságolvasás és a sajtóval való szoros kapcsolat útján. Az MSZT Országos Kongresz­szusa után még jobban fokozzuk felvilágosító, szervező munkánkat a magyar-szovjet barátság és a béke megvédése érdekében. Onnzó Imre az MSZT Rókus I. alelnöke. Előkészületek a Szovjetunió autonóm köztársaságaiban a legfelső szervek választására A Szovjetunióban folyik a készü­lődés az 1951 február 18-i válasz­tásokra a szövetséges és autonóm köztársaságok legfelső szerveibe. Az oroszországi, az ukrán, az üzbég, litván, azerbajdzsán és a többi köztársaság területén már megalakították a központi választá­st bizottságokat. A bizottságokban helyet foglalnak a szakszervezetek, a szövetkezetek, a Kommunista Fárt szervezetek, az Ifjúsági és kü, lönbüző társadalmi szervezetek és társaságok képviselői, munkások, parasztok és értelmiséglek. Mindenfelé népes gyűléseket tar­fonák a körzeti választási blzoltsá* gok tagjainak jelölésérc. Fe!adaíunk a takarmányfenne és-fej!esztésí ferv megvalósításáért Forráskúíon Szeged közegészségügye állandóan javul A felszabadulás óta egyre fej­lődött Szeged közegészségügye és különösképpen nagy javulás állt be, amikor az egészségügyi hálózalt a tanács hatáskörébe ke­rült. A fertőző betegségek kö­zül a tífusz és a vérhas, ame­lyek Szegedet állandóan fenye­gették, ma már csak szórványo­san fordulnak elő. A jövőben még inkább csökkentik e két igen veszélyes betegség lehető­ségeit és ehhez nagyban hozzá­járul a tanács kezdeményezésé­re megkezdődött piacrendezés, a piac tökéletesebb tisztaságának megvalósítása. Igen nagyjelentő­ségű intézkedések történtek már eddig is a ferltőző betegségeket terjesztő legyek elleni küzdelem idei megindítása terén. 1 A sfcarlát-járfány elleni küz­delem terén is ért már el a ta­nács közegészségügyi és népjó­léti oszálya jelentős eredménye­ket. Ebben nagy segítséget je­lenített a tanács által vásárolt 100 millió egység penicillin, va­lamint az, hogy a közkórház 60 ágyas fertőzőosztályán kívül a gyermekklinika újjáépítése foly­tán ott is fertőzőosztály áll a betegek elhelyezésére. A köz­egészségügy állandó javítását szolgálja az is, hogy január 1­től a védőnők számát 10-re emelték. Az állattenyésztés és takar­mánytermelés kétéves fejlesztési tervvel kapcsolatosan a minisz­tertanács felhívja a dolgozó pa­rasztokat, a termelőszövetkezet tagjait, az állami gazdaságok, az állattenyésztés- és az állategész­ségügy minden dolgozóját, tart­sák szem előtt, hogy az állatte­nyésztés fejlesztésével az ötéves terv végrehajtását és ezen ke­resztül a szocialista Magyaror­szág építését segítik elő. Mi, for­ráskúti dolgozó parasztok, nem mondhatjuk, hogy mindannyian megértettük még eddig ezt a fel­hívást. Községünkben vannak hasznos és követésre méltó pél­dák, de még nagyon sokan van­nak, akik csak beszélnek, de semmit som, vagy nagyon ke­veset tettek e nagy célkitűzésünk megvalósítása érdekében. Hogy jó termést adjon a föld, szükséges, hogy mi is adjunk ne­ki. Itt gondolok a trágyára. For­ráskút dolgozó parasztjainak csak mintegy 10 százaléka fordít gondot az istállótrágya kezelésé­re. Mondhatni azt, hogy a falu házainak udvarában meg lehet találni a kihordott trágyát egy eldugott sarokban, amit a ba­romfik rugdosnak, kaparnak szét. Az ilyen helyek mintegy 90 százalékát teszik ki a községnek. Ez azt vonja maga után, hogy az értékes istállótrágya a hely­telen kezelés miatt csak értékte­lenül kerül ki jórészben a szán­tóföldre. Most még a szétkapart trágya nem szárad ki, mert esik az eső. De ha így kezeljük a föld értékes tápanyagát, akkor a nyári meleg időben elérjük azt, hogy teljesen kiszárad a trágya, az amóniáksav tartalma elvesz az udvaron, a tyúkok és más baromfik kapargálásával. Igen fontos tennivaló For­ráskút dolgozó parasztjainak, de minden más községben, ahol ilyen mostohán, hanyagul keze­lik a trágyát, hogy ezt a kérdést mélyebben vizsgálják meg. Aján­latos, hogy dolgozó parasztsá­gunk minden udvarban, ha más lehetőség nincs, legalább 30 cm­es vastag, agyaggal kidöngölt trágyatelepet készítsen az istál­lóból kihordott trágya részére, így a trágya állandóan nyirkos ós tömött állapotban marad. Nem veszti el értékét és mint gazdag táperőt adó anyag kerül ki a földre, ahol mérhetetlen szükség van rá. Nem nehéz kiszámítani, ha ezt lelkiismeretesen végrehajtjuk, holdanként legalább 2 mázsával több termést érünk el. Ha ezt forrásikúti szemszögből nézzük, azt jelenti a község részére, hogy hozzávetőlegesen 1200 mázsával több termést takaríthat be For­ráskút dolgozó parasztsága. Nem kétséges és mindenki látja, hogy ha ezt így hajtjuk végre, már eleve fokozottabban járulunk hozzá a takarmánytermelésünk fejlesztéséről szóló kétéves terv megvalósításához. Nagyban elő­segítjük ötéves tervünk sikeres végrehajtását és erősítjük a dol­gozó nép hatalmát. Pesti Menybért, Forráskút, vb-elnök A belkereskedelmi minisztérium közlése a liszt és cukor szabadforgalmi áráról A belkereskedelmi minisztéri­um a 4—1951. sz. minisztertaná­csi rendeletben kapott felhatal­mazása alapján szabályozta a AZ ÜJ CSOPORTTAG Már a széken is rendesen ül. Nem csak úgy félig, mint azelőtt, béres korúban, amikor még levett kalap­pal, földig hajolva köszönt — mert ez így illett — minden pantallós­vak; jegyzőnek, Írnoknak, urnák... De így tanították. Ezt látta már a nagyapjától,, sziileitő, meg a tanító is azért verte el sokat a nádpálcá­val. hogy alázatos legyen. Alázatos, szolgálatkész: jó cselédje az urak­nak. Ez volt akkor a „rend". Most azonban a volt cseléd, Bitté István arcán már nem az alázatos­ság, nem a cselédi, a „szolgalélek" vonásai ülnek. Igaz, a korán elkez­dett robot és a hamar megismert gond nem is Cey mély barázdát hú­zott arcára, De arcán már a sza­bad, független ember vonásai ülnek. Fiatalok még ezek a jelek, hiszen még csak néhány hónapja, szep­tember 15-én lépett be az „Alkot­mány" termelőcsoportba De már ez a kevés idő is döntően megváltoz­tatta az egész embert. Nyugodt, megfontolt> amikor beszél, amikor élete történetét meséli a termelő­csoport irodájában. Azt hinné az ember, a harminc évbe bizony nem sok esemény fér bele ... — Háirotn elemit jártam, mert csélédeskedö szüleim nem tudtak annyit keresni, hogy elég legyen hármónknak. Kilenc éves koromban én is ott görnyedtem a többiek kö­zölt látástól-vakulásig és harminc­negyven fillérért dolgoztam a 750 ho'.dcs- Vincze Béla úrnak. Attól kezdve nem is jártam iskolába. Most elhallgat, kissé elpirul, mintha neki kellene szégyelnie a mult vétkes rendszerét. Aztán így folytatja: — Ettől az időtől kezdve mind nehezebb és nehezebb munka várt rám. Tizenhat éves koromban már én is kommenciós cselédje lettem Vincze úrnak. A fizetésem 80 pen­gő, 12 mázsa búza. 4 mázsa tavaszi, 20 k'ló só és 20 kiló szalonna éven­te. Ha pénzzel számoljuk össze, évente 567 pengő. Kiszámoltam már. hogy naponta 1 pengő 43 fillérből ettem, ruházkodtam, — Mozit, színházat még távolról sem láttam. Még a 10 filléres jegyet sem tudtam megvenni Ha szabad­időmben — ami kevés volt — el akartam valahova menni, az úrtól kellett engedélyt kérni. Legtöbbször kurtán intézte el az ügyet: „Nem ta­lálsz munkát?" Ahogy nőttek az évek, úgy nehe­zedett rám is a munka és a gond­A sorsom olyan volt, mint a többi cselédeké; nyomor, megaláztatás, szolgasors. A szürke hétköznapok végtelen robotjaibem férfivá lettem és bevittek katonának. Jött a há­ború, a harctér és a fogság. — Amikor 1948 őszén hazajöttem Magyarországra, új világ tárult a szemem elé. Űj> felszabadult embe­rekkel találkoztam Anyámék Jugo­szláviában maradtak. Ott Titóék el­adták az országot az imperialisták­nak, itt pedig új Magyarország szü­letett, amely már nem az uraké. Itt ismét megáll egy kicsit és hálá­san mosolyog Sztálin és Rákosi elvtársak fényképe, felé. Azok mintha visszamosolyognának rá és biztatnák: lesz még jobb sorsod is... — Dolgoztam, kerestem ezután és ettől az időtől kezdve mertem ter­vezni is. Igaz, napszámos volíam, de kollektív szerződés biztosította számomra a megélhetéshez szüksé­ges pénzt Aztán megnősültem. Már akkor figyeltem a termelőcsoportok munkáját, mert láttam, milyen szé­pen gyarapodik a csoportok vagyo­na, milyen egyetértésben dolgozr.ak a csoportok tagjai és ez szöget ütött a fejembe. — Akkor már megvolt a kisfiam is. Egy este, munka után a felesé­gemmel megtárgyaltuk eddigi éle­tünket. A fiam ott volt az asszo­nyom karján pólyában és két kis kezével mosolyogva kapkodott ösz­sze-vissza. Azután rátértem a do­logra. Meséltem a feleségemnek a csoportról, a boldog és megelégedett emberekről. Ö csendesen hallgatott és közben többször magához szorí­totta a kicsit Ügy t^szett neki, mint a mese, amelyben csodákról hall. Az iroda közben megtelik embe­rekkél. Ebédidő van, hát ők is bent­maradnak és hallgatják Bitté Ist­vánt. 6 zavartalanul beszél tovább, hiszen ugyanarról az ismerős ér­zésről, ugyanarról a Sorsról mesél most, mint amilyen a többi csoport­társainak volt. — És a feleségemnek könnyes lett a szeme, amikor kimondtam: mi is belépünk. Felállt a gyerekkel és boldogan kérdezte: melyikbe? — Az „Alkotmány"-ba. Az .Jilkot­mány"-ba. mert ez van legközelebb. Azóta itt vagyok. Boldognak és szabadnak érzem magam. Nincs gon­dom semmire. Családomnak megvan bőven a mindennapi betevő falatja, hús is többször vem az asztalon, mint bármikor. A csoportban meg­kapom mindazt, amire szükségem van, kedvezményesen. így is annyi mindent kaptam csak ez egy hó­napra, szeptember 15-töl október 15-ig. a zárszámadásig, hogy ked­vezményesen is 505 forintot lesz ki. Ebből pénzben 206 forintot is kap­tam. Azóta is úgy élek, ahogyan kell egy dolgozónak: bőségben, sza­badon és boldogan. Lassan kezdem már elfelejteni a sok év gyötrel­meit . .. — Csak akkor jut eszembe — mondja kis szünet után —, amikor szüleimtől levelet kapok. Szürke, köznapit írnak, nem mernek mást írni. És én ilyenkor fogom a tollat és írok. Az én hátam mögött nem áll Tito• megírom a valót: jól va­gyok, jól van az egész család, ne­künk napról-napra jobb lesz, nincs gondunk, szépen gyarapodunk és biztosan haladunk a felemelkedés felé, mert nem Tito, hanem Rákosi elvtárs kezében van a sorsunk. Ami­óta termelőcsoportban vagyunk, na­gyon szép az életünk ... Aztán elhallgat. A többlek he­lyeselnek. Szeme isméf a két képre téved. Hosszan néz Sztálin és Rákosi elv­társra és egy percre elgondolkodik. Gondolatban ott van kisgyermeke mellett, akinek nem lesz már elér­hetetlen vágya, már a tanulás sem. És nem lesz része éhezésben , meg­aláztatásban, szolgasorsban, mert már az apja is szabad ember; meg­elégedett, boldog csoporttag az ,, Al­kotmány''.ban. Kürti Lászlq, fí­forgalombakerülő cukor és nomliszt árát. A hatósági jegyre kiszolgál­tatott cukor és finomliszt ára — mint ismeretes — változatlan marad. A kereskedelmi szabadforga­lomba kerülő kristálycukor árát fenti felhatalmazás alapján ki­lónként 12 forintban, a kocka­cukor árát 13.60 forintban, a fi­nomliszt és búzadara árát pedig 5.20 forintban állapította meg a belkereskedelmi miniszter. Ezzel egyidejűleg néhány fo­gyasztási cikknél, amelyeknek alapanyaga finomliszt, illetve cukor, a fogyasztói ár némileg módosult, így a zsemlye és ki£li darabonként 60 fillér, a savanyú­cukorka 2.40 forint, különleges cukorka pedig 2.80 forint tíz dé­kániként. A SZEGEDI Jutagyárban teg­nap 4100 forint jutalmat osztot­tak ki a minőség megjavításában és a hulladék csökkentésében legjobb eredményt elért dolgozók között. A SZEGEDI LEMEZGYÁR­BAN december 27-én tervismer­tető értekezletet tartottak. A dolgozók ismertették a,z 1950-es évben elért eredményeiket és megvitatták az 1951. évi terv­előirányzatot. ÁLTALÁNOS takarékossági tervet készítettek a Lemezgyár dolgozói. A terv teljesítesd ér­dekében „Cél-brigádot" alakí­tottak, amelynek tagjai 'Z üzem sztahánovistái, élmunkásai ég művezetői,

Next

/
Oldalképek
Tartalom