Délmagyarország, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-17 / 242. szám

H Népfront győzelme válaszunk az imperialista banditák koreai aazteSSeáreS 1933: Tűzoltókat vezényeltek kl és lebontották Kálmán Mihály bérlő házát, mert nem birta kifizetni a föidbért 1950: „Boldoggá vált életemre, biztos jövömre szavazok!" — mondja Kálmán Mihály Ma már mindennapi látvány —_ A hosszú, széles Ruzsajárás felé vezető makadámútat mindenfelől új bekötőútak keresztezik. A fiatal eperfasorok felett magas póznákon telefondrótokat libegtet a szél. Balról néhányszáz méterre az úttól, Lengyelkápolna közelében az átokházi gépállomás egyik traktora szánt. Jobbról az út mentén a zákányi határban ugyancsak két traktor húzza maga után a barázdát. Mély hangjuk a végtelen messzeségig elhallik az októberi napsütésben. Itt van mindjárt a lengyelkápolnai „Petőfi" tszcs is. A bejáró úton emberek állnak, vidám beszélgetés folyik közöttük. Középen áll Hajas elvtárs, aki arról beszél, hogy a csoport pénteken száz százalékig elvégezte az őszi vetést. — Kissé beljebb a bejáróul végén ott áll a nagy 38 soros szovjet típusú vetőgép, mellette ugyanesak szovjet mintájú mütrágyaszóró. Kerekeik fénylenek a munkától, _ de most már vége a vetésnek, nyugodtan pihenhetnek. Az úton most hízott sertésekkel megrakott teherautók közelednek. A gazdag és értékes szállítmányt a „Kiss Imre" tszcs-ből hozzák. Az úton állók elbírálása srerint egyre.másra 180—200 kilósak lehetnek darabonként. Szép pénz esik érte a csoportnak. Másfelé a határban mindenütt lázas munka folyik még. Az egyénileg gazdálkodó parasztok is már az utolsó barázdákat szántják és vetik, ássák a cukorrépát, viszik a gyűjtőhelyre. A vágói állomásról majdnem óránként Indulnak a kisebb-nagyobb répaszállítmányok Szegedre, onnan pedig a mezőhegyest cukorgyárba. _ A vidéken Jól fizetett a szőlő ls. A szüret már Itt is befejeződöft. Lovaskocslk és teherautók szállítják a város felé a hét—nyolcbektós, zamatos musttal telt hordókat. Az egykori sivár pusztaság helyett virágzó élet Az őszi munkák és a vetés köriili problémák mellett most a beszélgetés mindennapos témája az október 22-i tanácsválasztás. A környékbeli dolgozó parasztok jól ismerik jelöltjeiket. — Nem is csoda, hiszen évtizedek óta itt élnek közöttük — mondja Bite Ferenc tizholdas középparaszt. Itt élitek akkor is, amikor a jó bekötőutak, a termelőszövetkezetek, a traktorok s a virágzó élet helyett sivár pusztaság, feneketlen nyomor volt. A kulákokat kivéve, a nyomorúságnál egyebe nem volt itt senkinek. Vájjon miért volt ez ? A felelet erre a kérdésre itt még most is mindenkinél készen van. Nem azért, mintha a föld nem termett volna, mégcsak azért sem, mert a viskók lakói nem akartak dolgozni. Éppen ellenkezőleg, éjt-nappalt eggyé téve, bőrkikopásig robotoltak s mégsem volt semmijük. Ez az élet — amint Erdődi Vince 12 holdas középparaszt, a helyi tanács egyik jelöltje elmondja — mint az egész országban, itt is az 1919-es Tanácsköztársaság bukása után kezdődött, már a húszas évek végén, a harmincas évek elején elérte tetőfokát. Pusztitóbb az árvíznél Emlékszem rá — mondja Erdődi Vince — akkor azt tanították az iskolában, hogy Szegeden még soha annyi lakóház s épület nem pusztult el, mint az 1879-es árviz idején. Azt mondták, hogy ez katasztrófa volt. De nem nehéz megállapítani, melyik volt a kataszürófálisabb, az 1879-es árvíz-e, vagy a Horthy-rendszer gyalázatos, haszonbér, és adópolitikája! Kétségtelen, hogy az utóbbi. A dolgozó parasztokat nemcsak a hajlékuktól való menekülésre, hanem az életüktől való szökésre, a nyomor és a pusztulás fenekére kényszeritette. Erről nemcsak Erdődi Vince, Bite Ferenc, meg Cékus Pál, Német Pál és a többi idevaló dolgozó parasztok beszélnek, hanem a tárgyi bizonyítékok sokasága is tanúskodik. tj.teta ff-<í p, r » Á. <• » x-'-cSc wX^xá&Xx*-' - s gtnp^ii aSisSr &XX-XXS- • oX>:o iSxlsXjaX -x-x.xt X-.Í ^Mtot : m «,*««» t líMtj •*: xXXx-xxx —rfc, X ocx-xjxex • Í5 >••:»**• KW&WM&c-xs , íXxx&x íxSS'xt -:(« ••« i Sfjaftftf: :xg tggCBW : Tüsot&ókat vezénmlHk ki mt ődé$ho« és lebontották a kását Földönfutó Ilii a csatád, m«ri nam bárt fiséin*. A iötvéw&x Asésí bteotínés fbwftlroáfets «Kátasún Mthálv ítzsmmé fr*»édiáiét, hasoHÍé, ?ew»áíh«táte3 «5ha iötsís^ mást&rtém? - ' őcöifí< '•:<•* Ao<^<:>> pú*;MSj.y.jfo'i&JÜ.. HB m&mmc rnsmtmmtse. yxx-xxxx'xx-x • S^iíStíSa C. X v >..; :-*'». „,v-x-Ux :•?•:•' xx-:t-x&x , xxtx .xív.v, A, y :•> >.;• yj.x-Xx p,.,xx-.x xy/.\ \ y/- y -x-X; • • ><o: v -v , XyXyN.1 -.'.w a...: •fik :<.-x-> /jS:-ís-xx--M —\ : >i-.\'> , Y/y> t- • M í'. ,-6>: -< X 'ym. •'. yyy - yx íy t- ;«• >,:-:, ív' «t > , • A'v tx 'Myí :• , < < >' 1ST« *> »;•<» !!•, . y x :- :-:> <•:•.:•>•:•.«< yyxyX . x.xy: yp.-yY: .X. xxrUíWt , <x..'TiX.xxv xi>xx.x< X X x x! ' í x . :< SXJ p >flfí>í»'íp ' :•>:;•: x:x .iXi XpxXíxX.' •x-yxXy.\ :v: .x-p:' 'XKÍ. •> xxpc-.xx. >x Xíyx^xyypy-Xpí.y •XXX-XX XXXXX'X X'Í'XX-. XXXX. oX;: . ' 44 * 'V A Szegedi Hétfő — az akkori szegedi lap — 1933 április 24-i Ézáma ilyen címmel hoz cikket: „Tűzoltókat vezényeltek ki egy adóshoz és lebontották a házát. Földönfutó lett a hatgyermekes család, mert nem bírt fizetni." Ez az eset itt játszódott le a szomszédunkban, — folytatja tovább Erdődi Vince középparaszt. Abban ea évibea magam eem vettettem be az úgynevezett „földreform" által bérelit tiz hold földet, minden nap vártam, hogy hozzám is megérkeznek a tüzoitóik, mehetek koldulni, vagy valamelyik kulákhoz, vagy urasághoz cselédnek. Családomat a széinek ereszthetem. Csak hajszálon múlott, hogy megmenekültem ettől. — Erdődi Vince az összesereglett paraszttáreaivai együtt még wrt -te emlékszik — meg is mutatják, hol állít meg a tüzoltó-autó — amikor a szomszédos Kálmán Mihály házát lebontottál^ Még azt is tudják, hogy tizenketten voltok a tűzoltók. Kálmán Mihály nem volt odahaza, napszámba járt, s a tűzoltók egy jólöltözött „úriember" vezénylésével állati kegyet, lenséggel estek neki a kis családi háznak. A konyhában és a szobában elfűrészelték a gerendákat, beroskadt a mennyezet, cidarabo'-ták a nádfedelet tartó horogfákat is. A tető percek alatt az udvaron volt. A gyerekeket mezítelenül dobták ki az útra Kálmánék néhány bútordarabját., a párnákat s az elszaggatott ruhadarabokat a diilőútra dobálták ki. Mit sem számított Kálmánná szivC. ket tépő könyörgése, hangos sírása. A három apró gyereket is mezítelen, ruha nélkül, dobták ki az útra. Még reggel gyanutilanul ment az iskolába Kálmánék másik három gyereke, s mikor hazajöttek a tanulásból, hajlékuk helyén már csak kopasz, szétrombolt falderék jelezte, hogy itt állt a szü'őház, melyet édesapjuk hosszú évek verejtékes munkája árán épitiett. Mint az akkori lab be is számolt erről, a hat apró gyereknek a szomszédok vették pártfogását, akik minden nap el voltok készülve arra, hogy velük ismétlődik meg ez a tragikus eset. Kálmán Mihály pedig, mint egy tébolyult — öngyilkos akart lenni, amikor meglátta házának maradványait, fájdalmasan sikoltott fel, és azt mondotta: — Miért nem csapott engeiu is széljel egy gránát az orosz fronton. Ezért védtem én a mi urainkat. Ezt bellett megérnem. Szomszédai haszt)alla.n vigasztolták, tiem vo'-t számára más biztató, mint az,'hogy „jó az isten, majd segit az." Ez azonban sovány vigasztalás volt, mert — amint Bite Pál elmondja —, Kálmán Mihályon nem az isten, hanem Móra „szomszéd", hasonló sorsú paraszttársa, segitett, aki megosztotta vele egy. szoba-konyhás lakását addig, mig valahova cselédnek, vagy valami másnak el nem helyezkedik. Hol van Kálmán Mihály? Ennek már több mint 17 éve. Kálmán Mihály „kivert kutya módjára" eltűnt a vidékről. Nem tudja senki hova lett. Vannak, akik azt mondják, hogy meghalt, meghaltak a gyerekei is. Egy, vagy kettő él közülük Dunántúlon. Erdődi Vince sem tud hollétéről semmit, de a legtöbbet mégis ő mondja róla. — „1943-ban Szegeden a Marxtéren láttam. Akkor is olyan rongyos, — sőt még rongyosabb volt velem együtt, mint akkor, amikor •még erre lakott." A másik szomszédban, Német Pá'-éknál ismernek egy Kálmán Mihályt. Azt -mondják róla, hogy a vágói állomástól másfél kilométerre lakik, illetve csak lakott, mert a feszabadulás előtt meghalt, de a fia. Ká'mán Szilveszter, az még most is ott lakik, ö biztos tudna mondani valamit. Kálmán Szilveszteréknél csak egy fiatal menyecske van otthon, s elmondja: Ez az a Kálmán Mihály, akit keresünk. Az apósom volt szegény, de már meghalt. Eldobolták a házát, elárverezték mindenüket, 35 évig volt összesen jr.ás keze-lába. Talán ez a Kálmán Mihály az . . . — de mégsem az. A későbbi beszélgetésből kitűnik, hogv egy másik Kálmán Mihálynak kellett lenni, ha a sorsuk egy is volt. Czékus Pál azt hallotta a mi Kálmán Mihályunkról. hogy amikor elmenekült erről a vidékről, valami ..úri Varga" nevű kulákhoz állt cselédnek Felsőfaluban, azóta ott él. Végre ideérünk. Az autónk befordul a bejáraton s a kút mellett találkozunk Kálmán Mihállyal, akit sokan úgy tudnak, hogy már nem is él. Ma már Kálmán Mihály is boldog életet él Kálmán Mihály ma már törtarcú, időg A 44MM -világháború Ide. Az egykori „alattvalóból" TANÁCSTAG LESZ Ünnepet jelentett számomra a Szabad Nép vasárnapi száma. Annak a cikkét olvashattam mindjárt az el'ő oldalon, akit mindannyian annyira szeretünk, akinek a szava mindig útmutatás számunkra, Rákosi Mátyás elvtársét. Elolvastam a cikket kétszer is, s nagyon sokat tanultam belőle. De egy része különösen megragadta a figyelmem Az amikor arról beszél Rákosi elvtárs, hogy az egykori „alattvalók'' a tanácsokon keresztül népi demokráciánk vezetéshez értő öntudatos állampolgárai lesznek. Ez a mondat késztetett engem arra, hogy ezt a levelet megírjam. doronggal s kiütötte az egyik szemét, persze, amikor mjjr megvolt a baj. megijedt és az apjának azt mondta, hogy én bántottam a lovat. Megkezdődött a vallatás, mely ágy folyt le, hogy a gazda, meg a fia kötelekkel odakötöztek az udvaron egy oszlophoz és lánccal elkezdtek verni. Amikor elájultam, fellocsoltak. Kellett a kereset, nem vallhattam be olyat, amit nem csináltam, mire hívták a csendőröket. Ezek az' tás elvittek s aki ismerte Horthy csendőreit, nem is kell mondanom, mi történt Ilyen volt a mult. Csak akkor vettem észre, hogy állítólag hazám Mert én a múltban tálán mindenkinél jobben ..alattváló" voltam, kulákok cselédje, csendőrpofonok céltáblája. Küszöbön ettem, ott, ahol a kutya. istállóban aludtam, ott, ahol az igavonó jószágok. A törvény védte a gazdát, a kupecot- a jegyzőt, a csendőrt. Az én védelmemet, azt rábízták a jó istenre. Milyen volt egy ilyen magamfajta „clcttvaló"' élete? 12 éves koromban Orosházán szolgáltam egy Fehér Antal nevi1 200 holdas kuláknál. Vigyáztam a jószágra, meg csináltam azt. ami: mondtak. Egyszer az egyik l ha nyelt, vagy evett valamit és megdöglött. Elővett a gazda. Követelte rajtam a libát Először az ostorral vert vagy öt percig, hogy valljam be, hogy én ütöttem agyon a libát. Hogy vallhattam volna be, mikor nem én ütöttem agyon? Erre elővette cz istrángkötelet, kékre zöldre vert és étlen-szomjan bezárt egy napra a sötét kamrába. Már nem is olyan fiatál legény voltam, amikor Vásárhelyre keriiltem Fehér Sándor kulákhoz. Volt a kuláknak egy akasztani való fia, aki kegyetlen volt emberhez, jószághoz egyaránt. Az egyik ló nem kedve szerint járt. mire elkezdte verni egy is van, crr.ikor kiküldtek n frontra. hogy védjem a hazát Ütöttek, vertek, rongyos voltam. fáztam, ékeztem, annyit dolgoztam, mint az igavonó barom, még annyi becsületem sem volt. hogy nyugodtan végigmehettem volna azon az oldalon, ahol azok jártak, akik „embernek számítottak". Az életet hozta nekem a felszabadító Szovjet Hadsereg. A- alattvalóból szabad emberré válhattam. Két éve már, hogy a Dózsa terme, lőcsoportban dolgozom, seját. új he* rékpárom, saját rádióm, szép lakásom van, fejedegbt. takarmányt, krumplit, kukoricát, árpát. 6000 forintot keptem cz idén is a csoportban, uiságokra fizetek elő, a csoport 160 kötetes könyvtárából tanulhatok. müveihetem magam, az a megtiszteltetés ért, hogy jelöltek a tanácsba. Az én életemet is megírta Rákosi elvtárs cikkében a hozzám hasonló sok százezer volt ..alattvalóéval" együtt. Most már emberek L-t.tünh és rövidesen megtanultuk majd ezt is, hogyan kell vezetni az országot, A Párt vezetett, tanított bennünket eddig is és tanít, vezet a jövőben is. Kovács P. Pál a ..Dó-sa" tszen tasfa jén többszőr megsebesült. Már a munkabírása sem a régi. de azért most már 6 ;s emberhez méltó, boldog életet él. A legidősebb fia bányász, ió fizetése van. A felszabadulás előtt a környező kulákok keze-lába. cseléd volt az is. — A hat gyerek közül már csa'k kettő van odahaza, a többieket édesaojuk, aki most Bordány községben feles földön dolgozik, kiházasította — ahogv ő mondja — „szárnyára eresztette' őket. Most a még odaha'a lévő családjai kérésére és saját belátása nyomán elhatározta, hogy a tanácsok megválasztása u'.án ő is termelőszövetkezetbe lép. Elhiszem, amit Erdődi Vince igér Hogy miért hafározot* eképpen, erre ő így válaszol egyszerűen és érthetően: .Azért, mert szeretem a rendszert, szeretem a Pártot is, szeretnék tagja lenni, mert meggyőződi em arról, hogy a Párt az, amely eljuttatott minket odáig. ho<xy most már saját magunk közül választhat, jük meg képviselőinket". Itt elgondolkozik Kálmán Mihály, s azután hozzáteszi: „Egyszer a múltban is volt nekem szavazócédulám. de meg voltam győződve arról — az 1933-as eset után különösen —, hogy a nagyságos képviselő úrnak csak a szája jár, folyvást igér és hazudik nekünk, de segíteni nem akar semmit. Akkor eltéptem a szavazólapot. Ezért az'án nem is kaptam többet szavazati jogot. Igy folytatja tovább: „Hallom, hogy Erdődi Vince, a volt szomszé-dunk ia 4 -tanácsba .vsa , jelölv«, .tehát ö is az én képviselőm, neki elhiszem. amit igér. mert tudom ró'a, hogy ő sem akarja mégegyszer kiszolgálni a báró Blaskovics uraságot. Nem akar mégegvszer térdeníülni a derekegyházi uradalom, meg a Tomoai-majori intéző előtt." „Ezek igazán értünk lesznek" — fejezi be mondanivalóját. A Népfrontra szavazok! Most, hogy felidéztük emlékczclében a kis családi házat- nem tttd szabadulni ettől a témától. Még most is dühösen és fájdalmasan tör ki belőle a sző: ..M'ndencm volt az a ház, az éle'emet adtam bele. Csupán azért bontották le. mert 30 pengő bér- és adótartozást és húsz pengő perköltséget nem tudtam azonnal kifize'ni. haladékot pedig nem kaptam rá. „Akkor semmit sem tehet'-em ellene, meg kellett értenem, amit hasonló sorsú szomszédaim mondottak; ..Az árral szemben úszni nem lehet." „A Párt akkor is élt, akkor is harcolt értünk, amikor mink a mult rendezer nyomorúságától elcsüggedve nem is gondoltunk rá. Hiába kértünk védelmet a Horthy-kormánytól. az igazi védelmet és felszabadulást a Szovj'etunió legyőzhetetlen hadserege hozta meg nekünk. Én szeretem a Szovjetuniót és a Pártot — gyűlölöm a régi rendszert. Boldoggá vált életemre, biztós jövőmre, a Népfrontra szavazok." Xgfpi Józaet .