Délmagyarország, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-07 / 259. szám

KEDD, 1950. NOVEMBER 7. haperhifiznnu legaljasabb ügynökeit és hóhérait: a háboríts provokátor Uto­bandát, a fasiszta Franco rendszert, ax ejállattasodoti görögországj monnrchnfastz­mnst. Követeljék a háborús propa­ganda betiltását, a háborús uszí­tók felelösségrevonását, a há­borús bűnösök névsorának elké­szítését abból a célból, hogy a világ népei megismerjék és ébe­ren figyeljék a béke és a hala­dás legveszedelmesebb ellensé­geit. A mindennapi munkában szilárd fegyelemmel, áldozatkészséggel, éberséggel harcoljunk a békéért r A' Magyar Békekongresszus tanácskozásai befejeztekor ki­nyilvánítja harcos szolidaritásét n békéért küzdő egyszerű embe­rek százmillióival, a hatalmas békemozgalommal, amely hála a Szovjetunió támogatásának, ko­runk legyőzhetetlen mozgalma lett s amely Sheffieldben világra­szóló tanúságot fog tenni a né­pek békevágyáról és erejéről. A Magyar Békekongresszus felhív­ja népünk fiait és leányait, a munkásokat és dolgozóparaszto­kait, a tudomány, a művészet, az értelmiségi munka embereit, az anyákat, nővéreket és felesége­ket, az életre készülő fiatalokat, hogy feszítsék meg minden ere­jüket a béke megvédésére. A mindennapi munkában, műhelyekben, mezőkön, la­boratóriumokban, iskolákban és a honvédelem területén az eddiginél nagyobb éber­séggel, az ellenséges kísér­letek leleplezésével, szilárd fegyelemmel, áldozatkészség­gel harcoljunk a békéért. A Magyar Békekongresszus né­pünk nevében szent fogadalmat tesz arra, hogy Népköztársasá­gunkban egy pillanatra sem fog szünetelni a békéért folytatott harc és munka, hogy a magyar nép sziklaszilárd bizalommal kö­veti békemozgalmunk szervező erejét, a Magyar Dolgozk Pártját és a béke első magyar harcosát, Rákosi Mátyást­Kina demokratikus pártjainak felhívása Korea megsegítéséről A győzelem a békés alkotó munka híveié lesz A határozati javaslat egyhan­gú elfogadása után Majláth Jo­lán mondott zárásáét. — Ez a Békekongresszus hí­ven tükrözte népünk elszánt bé­keakaratát — mondotta zárósza. vában Majláth Jolán. — Nem el­keseredett, remény tvesz tett, si­ránkozó kongresszus tanácsko­zott itt két napon keresztül, ha­nem egy harciban edződő, harcra kész, elszánt sereg. A munka legkiválóbb harcosai nyilatkoz­tak itt meg, alkik megbízóik, az egész magyar nép nevében tet­tek ígéretet, hogy eddig végzett munkájukat, erőfeszítéseiket fo­kozni fogják és még keményebb­re kovácsolják népünk bék.eaka. rátát s még eredményesebben növelik népünk erejét a béke vé­delmében. Kongresszusunk tanácskozásá­ban népünk ereje nyilvánult meg: Magyarország nem rés, hanem szilárd bástya a béke frontján. Ezt mutatta a® is, hogy 453 fel­szólalónak nem jutott már idő felszólalásának elmondására. Azt jelenti ez, hogy az egész dolgozó nép kívánta itt hallatni szavát. De hetekig kellene itt együtr ül­nünk, ha kifejezésre akarnánk juttatni a magyar nép mindent elsöprő békevágyát és azt a gyű­löletet, ami népünk szivében él a mi gyönyörű jövőnket fenye­gető háborús uszátőkkal szem­ben, — A békéért harc folyik. Eb. ben a harcban azoké lesz a győ­zelem, akik a békés alkotó mun­ka és a szabadság zászlaját eme­lik magasra és támaszkodnak a világ dolgozódnak legyőzhetetlen erejére, egységes békevágyára. Nekünk nincs okunk félelemre. A mi erőnk a béke ereje, felmér­hetetlen és legyőzhetetlen, mert a tekéért harcolók száma nap­ról-napra hatalmasan növekszik és a világ szabad népei és dol­gozói békeih arcán alt vezetője a diadalmas Szovjetunió, a nagy Sztálin!" A résztvevők a kongresszusi kendő lobog tatása közben a béke­induló eléneklésével zárták be a kongresszust. I Hatalmas fáklyás felvonulás a Békekongresszus zárógy üléséi e Az Uj Kína (Sinhua) ügynök­ség közli a kínai demokratikus pártok közös nyilatkozatát. A nyilatkozat így hangzik: — Az Amerikai Egyesült Ál­lamok vezette imperialisták ag­ressziós cselekedetei komoly fe­nyegetést jelentenek Kína biz­tonsága számára. Az egész kínai nép figyelemmel kiséri az Egye­sült Államok koreai agressziós cselekedeteit, valamint azokat az agressziós cselekedeteket, amelyek Kína szárazföldi, légi és tengeri határainak megsérté. sében nyilvánultak meg. — Az imptrialistáik agressziós törekvései határtalanok. IJz év június 25-én az amerikai impe­rialisták agressziós háborút in­dítottak Koreában. Nemcsak a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság megsemmisítését terve­zik, hanem annektálni akarják Koreát, be akarnak törni Kínába, uralkodni akarnak Ázsia fölött, le akarják igázni az egész vilá­got. — Ezit a tények megdönthetet. lenül bizonyítják. Amikor az Egyesült Államok megparan­csolták Li Szin Man.nak, koreai bábjuknak, indítson háborút a koreai nép ellen, Truman. az Egyesült Államok elnöke hala­déktalanul parancsot adott az amerikai hadseregnek, haditen­gerészetnek és légierőnek, kezd. jen háborút Koreáiban. — Egyidejűleg parancsot adott a 7. amerikai flottának, törjön be kínai vizekre Taivannál és fegyveres intézkedéseket tegyen Taivan felszabadításának meg­akadályozására. Truman ugyan­akkor parancsot adott az agresz­szió kiszélesítésére Vietnamban ós a Fülöp-szigeteken. — A tények arról beszélnek, hogy a koreai agressziós cselé­kodeteket elindító amerikai impe­rialistáknak a célja: Kína és egész Ázsia meghódítása. — Attól a perctől kezdve, ami­kor ez év júniusában az ameri­kai imperialisták megindították a háborút Koreában, azok a légi­erők, amelyeket koreai agresszív cselekedeteikre használnak fel, ismételten betörtek Északkelet­Kína légiterétoe, kínai polgárokat gyilkoltak és kínai vagyont pusz­títottak. I — A Koreában tevékenykedő amerikai haditengerészeti flotta lőtt a nyílt tengeren haladó kí­nai kereskedelmi hajókra és megsértette Kína tengeri hajó­zási jogát. — A nemrégiben lezajlott ese­mények még élesebben leplezik le az amerikai imperializmus un. dorító jellegét. Az amerikai im perialisták és segítőtársaik fegy­veres erői, miután megszálltak Szöult, semmibe véve Kína fi­gyelmeztetését, átlépték a 38. szélességi fokot Koreában. Óriási szárazföldi erőkkel nyomultak a Jalu-csian és Tumin-csian folyók irányában, közvetlenül veszé­lyeztetve Kína északkeleti hatá­rait. — A helyzet teljesen világos. Az amerikai imperialisták meg­ismétlik a japán banditák régi trükkjét, akik előbb Koreába törtek be és aztán Kínába. Min. denki számára ismeretes, hogy Korea — bár kis ország — stra­tégiailag nagyon fontos. Az ame­rikaiak koreai agressziójának, akárcsak a japán imperialisták agressziójának a múltban, a fő­célja nem Korea, hanem Kína. A történelem mutatja, hogy a Ko­reai Népi Demokratikus Köztár­saság és Kína sorsa szorosan egybe van kapcsolva. Az egyik állam nem védheti meg magát a másik segítsége néükiül. A kínai népnek nemcsak er­kölcsi kötelességénél fogva kell segítenie a koreai népet az ame­rikaiak ellen folytatott harcában. A Koreán alk nyújtott segítség megfelel az egész kínai nép érde­keinek és ez a segítségnyújtás az önvédelem szükségességéből1 adódik. Megmenteni a szomszé­dot aranyit jelent, mint megmen­teni önmagát. Segítenünk kell a koreai raéipet, hogy megvédjük hazánkat. — A kínai nép forrón szereti a békét. Mi mindig szerettük a békét és minidig szeretni fogjuk. Mi szeretjük a. békét Kínában és Ázsiában. Tartós bélkét akarunk az emberiség számára. — Ugy véljük, hogy a koreai kérdést békég úton kell megöl, darai és hogy az imperialisták agressziós csapatait ki kell vonni Koreából. Az amerikai imperia­listák és segítőik azonban nem­csak hogy nem kívánják kivonni agressziós erőiket, végetvetni az agresszív háborúnak és békés úton megoldani a koreai kérdést, hanem ellenkezőleg, az agressziós háború csóváját dühödten át­dobták a 38. szélességi fokon túlra, a kínai határhoz — a Jalu­csian és Tumin-csian folyókhoz. — Ilymódon láttuk, ha vala­mennyi békeszerető ember békét akar, úgy aktív cselekedeteket kell végrehajtaniok, hogy szem­behelyezkedjenek a gonosztet­tekkel és vég,elvessenek az ag­ressziónak. Csakis ellenállással lehet megleckéztetni az imperia­listákat és igazságosan megol­dani Korea és más teriiletek függetlenségének és szabadságá­nak kérdését a népek akaratá­ból kiindulva. Az igazság a mi oldalunkon van, Kína, Korea, Vietnam és a Fülöp-szigetek, egész Ázsia népeinek, a világ valamennyi békeszerető népének oldalán. — Az imperialista agresszo­rok megsértik az igazságosságot, elvesztik a népek rokonszenvét és maguk leplezik le önmagukat. Az agresszorok elkerülhetetle­nül végleges vereséget fognak szenvedni és a végső győzelem kétségtelenül a népé lesz, mely­nek oldalán áll a» igazság. — Kína valamennyi demokra­tikus pártja kijelenti, hogy min­den erejével támogatni fogja az egész ország népének igazságos követelését, támogatni fogja az egész kínai népet, amely önként vállalta magára azt a szent fel­adatot, hogy ellenállást fejt ki Amerikával szemben, segítséget nyújt Koreának, otthona és ha­zája megvédésében. A Kínai Kommunista Párt, a Kínai Kuocnintarag Forradalmi Bizottsága, a Kínai Demokrati­kus Liga, a Nemzeti Újjáépítés Demokratikus Szövetsége, a Kí­nai Népi Politikai Tanácskozó Testület pártonkívüli küldöttei, a Demokrácia Fejlesztését Elő­mozdító Szövetség, a Kinai Mun­kás-Paraszt Demokratikus Párt, a „Csigun" Párt, a „Csuszán" Társaság, a Taivani Demokrati­kus Önkormányzati Liga, a Kí­nai Ujdemokratikus Ifjúsági Szö­vetség. 1950 november 4. 'A Hősök-teréről a Kossuth Lajos­tér felé indult a nagyszerű menet. Munkások és értelmiségiek, dolgo­zó parasztok és katonák, ifjak és öregek, nők és férfiak. dolgozó tár­sadalmunk minden rétege, nemre, korra, vallásra, foglalkozásra való tekintet nélkül képviseltette magát abban a felvonulásban, amely újból kifejezte a dolgozó magyar nép törhetetlen egységét, elszánt béke­akaratát. Vidám ének- és zenessó­val, fénylő fáklyákkal, a világot átfogó békemozgalom jelszavait hir­dető transzparansekkel és a béke­harc nagy vezéreinek arcképeivel vonul a tömeg a Kossuth Lajos­térre. Mig lent a téren sűrű sorokban, hömpölyögve érkeznek a Békekon­resszux zárógyülésének résztvevői, az emelvényre is egymásután érkez­nek a Kongresszus elnökségének tagjai; Rákosi Mátyásné elvtársnö, Horváth Márton elvtárs, Andics Er­zsébet elvtársnő• Drahos Lajos elv­társ, Pongrácz Kálmán elvtárs, Berki Mihályné elvtársnö, Majláth Jolán, valamint Szergej Obrazcov elvtárs és a többi külföldi küldött. Autóbuszok hozzák a Kongresszus küldötteit a Sportcsarnokból A kül­döttek is felmennek a djszemelvény­re és üdvözlik az egybegyűlteket­majd egy minden akadályon áttörő, egész világot betöltő, a gonoszokai megremegtető, a becsületes embere­ket csatasorba állító jelszó szavai törnek fel sok tízezer ember ajkán: ,,Megvédjük a békét!" Az egész teret betölti a határta­lan lelkesedés, ötvenezer szempát szegeződik a diszemelvény közép­pontjára, ahol szovjet ember — r bennünket és annyi más népet fel­szabadító nagy szocialista ország küldölte — lép a mikrofon elé. Szer­gej Obrazcov szól néhány szót az egybegyűltekhez; — SzáztizcnötmiUió szovjet ember nevében, azoktól, akik aláírták 4 c békelvet, hozok nektek üdvözlete', kedves barátaim. Moszkvából. A béke legyőzi a háborút! Éljen a vi­lág összes népeinek barátsága! Végül magyarul mondotta: — Éljen Sztálin! Éljen Rákösd Egetverő lelkesedés fogadia sza­vait majd hosszú percekig éltetik az emberiség nagy tanítóját. Sztálin elvtársat és legiobb magyar tanítvá­nyát, Rákosi Mátyás elvtársat. A GÉPEK ÉS GAZDÁIK KÉPEK A SZOCIALISTA JELENBŐL „Itt a termelési viszonyok teljesen összhangban vannak a termelő erők állapotával, mert a termelés folyamatának társa­dalmi jellegét alátámasztja a termelő eszközök társadalmi tu­lajdona.* (Sztálin), Az alapismereti tanfolyamok megszervezésével végleg felszámoljuk az analfabétizmust A tanácsok megalakulása után népművelésünk is új lendülettel kezdett hozzá az őszi és a téli ok­tatási évadhoz. A Szabad Föld Téli Estéken kívül fontos feladat az Idén az alapismereti tanfolyamok megszervezése is. Úgynevezett alapismereti I. tanfolyamot 400 fő részére szándékoznak tartani a megye területén. Ezen a tanfolya­mon írni-olvasni tanítják meg az analfabétákat. Népművelésünk ez­által végső harcba indul a mult fitkos bűne, az írástudatlanság el­len nak az a céljuk, hogy az elemi iskola I. és II. osztályát elvégzett dolgo­zók részére lehetőséget adjanak az általános iskola III. és IV. osztá­lyának elvégzésére is. A tanfolyam sikeres letétele után a hallgatók bizonyítványt kapnak, mely jogo­sít az úgynevezett esti továbbképző tanfolyamokon való részvételre is. Az alapismereti I. tanfolyamok megszervezése az MNDSZ fel­adata, az alapismereti II. tanfo­lyamra való tagtoborzást pedig az állami gazdaságok, gépállomások, tszcs-k és MNDSZ szervezetek vál­Az alapNmercti II. "tanfolyamok"- lalták magukra. L Hatalmas febér gyapottekercsről, mint valami óriási gubóról vattasze­rű anyagot bonyolítanak lo a gép hengerei. 'A' másik oldalon lehelet­szerű fátyolhoz hasonlóan hullám­zik elő valami különös szövevény, amely aztán csokorra fogva omlik a gép elején lévő szerkezetbe. Onnan most már hosszú, véget nem érő, ujjnyivastag fehér kígyó búvik elő és kapaszkodik fel a gép oldalán el­helyezett tartály percmén, ahol az­tán rejtélyesen eltűnik a fedőlap a'.at'ii résen keresztül. 4 kártolegép csodálatosan szép műveleteit nézve szinte sajnálja az ember, hogy a szép fátyolanyagból egyelőre még szövés-fonásra alkalmatlan gyapot­szalag született csak. Ugy tűnik, mintha a szépszárnyú pillangók visszafelé '(ennék meg fejlődésük út. ját. Alig bújlak ki a gubóból és is mét formátlan fehér lárvákká vál teztak át ... Csillogószemű fiatal munkásnő ad­ja vissza a szót, miközben tekintete szeretettel siklik végig a hatalmas gépsoron: — Tényleg újra begubódzik most a gyapot s gépről-gépre járva fejlő­dik tovább a pillangó teste, mig az­tán jó, sodort cérnává válik, lestő­dében színeket ölt magára, s végül a szövőszékről a szivárvány minden színében pompázó szövetpillangók, meg lepedő- és törülközőanyagok fe. bér lepkeszárnyai libbennek elő. Az u'iolsó szavakat már a harma­dik kártológéptől visszafordulva ejti ki a fiatal elvtársnő, ahová időköz­ben hirtelen maga is átlibbent. A gép elején igazgat a fátyolcsokron, — a gyapot útját egyenge'ii az elő szerkezeten keresztül. Már a negye dik gépsornál foglalatoskodik, aztán ismét mellettem terem. — Tizenketten vannak — mond­ja — 'lizenkét kártológépem van. S a jó gazda gondos szemével ismét végig fürkészi a gépsorokat. S hozzáteszi, mintha csak élőlé­nyekről beszélne: — Szeretem őket, nemcsak azért, mert érdekesek, mert nap-nap után ujabb kis fortélyaikat fedezem fel. De éppen azért Őrülök ezeknek a felfedezéseknek, mert így a gépeket jobban és több munkára serkenthetein. Arra gondolok foly­ton, hogy ezek a gépek a mieink, s a sok -kitűnő fonal azután a szövő­gépeken a mi számunkra sűrűsödik gyönyörű szövetté. Magunknak dol­gozunk most már, mi magyar mun­kások, Az életünk egészen más, mint amilyen a múltban vol'i. A'z élet jobb lelt. „Az élei jobb lett, elvtársak, az élet vidámabb lett" — idézem Sztá­lin szavait. Az életszínvonalunk ala­posan fölé emelkedett a felszabadu­láselőttinck. — És ennek az életszínvonalnak a biztosítására szeretném a gépek min­den titkát kitanulni, — mondja az elvtársnő — szeretnék még többe'i segíteni jó termelési eredmények el­érésével. Rövidesen textil-szakiskolá­ba kerülök, az elvtársak megígér­ték. Szakmunkás leszek a szó leg­szorosabb értelmében. A gyárunk többi gépeit is alaposan meg fogom ismerni, minden porcikájukat. Eb­ben a Veremben valóságos tanul­mányutat tehet az ember . . . Valóban így van. A legkülönbö­zőbb rendeltetésű gépek sorakoznak fel a Szegeti i TexUlltomblnnt , ———————————— ' hatalmas világos fonótermének tölgyfa padozatán. S most az egész termelőfolyamaton kereszViil kalau­zolnak a textiles elvtársnők. Követem a gyapotszalagok útját. Ezek most a szalagegyesftü gép nyi­tásain keresztül tiin'tek el. Időnként pedig a gép oldalán lévő ládikóból egymásmellé sorakozó tömött páz­mákból álló széles tekercs kerül elő. Viszik is rögtön a következő terme­lési állomáshoz, a nyujtógéphez. Az egyik gépnél megállok. Szem­üveges, feketehajú elvtársnő ma­gyarázza meg, hogy ifi már az or­sók számára készítik elő a sűrűn összetapadó rostokból álló, erősen megnyújtott gyapotszalagot. Közben villámgyors mozdulatokkal igazít, hol itt, hol amott a gépen átömlő pázmafolynmon. — Igyekszem az új normát túl­teljesíteni — mondja. — Sikerül is, eddig mindég túlteljesítettem a ter­vet... Mennél 'többet, mennél töké­letesebben termelünk, saját magunk számára, a dolgozó pép számára, annál inkább erősödik a mi szocia­lista hazánk. S annál jobban tudjuk békéjét megvédeni — ragyog fel a szeme. — Ez a haza a mi igaz édes­anyánk, mert itt minden hatalom a dolgozó népé. És így a gépek, az összes termelőeszközök, a sok ter­mék, a mi államunk 'tulajdonát, mindnyájunk tulajdonát jelenti. Fel­szabadult munkásosztály leánya va­gyok. Nincs tiihhé kizsákmányolás, nem termelünk többé a tőkés urak hasznára. Szocialistává lett a ma­gyar gyáripar — fejezi be szavait az elvVársnő, a szegedi Városi Ta­nács tagja. Most az clüfonőgépek csattogó-kat­togó orsósorai előtt állunk. A fonal már kezd kialakulni, vékonyabb, keményebb lesz, amint az egyik or­sósorról a másikra sodródik. Még egy lépés s már a gvűrüsfo­nó hosszú gépeinek orsói pörgetik szédületes gyorsasággal az egyre vé­konyodó fonalat, amely végül cér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom