Délmagyarország, 1951. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-07 / 5. szám

DM1EWZÍC r a i Mit kell tndnl a énkor- és finom lisztjegyek igényléséről és kiosztásáról A smegedl járásból 19 hultúresoport került be a döntőbe V vm ÉTF. 5. SZÁM. ÁRA M FILLÉR. VASÁRNAP, 1951. JANUÁR t, A KRITIKA ÉS ÖNKRITIKA A KÁDERNEVELÉS MÓDSZERE A kommun!sta ét munkáspártok előtt új, komoly ás felelősséggel teljes feladatok merülnek fel a mai, fölötte bonyolult nemzetközi helyzetben, amikor az amerikai-angol imperializmus a háborús uszításról, az agresszió előkészítéséről áttért B nyílt támadó akcióra, a tőkés országok egész életének militarizálására. E feladatok közül legfontosabb: a harc a békéért, az imperialisták háborús kalandjai ellen. Ilyen körülmények között valóban óriási jelentőségű a kommunista és munkáspártok további erősítésének, küzdőképességük fokozásának kérdése, A tőkés országokban a kommunista és munkáspártok fáradhatatlanul és következetesen védelmezik k dolgozók érdekeit, rámutatnak a helyes harci módszerekre, lankadatlan figyelemmel kísérik, hogy mi a legszélesebb néptömegek véleménye. A kommunista és munkáspártok nem lehetnek meg a tömegekkel való szilárd kapcsolatok nélkül és éppen ezért erélyesen eltávolítanak útjukból minden akadályt, amely lazíthatná e kapcsolatokat. A kommunista és munkáspártok további erősítéséhez és szerepük fokozásához mindenekelőtt arra van szükség, hogy saját soraikon belül is fölvegyék a harcot az egyes egészségtelen jelenségekkel és a szekta-szellem megnyilatkozásaival, harcoljanak az önelégültség, az elbizakodottság tünetei ellep, a hibáikkal és fogyatékosságaikkal szemben megnyilvánuló közöny ellen. Sztálin elvtárs tanítása szerint h forradalmi marxista pártoknak egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy bíráló szemmel tekintenek fogyatékosságaikra és hibáikra, kádereiket a kritika és önkritika szellemében nevelik. A nyílt és elvhű, megalkuvást nem tűrő kritika, a föltétlenül becsületes és nyilt önkritika a Párt legyőzhetetlenségének és életképességének legelső feltétele. Leninnek és Sztálinnak a pártföl szóló tanítása szerint a kritika és önkritika „a pártkáderek és általában a munkásosztály forradalmi szellemben való nevelésének sajátos módszere, bolsevik módszere... • bolsevizmus fegyvertárának elmaradhatatlan és állandóan használt fegyvere, elválaszthatatlan a bolsevizmus természetétől, forradalmi szellemétől", A forradalmi marxista pártok gyökeresen különböznek a jobboldali szocialista és reformista pártoktól. Mindenekelőtt abban különböznek, hogy miután mindvégig forradalmi pártok, odaadó hűséggel viseltetnek a munkásosztály és az összes dolgozók ügye iránt, bátran föltárják fogyatékosságaikat és hibáikat, magabiztosan áthidalják azokat általánosítják a felhalmozott tapasztalatokat, felhasználják és széles körben népszerűsítik a munka legjobb példáit. 'A' Szovjetúnió Kommunista (bolsevik) Pártjának története ragyogó példát nyújt arra, hogy a bolsevikok, akiknek élén a proletáriátus nagy vezérei. Lenin és Sztálin haladtak, hogyan neveltek a bolsevik kritika és önkritika módszerével állhatatos és kipróbált, minden nehézség leküzdésére kész pártkádereket, A forradalmi proletárpártok a Szovjetúnió Kommunista (bolsevik) Pártjának gazdag tapasztalataiból és dicső hagyományaiból, mint kimeríthetetlen forrásból meri. tik az erőt fejlődésükhöz, a dolgozók érdekeiért vívott küzdelmükhöz. A kritika és önkritika bolsevik módszerének bátor alkalmazására, szemléltető példát adott a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának szeptemberi teljes ülése, amelyen Maurice Thorez elvtárs birálóan elemezte a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának munkájában mutatkozó fogyatékosságokat. Azzal, hogy a Köz. ponti Bizottság kötelezte tagjait: emeljék elméleti színvonalukat és a megyei pártszervezetek munkájában való tevékeny részvételük útján erősítsék kapcsolatukat a Párt tömegeivel, a Francia Kommunista Párt fontos lépést tett abban az irányban, hogy kiküszöbölje a politikai irányvonalának megvalósításában észlelhető fogyatékosságokat. . A hatalmon lévő pártok számára különösen nagy jelentősége van a kritikának és az önkritikának, mert döntő eszköz, amelynek segítségével kiküszöbölik egyes kommunisták elbizakodottságát, a dölyföt, a fennhéjázást, a bürokratizmust, a forradalmi éberség lanyhulásának jelenségeit, A dolgozók széles tömegeinek alkotó kezdeményezésével párosult kritika és önkritika fontos lendítőerőt jelent a szocializmus útján haladó népi demokratikus országok politikai, gazdasági és kulturális fejlődése szempontjából. Óriási nevelőmunkával és az esetek egész sorában — amikor szükségesnek mutatkozott —, a pártok vezető szerveinek erélyes közbelépésével sikerült leküzdeni azt a helytelen magatartást, amely egyes pártokban a bírálattal szemben megnyilvánult. Jelentős mértékben elősegítette ezt az a körülmény, hogy a pártok vezető szervei könyörtelenül nyilvánosságra hozták azokat az eseteket, amikor durván megsértették a párton belüli demokráciát és elfojtották a bírálatot. Magyarországon például — • miként erre Rákosi elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének februári teljes ülésén mondott beszédében rámutatott — előfordultak olyan esetek, hogy egyes pártfunkcionáriusok, durván megsértették a párton belüli demokráciát, a meggyőzés helyeit „diktatórikus" módszereket alkalmaztak, hogy egyes pártszervezetekben nem tartottak taggyűléseket, sokhelyütt nem rendelkeztek választott szervekkel, hogy egyes párt- és szakszervezeti vezetők elfojtották a dolgozók részéről megnyilatkozó bírálatot, söt megfélemlítő módszereket alkalmaztak a Párt és a szakszervezetek tagjaival szemben. A Csehszlovák Kommunista Párt, a Bolgár Kommunista Párt, a Román Munkáspárt és más pártok vezetői szintén nem egy ízben léplek fel hasonló jelenségekkel szemben. 'A' kritika kifejlesztésének komoly hiánya, hogy a bírálat gyakran általános jellegű, nem elég konkrét és céltudatos, hogy a bírálók csupán a hibák megállapítására szorttkcznak de nem tárják fel a fogyatékosságokat előidéző okokat és gyakran nem is tesznek erélyes intézkedéseket a feltárt hibák kijavítására. A pártonkívüli aktivisták és a dolgozók széles rétegei még mindig pem vesznek kielégítő mértékben ré$zt a kritika s önkritika kifejlesztésében. Holott igazán apház túlbecsülni, milyen nagy jelentőségű a dolgozók részvétele a hiányosságok föltárásában, ha figyelembe vesszük hogy nagy tömegek kapcsolódnak bele a szocialista versenybe, amelyben — Sztálin elvtárs meghaláro zása szerint — „a tömegek tevékeny forradalmi önkritikája jut kifejezésre, amely a dolgozók m-liióinak alkotó kezdeményezésére támaszkodik". Nagy feladat hérut a kritika és önkritika kifejlesztése terén a sai tóra. Komoly ösztönzést jelentenek az alulról jövö kritikák kibontakoztatása szempontjából, ha a dolgozóktól jövő figyelmeztetések alapián az egyes funkcionáriusok és szervezetek hibáit és fogyatékosságait feltárják a sajtóban. Sajnos, vannak még esetek, amikor a sajtóban közzétett bíráló tudósítások szerzőit ösztönzés helyett üldözik a megbíráltak, A pártok nem tűrhetik az effajta magatartást a sajtóban meg. jelent bírálattal szemben. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága 1950 decemberében külön határozatot hozott, mely kötelezte a Párt valamennyi vajdasági, kerületi és városi bizottságát, haladéktalanul • válaszoljanak a sajtóban megjelenő minden bíráló hangra és vonják szigorúan felelősségre azokat a párttagokat, akik elfójtják a bírálatot, vagy nem reagálnak a dolgozóktól jövő figyelmeztetésekre. „A hibát nyiltan elismerni — tanítja Lenin elvtárs —. okait felfedni, kielemezni a helyzetet, amely a hibát szülte, gondosan megvitatni, hogy milyen eszközökkel lehet a hibát kijavítani — ime ez jellemzi a komoly pártot, llymó don telejsíti a párt kötelességét, fgy neveli és tanítja az osztályt s azután a tömegeket is." A proletárpártoknak olyan szükségük van a kritikára és önkritikára, mint a levegőre, vagy a vízre. „Kritika nélkül nem lehet előrehaladni. Ez tiszta, átlátszó igazság, mint amilyen tiszta és átlátszó a forrásvíz" — tanítja Sztálin elvtárs. Ha nem nyitjuk meg az összes szelepeket a kritika és az Pártunk és Rákosi elvtárs vezetésével, a Szovjetunió segítségével Szocializmust építő népünk győzelmesen teljesíti 1951. évi népgazdasági tervünket Vas Zoltán elvtárs előadása an ötéves terv második évének feladatairól A budapesti pártbizottság &ktivaértekezletén Vas Zoltán elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, előadást tartott az ötéves terv második évének feladatairól. Bevezetőben rámutatott arra, hogy ötéves tervünk eredményei a béke ügyét, a szocializmus építését szolgálják, majd kiemelte azt a nagy segítséget, aixie,yet a nagy Szovjetunió nyújt hazánknak a békés építőmuníkához. Szután áttért az első tervév eredményeinek ismertetésire: 4 gyáripar termelése az előirányzat kétszeresére emelkedett — Az 1950-es év a szocializmus építése útján jelmtős lépésekkel vitte előre hazánkat. Elértük, hogy a gyáripar száz százaléka, az építőanyagipar száz százaléka, a közlekedési vállalatok száz százaléka, a mezőgazdaság mintegy 14.6 százaléka, a kisipar 10,6 százaléka, a nagykereskedelemnek száz százaléka, a kiskereskedelemnek 67 százaléka tartozik a szocialista szektorhoz. A szocialista szektor részesedése a nemzeti jövedelemben elérte a 70 százalékot. Az ötéves terv eredeti előirányzata szerint a gyáripari termelésnek az első tervévben 17.7 százalékkal kellett növekednie. Rákosi elvtárs kezdeményezésére, Pártunk Központi Vezetőségének határozata alapján a fejlődés ütemének előirányzatát évközben csaknem kétszeresére, 34.1 százalékra emeltük fel. A gyáripar a felemelt előirányzatot is túlteljesítette. — A nehézipar fejlődése több mint 36 százalék. — Ezen belül a nehéz gépgyártás termelése 40.5 százalékkal volt nagyobb. — A nehézipar fontosabb termékeinél az 1950. évi termelés a következő mértékben multa felül »z 1949. évi eredményeket: Szén 13.0, vlllamosenergia 20.7, nyersacél 20.4, esztergagépek 13.1. marógépek 29.6, Diesel-motorok 58.3, vasúti személykocsi 102.2, tehergépkocsi 107.7, traktor 58:9, tégla 122.0, cement 46.1 és foszforműtrágya 72.3 százalék. — Könnyűipari termelése az eredetileg előirányzott 11.8 százalékos emelkedéssel szemben 1949-hez képest 29.4 százalékkal növekedett. — Az ötéves terv eredeti előirányzata szerint az építőipari vállalatok termelésének az első tervévben 39.5 százalékkal kellett volna növekednie. Az építöt 1950. évi tényleges teljesítménye 122.9 százalékkal nagyobb, mint egy évvel korábban. Mezőgazdaságiink fejlődése — Az ötéves terv előírja mezőgazdaságunk elmaradottságának felszámolását, hozamának jelentős emelését. 1950-ben az állami gazdaságok területe 543 ezer kat. holdról 823 ezer kat. holdra, termelőszövetkezeteink területe pedig 316 ezer kat. holdról 811 ezer kat. holdra emelkedett. Gépállomásaink száma 221ró'l 361-re növekedett. Jelentősen fokoztuk a mezőgazdaság korszerű gépekkel való ellátását. 1950-ben 3171 új traktort, 251 új vontatót, 390 új cséplőgépet bocsátottunk a mezőgazdaság rendelkezésére. Az állami gazdaságokban megjelentek az első arató-cséplőgépek; a kombájnok. Amíg 1949-ben 9000 vagon műtrágyát használt fel a mezőgazdaság, 1950-ben 17.400 vagon műtrágya állt a mezőgazdaság rendelkezésére. — A mezőgazdaság fokozott ellátása gépekkel és a szükséges anyagokkal megmutatkozott a terméshozamban. A holdarkénti termésátlag az állami gazdaságokban búzánál 15.1 százalékkal, rozsnál 30.1 százalékkal, kukoricánál 29.4 százalékkal' haladta meg az összes egyéni gazdálkodók termésátlagait. A termelőszövetkezeti csoportok termésátlagai búzánál 4.5 százalékkal, rozsnál 14.9 százalékkal, kukoricánál 15.1 százalékkal voltak magasabbak, mint a dolgozó parasztok termésátlagai. A dolgozók megszabadultak a kapitalizmus átkátólt a munkanélküliségtől egészségügy, a népoktatás fejötéves tervünk előírta népünk életszínvonalának további emelését. A gyáriparban a dolgozók száma egy év alatt 12 százalékkal emelkedett. A gyáripari dolgozók béralapja ennél jóval nagyobb mértékben 19 százalékkal ett nagyobb, amelynek megfelelően az életszínvonal tovább emelkedett. — A szocializmus építésének nagy eredménye, hogy hazánkban a dolgozók egyszer s mindenkorra megszabadultak a kapitalizmusnak a dolgozók számára legnagyobb átkától, a munkanélküliségtől. Gyáriparban a munka terme'ékenységének fejlődését 16.8 százalékra terveztük és 19.4 százalékra teljesítettük. A dolgozók életszínvonalának emelkedését szolgálják a közlesztésével elért 1950. évi eredmények. 1950-ben 28.400 lakást építettünk. A rendelő intézetek teljesítőképességét 25 százalékkal, a bölcsődei férőhelyek számát 10 százalékkal növeltük. A! szervezett üdültetésben résztvevők száma 1950-ben 40 százalékkal volt nagyabb, mint egy évvel korábban. Az ovodák száma 1950-ben 144-el növekedett. Ezután ismertette a közoktatásban elért eredményeinket, rámutatott néphadseregünk fejlődésére. Megállapította, hogy ötéves tervünk előírásának megfelelően, jelentős lépést tettünk előre, hogy országunkat ipari agrár országgá fejlesszük. — Majd rátért az ötévea terv első éve szervezésének és tervteljesítésének árnyoldalai ismertetésére. I A szocialista terrmiinVá* feladatai Az 1950. évi népgazdaság! tervnek mindenekelőtt volt két alapvető hibája. Az egyik az, hogy elkésve készültünk el vele és így később került le az üzemekhez. A másik az, hogy a terv egész sor területen jelentősen alábecsülte a szocializmus erőforrásait, aminek következté--"ré.aá tnink több ága aránytalanul fejlődött. 1950-es tervünk készítésekor elég szép számmal voltak és sajnos még ma is akadnak olyan tervmunkások, akik tapasztalatlanságból vagy felelőtlenségből, megalkuvásból vagy nem egyszer ellenséges beállítottság miatt úgy vélték, hogy akkor végeznek jó munkát, ha békés és jámbor módon belenyugszanak alacsonyan megszabott, nem feszített feladatokba, amelyek senkit sem mozgósítanak. Az ilyen tervezésről a legkeményebb kritikával kell megállapítani, hogy alapvetően helytelen. Az ilyen terv nem szocialista terv. Az ilyen tervezés lebecsülés© dolgozó népünknek ég a tervek mozgósító erejének. A szocialista tervmunkás feladata előrenézni és feszítetten, ösztönzően megszabni a fejlődést. Vas Zoltán elvtárs kifejtette: A laza tervezés egyik forrása az, hogy a tervezők nem ismerik eléggé a népgazdaság szükségleteit és az üzemek teljesítőképességét. A másik foirás; a tervmunka elbürokratizálása, agyonbonyolítása. — Az indokolatlan beruházások követelése egyik megnyilvánulása annak a veszedelmes elméletnek, amely szerint iparunk és általában népgazdaságunk tartalékai „kimerültek" és új beruházások nélkül előrehaladásunk ütemének a továbbiakban csökkenie kell. Múlhatatlanul szükséges a laza tervezés felszámolása A tények maguk cáfolják meg az alábecsült tervezés helytelen, opportunista elméletét. Azok az eredmények, amelyeket péidáui a kohászat terén elértünk, korábban elképzelhetetlenek lettek volna. A laza tervezés felszámolása azért is múlhatatlanul szükséges, mert laza tervvel szemben jelentkező tervtúlteljesítés aránytalanságokat hozhat létre a népgazdaságon belül. Ezek az aránytalanságok az 1950. évi terv végrehajtása során ténylegesen jelentkeztek. Az aránytalanságok jórészt annak a követményei, hogy a tervek túlteljesítése nem egyenletesen történt a népgazdaság minden területén. így, míg a nehézipar termelése 36.4 százalékkal nőtt, a széntermelés csak 13.0 százalékkal lett nagyobb. Komoly aránytalanságot okoz népgazdaságunkban az is, hogy önkritika számára, ha a kritikát és önkritikát nem tesszük a Párt életének törvényévé, akkor könnyen az önelégültség pusztító hatásának tehetjük ki a kádereket. Az is a nevelés bolsevik módszeréhez tartozik, hogy a káderek megtanulják józanul szemlélni sikereiket, hogy meglássák és gyorsan kijavítsák a hibákat. A káderek politikailag és ideológiailag akkor fejlődnek sikerrel, ha ránevelték őket arra, hogy bíráló szemmel vizsgálják önmagukat. A kommunista naponta foglalja össze munkája eredményét, legyen szigorú saját fogyatékosságaival szemben. Csupán akkor tudja férfiasan fogadni az elvtársak részéről jövő bírálatot és csupán ekkor lesz komoly hatása ax elvtársak felé elhangzó bírálatnak. Csakis azok a pártok tudják a munkásosztályt és a dolgozó nép széles rétegeit vezetni és sikerrel megoldani az elöltük álló feladatokat, amelyeknek a kritika és önkritika szellemében nevelt, edzett kádereik vannak.