Délmagyarország, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-10 / 236. szám

r Hétfőn este Szegedre érkezett a kárpátukrajnai parasztküldöttség Képviselői beszámolón vettek részt a baktói t,4lkotmányu ísze» tagjai VII. ÉVF. 286. SZÁM. ARA 60 FILLÉR KEDD. 1950. OTÓBER 10. Győztes csata után — a teljes győzelemig '; (L. Z.) Az ország minden dol­gozója egyetértéssel és lelkesedés, sel olvasta a Magyar Függetlenségi Népfront most kibocsátott felhívá­sát a tanácsválasstások alkalmából. Érthető a lelkesedés, hiszen döntő esemény e< népünk életében, de ezen túl a béke megvédésének nagy Ügye szempontjóból is. Öntudatos dolgo­zóink világosan látják, hogy meg. erősödésünk — amelynek szervesen hozzátartozó része a tanácsvátasz­tások sikere — a Szovjetunió által vezetett béketábor erősödését, bé­kénk megvédésének elősegítését lé­lenti. Ennek a meglátásnak adták tanújelét az elmúlt két hét során, amikor sehol az országban nem akadt egyetlen olyan gyár. üzem, hivatal, falu, tanya, vagy bármi, lyen munkahely, ahol a dolgotok ne járultak volna tömegesen hozzá fo­rintjaikkal megerősödésünkhöz, a béke megvédésének nagy Ügyéhez. A békekölcsönjegyzés sikere újabb győzelem, a dolgozó nép üjabb győz­tes csatája a háborúra spekuló el­lenséggel szemben. Az az egymil­liárd 32,085.300 forint, amely a* or­szágos végeredményt jelenti, vagy akárcsak a csongrádmegyei több mint 24 miUiö forint minden fillér­je is egy-egy intő figyelmeztetés az imperialisták és magyarországi ügynökeik számára, hogy népiink minden áldozatra kész, békénk megvédése, szabadságunk, függet­lenségünk, jólétünk biztosítása ér. dekében. Ezek a hatalmas számok, amelyek a békekdlcsönjegyzés vég­eredményeit jelzik, egyben a dolgo­zók növekedő öntudatáról, Pártunk mögé felsorakozó harcos, elszántsá­gáról is beszélnek. Maguk ezek a számok biztatást nyújtanak jö­vőnkre, de mindehhez hozzávshet­jiik azokat az ősz'nte, szivbőt Jövő szavakat, amelyekkel a dolgozók legtöbb helyen külön is kifejtették, hogy maguk, családjuk, gyermekeik jövőjét' akarják biztositant a Béke. kölcsönnel. Megnyugvással és megelégedés, sel tölthet el bennünket ez az újabb győzelem, ez az újabb győztes csa­ta, de hiba lenne ha elbizakodottá is tenne. Ne felejtsük el, hogy egy csatanyerés még nem jelenti a tel. jcs győzelmet. Ujabb és újabb győz­tes csatákra van szükség ahhoz, hogy. végleg leküzdjük az ellensé­get, s elvegyük támadó kedvét. Kétségtelen, hogy az edd gi csaták harci tapasztalatai elősegítik a to­vábbi győzelmeket s ínég szorosabb egységbe sorakoztatják fel a dolgo­zó nép legszélesebb rétegeit. A bé­kekö'.c3önjegyzés győztes csatájából is újabb tapasztalatokkal gazdagon kerültek ki pártszervezeteink, s a népnevelők hatalmas tömege, párt. tagok és pártonkivübek egyaránt, a törnegszerveieiek s mindazok, akik résztvettek ebben a munkában. Eze­ket a tapasztalatokat kell most to­vább hasznosítanunk, hogy elsöprő győzelemmel végződhessenek a ta. nócsválasztások is, s újabb nyertes csatája legyen ez dolgozó népünk­nek, de ezzel együtt a hatalmas bé­ketábornak. Egységes láncolatba tartozóak be'.e ezek a csaták, egységes lánco­latba tartoznak győzelmeink és az a kötelességünk is, hogy csatáról­csatára haladva járuljunk hozzá a béke megvédéséhez. Tegyünk eleget a Népfront felhívásának, amely ar­ra szólít fel minden becsületes dol­gozót, hogy „'egyen ez a választás a magár nép hatalmas megmozdu­lása a béke védelmére I" Éppen ez­ért, a mostani tanácsválasztásnak világosan meg kell mutatnia, hogy jelentősen megerősödtünk megnöve­kedett népiink öntudata, megszilár­dult egysége. Ellenségeik vesztett csatáikat a legaljasabb eszközökkel igyekeznek a maguk számára jóvátenni és nem riadnak vissza rémhírektől, hábo­rús pánikkeltéstől, a terme'-ő mun­ka szabotálásától, vagy ehhez ha. sonló egyéb módszerektől sem. Mindannyiunk kötelessége, hogy a munkahelyeken le'.epieztik a bér­csalókat, a termelés akadályozóit, leleplezzük a háborús uszítókat, s a rémhírek terjesztőit. Jellemző például, hogy az egyik rémhír ér­pen annál a pontjánál igyekezett megtámadni a most következő vá­lasztásokat, amely annak egyik döntő ereje: a dolgozó nép legszé­lesebb tömegeinek bevonása a Sza­vazásokba és a tanácstagságba egy­aránt. Többfelé azt híresztelték, hogy csak 65 éves korig lehet sza. vazni. Ez természetesen egyáltalán nem igaz, mert ezzel szemben az a valóság, hogy minden magyar dol­gozónak egyaránt megvan a szava­zati joga, s csak népünk ellenségei, a törvényeink szerint elitélt bűnö­sök nem kapnak szavazati Jogot. Érthető ellenségeinknek ez a dü­hödt acsarkodása, hiszen nyilván­valóan nekik, akik népünk pusztulá­sára, szenvedéseire spekulálnak, a legnagyobb bosszúságot okozza mindinkább szépü'ő, fejlődő orszá­gunk képe. a dolgozók mind boldo­gabbá váló élete. Erőtlen szavakká válnak a rémhírek suttogásai, ha valaki szembeállítja Velük azokat a kézzelfogható eredményeket, ame­lyeket itt, Csongrád megyében Is Jóformán úton-útfélén tapasztalunk, ötéves tervünk során még tovább növekednek eddigi eredményeink, 9 beruházások, építkezések sorozata és aki például az állandóan fejlődő 6zegedi Textilkombinátot, a hódme­zővásárhelyi Téglagyárak, vagy Öntözőművek építkezéseit, a makói lakásépítéseket, útjavításokat, a szentesi parkosítást, gépállomás­építkezéseket $ a falvak sokaságá­nak fejlődését, korszerűsödését lát­ja, annak hiába beszélnek az ame. rikat imperial'sták Ügynökei, mert az Üres szavakat kézzelfogható té­nyek verik vissza. Boldog, jóleső érzés ilyen ország birtokosa lenni! Most pedig azon a 220 ezer tanácstagon keresztül, aki­ket megválasztunk majd, még köz­vetlenebbül érezhetjük, hogy gaz­dái vagyunk ennek az országnak, közvetlen beleszólásunk van irányí­tásába, vezetésébe. Az eddigi ered­mények azt mutatják, hogy min­dig helyes volt az az út, amelyet Pártunk, Rákosi elvtárs mutatott számunkra. Most is azzal a'.apoőztik meg legbiztosabb Jövőnket, azzal biztosítjuk Ötéves tervünket A bíkc, szabadság, függetlenség és jólét ter­vének teljesülését, ha követjük Pár­tunk irdnytmutatását és 0 magyar Függetlenségi Népfront Jelöltjeire, vagyis saját Jótétünkre, magyar ha­zánk függetlenségére és szabadsága­ra, a békére szavazunk. A békekölesönjegyzés győztes csatája után így készüljünk fel az újabb csatára. Erősítsük állandó következetes felvilágosító munká­val népünk egvségét, növeljük Ön­tudatát, de ezzel együtt növeljük gaz­dasági erejét is a munkaversenyek lendületével, üzemeinkben az ú.i normák túlteljesítésével, kint a fal­vakban pedig az őszi munkák idő­előtti, tökéletes elvégzésével. Pár­tunk segit ebben a harcban és a Népfront győzelme, a tsnácsválazí­tások ügyének győzelme újabb óriá­si lépéssel visz közelebb békehar­cunk végső győzelméhez. Forró szeretettel fogadták megyénkben a kárpátukrajnai kolhozparaszt-kiildöttség tagjait környező tanyák dolgozói, hogy üdvözöljék azokat, akik ellátogat­tak hozzánk, hogy elmondják a magyar dolgozó parasztoknak, ho­gyan élnek a szovjet parasztok kolhozaikban, milyen szép és gaz. dag lett az életük. A kárpátukrajnai magyar kol­hozparaszt-küldbttség tagjai több nap óta látogatják az ország fal­vait, állami gazdaságait, termelő­csoportjait. Csongrád megye dolgo­zó parasztsága az országba érkezé­sük óta nagy érdeklődéssel és fi­gyelemmel kísérte útjukat és vár­va.várta azt a pillanatot, mikor látogatnak el megyénkbe azok a férfiak, asszonyok és fiatalok, akik hat éve Szovjet állampolgárok, hat éve tagjai a szocalista államnak. Hétfőn délelőtt 10 órakor érkez­tek Békés megye felől megyénk területére, Mágocs községbe a kol­hozparaszt.küldöttség tagjai. Ér­kezésük hirére a községháza előtt gyűltek össze Mágocs község és a „Üdvözletünket küldjük a szovjet pajtásoknak" Rövid, néhány percre állt meg itt a virággal díszített hatalmas gépkocsi, amelynek motorházán az ötágú vörös csillag közepén Rákosi elvtárs arcképe ékeskedett A köz­ség dolgozói nevébeh a párttitkár, majd az úttörők nevében Ganyecz Ilona üdvözölte a küldöttség tag­jait. Ezután tovább robogott a gép­kocsi Derekegyháza felé, a klára. majori állami gazdaságba. — Forró üdvözlettel köszöntjük Kárpát-Ukrajna kolhozparaszt küldötteit — olvasható messziről a vörös betűkkel írt szöveg a fris­sen ácsolt diadalkapun, amely dalt Derekegyháza apraja.nagyja tyült össze virágcsokrokkal, aján­dékokkal, hogy szívből üdvözölje a vendégéket. Kunos István elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja derekegyházi szervezetének nevében köszöntötte a küldötteket. A község nevében Szelei Pálné, a Magyar-Szovjet Társaság helyi csoportja nevében. Puskás Istvánné az MNDSz, Szé­csényi Anna úttörő pedig a fiatal­ság nevében köszöntötte a kolhoz­parasz-küldöttséget. Az egybe­gyűlt dolgozók lelkes tapsai kö. zött nyújtották át a vörös- és kék. nyakkendős úttörők és az MNDSz asszonyai szeretetük jeléül a vörös szekfükből készített csokrokat Az asszonyok és férfiak meleg szavak­kal mondották el üdvözlő szavai­kat és tettek Ígéretet, hogy a kár. pátukrajnai magyarok példáját kö vetve veszik ki részüket a terme­lésből. Már elindult a hatalmas gépkocsi, még mindig teli torok­kal kiáltották az úttörő pajtások: üdvözletünket küldjük a szovjet pajtásoknak. A tapasstalatok átadása nagy­mértékben fellendíti a munkát A kláramajcri állami gazdaság kapujában Csongrád megye dol­gozói nevében Jegyinák János elvtárs, a Magyar Dolgozók Párt­ja megyei titkára fogadta a kül­döttséget. „Szeretettel üdvöz­löm — mondotta beszédében Je­gyinák elvtárs — a kiirpátukraj. unni magyar kolhozparasztliUl­döttség tagjait. Ma hat évo an­nak. hogv Csongrád megye fel­szabadult. Felszabadította a nagv Szovjetunió Vörös IHrdsercge. S ma újabb segítség érkezett A taaev Szovjetunió elküldte a kár­pátukrajnai uolhoaparasztok leg­jobbjait. liorv utct mutassanak dolgozó paraettságunknak." A továbbiakban kérte Jegyi­nák elvtára a küldöttjéé tagjait, hogy adják át tapasztalataikat, de ugyanakkor mutassanak rá a hibákra is, hogv a jót átvéve, a hibákat kiküszöbölve. újabb, még nagyobb eredményeket ér­hessünk el mi is. Ezután Papp Sándor elvtárs-, a Csongrádmegyei Tanács vég­rehajtó bizottságának elnöke üd­vözölte a küldöttség tagjait. — Én bízom abban — mon­dotta —. hogy ez a tapasztalat­csere, amelyre a kárpátukrajnAi magyar kolhozparasztküldöttsóg tagjai eljöttek, olyan eredménye­ket hoz, amelv nagymértékben lendíti majd fel termelésünket, ezen keresztül népgazdaságun­kat és hozzájárul a béketábor megerősödéséhez. A Sxavjetuntó most Isméi segítő liexet nyújtóit nekünk A kláramajorí állami gazda­ság dolgozói nevében Magony István elvtárs. Ü2emi párttitkár mondott üdvözlő beszédet. — Mi, magyar dolgozók a föl­szabadulás óta s-okat köszönhe­tünk a nagy Szovjetuniónak. Most ismét segítő kezet nyújtott dolgozó parasztságunknak azál­tal. hegy elküldte hozzánk Kár­pát-Ukrajna dolgozó parasztjai­nak legjobbjait, hogv utat mutas­sanak, hogyan lehet a dolgozó parasztság életét szebbé, gond­talanabbá tenni, — Majd rövid tájékoztatást nyújtott a gazda­ság éleiéről. Elmondotta, hogy a Szovjetunió tapasztalatait. Olga Gonazsenkó cukorrépatermelő munkásnő 1500 mázeás termés­eredményét figyelembe véve. a gazdaság dolgozói vállalták, hegy katasztrális holdanként 400 má­zsás répatermést érnek el. Hang. súlyozta, hogv mindazt, amit a gazdaság eddig elért. Pártunuk­nak. Mereteit vezérünknek, Rá­kosi elvtársnak. Sztálin elvtárs­nak. a nagy szovjet népnek kö­szönhetjük, aki mindenkor kiáll a béke megvédése mellétt. Majd Kérdő Mária elvtársnő, a Szovjetunióban járt parasztkül. döttség tagja virágcsokrot nyúj­tott át a kolhozparasztküidött­ség vezetőjének. Lengyel József­nek. A kláramajorí állami gasdaságban Érdeklődéssel nézték meg a gazdaság szárító gépeit a kül­döttség tagjai. Itt is ahányan voltak, annyi helyen magyaráz­ták, adták ét tapasztalataikat a gépesítéssel kapcsolatban az ér­deklődő dolgozó parasztoknak, Bodó Ferenc, a tiszabökényi Ha­tárőr-kolhoz elnöke elmondotta, hogy 1948-ban alakították meg a kolhozt, amelynek ma már 4000 hold területe, nagykiterje­désű gyümölcsöse, szőlője s kü­lön iparágai vannak. Saját fü­résztelepe is van. Az egyénileg dolgozó parasztok kérésére el­mondotta, hogy maga négy ele. mit végzett, de az elmúlt hat év­ben pótolta mindazt, amit nem szerezhetett meg gyermekévei­ben. Beszélt a nők szerepéről a kolhozban, részletesen magyaráz­ta el, milyen feladata van a la­boratóriumnak a kolhoz életé­ben. Zaholotnl Irén kitüntetése Zabolotni Irént, a küldöttség egyik tagját, Gombos Ferencné, Nagy Józsefné derekegyházi asz­szonyok, Berényi János, a má­gocsi Sallai termelőcsoport tag­ja és még sokan vették körül, érdeklődtek, hogyan élnek a kol­hozparasztok, mennyi a kerese. tűk, milyen juttatásokban része­sülnek az öregek a Szovjetunió kolhozaiban. Többen érdeklőd­tek, mivel érdemelte ki a két kitüntetést, amelyet büszkén hord ruhájára tűzve. Elmondot­ta, hogy mint brigádtag három hektár földön átlagosan 115 má­zsa kukoricát termelt. Ezzel a jó terméseredményével érdemel­te ki a kitüntetést. Nagy József­né kérésére elmondotta, hogy 350 munkanapot teljesített áz elmúlt évben, ezért 18 mázsa bú­zát, 24 mázsa kukoricát, ezen felül jutalomképpen a magas terméseredményért további 7 má­zsa kukoricát, 9 mázsa rozsot, 5 mázsa káposztát és több ter­ményből, mint például a krumpli­ból 24 mázsát. Már berregett a motor, de alig akarták elengedni a dolgozók ma­guk közül a kolhozparaszt kül­dötteket. Mindenki kérdezett, érdeklődött. Számtalan kérdést tettek fel, valamennyire választ ií kaptak. Köszönjük, köszönjük — kiáltották a gépkocsi után még akkor is, amikor messze az uton robogott Szegvár felé. Lobogó fáklyákhal várják Szegeden a küldötteket A küldöttség hétfőn este ki­lenc óra után érkezett Szegedre. A város szélén, a Csongrádi­sugárut végén a nagyszámú ifjú­sági küldöttség fogadta őket. Vö­rösen lobogtak az úttörők fák­lyái, szinte jelképezve azt a for­ró szeretetet, amivel Szeged min. den dolgozója várja a testvéri kárpátukrajnai magyar paraszt­küldötteket. Mikor megérkezteik, kis uttö­rclány kedves szavakkal fogadta őket. A fiatalság teherautón lo­bogó fáklyákkal jelzi az utat a küdöttek előtt a Városi Tanács épületéhez, ahol Szeged vezetői várják már a küldötteket. Zombori János elvtárs, a Szegedi Pártbizottság titkára üdvözölte el­sőnek a küldötteket. Hangsúlyozta, hogy nekünk a SzoVjetúnló hozta meg a felszabadulást és azt, hogy ráléphettünk a szocializmus építé. sének útjára. Ezen az úton már eddig is számtalan esetben kap­tunk a szovjet néptől felbecsülhe. tétlen értékű támogatást. Ez a küldöttség is ennek a támogatás­nak egyik jele. A továbbiakban ar­ra kérte a küldöttség tagjait, hogy adják át gazdag tapasztala, taikat a szegedkörnyéki dolgozó parasztságnak, amit azok nagy szeretettel várnak és hasznosíta­nak. Utána Dénes Leó elvtárs, a Vár( sí Tanács végrehajtó bizottságának el­nöke Szeged dolgozói nevében kö­szöntő, te a ven légeket. Szeged váro­sának mindig öröm, ha szovjet ven­dégek látogatnak meg bennünket te ez a lá ogatás kü.önösen jelentős s á­munkra most. amikor városunk .'el­szabadulásának megünnep cséré ké­szülünk. Salamon Ferenc elvtárs, a Ma­gyar-Szovjet Társaság szegedi szer­vezete nevében tolmácsolta a szere­tet és hála értését, amely mélyen él Szeged dolgozóiban. Simovics Mihály elvtlrs. a szegedi üzemek munkásainak nevében, me­leg szavak kíséretében nyújtotta ál az üzemi dolgozók szeretettel készí­tett ajándékait. Balogh Györgyné elvtátsnő. a bak. lói Alko tnánv tszcs tagja a hét sze­gedi termelőtsoport dolgozó pa aszt­lainak szeretetét tolmácsolta. Ké - e a küldöttséget, hogy részié jenen széljék el tapasztalataikat, mer: igrn nagyjelentőségű az, hogv a szegedi dolgozó parasztok maguktól a kul­hozparasztoklól ballhatják, hogy ml. lyen a kolhozgazdálkodás. Az üdvözlésekre Lengyal József elvtárs. Nagybereg község L>.ur.-k~,l­hozának vezetője válaszolt'. Tolmá­csolta a szovjet nép szeretetét és ígéretet tet'. hogy tapasztalataikat ugyanolyan szeretettel adják át ami­lyen szeretettéi Szeged do gozó! fo­gadták őket. Az ünnepélyes fogadás után a küldöttség tagjai elbeszélgettek a jelenlévőkkel. A mai nap folya­mán a küldöttek megtekintik a "vá­rost- Sz-gzd üzerrcit s utána S:.iH dorfalvára mennek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom