Délmagyarország, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-05 / 258. szám

Békekölcsön éa rásöprő erejű győzefllme: mind­piícd aet mutatták, bogy » magyar nép tudja, látja | a helyét, kötelességét a bé­keharc frontja;,. Áz égő koreai falvak és városok szörnyű világosságánál olvassa, tanulja az idő pe^ancsát » végső győzelem biaonjrosság-át! Feladataink Ezután rátért a még előttünk ülő fele 4atokra, mindenekelőtt arra. hogy még tovább szélesít­sük országunkban a békemozgal­mat, még tovább szélesítsük a békéért küizidiők táboiát. •— Amellett, hogy saélesíte­rjünk kell a békemoegalmat, s<zi. lárdítani kell népünk belső egy­ségét. A béke neve mellet a haza neve az, amely a legsűrűbben el­hangzott g elhangzik békegyűlé­seinken — mondotta. S ez nem véletlen. A béke védelme ma egyben a haza védelmét is jelenő. Nép és nemzet, szabadság és nemzeti függetlenség, történel­münkben még soha annyira nem jelentettek egyet, mint ma. A jelszó, hogy „Van hazánk, van mit védeni" nem csupán jelszó, hanem testet öltött valóság. A magyar nép ma elsősorban a termelés frontján küzd a bé­kéért, békemozgaimunk összefor­rott a muhka^ a termelés kérdé­seivel. Békegyüléseiníken a dol­gozok részéről elsősorban mun­kafelajánlások hangzottak el, a béke védelméhez való még foko­zottabb hozzájárulásként Való­ban': m;nél hatalmasabb tempóban építjük országunkban a szo­cializmust, minéf jobban emeljük népünk gazdasági ég kulturális színvonalát, an­nál erősebb lesz es ft mi bé­kebástyánk, a Magyar Nép­köztársaság. A! növekvő háborús veszede­lemmel együtt növelni kell népünk felelős­ségérzetét és áldozatkészsé­gét. Küzdeni kell a defetizmus ellen, amely azt hirdeti, hogy hiába minden erőfeszítés, a háború elkerülhetetlen. Az el­lenség szava ez — az ellenség akarja ezt a defetista belenyug­vást szuggerálni, hogy lohasz­axa • békemozgalom, a httshw lendületét Azt sem szabad efta­gadramfc, hogy a háborús ve­szély megnőtt. Ennek a letaga­dása csak árthatna népünk éberségének, készenlétének éa el­szántságának. Erősnek kell teamünk, hogy megvédjük a békét s ehhez min­denekelőtt az kell, hogy erősítsük a békénket, hazán­kat védelmező néphadsere­günket. Szeressük ezt a hadsereget, mint a szemünk világát s tegyünk meg mindent az erősítésére, mert ez a mi erős karunk, föl­dünk, otthonunk, családunk ci­tál mázó ja. Utolsóként szólok róüa — mon­dotta végül Darvas József, — de csak azért, mert békeharcunk feladatainak ez mindent egybe­foglaló kerete: erősíteni kell népünkben a Szovjetunió iránti olthatat­lan szeretet érzését Ha tudjuk azt, — mert tudjuk —, bogy békénk s szabadsá­gunk ügye győzedelmes ügy, ak­kor ennek a bizonyosságnak erős forrása a hatalmas Szovjet­unió. Ennek a bizonyosságnak erős forrása az, hogy a nagy Sztálin vezeti a béke nyolcszáz­milliós hadseregét. S e nyolcszázmillió között ott menetelünk mi, magyarok is a Párt és Rákosi Mátyás vezetésé­vel a végső győzelem félé! — fejezte be beszédét Darvas Jó­zsef. Darvas József beszédlét szám­talanszor szakította meg az él­jenzés és taps. Fokozódott az ünneplés, amikor a Magyar Dol­gozók Pártjáról beszélt. Ütemes „Éljem a Párt", „Párt és Rákosi" Sztálin! Rákosi! felkiáltások visszhangoztak a hatalmas te­remben. Hosszasam zúgott a taps, amikor a hős koreai nép szabad­ságiharcáról, majd hadseregünk erősítéséről beszélt Darvas József beszéde után a kongresszus résztvevői felállva, perceken át viharos lelkesedéssel éltették a nemzetközi béketálbor lángeszű vezérét, a nagy Sztálint, a Szovjetuniót, a felszabadító Szovjet Hadsereget, a Magyar Dolgozók Pártját és a magyar nép szeretett vezérét és első bé­keharcosát, Rákosi Mátyást. A sztálini természetátalakitó tervek irányt mutatnak Ezuitám aa elnöklő Bajor Gizi a két beszámoló fölött megnyi­totta a vitát. A vita szónoka Míchailich Győző volt, aki többek között a következőket mondotta: — Az amerikai atombomba, gyárak gondoskodtak arról, bogy a világ minden táján legyenek oly jelzőkészülékek, melyek a legkisebb atomrobbantást is hí­rül adják — mondotta többek között. — Bizonyára nagy volt kö­rükben a riadalom, amidőn a Szovjetunióból jelertek óriási erejű robbanásokat, melyeket a fölidlr.e.ngésjelző készülékek is mu­tattak. Ezzel szertefoszlott a háborús nszí­tólí azon reménysége, hogy a Szovjetunió nem tud atom­bombát gyártani. Csődbekerült ez a gőgös, elbiza­kodott felfogás, mely szerint az atomenergiát monopol isztikusan csak Amerika tudja hasznosí­tani. — A háborús mentalitás azon­ban nem tudja elképzelni, hogy az atomenergia ne elsősorban a háborús célokra használtassák fel. Nagy meglepetés lehetett a háborús uszítók számára, ami. dőn kitűnt, hogy ez a robbanás egy ogénz rendkívüli kultúrmunka megindítását, a Davidov-féle terv végrehajtását adta hírül. — A természetátalakítási tervek mint egy világító fák. lya, irányt mutatnak, merre haladjanak a népek, ha nyu­godt, boldog emberi életet akarnak mamiknak biztosí­tani. Ezek a természetá talakítá s i ter­vek beszédes bizonyságai a Szov­jetunió óriási erejének, mely sok hadsereg erejével ér fel. — Amíg az imperialisták bő­szülfen fegyverkeznek, atom­bombával fenyegetőznek és há_ borúra készülődéssel rágalmaiz­zák meg a Szovjetuniót, addig a Szovjetunió a legcsodásabb béke­munkát végzi, amidőn a sivata­goknak és a pusztaságoknak üzen hadat. — Nekünk is követnünk keTl! a szovjet példát. — Midőn a Magyar Tudomá­nyos Akadémia nevében mele­gen üdvözlöm a Békekonigresz­szust. kijelentem, hogy a magyar akadémikusok a természettudomány szellemé­ben dolgozva, íténiir.kkel együtt dolgozva, kutatómon, káiukka] öregbíteni fogják nemzetünk kultúrális és gaz­dasági ereiét. Michailch Győző nagy taps­sal fogadott beszéde után Szabó István vezérőrnagy szólalt fel. Megfogadjuk a nagv Sztálinnak, hogy méltók leszünk a szabadságra Szabó István a békénk és sza- ti alapvető különbségekről be­badságunk felett őrködő demok­ratikus néphadsereg összes kato­náinak, tisztjeinek és táborno­kainak forró üdvözletét tolmá­csolta a kongresszus küldöttei­nek és vendégeinek, majd a tő­kések érdekeit védő Horthy had­sereg és néphadseregünk közöt­ti alapvető különbségekről szélt. Ezután a hős koreai néphad­sereg dicső tetteiről beszélt és arról, hogy Korea népe milyen áldozatkészen erősiti néphadsere­gét. — Nekünk, magyar dolgozók­nak is nagyobb áldozatokat kell Hoová­hOBUBÉ honvédelmünk eri térére — mondotta — delmünk megerősítése t nemzet feladata. Iparunk és me­zőgazdaságunk gyors fejlesztése, ötéves tervünk megvalósítása, lerakja szilárd alapjait hazánk védelmének. — Néphadseregünk erősödése és fejlődése békénk fokozott biz­tosítását jelenti. Fékezőleg hat az imperialista támadókra és ké­pessé tesz bennünket épülő szo­cialista hazánk megvédésére. A béka megvédésének a tó­tositéka a harcos békeaka­rat A pacit izmus az impe­rialisták mérge, amellyel gyöngiten próbálják a nép ellenállását. — Megfogadjuk fel szabadi­tónknak, nagy szövetségesünk­nek, a dicsőséges Szovjetunió­nak, a békeharc géniuszának, a nagy Sztálinnak — mondotta be­fejezésül — hogy méltók leszünk a szabadságra, hogy minden erőnkkel harcolni fogunk to­vábbra fe a béketábor erősítésé­ért és, ha az imperialisták egy uj háborút szeretnének zúdítani a népekre, néphadseregünk be­csülettel meg fogja állni a he­lyét a diadalmas szovjet hadse­reg oldalán. Szabó István szavai után 4 kongresszus résztvevői lelkesen éltették néphadseregünket és Farkas Mihály honvédelmi márt nisztert. Ezután ebédszünet következett, Az elnökség három órakor fog­lalja él a helyét. As elnöki széket mastt Fábflc József sztahánovista, Kossuth-díjas kőműves foglalja el. Feszült csendben figyel a kongresszus Fábük József sza­vára. A hangulat azonban pillar natok aáatt megváltozik: itt is, ott is felmorajlanak a felhábo­rodás hangjai. A gyűlölet érzése borítja el a jelenlevőket a egy­ben az izzó szereteté is, amikor Fáíbik József felolvassa a Ma­gyar Bélkekemgresszus olasz kül­dötteinek táviratát. A küldöttek azt jelentetfék be táviratukban, hogy De Gasperi amerikai impe­rialista zsoldban lévő lakájkor­mánya lehetetlenné tette szá­mukra a kiutazást: megtagadta tőlük az útlevelet. Mélységes sze­retettél, a porletáregyetértés szellemében változik át a moraj­lás ujjongó ünnepléssé, amikor a távirat utolsó mondata után Fá­bik József felemeli hangját és emelt fővel mondja: .rá® olasz nép győzni fog." Fábifc József bejélentf: meg­érkeztek a Magyar Békekongresz­fizus lengyel küldöttei. A Lengyel Népköztársaságot Georges Putrament a Lengye® Irószövet. a Lengyelországi A munkapadok a béke őrhelyei BékevédKtai Bizottság alelnöke másik a béke védelmére Nem és Tbeodora Federowa képvise- kétséges, hogy a magyar nép a lik. | béke, a nemzeti függetlenség, Ezután SteőcBed Sándor Kos­suth-díjas kovács lépett ez emel­vényre. — A monkapodob » béke őrhelyei — mondotta Szö­ezei Sándor. — Minden kala­pácsütés, amellyel többet csinálunk, ütés a háborús uszítókra. Minden munkadarab, amelyből többef készítünk, erősíti a béke­tábort és gyengíti a háborús uszítók, as imperialisták tábo­rát Mi békét akarunk, de nem akármilyen békél Mi olyan bé. két akarunk, amelynél nincs ve­szélyeztetve szabadságunk, nem­zeti függetlenségünk. Harcolunk a békéért. Jól tudjuk mi. dolgo­zók, hogy a békét nem .elég óhaj­tani, nem sóvárogni kell érte, hanem harcolni. Én tervemet százailék szerint szeptember 30-án befejeztem. A Nagy Októberi Szocialista Far­radalom és a H. Világbéke­kongresszus tiszteletére vállal­tam 90 főkapcsolati, 120 tolattyú vasrúd elkészítését december 10 helyett december l.re. ség főtitkára, Nemzeti függetlenség nélkül igazi teljes egyéni szabadság nincsen gangster „kultúra" gyilkos Szlőcziei Sándor nagy tapssal fogadott beszéde után fejkendős parasztasszony lépett az emel­vényre, özv. Nagy Lajosné, fü. zesgyanmati tszcs tag. Ellmondiotta, hogy bét világhá­borút élt át, mindegyik csak szenvedést, nyomort és gyászt hozott rá, akárcsak a többi dol­gozó asszonyra. A második vi­liágháborúban elvesztett© férjét, három gyermek© árva maradt. A Szovjet Hadsereg azonban meghozta számunkra a szabadsá­got és a szebb életet — mon­dotta. Termelőszövetkezeti csoport megalakulásával még swebb lett életünk és ezt a szép életünket akarják az imperialisták lángra­gyujtani, de ezt nem engedjük. Az én megyém. Békés megye, minden dolgozója azt üzeni. ha. 141 a háborús uszítókra! Békén­ket meg fogjuk védeni, ha kell fegyverrel is. Lukács György Kossuth-díjas egyetemi tanár szólalt fel ez­után. Ma: háború és béke egyete­mes, mindenre kiterjedő kérdés. Nemcsak aa egész nép alanya és tárgya a háborúnak, hanem az élet minden oldala, legyen, az akár a magánélet, akár a kul­túra — közvetve, vagy közvetle­nül szoros kapcsolatban van a háború előkészítésével, vagy megakadályozásával. — Mi sem vagyunk pacifisták — mondotta Lukács György —. Tudjuk: a vérengző tigrist le kell lőni, vagy ketrecbe kell zárni, hogy szét ne tépjen min­ket és gyermekeinket. De ha mi a dolgozó nép erejét szegezzük szembe az imperializmussal, ak­kor azért harcolunk, hogy az emberiség szabadon és békében élhessen. Mi felkészülünk a harcra, mert az amerikai impe­rializmus ellen csak a dolgozó népek harca, a Szovjetunió ve­zetése mellett, védheti meg min­den egyes ember emberi fejlődé­sének társadalmi előfeltételeit. — Nemzeti függetlenség nél­kül igazi, teljes egyéni szabad­ság nincsen. Európa legrégibb nemzeti kulturái élethalálharcot vivnak egy kis mozgási térért, szorításai közepette. A szocialis­ta Szovjetunióban pedig olyan népeknek, amelyek évszázados elnyomatásuk következtében ad­dig még a kultura elemi alap­feltételeivel sem rendelkeztek, a szociailista állam segítségével ma virágzó nemzeti kulturájuk van, A két táborra oszlott világ egyik fele háborúra készül, a formáátus püspök beszélt: Bereczki Albert püspük: „Nekünk olt van a helyünk a háború elleni harcban!" •I szabadság ttját válassza. Lukács György nagy tapssal fogadott szavai után Somor Já­nos ködkedi 14 holdas középpa-, nászt, járási tanácselnökhelyet­ties, Baranya megye mohácsi já­rása dolgozóinak harcos béke, üzenetét tolmácsolta. Mi, akik ott lakunk m impe. rialista zsoldban álló Tito-banda szomszédságában — mondotta — jól látjuk, milyen nyomorúsá­gos életet él Jugoszlávia nép© Titóék igájában. Az imperialis­ták azt akarják, hogy nálunk te ez legyen, vissza akarja ültetni a nyakunkra a hercegeket, bá­rókat, földesurakat. Mi, dolgozó parasztok azonban harcolunk a béke megvédéséért, harcolunk elsősorban a mező­gazdasági munka időben való jó elvégzéséért. Ezután Ernszt Antalné, a Rákosi Mátyás művek munkaér­demrenddel kitüntetett sztahá­novis'táÍ3 szólalt fel. — Én, mint kétgyermekes anya tudom igazán értékelni a békét és szívvel-lélekkel és min­den tudásommal kiveszem a ter­melésből a részem, hogy méltók legyünk arra, hogy — mint Rá­kosi elvtárs mondotta — a Szov. .ietiunió-vezette béketábor ma­gyarországi front szakaszán nem rés. hanem erős bástya vagyunk, Ernszt Antalné nagy tapssal fogadott felszólalása után Fábi'k József elnök felolvasta a salgó­tarjáni vasömtő és tűzhelygyár kéziformázó békebrigádjának és a pest-menyei római katolikus papok békebizottságának a Bé­kékongressTOsboz intézett táv­iratát, majd Bereczki Albert re­— Annak a vad és sötét erő­nek — mondotta Bereczky Al­bert —i amelyik a legutóbbi vi­lágháborúban a mi országunkat csaknem a pusztulásba sodorta, sok sötét emléke maradt az egy­házak életében is. Templomok százait robbantották fel s gyúj­tottak fel a céltalan és esztö'pn őrjöngésben, a biztos vereség felé visszavonuló csapatcik és amikor a Szovjet Hadsereg fel­szabadította, lépésről-lépésre való súlyos harcok és nagy áldo­zatok árán országunkat, minde­nütt az első az volt, hogy újra megindították az egyházak életét és lehetőséget adtak arra, hogy az egyházak újra végezhessék szolgálatukat. Súlyos háláflanság lenne, ha er­ről éppen az egyházai; emberei megfeledkeznének. Súlyos hálát, tanság lenne, ha ország-világ előtt cl nem mondanánk, hogy a rombadöntött és elpusztí­tott templomok százait épí­tette újjá a demokratikus új Magyarország s ebben a mun­kában a falujárók önkéntes munkájától kezdve, a kor­mány milliós támogatásáig mindenki jóakaratát megta­pasztalhattuk. — Többször volt alkalmam —• mondotta befejezésül — az el­múlt esztendőben külföldi fóru­mokon is képviselni meggyőző, d'ésiemet. Örömmel mondhatom, hogy a békehardban növekvő számmal és növekvő felelősség­érzettel vesznek részt a világ minden részén az egyházi embe. rek is. Bizonycg vagyok benne, hogy minden hivő ember ki tud lépni a saját kis egyéni életének szűk látókörétől és megérti azt a nagy fetelősséget, ami most mindnyájunkon van. Nekünk ott van a helyünk a háború elleni harcban a béke megvédésében. Szabó Mária vájártanuló az ajkacsingervölgyi vájáriskolások és bányászok harcos üdvözletét tolmácsolta a Békekongresszus­nak. — Nemcsak munkánkkal, a széntermelés emelésével védjük hazánkat, hanem ha kell, fiuk és lányok egyaránt, fegyverrel a kezünkben is megvédjük hazánk szabadságát, függetlenségét, bé­kéjét — mondotta a kongresz­szus résztvevőinek hatalmas tapsa közben. Tudja meg az egész világ, hogy a maoyar if'uság egységesen sorakozik tel a béketáborba Kevés küldöttet fogadott olyan nagy lelkesedéssel a kongresz­szus, mint a fiatalság, tiszta, friss hangját megszólaltató, min­denre kész elszántságának han­got adó aikacsineervölevi 16 éves bányászlányt. Es ujult erő­vel tör föl a lelkesedés, amikor az elnöklő Fábik József bejelen­ti, hogy megérkezett a DISz kongresszusi békestafétája és üd­vözölni kívánja a kongresszust Mindenki helyéről felállva, ki­pirult arccal, lelkesen, üteme­sen tapsol, ezt kiáltva: „DISz, DISz, hurrá". Közben pedig pi­ros melegítő nadrágban és piros puüoverben befutnak a staféta fiatal fiu és leány tagjai. Mel­lükön a Népköztársaság címere, 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom