Délmagyarország, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-14 / 264. szám

As angol békevédelmi bizottság fokozott békeharera hivja az angol népet Síkeresen támad a koreai néphadsereg VII. EVF. 264. SZÁM. ÁRA 50 FILLÉR KEDD, 1950. NOVEMBER 14. Győz az üldözött béke Sheffield. E felé a ki3 angol városka felé irányul már he tok óta a világ minden dolgozójának figyelme, a békeszerető, békére vágyó, de a békéért harcra is kész milliók érdeklődése. De erre a kis városkára irányult a béke ellenségeinek, az impe­rialistáknak, a nagytőkéseknek, a földesurak, kulákok, bankának, munkásáruló szociáldemokraták figyelme is. Ide hívták ugyanis össze — amint tudjuk — a Béke Híved II. Világkongresszu­sukat, itt hangzottak volna el azok a nagyszerű szavak, ame­lyek a világ minden részéről egybesareglett küldöttek, össze­gyűlt békeharcosok ajkáról szállva hirdették volna, hogy erős, sőt napról-napra erősödik a béketábor, amelynek élén a nagy Szovjetunió halad. Az imperialisták és az ameri­kai imperializmus urainak len­doni bábfigurái megrettentek már előre ettől a hangtól, meg­riadtak a béke híveinek készülő­désétől. A békeküldöttek legna­gyobb részének nem adták meg a beutazási engedélyt Angliába, kiváló munkásoktól, dolgozó parasztoktól, a tudomány leg­jobbjaitól, de az egyházi sze­mélyektől is megtagadták a be­utazási engedély megadását. Uja Ehrenburg, Fagyejev, Howard Fast, Pietro Nenni, Joliot Curie, vagy a magyarok közül Andics Erzsébet, Kossuth-díjas pro­fesszor, Lukács György, a vi­lághírű Kossuth-díjas filozófus, Szabó Pál író, akiknek írásai, kutatásai, gondolatai milliókat érdekelnek, nem léphetnek Ang­lia földjére, csupán azért, mert a békéről, a béke megvédéséről akartak szólni. Ez azonban a legrettenetesebb az imperialista urak számára, mert a béke gon­dolata a legelviselhetetlencbb részükre. A beutazási engedé­lyek megtagadásán túl ezért kö­vettek el mindent annak érde­kében, hogy megakadályozzák a Békekongresszus sikerét, meg­akadályozzák a béke gondolatá­nak szabad hangoztatását, a bé­ke ügye melletti harcos kiállást. Az angol urak amerikai impe­rialista parancsolóikkal együtt félnek a békétől, ez bizonyoso­dott be mostani magatartásuk­kal is. Sheffield így az angol vizum­mesterkedésak, a rendőri zakla­tások, a munkásáruló kormány brutalitásai, a szólás-szabadság lehetőségének megvonása miatt nem lesz a másodtik Békevilág­kongresszus színhelye. Sheffield néma lesz, de a béke ügyét se­milyen eszközzel nem sikerül el­nyomni. a békeharcosok han jját semmiféle módszer?el nem tehet elhallgattatni. A békeharc még fokozottabb erővel folytatódik ezután, hogy békénk ellenségei ismét leleplezték magukat. Var­sóban még dörgőbb erővel tör majd elő a békeharcosok millió­inak szava a küldöttek felszóla­lásaiból. Sheffield így néma ma­rad ugyan, de éppen ezzel jel­képpé válik. Jelképe lesz az ül­dözött, de sohasem elüldözött, hanem mindegyre győzelmeske­dőbb béke ügyének. Amerikában és Angliában, vagy a gyarmato­kon, a a gyarmati sorsban élő marshallizáit országokban ma még üldözhetik a békét, üldözhe­tik a béke híveit, de napról­napra erősebb a másik tábor, a Szovjetunió által vezetett néke­harcosok tábora, amelynek sok­százmillió tagja nemcsak a ha­talmas Szovjetunióban, a diadal­mas Kínában és az épülő népi demokráciákban kovácsolja egy­he roppant erejét, hanem ott él, küzd az amerikai imperializmus hazájában és a csajt lós, kapita­lista országokban is. „A oéke nem ismer határokat" — amint a Tribuna Ludu, a Lengyel Egyesült Munkáspárt központi lapja vezércikkében megállapítja és így a béke harcosai sem csu­pán eigy bizonyos földrajzi te­rületre korlátozódnak. Látják ezt a béke ellenségei, a szenve­dés, vér árán is profitra vágyó, hatalomra törő imperialista há­borús gyujtogatók, s azért for­dulnak a legkülönfélébb eszkö zökhöz, ingadozó hatalmuk meg­szilárdítására, mert mindjobban érzik, hogy — amint a Huma­nité, a Francia Kommunista Pánt 'apja ű*ja — „tehetetlenek azelőtt az áradat előtt, amelyet száz és százmillió ember képvi­sel". Ezeknek a millióknak hangja az egész békeszerető dolgozó em­beriség hangja szólal meg né hány nap múlva Varsóban. Nem­zetiségre, világnézetre, feleke­zetre, foglalkozásra való különb­ség nélkül, férfiak, nők, fiatalok szólalnak majd fel a Világbéke­kongresszuson a békeharcról, a béke ügyének megvédéséről Nemcsak üres szavak lesznek azonban ezek a felszólalások hanem minden szó mögött te'­tek, keményen, becsülettel vég­zett munka hőstettek és a to­vábbi cselekvés elszántsága szó­lal meg. A békeküldöttek minde­nütt népük legjobbjai közül ke­rültek ki, akik már eddigi mun­kájúkkal, a béke melletti harcos kiállásukkal bizonyították be, hogy minden képességükkel nö­velni akarják a béketábor ere­jét. Felemelő érzés, hogy a béke­küldöttek soraiban az elsők kö­zött lesznek, az elsők között hallatják szavukat a békeharc élenjárói, a béke legfőbb őrei, a nagy Sztálin elvtárs közvetlen útmutaitásátt követő szovjet dol­gozók. A szovjet élet legjobbjai vesznek részt a Békevilágkon­gresszuson, elviszik a szovjet gyárak, üzemek, kolhozok üze­netét, elviszik a szovjet tudo­mány és művészi élet kiválósá­gainak gondolatait, s elviszik annak a nagy városnak köszön­tését, amelyben a világ minden dolgozójának bölcs tanítómes­tere, útmutatója él: Sztálin elv­társ. Jóleső, nagyszerű érzés az is, hogy példaképeinknek, a szovjet dolgozóknak küldötteivel és a világ többi békeszerető dol­gozójának küldöttével együtt ott lesznek a magyar dolgozó nép küldöttei is. Hallathatják majd szavukat, amely népünk szava és elmondhatják, hogy mi is az ötéves tervben egyre szépülő, derűsebbé váló országunkban. Pártunk vezetésével ki akarjuk venni és kivesszük részünk ít a béke ügyének megvédéséből. Nagyszerű érzés, hogy abban az elsöprő erejű, zengő, viharzó hangban, amelyet a béke harco­sainak egységes állásfoglalása jelent, a mi népünk, a magyar dolgozó tömegek hangja is m-g­szólal. Ennek a hangnak igaz:', erejét az adja meg, ha itthon még jobban, még odaadóbhan végezzük a munkát, még jobbár emelkednek üzemeinkben a ter­melési százalékok, a földeken még hamarabb elkészülnek az időszerű munkák, s a hivata­lokban, vagy egyéb munkahe­lyeken sem lesz semmiféle le­maradás. Hangos lesz Varsó a most kö­vetkező napokban: a béke ügyé­től lesz hangos. Es ez a tiszta hang elhallatszik majd messze a tengeren túlra, túlharsogja a Wall-Street zaját, a newyorki tőzsde lármáját is. Hiába akar elbújni ez elől a hang elől Tru­man, vagy Attlee ur és koiiná­nya, mert sokszoros erővel tör­nek rájuk mindenünnen a béke­harcosok kiáltásai. A varsói hangokat visszhangozzák majd a Varsóban tartják meg a Béke Híveinek II. Világkongresszusát A leneyel nép forrón, szívből üdvözli a Békevilágltonsirpsszust Világszerte megbotránkozást váltott ki az angol kormány nyilt háborús magatartása Az angol kormány — mint lőre látható volt — mindent el­követett, hogy megakadályozza a Békekongresszus sikerét. Ezt kívánták tőle az amerikai há­borús gyujtogatók is, akiket már a békeküldöttek elindulása is kétsógbeejtetit. Kétségbeestek, mert féltették háborús tervei­ket, féltették hódítási program­jukat és az angol kormány olyan szolgai alázattal teljesí­tette a háborús kalandorok kí­vánságát, hogy végüj is — ami­re nem számított — idő előtt leplezte le aljas célját, amely arra késztette a Béke Hívei IL Világkongresszusa Bizottságának olnökségét, hogy a lengyel fővá­rosba, Varsóba tegye át a kon­gresszus színhelyét Lengyelor­szág független, szabad állaim, ahol nem hamisítják meg a vi­lág béke vágyának szabad meg­nyilvánulását. Az angol kor­mány háborús politikája komoly visszatetszést váltott ki minden demokratikus országban. A Trybuna Ludu vezércikke a Eí'.-.e Híveinek II. Világkon­gresszusáról ezeket írja: — Az az ötszázmillió ember, aki a stockholmi bókefelhivást aláírta, a békeharcosok hatalmas hadseregét jelenti, amely hadat üzent az imperialista háborús gyujtogatóknak. Ennek a hatal­mas hadseregnek nevében kel­lett volna szólnia a sheffieldi Világkongresszusnak az egész vi­lág előtt. — Az angol „munkáspár­ti" kormány megrémült a békeharcosok millióinak hang­jától és Washington parancsára vég­eredményben megtiltotta, hogy a kongresszust Angliában foly­tassák le. — Attlee miniszterelnök kép­mutatóan azt bizonygatta, hogy országa „szabad ország" és a kongresszust senki sem tilthatja be. Ugyanekkor min­den eszközt igénybe vett, — be­leértve a rendőrséget és a kéme­ket is — a kongresszus megaka. dályozására. Attlee ahhoz az eszközhöz folyamodott, hogy nem engedte be a világ küldöt­teit a sheffieldi kongresszusra. A béke azonban nem ismer ha­tárokat és a vízumok kiadásá­nak megtagadása nem állíthatja meg az egyre erősödő békehar­cot. Az angol kormány újból megmutatta az egész világnak az imperializmus igazi arcát. Az angol-amerikai háborús uszítóknak nem sikerült el­fő jtaniok a béke hangját. A kongresszust Varsóban tart­ják meg, abban a városban, amelyet a hitleristák csaknem teljesen megsemmisítettek. Az egész lengyel nép büszke arra, hogy országában fogadhatja a béke ügyének legjobb harco­sait és szivből üdvözli a Béke Híveinek H. Világkongresszu­sát • Az angol kormány háborús magatartása miatt Varsóban tartják meg a II. Békerilágkongresszust Az állandó bizottság elnökségének felhívása A Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottságának elnöksége fel­hívást intézett a II. Békevilágkon­gresszus résztvevőihez, A vezetőség — mondja a felhívás — az angol kormány megkülönböztető intézke­dései miatt, — amelyek lehetetlenné tették a kongresszus megtartását, tovember 11-én kénytelen volt a kongresszus székhelyét Varsóba áttenni. \ sheffieldi kongresszus alapfeltéte­[e ugyanis a vita szabadsága volt. \z elnökség a kongresszus minden neghívot1? személyiségének tudomá­sára hozza, hogy politikai és vallá­si különbségre tekintet nélkül meg­hívja őket Varsóba. *A' kongresszus — mint ismeretes — november 16­án kezdődik Varsóban. A I.engyel Köztársaság kor­mánya biztosítja a szabad be­utazást, valamint a vi'ia szabadságát, amit az angol kormány megtagadott a béke híveitől. Az elnökség megismétli és meg­erősíti meghívását és örömmel fog­ja látni valamennyi meghívott meg­jelenését a kongresszuson. Dcmokráciaellenes magatartása miatt a saját népével is szembekerült az angol kormány A munkáspárti kormány megkü­önböztető rendszabályai a Béke Hí­vei II. Világkongresszusa küldöttei­vel szemben, határozott tiltakozást váltottak ki Angliában. A Polgári Szabadságjogok Védelmé­nek Angol Nemzeti Tanácsa novem­ber 11-én nyilatkozatot tett közzé, amely tgy szól: „Az a hír, hogy a Béke Híveinek Világkongresszusa'? nem tarthatják meg Angliában, mert sok küldött nem kapott be­utazási engedélyt, mindenkit megráz, akt hisz a demokráciában". A nyilatkozat rámutat, hogy Anglia presztízse „össze fog omlani a világ demokratikus népei előtt." figyelmeztetésül kell, hogy szol­gáljon az angol nép számára. Az angol demokrácia maga is pusztulás felé halad. Ha nem leszünk nagyon éberek és nem tiltakozunk minden egyes jogsértés ellen, akkor az r.-i­gol demokrácia annyira meg fog rendülni, hogy gyakorlatilag meg­szűnik létezni . "A" Béke Hívei II. Világkongresz­szusának szervező bizottsága jelenti: november 11-én több közismert ve­zető személyiség tiltakozott a bel ügyminisztériumnál az ellen, hogy a munkáspárti kormány megtagadta a beutazási vizumot a Béke Hivei Világkongresszusa Állandó Bizottsá­ga tagjaitól és sok más küldöttől. A Humanité megbélyegzi a sheffieldi kongresszus megakadályozását A Humanité vezércikke éles sza­vakkal bélyegzi meg a sheffieldi kongresszus megakadályozását Az angol kormány intézkedései — írja a lap — rámutatnak a kormány há­borús akaratára. 'A'z Attlee-kormány* ilyenformán bizonyítékát adja a félelemnek, amely az emberiség ellenségeit fogja el, azonban tehetetlenek az előtt az áradat előtt, amelyet az a száz és százmillió ember képvisel, akik gá­tat akarnak emelni a háború r'é. A betiltás rámutat arra a hatalmas visszhangra, amelyet Angliában kel­tenek a békejelszavak. A Humanité vezércikke a továb­biakban hangoztatja, hogy Lengyel­országban —, ahol a kongresszust megtartják —, Angliával ellentét­ben, szabad a békéért harcolni. Ezek után nem kell meglepődni a'nn, ha minden békeharcos, tekintet nélkül politikai és vallási meggyőződésére, megállapíthatja, hogy a háborús ve­szély az imperialista táborból ered és a béke és szabadság táborának bástyái? a Szovjetunióban és a népi demokráciákban látja. R Nenuetküzi Uisápiró Szövetség tiltakozott a II. Békeviiág­kongresszus küldöttei vizumának megtagadása miatt A Nemzetközi Újságíró Szövetség tiltakozott az angol kormánynál és az Angol Országos Újságíró Szövet­ségnél az angol kormány durván antidemokratikus magatartása mi. att, mert megtagadták a vizumot a Béke Hivei II. Világkongresszusa küldötteinek többségétől, közöttük sok újságírótól. Tiltakozott az angol kormánynál a Csehszlovák Újságíró Szövetség is. többszörös erejűvé fokozzáik a francia, angol, olasz, vagy ép­n az amerikai munkások éhe­ző, munkanélküliek, békés, sza­badéletre vágyó elnyomott dol­gozó milliók szavai. Rájuk tör­nek a háborús uszítókra ezek a hangok, mint ahogyan eddig is megzavarták nyugalmukat, de ezentúl még inikább nemcsak nyugalmukat zavarják Rieg, ha­nem meghátrálásra kényszeritik őket, mint ahogy a háborús uszítás szolgálatába szegődött angol kormány lényegében most is meghátrált a béketábor előtt. Az a gyalázatos viselkedés, amellyel a béke harcosainak nagy nemzetközi seregszemléjét igyekeztek elgáncsolni, lényegé­ben ugyanis nem más, mint a béketábor iránti félelem, a béke­harcosokkal szembeni gyűlölet megnyilvánulása. Nem rajtuk múlott, hogy mégis újabb vere­séget kellett elszenvedniök a bé­keharc egyik nagy csatájában. A néma Sheffield intő figyelmezte­tés lesz számukra, de a világ dolgozói számára is. Figyelmez­tetés lesz, hogy rendőrintézkedé­sekkel a béíke ügyét nem lehet eltiporni, de erőt is önt a béke­tábor híveibe annak megmutatá­sával, hogy egységes összefo­gás, a béke melletti következe­tes harcos kiállás újabb és újabb győzelmekhez .vezet, Forduljunk Varsó felé azzal a gondolattal és elhatározással, hogy következetesen küzdünk saját munkaterületünkön, min­dennapi munkánkban a béke el­, lenségei, nyugodt alkotó mun­kánk akadályozói ellen s ezzel I együtt a munkaversenymozgalom ' kiszélesítésével, bátor helytállás­sal, Pártunk erősítésével és út­mutatásainak követésével növel­jük nagy béketáborunkat. Lép­jünk a szovjet dolgozók nyomá­ba, kövessük példájukat s akkor a varsói tanácskozások hangjá­nak ereje elsöpri a háborús uszítók aljas suttogásait, az ül­dözött béke pedig mindinkább győzedelmeskedj^

Next

/
Oldalképek
Tartalom