Délmagyarország, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-29 / 301. szám

TFVTFK. 1989. DECC-ALBER W, A BÍRÁLAT SZABADSÁGÁÉRT ..A munkás t$ falusi levelezők üldözése baíbárság. A burzsoá erkölcsök csökevénye. Az újságnak kell megvédenie levelezőjét az üldözéstől, mert <*ak az újság képes arra, hogy kíméletlen, leleplező agitáclőt folytasson a sötétség ellen" — mondja Sztálin elvtárs. IJákosi elvtárs a Központi Vezetőség február 10-i ülésén felhangzott beszéde éta a párttagok' *s pártonkívüli munkások mind bátrabban nyúlnak a kritika fegyveréhez. Nagy számmal érkeznek bíráló levelek szerkesztőségünkbe is. Mind jobban sűrűsödnek azonban a névtelen levelek. Ml az oka a névtelen leveleknek? Az, hogy a bíráló, az egyszerű munkás, vagy paraszt fél n megtorlástól. Kritika, önkritika nélkül pedig nem építhetünk szocializmust. Az építő bírálatnak eáy'k legfontosabb formája a munkáslevelezéa. Mégis mi tőrtént? Állami és pdrtélet/lnk egyes funkcionáriusai kezdik elfelejteni a február ]0-i határozatot. Á levelezőket amolyan balkeverő, izgága gáncsoskodákno-k tartják. Nem egy helyen igyekeznek cenzuráztatni a leveleket. Másts't megtorlást alkalmaznak a levelezővel szemben, igyekeznek őt megfélemlíteni. T lyen eset történt a Megyei Tanács apparátusában Búza Gyula elvtárssal is, akinek december 19-én a Viharsarok leközölte .•Igaz történet" cimű tárca-cikkét. Búza elvtárs a népművelési nlosztály előadója, a Megyei Tanács pénzügyi osztályának munkáját bírálta meg. Azt vártuk, hogy Búza elvtárs dicséretet kap a cikkéért, De nem ez történt, hanem Búza elvtárs ellen fegyelmit Indított a Megyei Tanács elnöksége. Hallatlan eset, a Párt és népi államunk alaptörvényeinek n megsértése ez, de megtörtént. Maga az a tény, hogy fegyelmit indítanak egy levelező ellen, már a február 10-i határosat semmibevevését jelenti. Még megdöbbentőbb az Indokolás éj a vizsgálat lefolytatása. Búza elvtársat a Megyét Tanács elnöke magához hivatta és felelöseégre vonta. — Mert nem helyes. .ha egy munkatárs a Megyei Tanács másik munkatársát mindjárt az újságon keresztül kritizálja — mondotta többek között Papp elvtárs, tanácselnök. t^ree vonatkoznak Sztá'.'n elvtársnak a XV, Pártkongresszuson mondott szaval; „Nálunk nem ritkán egyes kérdéseket nemcsak a vidéken, hanem a központban is, hogy úgy mondjam, családi, otthonos alapon oldanak meg. Mondjuk, hogy Iván Ivanovics valamely szervezet vezetőségi tagja durva hibát követett el é® elrontotta a dolgát. Iván Fjodorovics azonban nem akarja megkritizálni, nem akarja feltárni és kijavítani a hibáit, nem akarja, minthogy nem akar „ellenséget" szerezni magának. Hibát követtek el, elrontották a dolgot? — kellemetlen! De ki nem követ el hibát közülünk? Ma én kímélem meg Iván [vanovlcsot, holnap 6 fog engem, Iván Fjcdorovicsot megkímélni, hiszCn ki kezeskedik arról, hogy én nem fogok hibát elkövetni. Ez így szép és jó. békesség és jóakarat... De mit jelent ez? Ha mi, bolsevikok, alkik kritikát, gyakorolunk az egész világ felett, akik Marx szavával megostromoljuk az eget- ha mi egyik, vagy másik elvtársunk nyugalma kedvéért lemondunk az önkritikáról, — álékor világos, hogy ez semmi máshoz nem vezethet, ipint nagy ügyünk romlásához.'' Dr. Boros Kálmán elvtárs, a Megyei Tanács titkára ugyanezzel az üggyel kapcsolatban kijelentette, hogy n pénzügyi osztály munkája „belső ügy. amely nem tartozik a kívülállókra." A Viharsarokban közölt levél alkalma® arra, az 6 véleménye szerint, hogy a tanács tekintélyét aláássa. Ezenkivül a c'kk túlzott, tartalma nem fedi a valóságot, legalábbis nem minden kérdésbon Boros elvtárs véleményo szerint ebben nz ügyben egyedül Búza elvtárs a hibás, mert nyilvánosságra hozta azt- Kiss Imre elvtárs, a Megyei Tanács elnökhelyettese kijelentette, hogy állami funkcionáriusnak a tanács propagandaszervezetének láttnmozása nélkül tilos az újságban (a Párt lnpjában) cHflket közölni. "Vizsgáljuk meg a Megyei Tanács T legfontosabb funkciót betöltő vezetőinek eljárását. Hasonlítsuk aűt össze a Központi Vezetőség február 10-1 határozatával, Kiss Károly elvtársnak október 27-én elmondott beszédével és Lenin. Sztálin elvtársak idevonatkozó írásaival. Kiss Károly elvtárs a Központi Vezetőség október 27-i ülésén többek között a következőket mondotta; „Az utóbbi időben szaporodnak az olyan jelek, hogy a bejelentőkkel, kritizálókkal szemben megtörlásokat alkalmaznak... Ritka, mint a fehér holló az olyan eset, hogy a a bejelentőt a helyi, vagy járási ti Icár behívja és azt mondja ekj: elvtárs, amit maga Ir, annak csak 5C százaléka az igaz. A többit rosszul látja, de helyesen tette, hogy írtSokkal gyakoribb, hogy a krilizálón és a bejelentőn a jelenlésének megcáfolható régiére hivatkozva elverik a poré." Nem vitás, hogy ez történt most megyénkben is, a Megyei Tanács elnöksége részéről. Van-e Búza elvtáns cikkének megcáfolható résie? Igenis van! Dc Lenin és Sztálin arra tanít bennünket, üdvözöl/ük a kritikáé akkor is. ha csak egy része helytálló. Ezért a bíráló levél megcáfolható részére való hivatkozással üldözni a levelezőt, valóban nem egyéb, mint — Sztálin elvtárs szavaival élve — barbárság és burz-oá ceökevény. A rt'e a tanács tekintélyének a bírálat? Nem! Semmiképpen sem árt. Dc ártanak a ki nem küszöbölt hibák. Dolgozó népünk nem azt várja tanácsainktól, hogy Sohase tévedjenek, hogy egyetlen hibát s« kövessenek el, hanem azt, hogy hibáikat tévedése ket a dolgozó nép kritikájának segítségével gyorsan leküzdjék. Erre vonatkozólag Sztálin elvtárs a következőket mondotta: Nálunk elvtársaink egy része ... ,,szakhivatali megfontolásaiktól vezéreltetik magukat, melyek szerint Moszkva felé mindent kedvező szinber. kell felfünto'ni, mintha náluk mindé rendben volna, hogy el kell takarni a fekélyeket, hogy nincs szükség kritikára, mert az rontja a helyi hatóságok, a helyi pártmunkások hi'clét• Minthogy ilyen hangok vannak, ebben a legkomolyabb veszély alapját látom, ezzel végezni kell" — hangzik Sztálin elvtárs utasítása A mi államunk nem a tömegek felett áll, mint a polgári állam, hanem összeolvad a tömegekkel. A hibák bírálata tehát nem „belső ügy", hanem a dolgozók százezreit érdeklő közügy. Rosszul teszik azok az elvtársak, akik a tanács tekintélyét a hibák becsületes feltárásától téltik és nem a hibáktól. . . . T rhat-e az állami hivatalnok levelet a Párt megyei, vagy országos lapjához és megsért-e ezzel az állami fegyelmet? Nemcsak Írhat, de egyenesen kötelessége Írni és feltárni a hibákai, éppen az állami és népi fegyelem megszilárdítása érdekében. Példa erre a Szabad Nép december 23—i számában megjelent ciklk. ahol a nógrádmegyei tanácsot Borsovltz Sándor elvtársnak a Szabad Néphez Intézett levele nyomán bírálják meg. A tanács valamelyik osztályának nyilvános bírálata nem az állami fegyelem megszegését, hanem az állami fegyelem erősítését jelenti. Lebecsüli tanácsszervezetünk erejét az, aki a bírálattól az állami fegyelem meglazulásdt várja. Csak nyerhetünk a bir'.aton. Erre fenít bennünket a Szovjetunió szovjetjeinek példája is, ahol a végrehajtő bizottságok hivatalainak és ügyosztályainak dolgozóiból sok állandó aktívája van a sajtónak. T"1 úú>2ta a hibákat a cikk — hallatszik sokszor (és a fenti esetben is) bíráló cikkeinkről. A hibát, ha az általános elhajlást jelent a „hivatalosság'' felé. igenis „túlozni" kell Igenis túl kell teszíteni a húrt Feltétlenül Ikell/ Ez elkerülhetetlen, ebből csak haszo: származik. Természetes. ho*y egyeseket megsért az ember, de ez használ az ügynek. Egyes személyik némi megsértése nélkül pedjj nem tudunk javítani a dolgon" — mondja Sztálin elvtárs. Helyesebbnek találnánk tehát, ha a Megyei Tanács vezető funkcionáriusai ahelyett, hogy Búza elvtársa) fegyelmi elé állítják és így elrettentő példát mutatnak a kritikai leveleket fró dolgozók elé, alaposabban megvizsgálnák a pénzügyi osztály munkáját. U isszük, hogy az elvtársak e Megyei Tanácsnál kommunista módra kijavítják a bírálathoz é a bírálókhoz való teljesen helyteler magatartásukat- de kijavítják a Megyei Tanács példája nyomán a városi. járási és községi funkcionáriusok is, akik hasonló hibákat szintén elkövettek. Követeljük tehát február 10 ®zel lemének következetes végrehajtása' a bírálat teljes szabadságát és r Búza elvtárs ellen indított hajszának megszüntetését. PÁRTÉLET Ügyeljünk a tagsági könyvünkre, végezzük gondosan a Párt adminisztrációját A párttagsági könyvecske birtokosai a dolgozók élcsapatába tartoznak; azoknak a sorába, akik élenjárnak a szocializmusért vívott harcban, vezetik, irányítják a munkásosztályt. A tagsági könyv az élcsapathoz való tartozá3 igazolása, értékes okmány. A tagsági könyvecskével be lehet lépni fölsőbb pártszervezetek helyiségeibe. A tagsági könyv feljogosít Pártunk munkájában való részvételre, értekezleten, tanácskozásokon való megjelenésre. Az ellenség is felismerte a tagsági könyv jelentőségét és 'gyekszik azt megszerezni, hogy így befurakodhassak a Pártba. Nagy könnyelműséget iövetnek tehát ol azok az elvtársak, akik tagsági könyvüket felelőtlenül kezelik, esetleg elveszítik. A tagsági könyv birtokában az ellenség befurakodhat olyan helyekre, ahol komioly károkat tud okozni. Tagjainknak tehát úgy kell vigyázniuk a tag3ági könyvre, mint a szemük fényére. De nemcsak a tagsági könyv az egyetlen fontos okmány, amellyel gondosan kell bánni. Pártszervezeteink nyilvántartási lapjai is igen fontos feladatot töltenek be. Pártunknak tudnia kell, kik a tagjai, számba kell vennie, ismernie kell a rendelkezésre álló er»kot. Mégis vannak egyes pártszervezetek, amelyek nem kezelik kellő gondossággal az adminisztrációt, nyilvántartásokat, s ennek egyik fontos munkáját, as átjelentéseket. Ez utóbbi pedig igen nagy fontosságú, hiszen pártszervezeteink tagsága állandóan változik. Más beosztásiba kgpjüJU nek egyes elvtársak, elköltöznek lakóhelyükről, átkerülnék sokkor más városokba, vagy az or s®ág más részébe. Mégis gyakran előfordul, hogy maguk az alapszervezetből eltávozó elvtársak, vagy a pártszervezet nem fordít kellő gondot az átjelentésre, amely pedig elsőrendű kötelesség. Ha egy elvtárs eltávozik az alapszervezetbűi, ® új szervezetbe megy, legelső kötelessége, hogy a legrövidebb időn belül az ottani titkárnak kellő igazolás mellett átadja az útjelentési lapot. Ehhez azonban az szükséges, hogy ezt előzőleg el is kérje a régi pártszervezetétől. Ebben az esetben is szoktak hibák bekövetkezni. Nagyon sok elvtárs az utolsó pillanatban, például közvetlen a venatindulás előtt gondol arra, hogy neki átjelentási lapot kell kérnie. Vannak egyéb hibák is az átjelentűsekkel. Nem egyszer megtörténik, hogy az alapszervezeti titkár elvtársak beviszik a városi pártbizottságra az átjai lapokat lepecsételésre, do nem a kellő időben — kedden, pénteken délután 4 órától —, hanem amikor éppen eszükbe jut. De előfordul az is hogy nem mennek vissza érte és így többször megtörténik, hogy az átjelentő lapok fielszaporodnak. Mindezekkel jelentős többletadminisztrációt jdéznek elő az elvtársak, nem is szólva arról, hoigy a párttagok hiába várják az átjelentési lapokat. Fennáll mégegy veszély az átjejen lések elhanyagolásánál. Ez pedig az, hogy ha az elvtársak elmulasszák, kiesnek a nyilvántartásból, mondhatni, hogy szinte „elkallódnak" és nagyon sok utánajárásba, adminisztrációs munkába kerül a hibák helyrehozása. Vannak hiányosságok még más területeken is, ilyenek például a tag- és tagjelölt felvételi kérelmek felsőbb pártszervezetekhez küldésénél mutatkozó hibák. Nem töltik ki pontosan a felvételi kérelmet, később küldik be azokat, adatok hiányzanak, nem csatolják a megfelelő mellékleteket. Például a szegedi Textilművek pártszervezetének egyik tagjelöltei terjesztésénél az elnök nem írta alá a javaslatot. Ennélfogva újra vissza kellett adni, amiáltal elhúzódott a felvétel. Egy másik esetben a Jutafonógyár pártszervezetében az egyik ajánló nem írta be pontosan, hogy mettől-meddig ismerte a tagjelölt-felvételre javasolt dolgozót. A józseftelepi: pártszervezetnek egyik felterjesztésénél a tagjelölt életrajza hiányzott. Más esetekben pedig voltak olyan alapszervezetek, melyeik a felvételi kérelemre nem a megfelelő helyre és pontatlanul írták be az alapszervezet nevét. Mindezek a hianyossáságok akadályozzák a jó admisztrációt ós végső fokon azt eredményezhetik, hogy hosszú időkbe, hetekbe — sőt néha hónapokba — kerül egy-egy arra méltó dolgozó felvétele a Pártba, — adminisztrációs hibák miatt. Kezeljük tehát a Párt adminisztrációját lelki'smeretesen, kellő gondossággal. Az adminisztráció, a nyilvántartás igen fontos munka. Jó működése alátámassza és segiti a politikai munkát, viszont, ha rossz az adminisztráció, igen sok esetben hátráltatja a többi pártmunkát is. Gondoljunk arra, hogy a kommunistáknak minden munkát a legpontosabban kell elvégezniük, tartsák szemelőtt az adminisztrációt végző tagok, hogy munkájuk szorosan hozzátartozik a pártépítéshez és akkor ki tudják küszöbölni a még fennálló hibákat. A Bolsevik Párt történetének megismerése még jobb munkára ösztönöz Néhány hét óta vasárnap délelőttönként kisebb-nagyobb csoportok érkeznek a Vörös Csjllag mozi elé. Párttagok és pártonkívüli dolgozók legjobbjai, akik érdeklődéssel hallgatják a „Bolsevik Párt útja" című előadássorozatot. Pártunk lehetővé tette számukra. hogy mégis, merkedjenek példaképünk, q Szovjetunió Kommunis'a (bolsevik) Párt. 'a történetével, amely felmérhetetlen segítséget nyújt mindennapi mun''ójuk elvégzésében Az előadássorozat hallgatói már cz első előadások nyomán meggyőzödlek arról, hogy a Bolsevik Pán' történetének ismerete nélkülözhetetlen számunkra ahhoz, hogv sikeres munkát tudjunk végezni a pártépitésben. a termelés területén, „ szocializmus építésében. Sipos Ferenc pártorkívüli dolgozó, a Gyufagyár lakatesa is srorgalmasan eljárogat az előadásokra. Amint mondja, megtiszteltetés számára, liogy mint pártonkívüli dolgozó, résztvehet ,z előadássorozaton. — Az előadások alatt szinte ott érzem magam a harcokban, amelyeket a Bolsevik Párt vívott a forradalom győzelméért. Látom, milyen natry harcokat kellett vívnia a Bolsevik Pártnak Lenin és Sztálin elvtárs vézetsaével a cárirmus ellen, de nagy harcokat kellett vívniok a Párt tisztaságáért, Marx és Lenin tanításainak következetes végrehajtásáért. — Eszembe jutott az előadóion, hogy a Magyar Dolgozók Partja is milyen kemény harcokat folytatott a dolgozó nép ellenségeivel szemben és a Párton belül megbújt ellenséges elemekkel. Most már látom, hogy i Párt azért tudta -győzelemre vinni <=zt a harcot, mert követte a Bolsevik Párt útmutatásait. Miiyen kemény harcokat kellelt vívnunk \s vívnunk kell ma is a jobboldali szociáldemokratákkal szemben, akik például üzemeinkben lormajazításokkal. szabotázsése!ekményekkcl, táppénzcsai ássál igyekeztek akadályozni szocializmust építő munkánkat és a békéért folytatott harcot. Most már én is világosabban látom, miért és hogyan kell harcolnunk ellenségeinkkel szemben. Sipo3 elvtárs itt elgondolkozik s mosolyogva folytatja: — Tudjátok, elvtársak, amióta kezdem megismerni a Bulsevik Párt harcos útjának a történetét, úgy érzem. megváltatott a munkához való vszonvom is. Érzem, hogy az a forradalmi szellem, amellyel az előadássorozat gazdagított, még jobb és pontosabb munkára ösztönöz, még fokozottabban igyekszem megállni helyemet munkámban. — Igen helyes — folytatja Sipos Ferenc —, hogy az előadások után filmet mutatnak be, így méginkább megértjük az előadást. Azt hiszem, mindannyiónknak, akik résztveszünk ezen az előadássorozaton, igen nagy segítséget nvujt munkánkban a Bolsevik Párt történetének a megismerése. Elősegíti, hogy a Szovjetunió iránti hűségben még sikeresebb munkát tudjunk végezni és méginkább követni tudjuk a Bolsevik Párt példáját. I gfiuiiliantádszsrátadás ielentíís mértéí ben FELLENDÍTETTE a KisftKidQswsmai Passzra termelését A Kiskundorozsmai I'amulszövöben november úta nagy méreteket öltött a munkamódszerátadás. Szeptember közepén az üzent csak (J8 százalékra tudta teljesíteni az előirányzott tervet. Ekkor az üzem vezetősége és a műszaki értelmiség kidolgozta az üzemben legjobban alkalmazható munkamódszert Az ezzel dolgozó 11 legjobb munkás november óta munkaidőn túl minden nap két órát foglalkozott azokkal, akik 100 százalékon alul termeltek. Eddig tfi velte a helyes munkamódszert és így elérte a 100 százalékot, Balogh Erzsébet ifjúmunkás is a munkamódszerátadáson keresztül érte el, hogy régebbi 90 százalékos teljcsfiményét 102 százalékra emelte. A helyesen alkalmazott munkamódszerátadási mozgalomnak köszönhető, hogy az üzem átlagteljesítménye az utolsó bérhéten 106 százalékra emelkedett. A Dorozsmai I'amulszövőben a fizikai munkások 100 százaléka kötött hosszúlejáratú versenyszerzölársuknak adlak át , mtioknmódszc-! dést. A jó versenyszellem, munkarüket, akik ma már túllefj'estlik mód/e feladás is hozzájárult nlinormájukat. Horváth Vera ifjúmunkás régen 90 százaléko't teljesített. Novemberben Barsi Sándorné élmunkástól áthoz, hogy az üzem december 9-én befejezte évi tervéi és Igy lehetővé vált, hogy 70 ezer méter szövetei; készítsenek terven felül.