Délmagyarország, 1951. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-26 / 21. szám

7.F.I.K ZOLTÁN> AZ ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS HAZÁJÁBAN A Néra partján Hat magyar író járt a közelmúlt­ban a Szovjetunióban. Hat magyar jró kapott lehetőséget arra, hogy megismerkedhessen a szocialista realizmus mestereivel, olyan írók­kal, mint Fagyejev, Tyihonov, fízurkov, Azsajev, Kazakevica, Bu­benov, Katajev, Elmondhattuk ne­kik a mai magyar irodalom problé­máit, kikérhettük tanácsaikat s az ó tapasztalataikkal, útmutatásaikkal gazdagodva térhettünk haza, hogy nagyobb s jobb munkával dolgozhas­sunk tovább a magyar irodalom szo­cialista fejlődéséért. Ha mindössze ennyi történt vol­na, hogy hazahozhatjuk a szovjet írók útmutatását, akkor is egy élet­re szóló gazdagodást jelentene szá­munkra a szocializmus hazájában eltöltött 23 nap. De vendéglátónk, « Szovjetunió írószövetsége gondos­kodott arról, hogy megismerjük a felépült szocializmust, az épülő kommunizmus hazáját, az üzemek és kolhozok életét, a színházakat, az „Új embert kovácsoló" iskolákat — s elsősorban azt, aki mindezt megteremtette: a szovjet embert. Ez volt legnagyobb élményünk, a szov­jet ember munkaszeretetének, fele­lősségtudásának, közösségi érzésé­nek, hazaszeretetének megismerése. Ezt hoitnk hin példaképnek • nemcsak íróink, hanem minden magyar dolgozó számára. A Szovjetuniót megismerni any­nyi, mint megismerni az emberiség új történelmének kohóját; szovjet földön járni annyi, mint járni az eljövendő évezeredek szülőföldjén. Megtanultuk, hogy van olyan pil­lanat, amire igaz ez a jelző: „ma­gasztos", Ilyen pillanat volt az, amikor beléptünk a Lenin-mauzo­leumba és megláttuk az alvó Le­nint. Ilyen pillanat volt, amikor el­ső este megláthattuk felragyogni a csillagot a Kreml tornyán, S hány ilyen pillanatunk volt, hány­szor éreztük torkunkban dobogni szivünket, hiszen ott jártunk a Szmoln ijban, abban a szobában, ahol Lenin az asztal fölé hajolva felrajzolta az emberiség jövőjének térképét, az emberi társadalom új, boldog arcát. Jártunk a Téli Palo­ta előtti téren, ahol matrózok, a Pugyilov-gyár munkásai mentek rohamra és örökre ledöntötték a ki­zsákmányolás, az elnyomás felleg­várait. S ott jártunk a> .taréra fedélzetén, láthattuk azt az ágyúcsövet, amely -— ahogy Sosipacsov írta versében — jelt adott a történelemnek. Egy nagy nép múltja, történelemformá­ló ereje s a boldogabb jövendő egy­re közelebbi képe: ezt láttuk, ezzel találkoztunk a Nagy Októberi For­radalom városában: Leningrádban. Ennek a városnak minden köve az orosz nép nagyságát * az embe­riséget megváltó Októberi Forrada­lom dicsőségét hirdeti. Megyünk Leningrád egyik utcáján s kísérőnk fölmutat: Ebben a házban lakott Puskin. Néhány lépés s ahhoz a házhoz érünk, amelyikben Gogoly írta regényeit, szemben egy másik ház, ebben Csajkovszkij művei szü­lettek .. " Itt tanultak meg szeretni hazánkat Alltunk a Néva partján, a hatal­mas téren, melyet a „rézlovas" Nagy Péter szobra dlszlt. A 16 pa­lái alatt eltaposva kinyúlik a ma­radiság, a tudatlanság kígyója. A folyó itt, a tenger közelében óriá­aivá duzzad, a tér, a szobor is óri­ási, de semmi sem olyan nagy, sem­mi sem olyan roppant arányú, mint az, aminek lehelletét itt érezzük: az Októberi Forradalom. Mult, je­len és jövő fonódik egybe ebben a gyönyörű városban. 'Ázt éreztük mindnyájan, amit a küldöttség ve­zetője, Darvas József mondott itt­honi beszámolójában: „A Szovjet­unióban tanultuk meg mégjobban (szeretni hazánkat", 'X forradalmi mult és a jövendő találkozását láttuk az Auróra fedél­retét, termeit, kabinjait járva. A cirkáló, amely a Néva vizén hirdeti Lenin és Sztálin eszméinek győzel­mét, igazán méltó arra, hogy az Októberi Forradalom ereklyéje és muzeuma legyen. De nemcsak ar. A béke védelmének s a jövendő győz­tes harcok iskolája is. Iskola a szó igazi jelentésében: a Nahimov ten­gerész-iskola növendékei élnek a hajón, a forradalom győztes cirká­lóján tanulják, hogyan kell győz­tessé válni minden eljövendő küz­delemben. Jelképnek la gyönyöré ez, de a Szovjetunióban nincs olyan dolog, ami csupán jelkép lenne. A Szovjetúnlóban mindent megtölt a valóság, a mindennapi élet. Az Au­róra sem fejezte be pályafutását 1917 októberének dicsőségében: új nagy dicsőségek színhelye, a békét védő, legyőzhetelten szovjet katona iskolája. Ugyanígy él tovább a je­lent és a jövőt szolgálva a Szmolnij és a Téli Palota. 'A' Szmolnij egyik szobája muzeumként hirdeti Lenin halhatatlan munkáját, mig a többi szobában, teremben a mai szovjet ember dolgozik, folytatva Lenin művét. S a Téli Palota, a hajdani önkényuralom fellegvára, ma a vi­lág legnagyobb képzőművészeti al­kotásait őrzi, hogy naponta ezrek és ezrek láthassák azokat a remek­müveket, melyeket évszázadokig el­rejtettek azok igazi gazdája, a nép előtt. Szovjet emberek közfttt Milyen az ember, aki ebben a légkörben nevelkedik, és dolgozik? Hogyan tükrözi a szovjet ember gondolkodásmódja, a munkához és embertársaihoz való viszonya a for­radalom hagyományait? Erre a kérdésre is megkaptuk a választ, s úgy, hogy kérdeznünk sem kellett. Ahány találkozás a szovjet ember­rel, annyi válasz erre a kérdésre, S valamennyi válasz azt mondja: szeresd hazádat, ahogyan a szovjet émber szereti hazáját. Dolgozz olyan munkaszeretettel és olyan fe­lelősségtudattal, ahogyan a szovjet ember dolgozik. Védd munkádat, békédet, gyermekeidet, úgy, aho­gyan a szovjet ember védi. S ha kell, úgy harcolj hazádért, békéd­ért. gyermekedért, ahogyan szovjet ember harcolt 1917-ben, a polgár­háborúban. s a nagy Honvédő Há­borúban. Ezt a választ kaptuk, ha katonákkal, ha munkásokkal, ha kolhozparasztokkal, ha egyetemi ta­nárokkal, vagy tanítónőkkel beszél­gettünk. Megpróbálom iderajzolni néhány szovjet ember arcát. Sztálin szülővárosában, Goriban történt. Leonidze, a nagy szovjet költő elmondotta pohárkőszöntőjé­ben, hogy előző nap egy falusi la­kodalom vendége volt. Mindenki mulatót, mindenki táncolt, csak a vőlegény édesanyja húzódott félre. Mikor őt is táncolni, énekelni hív­ták. így felelt: Örülök én, nagyon örülök fiam boldogságának. De en­gedjétek meg nekem, hogy egy má­sik fiammal legyek. Azzal a fiam­mal, aki messze Magyarorezfigon van eltemetve — Szegedem örülök annak, hogy itt lehetek a fiam lakodalmán,, de arra vágyom, hogy elmehessek a másik fiamhoz, Szegedre... t Aznap Mt« a Lanin-azovhoa el­nöke ült az asztalfőnél. Poharát emelve, a mi Rákosi elvtársunkat, s a magyar népet köszöntötte. Nagy nép a magyar nép — mondotta — mert Petőfit, Rákosit adta a világ­nak, mert 1948 népe, s most a ha­talmas béketábor harcosaként, a szocializmust építi. Az asztal túlsó végén kolhozban és szovhozban dolgozó parasztok ültek. Volt közöttük, aki Budapcs­alatt, volt, aki a Tisza partján, s volt, aki a Dunántulon harcolt... Tibii i9ziből, Grúzia fővárosából visszarepülve Moszkvába, arra fi­gyeltünk, hogy egyik utitársunk, egy magasrangú szovjet tiszt, Pe­tőfi orosznyelvű életrajzát olvassa. Mikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, mint régi kedveg barátait üdvözölt bennünket. Kiderült, hogy ez a barátság valóban régi keletű: 1918-ban, a polgárháborúban ma­gyarokkal harcolt együtt, közöttük Zalka Mátéval. Moszkvában ellátogattunk fegy iskolába. Itt találkoztunk Geraszi­mov történelemtanárral, egy fe­hérhajú, de fiatalos arcú férfivel, akinek szelid tekintete mögött is megláttuk, megéreztük a kemény, harccal teli életet. S megtudtuk, hogy ez a férfi, aki szenvedélyes szerelmese mestergégének, a neve­lésnek, épp ilyen szenvedélyes sze­relmese volt a szovjet haza védel­mének is. Végigharcolta a Nagy Honvédő Háborút, s már alezredes volt, amikor viaszatért az iskolába. Természetes, hogy az ilyen ember mélységes hazaszeretetre, a béke szeretetére, de ugyanakkor az el­lenség gyűlöletére is megtanítja növedókeit, a komszomolokat a a pirosnyakkendös pionírokat. Hány ég hány ilyen nagyszerű emberrel találkoztunk. Egy könyv kevés lenne felsorolásukra. Befeje­zésül egy magasnövésü, tisztes te­kintetű fiatalemberről szólok, aki­vel a moszkvai Gorkij-intézetben találkoztunk. 42 nemzet fiai, lá­nyai tanulnak ebben az intézetben, ahonnan mint Szimon,>v és Azsa­jev, azerbajdzsán, jakut, mongol irók mondták el itt nekünk életüket s beszéltek hazájukról, amely az analfabétizmus országából a vi­rágzó tudomány és művészet föld­jévé változott. Végül felállt a 29 éves Szubotyin és igy szólt: „Az én életrajzom katonai életrajz. Mint páncélos résztvettem Riga, Varsó, Berlin elfoglalásában. Ott voltam, amikor a Reishstagra tüz. tük a győzelem zászlaját. Erről ír­tam eddig, erről írok és erről fogok imi ezután." Ki tudja, hova, milyen magasság­ba vezet ennek a fiatal irónak az útja? Egy bizonyos: minden leírt szaréval a nagy szovjet hazát, s az emberiség, a világ minden dolgozó­jának ügyét fogja szolgálni. Min­den leirt szava fegyver lesz, ameiy a békét védi, amely a béke elian­ségeit pusztítja. Ilyen fegyverré kell válni a magyar irók szavai nak is! A SzOT távirata az ENSz Politikai Bizottságához és a görög kormányhoz A Szakszervezetek Országos Tanácsa a következő táviratban tiltakozott az ENSz Politikai Bi­zottságánál és a görög kor­mánynál a halálraítélt két gö­rög hazafi, Szarafisz tábornok és Kosztasz Gavrilidisz, a Görög Agrárpárt főtitkárának tervezett meggyilkolása ellen: „A Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa 1,700.000 szervezett dolgozó nevében mélységesen elítéli a görög kor­mánynak Szarafisz görög tábornok, a nemzeti felszabadító had­sereg tisztje és Kosztasz Gavrilidisz, a Görög Agrárpárt főtitká­ra életére törő gyilkos terveit. Ez az aljas terv azt bizonyítja, hogy a görög nép ellenségei még a koncentrációs táborba zárt hazafiaktól is rettegnek. A magyar szervezett dolgozók nyomaté­kosan követelik, hogy a két görög hazafit, akiket teljesen jogta­lanul. minden vád és ítélet nélkül már három éve koncentrációs táborban tartanak, azonnal, feltétel nélkül bocsássák szabadon. Apró Antal főtitkár" A bukaresti rádió a magyar-román barátsági szerződés aláírásának harmadik évfordulójáról A magyar-román barátsági, együttműködési és kölcsönös se­gélynyújtási egyezmény aláírá­sának hároméves évfordulójáról megemlékezve, a bukaresti rádió többek között ezeket mondotta: Az egyezmény aláírása óta a két nép még jobban megerősí­tette testvéri esyütműködését. A két népnek, g magyar én A ro­mán népnek közösek a barátai és ellenségei és közösen harcol a munkásosztály, a Magyar Dol­gozók Pártja és a Román Mun­káspárt vezetésével az imperia­lista háborús uszítók ellen. A magyar és a román nép harcos elszántsággal folytatja a szocia­lizmus építését, a béke megvé­dését, | Washingtonba rángatják és Belgrádban ngat Tito, a fasfsz. ta kutya, hogy amerikai gazdáin ak rágalmait világgá csaholja, E%y nyílt zsarolás kudarca Leontyev, a moszkvai rádió hír­magyarázója írja: Az EN-Sz politikai bizottsága folytatja a koreai kérdés tárgyalá­sát. A figyelem központjában a Kí­nai Népköztársaság indítványai ál­lanak. Csu En-Laj indítványai jó alapot adtak arra, hogy tovább folytassák a tárgyalásokat a távolkeleti kérdés békés rendezése céljából. Erről ma már nemcsak a Szov­jetunió, Iengyelország, Csehszlová­kia és más demokratikus országok vannak meggyőződve, hanem az ázsiai és arab országok többsége is. India például tevékenyen közremű­ködik abban, hogy a koreai háború megszüntetésére vonatkozó tárgya­lások kedvező eredménnyel járja­nak. Ebben az erőfeszítésben Indiát 11 más ázsiai és arab ország is tá­mogatja. Az amerikai agresszorok azonban újra megmutatták, hogy nem a bé­kére törekszenek Koreában. Az Egyesült Államok január 20-án a politikai bizottságban határozatter­vezettet nyújtott be. amelyben telje­sen efutaiSÍt mindennemű békés tár­gyalást Kínával. Az Egyesült Ál­lamok cinikusan követelte a politi­kai bizottságtól, hogy nyilvánítsa agresszornak a Kinai Népköztársa­ságot, amely pedig saját területét védelmezi az amerikai intervencio­nistákkal szemben. Még a reakciós amerikai sajtó sem titkolja, hogy az Egyesült Ál­lamok valójában mire törekszik. A New-York Times szerint az Egye­sült Államok valójában ugyanolyan sorsra szeretné juttatni a Kinai Népköztársaságot, mint a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. Egy másik amerikai újság, a Chris­tian Science Monitor rámutat, hogy ha a népi Kinát agresszornak nyil­vánítják, akkor MacArthur tábor­nok nyilvánvalóan felhatalmazást kap arra, hogy a hadműveleteket kínai területre vigye át. Közismert, hogy az amerikai barbárok milyen kegyetlenkedéseket és pusztításokat követnek el Koreá­ban. Most ugyanezt akarják meg­ismételni Kínában. Az amerikai militaristáknak az a törekvése, hogy kiszélesítsék a há­borút Távol-Keleten, Európa és Ázsia népeinek éles ellenállásával találkozik. Ez az ellenállás általá­nos felháborodássá növekszik s en­nek következtében az Egyesült Álla­mok küldöttsége a politikai bizott­ságban az utóbbi napok folyamán két komoly diplomáciai vereséget szenvedett. Először kudarcot vallott az a kísérlet, hogy társszerzőket ta­láljon aljas határozattervezetéhez, amely Kinát agresszornak akarja nyilvánítani. A másik diplomáciai kudarc január 22-én érte az Egye­sült Államokat, amikor szavazásra bocsátották az indiai javaslatot, hogy az említett amerikai határo­zattervezet felett a szavazást ha­lasszák el két nappal és ezt a két napot a békés rendezés érdekében használják fel. Az Egyesült Álla­mok és latinamerikai segítőtársaik kisebbségben maradtak. Az a nyomás, amelyet az Egye­sült Államok jelenleg Európa és Ázsia marshaJlizált és más tőle füg­gő országaira igyekszik gyakorolni, nyilt zsarolássá fajult. A zsarolás ellenére a marshalli* zált európai országok közvéleménye is határozottan ellenzi az amerikai háborús gyújtogatok provokációi mesterkedéseit. Hehru magáévá lelte a népi Kína álláspontlát India miniszterelnökének rádiónyilatkozata a koreai helyzetről Nehru indiai miniszterelnök szerdán r .dióbeszédben foglalkozott azzal az amerikai javaslattal, amely ar­ra akarja rábírni az ENSZ-et, hogy nyilvánítsa agresszornak a Kinai Lemondott a holland kormány A Willeim Drees munkáspárti mi­niszterelnök vezetése alatt álló hol­land kormány szerdán lemondott. A Reuter szerint a kormány lemondá­sának oka a Nyugat-új-Guinea ügyében támadt vita. Amerikai fegyverek érkeztek Iránba Amerikai hajó fegyvereket hozott Bender-Sahpur dél iráni kikötőbe — jelenti a Journal de Teherán című lap. A lapok jelentései szerint a fegyvereket az iráni kormány az „amerikai segélyprogram keroié­kapta. Népköztársaság kormányát, Nehru azon meggyőződésének adott kife­jezést, hogy ez a javaslat nem ve­zethet a békéhez, hanem csak a konfliktus elmélyítéséhez. Kijelen­tette, véleménye szerint a pekingi kormány a koreai kérdés békés ren­dezését kívánja. „Itt az ideje — mondotta —, hogy az érdekelt or­szágok összeüljenek a tárgyalóasz­talhoz és ne sokezer mérföld tá. volságról folytassanak egymással eszmecserét." Kevés pénxxel sokat nyerhet 3-30-ért tippelhet a TOTON

Next

/
Oldalképek
Tartalom