Délmagyarország, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)
1950-11-29 / 277. szám
SZERDA. 1950. NOVEMBER 29. 9 A Tito-banda kiárusítja Jugoszlávia természeti kincseit A Novoja Vremja „olcsó kiárusítás" című cikkében írja: A Tito-kíikk olcsón kiárusítja a megmaradt állami függetlenséget .és Jugoszlávia természeti kincseit. Az United Press belgrádi tudósítója szerint Jugoszlávia kötelezte magát, hogy 1951. évben húszmillió dollár érékű élelmet, rezet, krémet, nikkelt és egyéb fémet szállít Amerikának. A Tito-klikk a nyomdaipari termékekre vonatkozólag is szerződést kötött Amerikával, amelynek alapján az amerikai háborús uszítók akadálytalanul eláraszthatják majd Jugoszláviát különböző propagandaanyaggal. Hivatalos jelentések szerint Jugoszláviában az idén a háború előtti megművelt területeknek mindössze háromötödét művelték meg, mert a parasztság nem hajlandó a Tito-klikk érdekében dolgozni. Truman elnök — mint a Reuter jelenti — a Tito-bandáv,al kötött „segélymegállapodással" kapcsolatban levelet intézett az amerikai kongresszus vezetőihez. Truman levelében hangsúlyozza, hogy TitoJugoszlávia stratégiai helyzeténél fogva „közvetlen jelentőségű az at. lanti térség szempontjából." Truman a továbbiakban — ugyancsak a Reuter jelentése szerint — azt is hangoztatta, hogy a jugoszláviai éhínség más következményeken kivül „veszélyezteti a jugoszláv fegyveres erő harci hatékonyságát." A havi bérfizetés első napja a Jutában (Tudósítónktól). Uj, jelentős esemény küszöbé ~e érkeztünk mi. a Tutafcnó mu.ikásai is. A sok évizeden keresztül kap j'.t hetifizetés „temeteséhez" — az nj, havi bérezés első részletének kifizetéséhez jutottunk el ezen a napon. Mindannyian boldogén mentünk fizetésünket felvenni, s a pénz számlálásakor már tervezgettünk is. Egyik dolgozó társam például amint aláírta az ívet. s gondosan összehajtogatva pénztárcájába tette pénzét, azt mondta nekem: — „Még ma veszek magamnak egy ruhánakvalót." A délután folyamán a bérelszámoló dolgozóival beszélgettem, ök is örömmel beszéltek az új bérezésről, amely a bérelszámolóknak 'dóben, munkában, üzemanyagban igen pagy megtakarítást jelentett. Üzemünk valamennyi dolgozója Pártunknak ezt az újabb vívmányát [ te. • hosszúlejáratú versenymozgalom' A további kiszélesítésével, a több és jobb munkával köszöni meg. Péterházi Emil, Jutafonó. A SZEGED-RŐKUS állomás dolgozói 1950 évi szálllitási tervüket november 23-án győztesen befejezték. A szállítási tervet eddig 111.4 százalékra teljesitették. A dolgozók leleplezik a spekulánsokat Tegnapi számunkban beszámoltunk arról, hogy lelkiismeretlen rémhírterjesztők az utóbbi napok, ban ismét cukorhiányról suttognak a dolgozók fülébe. Megemlítettük, hogy ezeket az ellenséges elemeket maga a dolgozó nép leplezi le és adja át a hatóságoknak. Ilyen eset történt kedden is az 54. sz. Népbolt árudéban. Két munkásasz. szonynak feltűnt itt, hogy Forró Erazniusné, Nenicstakács.utra 15. szám alatti lakos igen sűrűn jár a boltba cukrot vásárolni. Az egyik asszony a keddi napon még két boltban látta Forrónét. ahonnét szintén csomagokkal jött ki. Szóltak a közelben lévő rendőrnek, aki éppen a Népbolt forgalmát figyel. házkutatás során kiderült, hogy Forró Erazmusné lakásán hat különböző helyen harminc kiló cukor volt elrejtve, amit az utóbbi napokban harácsolt össze a Népboltokban. Elmondta a kihallgatása során, hogy ezen kívül még Ismerőseinél is ,,elhelyezett" egypár csomaggal. A rendőrség ebben az irányban is megindította a nyomo. Kast. A szegedi rendőrség őrizetbevette Sós János 67 holdas iillési kuláko'i. Sós beszofgáltatúsi kötelezettségének egyáltalában nem tett eleget, — ugyanakkor lakásán 150 kilogram zsizsikes búzát, 120 kiló rozsot, 400 kiló csöves tengeril és 200 kilő rozs és buzakeveréket talál'iak. Bebizonyosodott, hogy disznóit gabonával és krumplival elettc. A rendőrség Sóst örizetbevettc és átadta a járásbíróságnak. . •. Mig egy villamoskocsi a végállomásra ér Majd felbuktam a; utcán, annyira belemerültem az újság olvadásába. Milyen nagyszerű lesz, ha Sztálin elvtárs 71. születésnapjára, december 21-re megindul Dorozsmára az első villamos. Mennyivel könynyebb lesz a lemezgyári, a jutafonógyári munkásoknak munkába menni' és már azt is elképzeltem, hogyan pakolják majd meg a padok alját a piacra siető parasztok kosarakkal. Aztán újra arra a nagy ünnepségre gondoltam, amellyel a dorozsma ak fogadják majd a messziről sárguló és rohanó villamost. * magukat a perronon álló tömegen. Köztük már voltak néhányan, akik hnllgattak a kalauz szavára és ké. nyelmcs helyet kerestek a kocsi belsejében, de volt, aki dühösen kl. jelentette, hogy ő fizetett és ott áll, ahol neki tetszik... Az újabb megállóknál már senki som tudott a tömött kocsira felszállni. Egy asszony azonban két gyermekével a karján a lépcsőre ^kapaszkodott. Én már előre befog| tum a szemem, hogy ne lássam a Ahogy zúgva feltűnt n Galamb ul- j szerencsétlenséget. A kocsi állt a ra sarkán a villamos, zsebretettem megállónál, a kalauz könvörgött az az újságot és azonnal szaladni kezdtem, nehogy lemaradjak a ko- asszonynak, hogy várja meg a kö. esiról. I.assan emeltek fel egy em. ' vetkező kocsit, az emberek pedig bert a lépcsőn, messziről még hal-1 . lotlnm a kalauz ideges hangját: j 8ZI(,tak a kalauzt, hogy sietnek, ••Akt beteg, az ne villamoson, ha- merl lekésik a vonatot. Mikor végiicm konflison utazzék!" Reméltein,1 , hogy még elérem a villamost. Már re az asgz«ny engedett es meginesak két lépés. A kalaiiznö nevetve dult a villamos, a kalauz sóhajtva nézett le rám. hogv „képes" va- I • . . gyok rohanni a villamos után, dc | Jelentette k.: _ Ma mar ez a harmire a lépesőre léptem volna, sí- madik ilyen eset... mán elment előttem a korsi Ott , , álltam a megállónál, dideregve, a Megnezte orajat es kiszámította, e'pőm átázott, a kubálonion rrsztUIfujt a szél. keSzinte úgy éreztem magam, mint 1944 december elsején, amikor végig kellett gyalogolnom a Boldogcsszony-sugárufat és csak sóhajtozva néztem a feketén futó villamos' sínekre. A sínek között magasra nőtt a paré, és a kalauzoknak, meg ve-, ... , T , ... .., ,., zetőknek az volt a dolguk, hogy kozben elhaladt ölettük. Meg az hogy hány pontot veszített ezzel a kocsiállással a versenyből. * A feltételes megállónál két aszszony nagyban beszélgetett. Szinte mulatságos jelenet volt, amint rázták egymás kezét, a villamos ped-g kis görbe vasdarabbal a kezükben gyomlálják a sinek közét Most azonban, ahogy végignéztem a síneken, zúgva közeledett a túlsó oldalon három sárga kocsi, egymáshoz kapcsolva. Most már nem l^ll sokat várni. * Örömmel fogadtam, amikor a kocsi befordult a sarkon. Több várakozó társammal együtt gyorsan „vonultunk" fel a kocsira. A kalauz minden személyt külön biztatót'. — Siessünk, siessünki Végre nagy lökéssel meg ndult a kocsi Az utasok összetorlódtak a perronon, a kalauz hiába könyörgött- hogy üres a kocsi belseje, még ülőhely ia van, menjenek be a kocsiba. De ök inkább taposták egymás lábát. mérgelődtek és feleseltek egymással, a huzatos, hideg perronon. * A következő megállónál az új felszállók szinte keresztülbírkózták ablakon át is hallottam, amikor oz asszony ugyancsak lendületcsen szidta a kalauzt. Amikor újra megállt a kocsi, az ellenőr küzdötte magát végig a tömegen. — Kérem a jegyeket! — Szabad a jegyeket? — figyelmeztet, te az utasokat. Az egyik utas szórakozottan nézett ki az utcára. Az ellenőr megállt előtte és újra jó hangosan szólt: „Kérem a jegyeket ellenőrzés végett felmutatni." Az utas, mint aki egyáltalán nem törődik vele, kijelentette , hogy neki nem adott a kalauz jegyei. A kocsiban utazók közül egyre többen a potyautas felé fordultak. — Miért nem figyelmeztette a kalauzt, ha fizetni akart? Potyán akart utazni! A nép vagyonát akarja lopni! — hangzottak a megvető szavak A potyautas mentegetőzni kezdeft. * A mellettem ülő ulas szórakozásból jól összegyűrőgette a jegyet és úgy adia oda az ellenőrnek. Az ellenőr szépen kérte, hogy simítsa k: a jegyet, hiszen így nem tudja ellenőrizni. — Gúnyosan mérte végig az ellenőrt és még gunyosabb hango-n mondotta: — Milyen jogon parancsolgat maga .nekem? Ez a munka, amit maga végez, nem munka . .. Hamarosan elvonta a figyelmet erről az esetről a kalauz kiabálása. Egyre durvább és durvább szavakkal veszekedett az egyik utassal. Az ulas, egy öreg nénike — mentegetőzve mondta neki: — Ne kiabáljon, hiszen csendben is megértem. amit mond, — de a kalauz túlharsogta a villamos zörgését és csilingelését is. Nem tudtam tovább hallga'mi, odafordultam hozzá és megmagyaráztam, hogy sokkal több eredményt érne el, ha udvariasan kezelné az utasokat ahelyett, hogy gorombaságra gorombasággal vág vissza. * Figyelmeztetésemre megvetően végigmért. azután clfordjiít tőlem, megkérdezte: — ,,Van-e leszálló a Tavasz-utcánál," Mindenki felé fordult, dr senki sem szólt egy szót sem. Pár méterre hagytuk cl a Tavasz.utcai megállót, mikor az egyik asszony felugrik és visítva szidja a kalauzt, hogy miért nem álltak meg. hiszen ő le akart szállni. A kalauz a gázgyári megállóig vitázott ezzel az asszonnyal, * A gázgyárnál egy munkás szállt fel a kocsira. A kalauz még mindig az előbbi jelenet hatása alatt dühösen kérdezte; — Tessék kérem, milyen jegyet parancsol? A munkás mosolyogva jegyezte meg: Miért olyan haragos? A kalauz is elmosolyodott és újra kérdezte, hogy milyen jegyei adhat —• Látja — magyarázta a kalauznak, mig megváltotta a jegyét — így már jobban lehet érteni. » Szerettem volna beszédjükhöz kapcsolódni, megmagyarázni a kocsiban szorongó embereknek, hogy értsük meg egymást, ismerjük meg egymás munkáját és akkor, ha megértettük, hogy minden munkában vannak nehéz pontok és minden munkának meg van a maga hatalmas és jelentős eredménye is — akkor fegyelmezettebben és a szocialista munkásokat jellemző öntudattal viselkedünk más területen dolgozó munkatársainkkal szemben is. (n. m.) Képek a varsói Békevilágkongresszusról „A béke győz" a cime ennek Szovjetunió művészeti kiadóvállala munizmus hatalmas építkezését, a a művészi plakátnak, melyet # ta bocsájtott ki, A plakát a koma kujbisevi vízierőmüvet ábrázolja. Varsó népe hatalmas lelkese désscl és szeretettel fogadta a Béke Hivei Íj. Világkongresszusára Vars óba érkezett külföldi vendégehet« Joliot Curie professzor nagyhatású megnyitó beszédét mondja • Béke Hívei jl. Világkongresszusán Varsóban, Dezséri Taszló evangélikus püspök, a magyar küldöttség tagja, nyilatkozik a varsói rádió munkatársának a magyar nép békeakaratáróL,