Délmagyarország, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-29 / 277. szám

SZERDA. 1950. NOVEMBER 29. 9 A Tito-banda kiárusítja Jugoszlávia természeti kincseit A Novoja Vremja „olcsó kiárusí­tás" című cikkében írja: A Tito-kíikk olcsón kiárusítja a megmaradt állami függetlenséget .és Jugoszlávia természeti kincseit. Az United Press belgrádi tudó­sítója szerint Jugoszlávia kötelez­te magát, hogy 1951. évben húsz­millió dollár érékű élelmet, rezet, krémet, nikkelt és egyéb fémet szál­lít Amerikának. A Tito-klikk a nyomdaipari termékekre vonat­kozólag is szerződést kötött Ameri­kával, amelynek alapján az ame­rikai háborús uszítók akadálytala­nul eláraszthatják majd Jugoszlá­viát különböző propagandaanyag­gal. Hivatalos jelentések szerint Ju­goszláviában az idén a háború előt­ti megművelt területeknek mind­össze háromötödét művelték meg, mert a parasztság nem hajlandó a Tito-klikk érdekében dolgozni. Truman elnök — mint a Reuter jelenti — a Tito-bandáv,al kötött „segélymegállapodással" kapcso­latban levelet intézett az amerikai kongresszus vezetőihez. Truman le­velében hangsúlyozza, hogy Tito­Jugoszlávia stratégiai helyzeténél fogva „közvetlen jelentőségű az at. lanti térség szempontjából." Tru­man a továbbiakban — ugyancsak a Reuter jelentése szerint — azt is hangoztatta, hogy a jugoszláviai éhínség más következményeken ki­vül „veszélyezteti a jugoszláv fegy­veres erő harci hatékonyságát." A havi bérfizetés első napja a Jutában (Tudósítónktól). Uj, jelentős ese­mény küszöbé ~e érkeztünk mi. a Tutafcnó mu.ikásai is. A sok évi­zeden keresztül kap j'.t hetifizetés „temeteséhez" — az nj, havi bére­zés első részletének kifizetéséhez jutottunk el ezen a napon. Mindannyian boldogén mentünk fizetésünket felvenni, s a pénz számlálásakor már tervezgettünk is. Egyik dolgozó társam például amint aláírta az ívet. s gondosan összehajtogatva pénztárcájába tet­te pénzét, azt mondta nekem: — „Még ma veszek magamnak egy ruhánakvalót." A délután folyamán a bérelszá­moló dolgozóival beszélgettem, ök is örömmel beszéltek az új bérezés­ről, amely a bérelszámolóknak 'dó­ben, munkában, üzemanyagban igen pagy megtakarítást jelentett. Üze­münk valamennyi dolgozója Pár­tunknak ezt az újabb vívmányát [ te. • hosszúlejáratú versenymozgalom' A további kiszélesítésével, a több és jobb munkával köszöni meg. Péterházi Emil, Jutafonó. A SZEGED-RŐKUS állomás dolgozói 1950 évi szálllitási tervü­ket november 23-án győztesen be­fejezték. A szállítási tervet eddig 111.4 százalékra teljesitették. A dolgozók leleplezik a spekulánsokat Tegnapi számunkban beszámol­tunk arról, hogy lelkiismeretlen rémhírterjesztők az utóbbi napok, ban ismét cukorhiányról suttognak a dolgozók fülébe. Megemlítettük, hogy ezeket az ellenséges eleme­ket maga a dolgozó nép leplezi le és adja át a hatóságoknak. Ilyen eset történt kedden is az 54. sz. Népbolt árudéban. Két munkásasz. szonynak feltűnt itt, hogy Forró Erazniusné, Nenicstakács.utra 15. szám alatti lakos igen sűrűn jár a boltba cukrot vásárolni. Az egyik asszony a keddi napon még két boltban látta Forrónét. ahonnét szintén csomagokkal jött ki. Szól­tak a közelben lévő rendőrnek, aki éppen a Népbolt forgalmát figyel. házkutatás során kiderült, hogy Forró Erazmusné lakásán hat különböző helyen harminc kiló cu­kor volt elrejtve, amit az utóbbi napokban harácsolt össze a Népbol­tokban. Elmondta a kihallgatása során, hogy ezen kívül még Isme­rőseinél is ,,elhelyezett" egypár cso­maggal. A rendőrség ebben az irányban is megindította a nyomo. Kast. A szegedi rendőrség őrizetbevette Sós János 67 holdas iillési kuláko'i. Sós beszofgáltatúsi kötelezettségének egyáltalában nem tett eleget, — ugyanakkor lakásán 150 kilogram zsizsikes búzát, 120 kiló rozsot, 400 kiló csöves tenge­ril és 200 kilő rozs és buzakeveré­ket talál'iak. Bebizonyosodott, hogy disznóit gabonával és krumplival elettc. A rendőrség Sóst örizetbevet­tc és átadta a járásbíróságnak. . •. Mig egy villamoskocsi a végállomásra ér Majd felbuktam a; utcán, annyi­ra belemerültem az újság olvadásá­ba. Milyen nagyszerű lesz, ha Sztálin elvtárs 71. születésnapjára, december 21-re megindul Dorozsmá­ra az első villamos. Mennyivel köny­nyebb lesz a lemezgyári, a jutafo­nógyári munkásoknak munkába men­ni' és már azt is elképzeltem, ho­gyan pakolják majd meg a padok alját a piacra siető parasztok kosa­rakkal. Aztán újra arra a nagy ün­nepségre gondoltam, amellyel a do­rozsma ak fogadják majd a messzi­ről sárguló és rohanó villamost. * magukat a perronon álló tömegen. Köztük már voltak néhányan, akik hnllgattak a kalauz szavára és ké. nyelmcs helyet kerestek a kocsi belsejében, de volt, aki dühösen kl. jelentette, hogy ő fizetett és ott áll, ahol neki tetszik... Az újabb megállóknál már sen­ki som tudott a tömött kocsira fel­szállni. Egy asszony azonban két gyermekével a karján a lépcsőre ^kapaszkodott. Én már előre befog­| tum a szemem, hogy ne lássam a Ahogy zúgva feltűnt n Galamb ul- j szerencsétlenséget. A kocsi állt a ra sarkán a villamos, zsebretettem megállónál, a kalauz könvörgött az az újságot és azonnal szaladni kezdtem, nehogy lemaradjak a ko- asszonynak, hogy várja meg a kö. esiról. I.assan emeltek fel egy em. ' vetkező kocsit, az emberek pedig bert a lépcsőn, messziről még hal-1 . lotlnm a kalauz ideges hangját: j 8ZI(,tak a kalauzt, hogy sietnek, ••Akt beteg, az ne villamoson, ha- merl lekésik a vonatot. Mikor vég­iicm konflison utazzék!" Reméltein,1 , hogy még elérem a villamost. Már re az asgz«ny engedett es megin­esak két lépés. A kalaiiznö nevetve dult a villamos, a kalauz sóhajtva nézett le rám. hogv „képes" va- I • . . gyok rohanni a villamos után, dc | Jelentette k.: _ Ma mar ez a har­mire a lépesőre léptem volna, sí- madik ilyen eset... mán elment előttem a korsi Ott , , álltam a megállónál, dideregve, a Megnezte orajat es kiszámította, e'pőm átázott, a kubálonion rrsztUIfujt a szél. ke­Szinte úgy éreztem magam, mint 1944 december elsején, amikor vé­gig kellett gyalogolnom a Boldog­csszony-sugárufat és csak sóhajtoz­va néztem a feketén futó villamos' sínekre. A sínek között magasra nőtt a paré, és a kalauzoknak, meg ve-, ... , T , ... .., ,., zetőknek az volt a dolguk, hogy kozben elhaladt ölettük. Meg az hogy hány pontot veszített ezzel a kocsiállással a versenyből. * A feltételes megállónál két asz­szony nagyban beszélgetett. Szinte mulatságos jelenet volt, amint ráz­ták egymás kezét, a villamos ped-g kis görbe vasdarabbal a kezükben gyomlálják a sinek közét Most azonban, ahogy végignéztem a síneken, zúgva közeledett a túlsó oldalon három sárga kocsi, egymás­hoz kapcsolva. Most már nem l^ll sokat várni. * Örömmel fogadtam, amikor a ko­csi befordult a sarkon. Több vára­kozó társammal együtt gyorsan „vo­nultunk" fel a kocsira. A kalauz minden személyt külön biztatót'. — Siessünk, siessünki Végre nagy lökéssel meg ndult a kocsi Az utasok összetorlódtak a perronon, a kalauz hiába könyör­gött- hogy üres a kocsi belseje, még ülőhely ia van, menjenek be a kocsiba. De ök inkább taposták egymás lá­bát. mérgelődtek és feleseltek egy­mással, a huzatos, hideg perronon. * A következő megállónál az új felszállók szinte keresztülbírkózták ablakon át is hallottam, amikor oz asszony ugyancsak lendületcsen szid­ta a kalauzt. Amikor újra megállt a kocsi, az ellenőr küzdötte magát végig a tö­megen. — Kérem a jegyeket! — Szabad a jegyeket? — figyelmeztet, te az utasokat. Az egyik utas szó­rakozottan nézett ki az utcára. Az ellenőr megállt előtte és újra jó hangosan szólt: „Kérem a jegyeket ellenőrzés végett felmutatni." Az utas, mint aki egyáltalán nem törő­dik vele, kijelentette , hogy neki nem adott a kalauz jegyei. A kocsiban utazók közül egyre többen a potyautas felé fordultak. — Miért nem figyelmeztette a ka­lauzt, ha fizetni akart? Potyán akart utazni! A nép vagyonát akar­ja lopni! — hangzottak a megvető szavak A potyautas mentegetőzni kezdeft. * A mellettem ülő ulas szórakozás­ból jól összegyűrőgette a jegyet és úgy adia oda az ellenőrnek. Az el­lenőr szépen kérte, hogy simítsa k: a jegyet, hiszen így nem tudja ellenőrizni. — Gúnyosan mérte végig az el­lenőrt és még gunyosabb hango-n mondotta: — Milyen jogon paran­csolgat maga .nekem? Ez a munka, amit maga végez, nem munka . .. Hamarosan elvonta a figyelmet erről az esetről a kalauz kiabálása. Egyre durvább és durvább szavak­kal veszekedett az egyik utassal. Az ulas, egy öreg nénike — men­tegetőzve mondta neki: — Ne kia­báljon, hiszen csendben is megér­tem. amit mond, — de a kalauz túl­harsogta a villamos zörgését és csilingelését is. Nem tudtam tovább hallga'mi, odafordultam hozzá és megmagyaráztam, hogy sokkal több eredményt érne el, ha udvariasan kezelné az utasokat ahelyett, hogy gorombaságra gorombasággal vág vissza. * Figyelmeztetésemre megvetően vé­gigmért. azután clfordjiít tőlem, megkérdezte: — ,,Van-e leszálló a Tavasz-utcánál," Mindenki felé fordult, dr senki sem szólt egy szót sem. Pár méterre hagytuk cl a Ta­vasz.utcai megállót, mikor az egyik asszony felugrik és visítva szidja a kalauzt, hogy miért nem álltak meg. hiszen ő le akart száll­ni. A kalauz a gázgyári megállóig vitázott ezzel az asszonnyal, * A gázgyárnál egy munkás szállt fel a kocsira. A kalauz még mindig az előbbi jelenet hatása alatt dü­hösen kérdezte; — Tessék kérem, milyen jegyet parancsol? A munkás mosolyogva jegyez­te meg: Miért olyan haragos? A kalauz is elmosolyodott és új­ra kérdezte, hogy milyen jegyei adhat —• Látja — magyarázta a kalauznak, mig megváltotta a je­gyét — így már jobban lehet ér­teni. » Szerettem volna beszédjükhöz kapcsolódni, megmagyarázni a ko­csiban szorongó embereknek, hogy értsük meg egymást, ismerjük meg egymás munkáját és akkor, ha meg­értettük, hogy minden munkában vannak nehéz pontok és minden munkának meg van a maga hatal­mas és jelentős eredménye is — ak­kor fegyelmezettebben és a szocia­lista munkásokat jellemző öntudat­tal viselkedünk más területen dol­gozó munkatársainkkal szemben is. (n. m.) Képek a varsói Békevilágkongresszusról „A béke győz" a cime ennek Szovjetunió művészeti kiadóvállala munizmus hatalmas építkezését, a a művészi plakátnak, melyet # ta bocsájtott ki, A plakát a koma kujbisevi vízierőmüvet ábrázolja. Varsó népe hatalmas lelkese désscl és szeretettel fogadta a Béke Hivei Íj. Világkongresszusára Vars óba érkezett külföldi vendégehet« Joliot Curie professzor nagyhatású megnyitó beszédét mondja • Béke Hívei jl. Világkongresszusán Varsóban, Dezséri Taszló evangélikus püspök, a magyar küldöttség tagja, nyilatkozik a varsói rádió munkatársának a magyar nép békeakaratáróL,

Next

/
Oldalképek
Tartalom