Délmagyarország, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-31 / 303. szám

•MARNAP. 1950. DECEMBER SL ' L NINCS A FÖLDÖN GAZDAGABB, SZEBB ORSZÁG Amikor kimondjuk: Szovjet­unió — hatalmas üzemekre• ha­talmas búzatáblákra, kertekre, gyümölcsösökre, gigantikus vízi­erőművekre, s boldog, nagyon boldog emberekre gondolunk. Azokra az emberekre, akik a bá­nyákban fejtik a szenet, a trak­torok kormánykcrekénél ülnek, természrtátalakjtó terveket dol­goznak ki, azokra cz emberekre, akik kiűzték a mi országunkból is a fasiszta rablókat, akiknek keze nyújtotta felénk az első kenyeret, amikor előbujtunk a pincék mélyéből. Azóta lakad' a dal a magyar dolgozók ajkán is: „Nincs a földön gazdagabb, szebb ország-" Nemcsak azért gazdag a Szovjetunió, mert ha­talmas területén megtalálható minden természá'i kincs, hiszen a Nagy Októberi Forradalom előtt is megvoltak ezek a természeti kincsek. Azért gazdag ez az ország, mert minden kincs a né­pé, a szovjet emberek élrtét teszi egyre szebbé, boldogabbá, min­den kincset a nagy cél: a kommu­nizmus építésinek szolgálatába állítottak, Lehát-e szebb orzság annál az országnál, ahol a dolgozók vég­érvényesen lerázták nyakukbál a töke igáját, ahol már megvalósult a szocializmus? Lehet-e boldo­gabb ember a szovjet embernél? Mi, akik az általuk mutatoU utat járjuk, tudjuk, hogy nem. De egyre jobban ráébrednek erre azoknak az országoknak a' dol­gozói is, akik még elnyomatásban élnek, akiket egyre jobban foj­togat a 1töke. A Szovjetunió, mint világító fáklya muteája a népek számára az utat, mely a sötétség­ből a fénybe, a rabságból a szabadságba vezet. Ez a hatalmas boldog ország, biztatás a világ minden elnyomci't népe számára, biztatás és megerősítés. A Szov­jetunió léte óta új korszak vir­radt az emberiségre. Örökre letűnt a népek lejgázásának, a szabad­ságra való törekvés etHprásának kora, s felvirradt a népek győzel­mének, függetlenségének, szabad­ságának korszaka: a sztálini kor­szak. Ma már mindenki előtt világos­sá vált, hogy az imperializmus végóráit élj, válságról válságra bukdácsolva igyekszik megerősí­teni korhadt rendszerű' úgy, hogy új háború kirobbantására törek­szik. Mintha a történelem, a fej­lődés kerekét hátrafelé is lehet­ne forgefni! A szovjet dolgozók dörögték oda elsőnek a háborús uszítóknak: a béke erői hatalma­sabbak a háború erőinél! A sza­vak tetté változtak, amikor az amerikai imperialisták véres fejjel menekültek'ki Kina földjé­ről, s ma is Jetté változnak nap, mint nap Koreában, ahol a béke katonái csapást csapásra mérnek az imperialista betolakodókra. Az imperialista hatalmak vezetői a katonai kiadások növelésén, a fegyvergyártás fokozásán törik a fejüket, hisztériás nyilatkoza­tokat adnak, Ugyanúkkor a béke, a szocializmus hatalmas országá­ban rendeleteket hoznak a siva­tagok termőföldekké varázsolása, a itermészet átalakítása érdeké­ben. s a világ népei nagy ve­zetőjének, a béke élharcosának, Sztálin elvtársnak egyik legége­tőbb problémája a nyelvtudo­mány egyes kérdéseinek tisztá­zása. Fölényes erő ez, az igaz­ság tudatának ereje. Tudomásul vehette mindenki, meghallhatták a háborús gyújtogatok is azokat a szavakat, melyekkel nemrégi­ben, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján üzent a szovjet nép: Békét akarunk! De nem könyörgünk a békéért, mert van elég erőnk, hogy megvéd­jük a békét. Egy újabb háború az egész világon a kapitalizmus végét jelenti! Igen! Hatalmas, erős, boldog ország védi a világ dolgozóinak békéjét E mögé az ország mögé sorakozott fel nemrégiben Varsó­ban minden békeszerető ember. Erre az országra tekint bizakodva mindenki, aki el akarja kerülni azt a szörnyű sorsot, melyet szán­tak neki a halál gyáratok. Erre az országra tekintünk mi, magyar dolgozók is most, amikor befe­jezve cl 'éves tervünk első évét, új, még nagyobb f eladat ok megvaló­sítását tűztük magunk elé. Mel­lettünk áll ez az ország, a föld leggazdagabb és legszebb országa, támoget' bennünket tapasztalatai­val, segít, hogy megtarthassuk fogadalmunkatmelyet népünk nagy vezetője, Rákosi elv'árs ön- \ tőit szavakba: ,-Hazánk nem rés, \ hanem erős bástya a béke fronl- • ján!" F. Kovtájov (jobbról a második) a kiváló mérnöh-újílö, a kievi ,tGorkij''-gyár munkásainak elmondja tapasztalatai1:, melyeket a mun­Ifdsok élenjáró munkamódszerekre való tömegoktatásában szerzett 51 StoofetanlZban « technika eredményeit a mindennapi gyákor­íp« munka szolgálatába állították. A képünkön Grigorij Csercsnyev, «c altáji gép- és traktorállomás traktorbrigádjának vezetője és fjikoldj Ejabcov, a Kalinin-kolhoz elnöke rádióösszeköttetésben áll­noh a géP- él traklorállomás igazgatójávái, Legdrágább kincsünk at ember. 'A szovjrt bányákban minden munkafolyamatot gépesítések. Képünk egy szovjet szénkombájnt ábrázol, mely játszi könnyedséggel végzi cl a legnehezebb munkákat ii munkafolyamatokat. A Szovjetunióban hatalmasarányú építkezések folynak. Képünk fi moszkvai Lenin-hegyen épülő Állami Egyetem gigantikus építkezé­sét mutatja. Békegyülés a Leningrádi „Munkás''-textilgyárban. A második Világkongreszus határozatait lelkesen hallgatják a gyár dolgozói. A mikrofonnál N. Gravcsikova szövőnő üdvözli a második Világkon­gresszusról visszatéiI' N, Matyerikovát, a Szovjetunió Legfelsőbb 1 a­nácsának küldöttjét. A légierők tisztiiskolájában nlagy kultúrmunka folyik. Képünkön a zenekar fellépése előtt próbát tart. M. Botcv komszomolista. a Zsdanovról elneve'o't „Vörös Szor­movo' -gyár legjobb ifjúsági lakatosbrigád vezetőjg, komszomolista, a Szovjef Békevédelmi Bizottság tagja. Egy műszak alatt brigádja kél normát teljesít, maga pedig a háborúutáni ötéves terv kezdete óta mint­egy 8 év normáját teljesítene. Az ifjú szahánovista a béke aktív harcosa, a Szovjet Békevédelmi Bizottság tagja, A képen M Botevet (jobbról) munkatársai üdvözlik abból az alkalomból, hogy megvá­lasztotlák a Szovjet Békevcdclmi Bizottság tagjává. Vidáman élnek a szovjet bányászok. Munkaidő után a bányász, klubban öregek és hatatok együtt szórakoznak Képünkön vígan ,dul o búliard-csatá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom