Délmagyarország, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-03 / 281. szám

Ma ölnek össze az MSzT szegedi küldöttei Horváth Márton elvtárs beszéde Vörösmarty Mihályról VII. EVF. 281. SZÁM. ARA 50 FIIXER VASÁRNAP, 1050. DECEMBER *. NEKÜNK TÖRVÉNY A BÉKE CL. Z.) Népünk küldöttei, a dolgotok széles rétegeinek képvisieüői ismét összeültek Budapesten, hogy az országgyűlés új ülésszakában, megtárgyalják a népünk előtt álló nagy feladatokat, megtárgyalják állami életünk mindjcbban felfelé ívelő fejlődését, ötéves tervünk további teljesítésének nagyszerű távlatait. Az országgyűlés új ülésszaka méltóképpen illeszkedik bele abba a nagy harcba, amely ma világszerte folyik a Szovjetunió vezetésével a béke megvédéséért és az imperialista háborús uszítók gyujtogatókedyének megfékezésére. Népköztársaságunk országgyűlése mostani ülésszakával is bebizonyította, hogy valóban „a dolgozó nép okos gyülekezete", amely a békés alkotó munka jegyében végzi munkáját. Törvényhozóink népünk soraiból kerültek az országgyűlés padjaiba s tudják, hogy dolgozó népünk békét akar, de tudják azt is, hogy terveinket, célkitűzéseinket csak békés körülmények között tudjuk megvalósítani. Ezért kezdődött az országgyűlés új ülésszaka mindenekelőtt a békeharc kérdésének megbeszélésével, ezért figyelték a képviselők olyan nagy figyelemmel és helyesléssel Andics Erzsébet elvtársnő beszámolóját a varsói Békevilágkongresszusról és ezért tették egyhangú lelkesedéssel magukévá a® ott hozott határozatokat. S népünk egységes kívánságának íottek eleget akkor, amikor javaslatot fogadtak el külön békevédelmi törvény kidolgozására, amelynek értelmében népi demokratikus országunkban a háborús propaganda bármilyen fajtája büntetendő cselekménynyé válik. I Törvény gondoskodik tehát ezentúl arról, hogy népünk békés építő munkáját ne zavarhassák meg ebben az országban az imperialisták háborús ügynökei 5 elnyerje méltó büntetését bárki, aki meg akarja zavarni ötéves tervünk sikeres teljesítését, békdterveink, békeprogramunk vallóraváltását. Milliók akaratát önti törvénybe az országgyűlés ennek a javaslatnak megvalósításával, amelyet a képviselők (mindegyike egyöntetű örömmel fogadott és szavazott meg. Nem volt senki, aki ellene szavazott volna, mint ahogy nem lehet egyetlen olyan becsületes ember sem ebben az országban, aki ne üdvözölné örömmel a békevédelmi törvényt, békés életünk biztosításának törvényét. Az országgyűlésben egész népünk szava szólalt meg ennek a törvényjavaslatnak elfogadásánál, köztük a csongrádmegyei dolgozók szava és akarata is. A mi küldötteink, Csongrád megye dolgozóinak küldöttei is ott ülnek a magyar törvényhozás házában és általuk a mi szavunk, akaratunk is érvényesül. Mi, csongrádmegyei dolgozók is, valamennyien az üzemek munkásai, a faivak, tanyák dolgozó parasztjai, vagy 6 hivatalok dolgozói, a legkülönfélébb pályákon dolgozó értelmiségiek is megszavaztuk ezt a törvényjavaslatot. Egész állami életünkre. Pártunk által vezetett Népköztársaságunk életére jellemző ennek a törvényjavaslatnak megszavazása. Nekünk minden szavunk, m;nden tettünk és minden tervünk a békét, a béke megvédését igyekszik szolgálni és ennek szolgálatába, további fejlődésünk biztosítása érdekébe állítjuk minden erőnket. Ezt bizonyította nemcsak a békevédeltoi törvényjavaslat, hanem az 1951. évi állami költségvetésünk pontjainak megtárgyalása is. Ez a költségvetés is arra vet világos fényt hogy népünk terveit a békére építi és szilárdan áll a béke frontján, hogy egyre fokozódó lendülettel építhesse szocialista hazánkat. ötéves tervünk második évének költségvetése is ezt. a kemény elhatározást fejezi ki és erre mutatnak a jövőévi beruházások, népgazdaságunk fejlesztésének megkapó távlatú számadatai. Az imperialista országokban elképzelhetetlen az ilyen fejlődés, elképzelhetetlen, hogy a nép jobb életlehetőségének elősegítésére ilyen hatalmas összegeket fordítsanak. Ott a törvényhozók nem a nép soraihói kerültek ki, nem is a nép érdekeit képviselik, "hanem a saját maguk tőkés érdekeit, amelyekért nem riadnának vissza még újabb háborútól sem. Az imperialista országok törvényhozói a hadiköltségvetés növelésén, a háborús beruházások emeléséin törik a fejüket és az őrült fegyverkezés költségei foglalják el költségvetési tervük legnagyobb részét. Lényegtelen számukra, hogy ez a dolgozó tömegek mind fokozottabb nyomorához, nélkülözéseihez vezet és nem törődnek vele, hogy a létfenntartás költségei — szoros összefüggésben a fegyverkezési hajszával — rohamosan emelkednek. Olt Károly elvtárs mutatott rá országgyűlé si beszédében arra ezzel kapcsolatban, hogy például az Egyesült Államokban a közszükségeti cikkek az USA koreai agressziója óta 30 százalékkal drágultak, Franciaországban pedig a kiskereskedelmi árak hivatalos indexe júniustól októberig 13 százallékkal emelkedett. Még megdöbbentőbb a helyzet Tito Jugoszláviájában, ahol az amúgyis rendkívül magas élelmiszerárak emelkedése olyan rohamos, hogy ezek az árak már a nyáron alig néhány hónap alatt több mint megkétszereződtek és a drágulás üteme azóta még tovább fokozódott. A mi költségvetésünkben is szerepel a békeszerződés adta kereteken belül az ideinél nagyobb összeg néphadseregünk és államvédelmi szervezetünk számára, de ezt a növekvő imperialista agresszió teszi szükségessé, hogy ezzel is bizonyítsuk: elszántain, ha kell fegyverrel is, megvédjük békés építő munkánkat. Költségvetésünknek azonban ez csak egyik kis része, nem úgy. mint az imperialista országokban. A nagyobbik rész — ami költségvetésünkre jellemző —, a népünk szociális életszínvonalának fejlesztésére szánt kiadások, a szociális és kulturális jólétet szolgáló beruházások, mezőgazdaságunk, iparunk fejlesztésére, tudományos kutatásunk előmozfl Magyar Népköztársaság minisztertanácsának határozata az állattenyésztés és a takarmánytermelés fejlesztéséről az 1951 és 1952 években A hároméves terv időszakában és az ötéves terv etoő esztendejében a Magyar Dolgozók Pártja, a kormány és a munkásosztály segitő támogatása s a dolgozó parasztság szorgalmas munkája eredményeként az ország állatállománya jelentősen megnövekedett. A fasiszta háborús pusztítás az ország állatállományát felére csökkentette, mégis ma már a szarvasmarha- és sertésállomány meghaladja a háború előttit, a lovak és a juhok száma pedig azt megközelíti. Megtettük az első lépéseket a nagyüzemi szocialista állattenyésztés megteremtésére, 3 termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban. Az állami gazdaságok mind nagyobb mérékben adnak tenyészállatokat a dolgozó parasztság állatállományának feljavítására. Vannak eredmények az állatbetegségek megelőzése és visszaszorítása terén, különösen a baromfi és sertéspestisnél, valamint a tenyészbénaságnál. Állattenyésztésünk azonban — különösen a Szovjetunió élenjáró szocialista állattenyésztéséhez viszonyítva — erősen elmaradott és tervszerűtlen. Nagyon alacsony az állattenyésztés termelékenysége, a tej, zsír^gyapjú, tojáshozam és a szaporaság. Nem folyik megfelelő — a micsurini biológia alapján álló — tenyésztési munika. Nem fordítottak kellő gondot az állatbetegségek megelőzésére, s nem használták fel az élenjáró szovjet tudomány állategészségügyi tapasztalatait. Különösen elmaradott szántóföldi takarmánytermelésünk, a rétek és legelők hozama pedig alacsony. A meglévő takarmányokat sem használjuk fel elég gazdaságosan. Ez a helyzet veszélyezteti az állatállomány mennyiségének és minőségének további fejlődését. Ötéves népgazdasági tervünk egyik főfeladatként mezőgazdaságunk és ezzel együtt állattenyésztésünk elmaradottságának felszámolását és a dolgozók életszínvonalának fokozatos emelését tűzte ki. Ennek megvalósítása érdekében a Magyar Népköztársaság minisztertanácsa elrendeli, hogy az ország állattenyésztését és takarmánytermelését az 1951. és 1952. években mennyiségileg emelni, minőségileg pedig jelentősen fejleszteni kell. Ezért a minisztertanács a következő határozatokat hozza: a) Állatállományunk létszámát olyan mértékben kel emelni, hogy az 1952. év végére 2.8 kat. hold szántóföldre, ezenbelül az ál1 ami gazdaságokban 2.4 kat. hold, a termelőszövetkezetekben (csoportokban) a közös és háztáji állományt f i gye lembe véve legalább 2.7 kat. hold szántóföldre jusson egy számosállat. A szarvasrnarhaállományt az 1951. év végéig 170.000, az 1952. év végéig további 200.000 darabbal, ezenbelül a tehénállományt 1951-ben 113.000, 1952-ben további 118.000 darabbal kell emelni. A lóállományt elsősorban minőségileg kell feljavítani. A juhállományt az 1951. év végéig 230.000. az 1952. év végéig további 270.000 darabbal, ezenbelül az anya juh állon- ányt 1951-ben 120.009, 1952-ben további 150.000 darabbal kell emelni. A sertésállományt az 1951. év végéig 400.000, az 1952. év végéig további 600.000 darabbal, azonbelül a kocaállományt 1951-ben 43.000, 1952-ben további 70.000 darabbal kell emelni. A baromfitörzsállományt az 1952. év végéig 5,300.000 darabbal kell emelni, j b) A szarvasmarha t enyészötben minden száz tehén után országos átlagban 1951-ben 69, 1952-ben 70 borjút, állami gazdaságokban 1951-ben 72, 1952ben 75 borjút, a termelőszövetkezetekben pedig 1951-ben 70, 1952-ben 72 borjút kell felnevelni. i A lótenyésztésben a száz kanca után eső csikók számát országos átlagban az 1952. év végéig 15 százalékkal kell emelni. A sertéstenyésztésben országos átlagban el kell érni. hogy minden koca után 1951-ben zsírsertésnél 6. keresztezett sertésnél 7. hússertésnél 8 malacot; 1952-ben zsírsertésnél 7, keresztezett sertésnél 8, hússertésnél pedig 9 malacot neveljenek fel. Ezen belül az állami gazdaságokban 1951-ben egy koca után zsirsertésnél 8 malacot, keresztezett sertésnél 9, hússertésnél 12; 1952-ben zsirserlésnél 9 malacot, keresztezett sertésnél 11, hússertésnél 15; a termelőszövetkezetekben pedig 1951-ben zsírsertésnél 6, keresztezett sertésnél 7, hússertésnél 11 malacot; 1952ben zsírsertésnél 8, keresztezett sertésnél 10, hússertésnél pedig 13 malacot kell felnevelni. A juhtenyésztésben országos átlagban minden 100 anyajuh után 1951-ben 90, 1952-ben 95 bárányt; az állami gazdaságokban 1951-bem 120, 1952-ben 125; a termelőszövetkezetekben pedig 1951-ben 100, 1952-ben pedig 110 bárányt neveljenek fel. c) Az évi tejhozamot a zsírtartatom fokozása mellel országos átlagban tehenenként 1951ben 200 literrel, 1952-bem további 200 literrel kell emelni. Ez"n belül az állami gazdaságokban 1951-ben 3000, 1952-ben 3300 liter; a termelőszö vetkezőknek pedig 1951-ben 2200, 1952-ben pedig 2500 liter évi átlagos tejhozamot kell tehenenként eléruiök. A gyapjúhozam átlagát felnőtt juhoknál országos átlagban 1951-ben 4.2, 1952-ben 4.5 kgra kell emelni. Az állami gazdaságokban 1951-ben 5, 1952-ben 5.5 kg; a termelőszövetkezeteikben pedig 1951-ben 4.6, 1952-ben 4.9 kg. évi gyapjúhozamot kell elérni. Az évi tojáshozamot országos átlagban 1951-ben tyúkonként 10 darabbal; 1952-ben további 10 darabbal kell emelni. Az állami gazdaságokban 1951-ben 120, 1952-ben 150 darabra; a termelőszövetkezetekben pedig 1951-ben 110, 1952-ben 130 darabra kell emelni tyúkonként az évi tojáshozamot. A sertések hizlalásánál országos átlagban 100 kg. abraktakarmány után 1951-ben 17, 1952-ben 1S.5, ezen belül az állami gazdaságokban 1951-ben 20, 1952-bon 21 kg; a termelőszövetkezetekben pedig 1951-ben 17.5. 1952bon 19 kiló súlygyarapodást kell elérni. d) Az állami gazdaságok és termelő szövet keze t ek álla 11 ótszámának emelkedésével és a termelékenység fokozásával egyidejűleg az 1952. év végére el kell érni, hogy —: a termelőszövetkezeti tagok háztáji állatállományának fejlesztése és az állami gazdaságok állandó dolgozói részére állattartás lehetővé tétele segítségével — ezek a gazdaságok fogyasztási célokat szolgáló állati termékeiket egészében a közfogyasztásnak adják át. B Az állatlétszám emelésének ós az állattenyésztés termelékenységének érdekében fokozni keli a takarmánytermelést és biztosítani kell annak jobb hasznosítását. A kukoricatermelés országos átlagait 1950-hez viszonyítva az 1952. év végéig kat. holdanként 4 mázsával, ezen belül az állami gazdaságokban 5 mázsával, a termelőszövetkezetekben pedig 4.5 mázsával kell emelni. Szántóföldi takarmánytermelés országos termésátlagait 1950hez viszonyúvá az 1952. év végéig 30 százalékkal, ezen belül az állami gazdaságokban 40 százalékkal, a termelősizövetkezeteikben pedig 32 százalékkal kell fokozni. A rétek hozamát az 1952. év végéig kat. hodanként 2.5 máz,sóval, a legelők hozamát pedig 2.8 mázsával kell emelni. A termésátlagok fokozása melditására fordított hatalmas öszszegek, kulturális jellegű kiadások. A mi költségvetésünk gondol arra. hogy megvédje népünk biztonságát az imperialista háborús gyújtogatok támadók cd vével szemben, de mi ágyuk és egyéb had'szerszámok helyett gépeket gyártunk, új gyárakat c-s üzemeket létesítünk, mezőgazdaságunk elmaradottságát igyekszünk felszámolni, ipari tanulúotthonokat, tanműhelyeket akarunk felállítani, kórházakat, napköziotthonokat, gyermekvédelmi intézményeket akarunk felszerelni és koVégiumi elhelyezésben, menzai ellátásban akarjuk részesíteni elsősorban a munkás és szegényparaszt származású diákság minél nagyobb tömegeit. A mi költségvetésünk a béke költségvetése, mint ahogy minden tervünk is a béke terve. Magyar Népköztársaságunk minden nappal jobban és jobban megerősödik ós minden nappal még erősebb arcvonalát jelenti a Szovjetunió által vezetett óriási bóketábornak. Számunkra életkér Ez az a gondolat, amely le-' dés a béke, ame'y további fejlögyőzhetetlen hajtóerőé ad doi gozó népünk munkájának, mindennapi feladatainak minél tökéletesebb teljesítéséhez, a munkaversenyek szélesedéséhez, a felfelé ívelő munkateljesítményekhez. Ezt a feltörő munkalendületet fogja egységes keretbe Pártunk irányítása, Rákosi Mátyás elvtáré bölcs vezetése. Felemelő és nagyszerű érzés, hegy désünknek, nagyszerű terveink teljesítésének biztosítja alapját. Ezért áll minden becsületes magyar dolgozó a béke mellett és ezért szántuk el vaiumennyicn magunkat arra, hogy mindea eszközzel és minden erőnkkel megvédjük a békét s keményen !esujtunk azokra, akik az új háború kirobbantását akarják bármilyen módon is elősegítem.